Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
Amit az új mechanizmusról tudni kell (III.) Hazai és világpiac Hazánknak jelentős érdekei fűtődnek ahhoz, hogy kihasználja a nemzetközi munkamegosztásban és a sokoldalú külkereskedelmi kapcsolatban rejlő lehetőségeket. Ezért fontos, hogy piacképes, jó áron értékesíthető termékeket gyártsunk a kivitel céljaira és ugyanakkor ésszerűen helyettesítsük a hazai termelést ott, ahol az import gazdaságosabb. Ezt csak ügy érhetjük el, ha a hazai és a külföldi piacok pozitív hatásai fokozottan hatnak a belföldi termelőkre. Az új gazdasági mechanizmus szerves kapcsolatot teremt a belső piac és a külföldi piacok között. Milyen eszközökkel érvényesíthető a külföldi piacok kedvező hatása? Mindenekelőtt a termelőt a külföldi piacok hatásától eddig mereven elválasztó árkiegyenlítési rendszer megszüntetésével és olyan egységes devizaszorzók kialakításával, amelyek a gazdaságos kivitelre és importra, illetve az importtal való ésszerű takarékoskodásra ösztönöznek. A devizaszorzók színvonala azt fejezi ki, hogy a pépgazia* ság egységnyi devizát átlagosan 1 milyen költségráfordítással termel ki. Az így megállapított szorzó (a forint és a deviza aránya) minden behozott, vagy kivitt árura egyaránt érvényes. A közvetlen piaci hatások úgy érvényesülhetnek, ha a jövőben a termelő vállalatok (és szövetkezetek) az általuk termelt és külföldön értékesített termékekért nem valamilyen hatósági árat, hanem a külföldi vevő által ténylegesen fizetett és az egységes devizaszorzóval átszámított forint árat kapják. Import esetében a felhasználók ugyancsak a tényleges árat fizessék. Az export révén elért nyereség a vállalati nyereség szerves része és így a kivitel gazdaságossága, az exportképesség fokozása vállalati érdekké lesa. Mindez nem zárja ki, hogy átmenetileg árkiegyenlítéssel ne támogassunk bizonyos exportot. Egyes állami kötelezettségek teljesítése, bizonyos mennyiségű deviza megszerzése stb. érdekében átmenetileg támogatni kell az exporttevékenység egy részét. Azzal azonban, hogy , e támogatás kifejezetten átmeneti jellegű lesz, arra ösztönözzük a vállalatokat, hogy plyan termékválasztékot alakítsanak ki, amely az érvényes devizaárakon is gazdaságos. Az import esetében lehetővé válik — az önálló vállalati gazdálkodás feltételeként —, hogy a vállalatok időben, a kellő meny- nyiségben és minőségben hozzájussanak a szükséges importtermékekhez. A gazdaságilag megalapozatlan Ígéretek elhárítására minden lehetőség megvan, hiszen az importhoz szükséges deviza megszerzése „drága” pénzbe kerül, az importból származó berendezések, gépek, anyagok után is eszköelekötési járulékot, kamatot kell fizetni. Azzal azonban számolni lehet, hogy a reformot követő időszakban még hatni fog a „hiánypszichózis” és a vállalatok eddig szűkösen kielégített importszükségletüket egyszerre, nagy mennyiségben igyekeznek fedezni. A népgazdasági és ezenbelül a rendelkezésre álló devizahelyzetre való tekintettel átmenetileg korlátozni kell az importot (hatósági engedélyekkel, kontingensek megállapításával stb.) Az elmondottakból kiderül, hogy döntő dolog a termelés, az export és az import gazdasági egységének megteremtése. Emel- let szóba jöhetnek újszerű szervezeti megoldások is. Ezeknek is azt a célt kell szolgálniuk, hogy a külföldi piacok pozitív hatását jobban érvényesíthessük a vállalatok döntéseiben. Ezért indokolt esetekben a külkereskedelmi tevékenység szervezetileg Is összekapcsolható a termeléssel, vagy a belkereskedelemmel (a fogyasztási cikkek piacán). A mezőgazdaság teljes útszükséglete számítások szerint mintegy 4000 kilométer bekötő, 3300 kilométer belső, és 60 000 kilométer külső Üzemi utat jelent. A belső úthálózat kiépítését csakis ott kezdik meg, ahol a telepek végleges formája kialakult, az első burkolt üzemi utakat pedig a nagy, összefüggő szőlő- és gyümölcsültetvényeknél létesítik. A tervezet foglalkozik a mezőgazdasági útépítésnek gazdaságosabb műszaki megoldásával is. A bekötő utaknál be akarják vezetni az úgynevezett talaj stabilizáeiós eljárásokat, A szervezeti formák megválasztásánál mérlegelni kell a koncetráció fokát (ha több vállalat termeli ugyanazt az exportterméket, célszerűbb az „egy kéz” külkereskedelmi vállalat közbeiktatása, mert így elkerülhető, hogy a hazai vállalatok a külföldi piacon egymással konkurráj-! janak; ellenkező esetben | megadható az export és az; import joga is), a külkeres-1 kedelmi kapcsolatok jellegét (pl. a szocialista országokban általában specializált külkereskedelmi vállalatok bonyolítják le az áruforgalmat), az ágazat sajátosságait stb. Általában célszerű, ha a külkereskedelmi forgalom nagy részében fenntartjuk a speciá- lizált külkereskedelmi vállalatokét. A külföldi piacok hatásának fokozott érvényesítése nem jelentheti azt, hogy a belföldi piacot, vagy bizonyos termelési ágakat kiszolgáltatunk a világpiaci erők játékának. Ezért a külkereskedelmi tevékenység központi szabályozása a népgazdaság érdekéből, a belső piaci egyensúly biztosításából indul ki. Ebből a szempontból szabályozzák a devizaszorzókat, a jövedelemelvonást, az ártámogatást, az árakat stb. Aktív kereskedelempolitikai szerepet kell betöltenie a vámrendszernek. Az állam hatósági engedélyhez köti a kivitelt és a behozatalt és kivételes esetekben az irányító ■ szervek utasítás formájában is érvényesíthetik az országos érdekeket. amelyek révén nagy mepy- nyiségű kő szállítása takarítható meg. A belső utak a nagyobb megterhelést jobban bíró betonburkolattal készülnének. A szántóföldi üzemi utaknak nem egészen g0 százalékát makgdám, aszfalt, vagy egyéb burkolattal látnák el, mintegy 50 000 kilométernyi pedig olyan földút lenne, aminek nagy részét maguk a mezőgazdasági üzemek is el tudnák készíteni. A mintegy 17 000 kilométer burkolt és 50 000 kilométer földút kiépítése a mostani kalkuláció szerint mintegy 15 milliárd forintba kerül. Terv a mezőgazdasági úthálózat fejlesztésére A gyorsabb útfejlesztés gazdaságos beruházás Helyi segítség az alkatrészhiány enyhítésére 26 millióval növekszik a tiszavasvári gépjavító termelése Már eddig is több fontos kezdeményezéssel vonta magára a figyelmet a Tiszavasvári Gépjavító Állomás. Az adagolóelem felújításának rendszeres bevezetése után létrehozta az elektromos tekercselő üzemrészt, amely ilyen formában országosan is egyedülálló. Az év végére, 800 ezer forint saját beruházással új üzemrész, a forgácsolóműhely építése fejeződik be az állomáson. Az eddig különböző egységekben lévő forgácsoló berendezések ősz szevonását, termelési átállítását pedig egy hónapon belül úgy szervezik meg, hogy a termelésben ne legyen kiesés. Az új üzemrész feladata lesz, hogy enyhítse az eddig sok gondot okozó alkatrészhiányt. Ezek közé tartoznak a fogaskerekek, bordás tengelyek, sebesség- ráltó-házak és egyéb fontos fődarabok helyi felújítása, illetve új gyártása. A gépjavító már az idén is több, mint 1000 különböző méretű kombájn és traktor fogaskereket gyártott. A megyében mintegy 40 kombájn így tudott helytállni a gabpnabetakarítás időszakában. A forgácsolóüzem éves termelési kapacitását 8—9 millió forintra tervezik az állomás szakemberei. De az önálló forgácsoló, műnely mintegy 10 százalékkal növeli a többi üzemrészek — traktor javító, adagoló-porlasztó, elektromos felújító, gépkocsi javító — termelési szintjét is. így válik lehetővé, hogy az idei, közel 44 millió forint értékű gépjavítási terv jövőre 60 millió forintra emelkedik. Az állomás az általa készített alkatrészekkel ezúttal is elsősorban a megye mezőgazdasági gépalkatrész- hiányán igyekszik segíteni. — ab — A Hold — óralapon ízelítő az új típusokból, A szovjet óraipar 1966- ban több új típus gyártását kezdte meg, ilyenek a Hold felszínét ábrázoló számlappal ellátott Lunnik asztali zenélő órák, a „Ngi- ri” ébregztő órák és a „Majak” márkájú elektronikus faliórák. Az év további újdonságai lesznek a csiszolt színes üveglappal borított „Belaja Nocs” női karórák, a téglalap alakú férfiórák, valamint a „Kukusonok” gyermekórák. kidolgozták a „Novie” típusú elektronikus és villanyórák modelljét is, ezek mutatók és számlap helyet világító számokkal jelzik az időt. A Szovjetunióban ma több mint ezer óra típust gyártanak. A korszerű szerkezet és az ízléses kivitel a legigényesebb vásárlót is kielégíti, holott a szovjet óraipar viszonylag fiatal, alig több harmincévesnél. Ez idő alatt azonban hatalmas óragyárak épültek Moszkvában, Leningrádban, Minszkben, Csisztopolban, Jerevánban, Uglicson, Pen- 1 zában. S ma ezekben az óragyártás legmodernebb technológiáját alkalmazzák. A szovjet óraipar termékeit több, mint 70 európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország ismeri, jelentős vásárló Anglia, az Egyesült Államok é« Kanada. 1965- ben a szovjet óraipar által gyártott harmincmillió órából hatmilliót külföldi cégek vásároltak meg. Két ország — két hír Kekróka- teny eszet A prém divatja csökken, vagy fokozódik, de mindig nélkülözhetetlen kelléke a női, sőt a férfi öltözködésnek js. Ezért plyan nagy jelentőségű a prémes állatok tenyésztésének a fokozása. Norvégiában például a mezőgazdasági főiskola jelentős kekróka tenyészetet tart fenn, hogy kielégítsék az egyre növekvő keresletet Autóút a Szaharán át A Szaharán átvezető autóút megvalósításához közeledik. Részletes terveit a Nemzetközi Ütügyi Szövetség már kidolgozta. Az építéséhez szükséges hitelt Egyiptom, Mali, Csád, és Nigéria közösen teremtik elő. Az úttal kapcsolatos legfőbb probléma az elho- mokosodás megakadályozása. E célból az út két oldalán nem gyúlékony petróleum termék felhasználásával homokkötő védősávét létesítenek majd. KALAND A GÉPEN Az utasok, a beszállásra várakozva, a kifutópálya kapujánál gyülekeztek. A repülőtér alkalmazottja, egy fiatal szőke lány testhez* álló egyenruhában, éppen befejezte a jegyek ellenőr* zését és kinyitotta a kiskaput, hogy az utasokat a géphez vezesse', amikor az alacsonyan szálló, ólmos felhőkből megeredt az eső. A sűrű cseppek nagy erővel verődtek a kifutópálya sima betonjának, amelyet pillanatok alatt számtalan bugyborékoló tócsa tett ri- pacsossá. Kinyíltak az ernyők, előkerültek a vízhatlan köpenyek. Az ezüstösen csillogó, hatalmas törzsű, légcsavaros luxusgép elég messze állt a kifutótéren. Az utasok szorosabbra fogták magukon a köpenyt, a fejükre húzva a csuklyát, futva követték a szőke repülőtéri alkalmazottat. Mire felrohantak a hágcsón, legtöbbjük csuromvizes volt- Arcukról patakzott a víz, le- esurgott nyakukra, átáztatta ruhájukat. Ügy ahogy rendbeszedték magukat és ki-ki elfoglalta B helyét, amikor rohanva még két utas érkezett, Mind a kettő viharkabátban, sínadrágban, vasalt bakancsban. Fejük búbján kötött sapka volt, mint amilyet turisták szoktak viselni. Arcukat szakáll borította-* nem afféle divatos tengerész korszakán, hanem csak több napos sörte, amely szinte figyelmeztetett — az illető nagy utat tett meg hegyen-völgyön át, nem vplt ideje az olyan haszontalan dologra, mint a borotválkozás. Az egyik, egy rőt szakállú, keskeny arcú, körülbelül egykorú, koromfekete sörtéjű társa szótlanul vágta le magát a párnázott ülésre, kihúzott a zsebéből egy kopott füzetes regényt és belemélyedt az olvasásba. Csak akkor pillantott fel egy pillantás- nyira, amikor a savanyú cukorkát kínáló stewardess feléje nyújtotta a táleót. Nem egyet vett, mint a többiek, hanem teli marokkal, egynéhányat rögtön a szájába is tömött és szaporán ropogtatni kezdte. Még kényelmesebben helyezkedett el ülőhelyén, féloldalt fordult, szinte tudtára adva utitársának, hogy környezete a legcsekélyebb figyelmére sem érdemes. Felzúgtak a motorok, a hatalmas, nehézkesnek látszó gép gyorsan nekiiramodott és könnyedén elszakadt a kifutópálya betonnal borított felületétől. Azok a szerencsés utasok, akiknek az illuminátorok- nál jutott hely, kíváncsian nézték az egyre távolodó földet. Lent a mélyben fel* csillantak egy rendezett község házainak esőáztatta nedves cseréptetői. Az épületek egyre kisebbek lettek, itt-ott eltakarta őket egy-egy tovafutó felhőfoszlány, mígnem mindent elnyelt a kavargó, egyhangú szürkeség. A sűrű felhőrétegben szálló gép mintha téren és időn kívül lebegett volna. Az utasok elfordultak az illuminátgroktól. A tágas utasszalont tompa motordübörgés és halk beszélgetés moraja töltötte meg. A megszokottá vált egyhangú zajba hirtelen éles sivítás hasított bele. A gép robusztus acélteste alig észrevehetően megremegett, a fergeteges erejű szélrohammal küzdő motorok erőlködve felüvöltöttek. Majd vakítóan cikázó vil* lámok szabdalták át, meg át az áthatolhatatlan szürkeséget. A félelmetesen közeli villanások és fülsiketítő csattanások egymást követték. A beszélgetés nyomban félbeszakadt. Az emberek tágranyílt szemmel, der- madten tekintettek maguk elé, görcsösen belekapaszkodtak zsölyéjük karfájába, kékre*zöldve válva. A csattanások közti szünetben a vészjósló csend szinte tapintható volt. Egy telt szőke asszony ölében ülő három-négy év körülj kislány rémülten felzokp- gott. A rőt szakállú, keskeny azcú turista az első villámlás után talpra ugrott, lerántotta a fogasról yihar- kabátját, idegesen, kapkodva egészen állig begombolta, aztán a hátizsákja Után nyúlt. Barátja, aki eddig háborítatlanul tovább bújta a könyvét és közben tántorít* hatatlanul ropogtatta a savanyú cukorkát, szeme sarkából rásandított és anélkül, hogy egy csöppet is változtatott volna testtartásán, egykedvűen odaszólt neki: — Mi az, kiszállsz? Ezt olyan hangon mondta, mintha mi sem lenne egyszerűbb, mint kinyitni a gép ajtaját és kilépni a gomolygó ürességbe, akár egy autóbuszmegállón. A közelében ülő utasok közül valaki halkan elkacagta magát, a komor arcok felderültek. Az emberek érdeklődve nézték a rőt sza- kállút, aki zavartan igazgatta magán a viharkabátot, majd akadozva kibökte: *-* Nem, mi jut eszedbe! *** makogta, miközben visz- szaült a helyére, anélkül, hogy kigombolkózott volna. Válaszának váratlan hatása volt. A végsőkig feszült hangulat harsány nevetésben oldódott fel. Az emberek jóízűen, szívből nevettek, megfeledkezve a körülöttük tomboló viharról. Halálsápadt arcukba visszatért az élet. Közben az egyre feljebb szálló gép is kikerült a viharzónából és a felhőtenger fölé emelkedett. Az il- luminátorok üvegein megcsillant a napfény. Mélyen a gép alatt egymás hegyén- hátán tornyosultak a szürkésfehér fellegek. Itt-ott rés keletkezett köztük és mesz- sze lent, a szédítő mélység fenekén feltűnt a Feketetenger bámulatosan tiszta, kék csíkja. A gép dél felé tartott és hamarosan le is szállt egy déli főváros re- repülőtéren. A késő ősz ellenére az érkezőket tavaszi verőfény fogadta, Az utasok gyorsan szpdelőzködtek és sietve hagyták el a gépet A rőt szakállas idegesen izgett- mpsgott, sietésre nógatta a barátját, aki a könyvébe temetkezve továbbra is mozdulatlanul ült a helyén, mintha nem akarna tudomást venni arról, hogy vége az útnak. A kiszálló utasok, amikor elhaladtak mejlgtte, hálás tekintettel búcsúztak tőle, A többi utassal együtt en iS a repülőtér épülete fp- lé tartottam, Az épületbe él've vettem csak észre, hogy hiányzik az aktatáskám. Visszasiettem. A gép- oen már csak a flegmatikus turistát találtam, ott állt a kijáratnál: Reszkető kézzel törölte verejtéktől gyöngyöző homlokát, Arca sápadt, megviselt volt. Külseje olyan kirívó ellentétben volt az előbbi saenvtelenséggei, hogy megfeledkezve minden formaságról, kertslés nélkül megkérdeztem: — Tán csak nem félt maga is? —* De igen, nagyon — válaszolta egyszerűen, őszintén. — Először utaztam repülőgépen, —, Es mintha csak ez § vallomás gátolta volna abban, hegy végleg másához térjen, megkönn.vebbü’ten vföámar felnevetett. Lusztig Károly
