Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

A TASZSZ jelentése a kínai eseményekről KINSHASA Kínshasába érkező Je­lentések szerint kisangani (a volt Stanleyville) utcáin harcok folynak és a város­ban súlyos a helyzet. Az AP jelentése szerint ki­sangani és a kongói fővá­ros között megszakadt az összeköttetés. A központi kormányhoz hű egységek körülvették a várost, amelynek repülőtere a lá­zadók egyik fő erőssége. DAR ES SALAAM Pénteken Dar es Salaam- Üan megkezdődtek a hiva­talos tárgyalások Nasszer elnök és Juliusz Nyerere tan­zániai ggnök köaött. A két elnök az afrikai és a nem­zetközi problémákon kívül megvizsgálja a rhodesiai helyzetet is. BÉRŰN A legutóbbi napokban a nyugatnémet Bundeswehr három katonája menekült át a Német Demokratikus Köztársaságba. Günter Glo- deck (münsteri páncélos zászlóalj) Hans Leyk (222-es hegyivadász-zászlóalj, Mit­tenwald) és Josef Schmee (10-es számú páncélos fel­derítő zászlóalj, Ingolstadt) a Német Demokratikus Köz­társaságot választotta hazá­jául. ATHÉN A Görög Kommunista Párt tevékenységét megtiltó tör­vény megszegésének vádjá­val az athéni bíróság 6—8 havi börtönre ítélte a bal­oldal EDA-párt 13 tagját. BUKAREST A Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági kor­mányküldöttsége, amely Le Thanh Ghi-nek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának, a VDK miniszterelnök-helyettesének vezetésével tartózkodik Bu­karestben, befejezte tárgya­lásait. Csütörtökön egyez­ményt írtak alá, amelynek értelmében Románia 1967- ben térítés nélküli segítsé­get nyújt a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak. Aláírták a két ország 1967 évi áruforgalmi egyezmé-1 nyét is. * Moszkva (TASZSZ): A Pravda pekingi tudósi­tójának cikkét közli a kínai eseményekről. A cikk töb­bek között elmondja, hogy a fővárosban külön napipa­rancsot terjesztenek, amely emlékeztet arra, hogy kö­zeledik az október 1-i nem­zeti ünnep. Mint a parancs mondja, ebből az alkalom­ból „külföldi barátaink” ér­keznek majd Pekingbe és most amikor „a városban a társadalmi helyzet arány­lag bonyolult” a bírálatokat tartalmazó faliújságok „ked­vezőtlen nemzetközi benyo­mást kelthetnek”. Ezért a napiparancs elrendeli, hogy a faliújságokat ezentúl „belső témájú” és „külső té­májú” faliújságokra kell osz­tani és az előbbieket szigo­rúan tilos az utcákon ki­függeszteni. — A Pekingben kifüg­gesztett különböző közle­Rio de Janeiro (MTI): Mintegy 1500 brazíliai diák és diáklány csütörtökön megszállta a Rio de Jane- rio-i egyetem orvosi fakul­tásának helyiségeit, majd kiáltványt osztogattak, amelyben követelik csütör­tök reggel letartóztatott hét társuk szabadon bocsátását. Pedro Calmon rekior, meg­akadályozta a rendőrség be­avatkozását és maga kísérte az egyetemi hallgatókat az orvosi kar épületéig. Csütörtök este a diákok Pasadena (Kalifornia) (MTI): A Surveyor—2 elnevezésű amerikai hold-rakéta pén­teken hajnalban magyar idő szerint 4,18 órakor, óránként 9600 kilométeres sebesség­gel a Hold felszínére zuhant és teljesen összeroncsol ó- dott. Az eredeti tervek szerint a holdszonda simán szállt menyekből kitűnik — foly­tatja a Pravda tudósítója —, hogy azok akik a „vörösgár­disták” tevékenységét irá­nyítják, megpróbálják el­határolni magukat a „vö- 1 rösgárdisták’” szélsőséges , cselekedeteitől. Azt a tényt, ! hogy a „vörösgárdisták” I megvertek, sőt meggyilkol- j tak munkásokat, pártfunk­cionáriusokat, megtámadtak külföldieket, most „rossz elemek provokációinak” eredményeként próbálják feltüntetni. (Mint ismeretes, a sajtóban többször is „teljesen törvényesnek” és „forradalminak” nevezték a „vörösgárdisták” tevékeny­ségét.) Ezentúl egy központból irányítják a „vörösgárdisták” Pekingből vidékre küldé­sét. A „vörösgárdisták” ve­zetői szerint ez lehetővé te­szi, hogy „összpontosítsák az ütéseket”. Diáktüntetések Brazíliában Surveyor— 2 kudarca egy sajtóközleményben hang. : súlyozták, hogy mindaddig az épületben maradnak, amíg az őket körülvevő rendőrség vissza nem vonul és a letartóztatott diákokat szabadon nem bocsátják. összetűzésre került sor a rendőrség és az egyetemi hallgatók között Bahiában is, ahol mintegy tíz személy megsebesült és száz diákot letartóztattak. A csütörtöki tüntetést „a diktatúra elleni tiltakozás napja” alkalmából szervezték. volna le a „központi öböl­nek” nevezett térségben, és Újabb fényképeket készített volna a Hold felszínéről. Nem egészen 24 órával a ra­kéta felbocsátása után azonban — mint ismere­tes — a Surveyor—2 pörögni kezdett, majd később a rá- diókapcsolat is megszakadt vele. Gromiko Javaslata (Folytatás az 1. oldalról) külföldi csapatok kivonását és az ENSZ Koreával fog lalkozó bizottságának meg szüntetését. Hangoztatta, be kell vonn; az ENSZ- be a Német Demokrati­kus Köztársaságot, amely jelentősen hozzá­járul Európa biztonsá­gának fenntartásához Ezzel együtt fpl kell venni a világszervezetbe a másik német álla­mot is. Helyre kell ál­lítani a Kína' Népköz­társaság törvényes jo­gait. Gromiko befejezésül meg­állapította: a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzetközi politikája, a vi­lágszervezetben elfoglalt ál­láspontja azon alapul, hogy tiszteletben kell tartani minden ország függetlensé­gét, szuverénitását és terü­leti épségét, segítséget kell nyújtani a szabadsá­gukért harcoló népeknek. A Szovjetunió egész nemzet­közi tekintélyét lalbaveti az ájlamok közötti békés és igazságos kapcsolatok meg­teremtéséért, az igaz ügy védelméért. Felhívta a köz­gyűlést; összpoptosítsa fi­gyelmét a megoldható kér­désekre és járuljon hozzá hatékonyan a feszültség enyhítéséhez. Goldberg ameríkaj küldött Gromiko felszólalása után szót kért és megismételte előző napi kijelentéseit az Egyesült Államok „békés szándékairól” Vietnamban, azt mondotta, hogy a viet­nami béke megteremtéséért „minden ország felelős.” A pénteki ülésen felszó­lalt még ErniUó Arerjales guatemalaj és Paul Martin kanadai külügyminiszter. Japán külügyminisztere Siina a tanácskozás elhúzó­dása miatt elhalasztotta be­szédét. Egy hét a világpolitikában ENSZ-közgyűlés és Vietnam — (J Thant halasztást adott Sukarnót „átnevelik“ — A London—Salisbury proiokoll- esata — A filibuster diadala Természetesen a kedden megnyílt ENSZ közgyűlési ülésszak a hét meghatározó eseménye, ennek jellegét viszont — ez alkalommal egy véleményen volt a vi­lágsajtó a Timestól az Iz­vesztyijáig — a vietnami háború szabja meg. Holott a vietnami kérdés nem is szerepel a majd száz pon­tos, s decemberig letárgya­landó napirenden. „De a vietnami háború beárnyé­kol mindent, mert meg­mérgezi a politikai atmosz­férát a Kelet és a Nyu­gat között, s hallatlanul megnehezíti az előrehala­dást szinte minden lénye­ges kérdésben, kezdve a leszereléstől a vitás kérdé­sek békés megoldásáról szó­ló egyezményig”, — állapí­totta meg a Times. Viet­nam tehát nem tartozik az egyébként heves vitákat Ígérő napirendi pontok egyikéhez sem, de máris, a kezdet kezdetén, rányom­ta bélyegét a közgyűlési munkára. Formailag ez a kezdet egyelőre simának mondha­tó. Hiszen könnyen válasz­tott elnököt, valamint egy sor más tisztségviselőt — ezek között, hazánk nagy megbecsülésével, Csatorday Károly személyében ma­gyar alelnököt — az ülés­szak, s a napirend össze­állításánál csak a Nyugat által erőltetett úgynevezett koreai kérdés körül támadt vita; az amerikai delegátus megelégedett protestánssal „a Kínai Népköztársaság ENSZ jogai” megfogalma­zású pontnál. De az általá­nos politikai vitát csütör­tökön megkezdő küldöttek előtt ott volt U Thant fő­titkár rendkívül borúlátó összefoglaló jelentése, amely az ENSZ tehetetlen­ségét tárja fel a jelenle­gi nemzetközi viszonyok eredőjeként. A főtitkár — aki mint ismeretes, képte­lennek tartja magát egy megbénított világszervezet további vezetésére —, a bajok kútfori'ásának szin­tén a vietnami háborút je­löli meg. S ami a legfon­tosabb: még az amerikai lapok is kénytelenek meg­állapítani, hogy U Thant a nemzetközi kapcsolatokat megrontó vietnami válság fő felelősének 3Z Egyesült Államokat tekinti, s vol­taképpen lemondásával is a konokul hibás amerikai vonalvezetés ellen kíván tiltakozni. A főtitkár azonban igye­kezett megteremteni az ülésszak amúgyis nehéz kö­rülmények között megkez­dett munkáját a bonyolult utódlási vitától, S ezért a közgyűlési tevékenység vé­gére, decemberre halasztot­ta távozását, viszont a le­mondás szándékához válto­zatlanul ragaszkodva, U Thant természetesen nem annyira az utódlás ügyében akart haladékot adni a vi­lágszervezetnek, hanem előrehaladást vár a sors­döntő kérdésekben. Az a nyilatkozat, amelyet New Yorkba érkezésekor Gromi­ko szovjet külügyminiszter tett, tanúsítja, hogy a szo­cialista országok hasonlóan nagy erőfeszítésekre ké­szülnek, s nem tartják ele­ve reménytelennek, iga? biztatónak sem az ülés­szak munkáját. Ellenben az amerikai álláspont változat­lanságának adott hangot az általános vitában sietve el­sőként felszólaló Goldberg amerikai küldött, aki — jellemző módon — mente­getőző és felelősség­áthárító beszéddel próbált kitérni az Egyesült Álla­mok politikai elszigeteltsé­géből. Két olyan vendig érke­zett a hetven külügyminisz­ter sorába New Yorkba, akiknek ottléte kuriózum­nak is felfogható. Couve de Murviile közismerten nem számit gyakori vendégnek sem a világszervezetben — amelyet De Gaulle sokáig szinte semmibe vett —, sem az Egyesült Államok­ban, amellyel Franciaor­szág katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt egyre erősbödő hatalmi har­cot vív. Mégis, a francia kül­ügyminiszternek és az őt követő volt és jelenlegi gazdasági csúcsminisztemek amerikai tárgyalásaitól bi­zonyos nyugalmat várnak a Párizs—Washington vitá­ban, amit inkább úgy le­hetne jellemezni, hogy a két fél „beássa magát”. Feltűnő —, s az amerikai választással magyarázható, — hogy Johnson éppen most csoportosított át a külügyminisztériumba, az igazságügyminisztert téve Rusk helyettesévé, s való­színű utódává, valamint el- távolítva azt a Ball kül­ügyminiszter-helyettest, aki De Gaulle nagy ellenfelé­nek számit. Más kérdés, hogy a Fehér Ház ezt is elsősorban a vietnami esz­kaláció jegyében tette. A másik illusztris ven­dég New Yorkban Malik indonéz külügyminiszter, aki a djakartai szándékok szerint teljes jogú tagként szeretne részt venni a vi­lágszervezet munkájában. S miközben Indonézia visz- szatért az ENSZ-be, Dja- kartában a tavaly október 1-i fordulónak közeledté­vel egyre forróbb a politi­kai légkör. A hadsereg összecsapásokat ismert be a baloldali csoportokkal. A szélsőjobboldal viszont im­már elérkezettnek látja az időt, hogy Sukarno felelős­ségre vonását követelje, ép­pen akkor, amikor napok múlva kezdődik a volt első miniszter Subandrio pere. A tábornokok, úgy tűnik, továbbra sem akarnak sza­kítani az elnökkel, s egyi­kük Sukarno „átnevelésé- re” tett ígéretet... — a jobboldalnak. A rhodesiai válság szin­tén ahhoz a nagy kérdés- csoporthoz tartozik, amely afrikai problémák néven várhatóan heves vitákat fog eredményezni az ENSZ közgyűlésében is. Isjpertes, hogy a brit kormány az előző héten lezajlott nem­zetközösségi értekezleten mindent (megtett, hogy el­kerülje a szakítást a Smith ellen erélyes eszkö­zöket követelő afrikai tag­államokkal. S épp így akar­ta megakadályozni Wilson azt is, hogy a nemzetkö­zösség égisze alól kikerül­jön, s végül az ENSZ in­tézne a rhodesiai kérdést. A nemzetközösséget ma még összetartó gazdasági szálak, tették lehetővé Lon­donnak, hogy újabb hala­dékot kapjon. Ügy tűnik, hogy a Wilson-kormány nagyon is a maga szája íze szerint értelmezi a kompro­misszumot, csakúgy, mint az előző nemzetközösségi értekezlet döntését. A hé­ten megérkezett Salisbury- be az első miniszteri szin­tű brit delegáció, azóta, hogy a Smith-kormány ön­kényesen deklarálta „füg­getlenségét”, amit London úgymond nem ismer el, de amely ellen nem is tesz semmi számottevőt. Az angol miniszterek most már maguk tárgyalnak Smith úrral..i A faji kérdés természe­tesen nemcsak Rhodesiában probléma, s nemcsak Af­rikában, hanem az Egye­sült Államokban is. A vá­lasztásokra készülve John­son és demokrata pártja ugyan szeretett volna a választók valamennyi réte­gének Ígérni valamit, s így új polgárjogi törvényt is beterjesztett a kongresz- szusban, mindenekelőtt a négerek lakóhelyi megkülön­böztetésének megszüntetésé­ről. Kiderült azonban, hogy a kormányzat fontosabbnak tartja más, demagógabb terveinek keresztülvitelét a (örvényhozásban, s végül meghajolt a szenátus faj­üldöző kisebbségének eb- strukciója előtt. A déli sze­nátorok ismét bevetették a hírhedt filibustert, a vég­nélkül! beszédáradatot, s a többségnek nem ’''ölt poli­tikai ereje ezt visszaverni. A New York Times meg­állapította; „Az, hogy a szenátus visszautasította a polgárjogi törvényt, sú­lyos veresége az amerikai négereknek, mégipkább a szenátusnak ég leginkább a nemzetnek”. Molnár Géza: íKisregény) 11. Az agyán sűrű gőz ült, egészen elkábult, elbutult a vágytól, ahogy cserepes szá­ját nyalogatta, de annyira azért nem hülyült meg, hogy ne tudta volna, ő csak egy nyütt bakancsos, rongyos festékes köpenyes ócska kis inas, akinek Micikénél egy szava se lehetne s ha el akarja kerülni a botrányt és pofonokat, jobb, ha meg­húzza magát. Takácsnéjioz úgy járt, mint a szomjas ember a csaphoz. Ha az ember szen­ved a szomjúságtól, innia kell minden áron. Magdát tiszta szenvedél­lyel szerette, érzelmei, esz­ményei előtte jártak s fölöt­te maradtak a testiségnek. Magda teljesen betöltötte, mellette más nem jutott eszébe. Eddig. És most ez mi? Boriskára gondol, Boriska „nénire” nem szólal meg benne a vád, a lelkifurdalás, hanem: mintha Magda nem is len­ne. Két külön vágány ez, két vonat másfajta rako­mánnyal, más útiránnyal. S itt a szemafor is mind­járt, amely tilosra zárja az utat: és ha Magda is ezt csinálná? És ha Magda is így meglesne egy másik férfit, egy jó karban lévő negyvenévest, ilyen vadul megkívánná s törné a fejét; ha tenne egy kísérletet, sze­meznének, biztatóan rámoso­lyogna, majd elválna, ho­gyan reagál rá... Vagy ő is fogódzkodjon azokba az ócska érvekbe, hogy a nőnek nem lehet ugyanazt, mert a férfi bio­lógiailag is egész más... Pfuj. Ami morálisan nem igaz, az politikailag sem az, nincs kétféle erkölcs, egy a férfi­nak, egy a nőnek, nincs külön egy a közéletnek s má­sik a személyes, belső világ­nak. De lehet-e ilyen szubli- máltan — észrenddel az ér­zelmekben, — élni? Solohov regényében, a „Csendes Don”-ban is hogy kavarják a szenvedélyek az embere­ket! Hogy zúg, forr az élet, milyen természetes ára­dással... Az emberek csele­kednek és cselekednek, ahogy vágyaik, hajlamaik, érzelmeik diktálják — s nem latolgatnak, nem töp­rengenek, nem kínlódnak a falhoz szorítot homlokkal, rpint... Ki is? Igen, Gladkov egyik hőse a „Cement”-ben. Az a fiatal értelmiségi, aki­nek tetszik a nőszövetség tit­kárnője. Egymás mellett lak­nak s a fiú minden éjjel hallja, hogy jön a tanácsel­nök, dobog a csizmája, be­nyomja az ajtót s recseg az ágy, ahogy szinte maga alá temeti azt az erőtlen, ké­telyeiben vergődő nőt. A fiú az ajtphoz megy, valamit tenni kellene, közbeavatkoz­ni, hisz ő is szereti a nőt, de csak áll az ajtófélfának támasztott, lázas fejjel, kín­lódva s végül visszamegy a szobájába. A latolgatás, a tűnődés, fontolás, habozás, ezek mind-mind értelmiségi dol­gok — de ő „kutyabőrös” va­lódi proli. S nem ez történt-e vele a gyárban is, hónapok vitája, míg elfogadta a szo­cializmust, s most is ez a vajúdó bizonytalanság, ha­bozás... De Takácsnéval mi­lyen gyors volt, határozott, Magdával is. Amikor szökni kellett a behívás elől, akkor sem ingadozott, percig sem. ügy látszik, ez a lcétféleség már megmarad benne. A két szülő ez; apja gyors ne­kibuzdulásai, zabolátlan in­dulatai s anyja higgadt, bölcs megfontolásai. Jenci már kint diskurált ángyikájával, ő is felcihelő- dött. Öltözködés közben eszébe jutott, hogy tárcájá­ban őrzi Magda egy levelét. Elővette az összehajtogatott papírt, nézte a tintával rótt sorokat, az érzékenyen raj­zolt, áhó betűket, egyenes sorokat. Hogy benne volt ebben az írásban Magda, át­tetsző belső világa, ahogy villámgyorsan megfogalma­zott mindent, hirtelen, la­tolgatás nélkül. Rátette a tollat a papírra, a levél vé­gén vette föl. Laci olvasta a levelet, egy részt átugrott: ez itt nem érdekes. Tulajdonkép­pen ezért vétte elő, itt van: „Kedveském, gondolj csak arra is, hogy a mi bol­dog, harmonikus életünknek szét kell sugározni az em­berek között. Ha nem ezt tennénk, és csak saját bol­dogságunkért dolgoznánk, akkor semmivel sem len­nénk különbek a többi em­bernél. Kedveském, nagyon sze­retlek, bízzál abban, hogy eljön az idő, amikor zavar­talanul leszünk boldogok. Addig is tanulj és készülj, mert nem tudhatjuk, mikor kezdődik életünknek ez a második, felhőtlen szaka­sza! Azzal szeretném befejezni, azzal a kéréssel, hogy ta­nuld meg a türelmet is az emberek iránt s légy hozzám is türelmesebb. Nézd el ne kém, ha néha ideges vagyok. Kérlek figyelmeztess, ha hi­bás úton járok, meglátod majtj, bőgj' belátom a hibá­mat. Most már zárom soraimat, sokszor csókol az, akit úgy hívsz, hogy: „Te kedves leány.” Lgpi újra összehajtogatta s eltette a levelet. Igen, az van benne, jól emlékezett. Szerelmük erő­forrás is, készülődés a jövő­re. Meg egy kis szirup is van benne, tagadhatatlanul. A szerelemnek épp úgy van élete, mint az embernek, megvan a gyermekkora, amikor gügyögni kell benne, a romantikus ifjú kora, nagy ideálok, tervek, elhatározá­sok — s a férfikora is, reá­lis, dísztelen szépsége. Két év után már másképp néz vissza az ember. — Különösen, ha közben van szerencséje meztelenül látni Boriska nénit — mond­ta magában, s hangosan felröhögött. — Nem öre­gem, nem eszel Boriakéból Délelőtt folyamán váratla­nul beálított Papír Marci. Boriska néni csak nézte: — Jesszus, apukám, mi van veled? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom