Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) sét szolgáló bonni törvénye­ket, ítéleteket és határozato­kat, melyekkel ki akarják terjeszteni a nyugatnémet törvénykezés hatályát más államok olyan polgáraira, akik ma a 1937-es német birodalmi határok között él­nek. Politikai és technikai tár­gyalások csak az egyenjo­gúság alapján lehetségesek. Teljes komolysággal hívjuk fel a szociáldemokrata ve­zetőket: legyenek végre elég bátrak és söpörjék félre a bonni igényt az egyedüli Kádár János: képviseletre, amely amúgy is csak illúzió. Nyomatékosan aláhúzzuk az SPD-hez intézett harma­dik nyílt levelünkben kifej­tett álláspontunkat, tudni il­lik, hogy nem hagyjuk ma­gunkat eltéríteni a béke és a német kérdés békés meg­oldása érdekében oly szüksé­ges eszmecsere folytatásától. Beszéde végén Walter Ulb­richt köszönetét mondott azért, hogy a Magyar Nép- köztársaság oly tevékenyen támogatja az NDK legutób­bi kezdeményezéseit — ame­lyek a németországi és az európai megértés politikáját szolgálják — továbbá kö­szönetét mondott azért a tá­mogatásért, amelyben az NDK ENSZ-felvételi kérel­mét és más lépéseit részesí­tette. — Meggyőződésem: a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói a jövőben is vállvetve a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal szilárd szövetségben harcolnak a Nyugat-Német- országból kiinduló háborús veszély elhárításáért, Euró­pa és a világ békéjének biz­tosításáért. Ebben a harcban senki és semmi nem tud éket vemi közénk — han­goztatta. Befejezésül Walter Ulb­richt arra kérte a magyar küldöttség tagjait: hazatérve tolmácsolják a német nép testvéri üdvözletét, jó kíván­ságait a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak, az Elnöki Tanácsnak, a forra­dalmi munkás—paraszt kor­mánynak és az ország vala­mennyi dolgozójának. Egy­ben új sikereket kívánt a magyar népnek a szocializ­mus teljes felépítéséért és a béke biztc)iságáért vívott harcában. I» őrzik és építik az egész német nép jobb Jövendőjét Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Bará­taink! Küldöttségünk minden tagja nevében őszintén kö­szönöm az elvtársi fogadta­tást Engedjék meg, hogy a magyar párt- és kormány- küldöttség nevében én »s meleg szeretettel köszönt­sem Walter Ulbricht és Willy Stoph elvtársat, a Központi Bizottság és a kormány tagjait, a gyűlés minden részvevőjét, s az önök személyében Berlin lakosságát, a Német De­mokratikus Köztársaság egész népét. Ulbricht elvtárs beszédé­ben jelezte és én csak meg­ismételhetem : Küldöttsé­günk az igaz barátság és elvtársiasság légkörében eredményesen dolgozott. Al­kalmunk volt kicserélni vé­leményünket szocialista épí­tőmunkánk kétoldalú kap­csolataink és a nemzetközi helyzet minden lényeges kérdéséről. Megbeszélésein­ken ismét megmutatkozott pártjaink, kormányaink vé­leményének teljes azonos­sága. Kapcsolataink és együttműködésünk bővítésé­nek konkrét lépéseiben és álláspontunkat deklaráló közös nyilatkozatban meg­állapodtunk. Ily módon, ha programunk véget ér, a jól végzett munka, a megerő­södött barátság érzésével térhetünk majd vissza ha­zánkba. Köszönetét mondok ezért mindnyájuknak. Kedves elvtársak! Rendkívül hasznos és egy­ben kellemes volt számunk­ra, hogy ittlétünk alatt számos közvetlen személyes tapasztalatot szerezhettünk Ezt értékeli és tudja a világ minden haladó embe­re, s mondjanak bármit a burzsoá osztály propagan­distái, itt őrzik és építik az egész német nép jobb jö­vendőjét. Tegyenek bármit az imperialisták, a Német Demokratikus Köztársaság él és szakadatlanul erősödik. Máris 34 állammal van hi­vatalos kapcsolata, tagja számos nemzetközi szerve­zetnek, súlya és szerepe a nemzetközi életben feltar­tóztathatatlanul növekszik. Kedves elvtársak! Röviden szólni kívánok a mi hazánkról, a Magyar Népköztársaságról. A ma­gyar nép évszázadok küz­delme után 1945-ben a Szovjetuniónak a hitleri fa­sizmus felett aratott győzel­me révén lépett a teljes nemzeti függetlenség és tár­sadalmi haladás útjára. Né­pünknek a félfeudális múlt, a háborúban elpusztított ország romjain kellett új életet teremtenie. Äki ma országunkba ellátogat, lát­ja, hogy Magyarországon ma szilárd néphatalom, épülő szocialista építő munkájuk­ról, így bepillantást nyer­tünk a Német Demokrati­kus Köztársaság mindennapi dolgos életébe. Láttuk Berlint, az önök fővárosát, azt az imponáló eredményeket felmutató len­dületes építkezést, amely a várost a szocialista Német­ország méltó fővárosává avatja. Meglátogattuk Mag­deburg és Rostock várost, jártunk Blzemben, termelő­szövetkezetben, haditengeré­szeknél. Meghatott bennün­ket az a mély barátság, amellyel bennünket, a szo­cializmust építő magyar nép képviselőit a német dolgo­zók, munkások, parasztok, értelmiségiek, katonák fo­gadtak. Jóleső érzéssel tapasz­taltuk. hogy ismerik és be­csülik a Magyar Népköztár­saság dolgozó népének erő­feszítéseit és eredményeit. Magunkkal visszük és to­vábbítani fogjuk a magyar kommunistáknak, egész népeinknek a Német De­mokratikus Köztársaság dol­gozóinak testvéri üdvözle­teit. Utunk tapasztalatai fel­tárták előttünk, hogy mi­lyen hatalmas munkát végzett dolgos népük a Német Szocialista Egységpárt veze­tésével, a nemzeti frontba tömörülve rövid két eszten­dő alatt. Különösen a közel­múlt években születtek nagy sikerek. Bennünket is erősít az a hatalmas jelentőségű eredmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság már elérte és túlhaladta az egész Németország 1936-os ipari termelésének szintjét, s ezzel Európa országai kö­zött a hatodik helyen áll, a világon pedig az első tíz legerősebb ipari állam közé került szocialista társadalom, mo­dern ipar, fejlődő mezőgaz­daság, szabad emberi élet van, s a múltat valóban végképp eltemettük Ipari termelésünk 47 szá­zalékkal, mezőgazdasági termelésünk 10 százalékkal, a nemzeti jövedelem 25 százalékkal, a reáljövede­lem 19 százalékkal, a fo­gyasztás 21 százalékkal nö­vekedett a legutóbbi öt év­ben. Az egykori kapitalista viszonyokhoz mérten az ipari termelés több mint ötszörösére, az életszínvonal kétszeresére növekedett. A lakosság 97 százaléka biz­tosított, s meghódította a tudás és kultúra korábban előle elzárt birodalmát is. A középiskolások arányszá­mát tekintve már elhagy­tuk Angliát és Franciaor­szágot, az egyetemi és főis­kolai hallgatóknak az összlakossághoz viszonyított száma tekintetében már megelőztük Angliát, Fran­ciaországot, Olaszországot és Svédországot. A közeljövőben tárgyal­ja országgyűlésünk új öt­éves tervünket, amely is­mét jelentős fejlődést irá­nyoz elő. A Központi Bi­zottság jóváhagyta a gaz­daságirányítás reformjának alapelveit, a munka folyik tovább és 1968. január 1-i határidővel az új tovább­fejlesztett mechanizmusra épül, működni kezd. Cé­lunk a szocialista, tervsze­rű gazdálkodás rugalma­sabb és hatékonyabb veze­tési módjának érvényesíté­se, amely biztosítja gazda­sági lehetőségeink jobb ki­használását és ezen keresz­tül a szocialista fejlődés meggyorsítását. A Magyar Népköztársa­ságban ma a társadalom fejlődését határozottan és céltudatosan irányítja a dol­gozó milliókkal összeforrott és együtt haladó Magyar Szocialista Munkáspárt, erő­södik a tömegek politikai Népünkben mély barátság és szolidaritás él a szoci­alista országok népei, a fel­szabadító Szovjetunió iránt. A magyar népnek, amely, mint ismeretes, nem szláv, nem germán és nem latin eredetű, sokszor magyaráz­ták, hogy egyedül van, ár­va nép, s múltban, úgyle­het, ez nemegyszer igaz is volt. Ma más a helyzet. Ma nincs egyedül a magyar nép, mert internacionalista és a szocialista országok né­peinek nagy, erős és le­győzhetetlen családjához tartozik. Korunkban a kom­munizmus eszméje révén valósul meg az emberiség legjobbjainak ősi vágya, a népek testvérisége. Az impe­rialisták hiába áskálódnak, ábrándoznak, a szocialista népek családja az idő ha­ladtával nem kisebb, hanem mind nagyobb lesz, s egy­kor majd minden népet egyesíteni fog. Tisztelt elvtársak! Kedves barátaink! A Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság, pártjaink, kormányaink, népeink in­ternacionalista szellemben, mindkét ország fejlődésének előnyére, jól együtt dolgoz­nak. Vannak szólamok az „önerőre” való támaszko­dásról. Mi azt tartjuk, hogy minden nép természetsze­rűen maximálisan mozgósít­ja saját erőforrásait a szo­cialista építés során. A mi lehetőségeink azonban nem korlátozódnak a nemzeti erőforrásokra, mert hatal­mas előnyök és erőforrások vannak a szocialista orszá­gok nemzetközi összefogásá­ban is, amely megmutatko­zik gazdasági, tudományos, kulturális téren, az élet minden területén, ideértve biztonságunk és a béke kollektív védelmét is. A nemzeti erőforrások hatékonyságát jelentősen megnöveli, fejlődésünket se­gíti internacionalizmusunk, valamennyi szocialista or­szághoz, köztük elsőként a Szovjetunióhoz fűződő test­véri kapcsolataink és együttműködésünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt — német elv­társainkkal együtt — azt vallja, hogy a szocialista országok egységét, összefo­gását, együttműködését szüntelenül erősítenünk kell a Varsói Szerződés szervezetének, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának keretében és együtt­öntudata, szocialista gon­dolkodása. Ez kifejeződik a munkások, alkalmazottak, értelmiségiek tömegeit és mind több paraszti dolgo­zót is tömörítő szocialista brigádmozgalom több száz­ezres seregének nagyszerű tevékenységében is. A szo­cialista iparban dolgozó munkást, a szocialista me­zőgazdaságban dolgozó pa­raszt embert, a dolgozó ér­telmiségit ma alapvető ér­dekazonosság fűzi össze. Ezen az érdekazonosságon épül és erősödik a magyar társadalom szocialista nép és nemzeti egysége. működésünk hatékonyságá­nak növelésére kell töre­kednünk mind az egyes szocialista országok fejlő­désének és biztonságának javára, mind a szocialista világrendszer egészének fej­lődése és békéje érdekében. Ez annál is inkább szük­séges, mert — és ez meg­állapítható anélkül, hogy az öndicséret hibájába esnénk mind többen ismerik fel, hogy a szocialista világ- rendszer országainak, párt­jainak és népeinek inter­nacionalizmusa, összefogá­sa, egysége, a Szovjetunió ereje nemcsak a szocialista országok számára ad bizton­ságot, erőt, hanem nélkü­lözhetetlen támaszt az úgy­nevezett harmadik világ imperialisták ellen harcoló népei számára is. Azt is tudják, érzik az emberek az egész világon, hogy az imperialistákat ép­pen ez, a Szovjetunió, a szocialista országok ereje, és helytállása tartja visz- sza hatásosan attól, hogy új világháborút robbantsa­nak ki. Proletár nemzetköziség és a magyar nemzeti törek­vések egységének tudatá­ban, ennek megfelelően erősítjük barátságunkat a Szovjetunióval, a szocialis­ta országokkal ezután is. Tisztelt elvtársak, bará­taink ! Elítéltjük a viet­nami agressziót Pártjaink, országaink, né­peink együtt és méltókép­pen veszik ki részüket ab­ból a nagy történelmi küz­delemből, amelyet a szocia­lista országok, a világ minden haladó és békesze­rető ereje vív a népek sza­badságáért, békéjéért, a bé­kés egymás mellett élés elvének érvényesítéséért. Az elmúlt másfél, két esztendőben újból feszül­tebbé vált a nemzetközi helyzet. Elsősorban az ame­rikai imperialisták a dél­vietnami nép ellen vívott gyarmati háborújukkal, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni imperia- ista agressziójukkal és más fegyveres akciókkal meg­szakították az enyhülés rö­vid időszakát. A nemzetközi imperializmus a világ több pontján fegyverrel száll szembe a nemzeti függet­lenségükért és a társadal­mi felszabadulásukért küz­Az NDK-nak súlya és szerepe a nemzetközi életben egyre növekszik Népeink internacionalista szellemben jól együtt dolgoznak dő népekkel. Ebben a hely­zetben mindent meg kell tennünk és meg is te­szünk, hogy segítsünk a viet­nami népnek megvédelmez­ni függetlenségét, szabadsá­gát és nemzeti önrendelkezé­si jogát, s mindent el kell követnünk, hogy az ame­rikai imperialisták ne szé­lesíthessék ki a vietnami háborút egész világrészek­re kiterjedő fegyveres küz­delemmé. Az amerikai imperializ­musnak mind több politi­kai és katonai nehézséget jelent az agresszív vietna­mi háború. Mutatja ezt a háború belső ellenzékének növekedése az Egyesült Ál­lamokban, tragikusan pél­dázzák az önkéntes tűzha- lált választó emberek Dél- Vietnamban és jelzi az, hogy még a szövetségesek sem nyújtanak az ameri­kaiak óhajának megfelelő támogatást. Az amerikai kormányférfiak békefrá­zisai semmi egyebek, mint annak bizonyságai, hogy ők maguk is érezni kez­dik, mennyirre elszigeteli őket a vietnami agresszió. Az amerikai imperializ­mus elérhet napi sikereket, de nem győzhet ebben a háborúban, mivel a törté­nelem kerekét nem tudja megállítani. A nemzeti füg­getlenségi harcok győzelme törvényszerű. így van ez Vietnamban is. A vietnami nép és az egész emberiség érdekei azonban azt kíván­ják, hogy az amerikai ag­resszió mielőbb véget ér­jen, Ezért támogatjuk a vietnami népnek és vezetői­nek politikai követeléseit: a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négy és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front vezetőségének öt pontját. Ma a vietnami háború a világpolitika legsürgetőbb kérdése. Figyelnünk kell azonban arra is, hogy az amerikai imperializmus me­gint fenyegeti Kubát. Min­denkinek tudnia kell, hogy a szocialista világ minden erejével támogatja Kuba jogos önvédelmét. Segítené az európai kér­dések megoldását az is, ‘,ha — mint ezt a Német De­mokratikus Köztársaság ja­vasolta — mindkét Németor­szágot felvennék az Egye­sült i Nemzetek Szervezetébe. Nyugat-Berlint a hidegháborús gócból béketerületté kell változtatni Az a véleményünk, hogy ma az egyetlen reálpolitikai álláspont a két német állam létezésének tudomásul véte­le, mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és támogatói ré­széről. Ennek részeként tu- tudomásul kell venni azt is, hogy Berlin a Német De­mokratikus Köztársaság te­rületén fekszik, annak fő­városa és nyugati reszere a Német Szövetségi Köztársa­ság semmilyen formában nem támaszthat igényt. Nvugat-'Berlint hideghábo- J Vwäfo-eteriilette Tisztelt elvtársak! A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztár­saság kormánya, kiindulva a magyar nép és minden békeszerető nép közös ér­dekeiből, követve elvi poli­tikáját, kiveszi részét a kö­zös nemzetközi akciókból es hozzá kíván járulni a vitas nemzetközi kérdések megöl- dásához. Ennek megfelelően, ami- kor leszögezzük, hogy egyet­értünk a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia és a legilletékesebbel, a leg­közvetlenebbül érdekelt Német Demokratikus Köz­társaság mindazon javasla­taival, amelyeket a német kérdés békés megoldása céljából kidolgoztak, kijelent­jük azt is, hogy normális viszonyokra és kölcsönös előnyökkel járó kapcsola­tokra, a kapcsolatok bőví­tésére törekszünk a Német Szövetségi Köztársasággal is. Céljaink mielőbbi elérése, a bonyolult nemzetközi helyzet parancsolóan köve­teli a szocialista világrend- szer országainak, a forradal­mi munkásmozgalom orszá­gainak, a világ kommunista pártjainak egységét. Min­denekelőtt akcióegységre van szükség a harcoló Vietnam támogatásában és minden agresszió elhárításában. A kommunista pártok egységének eszmei alapja a marxista-leninista ideoló­gia, a kapitalizmus, az im­perializmus ellen, a béké­ért, a népek szabadságáért és a társadalmi haladásért vívott közös harc, a célok azonossága. Erre épülhet a kommunista és munkás­pártok egyetértése a mind­nyájunk számára közös kérdésekben és az akció­egység abban, amiben az szükséges. Minden kommu­nista pártnak magának kell kidolgoznia saját politiká­ját úgy, ahogyan ezt or­szágának történelmi, társa­dalmi és gazdasági feltéte­lei előírják. Az önállóan ki­dolgozott politika azonban szintén a közös elveken alapul, ezért egyidejűleg ha­tékonyan kell szolgálnia sa­ját munkásosztályának, dol­gozó népének nemzetének valódi érdekeit és a szocia­lista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály kö­zös, általános érdekeit. Ez lehetséges és szükséges is és éppen ebben van a marxista-leninista elmélet, a világot átformáló kommu­nizmus mérhetetlen ereje, legyőzhetetlensége. Sürgetőnek tartjuk azt, hogy ma minden nézetelté­rést alárendeljünk az im­perializmus elleni közös harc érdekeinek. Mindenek­előtt szükség van ebben a kérdésben a szocialista or­szágok és a kommunista pár­tok akcióegységére. Azon a véleményen va­gyunk, hogy meg kell te­remteni a feltételeket a kommunista és munkáspár­tok világértekezletének ösz- szehívásához. A jelenlegi helyzetben nagy szerepe van a kommunista vüágmozga- lom egységének erősítését szolgáló két- és többoldalú találkozóknak. Biztosítjuk testvérpártunkat, hogy az 1957 és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok irányvonalát híven követő Német Szo­cialista Egységpárt és az MSZMP képviselőinek mos­tani berlini tanácskozásai is a kommunista világ­mozgalom egységének szol­gálatára törekszenek. A kommunista világmoz­galom soraiban jelenleg fennálló nézeteltérések kel­lő figyelmet érdemelnek, leküzdésük általános erőfe­szítést kíván valamennyi tastvérpárttól. A kommu­nizmus ellenségei azonban korán örvendeznek. A marxizmus-leninizmus min­dig legyőzte a megalkuvás szellemét, megküzdött mind a jobboldali opportunizmus­sal, mind a baloldali tév­eszmékkel. Most sem ’lesz másként. A marxizmus-le­ninizmus kipróbált eszméi felülkerekednek, az egység ügye diadalmosködik, a kommunista világmozgalom megy előre feltartóztatha­tatlanul történelmi útján. Kádár elvtárs végezetül még egyszer köszönetét mohdott a testvéri fogadta­tásért, a szíves vendéglá­tásért, a mindenre kiterjedő figyelemért és gondoskodá­sért. Megígérhetem, bogy híven beszámolunk otthon a látottakról, és átadjuk népünknek a német dolgo­zók testvéri üdvözleteit. A lelkes hangulatú ma­gyar—német barátsági nagy­gyűlés az Internacionálé el- éneklésével ért véget. Csütörtökön este a mi­nisztériumok házában Ká­dár János, a magyar párt­ós kormányküldöttség veze­tője adott fogadást. Ezen megjelent Walter Ulbricht az NSZEP Központi Bizottsá­gának eső titkára, az NDK államtanácsának elnöke és felesége, Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke, va­lamint az NDK fővárosa politikai és társadalmi éle­tének számos vezető sze­mélyisége. A himnuszok el­játszása után Kállai Gyu­la, a Magyar Népköztársa­ság és Wili Stoph, az NDK miniszterelnöke tartott po­hárköszöntőt. IMS. június 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom