Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Esze Tamás emléke a Szanolcs-Szatmár megyei néphagyományban A vajai vármúzeumba került a készülő Esze Tamás szobor egyik makettje, melynek eredetijét ma állítják fel Tarpán. Foto: Hammel József Váci Mihály: ADOTT VILÁG Látod — a lét se rossz, se jó: adott: — hát elfogadható ellenfélként, hogy ellene küzdj — eggyé fonódva vele. Komor törvényei szerint alakul: — mindig! — most megint! Hajszoló düh, lelkesedés, és önkéntes isten kedés, se mellette, se ellene, semmit se ér. — Csak vele, csak a benne, az érte tett, szülői hányódású tett. — Mint a magzat teremt anyát, s az — változásban — magzatát: — így szüli a kort az erős, az, kivel kora viselős, ki azonosként érzi át, s kivel egy-egész a világ, s érzi verni-fájni e kort, mint szárnyat, mely vállába forrt Ratkó József: OSI Néhány esztendővel ez­előtt széles körű hagyo­mánygyűjtő munka folyt Szaboles-Szatmárban, a ku­ruc és Rákóczi néphagyo­mányok feltárására. A gyűj­tés igen gazdag eredmeny- nyel zárult. Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy ez az országrész volt a Rákóczi vezette szabadságmozgalom bölcsője, hanem az is, hogy a vidék népe 250 esztendőn keresztül híven őrizte és hagyományozta tovább a' kor emlékét. Nem véletlen hogy az egyik leggazdagabb gyűjtőhely Tarpa volt: ez a község adta a szabadságharc egyik legjelesebb alakját, a szegénylegények vezérét, Esze Tamást. A megyeszerte begyült anyagból gazdag hagyo­mánykötet készült. Ebből közöljük az Esze Tamásra vonatkozó részleteket, a ma élő utódok századokon át hagyományozott emlékezé­seit. 'ér Drágán adták a sót a népnek. Esze Tamás azt mondta: Majd adtok ti még nekem sót is, meg mást is! Eladta két ökrét, lovat vett már akkor volt 8—10 embere, elment a sóhivatal­ba, összeverte a sóhivatal­nokokat, csak úgy ugráltak kifelé az ablakon. ...Mikor a sóhivatalnokokat megverte, a nép már bízott benne és sokan mellé álltak. ★ Azután az urak nem akar­tak a tarpai népnek legelőt adni. Esze Tamás felment a községházára (— így —!), követelte. Azután az urak nyáját kizavarta a kárba, a népét meg ráhajtotta a jó legelőre. Mire a pandú­rok jöttek, ő már nem volt sehol. — Akkor a pandúrok elfogták a feleségét, de ki­szabadította és elvitte Deb­recenbe, a felesége bátyjá­hoz. •ír 1703-ban történt, hogy a nép elnyomója ellen fellá­zadt parasztság Rákóczihoz fordult segítségért. EH is ment Esze Tamás néhány rongyos vitézzel Rákóczihoz Lengyelországba. Arra kér­ték a megdicsőült fejedel­met hogy szabadítsa meg hazánkat, s bontsa ki a sza­badság zászlaját. Rákóczi nagyon hosszas elhatározás után rászánta magát, hogy kibontsa a szabadság zászla­ját, és felszabadítsa magyar- ország jobbágyságát. Azt mondta: — Esze Tamás! Te leszel az első ezredesem. Vak Bottyán! Ez lesz a má­sodik ezredesem. Ha kellő számú csapattal meg tudunk indulni, úgy fel fogjuk sza­badítani az elnyomott népet. Rákóczi megjelent más­nap a határszélen. Ott volt Esze Tamás meg Vak Boty- tyán, mint vezérek. Az ak­kori harci viseletfél, fokos­sal, egyenesre ütött kaszá­val, kovás puskával indul­tak a csatamezőre, Meg is indultak. Ezer-ezerszámra csatlakozott hozzájuk az el­nyomott népnek a száma, úgyannyira, hogy mire Nagykállóba értek már nyolc ágyút zsákmányoltak a labancoktól. ★ 1703-ba, Esze Tamás ve­zetésével a kuruc sereg át­kelt a Tiszán. Abban az időben még nem volt sza­bályozva a Tisza és Palád alatt folyt. A támadást megelőző napokban éppen áradt a Tisza, ezért a ku­ruc vitézek úgy úsztak át a folyón, hogy felső ruhái­kat levetették, kardjukat pedig a szájukban tartották. A labancok a Tisza tölté­sébe