Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

xxiiL Évfolyam íeo. szám Ara: 50 fillér 1966. JŰLIUS 8. PÉNTEK A fiabdarúgó VB hírei Jelentés a magyar csapat utolsó előkészületi mérkőzéséről KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről Bukarest: (MTI) 1966. július 4. és 6. között Bukarestben zajlott le a barátság, együttműködés és kölcsönös segélynyújtás varsói szerződéséhez tartozó államok politikai testü­letének ülése. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió küldöttségei. Jelen volt a tanácskozáson A. A. Grecsko marsall, a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. / Az ülés folyamán széles körű véleménycserét foly­tattak az európai béke és biztonság kérdéseiről. A barátság, együttműködés és kölcsönös segélynyújtás varsói szerződésének a politikai tanácskozó testület ülésén képviselt tagállamai nyilatkozatot fogadtak el az európai béke és biztonság megerősítéséről, s en­nek szövegét nyilvánosságra fogják hozni. Az ülésen megvitatták az Egyesült Államok viet­nami agressziója következtében előállott helyzetet, különösképpen az amerikai fegyveres erőknek a vi­etnami nép elleni háború kiszélesítésére irányuló újabb bűnös akciói fényében. Az ülésen képviselt államok egyhangúlag nyilat­kozatot fogadtak el az Egyesült Államok vietnami agressziójával kapcsolatban, s ennek szövegét nyilvá­nosságra fogják hozni. A politikai tanácskozó testület ülésének munkála­tai a testvéri barátság és teljes kölcsönös megértés légkörében folytak le, s hozzájárultak a szocialista országok egységének és együttműködésének további megerősítéséhez. (MTI.) Nyilatkozat az Egyesült Államok vietnami agressziójáról Bukarest, (MTI): A Varsói Szerződésnek a politikai tanácskozó testü­let bukaresti értekezletén képviselt tagállamai — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztár­saság és a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsé­ge — megvitatták az Egyesült Államok vietnami agressziójának következté­ben kialakult helyzetet, kü­lönös tekintettel az ameri­kai fegyveres erők új bűn­tetteire, amelyek a vietna­mi nép ellen folytatott há­ború kiszélesítésére irá­nyulnak. Az értekezlet részvevői úgy értékelik Hanoi, to­vábbá Haiphong kikötővá­ros — Észak-Vietnam leg­nagyobb lakott helyei — külvárosainak bombázását, mint a vietnami háború „eszkalációja” amerikai po­litikájának újabb, még ve­szedelmesebb lépcsőfokát. Ennek következtében a Vietnamban folyó háború súlyosan rontja a, nemzet­közi helyzetet, egyszer­smind új jelleget, a béke és az általános biztonság szempontjából még veszé­lyesebb jelleget ölt. Az értekezlet részvevői felháborodva ítélik el eze­ket a bűntetteket és kije­lentik, hogy teljes mérték­ben támogatják azt a hő­sies harcot, amelyet a test­véri vietnami nép vív sza­badságának és függetlensé­gének védelmében, hazájá­nak egységéért és integritá­sáért. Az Egyesült 'Államok vietnami háborúja az ame­rikai imperializmus agresz- szív politikájának legcini- kusabb megnyilvánulása, a nemzetközi jog és a nemzet­közi egyezmények megcsú­folása, az Egyesült Nemze­tek Szervezete alapokmá­nyának durva megsértése. Nem más, mint az Egye­sült Államok volt az, aki meghiúsította az 1954. évi genfi egyezmények végre­hajtását, amelyek előirá­nyozták a vietnami orszá­gos választások lebonyolítá­sát és Vietnamnak minden­féle külföldi beavatkozás nélkül történő egyesítését Az amerikai csapatok mint megszállók, mint a vietnami nép szabadságá­nak és függetlenségének el- fojtói mentek Vietnamba. Abban a rablóháborúban, amelyet Vietnam ellen foly­tat, az Egyesült Államok mind kegyetlenebb és em­bertelenebb eszközökhöz fo­lyamodik, pusztítja a békés lakosságot, nem riad visz- sza a napalmbombák és mérgező anyagok alkalma­zásától sem. Azok, akik e gaztetteket végrehajtják, a hitleri háborús bűnösök nyomdokában járnak. Az amerikai csapatok és csatló­saik által Vietnamban vég­rehajtott cselekedetek a bé­ke és az emberiség elleni bűntettek, -amelyek súlyos nemzetközi felelősséget von­nak maguk után. Az ag- resszoroknak számolniuk kell a történelem tanulsá­gaival és nem szabad elfe­lejteniük, hogy nem kerül­hetik el a gaztetteikért va­ló felelősségre vonást. Az amerikai agresszorok nem kerülhetik el a vietna­mi népnek okozott hatalmas anyagi pusztítások és károk megtérítését, fizetniük kell a szétrombolt városokért és falvakért, a felégetett kór­házakért és iskolákért, a tönkrement utakért és a bé­kés lakossággal szemben elkövetett minden barbár­ságért. Az Egyesült Államok kor­mányának tudnia kell, hogy minél több bűntettet követ­nek el a vietnami nép el­len, annál nagyobb lesz a bűnök súlya és annál kér- lelhetetlenebbül lakóinak meg érte. Az Egyesült Államok kor­mánya megkísérli, hogy fegyverrel ráerőszakolja Dél-Vietnam lákosságára saját renSszerét, fenntartsa a nép által mélységesen gyűlölt rothadt katonai dik­tatúrát, amely csakis ame­rikai szuronyokon nyugszik. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját akaratát diktál­ja a vietnami népnek, csakúgy, mint bármely más ország népének sem Csakis Vietnam népe hatá­rozhat afelől, milyen ren­det alakítson ki országá­ban, s ez a nép elvitatha­tatlan joga. Az Amerikai Egyesült Államok le akarja igázni az indokínai félsziget más országait is. Fokozza durva beavatkozását Laosz bel- ügyeibe, bombázza Laosz te­rületét, folytatja a függet­len Kambodzsa ellen irá­nyuló provokációit. Mindez arról tanúskodik, hogy az amerikai imperia­lizmus megpróbálja elfojta­ni a népek nemzeti felsza­badító mozgalmát, megfosz­tani őket attól a szent jo­guktól, hogy önállóan intéz, zék sorsukat, maguk válasz­szák meg a fejlődés útját, vágyaiknak megfelelően. Az amerikai kormány ag­resszív cselekményeiből fo­lyó veszély még csak fo­kozódik azáltal, hogy Viet­namban folytatott háború­jába igyekszik szövetségeseit is bevonni. Ausztrália és Űj-Zéland, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, továbbá a dél-koreai bábrendszer már­is küldött, vagy jelenleg küld katonai egységeket, hogy azok részt vegyenek a vietnami nép ellen folyó há. borúban. Politikai és anyagi támogatást nyújt Vietnam­ban az Egyesült Államok­nak a Német Szövetségi Köztársaság is. Cinkosok az agresszióban azok az orszá­gok, amelyek fegyverszállí­tással segítik az agresszort, megengedik, hogy az Egye­sült Államok felhasználja területüket a Vietnamban lévő amerikai csapatok szál­lítására és ellátására. Előbb- utóbb az összes ilyen kor­mányoknak vállalniuk kell a felelősségrevonást mind­ezekért a cselekedetekért a népek ítélőszéke előtt. Senkit sem téveszthetnek meg az amerikai kormány állításai, amelyek szerint hajlandó tárgyalni a vietna­mi robléma rendezéséről. A „békeszerető szándékokról” és „béketárgyalásokról” szó­ló nyilatkozatok velejükig hamisak, mert nemcsak a hadműveletek folytatása, hanem kiszélesítése is kíséri őket. Látnivaló az az égbekiál­tó eltérés, amely a vietnami háború folytatása és a között az amerikai állítás között tátong, hogy az Egyesült Ál­lamok kész lépéseket tenni a leszerelés útján. Országaink pártjai, kor­mányai és népei csodálattal szólnak a hősi vietnami nép bátorságáról, szívósságáról és ama eltökéltségéről, hogy kivívják a győzelmet a rab­lók ellen folytatott harcban. Bármilyen makacsok legye­nek az agresszorok, akár­milyen újabb gaztetteket kövessenek is el, nem tör­hetik meg a vietnami nép szabadság- és függetlenségvá­gyát. Az értekezlet részvevői úgy vélik, hogy mikor a vietnami nép az amerikai imperializmus ellen harcol, akkor nemcsak saját nemze­ti jogait védelmezi, hanem egyszersmind nagymérték­ben hozzájárul a szocialista világrendszer országainak, minden népnek a békéért, a függetlenségért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért folyó küzdelméhez. A viet­nami nép igaz ügyét a szo­cialista országok, a nemzet­közi munkásosztály, a kom­munista és munkáspártok, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a béke és a haladás összes erőinek mély rokon­szerve és teljes szolidaritása övezi. II. A Varsói Szerződés azon tagállamai, amelyek ezt a nyilatkozatot aláírták, a leghatározottabban megerő­sítik a vietnami kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat. Az amerikai kormá iy haladéktalanul szüntess; meg a vietnami agresszív háborút, tartsa tiszteletben a vietnami népnek a bé­kére, a nemzeti független­ségre, a területi egységre és sérthetetlenségre vonat­kozó alapvető nemzeti jo­gait, amelyeket a Vietnam­ra vonatkozó 1954. évi genfi egyezmények bizto­sítanak. Az értekezleten résztve­vő államok abból kiindul­va, hogy a vietnami nép kizárólagos joga a saját ügyeiben való döntés, tel­jes mértékben támogatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos programját, va­lamint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front által előterjesztett öt pontból álló programot; ezek igazságos alapul szol­gálnak a vietnami kérdés politikai rendezéséhez és teljes mértékben megfelel­nek az 1954. évi genfi egyezményeknek, összhang­ban állnak a béke érdekei­vel Délkelet-Ázsiában és az egész világon. Az Amerikai Egyesült Államoknak maradéktala­nul be kell tartania a Vi­etnamra vonatkozó genfi egyezményeket, meg kell szüntetnie a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni agressziót, haladékta­lanul, véglegesen és felté­tel nélkül véget kell vet­nie a VDK területe bom­bázásának, fel kell hagynia a dél-vietnami fegyveres intervencióval, ki kell von­nia csapatait és csatlósai­nak csapatait Dél-Vietnam- ból, fel kell számolnia az összes amerikai katonai tá­maszpontot ebben az or­szágban, a nemzeti felsza­badítási frontot a dél-viet- nami lakosság egyedüli jo­gos képviselőjének kell el­ismernie, el kell ismernie Vietnam népének azt a jogát, hogy saját maga, minden külső beavatkozás nélkül határozza meg sor­sát és döntsön az ország békés egyesítésének kérdé­séről. 111. A Varsói Szerződésben résztvevő államok, miután megvitatták az Amerikai Egyesült Államok háborús tevékenységének kiszélesí­tése következtében kiala­kul vietnami helyzetet. 1. A leghatározottabb for­mában figyelmeztetik az Egyesült Államok kormá­nyát arra a felelősségre, amelyet a háború folyta­tásával és kiterjesztésével az egész emberiség előtt vállal, figyelmeztetik azok­ra az előre nem látható következményekre, amelyek ebből egyebek között az Egyesült Államokra nézve is származhatnak. 2. Mindinkább növekvő erkölcsi és politikai támo­gatást és sokoldalú segít­séget nyújtanak most is és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak, beleértve a gazdasági, védelmi, anyagi, műszaki eszközökkel és szakembe­rekben nyújtandó segítsé­get és minden olyan segít­séget, amely elengedhetet­lenül szükséges az ameri­kai agresszió visszaverésé­hez, figyelembe véve a vi­etnami háború új szakasza által felvetett igényeket. 3. Kijelentik, készek megadni a lehetőséget ön­(Folytatás a 2. oldalon.) flmerika-ellenes tömegtüntetés Japánban Kyoto, Japán: Mintegy 12 000 kommunista, szocialista és a baloldali Zengakuren szervezethez tartozó diák tűn letett a Myako hotel előtt, ahol Dean Rusk amerikai külügyminiszter — jelenleg gazdasági tárgyalásokat foly tat Japánban — szálláshelye van. A képen: japán roham rendőr durván belerúg az egyik tüntető diákba. (Rádiotelefoto — M TI Külföldi Képszolgálat) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom