Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
E1 s ő riport Két esztendő a mérlegen Tanácskozás előtt az ópályi pártszervezet tunk. Több, éjszakába nyúló gyűlésünk volt, amíg ráállt a vezetőség, majd a tagság többsége, hogy építkezzünk. Ma már az akkori ellenzők is örömmel beszélnek a szép, új épületekről, az állattenyésztés hasznáról. Hasonló esetünk volt a gépi aratással is. Az idén sikerült elérnünk, hogy mindössze vagy húsz holdat vágtunk kézzel. Most mindenki azt mondja: legjobb és legolcsóbb a kombájnaratás, mert az idejében és egyenesen zsákba teszi a gabonát. Régi hagyomány dőlt meg. Ismeretlen volt^ hogy aratás idején vagy utána valaki kapáljon, mindenki az aratással volt elfoglalva. Most pedig a szűkös létszámból jutott máshová is erő és úgy Ítéljük meg, igen jó termést takarítunk be. Aki többéi tud, kapjon többet Szövetkezetünk nem tartozik a nagyon elöregedettek közé, de nem megnyugtató, hogy 49 év az átlagéletkor. A pártvezetőség úgy látta helyesnek, hogy minden fiatal, akit csak meg tudunk győzni, valamilyen szakmunkás legyen a szövetkezetben. Fontosnak tartjuk ezt a termelés és az egyén jövője szempontjából is. Igen ám, de mint annyi helyen, itt is baj volta szak. munkások díjazásával, nem voltak érdekeltté téve a tanulásban. Sok vitában kiharcoltuk, hogy a fiatalok a sikeres szakmunkásvizsga letétele után nyolc százalékkal magasabb díjazásban részesüljenek, mint azok, akik nem tanultak. Ezt ebben az évben már érvényesítjük is. cen most végzik a tanfolyamot. , A párttagság soraiban sem volt és még most sincs teljesen minden rendben. Nem egy párttag vetette fel: nem ő lett a brigádvezető a tsz-ben, vagy felvásárló a földművesszövetkezetnél és így tovább. Sok beszélgetéssel sikerült csak megértetni a többséggel: egy becsületes, szövetkezethez hű pártonkí- vüli brigádvezető, aki jól ért a gazdálkodáshoz, több hasznot hajthat a szövetkezetnek, mint a gazdálkodás, hoz kevésbé értő párttag. Ha igy megy tovább a munka . . . Foglalkozunk majd a taggyűlésünkön a bírálattal és önbírálattal Is. Azt már elértük, hogy egymást kritizálják az emberek, de önbírálattal még igen ritkán találkozunk. El akarjuk mondani a taggyűlésen, hogy az esős idő és a gazdagabb termés miatt sokkal nehezebb lesz az őszi betakarítás, mint más esztendőkben. A jó termés megvan, de gazdag zárszámadás csak akkor lesz, ha minden értéket a raktárakba, a felvásárlóhelyekre juttatunk. Iparkodunk, hogy egyetlen cső kukorica, egy marék takarmány ne vesszen a határban. Ha így lesz, újabb televíziók, lakások, bútorok jelzik majd munkásságunkat. Befejezésül csak annyit: a sok vásárlás mellett a tagság boldogulását jelzi a betétek alakulása is: két évvel ezelőtt 600 000 forint volt a takarékban, most jóval több, mint egymillió, ügy érzem, ezért a fejlődéiért alapSzer- vezetünk is sokai tett. Két év alatt 24 fiatal tett szakmunkásvizsgát, kilenCs. B. Uj tanügyi épületek, kollégiumok Az ópályi Kossuth Termelőszövetkezet párttitkára Madácsi József mondanivalója nagyrészt már papíron van — bár a taggyűlés még- csak három hét múlva lesz. Mit mond majd el a párttagságnak? Rögös volt az út — A mátészalkai járásban — kezdte Madácsi József — ópályi soha nem tartozott a .legjobb községek közé. Eléggé rögös volt az út a mai állapotig. Számot ad majd a vezetőség a pártéletről a taggyűlések, vezetőségi ülések megtartásáról, pártoktatásról, tagjelöltfelvételről, agltációs nevelőmunkánkról. Ez magában kevés lenne, ha az eredményekkel és az előttünk álló feladatokkal nem támasztanánk alá e tevékenységünk szükségességét, célját Két évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy az emberek már kezdtek érdeklődni a közös dolgok iránt. Egyre kevesebb volt az olyan hang: a szövetkezetben nem lehet megélni. Addig a pártszervezetünk nagyrészt azzal volt elfoglalva, hogy a munkák elvégzésére mozgósítson. Az újraválasztott vezetőség úgy ítélte meg a helyzetet, hogy minőségileg tovább kell és lehet lépni. Nagy jövőt láttunk az állat- tenyésztésben. A pártszervezet céltudatosan kezdett foglalkozni az itt dolgozó emberekkel. Alakult egy szocialista címért küzdő brigád az állattenyésztőkből — azóta ezt a címet el is nyerték. Tavaly már a tervét jóval túlteljesítette az állattenyésztés. Egyetlen év alatt Ötmillióval gyarapodott a közös vagyon, aminek nagy része tehermentes növekedés. A szocialista brigád külön versenyt kezdeményezett a pártkongresszus tiszteletére, versenyre szólította a járás állattenyésztőit. Erre az évre egymilliós tervtúlteljesítést vállaltak. A féléves járási értékelésnél a mintegy húsz verseny. tő szövetkezet között a harmadik helyen voltunk. Régi hagyomány dőli meg Az állattenyésztés fejlesztésének gátat szabott az istállók hiánya. A termelőszövetkezet vezetősége nem volt egységes az új építkezések ügyében, többször elvetették javaslatunkat. Erre mi a párttagsághoz fordultunk. Többször összehívtuk a legaktívabb tagokat és a vezetőséggel közösen vitatkozÄ tanév kezdetén a mezőgazdasági szakoktatási intézményekben számos új létesítményt adtak át rendeltetésének. A legnagyobb most elkészült beruházás: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1200 személyes kollégiuma, amely jelenleg éppen az európai atlétikai bajnokság résztvevőinek szállá, sául szolgál. A Debreceni Agrártudományi Főiskolán 400 személyes előadótermet adtak át a napokban. A felsőfokú technikumok közül a hódmezővásárhelyi tanügyi épületet és szertárakat, a körmendi gépészeti tanműhelyt, a nyíregyházi és a nagykanizsai kollégiumot kapott. Uj kollégium nyílt az aba- újszántói középfokú technikum mellett is, a törökszentmiklósi pedig új tar., ügyi épülettel gyarapodott. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolákba négytantermes tanügyi épü. letet négy helyen avattak, s Tiszabercelen 120 személyes kollégium, Baktalóránthá- zán pedig ugyancsak kollégium és több gépszin is épült. Vészi Endrei Az elmaradt ébredés Szólaljatok meg nagyvárat vekkerei, ti parányi fémkakasok: meghalt az emberetek! Valóban, elment az öreg, mégpedig hajnali fél ötkor, elmulasztva — és hosszú évek óta első ízben! — az aggályosán pontos ébredést, amelynek kényszere napról napra belényilalt* mint valami idegfájdalom. A vekkeres ember évtizedek óta megszokta már a hajnali ébredést. Mivel régóta magányosan él, a vekkerre bízta magát, talán nem is az ébresztés miatt, csak azért, hogy valami hangra nyissa ki szemét, hogy az elalvás és az ébredés zsilipjei közé szorult csendet megszakítsa az ezüstös kis cserregés, az ébresztőóra okosan erélyes hangja. Majdnem fél évszázadot dolgozott szakmájában, amikor váratlanul nyugdíjba küldték. Váratlanul mert ugyan ki az, aki ne tartaná az ilyesmit váratlannak? A törvényszerű és a váratlan itt nincs ellentmondásban egymással. Nem kellett többé a régi beosztás szerint élnie, s mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a keretbe foglalt idő szétnyomta öröknek látszó formáit, és alaktalanul hömpölyögve ellepte emberünk mindennapjait. Az idd látható lett, érzékelhető, mégpedig túlsúlyban, fölöslegben. Emberünk elhatározta, hogy átrendezi életét és ezzel magzabolázza az időt. Fölösleges a hajnali fél öt, azelőtt, kietlen, sötét, téli hajnalokon amúgyis ábrándozott róla, hogy egyszer majd fittyet hány a csengetésnek, orrára húzza a dunyhát és alszik « jó melegben, teljes kivilágoso- dásig. Elegendő lesz hét órakor fölkelni. Viszont az este kitágítható. A kilenc órai lefekvést tízre, fél tizenegyre lehet elhalasztani, különös tekintettel az ezután beiktatott rendszeres mozi-, — meg színházlátogatásokra. De a beidegzés zsarnoki kényszere kidobta agyából az elhatározást, s az új életet megelőző estén szokás szerint megint fölhúzta az ébresztőóra riasztócsengőjét, s így hajnali fél ötkor ugyanúgy ébredt, mint máskor. Mikor tudatosan ráeszmélt, hogy M szürke félhomály mögött a végtelen idő térsége várja, betölthetetlenül sok idő, s megkísérelt tovább aludni, nyugtalan lett és érezte, az álmosság felszikkadt a szeméből. Ez viszont lehetetlenné tette, hogy este végigülje a mozi utolsó előadását, amelyre éppen fennmaradási izmainak tornásztatása miatt váltott jegyet. így az egész nap rosszul múlt el, a helytelen időgazdálkodás szárítójában. Vigyázott hát a vekkerre: nem húzta föl a jelzőberendezést. Akkor meg éppen erre riadt föl, és pontosan fél ötkor: az elmaradt csengetésre. Fogta az órát és szekrényébe rakta a fehérneműk közé. Másnap távoli cirpelésre ébredt, és megintcsak fél ötkor, mintha az ingek közül csengetne ki az óra, beléjük fulladva, de mégis hallhatóan. így került ki a vekker a kamrába. De a hajnali ébresztés csak nem maradt el. Kiderült, legközelebbi szomszédja is éppen erre az időre állítja be az óráját. Foto néhány emberről, akik feltehetően lazsálnak Valakire várva, beálltam a Beloiannisz térén égy gömbakác árnyékába, s néztem, hogyan dolgoznak a munkások a GELKA fölötti építkezésen. Négy ember tett-vett a kerítésen belül. Kettő' — egy barna in- ges és egy kalapos — rakosgatta a téglákat; a lyukacsos, falazó téglákat, amelyeket valaki éppen csak leszórt a földre, s most ők rakták sorba a kerítés mellé. Mellettük ketten álltak: egy svájcisapkás és egy zöld Inges. Kezüket csípőre tették és ők is nézték, hogyan adja a másik kettő kézből-kézbe a téglákat. A délelőtti nap sütött, sokan jártak-keltek a téren, s a vakolatlan második emelet ablakából barna arcú, mieisapkás muhkás nézte a forgalmat. Könyökével egy gerendának támaszkodott, tenyerét tarkója alá tette, és bámult. Mindig akad érdekesség, ahol ennyi ember megfordul. Bejön a sóstói villamos, a strandra indulók megrohanják, lökdösődnek, aztán elfoglalják a helyeiket; busz fordul a térre, Özönlenek belőle az utasok; lányok ülnek szemben, a park padjain. Éles füttyentés riasztott föl bámészkodásombói. Csinos szőke nő jött ringó léptekkel a buszmegálló felől, fejét hetykén fölvetve, kezében divatos esernyővel, tűsarkú cipőjében kissé bizonytalanul, A téglarakók megálltak a munkával, s ők is a nőt figyelték, bár ő pillantásra sem méltatott senkit. A zöld inges végigsimítotfc homlokán, aztán csettintett a nyelvével: meg, akit korábban nem . láttam ott. Éktelenül káromkodott egy kocsisra. — Ha nem csinálja, ha nem csinálja...! Akkor mi lesz? Ezt is mondani akarta, látszott az arcán, kereste a szavakat, de semmi fenyegetőt nem bírt kitalálni. Helyette megcifrázott egy újabb istenest. Kérdem a téglarakókat, mintha meglepődtem volna a pörge kalapos káromkodásán, hogy mindig igy szokta-e? A zöld inges válaszol, de közben a többiek is leteszik kezükből a téglát, és értelmes figyelemmel kísérik beszélgetésünket: Áh, nem, dehogyis. Csak most lusta á kocsis felrakni az apró deszkákat, azért biztatja. Most a kocsis is kiabálni kezd: — Adjon valakit, aki elrendezi! Én feldobálom neki a kocsira, ő meg igazítja, hogy le ne essen. Mindent én csináljak? Mindent? A zöld kalapos legyint, azután eltűnik, a kocsis meg duzzogva felveszi a lapátot, és szórja a deszkadarabokat a szekérre. Száll a por. Mellette két ember keveri a maltert, a kapunál pedig egy férfi pihen, szinte ráhasalva egy téglacsomóra. A kalapját egészen a szemére húzta, ne süssön bele a nap. A liftre tesznek egy lá- dácskút és felktildik az első emeletre. Az állványon felirat figyelmeztet: „Megengedett terhelés 500 kilogramm”. Jó, ha a láda megvan húsz kiló. Magas, szőke férfi jön, és megáll a kerítés mellett sötétkék ünneplőjében. Mutatja társainak bekötött hüvelykujját. — Szivacs, Józsi! — köszön felkiáltva a zöld inges. — Eszed még a legyet? Mindannyian a kerítéshez gyűlnek, és nevetgélnek a zöld Inges beköpésén. A kaputól, meg az emeletről is idenéznek a pihenők. Mit csináljak? Türelemjáték: számolom a téglákat, amelyeket ők raktak példás rendbe, négyen. A fölső sorban húsz darab van, se több, se kevesebb. És éppen három sorral nőtt a rakás, mióta bámészkodom. Rikoltozva fordul a térre a zöld dongó. Az építkezésről mindenki a megállóhelyi sürgést-forgást figyeli. A nap süt, az idő múlik. (Ezt láttam a minap a Beloiannisz tér! építkezésen huszonöt pere alatt. S hogy miért nincs munkájuk a? építőknek, vagy miért nem dolgoznak, — arra holnapi számunkban kísérlem meg a válaszadást.) Kun Istváh Ék KISS $*er*©2éséfe©M s Össi építgfiáborols Szerződés biztosítja a megfelelő elhelyezést!, ellátást — Gazdag program a fiatalok szórakoztatására — Ez aztán igen! Közbén az emeleti barna arcúnak társa akadt, egy hamú hajú, szőke fiú, aki leült a párkányra, lábát a mélységbe lógatta és cigarettázott. Nem szóltak egymáshoz, mozdulni sem mozdultak, egy szoborhoz hasonlóan figyelték a teret. Alattuk svájcisapkás férfi jelent meg, harmincas lehet, s a haja szőke, ö is kikönyökölt, azután rezzenés nélküli arccal nézett a megyei tanács irányába. A csendet egy zöld kalapos, utcai ruhás férfi törte Egy darabig tűrte ezt, de aztán átment a szomszédjához és békésen elpanaszolta keservét. A szomszéd ' megértette az öregembert és ezentúl az előszobából ébresztette magát. De a vekkert, ha nem is tőle, de valahonnét mindig hallani lehetett. A szomszéd házból, a szomszéd utcából. Emberünk gyanakvása nőtt. Csak nem járhatja sorra a vekkertulajdonosokat? Sokan vannak a hajnali fél ötkor kelők. És az ok is nyomós, hogy ébresztessék magukat. így hát beletörődött ebbe. Visszahozta tehát vekkerét a kamrából, visszalépett az ébresztőórások népes társadalmába. A temérdek időt meg úgy próbálta pusztítani, hogy mindenféle hasznos meg haszontalan munkát keresett magának. Az idő abroncsai nem szorították, végtelen utakon kószált benne ébredéstől elalva- sig. Míg aztán az utolsó reggelen hiába kiáltozott a vekker korrekt, ezüst hangon ébredést. A vekker es ember szembeszállt Vele és ezúttal először: megtagadd az engedelmességet. Nap, víz, meleg, sok-sok pihenés, filmek, olvasás, nagy túrák... ez a vakáció. A felsoroláshoz azonban ma már egyre természetesebben teszik hozzá: építőtábor. Ezen a nyáron 30 ezer fiatal volt építőtáborokban. 1958 óta kilencedszer szervezett a KISZ ilyen táborozást. Persze nemcsak a diáknak „olcsó és élménydús” így a nyaralás, hanem sokat jelent — a nyári csúcsmunka időben a segítség az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek. ősszel a szüret, a kukoricatörés, stb követel több szorgos kezet. Az elmúlt években is segédkeztek a diákok a gazdaságokban. Erre a Művelődésügyi és a Munkaügyi Minisztérium adott meghatározott számú szünnapot. Sok gazdaság minden ősszel rendszeresen kér tanulókat. — Ha ilyen fokozott az igény, lehetne-e szó a nyári táborozáshoz hasonló őszi építőtáborok felállításáról? — kérdeztük a KISZ Központi Bizottság munkatársát. — Most ősszel — kísérletképpen 9 helyen létesítünk őszi táborokat. Ez ott lehetséges, ahol biztosíthatók a feltételek: a megfelelő elhelyezés, egészség- ügyi ellenőrzés. Miután kísérletről van szó, ebben az évben azokra a helyekre megyünk, ahol már nyári táborok is működtek. — Hogyan történik a táborok szervezése? — A megyei KISZ-bi- zottságok felvették a kapcsolatot az iskolákkal és a , gazdaságokkal, illetve • 1 tsz-ekkel. Kétoldalú szerződés szögezi le, kinek mi a feladata, ki mjt vállal. A szerződés kimondja például, hogy a táborok résztvevői mukaruhát kapnak. Sport- és kultúrfelszerelést, s egész, ségügyi felügyeletet. Á rogramról a megyei KISZ- izottság gondoskodik, előadót hívnak meg, filmvetítést, kirándulásokat szerveznek. — Az őszi táborokban biztosítható-e, hogy az összeszokott kollektívák együtt dolgozzanak? — Általában egész iskolák, illetve osztályok vesznek részt a munkában: csak így oldható meg, hogy ne essenek ki a tanulás menetéből. Reméljük, hogy a táborparancsnokság irányítása mellett fokozottabban kihasználják a fiatalok az önkormányzat lehetőségeit. Ez pedig kihat arra is, hogy majd az iskolai mozgalmi munkában nagyobb önállóságot, kezdeményező készséget tanúsítanak a tanulók. A táborban mód nyílik elegendő szórakozásra; napi 6—8 órai munka után szükség is lesz rá. A nyári építőtáborok beváltak. Az ősziek hamarosan megkezdődnek. Ha a kísérlet sikerül, valószínűleg olyan népszerűek lesznek, mint a nyári táborozások. 1966. szeptember S.
