Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
LONDON Az Angol Munkáspárt balszárnya fokozza nyomását a vietnami kérdés rendkívüli parlamenti vitájának kierőszakolására. Az angol lapok washingtoni tudósítói rámutatnak: hanoi és Haiphong bombá zásának elrendelésével Johnson elnök végképp ősz szekötötte sorsát a „vér csékkel” az amerikai szol dateszka legszélsőségesebb háborús szárnyával. BONN Ivens szociáldemokrata képviselő a bonni állam- ügyészségnél gondatlanságból okozott emberölés címen feljelentést tett Von Hassel hadügyminiszter, Gumbel hadügyi államtitkár, valamint Strauss volt hadügyminiszter ellen. A szociáldemokrata képviselő feljelentésében rámutat: a Starfighter repülőgépekkel történt sorozatos szerencsétlenségeknél sok esetben meg lehetett volna menteni a pilóta életét, ha működött volna az a szerkezet, mely a pilótaülést egy gombnyomásra kilöki a gépből, és automatikusan kinyiló ejtőernyővel lassan a földre ereszti. LONDON Péntekről szombatra virradóra Nagy-Britannia kikötőiből kifutottak az első angol hajók, amelyeket csaknem hét héten át „le- horgonyzott” a matrózsztrájk. Számos kikötőben a matrózok csak a legna- gyob vonakodással szavazták meg a munka felvételét. Viharos hangulatú gyűléseken támadták Wilson miniszterelnököt a tengerészszakszervezet ellen indított „boszorkányüldöző hadjárata” miatt NEW YORK Az ENSZ gyámsági tanácsában pénteken befejezték a csendes-óceáni szigetek kérdésének vitáját. A vitában a küldöttek élesen bírálták az Egyesült Államokat, amely ennek a területnek a gyámja. A libériái, de főként a szovjet küldött azt vetette az Egyesült Államok szemére, hogy húsz év alatt nem készítette elő Mikronéziát a függetlenségre, nem tette lehetővé a szigetvilág gazdasági és politikai fejlődését. J BUENOS AIRES Ongania, Argentína pucs- csal hatalomra került új elnöke pénteken hozzáfogott kormánya összeállításához. A Reuter értesülése szerint a kormányátalakítás nehézségekbe ütközik, és eddig csak egy miniszteri tárca talált gazdára. Jorge Nestor salimei bankárt nevezték ki a gazdaságügyi minisztérium élére. Rusk újabb társakat keres a vietnami háborúhoz Saigon, (MTI): Saigontól mintegy száz kilométerrel északnyugatra, a kambodzsai határ közelében dél-vietnami szabadság- harcosok rajtaütöttek egy amerikai századon és annak veszteségeket okoztak. A légi úton odaszállított erősítések elől a partizánok visszahúzódtak. Rusk amerikai külügyminiszter a SEATO üléséről Manilába érkezett, hogy Marcos fülöp-szigeti elnökkel a vietnami háborúról tárgyaljon. A repülőtéren adott nyilatkozatában Rusk kijelentette, nem kíván foglalkozni azzal a reagálással, amelyet Hanoi és Haiphong amerikai részről történt bombázása váltott ki. A külügyminiszter kijelentette, kívánatosnak tartaná a saigoni kormányt jelenleg segítő országok képviselőinek találkozóját. A kérdés a SEATO ülésszakán is felmerült, azonban nem jött létre megállapodás az értekezlet helyéről és időpontjáról. Rusk hozzáfűzte, hogy a vietnami háborúban legnagyobb mértékben részvevő országok — az Egyesült Államok. Ausztrália, Dél. Korea, Új-Zéland, és Thaiföld — állandó érintkezésben áll egymással. Rövidesen a Fülöp-szigetek is a vietnami „törzsgárdához” tartozik majd, minthogy néhány héten belül újabb egységeket küld Dél-Viet- namba. Sukarno marad? Djakarta, (MTI): Megbízható körökre hivatkozva az AFP érdekes értesüléseket közöl az indonéz fővárosból. Ezek szerint Sukarno nem veszti el egész életére szóló elnöki megbízatását és megmarad a „forradalom nagy vezérének”. Nasution tábornok pénteken ki is jelentette, hogy csalódnak azok, akik rendkívüli döntéseket várnak az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés ülésszakától. A szélsőjobboldali középiskolás ifjúsági szervezet küldöttsége előtt azt is leszögezte, hogy nem fogják törvényben betiltani a kommunizmus ideológiájának terjesztését. Nem csoda, hogy a reményeikben csalatkozott jobboldali diákok kifejezték ellenzésüket. A Kami egyetemi diákszervezet tagjai tüntettek az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés ülésterme előtt, követelték, hogy Suharto tábornok nyomban alakítson új kormányt. Francia lapok a moszkvai nyilatkozatról Párizs, (MTI): A francia sajtó további kommentárokat fűz De Gaulle moszkvai útjához és a francia—szovjet tárgyalások eredményéhez. Határozottan le kell szögezni — hangoztatja Etienne Fajon, az FKP Politikai Bizottságának tagja az Humanité vezércikkében —, hogy a közös nyilatkozat pozitív dokumentum, a két ország viszonyában bekövetkezett reális és nyilvánvaló javulás kifejezője. Nem szabad elfelejteni, hogy Franciaország ma nem a Szovjetunió szövetségese, hanem az Egyesült Államok és Nyugat-Németország szövetségese az Atlanti Szerződés keretében. Nem kétséges azonban, hogy a francia—szovjet kapcsolatok megerősödése elősegíti az európai helyzet enyhülését. A Combat szerint De Gaulle most Pompidou londoni látogatásával és saját bonni útjával folytatja a Moszkvában elkezdett „európai hadműveletet.” Az elnök koncepciója szerint az európai országok politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatainak fokozásával lépésről lépésre kialakul azoknak az államoknak az együttese, amelyeket a körülmények is együttműködésre késztetnek. Parüzánharcek Guatemalában Ciudad de Guatemala (MTI): Julio Cesar Mendez Montenegro, Guatemala új elnöke, pénteken átvette hivatalát. Az új államfő, aki a választások óta mondott beszédeiben a guatemalai partizánok elleni harc fokozását helyezte kilátásba, a beiktatás alkalmával mondott beszédében felszólította a partizánokat a harc abbahagyására. A Luis Augosto Turcios volt hadnagy vezetése alatt álló felkelők a közelmúltban közölték, hogy a jövő héten hozzák nyilvánosságra döntésüket az új kormánnyal szemben elfoglalt álláspontjukról. Egy hét a világpolitikában A világ vádolja Washingtont A barbár bombázások fokozzák a vietnami nép ellenállását De Gaulle moszkvai látogatása a békés együttélés reális lehetőségét mutatta Két államcsíny: Illia argentin elnök megbukott. Aref iraki elnök leverte az összeesküvőket A vietnami amerikai agresszió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság első bombázása óta még sohasem váltott ki akkora nemzetközi felháborodást az USA egyetlen délkelet-ázsiai lépése sem, mint a héten bekövetkezett bűnös és szégyenletes esemény. Johnson elnök odáig jutott, hogy parancsot adott az amerikai légierőknek: támadják meg a VDK fővárosát, Hanoit és második legnagyobb városát, Haiphongot. Szerdán és csütörtökön bombák hullottak Hanoi és Haiphong külvárosaira, tüzek lobbantak fel, sűrű füstfelhő lepte be az eget, házak dőltek össze, újabb