Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
Alekszej Kosziéin fogadta Péter Jánost Szabó László Orv'iásntöűíiás Moszkva, (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke szerdán fogadta Péter János külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson van a Szovjetunióban. A beszélgetés, amelyen Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett, meleg baráti légkörben folyt le. A Gemini—10 üldözi az Agena—8-at LONDON: Románia megrendelte Angliától a második nagy műanyaggyárat. Lapjelentések szerint a Simon—Carves cégtől egy magasnyomású polietilén üzemet vásároltak a román tárgyaló felek. A nagyüzem vételára 6,5 millió font (kb. 400 millió forint). KARACHI: Sarifuddin Pirzada 48 éves ismert karachi jogász Pakisztán új külügyminisztere, szerdán reggel letette a hivatali esküjét. Pirzada Bhutto utóda, aki június 21- én vonult vissza. SZÓFIA: Magyar—bolgár barátsági estet tartottak Kusztendil bolgár városban. A kulturális találkozón, amelyet a szófiai magyar kulturális intézet rendezett, a Bulgáriában vendégszereplő „Rajkó-zenekar” adott nagysikerű hangversenyt. Cape Kennedy, (MTI): A Gemini—10 űrpilótái Jó nyolcórás alvás után, magyar idő szerint 14 órakor engedélyt kaptak arra, hogy megkíséreljék a tall kozást az Agena—8 célrakétával. A találkozást követően Collins elhagyhatja az űrkabint és egyórás űrsétára indulhat, miközben csak egy 15 méter hosszú „köldökzsinór” köti majd a Gemini—10-hez. A Gemini—10 a délutáni órákban megkezdte a meglehetősen nagy távolságban lévő Agena—8 üldözését, s a tervek szerint 23,30 órakor éri el és magyar idő szerint éjfélkor lép ki Collins a világűrbe. A program végrehajtásáról lapzártáig nem kaptunk jelentést. BRASILIA: Castelo Branco marsall brazil köztársasági elnök kedden érvénytelenítette különböző szövetségi államok öt parlamenti képviselőjének mandátumát. Valameny- nyiük politikai jogait 10 évre függesztették fel. Megfigyelők a döntést a választójogi törvény újabb megsértéseként értékelik, amely egyben azt tanúsítja, hogy a katonai vezetők nem szándékoznak egyezkedni az ellenzékkel. BONN: Szerdán a nyugat-németországi Bochumban kilenc- h^iapos tárgyalás után ítéletet hoztak 14 volt SS ügyében, akik 1941—42-ben a lengyelországi Wowy Soncz térségében 17 000 lengyel polgár meggyilkolásában működtek közre. A bíróság a négy fővádlottat életfogytiglani, a többit pedig 3—10 évig terjedő börtön- büntetésre ítélte. BRÜSSZEL: A belga kormány szerdán jóváhagyta, hogy a Párizsból elköltöző Shape, a NATO európai haderőinek főparancsnoksága a belga Chiévres-ben kapjon otthont. Kedd este ismét súlyos összetűzésekre került sor az Ohio állambeli Cleveland néger negyedében. A tüntető négerekre támadó rendőrök tüzet nyitottak a tö- rhegre és megöltek egy 36 éves férfit. Az összetűzés során számos sérülés történt. A rendőrség körülbelül 60 személyt tartóztatott le, s Vietnami Az amerikai 7. flotta repülőgép-anyahajéiról, valamint dél-vietnami és thaiföldi támaszpontokról felszállt nagy számú amerikai repülőgép kedden támadást intézett a VDK számos, sűrűn lakott területe ellen, így Hanoi és Haiphong külvárosai, továbbá Viet Tri ellen. Az utóbbi városban az amerikaiak számos lakónegyedet bombáztak és a polgári lakosságnak veszteségeket okoztak. A keddi amerikai légitámadások miatt a vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekötő missziója erélyeSzerdán délután a zsúfolásig megtelt alsóházban Wilson miniszterelnök előterjesztette a kormány takarékossági programját. Az intézkedések első és nagyobbik része a belső fogyasztókat sújtja, amennyiben drasztikusan megneheezáltal több mint százra emelkedett az őrizetbe vettek száma hétfő óta, amikor a zavargások megkezdődtek. James A. Rhodes kormányzó rendkívüli állapotot rendelt el a városban és kijelentette, hogy annyi katonát küld a helyszínre, amennyit csak szükségesnek tart jelentés sen tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál. Az amerikai légihaderő szerdán Észak- és Dél-Viet- nam területén egyaránt folytatta akcióit. A hanoi rádió jelentése szerint a támadó gépek mintegy 10 kilométerre közelítették meg az észak-vietnami fővárost. A vietnami tájékoztató iroda legfrissebb jelentése szerint szerdán a VDK területe felett kilenc támadó amerikai repülőgépet lőttek le és több amerikai pilótát foglyul ejtettek. zíti az autók, motorkerékpárok, bútorok és más tartós fogyasztási cikkek részletre való vásárlását, hat hónapra befagyasztja a béreket a jelenlegi szinten, emeli sok cikk fogyasztói adóját, ezzel összesen 500 millió fontot kíván elvonni a belső fogyasztástól. A radikális deflációs intézkedések természetesen jelentősen növelik majd a munkanélküliséget. Megfigyelők szerint a télen legalább félmillióval több lesz a munkanélküliek száma, mint most. A miniszterelnök közölte, hogy százmillió fonttal csökkentik a Nyugat-Német- országon kívüli külföldi katonai, diplomáért i, lájékoz- tatási, továbbá segély jellegű kiadásokat. Remikívüli állapot Cleveland ben Wllsen bejelentene az angol kormány takarékossági programiát ^ * (Kémek es visszavágás harca) QU A tengerészkapitány elvi- harzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be. Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Úgy látszik, ezek se sajnálják a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor megjelent Campbell. — Te, Al! Ha már belevágok, nem lehetne érte többet? Mondjuk esetenként kétezret? — Az nagyon sok, Jimmie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvánia? — Húsz nap múlva.» — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé... — Nem mentek át Pearl Harbourba? — Nem... Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Harbourban nincsenek ösz- szevonások? — Nem tudok erről.. De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nem igen vonnak össze erőket... Minek? Az csak egy japán —amerikai háború esetén lenne érdekes... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsuriai front... A tengeren különben sem bírnának velünk, ha csak... Ha csak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmisítenék flottánknak a zömét... A két férfi így folytatta a beszélgetést. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nak, pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI. hogy ez a dezinfor- máló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbour és Hir- nyéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál-Campbelltől meg akarják tudni a Pennsyvánia zászlós hajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgépanyahaj óhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna, hogy amikor az ál-Campbell a japánok értésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik — meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállodai szobájában, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod... — Másnap ismét találkoztak, Campbell meglepő mennyiségű információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igazságtól távol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak, ha felhasználásukra kerül sor. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátámasztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül eljött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás, kimerült. A japánok ekkor azt az utasítást adták Bla- ke-nek, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült és San Fran- ciscóba repült. Blake, miután szerencsésen átesett a San Francisco-! vámvizsgálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülőgéppel akart Los Angelesbe utazni, hogy átadja információit Kononak és Yamamotonak. Ugyanis ő nem „tudhatta”, hogy a japánok a Campbellel folytatott minden beszélgetésüket mikrofonon át lehallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia Amint Blake a repülőtér felé ment, útközben észrevette, hogy egy fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólította, majd igazolta magát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszólította Bla- ke-et, kövesse a repülőtéri őrszobára. Az őrszobán Blake tömören és gyorsan elmondta, milyen feladattal bízta meg az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen, ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé hazudósnak látszó Blake-et, amikor mégis meggondolta magát és telefonált a tengerészeti hírszerzéshez. Ott persze azonnal tisztázták és igazolták Blake-et, de az már kétséges volt, vajon elkerülte-e a japán ügynökök figyelmét az incichns; ez esetben Blake azonnal kompromittálódott volna a japánok előtt. Az egykori robotember izgatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfordult az agyában, vajon nem látták-e a japánok az ő igazoltatását? Csak akkor nyugodott meg, amikor Los Angelesben találkozott Ko- nóval, majd Yamamotóval. s átnyújtotta nekik Campbell „információit.” Yamamotó szemmel láthatóan egészen izgatott lett. ami arra vallott, hogy minden rendben van. — Azonnal visszaindul Honoluluba, s majd ha megérkezik, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutni Blake-t. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pénzét. Yamarrpto viszont, amilyen nagyvonalú volt korábban, olyan gara- sos lett most: alkudozni kezdett (Folytatjuk) KoZIttOSZ—‘125 Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió szerdán felbocsátotta a Kozmosz—125 mesterséges holdat. A szput- nyik berendezése kifogástalanul működik. A koordiná. ciós számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. A szputnyik felbocsátásának célja: a TASZSZ által 1962 március 16-án bejelentett űrkutatási program folytatása. TadeusT Kosteck/: Fordította: Sziláevi Szabolcs (Bűnügyi regény) 84. — írhatom, vagy még várjunk? — Én még várnék. — Van valami remény? — Ha nem lenne, magam Is pontot tennék a végére. — Nem tett még pontot doktor? — Nem. Fürkészve nézett rá. Kostrzewa arcáról nehéz bármit is leolvasni. — Ha tudná, mennyire gyötörnek már felülről... Kostrzewa együttérzéssel bólintott. — Elhiszem. —■ A legrövidebb időn belül el kell küldenem az ügy aktáit a vádirattal együtt. Kostrzewa felállt. — Lehet, hogy hamarosan jelentős fordulat következik. Az ügyész a közelebbi részletekről szeretett volna érdeklődni, de erre nem volt lehetősége. Kostrzewa az órájára nézett, elnézést kért és gyorsan távozott. Sokáig elgondolkodva nézett az ajtóra, amelyen át a doktor eltűnt. Ha ő ígér, az biztos dolog. Tehát lehet, hogy ... összecsukta az irattartó fedelét. „Hamarosan” — ez a fogalom a végtelenségig nyújtható. Hányszor kell még meghallgatnia a sürgető telefonálásokat, míg végre elismeri Kostrzewa, hogy itt a pillanata a pont ki tevésének? Micsoda paradox helyzet — az ember, aki összeszedte az egész anyagot a gyanúsított ellen, nem bízik sem ebben az anyagban, sem az önmaga által levont következtetésekben. Paradox ...? Ebben az ügyben volt elég paradoxon. Kostrzewa, a bíróság épületéből távozva egy harci indulót fütyörészett „Hamarosan?” Na, igen, valóban. Ugyanis még ma este... Az akcióra már néhány napja készülődnek. A szükséges anyagot aprólékosan előkészítették, osztályozták és ellenőrizték. Csak az alkalomra vártak. Alkalom pedig kínálkozott: egy utazás Wroclawba, előadást tartani. Alkalmasabb pillanatot álmodni sem lehetett volna! Minduntalan az óra számlapját nézegette türelmetlenül, és a hallgató telefont A fenébe, de sokáig tart! A várakozás egyáltalán nem tartozik a legkellemesebb időtöltések közé. Különösen nem az ilyen várakozás. Ugyanis még az utolsó pillanatban dugába döntet minden. Végre: tizenhét óra negyvenöt perc. A telefon azonban hallgat. Nos, teljesen érthető. Amíg odajut a telefonhoz, amíg... A kagyló membránlemezét ismerős hang recsegtette. — A 7 illető elutazott Közvetlen kocsiszakasz. Jegye az ismert állomásig szól. Az ablaküvegen valóságos patakok csörgedeztek. Annál jobb. Majdnem minden járókelő felhajtja a gallérját és a homlokára húzza a kalapot. Egy bőrtok, amely alig nagyobb, mint egy egyszerű levéltárca és egy kis zseblámpa képezte az expedíció felszerelését. Zsebredugott kéz, közömbös arckifejezés... És hogy gyorsan lépkedett? Ki nem siet fedél alá ilyen kutya időben? Az egyik kirakat előtt esőkabátos férfi bámulatra méltó állhatatossággal nézegette a sportfelszereléseket. Kostrzewa lelassította lépteit. A bőrig ázott ember nem fordult feléje. Suttogott: — A lakás üres. A házmester is eltávozott. Kostrzewa egy szemhu- nyorítással nyugtázta a jelentést. Minden rendben. A házmesternek vQlt egy másodállása, amelyből soha sem tért haza kilenc előtt. Bőven van idő. Friss vakolat illatát árasztó üres kapualj és a lépcsőházban is... És ha valaki jönne... Annyi kis lakás van itt, hogy senkinek sem jutna eszébe érdeklődni. Az első emelet fordulójából négy ajtó nyílott. Két garzonlakás még nem készült el, a harmadikban egy iroda van, most az sincs nyitva. És végül az utolsó; éppen az, amelyikről szó van. A névtáblán kézzel írott betűk: Doktor Mieczyslaw Bro- niarek. Egyedül lakott itt, az alkalmazott kedden és pénteken jött, ma szerda volt. Egy pillantással megmérte a patentzárak nyílásait. A szerszámkészlet kiteregetése teljesen elképzelhetetlen volt, hiszen bármely pillanatban jöhetett valami idegen. Talán a nyolcas és a ti- zenötös? Ujjait a bőrtokba süllyesztette, a készletet nem vette ki a zsebéből. A tizenötös tökéletesen passzolt. A nyolcassal már több baj volt. Kétszer is szerszámot kellett cserélnie, míg végre bezárhatta az ajtót maga mögött. Egy kis előszobába jutott. Lám, közönséges betörést hajtott végre. Nincs isemmi jogalapja, az utcán „fedezik” munkálkodásait... Ha ezt Turowicz ügyész tudná... A formális házkutatás azonban egyenlő lenne a figyelmeztetéssel, ebbe pedig egyáltalán nem egyezhetne bele. A zseblámpa fénye a falat nyaldosta. Sehol egy bútordarab, csupán egy fogas foglalta el az egész falat. Átvizsgálása néhány percet vett igénybe. Nem fedezett fel semmi titkot. A hosszú, sötétzöld kabátnak nem volt semmi köze a szögesdróton felejtett cérnaszálakhoz. Különben is, ki venné fel ezt a nehéz felöltőt egy olyan akcióra, amely nyaktörő mutatványokat követel. Minden eshetőségre felkészülve eloltotta a zseblámpát, mielőtt a szobaajtót kinyitotta. A következő pillanatban felkattintotta mégis, s a fényszóró sugarát el sem takarta. A vastag, nehéz függönyök szorosan rátapadtak az ablakra, nem engedték kiszűrődni a fényt, még akkor sem, ha minden lámpa égett. Ezt a körülményt már előzetesen megállapították, épp olyan alapossággal, mint az összes többit, amit figyelembe kellett venniök a terv elkészítésénél. Felkattintotta az íróasztalon lévő lámpa kapcsolóját, így kényelmesebb lesz. A lámpa a zsebébe vándorolt. Az íróasztalt? Inkább majd a végén. Az emberek általában nem szokták az íróasztalba rejteni az olyan dolgokat, amelyet nem avatatlan szemeknek szántak. (Folytatjuk.)