Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

/ /. LENG YELORSZA GBO L JELENTJÜK Űj létesítmény Kállósemjénben 260 ezer forintos költséggel új központi épületet léte sítettek, a kállősemjéni ŰJ Élet Tsz központjában. H. 3. Mr. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése ffem szabályos útle­írást hoztunk, mozaiko­kat egy baráti nép hét­köznapjaiból. Talán itt is érvényes az: ha más népeknél járunk, egy kicsit a tükörbe is né­zünk. SZOBROK SÖBÓL Végtelennek tűnő csiga- sor, turisták százai kapasz­kodnak a falépcsőkön. Wie- liczka, így hívják a Krakkó melletti falut. Sóbányájáról, s az ott található művészi értékekről híres. Ez a só­bánya már a tatárjáráskor is megvolt, ide menekültek a környék lakói, itt éltek hosszú ideig. Templomot faragtak ki a sóból, művé­szi munkával gazdag ha­gyatékot az utókornak. Gyalog megy le a láto­gató a falépcsőkön, sókris­tályok burkolják az utat, mint egy csodálatos föld alatti világ, úgy tárulnak elő a 6—800 méteres mély­ség sóból kiképzett gyöngy­szemei. Szobrok sóból, csó­nakázó tavak, óriás kaza­maták, egyikben a második világháború alatta németek fegyvergyárat rendeztek be, ötezer deportált dolgozott a mélyben. Ki tudja hányán látták meg közülük a nap­világot? Tovább haladunk a só bi­rodalmában, lengyel sóbá­nyászok csatlakoznak hoz­zánk és egy-egy darab csil­logó ásványsóval ajándé­koznak meg bennünket. Ba­rátságos, közlékeny embe­rek, akik az idegenvezetés után folytatják munkájukat a sóbányászást. Sókristályok csillognak felettünk. Való­ságos föld alatti városba érünk, étterem, kosárlabda­pálya, vakító fény a föld mélyén. Az egyik „terem” bejáratát nem lehet átlép­ni, ugyanis szobrászművé­szek dolgoznak a deszkák mögött, két bányász áll modellt, mintázzák a sóbá­nya egyszerű hőseit, az embert, aki életet, művé­szetet varázsolt a föld mé­lyén, és küzdelmes munká­val juttatja el, az asztalok­ra a nélkülözhetetlen fe­hér kincset, a sót... Egykorú magyar bánya­gépekkel is találkozunk a jól berendezett bányamúze­umban, majd gyorsfelvonó röpít bennünket a felszín­re. Sokáig nem tudunk sza­badulni a nem mindennapi élménytől, szállásunkon pe­dig vizes ruhát fogunk, hogy eltüntessük a sóbánya in­gyen ajándékát, a ruhára rakódott sócseppeket. Fenn Szatmárban, a re­gényes múltú falvakban alig él olyan ember, aki­nek a neve elé ne biggyesz­tettek volna gúnyból, be­csületből, vagy mindkettő végett valamilyen megkü­lönböztető jelzőt. így em­legetik hát csak cselédtá­bornoknak Jócsák Lászlót. Mindenki tudja errefelé, nem másról, mint Vécsey József Aurél pápai prelátus báró egykori hajtókocsisá­ról van szó. A tábornoki megszólítás meg az unifor­misának szólt. Generális termet. Szál­egyenes ember. S, ha el­képzeljük pödrött fekete ba­jusszal, zsinóros, három vagy öt sor gombos hajtó­kabátban, amint derékszög­ben tartja a hajtószárat a kezében, s szólítja a lova­kat, akkor valóban nem vé­letlen, hogy így becézte a cselédnép. És ez rajta is maradt mind a mai napig. Srős, izmos karok. Órák­HÓGOLYÓZAS JÚLIUSBAN A nyírségi homokbuckák után szokatlan látvány a Tátra égbetörő csúcsa, a fehérsapkás gerincek, ahová hegyi drótkötélpályán ju­tunk fel kényelmes légiko­csinkkal. Angolok, franci­ák, németek, lengyelek, iga­zi nemzetközi társaság fog­lal helyet az egyre maga­sabbra tartó fülkében. Átszállás, majd újabb ma­gaslatok következnek. Jóval túl vagyunk már a 2000 méteren, amikor megérke­zünk a végállom.ásra, a len­gyel Tátra legmagasabb csúcsára, a Kasprowy Wierch-re. Központi fűté- ses étterem, váróterem fo­gadja az érkezőket, kell is, mert a hőmérséklet 0 fok körül van. Fázósan húzzuk össze nyári ruhánkat, pedig az igazi zimankó hátravan. A meleg váróteremből ki­lépve néhány száz méterre jeges hó fogadja a kirándu­lókat. Alkalmi hócsata kö­vetkezik, júliusban. Kattog­nak a fényképezőgépek. A vérmesebbek hóviharra vár­nak, a napokban ilyenben is részük volt a „szerencsé­sebb” kirándulóknak. LENIN HÄZABAN Már közelről kéklenek a magas Tátra csúcsai a Krakkóból Zakopane felé vezető út végén, amikor kis községjelző tábla téríti le a járműveket Bár az út tovább kanyarog a tátrai főváros felé, mégis majd­nem minden személykocsi, autóbusz, motor lekanyaro­dik balra. Poroninban vagyunk. Ab­ban a hegyaljai falucská­ban, ahol Vlagyimir Iljics két évet töltött feleségével, Krupszkajával és anyósá­val. A ház egykor a forra­dalmi munkásmozgalom sok nagy eszméjének bölcsője, a lengyel kommunisták ta­lálkozóhelye volt — ma múzeum. Lenin emlékének őrzője. Fényképek és egyéb dokumentumok fogadják a naponta idezarándokoló lá­togatók százait. Az emlék­könyv utolsó lapján arab, török, szovjet, lengyel, ma­gyar és vietnami aláírások. Fölöttük több nyelven egy mondat: „Lenin élt, Lenin él, Le­nin élni fog!” A tátrai építészet jelleg­zetes stílusában készült ház udvarán áll a nagy forra­dalmár bronzszobra. A kert végében hegyipatak csörge­dez. Partján, ahol Lenin órák hosszat sétálgatott, gondolkodott — így mesé­lik a poronini idős gurál­hosszat ült és hajtott fe­szesen a bakon, s alig rez­zent meg kezében a hajtó­szár. Erre is ügyelni kel­lett. Napjában kétszer is bejárta a csegöldi határt a segédtiszttel. Ismeri is, mint a madár. — Egyszer vitéz Tusnády Pál uradalmi intéző Sátor­aljaújhelybe küldött a pre­látus báró Vécsey szolga­latjára. Viselkedj rendesen, mondta, a báró urat fogod szolgálni, öt hurcolod majd naponta Sátorhegyről be a parókiára a püspökhöz. — Előírás szerint jelent­keztem. Megmutatták a ko­csikat, lovakat. Két futó­kocsi volt. Egy sárga, gu- mirádlis, s egy fekete, fe­deles hintó. Ünnepre, kivételes ven­dégségbe, búcsúra a fekete hintó dukált. — Ezen hordtam a bo­londos bárót Sárospatakra, a frankhamisító Windisch- grétz báróhoz is vendég­pásztorok — most gyerekek ülik körül a tanítónőt. Egy lenszőke üstökű lengyel fiúcska szájharmonikával kíséri a kis kórust. KRAKKÓ ÉS A MAGYAROK A magyar turista — ha úticéljából kihagyja az „adás-vétel” gondolatát — Krakkóba érkezésekor szin­te otthon érezheti magát. Történelmi levegőt áraszta­nak itt az utcák, a házak, a terek. A félmilliós nagy­város csaknem minden kö­ve őriz valamit a magyar —lengyel barátság évszáza­dos hagyományaiból. A lengyel idegenvezető — ha csoportot kalauzol: akár lengyeleket, akár külföldie­ket — majd minden mű­emléknél említ egy szót: „vengzsi”, „hungarian”. A hatszáz éves Jagielló egye­temen többszáz hazánkfia művelődött már a közép­korban. Itt nyomtatták az első magyar nyelvű köny­vet. Itt volt Báthori István lengyel rezidenciája, s a híres Wawelben holttestét ma is kegyelettel őrzik. Itt nyugszanak mellette a leg­nagyobb lengyel szabadság­hősök, költők és a magyar Hedvig királynő. Hedvig fehérmárvány síremlékét kis papírlapok halmozzák el. Az egyiket elolvastuk: „Hedvig királynő! Segíts az érettségin! Irena” ÉLET ÉS HALALGYAR TÖVÉBEN Auschwitz... Az egykori halálgyár bejáratán még ott a német felírás „Arbeit macht frei”. A munka sza­baddá tesz... Német felírá­sok, szögesdrót, a német parancsnokság irodájában telefon, az asztalon roham­sisak. Minden megdöbben­tően korhű és félelmes. Fapriccsek, félig felhaj­tott lószőrpokróc, ahogy egykori gazdája otthagyta, hogy elinduljon a kremató­rium vagy a kivégző fo­lyosó felé. Halomnyi em­berhaj, gyermekcipők, fog­kefék, agyonfakult bőrön­dök, magyar címek. A mú­zeumnak berendezett halál­tábor emlékeztet. Egyik volt foglya Szymonski, a múzeum igazgatója, Nyír­egyházán is járt Éva Krcz szüleinek keresése ügyé­ben. A halál gyár tövében há­zak, gyerekek, játszóterek. Páll Géza ségbe... Nyolc ló volt, lehe­tett válogatni— Kohinor, Dorottya, Sláger, Kincsem, Parittya... A Kohinort, meg a Parittyát kedveltem a legjobban... Mikor Patakra mentünk, még a kisvonat sem előzött meg bennün­ket... A báró hátul az ülé­sen meg csak öblögetett, mert degenerált volt, s mindig így mormogott: brum... brum... brum... brum... — Jól jöttünk La­ci fiam, jól jöttünk... ősszel meg vitte a bú­csúkra, Keresztkútra, Bod- roghalomra, mikor hová. Jócsák László vigyázott a felszentelt főpapi ereklyék­re is. — Ha búcsúra menjünk, mindig vittünk egy kis koffert... Benne a felszere­lés: pásztorbot, fehérkesz­tyűk, a palást és a süveg, ami a pápai prelátusnak, a püspöki helynöknek járt... Egyik alkalommal, amikor megjöttünk ? keresztkúti búcsúról, az i% is a kocsin felejtette a táskát... Fut hozzám a lovász, Jenő, s mondja... Hozd be az istál­lóba. Kinyitották. Kíváncsiak (Folytatás az 1. oldalról) bona vetésterülete csökkent, a kukorica és a takarmány- gabona vetésterülete megha­ladta a tavalyit. Az ez évi korai zöldség- és gyümölcs- termés jobb volt mint ta­valy. A májusi zöldségfelvá­sárlás lényegesen, a júniusi kismértékben meghaladta az egy évvel azelőttit. A nyár eleji gyümölcsökből a forga­lomba hozott mennyiség má­jusban és júniusban is két- háromszorosa volt a tavalyi­nak. A vágóállatok és az állati termékek felvásárlása — a tavalyinál kisebb sertésállo­mány és kb. azonos szarvas­marha-állomány mellett kb. 2 százalékkal haladta meg a tavaly első fél évit. A felvásárláson alapuló élelmiszeripari termelés lé­nyegében ugyanannyi volt, mint tavaly az első fél év­ben. A fél év folyamán 14 szá­zalékkal több mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari termé­ket exportáltunk, mint 1965 azonos időszakában. A hazai ellátás céljait szolgáló élel­miszerek forgalma összeha­sonlítható árakon számolva 4—5 százalékkal — emelke­dett. A külkereskedelmi forgalom egyenlege kedvezőbben alakult, mint 1965. első fe­lében: a kivitt áru értéke ugyanis 13 százalékkal, a voltak a pásztorbotra, mert az a hír járta, hogy azt pucér kézzel nem szabad megérinteni. — Néztük is egy ideig, de csak megfogtuk. Jenő kitalálta, hogy öltöztessem be. Magára vette a palás­tot, fejére a süveget, s ke­zébe a pásztorbotot. A lo­vak megvadultak, a lovász megijedt. Hányta le magá­ról a palástot, süveget, a botot eldobta. Gyorsan ösz- szeszedtem... Látom ám, hogy a pásztorbot eltört. Be a kofferba Átadtuk az inasnak. Csakhogy egyik búcsú a másikat érte. Megjöttek Ke- resztkútról, mentek másho­vá. — Tudtam, hogy baj lesi. Amikor Bodroghalmán a papok felöltöztették a pre- látusbárót, s a kezébe akar­ták adni a pásztorbotot, ak­kor látták, nem lehet össze­rakni, el van törve. így az­tán úgy fogta két kézzel egy kispap a pápai prelá­tus előtt egész körmenet alatt... Csodálkoztak is so­kan. Hazafelé menet Vécsey báró így szólt: behozott áruké pedig 2 szá­zalékkal haladta meg az 1965. első fél évi forgalmat. 1966. első fél évében kül­földiek 466 000 esetben ke­resték fel hazánkat, ma­gyar állampolgárok pedig 343 000 alkalommal utaztak külföldre. A beutazások szá­ma nagyobb mértékben nőtt, mint a kiutazásoké. A megnövekedett terme­lésből és külkereskedelmi forgalomból adódó szállításo­kat a közlekedés lényegében folyamatosan lebonyolította: a vasút teherszállítási telje­sítménye a múlt év első fél évéhez képest 4 száza­lékkal, a tehergépkocsiké 9 százalékkal nőtt. A távolsági személyszállítás teljesítmé­nyei 3 százalékkal növeked­tek, a helyi személyszállítás a tavalyi szinten maradt. 1966. első fél évében a la­kosság összes pénzbevétele 7 százalékkal nagyobb volt, mint 1965 első felében. Ezen- belül a munkabérek több mint 1,8 milliárd forinttal (7 százalékkal) nőttek, e nö­vekedésben a több területen végrehajtott béremeléseknek volt döntő szerepük. Az ala­csonyabb nyugdíjak rende­zése folytán a nyugdíjak összege 15 százalékkal, a kétgyermekes családok csa­ládi pótlékának felemelése folytán a családi pótlékok összege 80 százalékkal nőtt. A parasztság munkaegység és felvásárlás címen 3 szá­zalékkal több készpénzt ka­pott, mint tavaly az első fél évében. — Laci, brum... brum... brum... Baj van! — Mi a baj, méltóságos báró úr? — Eltörték a pásztorbo­tot. — Én nem tudok róla. — Ej, ej Laci, brum... brum... — Volt egy apáca testvé­re is, Teréz. Éppen olyan hibbant, mint a báró. Az volt a mániája, hogy min­denkitől megkérdezte: szo­kott-e imádkozni ? Már tud­tuk, mit kell rá válaszol­ni, s mondtuk: „Reggel, délben és este imádkozom munkaadómért, hogy soká­ig éltesse az isten erőben egészségben, hogy gondos­kodhasson az elesettekről”. Ilyenkor pénzt osztoga­tott. Volt miből, hiszen Csegöldön a bárónak ezer- hétszáz holdon terült el a birtoka, övé volt az egész határ. Ma már a csegöldi parasztoké. A Bajcsy-Esi- linszky Tsz gazdálkodik benne. És elnöke, a báró egykori parádés kocsisa, a cseléd tábornok: Jócsák László. Farkas Kálmán A kiskereskedelem forgalma — folyó árakon számítva — 9 százalékkal haladta meg az 1965 első fél évit. Ezen- belül az élelmiszervásárlá­sok értéke kb. 8 százalékkal volt több. E növekedés mintegy felét az élelmiszer­árszint növekedése tette ki. Az élelmiszerellátás részben jobb (a zöldségellátásban, a gyümölcs tekintetében), rész­ben kedvezőtlenebb (hús) volt mint tavaly. A belke­reskedelem által forgalomba hozott hús- és húskészítmény mennyiség a fél év egészé­ben kb. 10 százalékkal ke­vesebb volt, mint tavaly az első fél évben. Baromfiból növekedtek az eladások. Az élelmiszerárak emelke­déséből adódó többletkiadáso­kat részben ellensúlyozta a ruházati cikkek árszínvona­lának csökkenése. Ruházati cikkek vásárlására a lakos­ság kb. ugyanannyit fordí­tott, mint tavaly az első fél évben, de ezért az összegért kb. 3—4 százalékkal több árut kapott. A vegyes iparcikkek for­galma 14 százalékkal volt nagyobb. Az áruhitelforgalom ki- szélesítése folytán elsősorban a tartós fogyasztási cikkek vásárlása növekedett. 1966 első fél évében majdnem kétszerannyi hűtőszekrény, gáztűzhely és motorkerékpár került forgalomba, mint egy évvel azelőtt. Lényegében a tavalyi szinten maradt a te­levíziós vevőkészülékek ét a bútorok forgalma. Szolgáltatásokra 5 száza­lékkal több pénzt fordított a lakosság, mint 1965. első felében. A betétállomány növeke­dése az év első felében 2,5 milliárd forint volt. Az egészségügyi helyzet kedvezőbb volt, mint ta­valy az első fél évben. A táp­pénzes állományban töltött , napok száma a múlt és ha­sonló időszakához képest 4 százalékkal csökkent. Az 1965—1966. tanévben az utolsó évfolyamot az általá­nos iskolákban 153 000-en, a középiskolákban 77 000-en, a főiskolákon, egyetemeken 18 000 végezték el. A fél év folyamán 2200 könyvet adtak ki, 20 millió példányban. A kiadott köny­vek példányszáma valamivel kevesebb, mint 1965 első fél évében volt. A teleX'ízióelőfizetők szá­ma 1966 június 30-án 914 ezer volt. Budapest, 1966. július hí. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL .MieLédtáhőznoli* Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom