Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

TPTOGRAD: A montenegrói végrehajtó tanács (kormány) javaslatá­ra a köztársasági nemzet- gyűlés' felmentette tisztsé­géből ' Veszelin Bulatovicsot, á. köztársaság belügyminisz­terét és Drago Mijovics belügyminiszter-helyettest. A nemzetgyűlés Milütin . Tan- jevicset nevezte ki belügy­miniszterré és Bozsida.Bula. tóvicSot belügyminiszter-he­lyettessé. TIKIG: Tokióból érkezett hír sze­rint a japán külügyminisz­térium nyilvánosságra hoz­ta, hogy Indonézia hitele­zőinek értekezletét Tokió­ban szeptember hónapban rendezik meg. A külügymi­nisztérium szóvivője megerő­sítette, hogy a Szovjetuniót nem hívják meg és a kelet, -európai szocialista országok közül egynek sem küldenek . meghívót, holott — mint ismeretes ezéjc az országok Indonézia igen tekintélyes hitelezői. NEW YORK: Izrael péritek este agresz- szióval vádolt% meg- Szíriát és. maga- is a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását kérte! Mint is­meretes, Szíria csütörtöki kérésére a Biztonsági Ta­nács hétfőn ül össze, hogy megvitassa a szíriai papaszt. DJAKARTA: A hatszorosan kitüntetett Gatot Sukrisno repülőörna- gyot életfogytiglani börtön- büntetésre ítélte, az indonéz katonai vésztörvériyszék, amely előzőleg hat magas rangú tisztet- halálra ítélt a szeptember 30-a akcióban való közreműködés, vádjá­val. Sukrisno őrnagy a Dja­karta közelében lévő halimi légitámaszpont "egyik ' tisztje volt és annak a polgári ki­képzőprogramnak állt az élén, amely a baloldali mi­líciának létrehozásán fára­dozott. Voltaképpen ez volt . az egyetlen vádpont, amit Sukrjsnora bizonyítani tud­tak. * y . y . ;; MOSZKVA: ' Alekszej Koszigin, a Szov­- jetunió minisztertanácsának elnöke szombaton a Kreml­ben fogadta . Kúmáraszvam Kamradzs, az Indái Ném- zeti Kongresszus Párt elnö­két', aki az interparlamentá­ris unió szovjet tagozatának meghívására tartózkodik a Szovjetunióban., LUSAKA: Zambia az ENSZ elé ter­jeszti a portugál kalóztá­madás ügyét és Anglia Rho­desiái politikája elleni tilta­kozásul, megkezdi a brit nemzetközösségtől: való terv­szerű eltávolodást, - jelen­tette ki szombati sajtóérte­kezletén Kenneth Kaunűa Zambia elnöke. Vietnami Saigon, (MTI): Quang Tri tartományban, a vietnami demilitarizált övezettől délre folyó „Has­tings” hadműveletük során az amerikai tengerészgyalo­gosok a felszabadító hadse­reg egy hadosztályával ke­rültek harcba szombatra virradó, éjjel. A mintegy öt­órás csatározás következté­ben a tengerészgyalogosok saját bevallásuk szerint mérsékelt veszteségeket szenvedtek. Egy AFP-közlés szerint Hanoitól körülbelül száz ki­jelentés lométemyire délnyugatra lé­giharc folyt amerikai és észak-vietnámi repülőgé­pek között. A hanoi rádió alapján je­lentette az AFP, hogy a vietnami néphadsereg fegy­veres erői és a helyi légvé­delem pénteken lelőtt egy amerikai' felderítő gépet és egy lökhajtásos vadászgépet a haiphongi térség felett. A VDK-ban bizottságot állítottak fel az amerikai imperialisták Vietnamban el­követett háborús bűneinek kivizsgálására. Elkészült a Gemini—11 úti programja Gape Kennedy, (MTI): Miközben John Young és M'chael Collins részletről részletre jegyzőkönyvbe dik­tálják a Gemini—10 űrhajó magassági rekordjavításá­nak történetét, a Cape Ken­nedy űrkísérleti támaszpon­ton a szakértők nyilvános­ságra hozták a szeptember 7-re kitűzött Gemini—11 program néhány főbb pont­ját, A Gemini—11 pilótájává Charles Cmnradot és Ri­chard Gordont jelölték. Miután a rekordjavító Ge­mini—10-et a Van Allen- féle sugárzási övezetben vi­szonylag alacsony szintű su­gárzási dózis érte, a követ­kező Gemini a tervek sze­rint már 900 mérföldes (1448 kilométer) magasság­ban hajt végre keringéseket a Föld körül három napon át. A Gemini—11 program­jában újabb űrrandevú sze­repel: az űrhajót egy új Ágena célrakétával kap­csolják össze, és az egyik osztronauta hosszabb űrsétát is tesz. Közlemény a marokkói külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól Moszkva, (MTI): Moszkvában közleményt adtak ki Mohammed Ser- kauri marokkói külügymi­niszternek a Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról. Andrej Gromiko és Mo­hammed Serkaui megbeszé­lései a kölcsönös megértés és a barátság légkörében folytak le. Hasznos eszme­csere folyt a nemzetközi problémák széles köréről. A felek — mint a közlemény rámutat — megtárgyalták II. Hasszán király ősszel esedékes szovjetunióbeli lá­togatását. Cotive de Murville héttőn utazik Prágába Párizs, (MTI): Couve de Murville fran­cia külügyminiszter hétfőn reggel Prágába utazik, há­romnapos csehszlovákiai tartózkodás után pedig foly­tatja útját Budapestre. A francia külügyminisz­terrel a hivatalos kíséreten kívül 18 francia újságíró utazik Csehszlovákiába és Magyarországra. A francia külügyminisz­ternek ez évben ez lesz az ö*-rVHk utazása szocialista országokba. Moszkva, Bu- KUiest, Szófia, Varsó, Prá­ga és Buda ( ,st. után össze! Belgrádba is ellátogat. Gromiko Tokióba utazott 4 Moszkva, (TASZSZ): Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter szombaton a japán kormány meghívására repülőgépen Tokióba uta­zott, hivatalos látogatásra. Gromikónak ez az első lá­togatása Japánban, ahol kö­rülbelül egy hetet tölt majd. Szabó László Orviám adás és visszavágás (Kémek harca) Lül Le kellene őket tartóz­tatni — gondolta a had­nagy... De aztán elheseget- te a badar gondolatot, hi­szen még arra sincs mód­ja, hogy kivegye a zsebében lapuló igazolványát. A kis fényképezőgép egyelőre ott lapult a zsebében, s bár nem tudta mit tartalmaznak a filmkockák, de ösztöne megsuja, hogy nagyon nagy fogást csinált... A négy tá­madó szótlanul ült a ko­csiban, s szótlanok voltak az amerikai tengerészet elhárító tisztjei is, utóbbi­ak szótlanságát sok minden egyéb mellett azzal is le­hetett magyarázni, hogy attól tartottak: nagy bot­rányba keverik a haditen­gerészetet, ha kiderül, mit csináltak. Az alig egy év­vel előbb született védelmi törvény csak megerősítette ugyanis azokat a korábbi rendelkezéseket, miszerint a különböző fegyvernemek — így a haditengerészet is —- hírszerző és elhárító szerveinek szigorúan tilos amerikai földön „tevékeny­kedniük”... Csak kivételes esetben tehették ezt meg, akkor is az FBI-tól kellett engedélyt kérniök minden egyes akcióhoz. Viszont az ONI — de éppen így a lé­gierők, vagy a szárazföldi haderők hírszerzése és el­hárítása is — szeretett in­kább a sajat szakállára dolgozni, hiszen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lépésről számot adni az FBI-nak. A rivalizálás már egy évtizede tartott, s nem hagyott alább a második világháború kitörésekor sem... (Sőt, még akkor sem, amikor már az Egyesült Államok is belépett a há­borúba...) Egy nagy, háromemele­tes, szürke épülettömb előtt állt meg a fekete Chevro­kutatták Stanley zsebeit, elkobozták tőlük a kis fény­képezőgép, a chiffre- gép jelszámrendszeréről szóló feljegyzéseket, sőt, még az igazolványaikat is — már javában folyt a te­lefonbeszélgetés a Los An- geles-i kirendeltség veze­tője és Edgar Hoower, az FBI nagyhatalmú szövetségi főnöke között. A jelentés lényege ez volt: az ONI, amerikai érdekeket veszé­lyeztetve, magánakciót kez­deményezett, s nemcsak a diplomáciai státust sértette meg, hanem keresztezte az FBI terveit is. Hogy mik voltak ezek a tervek, Stanleyék persze nem tudhatták, legalábbis akkor, csak 1945 után... („Semmiképpen sem meg­sérteni Japánt, sürögjenek- íorogjanak az USA-ban úgy, ahogy tudnak, nem az a fontos, hogy mit tudnak meg az amerikai flottáról, vagy katonai erőkről, ha­nem az, hogy Georg Hull, akkori külügyi államtitkár rábírja a tokiói kormányt: nekik a Szovjetuniót kell megtámadniok Távol-Kele­ten, az USA és Japán sem­miképpen sem háborúskod­hat egymással, mert ez fontos érdekei ellen lenne.”) Nos, miközben Washing­ton es Los Angeles között jó félórán át folyt a tele­fonbeszélgetés a különle­ges vonalon, Stanley had­nagynak és két társának módja volt végigélni, mint alázza meg őket az FBI, nemcsak mint amerikai tiszteket, hanem mint em­bereket is. Mindhármóju­kat anyaszült meztelenre vetkőztették, s valamennyi testrészüket áttapogat­ták, átkutatták, „nem rejtet­tek-e el valami olyasmit, amit az FBI elől el akar­nak titkolni.” Hiába tiltakozott Stanley, hiába követelte, hogy hívják fel az ONI parancsnoksá­gát, a szövetségi nyomozó­iroda ügynökei csak nevet­tek rajtuk. Pedig ha tud­ták volna, hogy mi rej zik a fimre vett japán szö­vegben — talán egyikőjük sem lett volna ilyen vidám. Mert bizonyos, hogy ennek ismeretében az FBI embe­rei meghökkentek volna kissé: hát már ennyire be­épültek a japánok? Stan­leyék viszont örülhettek volna, hogy időben megtud­ják azt, ami hétpecsétes titok volh közöttük, s ami­ről a japánok mégis tudo­mást szereztek. Mert ez esetben lett volna még' idő bizonyos átcsoportosítások­ra, hadászati -felvonulási tervek megváltoztatására... 1941 novemberét írták ugyanig... Ám a filrnte- kercsre vett szöveg egyik pillanatról a másikra meg­semmisült — nem csupán a rivalizálás miatt, hanem egyszerűen em buta­ságból. Mert annyira azért lehettek volna kiváncsi-ak az FBI ügynökei, hogy leg­alább saját maguk számára hasznosítsák, amit Stan­leyék megszereztek a japán konzulátuson. De .Edgar Hoower szigorú utasítást adott, hogy a filmre -vett anyagot meg kell semmisí­teni, mégpedig úgy, hogy a telefonbeszélgetés után nyomban ki kell venni a filmet egy világos szobá­ban... (Folytatjuk.) Néger tüntetések Chicagóban és Cieveiantfhan lette. Stanley megrökönyöd­ve látta, hogy az FBI Los New York, (MTI): során egy nő, egy gyermek Angeles-i . kirendeltségére hozták őket... — Hát az FBI köpött a levesbe? — mondta most már hangosan. De még mindig nem árulta el, hogy ki ő tulajdonképpen, bár most már sejtette, hogy az FBI emberei nagyon is pon­tosan tudják, kiket „cso­magoltak be” a japán konzulátus előtt. Odabent gyorsan túlestek a formaságokon, s az FBI emberei nem is titkolták örömüket, a jó kis fricská­nak, amit ezúttal az ONI kapott. Mert miközben át­Chicagó és Cleveland után Brooklynban is foko­zódnak a néger nyomorne­gyedek lakóinak tüntetései. Az éjszakai viszonylagos csend után szombaton haj­nalban ismét nagyszámú tö­meg vonult ki az utcára. Az ellenük felvonultatott 1500 rendőr brutális beavat­kozására a tüntetők kőzá­porral és benzines palackok dobálásával válaszoltak. A rendőrség több személyt le­tartóztatott, az összetűzés és egy rendőr megsérült. Clevelandban sem csitult el a zavargások hulláma. Szombaton kora reggel a város keleti negyedében, amely a tüntetések központ­ja, fehér fajgyűlölők gépko­csiról rálőttek egy riéger férfire, aki súlyos fejsérü­lést szenvedett és a későbbi jelentések szerint állapota válságos. A rendőrség ezzel a cselekménnyel kapcsolat­ban feltartóztatott egy gép­kocsit és két fehér fiatalem­bert őrizetbe vett. Tadeusz Kostecki. (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 87. . — Vagy és nem vagy? — a kanál mozdulatlanul meg­állt a levegőben. — Ja, igen — fogta fel: végre. —Rejt­vényeket kellene szerkeszte­ned a folyóiratoknak. Óriási sikerük lenne. Egy mosollyal válaszolt, amelyben benne volt a le­nézés árnyalata is. A. fér­fiak felfogóképessége két­ségtelenül precíz, azonban a lényeg megértéshez több időre van szükségük. Wit sem volt kivétel ebben a tekintetben. Újra koppant az ajtó. Ez. úttal egy férfi. A bal lábá­ra kissé sántítva odament Rudzinska asszony, asztalá­hoz. Randevú? Ebben nem lett volna semmi furcsa. Te­kintettel azonban az eléggé friss gyászra, és éppen eb­ben a néptele!) cukrászdá­ban... De mit jelentett ez a gyanakvó tekintet, ahogy a. Mrkűkat fürkészte? A vas­tag oszlop jól eltakarta Ll- sickát a jövevény szeme elől. Az ismeretlen leült és egy kiskávét rendelt. Ami­kor a felszolgálónő távozott, a férfi szájmozgatása elárul­ta, hogy valamit halkan mondott Rudzinskának, de nemhogy egy szó, még egy hang sem hallatszott. — Azért, mert valakit már talált magának... — kezdte Witold. De nyomban el is hallgatott, partnernője összevont szemének figyel­meztetése zavarba hozta; a lány szúrós szemmel fi­gyelte a furcsa párt. Már nem volt Zosienka, sem pedig pici, torkos kislány. Felkészült a fegyelmezett szolgálatra. Csak feszült figyelmének köszönheti, hogy észre tud­ta venni az ismeretlen fér­fi kesztyűs kezének diszkrét mozdulatát az asztal alatt. Egy kitömött boríték vándo­rolt Rudzinska táskájába. Nem, ez egyáltalán nem ro­mantikus találka volt. Az ismeretlen felállt, nem várta meg a rendelt kávét. Az ajtó felé indult. Az el­határozás egy szempillantás alatt született meg. A bal lába? Annak idején ponto­san a baljára célzott. — Itt várj meg. El kell... Alig szólalt meg, máris óvatosan osont a kijárat fe­lé, kihasználva az oszlopok álcázását. Az ismeretlen megtorpant, gyanakvóan körülnézett. A lány kővé meredt az ajtó kerete mögött. Nem, nem vette észre, egészen biztos. Milyen jó, hogy most nem ment utána túl gyor­san. Már az utcán voltak. Ügyesen lavírozott, kihasz­nált minden kapualjat, mint alkalmi fedezéket. Ez az arc lapult az ablaküveghez, ami­kor a konyhában üldögélt... Ha pedig ő volt az, akkor visszaemlékezhet rá. Egy utca, kettő, három — a helyzet nem változott. Ta­lán nem kapott szagot, hogy követik. Határozott léptek­kel haladt, nem lassított, nem nézett körül. Lisicka azonban továbbra is az óva­tosság legfelsőb határához tartotta magát. Ki tudja, mi a helyzet valójában? A követés megfigyelésének oly sok módja van. A férfi éles ívben egy kapu alá kanyarodott. Lisic­ka várt egy kicsit, szorosan a falhoz állva. Ez csel is lehetett. Utána ment. Ele­gendő volt egy pillantás. Fájdalmasan az ajkába ha­rapott. Közvetlen előtte egy kijárat volt, a szomszéd ut­cára. Átjáró ház. így elnéz­ni... A lépcsőházi ajtók nyitva álltak. De mögöttük síri csend. A földszintről nem nyílott ajtó. Az emeletre sem volt ideje felnézni. Ehelyett azonban felettébb sok ideje volt arra. hogy elérje a szemben lévő kaput. Persze valahol el is rejtőzhetett. Ez mégis kevésbé volt el­képzelhető. Ha valaki észre­venné... Odaszaladt a másik kijá­rathoz. Már nem is gondolt a konspirációra. Csak a nyo­mot el ne veszítse. A férfit azonban az utcán sem talál­ta. Két aprócska kislány ugróiskolát játszott a járdán. — Nem láttatok egy bá­csit, aki sántított a lábára? Az előbb jött ki ebből a házból. — De igen. — Olyan nevetségesen fu­tott, mint a kacsa — ma­gyarázta a kisebbik. — Merre futott. — Nem — ellenkezett az idősebb — sehova sem fu­tott, csak egy darabig. Utá­na autóval ment. — Taxival? A kisebbik a közeli útke­reszteződés sarka felé muta­tott. — Az autó ott állt, ő meg beugrott. — Nem taxi volt, hanem magánautó. Olyan kicsi zöld. — Egyáltalán nem kicsi. Hanem ilyen nagy! — tárta szét vékonyka karjait. Lisicka keze lehanyatlott. Szégyenletes vereséget szen­vedett, mint egy tehetségte­len kezdő, aki első lépéseit teszi, mint egy... Nem lelt elég találó szót, hogy kife­jezze gyámoltalansága mér­tékét. Teljes levertség lett rajta úrrá. Még ilyet! Ez szégyen! Mi sem lenne könnyebb, mint eltitkolnia a kudarcot. Mit hallgat, mint a sír, kü­lönben sem tudja, miről is van szó. Egyébként pedig — most nincs is szolgálat­ban. Nem, ezt nem teszi meg. Ez tisztességtelen dolog len­ne azokkal szemben, akik megbíznak benne. Különben is ez az ügy... Az elveszett nyom ellenére is, újabb kon­cepció alapja lehet ez a cukrászdái találka. Az órájára pillantott. Kostrzewának most a kapi­tányságon kell lennie. Ha nem találja ott, mindenütt megnézi, ahol csak- tartóz­kodni szokott. Azonnal keh lett jelentenie. Szegény Wi> meg csak ül magában al üres pohár mellett és -vár Nehéz eset. Majd felhívja » belvárosból. Vannak sokká1 halaszthatatlanabb ügyek, most. IV. Lisicka olyan csügged volt, hogy Kostrzewának vt gasztalnia kellett. A jelenté úgy hangzott, mint egy szi­gorú vádirat. — Ha nem viselkedtem volna úgy, mint egy vak... — Nem tartom hibásnak, kollegina. Ha azonnal utána lépett volna, a kapuba durván megsértette volpa ■; nyomon követés taktikáján?1 elemi szabályait. — De ez az átjáró ház., tudnom kellett volna róla (Folytat juW*

Next

/
Oldalképek
Tartalom