voltak beásva. Mikor meglátták a fehér gatyás kurucokat, úgy megijedtek, hogy rögtön futásnak ered­tek. De a kurucok sem voltak restek: uccu! Utánuk iramodtak. A megrémült labanc sereget Palád ha­tárában érték utói, ahol azonnal megkezdődött a harc. Véres viadal után az Esze Tamás által vezetett kevés számú kuruc sereg fényes győzelmet aratott •é­Azt beszélik, hogy mikor 1705-öt írtak, Kemecsén ak­kor a mostani főúti házak helyén egészen az állomásig temető volt. Ennek a teme­tőnek a története a követ­kező. Kuruc had járt erre, Esze Tamás volt az élen. Egy labanc vezér mulatott a kocsmában. Mikor meg­tudták, hogy jönnek elha­tározták, hogy elveszik a kocsmárostól az üres és a megtöltött hordókat. Meg is tették. Az üres hordókat teletömték arannyal és el­ásták. A borral tele hordó­kat is elhantolták, és fej­fákat állítottak a hantok fölé. Mikor a kurucok meglát­ták a friss hantokat, na­gyon elesudálkoztak; még jobban, mikor meglátták a hordókat és tartalmát. A bort Esze Tamás visszaadta a kocsmárosnak, hanem a hordókat nem, hanem föld­del teletömette. Az arany­nyal telt hordók helyére a halott labancokat fektette, és elbújtak. Aztán a közelben elrejtő­zött labancok előjöttek, hogy elvigyék a kincset, mert azt hitték, hogy a ku­rucok már elmentek. De nemhogy a kincset meglel­ték volna, de még fogságba is estek.-ér Esze Gyula így adott fel­világosítást egy érdeklődő­nek: „A hozzám írott levél­ből megértettem és megpró- bállok rá válaszolni, amit a nagyapámtól, valamint régi idős emberektől hallottam. Tarpa annak idején szét­szórt volt, Dobra falva, Nyíres falva, Helmecz fal­va és még sok ijjen pár házból álló tanyaszerű há­zakból lett összehozva. Mert akkor Tisza-töltés nem volt és a Tisza fojt mindenütt és dombokra építkeztek. így Esze Tamás telke a Rácz Zoltánná telke volt. Aztán a Rákóczi-félle felkelés után, akinek a hű Esze Tamás volt egy zászlóvivője mint mezítlábasok ezredese, mi­vel Tarpáról indult ki, így Tarpa pallosjogot kapott és hajdú város lett, kiben Esze Tamás lett a város kapitá­nya, amit Rákóczi fejedelem rendelt el. És még azt is, hogy míg az Esze famíliából lesz, egy fiú gyermeket a sárospataki iskolában in­gyen kell tanítani. Majd az ő halála után bátyja János lett a városkapitány. Az ira­tokra vonatkozóan monta nagyapám a nagy vijaszok- kaj lepecsételt levelek és libatollal írt, amit Rákóczi írt Esze Tamásnak, mindig maradt fenn, egészen Esze János bátyánkig, akit bizto­san teccettek is ösmerni aki a piacon lakott nekem szeméjesen monta, hogy ő azt elásta vaskazettába, (Mayne Reid angol re­gényíró 1818-ban született és 1883-ban halt még. Egész életében sokat utazott, há­rom kontinenst bejárt, esz­tendőket töltött, többek kö­zött a mexikói indiánok vi­lágában. Kalandos útiköny­veket, népszerű ifjúsági re­gényeket írt. Leghíresebbek közülük: „Skalpvadászok”, „Ifjú világjárók”, „A fehér főnök”.) Amerikai tartózkodásom során sok furcsa és érde­kes emberrel találkoztam, de az öreg Zeb Stumpnál eredetibb figura nem akadt köztük. Ű volt a Mississip­pi vidékének legkiválóbb vadásza. Kétszáz lábnyi tá­volságról is eltalálta röp­tében a madarakat. Szóra­koztató történeteket mesélt vadászkalandjairól, csak önmagáról nem beszélt soha. Azt sem tudtam, hol lakik, van-e felesége és vajon milyen jövedelmi forrásai vannak, mert azt észrevettem, hogy mindig jócskán van pénze. Teltek múltak a napok, s amikor úgy éreztem, hogy igazán jó barátságba keveredtünk, megkockáztattam a kér­dést: mutassa meg nekem az otthonát. Kissé elgon­dolkozott, majd röviden válaszolta: — Nos, jól van. Gyere! Nekivágtunk, s órák hosszat tapostuk az ösvé­nyeket az erdőn át. Végül Zeb megállt egy vastag törzsű fa előtt, s rámutott: — Ez az én otthonom, lépj be, uram! Nem hittem a fülemnek, hiszen semmit sem láttam magam előtt, csak a fát de hogy hová azt nem monta meg, mert én sokat beszéltem vele a leszárma­zásró!. Nekem megvolt az Esze Tamás eredeíl fényké. pe, és itt járt nálam Kalla Géza Nagyváradi fényké­pész vitte el nagyíttatni, úgy, hogy a nagy képekkel visszaküldi és a kis kép oda maratt. ...Még Esze Jóskánál láttam ezelőtt egy pár év­vel Esze Tamás saját kezű levelét, mejben katonát kért Rákóczitól valamék vár bevételéhez. Még a Telkes tanár úr olvasta el, mert mink nem tudjuk olvasni, mert még nem úgy írtak mint most, sok latin szó (illetve) más kifejezésekkel írtak és más betűkkel is...” — Valahol csatáztak megint. Egy sátorban tana­kodtak a fennebb valók. Azt mondja Esze Tamás: „Na fiaim, be kell menni a templomba imádkozni, hogy az isten segítsen meg min­ket! El is mentek, de mi­kor kijöttek, a katolikusok, meg a reformátusok kezd­tek beszélni, hogy kinek mit mondott a pap. össze­vesztek, szuronyra mentek. Szaladtak Esze Tamásért, mert az ő szavát fogadták. Esze Tamás közéjük tartotta kardját, de egy buta katona levitt egy kis ágyút és közé. jük eresztette a golyót, az­tán halomra haltak. Meg­találták aztán Esze Tamás testét a holttestek között és eltemették. Három ha­lomba temették őket, sírjuk kővel van megjelölve. ■ér A fejedelem minden täsza- vidéki híve között első he­lyet foglal el a nép szívében ennek a tájnak a népi hőse, Bereg szülötte: Esze Tamás. — Jándon egy 93 éves öreg asszony őrzött meg róla egy dalfoszlányt: „...Hű Esze Tamásom Lelki jó barátom...” — Nagy kár volt érte, hogy úgy kellett elesnie, korán az egymásra törő magyarok testvérharcában.-4r Esze Tamás jobbágyházá. nak már csak a helyét tud­ják megmutatni. Nagy kár hogy nem őrizték meg. Az 6 emléke tárgyi bizonyíté­kok nélkül van, de nem ke­vésbé él a beregi, főleg a tarpai nép szívében. Molnár Mátyás, a vajad vármúzeum igazga­tója Azután észrevettem, hogy a nagy fába ajtót vágtak, s Zeb már nyitotta is. Kis szobába jutottunk a fa belsejében, s egy öregasz- szony fogadott bennünket. — Örülök, hogy itthon vagy, Maggy — szólt Zeb a feleségének. — Bemuta­tom neked barátomat, Mayne Reid kapitányt. Ka­pitány — a feleségem. Leültünk, Mrs. Stump kávét hozott, én pedig a szoba sarkában felhalmo­zott nyers állatbőrökre mu­tattam. — Eladja ezeket? — Méghozzá nagyon jó pénzért — felelte Zeb nem minden büszkeség nélkül. — De hiszen sohasem megy be a városba — cso­dálkoztam. — Ez az öregasszony dol­ga. Amikor végigjárja a városi boltokat, úgy visel­kedik ő maga is, mint egy minden hájjal megkent ra­vasz kereskedő. El sem hin­né, mennyire érti a dol­gát — Elhiszem -— moso­lyogtam elismerően. — De most arra kérem, mesélje el nekem a legérdekesebb vadászkalandját — Elmondhatom, bár na­gyon hosszú történet. Nem akar még lefeküd™ ? Csordul a rózsája, vére, tócsában áll a szirom. Nem gondol védekezésre, tövise csorba szurony. A közelmúltban rendezték meg a francia fővárosban, a Petit Palais kiállító termei­ben a magyar nép több mint ezeréves művészetének legjelentősebb alkotásait be­mutató kiállítást. Olyan mű­kincseket ismertek meg az érdeklődők, melyek nagyobb része most hagyta el először az ország határait. Ez az anyag a honfoglaló magyarság letelepedésétől a mai napig olyan korszakot ölel fel, melynek művészeti fejlődése, stílustörekvései és sorsfordu­lói azokat a jelentős történel­mi változásokat is tükrözik, melyek döntő hatással vol­tak az ország államberen­dezkedésének, kultúrájának alakulására. A kiállított anyag fele az utóbbi tíz év feltárásinak eredménye. A kiállítás véd­nökei között találjuk a francia és a magyar kül- ügy- és művelődésügyi mi­nisztert. A magyar kiállítás­sal több mint százötven új­ság, folyóirat foglalkozott, a francia sajtón kívül más nyu­— Szó sincs róla. Csak meséljen, szívesen hallga­tom órákon át is. Lassan szürcsöltük a ká­vét a bőrök illatával átha­tott kicsiny helyiségben, és Zeb hozzáfogott: Egyszer, valamikor régen, kimentem az erdőbe, és egy álló napon át kerget­tem a vadat, de eredmény­telenül. Még csak egy mó­kus sem akadt puskavégre. Esteledett, s a gyomrom, meg az eszem egyaránt azt mondta, haza kellene már menni, de aztán mégis megtorpantam. Ott­hon eleség nélkül, pénz nélkül vár az asszony. Ki kell tartanom reggelig, hol­napra tán visszatér hozzám a vadászszerencse. A Mississippi partvidékén jártam ekkor. Megláttam egy nagy fát, letáboroztam alatta, s amilyen fáradt voltam, két perc múlva már mély álomba zuhan­tam. Hajnali négy órakor ébredtem fel hirtelen szív­dobogással. A nap még alacsonyan állt az égbol­ton, de a fejem fölött a levegőből iszonyú lárma hallatszott. Felnéztem, s azonnal értettem mindent. A fán sasfiókák tanyáznak, Jön az ősz — üzenet nélkül támad a fegyvertelen, gyönge növényre. A rémült világhoz könyörtelen. gáti orgánumok is méltatták a kiállítást. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum a vi­déki múzeumok közül a leg­nagyobb anyaggal vett részt a nemzetközi kiállításon, a honfoglaláskori magyar mű­vészetet főként a szabolcsi anyag alapján ismerhették meg az érdeklődők. A párizsi Petit Palais-ban kiállították a geszterédi arany szablyais- mereteket a vörösréz lemez­ből készült arany borítású bezdédi tarsolylemezeket, a tiszaeszlár—bashalmi ezüst csat- és övvereteket, az aranyozott ezüst karperece­ket, az aranylemezből pré­selt gyöngyökkel ékesített Bujról' származó ingszegély- díszeket, a rakamazi ezüst koronapárt, ezüst és arany csizmavereteket és más hon­foglaláskori leleteket, me­lyek a nyíregyházi múzeum anyagát alkotják. A párizsi kiállítást kö­vetően a Budapesti Szépmű­vészeti Múzeumban mutat­ják be a szabolcsi leleteket. A kiállítást eddig 100 ezer érdeklődő tekintette meg. s lám, a minap éppen fel­keresett egy angol úriem­ber, aki sasfiókákat akart vásárolni a londoni állat- kertnek. íme, itt a nagy alkalom, hiszen az az an­gol biztosan jókora sum­mát kínál. Két percen belül már fenn voltam a fa ágai kö­zött. De annyi szent, hogy a sasfiókákhoz közel fér­kőzni pokolian nehéz dolog. Az öregasszonyra gondol­tam, meg az angolra és a pénzre, újra nekifeszültem hát a dolognak. Két fióka volt a fészekben, meg hús és hal, amit eleségül hord­hattak oda a szülők. Már éppen elértem a peremet és hozzáláttam, hogy felra­gadjam a két fiókát, ami­kor erős fájdalmat érez­tem a tarkómban. Az anya­sas volt. Nagyküszködve le­ráztam magamról, de az felemelte a csőrét és újra belémvágott. Keménynek ígérkezett a küzdelem, s úgy gondoltam, jobb ha egyelőre visszavonulok. Le­jöttem hát a fa csúcsáról, de nem egészen a földre, hanem meghúzódtam az al­só, erősebb ágak egyikéni Kényelmesen odakuporog­tam azon töprengve, hogy nem mehetek üres kézzel /Mayne Reid: Különös fogság Bolyául a tengeritábla. Berezelt kiskátonák — gránáttal övükben — állva várják az ősz rohamát. MIRE VIRÍTASSZ Mire virítassz, ember izzadság-szagú virág? Az öröm körüldönög, aztán a bánat kirág. A halál mellére hullsz. Tenyered őszi levél — pörgeti, fölkapja és a Nap felé viszi a szét A Nyíregyházi Jósa András Múzeum sikere Párizsban és Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom