Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
I Szabolcs-Szatmár a képernyőn Tv-interjú Orosz Ferenc és Fekszi István elvtársakkal A Magyar Televízió szabolcsi napjainak nyitányaként június elsején, szerdán este beszélgetést hallhattunk Orosz Ferenccel, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Fekszi Istvánnal, a megyei tanács vb. elnökével Szabolcs- Szatmár eredményeiről, gondjairól s legsürgősebb feladatairól, a most kezdődött harmadik 5 éves terv tükrében. Tizenöt perc sok idő a tv műsorában, de mérhetetlenül kevés az ország egyik legnagyobb megyéje, több, mint félmillió ember életének, jövőjének felvázolására. Mégis úgy érezzük: megyénk vezetői e negyedóra alatt őszintén a nyilvánosság elé tárták múltunkat, jelenünket, jövőnket. Helyettünk is szóltak sikereinkről, vívmányainkról, melyekkel bátran állhatunk az ország színe elé s a mi szavainkkal fogalmazták meg gondjainkat, erőfeszítéseinket, jó szándékú türelmetlenségünket szűkebb hazánk gyorsabb felemelkedése érdekében. A beszélgetés bevezetőjéül szolgáló riportfilm — mely politikai, gazdasági és művészi szempontból is részletesebb elemzést érdemel rögtön Szabolcs egyik legtipikusabb problémájára, a 35 ezer ingázóra irányította a figyelmet, s kivételes atmoszférát teremtett vezetőink nyilatkozatához. A több évszázados számkivetettség, mérhetetlen elnyomás és nyomor sajátos hagyatékát rögzítő képsorok csak fokozták az országos érdeklődés felkeltését egy mélyről indult s magasba törekvő nép sorsa iránt. „Ez is egy szabolcsi arculat, ilyen Szabolcsban is van” — kommentálta nyomban Orosz Ferenc elvtárs a látottakat s közben elmondta: a múlt nagy nyomorához képest az ingázás is fejlődést jelent Szabolcsban, ahol ma már a kivételes társadalmi gondok ellenére is minden családnak jut elegendő élelem, ahol eltűntek a közös pitvarok s ahol nem népbetegség már a tüdőbaj. S bár egyetlen ember sem kényszerül az utcára — hallhattuk tovább — a munkaerő foglalkoztatása mind nagyobb gondot okoz az itt élőknek: családok szakadnak ketté évekre, vagy örökre a vándorlás nyomán. Indokolt volt erre a kérdés: mi a megoldás útja, mi a legsürgősebb teendő, — s megfontolt az adott válasz. Sokat tudunk ezen segíteni magunk is — vélekedett a megyei tanács elnöke t de a helyzet gyökeres megváltoztatása nem nélkülözheti az egész társadalom segítségét. Ezt fogalmazta meg a Politikai Bizottság is az elmúlt évben, amikor Szabolcs-Szatmár fejlesíztésének tervét elfogadta. A megye harmadik 5 éves tervének irányelvei tartalmazzák az ismert határozat nagyobb céljait, de — miként Orosz Ferenc elytárs elmondta w van, ami nem elégíti ki sürgős idényeinket s melyek miatt máris észrevételeket tettünk a felsőbb szerveknél. Arról van szó, hogy a Politikai Bizottság irányelveivel szinkronban íegyen a megye fejlesztése, a meglévő bajok gyorsabb orvosiár sa. Bár a megye újabb terveit is a mezőgazdasági jelleg határozza meg, több ok indokolja az erősebb ütemű iparositást. Tizenhét év alatt Szabolcsból 146 ezer ember távozott el az ország kedvezőbb lehetőségeket kínáló vidékeire. Az elvándoroltak olyan produktív munkaerőt képviselnek, A televízió képernyőjén; Orosz Ferene elvtárs, a párt megyei első titkára és dr. Fekszi István elvtárs, a, megyei tanács elnöke Molnár Margit riporter kérdéseire válaszol. (Hammel József felvétele) melynek megtartása már eddig is sok nehézségen segítette volna át Szabolcsét. Ebben a megyében az országos átlagnak háromszorosa a természetes népszaporulat s ugyanakkor közel 100 ezer embernek nem tudunk állandó munkaalkalmat teremteni. Amíg országosan 10 ezer főre közel 1500 ipari foglalkoztatott jut, addig ez a szám Szabolcsban alighogy megközelíti a háromszázötvenet. Az ingázás, mint a legjellemzőbb szabolcsi gondokat magába sürítő kérdés megoldásának fő útja éppen ezért az erőteljesebb iparosítás. Nem öncélú patriotizmus miatt említette meg Orosz elvtárs ennek másik, lényeges okát sem: azt, hogy Szabolcs az ország nyersanyagban leggazdagabb megyéje. Hiszen a népgazdaságnak nélkülözhetetlen nyersanygok zöme Záhonyon át érkezik a Szovjetunióból, megyénk területén keresztül jut el távoli üzemekbe. Aztán tízezrek szállnak Szabolcs-Szatmár- ból vonatra hetenként-két- hetenként, hogy kövessék a nyersanyagot, hogy jó munkaalkalmat s jó keresetet találjanak északon, a fővárosban, a Dunántúlon. Nem csupán társadalmi, de gazdaságossági okok is indokolják az importként érkező ipari nyersanyag egy részének feldolgozását Szabolcsban, mely a költségek alakulásában, a szállítási nehézségek enyhítésében hozna kedvező vátozást. Mindemellett a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozása, az élelmiszer- iparnak a mezőgazdasági termőterület közelében történő ésszerű kibővítése is egyszerre válna Szabolcs és az egész ország javára. Megyénk vezetői nemcsak az iparfejlesztésért interpelláltak: választ adtak azokra a kérdésekre is, melyeket egy mezőgazdasági terület irányítóival szemben támaszthatnak a nézők százezrei. Következésképpen, mit tesznek a szabolcsiak azért, hogy több és jobb burgonyát, almát, kukoricát, dohányt, állati terméket adhassanak az országnak? Hallhattuk: a harmadik 5 éves tervben nagyarányú központi beruházásokkal segítik megyénkben a terméshozamok növelését, széles körű talaj- javítás megy végbe, végrehajtják a bőven termő Ecse- di-láp komplex vízrendezését, nyárfaerdőket telepítenek az eddig hasznavehetetlen homoktengereken. Tovább nő a világhírű szabolcsi almáskert területe, 197Ó-ben már 36—35 ezer vagon jonatánt szüretelnek Szabolcs-Szatmárban. A? eddiginél jobban előtérbe kerül a járulékos beruházások szorgalmazása, s indokolt, hogy e probléma megoldása országos szinten is kiemelt helyet foglaljon el. Fekszj elvtárs az almatárolók építésének meggyorsítását sürgetve elgondolkodtató adatokkal bizonyította, miként vehetné kj jobban a részét Szabolcs hazánk valutamérlegének javításából. E gondolatot folytatva Orosz elvtárs a növényvédelem fokozásában, a segédüzemiek létesítésében, a szállítókapacitás növelésében, az istállóépítés szaporításában előttünk álló feladatokról szólt Értesülhettek a televíziónézők arról, hogy az alma, a burgonya, a dohány tenpesz- tése mellett Szabolcs-Szatmár jelentős állattenyésztési bázisa is az országnak s hogy a szabolcsi terjnelő- Szöyetkezetek nagy erőfeszítéseket kívánnak tenni a rét- és a legelő javításáért, a takarmányszükséglet fedezéséért. Az egész országot érdeklő kérdésekről beszéltek megyénk vezetői akkor is, amikor szóvátették más irányú gondjainkat. Azt, hogy központi támogatással kell segíteni a szabolcsi fiatalság továbbtanulási helyzetének javítását; hogy az országos átlag feletti népszaporulattal arányosan szükséges fokozni itt a lakások, a szociális létesítmények — bölcsődék, óvodák, napközi otthonok — számát, javítani az ivóvízellátást, meggyorsítani a mátészalkai és a kisvárdai kórházak építését. örömmel nyugtázták vezetőink, hogy az utóbbi időben a központi szervek többet törődnek a megye gondjaival, problémáival, gyakoribbak a személyes tapasztalások és a közvetlen segítségnyújtások. Néhány, az ipartelepítésben sokat tehető nagyobb vállalat vezetőinek azonban még mindig messze esijí Szabolcs. Pedig — miként Orosz Ferenc elvtárs megfogalmazta — a szorgalmas szabolcsi nép megérdemelné, hogy ezernyi teendője között e nagyvállalatok vezetői is sűrűbben kopognának segítő szándékkal. A jobbára megoldásokat kereső, terveket felvázoló beszélgetésen végigvonult az az optimizmus, melyet Orosz Ferenc elvtárs végül így fogalmazott meg: „Szép perspektíva van a megye előtt, melynek elérésében a szabolcsiak számíthatnak a párt, a kormány támogatására.” A mi városunk A hol legpirosabb az alma és ahol leg- sápadtabbak a gyerekek. Ezt mondták és Írták volt Szabolcsról, minek fővárosa Nyíregyháza. Krúdy városa, de Móricz Zsigmondé is. A legszelesebb város az országban; friss tavaszi kamasz szellők, nehéz, kitartó, forró nyári szelek és nagyon hűvös őszi szelek járják ke- resztül-kasul és viszik, hozzák a port, a homokot egészen kora tavasztól az ejső hó lehullásáig. Most fordul a történelem ebben a városban, a mélyből a magasba. A szabadság húsz esztendejének minden tette, harca és építése tetőzik, most már látnivaló és kézzel fogható, hogy a földszintes városka, az óriási tanyaközpont valódi várossá növekszik. Még élesen elválik egymástól a régi és az új. Idegen is kiveheti a határvonalakat könnyen, hiszen elég 20—25 évet visszalapozni a naptárban és ha képek nem is őrzik, de a nyíregyháziak emlékeznek mi volt, helyesebben mi nem volt ebben a városban. A Nyíregyházi Faárugyár kis asztalosműhely volt, a dohányfermentáló szegényes üzem, néhány asz- szonynak adott nyári idényre keserves munkát és éhbért. Ma az állomás közelszom- szédságában a holnapot, sőt a szocializmust jelzi a város neonfényekkel bélelt ékköve a konzervgyár és sok más között megszületett és hatalmas fejlődés előtt áll a gumigyár. A sárban nem akad el a kocsik tengelye, mert már kövesek, vagy asztfalto- sak a főútvonalak és ezért a híres nyírségi szélnek kevesebb homokkal kell megelégednie. Sóstó nemzetközi fürdőhely Lehet segíteni Apró lábak indulnak Dugó tanyáról. Az ember azt hinné, ilyen nevű tanya nincs is: pedig ott van Balkánion túl, a nagy hompk- út mentén, Perkedpuszta felé. És még hány tanya él szerte a megyében, akácok árnya alatt, amelyről csak azok tudnak, akiknek hivatalos dolguk van az oft élőkkel! Megy a fiú az iskolába. Az út homokjába mélyen süpped g lába. Délelőtt tíz óra lehet, de q már a délr utáni tanításra igyekszik. Talán óra sincs a tanyán, nem akar' elkésni. Itt az időnek is más értéke van, ahol szekér is alig jár. Télen meg semmiMég a mentőautó sem- A súlyos beteget úgy kall bevinni Patkányba, ami Hi- lene kilométer Perkedpusz- tához; vagy Bökönybe, ami közelebb van, de sokkal rosszabb az útja- Mi történik az olyan beteggel, akinek például a rendszeres injekeiózás mentheti meg az életét? Naponta induljon vele fogat a messzi kqrzeti orvosi rendelőbe? Hisz akkor szinte egész betegségét a szekeren tölthetné. Más itt az etika. Kényszer. De életmentés. Az iskola fiatal igazgatójánál van egy házi- patika. Ha már a körzeti orvos előírta, mit kell tenni, az iskolaigazgató elvégzi emberségből, vállalva a kockázatot. Mint afféle házi betegápoló. Előfordul, hogy életet ment az injekció, amit úgy kell beadnia, hogy megszakítja a tanítást. Hogy efelett szemet kell hunynia az egészség- ügyi hatóságoknak? Bizony azt Nemcsak itt van ez, hanem ki tudja még hány tanyán! De amíg nem helikopter szállítja az orvost, a védőnőt, a gyors segítséget, telefonhívásra, — és még csak telefon sincs — addig hálás, meleg kézfogás illeti ezeket az önfeláldozó, igaz tanítókat. Tanyák világa, ahol a központ, a szinte egyetlen közületi hely az iskola. Tanyák, ahol talán a megye lakosságának egyötöde él, de ahol kevés a bolt, a villany, az orvos; rendelő, a kultúrház, rosszak az utak és hosszúak a téli napok. A Nagykállói Járási Tanáes feljegyzésében olvashatjuk: „121 tanyai településen lakik, a járás lakóinak 29 százaléka, 11 639 ember”. A 121-ből három tanyai települést jelöltek ki fejlesztésre. Ezek között van Per- kedpuszta is. Három tanyát fejlesztenek tehát községgé, ezek kapnak majd villanyt, kultúrházat, nagyobb iskolát, orvosi rendelő helyiséget, üzletet. És mi lesz a többivel? Mi lesz a többi száztizennyolccal? Jelenleg hét tanyán ég a villany. Egy tanyán van fúróit kút. „Közel 12 000 ember ivóvízszükségletét ásott kútból nyerik, mely kutak túlnyomó többségében ivóvíz céljára nem alkalmasak”. A körzeti orvosuk négy nagyobb tanyai településen folytatnak rendelést heti egy alkalommal. A perkedpusztai ifjú igazgató elégedetten dicsérte az iskola ásott kútját: kitűnő a vize. évente \izs- gáltatják. Fertőzési még nem fordult elő, Másutt igen„Mintegy 348 tanuló szakszerű oktatása vár megoldásra. mivel a tanulók kürzet; iskolába járása járművel nem lehetséges. £ tanyai tanulók alig 8—10 százaléka tanul kör zépiskolaban, vagy iperitaautó-intézetben”, Egészséges, jó fejű, szorgalmas, jó indulatú szinte minden gyerekünk -- mondta a perkedpuszta; igazgató. — Verekedőit Gyilkosság? Nem is emlékszem, hogy előfordult volna. Ha táncmulatságot rendezünk, — ez az egyetlen szórakozás, — az ittas embert azonnal hazaküldik. Iskolák, utak és kutak, orvosi rendelők, kyltúrhá- zak, villanyhálózat, üzletek kellenek- Dehát ez töménytelen pénz, iszonyú pénz és nagyon sok a tanya! Köztük olyon is, amely 10—20 emberre} bújkál a homokdombok között. Nem mi, a feudális föld — és ember kizsigerelés korszaka tehet róla. De ránk vár, hogy segítsük, ahogy lehet. És lehet: a tanyai körzetek kialakításával, amelyek majd beszívják a kisebb tanyákat. Lehet úgy, hogy több boltot helyezünk ki, hogy nemcsak a falvakban, hanem a tanyákon is több kutat fúrunk, hogy olyan járművet állítunk be mentőnek, amely megbirkózik a homokkal, a hóval. Ha fontossághoz mérten többet áldozunk a tanyákra, addig, pmig maguktól meg nem szűnnek az életképtelen települések, új községek születnek, új honfoglalások. Mint ahogy erre már programot alkotott a megye. De addig apró lábak indulnak Dugó tanyáról, meg a többi sok sok száz tanyáról, forró napsütésben, jeges hóviharban. A mi gyerekeink ezek is, bár elrejtik őket szemünk elől a dűlő- Utak akácosai. Sipkay Barna lesz, hiszen varázsa felmérhetetlen. Homokon, sík vidéken magaslati levegőt kap az idegen. Igen, hála a sóstói erdőnek, különös, tiszta Magas- Tátra-i légkör honol itt. Még állnak a platánok a tó körül, ahol a Krúdy-világ regényoldalakban visszaszorult élete még valóság volt, s melyek árnyékában cigányzene- kar mellett kártyázott és borozott Magyarország legelesettebb, legjövőtlenebb dzsentri rétege. A Korona Étterem, ma már Szabolcs, de a nagy kirakatablakok keretei még a régiek, ott jártak be lóháton huszártisztek és földbirtokosok, de megvan még az udvaron a nyári szaletli, amelyben Móricz Zsig- mond üldögélt és dolgozott, és ahonnan gyalogolni járt. Ma környékbeli fiatal tsz- traktorosok twistéinek szombat, vasárnap este nylonruhás parasztlányokkal. A kisvasút még zötyög és fütyül át a városon, az ütött, kopott, szakadozott bélésű konflisok is járnak még az állomás között, de már elkészültek a tervek a városias közlekedésre. Harmadik éve működik a tanárképző főiskola, immár megépült a homokon a tudás fellegvára is. Ha a Benczúr téren megállunk este és nézzük a Ute* dern kandeláberek fénylő füzéreit, ha leülünk a Kossuth tér valamelyik padjára, ha sétálunk a városban, látjuk, hogy a műit és a jelen még nem teljes ötvqzet. A jelen annyira jelentős és any- nyira új, hogy a határok az idegennek is szénáméi láthatóak. A Kéz utcai falusi házak, itt bent a város szívében, még a régi Nyíregyháza. Az új városnegyedek, a stadion amely szép és amelyre jogosan büszkék és ahol kedvencük, a Spartacus többször okoz bosszúságot, mint örömet, az új Nyíregyháza. A* új nemsokára az egészre lesz jellemző, és akkor egybeolvad majd a régi és az új. Pontosabban: hangulatában is eltűnik a régi, ami már tulajdonképpen nincs is, és megszületik az új város, ami tulajdonképpen már megvan. Ordas Néato
