Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-03 / 208. szám

fl Bolgár MP nyilatkozata a Kínában történő eseményedről Szófia, (BTA) : A Bolgár Kqmtrjunista Párt Központi Bizottsága kötelességének tartjá kije­lenteni, hogy nagy aggoda­lommal fogadta á Kínai KP Központi Bizottsága 11. plé­numáról kiadott nyilatkoza­tot és azokat az eseménye­ket, amelyek jelenleg a kí­nai' Népköztársaságban tör­ténnék. Ez az aggodalom tpipde- neKelőtt abból faliad', hogy a plénumhalározat.ok ismét síkraszyllnak a bibßs és jcg- ros állásfoglalások mellett, pmelyekre a Kínai Kommu­nista Párt vezetőségé helyez­kedett a nemzetközi kom­munista. és munkásmozga­lom, az imperializmus elleni népi harc, a békeharc, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért foíytatott harc alapvető ' kérdéséiben. A Bolgár’ Kommunista Pár­tot aggasztja, hpgy ismét teljesen indokolatlan vádas­kodások érték a testvéri marxista-leninista pártokat. A Kínai KP vezetőségének hibás és káros állásfoglalá­sa nehézségeket okoz az imperialista agresszió elleni harcban. Az imperializmus és a reakció malmára hajtja a vizet. Az állásfoglalások különösen károsak a vie'na- mi pép elleni ba1 -ár ameri. kai imperialist agresszió­val szembeni egységes fel­lépés megvalósítása szem­pontjából. A Bolgár KP Központi Bizottsága rágalomnak te­kinti azt a vádaskodást, hogy az SZKP ps a Szovjet­unió vezetői „elárul" ák” a marxizmus—leninizmusí, re­vizionista álláspontra he. lyezkedtek, „összeesküdtek” az imperializmussal, és visz- sza akarják állítani a kapi­talizmust. • Az emberiség tanúja, an­nak, hogy a Szovjetunió legnagyobb erkplcsi, po­litikai és anyagi támo­gatásban részesíti az imperializmus ellen küzdő népeket, hogy éppen a Szovjetunió nyújtja a leg­nagyobb és a legsokoldftfyob támogatást a hős vietnami nemek­Á Kínai KP Központi Bi­zottsága azért rágalmazza a SzQvje'nnió Kommunista, Pártját és Lenin országát, hogy elrontsa a kapcsolato­kat a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság kö­zött. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak véleménye szerint a kí­nai párt- és állami vezetők eljárása komoly veszélyt re.it magában. Ifjabb táma­dást jelent a szocialista vi­lágrendszer egységére, a nemzetközi kommunista- és a nemzeti-forradalmi moz­galom összefogására, ^alá­ássa a világ haladó erőinek aktivitását ég toyáhbi ag­resszív cselétcményekfe sarkqUa az imperializmust. E cselekmények lf§Ffis vptkezményefért a Kir.ai Kp vezetősége a fele|őg, mert az p.óbbi években rendszeresen elutasítja a testvérpárok erőfeszjféseit, hogy martpsta—lemnista alapon, helyreállítsák az egységet. A Bolgár Kommunista F4fí, pipfiti nyugtalanul fogadja g Kt­lenleg 'kibontakozott \,na$y proletár kulíúrforradalom- rpl” szóló jelentéseket. A kínai kulturális és politikai eleikéi} végbement kü?is- mereti események a nem­zetközi reakciónak hasz­nálnak abban, hogy lejá­rassa a szocializmus és kommunizmus eszméit, gyengítse befolyását a tő­kés országok és a nemrég felszabadd}! ófgzágpk mun­kásosztályára, értelmiségé­re és dolgozóira. A Bolgár Kpmmifiiistg Párt, tovább erősiti szoli­daritását az összes tnarxis- tci—lenit ifáfp pßrttql. fp. vább munkálkodik azon, hogy helyreállítsa és szi­lárdítása a marxista—leni,lis­ta egységet, a barátságot g Kifiai Kofrimunista Pártfgl es a kínaitiéppg|.Továbbra is támogatja a nemzed fel­szabadító mozgalmat. Jespersen. a Dán Kom­munista Párt elíjgjte pz Ekstrabladet című lapnak adott nyilatkozatában ki­jelentette: ami Kínában történik, annak semmi kö­ze sem a kultúrához, sem a forradalomhoz, legkevés­bé a kultúrforradalomhoz. Ez egyszerűen anarpbia, és ha mindez a szocializmus ppvében történj,' akkor nemcsak magára Kínára, hanerq a szqpializmusra, mint pjyanra is kompro­mittáló. A TASZSZ beszámolója a pekingi szovjet nagykövetség előtti tüntetésről Peking, (TASZSZ): Kínéban most már az egész országra átterjedt az Úgynevezett „nagy proletár kulturális fqrrada|pm.” Él­harcosaiként a „Vörös gár­da” soraiba tömörült ser­dülők és gyerekek lépnek fel. A kínai sajtó felszólít­ja a lakosságot, hogy „lel­kesen támogassa és segítse a forradalmár diákokat. „A lapok azt írják, hogy „a nagy kulturális forrada­lom” méginkább kibontako­zik és „újabb fellendülés felé tart”. A „Vörös gárdisták” és vezetőik akciói élesen kife­jezésre juttatott szovjetelle­nes jellegűek. Augusztus 20-án annak a pekingi ut­cának a nevét, ahol a szov­jet nagykövetség épülete áll, „Á revizionizmus elle­ni fmrp ufcájá”-ra változ­tattak. A hazakat, a kerí­téseket, sőt a járdákat eb­ben az utcában szovjetel­lenes jelszavakkal és fel­hívásokkal mázolták be. Ezen az utcán majdnem két hétep 41 reggeltől estig száz-kétszáz főből álló cso­portok vonultak fel zász­lókkal, transzparensekkel, Mao Ce-tung képeivel. Augusztus 28-án Pekipg- ben széltében-hosszában röpcédulákat osztogattak azzal az utasítással, hqgy á következő nappri a szov­jet nagykpvetség előtt „gyű­lés és tüntetés” lesz. E felhívás nyojrián két napon át, éjjel-nappal szovjetelle­nes zavargások folytak a nagykövetség körül, nagy tömegek részvételével. Hangszórók szidalmakat és fenyegetéseket harsogtak a nagykövetség címére, rágal­mazó vádakaf az SZKP és a szovjet kormány elfen. A Kínában elő szovjet ál­lampolgárokat, a szovjet nagykövetség felé tartó dip­lomatákat sértésekkel hal­mozták el­Robogó gépkocsiból gyilkoltak a fajgyűlölők Dayton, (Ohio), (MTI): Mintegy nyolcszáz nemze­ti gárdistát rendeltek ki csütörtökön Daytonba, hpgy leverjek a néger fiatalok tün­tetését. A négerek kövekkel és üvegekkel védekeztek a brutálisan fellépő nemzeti gárdistájckal szembep. A fiatalok felvonulására az­után került sor, hogy há­rom fehér ember robogó gépkocsiból tüzelt egynegy- vehéves néger férfira, aki kórházba szállítása pián még csütörtökön meghalt. Johnson elnök a jövő lis­ten hétfőn érkezik Dayton­ba. ahol beszédet mond egy tömeggyűlésen. Fordította. Kiss Tamás íi. A bosszú érzése még al­kalmas volt arra, hogy Hit­lert felriassza. Bármennyire ecsetelte Greim és Heitsch e feladat reménytelenségét, Hitler ra­gaszkodott hozzá. Az utolsó repülőgéppel a „P}-adQ'’-val repültek el. nehéz utat tettek meg, ami csak arra volt jó, Hogy a saját szemükkel győződje­nek meg a német haderő teljes összeomlásáról. Esküvő a föld alatt Nyjssuk fel újra Borpan naplóját: „A második nap, amely pergőtűzzel kezdődik — jegyzi fel április 29-én. — Az április 28-ről 29-re vir­radó ‘éjszakán a külföldi sajtó közli Himmler meg­adási ajánlatát. Adolf Hitler és Éva Braun esküvője. A führer politikai és személyes vég­rendeletét diktálja. Az áruló Jodi, Himmler es a tábornokok átengedlek minket a bolsevisták mar­talékéul í Ismét pergptuz | Az ellenség közleménye szerint az amerikaiak be­hatoltak Münchenbe"! A külföldi rádió közölte a Reulér-iroda részletes híradását Himmler kulon- béke ajánlatáról az ango­lokhoz és az amerikaiakhoz. Junge titkárnő átgépelte (óriás betűk I) és odaadták Hitlernek, a kővetkezőket olvashatta (ez az irat meg­maradt az egy|k dossziéjá­ban) : „Őfelsége kormányának felhatalmazása alapján még egyszer hangsúlyozzuk, hogy csak feltétel nélküli meg­adásról’ lehet sző mindhá­rom nagyhatalom előtt és. hogy a három hatalom kö­zött- a legszorosabb egyet­értés áll fenn”. Ugyanezen a napon, áp­riljs 29-én, Grejm távozá­sa 'után, akit Hitler utasí­tott, hpgy érje el Rechlint, és irányítson minden fellel­hető repülőgépet Berlinbe. A mitikus Wenck megsegí­tésére, végre a birodalmi kancelláriáig is eljutott a hír, hogy Wenck hadsere­ge — nem létezik...! A külföldi rádjók hírül adták, hogy a partizánpk kivégezték Mussolinit' és szerelőjét Clará Petacpit. Hitler és Éva Braun előtt ennek nyomán kirajzoló­dott, hogy mit várhatnak a közeljövőtől. „Miptá1} az Pfosz gépesí­tett egységek behatoltak az Ánhajfl Rályaufjvar és a Königplafz körzetébe a ii}J}rér' nyugtalankodni kez­dett, hogy nem mulasztot- ták-e él óz öngyilkosság vpgső pillanatát'’ — írta vallomásában Günsche, ” a segédtisztje!’ Kihivatták a professzor Haaset, a birodalmi Kan­cellária kórházának vezető­Az első nemzetközi szocialista kongresszus 100, évfordulóján Száz esztendővel e?é|gtt, |86(| “szeptember 3-ári gif pssze a svájci hegyek kö­zött, Genf városában ’ g Nemzetközi Munkásszövet­ség, az Internacionalé első kongresszusa. Az I. Internacionalé lgß4r ben alakult meg azza} a céllal, hogy szervezetileg összefogja az erősödő szo­cialista mozgalom különbö­ző émrntíi' & piwm­tait. A múlt szazad oive- nes-hatvanas éveiben ugyanis sorra létesültek a gyárak, fejlődött a bányá­dat, a vasútvonalak háló­zata mindinkább befonta a kontinenst. A tőkés fejlő­dés azonban egyben létre­hozta azt a társadalmi osztályt, a proletáriátust, amelynek törtépejmi hiva­tása éppen a kapitalista ki­zsákmányolás elleni kü‘zde-\ lem vplt. A piynká|odf4}y ügyépek képviselői!' mar a század első felebén foglal­koztatták azok a pélkifűzé- sek és módszerek, amelyek elérhetővé teszik egy „igaz­ságos társadalmi rendszer” megvalósítását. Több irány­zat is magáévá tefte a tő­kés tulajdon megszüntetésé­nek, kisgjátításápak köve­telését. Ezekbő} a kplónbö- ző irányzatokból' magaso­dott ki az 1848-as európai forradalmak' előestéjén fytarx és Engels elmélete: a tudományos szocializmus. A történelmi fejlődés ta­pasztalata, az osztályellen­jétek mélyülése minő főbb és töpb munkást ébresztett öntudatra: mind több pro­letár vallotta magát a ka­pitalizmus ellenségének. A Nemzetközi Munkásszövpt- ség tagjai különböző nem­zetiségűek voltak, a kapita­lizmus elleni kűzŰelémről különféleképpen vélekedtek, egyet értettek azonban a mpnkásosztály félszábadítá- Sápak nagy végső célkitű­zésében. Marx és Engels ezért álltak á Nemzetközi Munkásszövetség megalakí­tásáért vívott küzdelem élé­re, mert életbevágóan fon­tosnak tartották a szocia­lizmus nemzetközi erőinek töpiörítését. A pqapxjzpips érvényre juttatásáért azonban az Intprnppiopálén be|||l is meg kellett küzdeni. Éppen ennek a küzdelemnek voll jel'eptps állomása a genfi kongresszus. Az Angliából, Németországból, Franciaor­szágból, Svájcból megje­töpf, tőhh mint patypp kpl­dölt véleménye megoszlott szervezeti és elméleti-politi­kai kérdésekben egyaránt. A kongresszus — hosszú vita után — végül is a de- rnoju-atíjíps centralizmus álapeíyén felépülő, éppep ezétt úttörő' jpUpgü, |fpr? áltql fÖgalmazptt szervezet) szabályzatot fogadta el: azt a történelmi dokumentumot, amejy félreérthetpttönül ki­mondotta, hogy a munkás­ság felszabadplása csak magának V ’ munkásosztály­nak a műve lehet. A sza­bályzat meghirdetése egy­ben mindenfajta, a szerve­zettség jelentőségét elvető anarchista nézet és a mun- kásmozSűlora feladatait le- §?ŰhftPftpf) MfßßS; Sjtektás vélemény elutasítását is jelentette. A kongresszuson részvevő marxisták következetesep felléptek a proudhonistá nézetek ellen. Proudhon a francia munkásmozgalom jelentős alakja volt. Hívei­vel együtt kárhoztatta a kizsákmányolást, azonban nem talált rá az ellene ví­vandó küzdelem helyes út­jára. A proudhonisták így nem' ismerték 'fel azt sem, hogy kapitalista viszonyok kpzott a szfrpjkok a mun­kásság helyzetének megja­vításáért folyp harc haté­kony eszközei. A kongresz- szuS azzal, hogy — a pro­udhonisták véleményét el­utasítva — állást foglalt a sztrájkmozgalmak meHett> nagy szolgalatokat tett a további fejlődés ügyének. A küldpttek zöme a munkás­ság gazdasági küzdelmével foglalkozva — ugyancsak a prpudkonistákkaj szemben — kiemelte a szakszerveze­tek jeleptóségét. ’ Hangsú­lyozta, hogy a szpkrnai egy­leteknek küzdeniük ' kell a munkpsság helyzetének megjavításáért, a kizsák- riiányolás mérsékléséért és egyben részt kell vállalniuk a proletáriátus teljes felsza­badítását' célzó küzdelem- tíép. Hasonló jelentőségű volt az a patärozat is, amely — egyes Küldöttek aggályoskodása ellenére — hlfef tett a törvényesen biztpíiítplí 8 órás napi mupkaiüó követelése mel­lett. A munkások minden- pepi élplyiszonyaíval fog- jaikozv'p p tanácskozások résjypvqj p termelésbe mindinkább bevont nők és gyermekek munkafeltételei­nek megjavítását szorgal­A tywtnmi &­emefte a n}unkas§zovetkeze- fek 'jelentősegét is. Nem hiányoztak a kifeje­zetten politikai jellegű ha­tározatok sem. A jiüldpttek magúkévá tették a Marx álfa} írt plapító üzenet leg- fpntpsapb megállapítását: a munkásosztálynak ahhoz, hogy felszabaduljon min- dénfajta kizsákmányolás alól, meg kell a politikai hatafmat hódítania. A kppgpss^ps a tpvpbbipkban azt kívánta, hogy az ural­kodó osztályok népelnyomó hadseregeit a pép felfegy­verzésével helyettesítsék. A megjelentek állást foglal­tak p materialista. világné­zet mellett, ugyanakkor azonban hangoztatták a még idealista, vallásos esz- ipék hatása alatt' lévő munkpsok szervezésének fontosságát is. Az 1866-ös kpngresszus elvi vitában létrejött alap­vétő határozatai joggal ne­vezhetők történelmi jelen­tőségűéinek. A nemzétközi munkásmozgalom Géniben Összegyűlt első harcosái olyan követeléseket írtak zászla­jukra, amelyekért a munkás- osztály világszerte hosszú évtizedeken át küzdött és sok helyütt még küzd ma is. Ugyanakkor ezek a kö­vetelések a szocializmus or­szágaiban, s így hazánkban is rendre megvalósultak. Erény? Tiltó? A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a hágai nemzetköz; bíróság határozatáról — A Magyar Népköztársa­ság Nety Afork-i állandó ENSZ képviseletét felhatal- ifiqzfyk arra, hpgy hözz4 te­gye a magyar kormány nyi­latkozatát azzal a határozat­tal kapcsolatban, amelyet július líj-án a hágai hlföság hpzptt a délnyugat-afrikai ügyben. Az ENSZ képviseletünk á|tal közzétett nyilatkozatot meg­küldték p Yorkban hiíj- kqdő összes ENS^-képyise- letppk. A. 'pyilatkozát töbkők Jtözött a következőket mond­ja: A kiagyar bíápköztársaság kormánya megdöbbenéssel és felhábprpdással értesült a nemzetközi bíróság július jgt, bogy a führer kutyá­ján próbálja ki a ipcteg hatását, Hi}|ér végignézi a kutya agóniáját. Ezután megrppdpzték az eskűyőí szertartááf­A birodalmi kance)|ária falai között német Hafppak hárcoitek. Á Bptgdpinor Platzph' és a metró föld alatti állomásain sorban fe­küdtek a legyengült sebe­sültek, se vizük, se táplá­lékuk népq yóft.’ Hittör a -picheldorfi hi­daknál'bevetette utolsó tar­talékait — kamaszokat a „H jtler jugend”-hól. A birodalmi kancellária védelmére pémet gyerkqr cöket mozgósítottak. 'Becste- lep gaztett vplt ez azokban a napokban.' „A fiúk kimerültek és nincs erejük hozzá, hogy továbbra is részt vegyenek a harcokban”, — olvasom egy április 22-én Bprpjan­nak küldött jelentésijén. Egy másik, ugyanazon a napon kelt jeléntes közli, hogy Axmánh, a Hitlerju­gend birodalmi vezetője, legközelebbi jpupknfjlffi1- val kitörésre készül a Wil- hélmstrásse 63—64' “számú házban”. „A védelem meg­erősítésére kÖPÜivétgíte a pázat a Hitlerjugend 40— áó tagjával. A birodalmi ifjúsági ve­zető a birodalmi vezető (Boffppp — J. R.j hozzájá­rulását kérj tervének ke- rés^'t’tjíyitelőppi"- A hozzá- jprulást' meg is kapja. A Charlottenburg—Span- dap-i itpráet április áp-pn jéieptésf tqsz a katonák visszavonulásáról a szovjet fsapatpk nyptpása elöl és hozzáteszi: „A ludat a Hit- lerjugendnek kellett volna védelmeznie, dó kiderjílt, ppgy éphez nipcs erejűk”- Ugyanakkor pedig Gpb- be|s az április 37-1 „ber­lini pqplap -t|ap fgy m ' az ifjusagpt: "„Axrhpnn birodálmi" vezetőt ’ tegnap arany kereszttel tüptették ki... A kitüntetést tegnap este, főhadiszállásán a füh­rer nyújtotta út Axmannak, ezekkel a §?ay§k&§l: »a? ön ifjúsága nélkül lehetet­len volna egyáltalán foly­tatni a itöfími pppapsak itt Beriinhpn, hanem egész NéfpetqrszáSÓ^n”. Axmann így válaszolt: „Ez az öp"If­júsága, führerém!” A j}fö§apqtt fiatalok alig­hanem valóban hittek hen­ne, hpgy jSjféfnetqi'szágpt vé­delmezik es meghaltak. Itt pédig esküvőt tártának. In­kább halptti tqr volt ez. A pafál kopogtatqtt űz aj tön. Ä menyasszopy fekétébé öl­tözött. (Folytatjuk) 18-i döntéséről, amely tárpo- gatja áz ÉNS^-közgyűlés ál­tal már többször megbélyeg­zett diszkriminatív fajűldö. ző Apathéid-réndszert a Dél-afrikai Köztársaság igaz­gatási területein. Sem jogi­lag, sepi erkölcsileg nem támasztható alá a hafprozät és nem nyújt' ' iogyédelrpet áz énén, p°gy a Dél-afrikai Köztársaság megsérti a Dél- nyugat-Afrikára vonatkozó nemzetközi megállapodást Áz önkornjányzáttál nem rendelkező és a gyámsági rendszerű területekkel kap­csolatban az ENSZ alapok­mánya ügy rendelkezik: az ilyen {őrületekért' felelős ENSZ-tagállamok kötelesek hiztpsitarii a fennhatóságuk alá tartozó népek minden irányú elöreháládását, az önkormányzati rendszer kia­lakítását, kötelesek elősegíte­ni az emberi jogok és a sza­badság tiszteletben tartását — tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre, vagy val­lásra — a nem?etkpzi héke és biztonság, valamint a né­pek önrendelkezési jpgának érvényesülése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a terü­leti igazgatás során a Dél- afrikai Köztársaságnak ezen elvek alapján kellelt vojna eljárnia. Az ^gyesplt Nem­zetek Szervezetéhez tartozó nemzpfbő?* biróságnak |e­hófŐsege vptt apja, bogy megbélyegezze a Dél-afrikai Köztársaság magatartását és igazgatási tprptötein ural­kodó fajpldöző rendszerét és döntésével támogatási nyújtson az önrendelkezé­sért küzdő népeknek. Ennek ellenére a nep)zetközi bíró­ság elzárkózott atfp}, hogy a délnyugat-afrikai ’ ügyben érdemiégésen határozzon, hplott egy korábbi határo­zatában — amelypt pgyaneb- bep a kprdesbep fjfízott — elispterfe Efippia és libéria jógpg érdekeltségét. A Magyar 'Népközfársasáf jjorpaánya hnlározottan eííté, || p nemzői közi bíróság szó­ban forgó hptürflzaföt éj csak' úgy, mint a műftbaü a jövőben is télies mérték,' ben támogatta a független, ségükért küzdő népeket. felena Rzsevszkaja: Hitler végnapjai - aiitosz nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom