Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-20 / 170. szám
* • összetűzéseik Indonéziában Sukarno hívei és ellenfelei között Szabó László OrvtámaoiáiS és visszavóegás (Kémek harca) MOSZKVA Kedden a Kremlben Miguel Angel Asturias quatemalai írót Lenin-bé- kedíjjal tüntették ki. A kitüntetés átadásakor Dmitrij Szkobelcin akadémikus a nemzetközi Lenin-békedíja- kat odaítélő bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy Asturias műveivel és társadalmi tevékenységével jelentősen hozzájárult a népek békéjéért és szabadságáért az imperialista háborús úszítók és a gyarmatosítók ellen vívott nagy harcához. PÁRIZS A francia hadügyminisztérium bejelentette, hogy a csendes-óceáni kísérleti telepen újabb nukleáris kísérletet végeztek — 17 napon belül a másodikat. A kedden felrobbantott nukleáris szerkezetet repülőgépről dobták le és az a légkör alsó rétegeiben robbant. A robbanás magyar idő szerint 16,05 órakor történt. ) SALISBURY A dél-rhodesiai hatóságok biztonsági erői fegyveres felkelőkkel csaptak össze a keddre virradó éjszaka. A biztonsági erők a tűzharcban egy felkelőt agyonlőttek. .1 BONN Az amerikai hadügyminisztérium közlése szerint McNamara hadügyminiszter bokasérülése miatt lemondta szombatra és vasárnapra tervezett nyugatnémetországi tárgyalásait. BONN Kedden a karlsruhei szövetségi bíróság megkezdte Hermann Gautier perének tárgyalását. Gautier a Német Kommunista Párt 1956- ban történt betiltása előtt a párt brémai városi szervezetének egyik' vezetője volt. A mostani perben azzal vádolják, hogy megsértette a párt betiltásáról hozott törvényt. BRÜSSZEL A Béke-világtanács Ongania ideiglenes argentin államelnökhöz intézett táviratában kijelenti: — A béke hívei világszerte úgy értékelik az Argentin béketanács központjának bezárását, mint igazságtalan és önkényes cselekedetet. Az argentin béketanács hosszú éveken át aktív védelmezője volt Argentína szuverénitá- sának és az általános békének. A Béke-világtanács követeli, hogy vizsgálják felül ezt az igazságtalan döntést. Djakarta, (MTI): Az AP hírügynökség jelentése szerint az utóbbi napok során összetűzésekre került sor Közép-Já- vában Sukarno elnök hívei és ellenfelei között. A térségben, amely a hírügynökség szerint Sukamo híveinek jelentős központja, egymást érik az utcai verekedések, éjszakai összecsapások és tüntetések. Egy katonai szóvivő szerint az összetűzéseknek egy halálos áldozata és több sebesültje van. A zavargások a Moszkva, (MTI): Harold Wilson brit miniszterelnök kedden reggel repülőgépen hazautazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren Wilsont Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Wilson angol miniszterelnök hazaérkezve Moszkvából, a londoni repülőtéren sajtóértekezletet tartott. Elmondotta többek között, hogy utazása szükséges volt. Csaknem kilenc órán át beszélgetett Koszigin, szovjet miniszterelnökkel, az idő jelentékeny részében négyszemközt — mondotta. — Termé(Folytatás az 1. oldalról) madták és bekerítették. Az egységgel megszakadt a rádiókapcsolat. A derékhadból azonnal megerősítéseket küldtek az életben- maradottak kiszabadítására. Segítségükre küldték a haditengerészet vadászbombázóit is. A hétfői nap folyamán partizánok megtámadták az 1. tengerészgyalogos ezred egyik századát, valamint egy helikopteren szállított harci egységet. Ez az utóbbi két csatározás is a 17. szélességi kör közelében zajlott le. jelentések szerint Djakar- tában és Sukakartában voltak a legjelentősebbek. Ehhez kapcsolódik a Reuter jelentése, amely arról számol be, hogy a KAMI, a rekaciós diákszervezet katonai segítséget kért a Közép-Jávában megismétlődő úgynevezett kommunista támadások leverésére. Semarang kormányzója, hétfőn arra szólította fel az ifjúsági szervezeteket, hogy egyesüljenek és zúzzák szét „a politikai agitátorokat és kommunista szimpatizánsokat.” szetesen — fűzte hozzá Wilson — utazásom elsősorban az ipari kiállítással volt összefüggésben, de a megbeszélés jelentékeny részét a vietnami kérdés mélyreható megvitatásának szenteltük. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Anglia álláspontja változatlan maradt, de ő lényegesen világosabban látja a Szovjetunió álláspontját. Ezért — mondotta — köny- nyebb számomra értékelni a helyzetet, amit meg is fogok tenni e problémának a külügyminiszter és a kormány más tagjaival való megvitatása idején. Wilson megjegyezte, hogy igen barátságos légkörben folyt le a beszélgetése Kosziginnel, Hanoi: Mint a VNA hír- ügynökség jelenti, kedden délután amerikai kalózgépek több hullámban támadást intéztek a VDK ellen, lőttek és bombáztak lakott területeket Hanoi és Haiphong közvetlen közelében. Észak-Vietnam hadserege és népe Ho Sí Minh elnök felhívásának szellemében kemépy csapást mért az ag- resszorokra és az első jelentések szerint a légvédelem rakétaegységei, légelhárító lövegei, a légierők repülőgépei tíz támadó gépet lelőttek. Ezek közül ötöt rakétákkal pusztítottak el, kettőt pedig a néphadsereg légierőinek repülőgépei lőttek le. Több amerikai pilóta fogságba esett. Q3 Némi várakozás után meg. szólalt a vonal túlsó végén egy hang: — Tessék... Campbell... Blake jó hangosan, hogy a közelben ólálkodó japánok is hallják, felkiáltott: — Jimmie? Ö, vén medve, de rég láttalak!... Persze, én vagyok... Al... Itt jártam... Gondoltam, megkereslek... Hallottam, hogy a Pennsylvánia itt tartózkodik... — Honnan tudod te, hogy mi itt vagyunk? — Hát a hajón hallottam, amin jöttem... Nincs itt titok... — Mit keresel Honoluluban? — Üzleti ügyek, öreg Jimmie. No, mikor találkozunk? — Este hétkor lejár a szolgálatom, elmegyek hozzád... Jó? — Persze, hogy jó! Nyolcra várlak. Ideérsz addig? — Feltétlenül. — Várlak, Jimmie, helló... Blake letette a telefont és kutatni kezdett a szobájában, s a telefonasztalka közelében találta meg, amit keresett: egy kis mikrofont. De nem nyúlt hozzá. Dicsérte az eszét, bár világos volt előtte, hogy a japánok felkészülnek a találkozóra... S most, mintha örült volna egy kissé a feladatnak... Eszébe sem jutott, hogy könnyen halállal is végződ, hét ez a kaland. Már a hajón történt jelenet vissza, adta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ON1 mindenben segít neki... Leszaladt vacsorázni, aztán vissza a szobájába. Elérkezett Campbell látogatásának az ideje. Kopogtattak, majd ki vágódott az ajtó és nagy zajjal berontott a tengerészkapitány. Körülbelül olyan külsővel, amilyennek Blake elképzelte magában, a saját maga által kitalált régi cimborát. — Helló, öreg Al!... Hű, de megöregedtél!... Menj csak néhány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött Jól hátba vágta az ál-Campbellt, aztán megropogtatta a csontjait, a kapitány felszisszent az egy. kori „robotember” szorításától. — Hát. Jimmie, mégis látlak? — mondja jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltávolodtak onnan és Blake lehalkított hangon, mint amikor valami igen titkos dolgot beszélnek megi ajánlatot tett Campbellnek: — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod... — Hogy állsz pénz dolgában? — Hát tudod, hogy abból mindig kevés még a sok is... De azért van egy kis pénzem... Kölcsönt akarsz? — Á, most nem... Most jól állok... Én akarok neked pénzt szerezni... Ugye, régóta ismerjük egymást, jó cimbora vagy? — Az vagyok, Al tudod... Mit akarsz ezzel? — ígérd meg, hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz? — Attól függ, miről van szó... — Add a kezed, hogy akkor sem árulsz el... így ni! Nézd, Jimmie, én egy jő kis vállalkozást tudnék alapítani, egész életemben gondtalanul élhetnék, ha most te segítenél nekem... És semmiség az egész, sohasem fognak rájönni... Campell jó hangosan, dobbantva is a lábával, felugrott a székről: — Miii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg voltam kopasztva... Bevágott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről New York, (MTI): A hírügynökségi jelentések hétfőn és kedden újabb összetűzésekről számolnak be az Egyesült Államok három nagy városában, megerősítve azt a véleményt, hogy a múlt heti chicagói zavargások nem tekinthetők elszigetelt eseményeknek. Az Ohio állambeli Cleveland városában hétfőn este a rendőrség brutáliírtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáshoz... — No, nyögd ki már, mit akarsz!... — Mondj el egy-két dolgot nekem... Mikor indultok a Pennsylvániával? És hová? — Micsoda?! Hát erről van szó?! Al, öreg Al, te komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dollárt. Aztán minden esetben kaphatnál további ezret... Jól gondold meg, Jimmié, nem kis pénz!... — Dehát kiknek kellene ez? — Nem, ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó, ne is folytasd tovább. Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... viszont szé- gyelhetnéd... — Ne bolondozz már, Jimmie! Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok... Még vagy egy fél óra hosszáig tanakodtak, Camp, bell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mondta: — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Megyek... — Jimmie! Legalább gondolkodj rajta... — Majd gondolkodom... És az ál-Campbell kirohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Holnap este ugyanitt.. (Folytatjuk) san támadt háromszáz néger tüntetőre. Az összetűzés során fejlövés érte Joyce Ornette 26 éves néger fiatalasszonyt, aki sérüléseibe belehalt. A kövekkel és üvegekkel védekező tömeg megsebesített négy rendőrt. New Yorkban, Harlem, ben és Brooklyn néger negyedében szintén összetűzésre került sor. Vietnami jelentés Wilson hazautazott Moszkvából Sajtótájékoztató a londoni repülőtéren Újabb összetűzések az USÄ-ban (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadaus* Kosteckh 83. Ez csak a támadás látszólagos iránya volt. Nem számított most néhány aprócs- ! ka lopás. A kérdést mégis I különös nyomatékkai adta fel, hogy előkészítse a kér- ] dések alapját. A meglepetés néha kitűnő ütőkártya lehet. — Loptam volna? — kar. ját kinyújtotta, mintha a szemrehányásokat utasítaná vissza. — Mit gondol, kérem szépen? Még egy lyukas kétfillérest sem... — Akkor honnan szerezte? — Vettem. — Hol? — Az ócskapiacon. Ott csak kiválasztja és viheti az ember. — Otthon magánerőből műhelyt vezetett? — Nem volt semmiféle műhelyem. Ugyanis, ha jól tudom, ez iparengedély nélkül tilos. ; — Úgy van — Kostrzewa feljegyezte a választ. — Akkor pedig miért vásárolt rugókat? Golik megint nyelt egy nagyot. — Néha... apró-cseprő javítások... — Javítások, acélrugók felhasználásával? Miket javított maga? Díványokat? A kérdések most egymást érték, mint a lavinák. Ez aztán tempó. Még csak ideje se legyen a gondolkodásra! — Miféle díványokat? ... Ugyan már! Én motorkerékpárok rugózatát... vagy időnként valamelyik autóét. Ami éppen akadt — Kinek végezte ezeket a javításokat és mikor? Nevet, címet. Gyorsan! — Ugyan honnan tudhatnám. Nem vezettem semmi könyvelést. Ha jött valaki, megcsináltam neki és kész. — Hogyan találták meg magát? f.Vern vettem észre cégtáblát a kapun. — Hát... sokan küldtek hozzám embereket. — Sokan, vagyis kik? A házmester? — Ö, ő a legkevésbé... Nem akartam, hogy a pén:z- ügyi hatóság fülébe jusson. Ott a bolhából is képesek elefántot csinálni, és aztán jól elbánnak az emberrel. Az ismerősök, munkatársak ... — Nevezze meg őket! Nos? Miért nem felel? — Én ... — hirtelen megingott a széken — rosz- szul vagyok... rögtön ösz- szeesek... — Komédiázik! — sziszegte Zaczek. Kostrzewa vállat vont. Ez természetes. Akkor pedig... Ha nem akar beszélni, nem fogja belőle erővel kihúzni. Sohasem helyeselte a vallatásnál a „fogós szülés” alkalmazását. — Adjon neki vizet — utasította a fegyőrt. Golik fogai a pohár széléhez koccantak. Zakóját keskeny patakocskák áztatták. Mindezt azonban nem nehéz megjátszani. — Na, mi van? — várt egy pillanatig. — Jobban érzi magát? — Nem ..; — Nem akarja folytatni a vallomást? — Nem tudom... A szemem előtt- minden ugrál... Az isten szerelmére, vitessen kórházba! Kostrzewa odalépett hozzá és csuklójánál megfogta a tehetetlenül függő kart. A pulzus gyorsaságának feltétlenül a nagyfokú idegesség az oka. Ezenkívül nem vett észre semmi nyugtalanító tünetet. — Kutyabaja sincs. — Meghalok — mondta rekedten, s görcsösen levegő után kapkodott — orvost! — Itt van maga előtt — jelentette ki hidegen Kostrzewa Golik szeme kis híján kiugrott a helyéből. — A felügyelő úr .,. orvos? — Igen. — Akkor vigyenek engem kórházba!... Láthatja maga is, mi van velem. —■ Látom. A cellában teljesen megfelelő gyógykezelést kap. — A cellában? Óóó — jajdult fel ijedten — ez embertelenség! Méghogy egy súlyos beteg embert... — Maga nem beteg. Elhiheti nekem. — Ha meghalok, felelni fog érte. — Vállalom a veszélyt. Ezzel a bemutatóval kudarcot vallott. Nem is gondolta, hogy ezen a téren is járatos emberrel van dolga. Visszament az íróasztalhoz és lassan felolvasta a jegyzőkönyvet. Golik elképedve félholtra váltan hallgatta. — írja alá! Már nem jajgatott és nem próbálkozott a rosszulléttel. Lemondó arckifejezést öltött. Elvezették a fogdába. Érvényben maradt a döntés továbbra is, hogy fogva kell őt tartaniKostrzewa .figyelmesen tanulmányozta a vallomást. — Ez nem gok — sóhajtott fel. — Nem indokolta meg azokat a rugókat — jegyezte meg Zaczek. — Helyes. De mi sem tudunk semmit. A rugóktól még hosszú az út a tőrkivető szerkezetig. A gyanúsítás alapja nem túl biztos, egy gyakorlottabb ügyvéd köny- nyedén elsimítja. Mindenesetre nem ő volt az éjszakai látogató Rudzinskiék kertjében. Ez kizárt dolog. — És hogyha Liciska lövése a levegőbe talált, ő pedig a szöges dróttal sértette fel a kezét? — Nem. Az ilyen baleset után másforma lenne a sebhely. A reszelő jellegzetes nyomokat hagy. Pontosan olyanokat, mint Goliknál. Lili. — .. .Igen ... igen ... természetes ... értem. Ügy vélem, hogy hamarosan ... Turowicz ügyész letette a hallgatót, mérgesen fújtatott és haragos szemmel megint az íróasztalon fekvő aktára pillantott. » Nem kellett áttanulmányoznia az anyagot. Csaknem minden szavát emlékezetből tudta, A részleteket, a feltevéseket... Bizonyítékokat? Szó sem volt semmiféle bizonyítékról. Nem szerette a nyomokon alapuló bizonyítékokat. Az ítélet után ilyen esetekben minőig egy kérdőjel áll. A vádirat, amely végül is felmentést eredményez, nent gyarapítja túlságosan szerzője dicsőségét. Csak ne sürgetnének ennyire! Df sürgetnek. Érdeklődök Kostrzewától. (Folytatjuk)
