Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

A kulturális munka néhány Időszerű feladata a gazdaságirányítás reformjának tükrében Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának beszéde népművelési munkások előtt Mint arról keddi lapszámu nkban hírt adtunk, Orosz Fe­renc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára június 27-én Nyíregyházán, a pártiskolán előadást tartott a népművelési tanfolyam hallgatói részére. Az alábbiakban ismertetjük az előadást. Orosz elvtárs bevezetőben arról szólt, hogy a gazda­ságirányítás új reformja és a kulturális feladatok kö­zött belső összefüggés van. Hangsúlyozta, hogy olyan nagy nemzeti program megvalósítása, mint ami­lyen az új gazdaságirányí­tási rendszer, bizonyos vál­toztatásokat, a munka el­mélyítését igényli a kultu­rális életben is. E sok irá­nyú tevékenységbe be kell kapcsolnunk egész népün­ket, s nagyon fontos, hogy a gazdaságirányítás reform­jának elveit ne csak a gaz­dasági vezetők, hanem a kultúrmunkások is ismer­jék és magukévá tegyék. Ezt követően arról beszélt, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszer nagyobb lehe­tőséget biztosít a nép igé­nyeinek a kielégítésére. Példákkal illusztrálta, mi­lyen hátrányok származtak abból, hogy eddig üzeme­ink részére minden terv­mutatót központilag hatá­roztak meg. Aláhúzta, hogy a jövőben csak a leglénye­gesebbet írják elő, s a vál­lalatok vezetőinek saját maguknak, az igények fi­gyelembe vételével kell el­dönteniük, miből, mennyit termelnek. Rajtuk múlik, úgy dolgoznak-e, hogy elad­ják termékeiket vagy a rak­tárkészletet növelik vele. így jobban érdekelt lesz a termelésben vezető és dol­gozó egyaránt. Majd így folytatta beszédét: Kialakítani, bővíteni az ismereteket — Szocialista építő mun­kánk igényli és megköve­teli, hogy az egyéni és üze­mi érdek párosuljon a nép- gazdasági érdekkel, s ehhez a jövőben bátor kezdemé­nyező készségre és nagyobb önállóságra lesz szükség. Megoldható ez? Igen, mert emberi dolgok, emberek kapcsolatain múlik, össze­hangolt munkájuktól függ. Természetes, hogy ezt kell segítenie szocialista nevelő, népművelő kulturális mun­kánknak is. S mintahogy a közeli jövőben szigorúb­ban mérlegeljük a munka minőségét, a kezdeménye­zést, az önállóságot, vala­mint az egyéni, üzemi és a társadalmi érdekek össz­hangjának az érvényesülé­sét a termelésben, úgy a kulturális munkában, annak elbírálásában is ezeknek a szempontoknak kell érvé­nyesülniük. • Ez egyenesen következik az új gazdaság- irányítási rendszer követel­ményeiből. Milyen fontos tennivalók állnak népművelési munká­saink előtt? Először is, fej­lődésünk szükségletéből ered hogy kialakítsák és bővít­sék az emberek közgazda- sági ismereteit. Ez olyan igénye lesz a fizikai mun­kásoknak, a műszakiaknak, amelynek kielégitése szer­vezett munkát követel min­den népművelőtől, kultúr- munkástói, s már most gon- dolkodniok kell azon kul­turális intézményeink veze­tőinek, hogyan tudják ezt kielégíteni. A másik ilyen fontos te­endőjük, az emberek szak­mai ismereteinek a mélyíté­se. A minőség növelése fon­tos politikai kérdés. Éppen ezért a szakmai ismeretek elsajátításáról, mélyítésé­ről nem mondhatunk le. Ez a feltétele annak, hogy a munka minősége állandóan és rendszeresen javuljon, s éppen ezért e tekintetben mind az üzemekben, mind A termelőszövetkezeteink­ben nagyarányú munkára van szükség. A következő, de nem kisebb jelentőségű feladat kultúrmunkásaink előtt, a közösségi emberré formálás szép, de nem könnyű mun­kája. Meg kell tanítanunk és el kell mélyíteniük az emberekben, hogy ma már az „aki bírja marja” — elv szerint nem élhetnek. S e tekintetben még sok a tennivalónk. Gondoljunk csak arra, amikor egy kö­zösségbe bekerül egy új ember, akinek mindene a pénz, s ezért még elvtelen kapcsolatra is képes. Meny­nyire meg tudja keseríteni egy egész kollektíva életét? Éppen ezért a tudományos módszereket és a kollektíva nevelő erejét szükséges pá­rosítanunk, hogy az ilyen káros szemléletmód és ten­denciák ellen sikeresen küzdjünk. Gondolnunk kell arra is, hogy eddig vajon mennyire használtuk ki pl. termelőszövetkezeteinkben a közösség erejét az em­berek formálásában, neve­lésében, felfogásuk meg­változtatásában. Egy-egy tsz-közgyűlésen még kevés szó esik neve­lési problémákról, nem elemzik mélyrehatóan a fejlődést az embereknél, pe­dig ezekre nagy figyelmet kellene fordítaniuk. A kö­zösségi emberré való for­málásban fontos szerep jut az általános műveltség el­mélyítésének is. Kultúr- munkásainknak erre is több figyelmet kell fordítaniok a jövőben. Hisz nyilvánva­ló, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer, mely nemzeti létünk továbbfejlő­désének az alapjait veti meg, jobban megvalósulhat kulturáltabb, műveltebb em­berekkel. S ezt egyenesen meg is követeli. Az osztályban: fontos területe Orosz elvtárs ezek után arról szólt, hogy a kultu­rális nevelő munka a több és jobb termelés elenged­hetetlen feltétele, majd hangsúlyozta: — De nemcsak ezért szük­séges jobbá, minőségileg magasabb szintre emelni a kulturális munkát, ha­nem azért is, mert a ka­pitalista és a szocialista világrendszer között nem­zetközi méretekben folyó osztályharcnak ez az egyik fő területe. Az embereket kettős hatások érik, s ne­künk nem mindegy az, hogy melyik érvényesül és győzedelmeskedik. Arra kell törekednünk, hogy a szo­cialista elvek hatása érvé­nyesüljön az emberekben. Az imperialisták a szocia­lista országokkal szemben folytatott fellazítás! politi­kájukban nem kevés sze­repet szánnak a kulturális munkának. Ez az irányzat tapasztalható a zenében, a művészetekben, az iroda­lomban, melyek ellen meg­felelő felkészültséggel, ma­gas színvonalú kultúrmun- kával küzdhetünk csak si­keresen. A kulturális munka terv­szerűbb irányítását indo­kolttá teszi, hogy pártunk VIII. kongresszusa a szo­cializmus teljes felépítését tűzte ki célul. Ez viszont a szocialista embertípus, a szocialista jellem, a szoci­alista tudat kialakítását igényli. Termelési viszonya­ink szocialisták, de ben­nünk, a szocialista egyéni­ség kialakítása még sok kívánnivalót követel. Vilá­gos, hogy a gazdasági fej­lődés üteme mellett és mö­gött a kulturális fejlődés elmaradást mutat, de na­gyon messzire nem sza­kadhat le, ha azt akarjuk, hogy ne legyen egyensúly- hiány. Ezek az átmeneti korszak nehézségeiből ered­nek. És abból is, hogy a gazdasági módszerek vi­szonylag jobban elterjeszt­hetek, mint a kulturális módszerek. Azt sem sza­bad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a kulturális mun­ka hatásai később és köz­vetettebb módon jelentkez­nek. Ez azonban nem sza­bad, hogy elkeserítsen ben­nünket. Addig kell dolgoz­ni, magyarázni, amíg a tö­megek magukévá tíem te­szik. Megvannak a célok és az eszközök Az előadó ezután arról szólt, hogy a népművelési munkában a múlt években sokféle útkeresés volt. Hang­súlyozta, hogy ez a jövő­ben sem kerülhető el, csak­hogy erre mindinkább a tartalmasság lesz a jellem­ző, s célja az emberi lel­kek mélyebb „felszántása”, művelése. Beszélt arrc), hogy a népművelési mun­ka mindig azzal küzd, hogy kevés a kádere. Falun az orvosok, pedagógusok, me­zőgazdasági szakemberek egy része vállal csak ilyen munkát. Kiemelte, hogy e munka fő része a pedagó­gusok kezében van, s szük­séges, hogy a népművelési káderek nevelésében az ütemet meggyorsítsuk. Ezt követően a következőket mondotta: Fontos feladatunk, hogy a népművelést tudományos­sá tegyük. Ezért centrumo­kat kell kialakítani, gon­doskodni ezek felszerelésé­ről és káderellátásáról. Ép­pen úgy, mint a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézetről gondoskodunk. A VIII. pártkongresszus kul­túrpolitikai határozatait igyekszünk megvalósítani, de türelmetleneknek sem sza­bad lennünk, Régebben a közoktatásban az volt az egyik legnagyobb problé­mánk, hogy kutattuk: mi­lyen tulajdonságai vannak egy szocialista embernek? Ma már magunk előtt lát­juk ezt az embertípust ép­pen a bontakozó és erősö­dő szocialista brigádmoz­galom sikerei nyomán. S ez fontos tanulság. Aki nem látja a célt, hová kell el­jutni, az nem tudja a cél megvalósításához szükséges eszközöket sem megválasz­tani. Mi látjuk a célt, s megvannak az eszközök is. Optimisták vagyunk, az emberek nevelhetőségét valljuk. Munkánk eredménye, hogy a szűk parcellás gon­dolkozás helyét a szövetke­zeti parasztság kollektív gondolkodása váltotta fel. Van azért probléma a szo­cialista brigádokban is. ör­vendetes, hogy már az ita­lozásról is le tudnak szok­tatni embereket, a népmű­velés és a művelődés te­rületén azonban a vállalá­saik rendszerint háttérbe szorulnak, nem tudják tel­jesíteni. Ebben segítsenek messzemenően népművelé­si munkásaink a szocialis­ta brigádoknak. Fontos, hogy ezeket a módszereket azonban megfelelően kidol­gozzák, s itt a szakszerve­zeteknek is fontos tenniva­lójuk van, sokat segíthet­nek. A korszerű műveltség összetett Orosz Ferenc elvtárs ezt követően elemezte, hogyan változott meg a műveltség fogalma az elmúlt húsz esz­tendő alatt. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozta: — A korszerű műveltség egységes megítélése nagyon fontos a kultúrmunkások részéről, mert ez segít az egyoldalúság veszélyének leküzdésében. Van aki csak a humán, s aki csak a ter­mészettudományokban jára­tos embert ismeri el mű­veltnek. Ez nem helyes. Csak a kettő együtt ad iga­zi műveltséget. Akadnak kultúrmunkások, akik hely­telenül Ítélik meg a kul­turális munkának ember­formáló szerepét. Nem tud­ják, hogy az egységes, har­monikus ember nevelésihez sokféle eszközre van szük­ség. Ezeknél az a hiba, hogy a kulturális nevelés szükségességének a felis­meréséig nem jutottak el. Ez az oka elsősorban, hogy egyes kulturális intézmé­nyeink üresek. Aki viszont felismerte a kultúra szük­ségességét, abban van igény is, harckészség is az utak, új, jobb módszerek keresé­séhez, s igyekszik a töme­gek igényeit kielégíteni. Nagyon fontos éppen ezek miatt: ne az legyen kultúr­munkás aki elvállalja. A leg­jobbakat állítsuk e posz­tokra. S az erkölcsi meg­becsülésüket az anyagiakkal is juttassuk kifejezésre. Gondolok itt jól gazdálko­dó termelőszövetkezeteink­re is. Képesek lennének kul- túrmunkásokat foglalkoz­tatni, a munkájukért mun­kadíjat fizetni. Az előadó ezután felhív­ta a fip'elmet, hogy a jö­vőben jobban kell töreked­ni arra: a népművelésnek minél több függetlenített vezetője legyen. Hangsúlyoz­ta, hogy ez nem státusz kérdése elsősorban, hanem a kulturális nevelőmunka egyik kulcskérdése. Be­szélt arról, hogy a párt-, tanács- és tömeg­szervezetek vezetői helyileg is jobban segítsék a kul­turált nevelőmunkát, majd így folytatta beszédét; Gondoskodnunk kell a kulturális káderek tovább­képzésének a tervszerűségé­ről is. Itt is szakosításra van szükség. Fokozni kell erőfeszítéseinket ideológiai és szakmai vonatkozásban, hogy minél stabilabbak le­gyenek a kultúrpolitikai munkában, mert a szocia­lista kultúra jó képvisele­téhez elvi szilárdságra van szükség, s ez harc kérdése. Nem feledkezhetünk meg- arról, hogy a kulturális ne­velőmunka komplex munka, tehát ebből ered, hogy komplex módon igényli a szakemberek bevonását, s így válik igazán sokoldalú­vá, tartalmasabbá. Ez már kezd kibontakozni, azonban a hatékonyságát növelni kell, s képletesen szólva, akkor lesz igazán jó, ha ta- nácsa nk pályázatot hirdet­nek majd egy-egy kulturá­lis funkció betöltésére. Tevékeny munkái minden fórumtól Fontos elv a népművelé­si munkában a differenci­áltság. Nem mindegy az, kinek mit tanítunk, figye­lembe kell venni a kort, az érdeklődési kört, sok egyéb mást. Tudjuk, tervezzük, szervezzük előre miről aka­runk szólni az emberek­hez. S itt meg kell említe­nem a felkészülés igényes­ségét is. Aki ezt elmulasztja, ne álljon ki beszélni. Le­gyen tisztelet benne a hall­gatók iránt, s nagyon lé­nyeges: tiszta fogalmat al­kosson. S még valamit: ne feledkezzenek meg kultúr­munkásaink a szórakozta­tásról sem. Ha szórakoznak az emberek, akkor valóban kapcsolódjanak ki, arra az egy-két órára feledjék el a gondokat, s így pihenje­nek. Erről sem szabad meg­feledkeznie a jó kultúr- munkásnak. A továbbiakban Orosz elvtárs az anyagi eszközök koncentrálásának a fontos­ságáról és szükségességéről szólt. Bár tapasztalható elő­rehaladás a határozat vég­rehajtásában, de ez nem kielégítő. Nagyobb követke­zetességre van szükség. Be­szélt arról, hogy ma már egy-egy faluban több cent­ruma van a kultúrának. Is­kola, művelődési ház, egész­ségház, tsz, sportkör stb. S fontos, hogy ezt így egé­szében lássák, s számolja­nak minddel. De az sem mellékes, hogy ha arról van szó, ne húzódjon félre az orvos, az agronómus stb., a kulturális tervben figyelembe kell venni az ő munkájukat is. Utána így folytatta az előadó. Az átmeneti korszakban nem könnyű a kulturális fronton dolgozni. Régebben ezt az időszakot rövidebb- nek gondoltuk, s most lát­juk, tapasztaljuk igazán, hogy ez idő alatt milyen sok problémát kell megol­danunk. Propagandamun­kánknak fontos feladata, hogy ezekkel mélyebben, sokoldalúan foglalkozzon. Nem szabad illúziókat táp­lálnunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy tegyük le a tollat. Nem. Mi kommu­nisták soha nem tanítottuk azt, hogy a marxizmus—le- ninizmus megcsontosodott tudomány. Azt viszont Igen, hogy olyan tudomány, amely figyelembe veszi a fejlő­dést, s mindent a maga valóságában, változásában, összefüggésében vizsgál. így tudunk csak előre jutni, számolva a társadalmunk­ban bekövetkezett változá­sokkal. Ezt kell tennünk akkor Is, amikor a kultu­rális feladatainkat határoz­zuk meg az új gazdaság­irányítási rendszer alapján. Törődjünk jobban az ifjúsággal Orosz elvtárs ezt követő­en az iskolát végzett fia­talok nevelésére hívta fel a kultúrmunkások figyel­mét. Az iskolákból kikerült ifjúsággal való foglalkozást a népművelők fő felada­taként határozta meg. Szólt arról, hogy a fiatalok fo­gékonyak, könnyen befo­lyásolhatók, s nem mind­egy számunkra, milyen ha­tások érik. Beszélt arról, hogy bizonyos körülmények között a kispolgári nézetek viszonyaink között is újra termelődnek, s ezektől óv­ni kell a fiatalságot. Fi­gyelmeztetett arra, hogy a művelődési házakban a fia- ta't>k szakköreit igényeik, érdeklődési körüknek meg­felelően szervezzék. Majd így folytatta: A mai fiatalság az át­meneti kor nehézségeit nem érti, nem tudja megítélni, nincs összehasonlítási alap­ja, hisz nem élt a múltban. Ezért nekünk is meg kell érteni őket, és jobban ala­kuljon ki bennünk, l|ogyan foglalkozzunk velük. Véle. ményem szerint alapvetően fontos, hogy érdeklődési kö­rüket megismerjük, mert csak így tudjuk irányítani, befolyásolni. Az ifjúsággal való foglalkozást párt és állami szerveinknek egy­aránt tervszerűbbé kell ten­niük, munkájuk középpont­jában legyen mindig ott az ifjúsággal való törődés. Orosz elvtárs befejezésül hangsúlyozta: Ki kell dol­gozni az új gazdasági mechanizmus és a kulturá­lis nevelőmunka kölcsönlli- tásait. Tudományos, jobb és hatékonyabb, a szocialis­ta építés igényeinek megfe­lelő népművelési és kultúr­politikai tevékenységre van szükség. Ezt követeli meg előrehaladásunk érdeke, t szocializmus felépítése. , Épül a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új kollégiuma. Hammel J. felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom