Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

KÉT ARATÁS Jöttek a gépek. A tsz vezetői jutották be ér­tük a járást. A kombáj­nokat haragos, kárörven­dő, kétkedő emberek el­lenőrizték, mennyi sze­met perget, hogyan po­csékol. Csalódtak. A kombájnok és kombáj­notok állták a sarat. Újra aratnak. Megint ilOO holdon érett be a ter­més. A tsz vezetői már nem is terveztek aratópárokat. A kaszákat rozsda marja, az emberek csak azt lát­ják, hogy a kombájnszé- rün gyűl az árpa, a bú­za, a rozs. Mennek zsákok­kal. Munkaegysége ará­nyában mindenki kap ab­raknak, kenyérnek valót. Számukra már csak ennyi az aratás. De míg telik a zsák, szapora köztük a szó. Nagy János hatvanéves, így szövi a mondatokat: — Látjátok, nem kell aratni és mégis kenyeret eszünk. Bezzeg vágtam én huszonnyolc évig. Porcikám sem kívánja már. Hordtam a rudast... — Nyolc méteres létrán? — Dehogyis. Nyolc méte­res kazlakra fitymálva mondta a gazda, hogy áll- tóhelybői átugorja. Tizenkét- ■ méteres volt az a létra. Nem volt a vicc. És hat hét után 5—6 mázsa ter­ményt kerestem. — Csak hatot? Én meg­kerestem a kilenc mázsát is. Az öreg arató szóra sem méltatja a kötözködő asz- szónyt. Azt meséli hosz- szan, miként is volt. A Sipos bokor felé dűlőút vágja ketté a búzatáblát A három kombájn ott arat. Feketeruhás nénike napel- ' lenzőnek tartva a kezét, • hosszan nézi őket. Hát ezt is megérte. A búza sűrű, a' tsz-elnök szerint a 45 hold ezer mázsát is lead. A gépek úgy zúgnak ben­ne, mint az erősen etetett leterhelt cséplőgép. Barci János főagronómus büszke a kombájnosokra. — Hajtják egymást. A Pristyák köztük a vezér, a NAGY JÁNOS: „Huszonnyolc évig voltam részesarató, nem volt az vice...” ka. A hat kombájnvezető csupa olyan dolgot mond, amit bárki megtehet. Pris­tyák szerint ha lehet 80 forint helyett miért ne ke­ressen százötvenet az em­ber. Szorgalom dolga. Ná- dasi megszámolta: 240 zsir- ző van a kombájnon és megtanulta, ha reggelen­ként egyet is kihagy, meg­bosszulja magát. Lakatos Mihály nem vár ölhetett kézzel alkatrészre ha hiba adódik, motorra ül — meg­tette — ha kell éjjel rán­gatja elő a raktárost, hogy reggel időben kezdjen. Már- földi József minden figyel­mét a munkára összponto­sítja. A nagycserkeszi Kossuth Tsz-ben nem gond többé a nyár egyik legizzasztóbb munkája, a gabonabetakarí­tás. Kiszámolták: egy gép 60 aratópár helyett dolgo­zik, s ha nem lennének, most a tsz valamennyi tag­ja arathatna. A kombájno- sokat megbecsülik. Nem­csak azzal, hogy széltében- hosszában elmondják, ren­des emberek, de anyagiak­ban is. A tsz-tagok már tud­ják és vallják, hogy a gépek munkája által ők maguk lettek gazda­gabbak. Most úgy mondják, jobb lenne, ha több volttá belőle. Seres Ernő PRISTYÁK ISTVÄN: „Tavaly 415 holdat arat­tam, idén is ennyit.” A tarlók felett jóízű ne­vetés száll. Vajon mi a titka a 400 holdas teljesítménynek? Az igazság az, hogy nincs tit­legjobb szakember, de a Lakatos nagyon a sarkában van. Ki hinné, hogy Pristyák István, a megye legjobb kombájnosa még csak 32 éves. A haja már ősz, és jó híre nagy. Ö ezen csak szerényen mosolyog. — Tavaly 415 holdat arat­tam ebben a tsz-ben. Erre az évre is vállaltam. Két hete ülünk a gépen és úgy néz ki, meglesz, amit elhatároztunk. Arra a kérdésre, mióta traktoros, kombájnos, nem tud válaszolni, mert meg­előzi Nádasi István, a se­gédje: — Traktoron született. Az édesanyja a bölcsőben nem csörgőt, fogaskereket rakott a kezébe. Elképesztő az emberek hiszékenysége, elképesztő. Ugyanaz az érett korú fel­nőtt, aki megmosolyogja gyer­mekét, mert az elhiszi m Jancsi és Juliska képtelen történetét, ugyanaz a fel­nőtt minden kétely nélkül hiszi el a nagyobb ostoba­ságokat, heccből kifundált agyrémeket, nevetséges rém­híreket. SorollMtnám a pél­dákat, hogy mi mindent hittek el embertársaim csak az utóbbi egy-két évben, de — gondolom — fölösleges. A hiszékenység szinte gyó­gyíthatatlan! X. Y. február hatodikén szemlesütve járt az utcán, mert február ötö­dikén mégsem lett vége a világnak: de ugyan ő febru­ár hetedikén már mégis el­hitte, hogy február nyol- cadikán le fogják bélyegez­ni a százforintosokat. Az emberek hiszékenysé­ge elképesztő. De hatványo­zottan az a szerelmi élet szektorában. Itt aztán a hiszékenység az eget veri. Gyakorlott házasságszédel­gők egyöntetűen vallják, hogy nincs az az otromba hazugság, melynek a nők egyike-másika hitelt ne ad­na. Mi derült ki például Tahi László: Hi széken ység éppen a napokban egy bűn­ügyben tanúként kihallga­tott fiatal lányról? Haland­zsa nyelven fogalmazott tá­viratot kapott nem értette. Ekkor megjelent a távirat feladója és elárulta, hogy a táviratot burgundi nyel­ven fogalmazta, s magya­rul annyit tesz: „szeretlek, és feleségül foglak venni”. Elhitte-e a lány, hogy bur­gundi nyelv is van a vilá­gon? Persze, hogy el. (Ha a táviratban burgundi nyel­ven az állt volna, hogy ha­ladéktalanul iratkozzék be a továbbképző tanfolyamra, gyanút fogott volna.) Hol dolgozhat e hiszélíny le­ányzó, azt kérdezeti, tisz­telt olvasóm? Nos, fogázz meg: a postán. Igen, igen! Egy postai dolgozó kapott táviratot burgundi nyelven, és nem talált benne semmi különöset. „Istenkém — ondolhatta —, szerelmes elém, és ez a fontos". Ezen az eseten tűnődve üldögéltem a belvárosi cuk­rászda teraszán, amikor — máshol helyet nem talál­ván — leült az asztalom mellé egy ismerősöm, kö­zépkorú, intelligens férfi. Néhány szokványos mondat után így szólt: — Hallottá a székesfehér­vári rémtörténetet? — Nem hallottam — fe­leltem ravaszul. A történe­tet ugyanis már hárman is mesélték nekem, némi elté­résekkel. Mégis, meg akar­tam hallgatni negyedszer is: hogyan meséli ő? Min­denekelőtt szavát adta, hogy a történet minden betűje Igaz, aztán belekezdett. Hogy egy család (férj, fele­ség, anyós) lement a Bala­ton mellé sátorozni, ott az idős hölgy hirtelen elhunyt, a fiatalok pedig, hogy a szállítási költséget megta­karítsák, az anyós földi ma­radványait sátorlapba csa­varva, motorkerékpárjuk ol­Hamarább keztllk a fürdő építősét? Készül az új szálló terve — Jövőre átadják a Lenin téri filmszínházat Az utóbbi időben roha­mos fejlődésnek indult vá­rosunk. Ennek mérföldkö­vét jelzik az Északi- és Déli Alközpontok kialakítá­sa, a kórház bővítése, az al­matároló, gumigyár, kon­zervgyár megépítése. Az igé­nyek azonban nőnek, s újabbnál-újabb létesítmé­nyek sorsa felől kell dön­tenie a város és a megye vezetőinek. Az egyik ilyen fontos do­log a szálloda. Mint isme­retes, évek óta szobahiány- nyal küzd a vendéglátóipa­ri vállalat, ahová a szálloda tartozik. Az elhelyezés gondjain némileg enyhített a közelmúltban megnyílt megyei Idegenforgalmi hiva­tal. Megszervezték a fizető­vendég-szolgálatot, azonban ez csak átmeneti megoldás. A jelenlegi szállodák már nem felelnek meg a köve­telményeknek. Hiányzik a fürdőszoba, kályhákban fű- tenek, sok esetben a be- . rendezés is hiányos. Várható, hogy fellendül az idegenforgalom is, a szálloda létesítése tehát mindenképpen indokolt. Hogy hol építsék fél, arra több elképzelés is született, de legcélszerűbbnek a mos­tani Szabolcs-szálló mellet­ti építés látszik. Ezt az al­ternatívát a közelmúltban a legmagasabb fórumok is jó­váhagyták. Az új, 120 sze­mélyes szálloda tehát a Szabolcs-szálló: .-és a : nyom- dá épülete között fog fel­épülni az ottani kisebb épü­letek szanálása után. Az eredeti tervek sze­rint az építkezést 1968-ban kezdik és a következő év­ben mór át ts adják ren­deltetésének. A mérnökök hozzákezdtek a tervek rész­letes kidolgozásához. mögötti területen. Tetemes összeggel már kutat is fúr­tak. Ez a hely mindenkép­pen ideális, hiszen a vá­rosban van, könnyen meg­közelíthető helyen. A hat­millió forintos nagyságren­dű beruházást az eredeti tervek szerint csak 1970 bén kezdték volna megva­lósítani. A megye és a vá­ros vezetői szerint is ez túl késő határidő, előrehozása mindenképpen indokolt. Ha kell, átcsoportosítások­kal és minden rendelkezés­re álló eszközzel el kíván­ják érni, hogy az építke­zés mér 1968-ban megkez­dődjön. Az Országos Terv­hivatal képviselői megígér­ték, hogy az év végi terv­tárgyalásoknál napirendre kerül ismét a nyíregyházi köztisztasági fürdő kérdé­se és a lehetőségekhez ké­pest segítséget nyújtanak a határidő előbbrehozásához. Már megkezdték a nyír­egyházi hatszáz személyes filmszínház építésének elő­készületeit. Mint ismeretes, a Lenin téren készül az új kulturális létesítmény, mely­re ugyancsak nagy szükség van. A város öt mozija kö­zül csak három üzemelhet rendszeresen. A Dózsát ugyanis lebontásra ítélték, a kertmoziban az előadás pedig az időjárás függvé­nye. Egy több, mint hatvan­ezres lélekszámú városban feltétlen szükséges a nagy befogadóképességű, minden igényt kielégítő mozi létre­hozása. Még ebben az évben há­rommillió forintot építenek be az új moziba, a követ­kező évben pedig átadják rendeltetésének. Bogár Ferenc MEGJEGYZÉSEK: Nyaktörő utak Idestova egy hónapja már, hogy elkészült Nyíregyhá­zán az Egyház utcai Illethiényszámfejtő Hivatal valóban szép, impozáns épülete. A ház elejét is szépen rendbetették, beton­járdát Is építettek. Igazán nem panaszkodhatnak a járókelők... De csak addig, amíg pár méterrel odébb, az üzemen kí­vüli Dózsa mozi elé nem érnek. Mintha patikából szemét­dombra lépne az ember! A járdán még mindig szanaszét he­vernek a felszedett úttest — öt-tíz kilós — kő- és aszfaltma­radványai. Hajmeresztő buktatók, még nappal is veszélyes. Nem egyedüli eset, és éppen ezért Is kell szóvátenni. Ha­sonló nyaktörőket lépten-nyomon találni a városban. Régen befejezett munkák csúf maradványai merednek a járókelőkre, sok helyen akadályozzák a közúti közlekedést Is. Helyes lenne, ha rendszeresebben ellenőriznék az utak, járdák állapotát és felelősségre vonnák a mulasztókat. Addig, amíg valaki nyakát nem töri. Tóth Árpád Köztünk vannak Ugyancsak régóta vajúdó gondja a városnak egy köz- tisztasági fürdő létesítése. Nem szükséges külön Indo­kolni, hogy erre mennyire nagy szükség van. Jelenleg csak a Sóstón lehet fürde­ni azonban az igények már régen túlhaladták az otta­ni kapacitásokat. A város központjától hat kilométer­re fekvő fürdő megközelí­tése is körülményes, télen pedig — a hideg villamos- köcsikbán — egészségtelen is. A köztisztasági fürdő he­lyét már korábban kijelöl­ték,^ Zrínyi gimnázium dalkocsijában fel akarták hozni Pestje. Fehérváron bementek kávézni a presz- szóba (!), s mire kijöttek, aiz olclalkocsi rakományát valaki ellopta. Tabló! Aligha volna értelmes szót vesztegetni annak elem­zésére, hogy mekkora bár- gyúság a fent röviden is­mertetett történet. Ezrek és ezrek hiszik el mégis. El­hiszik és továbbadják. Tele van vele a város. — ön értelmes, kulturált ember — szóltam ingerül­ten — hogyan hiheti el ezt a szánalmas maszlagot? Nem felelt. Duzzogva né­zett maga elé. Sajnáltam ót, s hogy másra tereljem a szót, azt mondtam: — Tudja, mi történt ma ebéd után? A szolnoki sze­mélyvonat kiszaladt a nagy- körútra. Ott állt meg. El­hiszi? — El. Miért ne? Valahol csak meg kell állnia. És hány halott? Húsz, har­minc? — Egyse. Sértődötten kelt fel a he­lyéről: — Tudja mit? Ugrassa az öregapját! A nyár elején Nyíregyháza utcáin megjelentek a nagyon ízléses, kedves, műkőből készült virágtartók, hogy az aszfalt szürke tengerében a virágoskertek hangulatát árasszák. Egy hete sem álltak a helyükön, amikor már megteltek cigaretta­csikkekkel, elhajított, zsíros újságpapírossal, almacsutkával. Kis ügy? Persze hogy kicsi: a hatvanezer lakosú megyeszék­hely nem megy tönkre tőle. Csak éppen rendetlennek tartják a lakóit; csak éppen „barbár” és „műveletlen” jelzőket akasz­tanak a nyakunkba miatta; de hát ez a szemetelőket nem za­varja különösebben. Aminthogy a Sóstón és a parkokban álló szép padjaink ízléstelen és műveletlen megcsonkitóit sem. Féltjük a virágokat is, a padokat is, az összefirkálásra ítélt új műkőfalakat, a teleszemetelt büféhelyiségeket, mert ha külön külön csak néhány forintnyi összegről lehet beszélni — ha összesítjük a bemocskolt helyiségek, megrongált tele­fonfülkék, s megszámlálhatatlan más közösségi tulajdonunk kárát, ezrekről van szó. És azért is: miért kell néhány hónap alatt ellomposodnia, rendetlenné és ízléstelenné válnia új bü­féink, élelmiszerüzleteink jó részének? Miért „természetes”, hogy a villamosban, autóbuszban a szemetelés „bocsánatos bűn”? Mert vannak emberek, akik (akárcsak a villamost, a telefonfülkét vagy a tisztaságot) — az ezeket védő szabályo­kat se érzik magukénak. Nincs ellen salkvakcinánk, se sabincsöppünk. De hát mink van? Csak a rendőri beavatkozás, csak a bírósági íté­let ? Csak a helyszínen megjelenő URH-s kocsi, vagy a pénz- büntetés? Világos, ezek is vannak, kellenek, és a társadalom védelmében nem is lehet nélkülözni őket. De nemcsak ultra­rövid hullámú rádiókat és autókat kell megmozgatni — ha­nem az emberi önbecsülést is. Orosz Szilárd Üj étterem épül Tiszalökön Hammel József fetv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom