Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-24 / 226. szám
Nem múzeum, hanem a jövő Ami 710 millió mögött van Hogyan alakul a nyereség fielyiipari vállalatainknál Beérett a jonatán a* ú.jfe'iértói kísérlett telepen. Néhány nap múlva elérkeztünk az év utolsó negyedéhez. Vállalatainknál mind sűrűbben mérlegelnek: sikerül-e maradéktalanul eleget tenni tervkötelességünknek? Nemcsak a kevesebb kötelező tervmutató miatt irányul a korábbinál nagyobb figyelem' a nyereség alakulására: ez a számadat magába foglalja a gazdálkodás valamennyi fontos vonásét ée rávilágít, miként tudnak élni üzemeink a máris érezhető nagyobb önállósággal. Ha az első fél évet tekintjük, bíztató képet kapunk. Szabolcs-Szatmár tanácsi ipara együttesen közel 710 milliós termelési értéket teljesített, ami nemcsak a múlt év hasonló időszakához, de az idei előirányzathoz képest is lényeges fejlődés. Növeli az eredmény értékét, hogy a túlteljesítés reális szükséglet kielégítését szolgálja. Sőt: tekintettel arra. hogy 7 könnyűipari üzemünk elmaradt a mennyiségi követelményektől, még nagyobb arányú is lehetett volna a növekedés. Nem mr. Jegy azonban, miként, milyen költségalakulás mellett valósították meg mindezt a termelő egységek. Kiváltképp nem lehet mellékes, milyen termelési érték áll a kifizetett munkabér mögött, hogyan alakult a munkaidő, a gépek kihasználása. Takarékosabb költséggazdálkodásra vall, hogy az előirt 20,8 milliós nyereség helyett az év első hat hónapjában 28.7 milliót „hoztak” helyiipari vállalataink. A teljesség indokolja, hogy elmondjuk: a vas- és faiparban a jövedelmezőbb termékek gyártása felé tolódott el a termelés, s ez objektíve kedvezően befolyásolta a gazdálkodást. Nem kétséges azonban, hogy a nyereség túlteljesítése gondosabb anyag- és energiafelhasználást, megfontolt létszámgazdálkodást, kevesebb selejtet, erősebb munkafegyelmet jelent az elmúlt időhöz képest. Hűen kifejezi mindezt az egy munkásra jutó termelési érték alakulása: néhány vállalattól — VAGÉP, , építőanyagipar, kisvárdai bútoripari, Tiszalö- ki Faipari Vállalat — eltekintve a legtöbb helyen túlteljesítés tapasztalható a tervezetthez képest is. Olyan nagyobb üzemben, mint a nyíregyházi cipőipari, textil- ruházati, a nyírbátori vas- tömegcikkipari, a Patyolat, a kertészeti vállalat 5—26 százalékos termelékenység- emelkedés volt az év első felében. Ilyen igyekezet mellett vállalataink, üzemeink már az új gazdálkodási viszonyok közepette is meg tudják állni helyükét! Helytelen volna azonban, ha eltekintenénk az említett időszak hiányosságaitól, melyek megnehezítették az eredményesebb termelést. A VAGÉP például az anyagellátási nehézségeken túl azért maradt el lénvovpeor, termelési tervének teljesítésétől, mert nem volt eieggé megalapozott az új profil, a felületvédelmi berendezések átvétele, tervezése. Ezt csak tovább bonyolította az esztergályos szakmunkások hiánya. Továbbra is nehezítette a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat tevékenységét, — s előidézte a viszonylagos elmaradást — az üzem túlzsúfoltsága, rossz területi adottsága, a helyközi szállítási nehézségek magas szintje. Hasonló objektiv és kevésbé objektív jelenségekkel másutt is szembe találkozhattunk januártól júliusig, melyek figyelmeztetnek : a feltételekkel együtt a munka szervezésén is bőven van még javítani voló az esztendő utolsó napjáig. Számolniuk - kell üzemeinknek az év vége közeled, tén, azzal is, hogy — jóllehet, megyei szinten 2,1 százalékkal alacsonyabb volt az üzemi önköltség, mint amennyit a terv megengedett — a jó eredményekhez sok köze van az elmúlt évben történt fejlesztésnek, a termelési körülmények javulásának és annak, hogy az állóeszköz-fenntartási költségek éves összegének csupán a 40 százalékával terhelték meg az első fél évet. Az éves mérlegbe kerülő 60 százalék jelentős tehertétel lesz, félő, hogy néhány helyen csökkenteni fogja a félévi tetszetős számokat. Mindenütt megvolt és megvan a lehetőség arra, hogy ezt a többletköltséget takarékossággal, a selejt csökkentésével, a minőség javításával ellensúlyozzák. A félévi sikeres munka tükrében Iá*ni, nincS ok év végi hajrára, kapkodásra, de elbizakodásra sem. Az eddig elért eredmények megszilárdítása a néhol mutatkozó odósságok pótlása vezet csak arra, hogy a legkifejezőbb bizonyitvány a nyereség, a gazdálkodási eredmény december 31-én is tetszetős képet mutasson. A. S. — Tavasszal, amikor az almafák virágzanak meg szokott jelenni egy hír a lapokban: „Virágba borult az almamúzeum Ujfehér- tón...” Sokan csak ennyit tudnak rólunk, pedig nem ez a jellemző munkánkra. Ezzel kezdte ismerkedésünket dr. Bubán Tamás, a Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézet osztályvezetője, akit munkahelyén, az újfehértói •gyümölcskísérleti telepen kerestünk fel. A község szélén a 370 holdas gyümölcsös, közepén majdnem kész irodaházzal, (de már benne dolgoznak) valójában nem a szokásos árutermelő gyümölcsös képét mutatja, de mégsem múzeum. A gyűjteményük 546 fajta almából áll, ez sem csak azért van, hogy a fajtákat megőrizzék érdekességként, hanem a jövőt is szolgálja. A vendégeknek nem is a „múzeumot” mutogatják elsősorban, hanem azokat a parcellákat, ahol a szabolcsi gyümölcstermelés még meg nem oldott kérdésein dolgoznak. Hosszú lenne felsorolni a témákat, amivel a kutatók foglalkoztak, de néhányat érdemes megemlíteni, amivel máris bizonyítanak. Minden kísérletük célja: többet, jobbat, olcsóbban. Sokat vitatott kérdés, milyen sor és tőtávolságra ültessék az almát. Ennyit máris leszűrtek: sűrűbbre, kisebb koronájú fákat kell ültetni. 1953-ban telepítettek összehasonlításként 10x10 méterre hagyományos törzsű fákat és 5x2,5 méterre alacsony törzsűt. Hektárra átszámítva az életteljesítmény eddig a hagyományosnál 723 mázsa, a sűrű telepítésnél 2700 mázsa. Nyilván itta négyszeres hozam magáért beszél. Ezt a telepítést a jó hozam ellenére is sűrűnek tartják és azóta sok más kísérletük is van. A szabolcsi termelőknek inkább a 6x3-ast és a 7x4-est javasolják. A jó minőségű gyümölcstermés — sok egyéb tényező mellett — attól is függ, mennyi gyümölcs marad a fán. A náluk már bevált vegyszeres szabályozássá! tudnak ritkítani, de ugyanakkor a megmaradást is elő tudják segíteni. Ha már a termés mennyiségénél tartunk, érdemes megemlíteni újabban dolgoznak a termőrügy kialakulás pontos idejének meghatározásán is. azért, hogy már előző évben be tudjanak avatkozni a termés alakulásába. A téli alma szedési idejének meghatározása szintén fontos téma, hiszen jórészt ettől függ az eltarthatóság, ami befolyásolja a gyümölcs kereskedelmi értékét. Az sem mindegy, mennyibe kerül egy mázsa alma szedése, áruvá dolgozása. Különféle módszereket hasonlítanak ősszel. Amelyik eljárással legkevesebb a minőségi veszteség és a ráfordított költség, azt fogják majd javasolni a termelőknek. Ha tovább nem folytatjuk a kísérleti témák sorát, akkor is láthatjuk: nem múzeum ez. nagyon is a mánák és a holnapnak dolgoznak. A jövőért való ténykedést csak aláhúzza, hogy a kutatók átlag életkora jóval a negyven alatt van, akik nagy ambícióval és felkészültséggel dolgoznak. Fiatalok a szakmunkások és a betanított dolgozók versenyben, szocialista címért küzdő brigádokban végzik az almaszedést. Érdemes megemlíteni. Olyan kísérleti telep az újfehértói. ahol a tudományos eredmények mellett — az árutermelésből — minden évben milliókban számolható nyereséget is hoznak a népgazdaságnak. Cs. B. Gerem és a többiek A Párizsi asztalok, Balassa szekrények készítőmét Süvölt a szalagfűrész. Marógépnél, körfűrésznél, egyengető gyalunál, ahol begyakorolt 19 ember dolgozik, nagy a zaj. Az élőmunkáié ajtaját sarkig tárták. A gyalugéptől zömök, ősz hajú ember mozdul, s az ajtókeretben beleáll az őszi napfénybe. Mélyet szív a cigarettából, s az érkező művezető tőle kérdi. — Mi újság Matyi bácsi? Tőmondatok, s ami eltér o szokványtól Nein kergetik egymást az események. Annyira nem, hogy a műhelyre és munkára vonatkozó helyzetismertetést pár tőmondattal elintézi az öreg. De mit is lehetne arról többet mondani, ami a Szatmár-vidéki Faipari Vállalat egyik műhelyében történik? Még az is csak pár mondat, hogy a műhelyben a brigád a szocialista címért küzd. A kongresszusi versenyben három százalékos tervtúlteljesítést vállaltak. Fél év végén teljesítményük 106 százalék volt, most 104 százalék. Tizenegy hasonló, vagy még jobb eredménnyel dicsekedhető brigád van a vállalatnál. Ellenben akad mégis valami, amellyel nem minden brigád dicsekedhet, ami eltér a szokvány eredményektől. Az előmunkálók három újítás benyújtását, kivitelezését tervezték erre az évre. Eddig ötöt teljesítettek. Mindenki gondolkodott A brigádvezető és helyettese szabadságon van. Gerem Mátyás e rangidős. Matyi bácsi azonban mélyeket szív a Kossuthból és csak általánosságokban beszél. — Készítjük a Párizsi asztalokhoz, meg a Balassa szekrényekhez az alkatrészeket. Dolgozunk, aztán ügyeskedni kell. De hát hogyan ügyeskednek? Matyi bácsi zavartan pislog. Majd egy hirtelen ötlettel elszólítja a gyalugéptől Bertók Ferencet. — Ű jobban tudja, ö újított. A fiatal, talán a lisztfí- nom portól szőke asztalos valóban jobban tudja, nem jön zavarba. — Az én újításom az asztalplatt körbemarásának a módosítása. Két ember helyett most egy végezheti a munkát. Időt is takarítunk tneg veié. Már régen foglalkoztatott ez a dolog, beszélgettem is róla Szabó Barnával, a brigádvezetővel, ők is adtak tanácsot, végül is megcsináltam. Szabó Barna meg az asztallap maráshoz készített védőberendezést. Tóth Zoltán a brigádvezető a maráshoz egy új sablont talált ki. A kombinált szekrény üvegcsúszó része megmunkálásához, hogy Jobban menjen, az ütközők helyett keményfából eszkábáltunk sablont. Most már ezt is pontosabban tudjuk csinálni. Kevesebb reklamáció A művezető, aki mindvégig csendesen figyeli a beszélgetést, az eszkábált szót nem találja helyes kifejezésnek, mert közbeszól. — Hogy mondod, hogy eszkábált?! — Jól mondja — nevet Matyi bácsi —, mert tényleg összeeSzkábáljuk, ami kell. így aztán kevesebb- szer szólnak vissza a finommegmunkálóból is. A finommegmunkáló visszaszólása, vagyis reklamációja valóban kevesebb Bárány Tamás: Tengerparti nyár Az isten se érti a férfiakat, fiam! Én aztán igazán nem taktikázom, ismersz, de most azt hittem, fejre állok ezzel a fiúval. Nem mondom, nem sok éppen, de az ember mégiscsak megért huszonegy évét, és futott már egy-két taggal — nem igaz? Hát ahány, annyiféle, hidd el! Ez is úgy kezdődött, mint ....... Egy oldal a Tévedés cimü novellából. Az Író válogatott novellái a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelentek még, 630 oldalas terjedelemben, kötve 32,— Ft-os áron. már annyiszor máskor. Én a belső szobában ülök az irodában, ördög tudja miért, de ott van az adminisztráció. Elől a mérnökök meg a rajzolók, plafonig érő táblákkal, de hiszen emlékszel, jártál nálam. No, szóval Bajtait kereste egyszer, azt a ferde szájú osztályvezető-helyettest, az egyik megrendelő vállalattól jött, sürgetni a terveket, vagy ml. Bajtai éppen leugrott egy kávéra, hát várnia kellett. Először csak be-benézett az üvegablakon, aztán átjött hozzám. Abban a fekete szoknyámban voltam, tudod, a sárga pulóverrel, nem mutattam éppen rosz- szúl, és ezt láttam is rajta. Ödöngött ott körülöttem egy ideig, bemutatkozott, rágyújtott, és türelmetlenkedett, hogy mikor jön vissza Bajtai. Meg is kínált egy cigarettával, olyan szagos, füstszűrös vacak volt, akkor jött haía külföldről, és hozott néhány dobozzal. Én köhögtem tőle, hogy még a könnyem is kicsordult, 6 meg azt mondta, szép, zsebkendőm van. Rámosolyogtam, akkor meg azt mondta, szép fogaim vannak Ekkor jött vissza Bajtai, és ő kiment. Leültek tárgyalni. Elfelé menet csak beköszönt, és az ajtó csapását hallottam Fél ötkor, a búcsúzásnál, azt mondja Bajtai: — Viszlát, művésznő! Ránéztem, nem értettem, ezt most miért mondja. Nevetett. — A barátunk a Belker- től, aki itt járt délelőtt, azt mondja, maga olyan, mint egy olasz filmszínésznő. Én! Mint egy olasz filmsztár! Na?! De nem mondom jólesett. — Hogy hívják? — kérdeztem Bajtait, mert a bemutatkozásnál nem értettem a nevét. — Konrádi Géza. — És mit csinál a Bélkérnél ? — Belső kiképző építész — Bajtai hangja el- bizonytal anodott. - Vagy dekoratőr... díszlettervező.:, valami ilyesmi... — Értem. Bajtai röhögött. — Mindenesetre olyan ember, akinek van érzéké a széphez! — Köszönöm, e2 emberi Vélt — feleltem és kiii- begtem. Őszi lent várt • Gyöngyvirágban, aztán mába mentünk. lett. Az utóbbi időben már alig készült jegyzőkönyv a selejtes munkákról. De elégedettebbek lehetnek a vásárlók is, mert például eddig a Párizsi asztalok lábai véletlenül sem voltak egyformák. Most már azok. A brigád egy újítással ezt a szépséghibát jelentő bajt is orvosolta.' A szocialista címért küzdő brigád és a brigádtagok újításai forintban nem jelentenek csillagászati értéket. De nem is lényeges. A vállalát az újítások révén a jövőben még jobb minőségi bútorokat készíthet. Az sem megvetendő. hogy 1966-ra 156 ezer forintos önköltségcsökkentést vállaltak. S hogy ebből már több mint 1001 ezer forintot teljesítettek, ahhoz ezeknek az újításoknak is sok köze volt. Seres Ernő Láncszerűen termelékenyebb a munka, mint páros szállítással, így hordja a raklapokra az almát Fábián Margit szocialista címért küzdő brigádja. Foto: Hammel József