családok kerültek gyászba. A világ egyetlen kormánya sem merte hangosan helyeselni ezt a bombázást. Még Wilson angol miniszterelnök is — aki eddig mindig kiállt Washington agressziója mellett — kénytelen volt legalább egy mondat erejéig elhatárolni magát ettől az akciótól. Persze, hiszen London utcáin tüntettek az emberek és ilyeneket kiáltoztak: „Johnson! Hány gyereket öltél meg ma?” A világ minden táján pedig felelős politikusok „rendkívül súlyos bűntettnek” nevezték Hanoi és Haiphong bombázását. Washingtonban is akadtak olyan tekintélyes emberek, mint Morse szenátor és mások, akik mélységes felháborodásukról adtak tanu- jelet. Sem Johnson, sem miniszterei nem tudták megmagyarázni felelőtlen elhatározásuk okát. McNamara hadügyminiszter nem tagadta, hogy a bombázások fő célja, lelket verni a teljesen szétzilált saigoni bábrezsimre. Nem kétséges, hogy Washington elvakultságát sorozatos vietnami kudarcai váltották ki. Már az agresz- szió kezdetétől fogva az amerikaiak semmiben sem tudták megvalósítani kitűzött céljaikat. A frontokon súlyos vereségek érik őket, ráadásul az utóbbi hónapokban az erkölcsileg széthulló dél-vietnami egységek helyett egyre inkább saját katonáikat kell bevetniök és saját maguknak kell elszenvedniük az emberveszteség jó részét De Johnson és tanácsadói, ahelyett, hogy okulnának a történtekből és kiutat keresnének, tovább szélesítik agressziójuk körét. Igen kockázatos döntés ez. A düh és elkeseredés „harciassága” beláthatatlan következményekkel járhat, hiszen ők maguk sem hihetik, hogy bűnös tettük bárkit is lefegyverez. A vietnami hazafiak azóta még elszántab- bak lettek, még nagyobb akaraterővel igyekeznek csapásokat mérni azokra, akik minden jogot és törvényt lábbal tiporva rá akarják kényszeríteni uralmukat egy népre. De a világ haladó erői sem nézik tétlenül az amerikai agresszorok vietnami tobzódását. Amilyen mértékben növekszik a népírtó agresszió, olyan mértékben fokozzák a segítségnyújtást a vietnami népnek. Egy másik esemény arról tanúskodik, hogy van lehetőség a kelet—nyugati közeledésre és ezzel együtt a nemzetközi biztonság megteremtésére. De Gaulle francia elnök sikeres moszkvai tanácskozásaira gondolunk. A francia elnök minden megnyilatkozása, minden gesztusa arra vallott, hogy bízik a józan, kölcsönös megértésen alapuló politika sikerében, a Kelet és Nyugat közös érdekének, a békés együttélés megteremtésének lehetőségében. Igaz, a szovjet—francia tárgyalások középpontjában elsősorban európai kérdések, kontinensünk biztonságának problémái álltak, de jelentőségük kiterjedt az egész világpolitikára. Megmutatta, hogy ha a nagyhatalmak között vannak is számottevő nézeteltérések, azért a tárgyalások reális alapot teremthetnek a vitás problémák fokozatos rendezésére. Amikor tehát Moszkvában pontot tettek a szovjet— francia közös közlemény végére és befejeződött De Gaulle látogatása, tulajdonképpen elindult valami azon az úton, amely az európai biztonság felé vezet. A hét eseményei közül két államcsíny hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Az egyik Dél- Amerikában, a gyakori puccsok földjén történt: az argentin hadsereg jobboldali vezetői megbuktatták Illia elnököt. A hatalmat az USA-barát Ongonia tábornok, a katonai junta vezére vette át. Első in- ténzkedései a baloldali erők ellen irányultak, és további tervei is a diktatúra fokozását célozzák. Helyzete egyelőre megszi- lárdulónak látszik, bár a nép elégedetlensége nyilvánvaló. A hazafias erők ellenállásra szólítottak fel mindenkit, aki híve Argentína függetlenségének és önállóságának. A másik államcsíny nem sikerült. Irakban csak néhány órán át érezhették magukénak a hatalmat a katon,ai összeesküvők, mert Aref elnök rövidesen leverte a lázadást. A puccsisták aligha számíthattak győzelemre, hiszen az iraki kormány néhány nappal ezelőtt éppen azzal szilárdította meg helyzetét, hogy rendezte az ország legégetőbb, évek óta vajúdó problémáját: a kurd kérdést. Megállapodás jött létre, amelynek értelmében a kurd lakosság autonómiát kap. Belgrad, (MTI): A Tanjug hírügynökség jelentése ismerteti Krszte Crvenkovszkinak, a JKSZ Központi Bizottsága különbizottsága elnökének felszólalását, amely a pénteki ülésen hangzott el. Crvenkovszki a plénum elé terjesztett beszámolót kidolgozó munkabizottság nevében tett néhány észrevételt. Crvenkovszki javasolta, hogy a tények tökéletes megvilágítása és a visszaélések szervezőinek megfékezése céljából állami különbizottság folytassa a nyomozást. „A párt Központi Bizottságának munka- bizottsága által gyűjtött anyag elegendő politikai elemzésre és bizonyos politikai megítélésükre” — mondotta. A Központi Bizottság plénuma Crvenkovszki indítványát elfogadta. A plénum Veljko Vlaho vics javaslatára 42 tagú bizottságot választott a JKSZ átszervezése és továbbfejlesztése kérdéseinek tanulmányozására. A JKSZ átszervezésére és fejlesztésére vonatkozó előterjesztését az ülés elfogadta. A bizottság tagjai között van V. Bakarics, K. Crvenkovszki, E. Kardelj, M. Todorovics és Veljko Vlahovies. A JKSZ KB ülése Tito főtitkár beszéde, a JKSZ KB különbizottságának jelentése és megvitatása után egyhangúlag határozatot fogadott el az állambiztensá- gi szervek helyzetéről, vezetési módszereiről és az állambiztonsági szervekben mutatkozott visszaélésekről. tllé'í'íX ttélíűt (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szobo cs Tadeusz Kostecki: 70. Hozzáláttak az éjszakai vendég nyomainak felkutatásához. De semmit sem találtak, még egy azonosítható lábnyomot sem. Letaposott fű sávjai — ez volt minden. — A lókötőnek a talpán is van szeme — zsörtölődött Zaczek — hogy még a sötétben is rátalált az útra, és ez már több a soknál. — Volt ideje alaposan megismerni. Felágaskodva vizsgálták át a fák törzsét. — A lövés pillanatában Lisicka valahol itt állt — magyarázta Zaczek. De nem olyan könnyű észrevenni a lövedék nyomát az érdes fakéregben. Végül Kostrzewa megtalált egyet. Többé kevésbé úgy fejmagasságban csapódott £e. Ha Lisicka nem vágódik el idejében a földön... Kipiszkálta a lövedéket a zsebkése hegyével: a kifolyó sűrű gyanta befogta a kezét. — A cső kalibere 7,65. — Ujjairól a zsebkendővel hiába próbálta letörölgetni a gyantát. Azután egy nagyítót vett elő és a golyó nik- kelezett páncélburkolatához közelítette. — A cső huzagolása alaposan elkopott. Fegyvermesterünknek nem sok gondja lenne a pisztoly azonosításával. — Bárcsak minél előbb ott tartanánk... — Bárcsak egyáltalán reménykedhetnénk benne — javította Kostrzewa, s a golyót alaposan betekerte néhány réteg cigarettapapírral. — Most összeszedjük a hüvelyeket. Sajnos, nem volt mit összeszedni. Nem segített az sem, hogy egyre nagyobb sugarú körben keresgéltek attól a helytől számítva, ahonnan a lövések jöttek. Az sem ér.t semmit, hogy újukkal felturkálták a faleveleket. A kertben nem volt egy árva hüvely sem. — Ez már több a soknál. — morgott Zaczek megdöb- benten — hiszen csak nem röpültek el? Kostrzewa megvonta a vállát. Egy kérdés, amelyre nem lehet választ adni, nem valami kivételes dolog ebben az ügyben. Bementek a kertbe. Errefelé szökött. Legalább ez az egyetlen körülmény volt biztos. Ezt Lisicka szavai éppúgy megerősítették, mint a megtépázott kúszónövények. A betonalapzaton rozsdaszínű foltok, a kerítésen is. Elég bőségesen. — Alaposan vérzett — jegyezte meg Zaczek. — A sebesülés mégsem volt komoly, ha egyszer el tudott szökni és elért az autóhoz. — Lisicka azt mondta, hogy a lábára célzott. De mit talált el? Egy lány céloz, és a szél viszi a golyót... — Talán pontosan a lábát. — Lehetséges. Nem állnék én sem elébe. Ha valaki azt mondaná, hogy Lisicka kötőtűvel leterített egy elefántot, azt is elhinném. Az utcán egy csepp vért sem találtak. Zaczek vállatvont. — Úgy látszik az eső mindent elmosott. — Eső? — ismételte kételkedve Kostrzewa. — Még megérteném, ha valami özönvíz lett volna. De egy ilyen esőcske? És nézze, sehol egy hulladék, vagy... Lehullott falevelek... Úgy tűnik, mintha ezt a járdát szándékosan letakarították volna. — Kicsoda? — Ki tudja? Elvégre néha az utcaseprők is dolgoznak. Kostrzewa telefonált a városi köztisztasági hivatalnak. — Azt mondják, hogy reggel hatkor kezdik a munkát — töprengve az óráját nézegette. — Már hat előtt a kerítésnél voltunk. Hogyan érhettek ide? Ez kezd kicsit érthetetlen lenni. — Talán ma kivételesen korábban kezdtek? — Maga hisz a csodákban? Mert én nem nagyon. — Újra felvette a telefon- kagylót, s a helyi rendőrőrs számát tárcsázta. Parancsot kaptak a kapitányságtól, hogy különös tekintettel figyeljék a villa közvetlen környezetét. Tehát lehet, hogy... Rövid ideig telefonált. Rágyújtott egy cigarettára. — Mégiscsak sepregettek. A járőr ötkor erre sétált, s éppen akkor... Zaczek bólintott. — Tehát az ügy világos. Ha már olyan korán, akkor egyszerű, mint a pofon. — Vagy ki tudja — Kostrzewa tekintete a cigarettából felszálló füstöt követte. — ők is kissé furcsálták ezt a szokatlan buzgalmat. Az igazat megvallva, ez nekem se fér a begyembe. A biztonság kedvéért, nem ár. tana beszélni ezzel az emberrel. Itt kell lennie valahol a közelben. Kérdezősködjön Leszczről — Férfi? — A beteg takarítónő a férjét küldte, hogy helyettesítse őt. őket négyzetméter szerint fizetik és a távolmaradás nem kifizetődő. — Biztosan azért jött ha. marabb. — Lehetséges. — Na, én előkerítem. Néhány perc múlva egy jól megtermett, kockás fejkendős nőszemélyt hozott. — Leszczné, az itteni takarítónő — jelentette bizonytalankodva. — Az vagyok én — erősítette meg zsémbes hangon az asszony — de isten látja a lelkemet, még ha azon. nal megölnek, akkor se értem, miért cipelnek engem ide... Én ha valahol valakitől is egy garast... — Hol a férje? — kérdezte Kostrzewa. Az asszony szemét meresztette. — A férjem? Az úristen nyugosztalja! Mit gondolnak maguk? Már tíz éve is elmúlt, hogy kikisértem a temetőbe. Azóta pedig megszakítás nélkül özvegy va; gyök — mondta siránkozí hangon. — Sepregetett ma a Zie lona utcán? A oIM&K KB ülése
