Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
(folytatás az 1. oldalról.) henteseiknek, — ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ezt kéri, — hogy Vietnamba menjenek és segítséget nyújtsanak a vietnami népnek az amerikai agresszo- rok ellen viselt harcában. 4. Határozottan elítélik az Egyesült Államok kormányának azon cselekményeit, amelyek a háborúnak Laoszra és Kambodzsára való kiterjesztését célozták: kifejezik szolidaritásukat ezen országok népeivel és követelik, hogy az Amerikai Egyesült Államok feltétlenül tartsa be az 1954. évi és 1962 évi genfi egyezményeknek a szóban forgó országokra vonatkozó előírásait, tartsa tiszteletben szuverénitásukat, függetlenségüket, semlegességüket és területi sérthetetlenségüket. IV. Országaink pártjai és kormányai a vietnami nép Bukarest, 1966 A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke. WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. győzelmének kivívása érdekében feltétlenül szükségesnek tartják a szocialista államok akcióegységét. Országaink valamennyien el vannak szánva, hogy a jövőben sem kímélik erejüket és minden szükséges intézkedést megtesznek a ’ vietnami nép megsegítésére az amerikai agresszió megfékezése végett. Az értekezleten részvevő országok felhívással fordulnak minden államhoz, amelynek drága a béke, az összes haladó és békeszerető erőhöz, a világ közvéleményéhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz, a kommunista és munkáspártokhoz, tömörítsék az amerikai agresszió ellen küzdők arcvonalát, lépjenek fel határozottan a barbár vietnami háború ellen, a vietnami nép hősies harcának támogatására. A Varsói Szerződésben részvevő országok felhívással fordulnak minden állam polgárához, tegyenek július 6. A Bolgár Népköztársaság nevében TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. meg minden tőlük telhetőt az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetésére, a délkeletázsiai háborús tűzfészek felszámolására, a feszültség enyhítésére és a nemzetközi kapcsolatok normalizálására. Egyetlen áliam, egyetlen kormány sem szemlélheti közömbösen az Egyesült Államok vietnami cselekedeteit, ha valóban szívén viseli a béke sorsát. E cselekmények nemcsak a vietnami nép függetlenségét és szabadságát veszélyezteti, hanem egyre súlyosabb veszélyt jelentenek a világbékére is. Országaink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a béke erői, amelyek támogatják a vietnami nép harcát, rákényszeríthetik az amerikai imperialistákat, szüntessék be a vietnami agressziót, ily módon ezek az erők nagymértékben hozzájárulhatnak a világbéke biztosításához. A vietnami nép igaz ügye diadalmaskodni fog! Vietnam népe győzni fog! A Román Szocialista Köztársaság névében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Wifson Moszkvába utazik London, (MTI): Az angol miniszterelnöki hivatal szerdán este 11 órakor sajtóközleményben jelentette be, hogy Harold Wilson július 16-a és 18-a között Moszkvában megtekinti az angol ipari kiállítást, s elfogadta Alek- szej Koszigin meghívását, hogy ott-tartózkodása a’att legyen a szovjet kormány vendége. A közlemény szerint Wilson találkozik majd Koszigin miniszterelnökkel és világpolitikai kérdésekről tanácskozik vele. A Reuter moszkvai angol diplomáciai forrásokra hivatkozva közli, hogy Wilson Vietnamról is tárgyalni kíván a szovjet kormány elnökével. A Reuter ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a szovjet sajtó egyre élesebben bírálja az utóbbi időben Wilson Amerikát támogató Vietnam-politi- káját. Londoni megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Wilson — miután a francia vezetőkkel, majd Ko- sziginnal is megbeszélést folytatott — július 29-én Washingtonban találkozik Johnson elnökkel. Csütörtökön délelőtt Bukarestben a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának palotájában megkezdődött a KGST-országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek értekezlete. Edvard Kardelj, a jugoszláv nemzetgyűlés elnöke július 14-re tűzte ki a szövetségi gyűlés valameny- nyi tanácsának 5. együttes ülését. Ezen az ülésen megvitatják Alekszandar Ran- kovics lemondását köztársasági alelnöki tisztségéről, valamint a parlament választási és jelölő bizottságának javaslatait Tadeusr Kostecki: mHM tUUa Utka (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 74. — Nem értem. A legkevésbé se álcázta csodálkozását. — Nincs benne semmiféle alkotórész, amely indokolná a fluoreszkálást. Kostrzewa kedvetlenül bólintott. — Na látja: az ok hiányzik, a következmény pedig kézenfekvő. Es ha még csak először lenne ez így, ebben az átkozott ügyben! A vegyész megdörzsölte homlokát. — A cinkfehér... Mi a fenéért világít? — és hirtelen egy váratlan kérdést tett fel: — Honnan kaparta le a festéket, doktor? A sugártani intézet, vagy valamelyik onkológia faláról? — Mellétalált. Szó sincs róla. A csoda tudja, hogy is kezdjem. Egyébként miért gondolta, hogy ez a festék valamiféle intézetből származik? — kérdezte hirtelen. — Mert a rádium, kobaltágyúk és más hasonló apróságok olyan helyen vannak. A cinkfehér festék pedig, ha radioaktiv sugárzás éri, fluoreszkálni kezd. A stroncium — bárium só is. — Hogy jön ehhez a stroncium, bárium só? — Csak példának említettem. — A kezdetben ködösnek és távolinak tűnő asz- szociáció kezdett egyre élesebb körvonalat ölteni. A cinkfehér, Sobecki anémája, a páncélajtó... — Honnan lehetne kölcsönvenni egy Geiger-Müller féle részecskeszámláló készüléket? — Ö — pillantott rá a vegyész. — Geiger—Müller csövet? — Látszott, hogy nem érti az összefüggéseket. — Igen... Ha azt mondja, hogy radioaktiv... — Igaz. Emiatt ne főjön a feje. Akár nálunk, a kapitányságon. Akkor hozták, amikor az izotópokat bevezették a nyomolvasásnál. Az is erősen radioaktiv dolog. Fél órával később a kapitányság kocsija élesen fékezett a vaskapu előtt. Lisicka nyitotta ki, fedd- hetetlenül tiszta kötényben. — Mi újság? — pillantott kérdőn a Kostrzewa kezében lévő táskára. — Szeretném megmérni a szellemet, amit maga kelepcébe ejtett. — Mit jelentsen ez? — Nem tudom. Talán semmit, talán nagyon sokat. Meglátjuk. Zaczek, aki a hall kanapéján feküdt, kinyitotta álmos szemét. — En máris, azonnal... — Streessner szeánszai — Mi történt egy diktátor kínzókamráiban — Alfredo Meier Salinas paraguayi ezredes hosszú és súlyos hányattatások után Uruguay földjére tehette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen összeesküvésben, amelynek Stroessner paraguayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroessner-rezsim főkolomposai. Életfogytiglani börtönbüntetés fenyegette. — 1964 május 14-én este — emlékszik vissza Meier — a rendőrök letartóztatták néhány társamat, de én erről semmit sem tudtam. Május 15-én éjszaka Paraguari városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, hazatértem. Amikor a „Menybemenetel” székes- egyház öreg harangjai elütötték a reggel 3 órát, húsz felfegyverzett „rendőrkopó” (a nép megvetően ezt a nevet adta a titkos- rendőrség tagjainak) a házamra tört. Kiráncigálfak az ágyból, megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőrségre hurcoltak... —A nyomozóosztályon — mondotta Meier — valaki szörnyű ütést mért a tarkómra. Megfordultam és megláttam Victor Martinest, a rendőrség politikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — folytatta az ezredes — elvettek tőlem. Martincs és egy másik hóhér — Pi- veros — elkoboztak tőlem 130 000 argeritin pesót, amit a hálószobámban találtak. Természetesen nem adtak vissza semmit... Valaki — a lábamba rúgott és Albert Planas, a nyomozóosztály főnöke előtt találtam magam. Egy újabb rúgás, most már Planastól — és én egy telefonokkal, magnetofonokkal és rádióadó berendezésekkel telerakott nagy miniszteriális íróasztal előtt állok. Ebben a pillanatban az egyik műszeren fellobbant a vörös fény és megszólalt a hang: „Mit tudnak Meier ezredesről?” „Csak most szállították ide, elnök úr” — válaszolta Planas. Planas nekem rontott, az- aal vádolva, hogy én vagyok a paraguari katonai körzetben nemrég leleplezett összeesküvés katonai vezetője. Miután hallottam a vádat, még válaszolni sem tudtam, amikor Planas már rendelkezett, hogy vigyenek a kinzókamrába: „vigyétek ezt a szerencsétlent, hadd haljon meg a kádban” — mondott^. Meier a kínzó kamrák ban meglátta néhány társát. Közülük aí egyiket, Centurión századost május 14-én este San Antonióban a Paraguay folyó partján tartóztatták le. — Centurión századosnak — mondotta Meier — be volt verve az arccsontja, baloldalon látszottak a kínzások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott. Néhány méterre a folyosó szöglete mögül valakinek — aki az élet és a halál között volt — az ar- tikulátlan kiáltozása hallatszott. Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Láttam egy vízzel pereméig megtöltött régi kádat és négy hóhétt, akik azon buzgólkodtak. hogy a víz aiatt tartsák az áldozatot. Amikor kihúzták, megismertem. Egyik társam volt — Vicente Maidaná Arivas, a chacoi háború hőse, akit kitüntettek a „Chaco Keresztjével” és a „Védő Keresztjével”. Néhány perc elteltével őrzőim megparancsolták, vetkőzzek le, hogy megkezdjék a kínzást. De e percben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magánál Stroessner elnöknél kellett azonnal megjelennem. Meiert ismét a rendőrségre kísérték, amely előtt nagyszámú kormánygépkocsit látott. A rendőrségen meglátta Stroessnert és körülötte Patrici Kolman hadosztály tábornokot, Duarte Vera tábornok rendőrfőnököt, Leodégara Cabello tábornok hadügyminisztert, Edgar Ynsfran belügyminisztert, Andres Rodrigues ezredest, az első lovashadosztály parancsnokát és másokat. A szigorúan őrzött Meier valahányszor kinyílt az előszobába vezető ajtó, kiáltásokat hallott a rendőrfőnök irodájából, ahol Stroessner és cinkosai a „beismeréseket” írták, amelyeket mindenféle fizikai és erkölcsi kínzásokkal csikartak ki védtelen áldozataikból. Hamarosan Stroessner maga végezte Meier kihallgatását A kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdésből állt: „A katonák közül ki keveredett .az összeesküvésbe? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a hadmű- ve’etek terve?” Meier ezredes nem válaszolt egy szót sem. Élkor Duarte Vera tábornok megparancsolta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottat, Kolman tábornok pedig, ahogy Meier mondja, „a feszültséget szabályozta azon a berendezésen, amelynek szóra kellett bírnia engem.” — Az elektromos áramfokozatok egymást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési lű közeledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem emlékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és nehezebbé válik és én a földöh fekvé félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdések úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönnének. Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz”. Észrevettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornokok elhagyták a szobát és a rendőrfőnök irodájához mentek, ahol Stroessner és bűnöző bandája rögzítették a kínzás eredményeit. A „kihallgatások” ismétlődtek. És mindig magas rangú személyiségek végezték. — Megkértem Leodegara Cabellot, mint aki bajtársam volt a chacoi háborúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon parancsot, hogy rángassanak ki az udvarra és különös kegyelemként eresszenek belém négy golyót, véget vetve ezzel a kínzásoknak. Cabello így válaszolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni.” Később Meiert ismét elektromos árammal kínozták, bestiálisán megverték és sötét kamrába zárták, ahogy ő mondja „Alfredo Stroessner hadseregtábornoknak, Paraguay Köztársaság elnökének, a kínzások hivatalos vezetőjének parancsára.” — Mindaz, ami 1904 május 14-e és 16-a között történt — mondja Meier — csupán gyenge másolata volt mindannak, ami naponta történik a zsarnok kíhzókamráiban. Nemre és korra való tekintet nélkül Ide kerül mindenki, aki ilyen, vagy olyan módon fellép Stroessner véres diktatúrája ellen — mondta az ezredes és hozzáfűzte: — A zsarnok hatalomra jutásának napjától napjainkig már több mint ezer ember adta életét a félelem, az üldözés, a rafinált kínzások nélküli Paraguayért, azért, hogy a jelenlegi és az ezt követő nemzedékeknek olyan hazája legyen, ahol nincsenek elnyomók. A kínzások uián Meier ezredest a tacumbüi koncentrációs táborba szállították, majd a kilencedik rendőrségi részleghez, ahonnan más bebörtönzöttekkel együtt az őrség egyik katonájának segítségével megszökött. A mehekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uruguayi nagykövetségtől. Meier ezredesnek azonban éhség- sztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-re- zsimtől kicsikarja az engedélyt az ország elhagyására. a leküzdhetetlen ásítási roham a száját nyitogatta — levágott a lábamról... majdnem állva elaludtam. De... — Kostrzewa a vállára tette kezét. — Aludjon csak, nyugodtan... — Ugyan... — a tiltakozás ügyetlenül sikerült — hiszen. — Aludjon. Ha szükségem lesz magára, lehúzom onnan a lábánál fogva. Engedelmesen lecsukta szemét. S csaknem ugyanebben a pillanatban a horkolás széles skálája re- megtette mgg a levegőt. — Rudzinska asszony itthon van ? — Sajnos. Pedig úgy szeretném megnézni azt a mérést, doktor. Az ördög tudja, mi sül ki belőle. Lehet, hogy kár az időért. Miután belépett a dolgozószobába, alaposan bezárta az ajtót. Csak akkor nyúlt a táskába. A kis készülék egy műanyagkeretes ébresztőórára hasonlított. Mutatója erőteljesen megremegett. Kostrzewa úgy nézte, mint akit megbűvöltek. Azután a zakója zsebéből valami lapos hőmérőhöz fogható készüléket vett elő. Egyeztette őket. Mindkét számláló ugyanazt mutatta. Tehát ezegyszer igazolódott a feltevése. Fénylő foltok a falon? Nem... A mutató lassan alábbszállt. Hideg, meleg, forró. Mint a gyerekkori játékban. Csakhogy ez szörnyű játék volt... Minél közelebb került az íróasztalhoz, annál nagyobb volt az erősség. Tekintetét a magyarázó táblácskára vetette. Szép kis história! Tovább ment: a fűtőtestnél lévő fal felé. A számláló teljesen megtébolyo- dott. Felemelte a készüléket. Ötven milliröntgen ? Az ördögbe! A kis számjegyek mögül a halál arca egyik legiszonyatosabb formájában kandikált ki. Igen, kétségtelenül itt van. Véső, kalapács — minden volt nála. Még egy pillanat és... Nem! — tántorodott meg, s nagy csörömpöléssel az íróasztal lapjára dobta a sorszámokat. (Folytatjuk)
