Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Kerékasztal-beszélgetés szocialista b r igád vezető fi kel A mindig Szerkesztőségünk vendégei: Királyházi Istvánná, a Nyíregyházi Cipőgyár, Jon- kovics Gizella, a „Nyírség” Ruházati Ktsz, Kovács József, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Skolnik Tibor, a Nyíregyházi Süíüt ipari Vállalat és Vancsisin István, a megyei építőipari vállalat szocialista brigádvezetői. A beszélgetés mottója a párt megyei végrehajtó bizottságának megállapítása, mely szerint a szocialista brigádmozgalom szép eredményei mellett néhol sablonossággal, formalitásokkal és érdektelenséggel is lehet találkozni. Amire kíváncsiak vagyunk: hol vannak e negatív jelenségek mozgató rugói és miként lehetne elejét venni azoknak; még vonzóbbá tenni a mozgalmat, fokozni erkölcsi értékét. Űj emberi kapcsolatok SKOLNIK: Korántsem úgy, ahogy mi jártunk tavaly. Megtettük a vállalást, igyekeztünk is, aztán az értékelést tologatták hónapról hónapra, végül hoppon maradtunk, legyintettünk egyet. Persze, nem hallgattuk el. s vezetőink be is ismerték mulasztásukat. Ma már egészen más a helyzet KIRÁLYHAZINÉ: Szerintem az sem mindegy, miként értékelnek egy brigádot. Nálunk most olyan szigorú mércét állítottunk fel, hogy ember legyen a talpán, aki teljesíti. Elég egy kis ösz- szekoccanás, s nőkről lévén szó, pletyka, máris kizáró ok. Igaz is; a szocialista bpigád ne csak nevében legyen az, hanem a nap minden órájában. VANCSISIN: fis a családban is. Milyen szocialista brigád az, ahol fizetés napján a tagok először a kocsmába sietnek? Közülünk is mentek. Aztán én biciklire ültem, családlátogatásra indultam. Volt aki azt mondta, mi közöm hozzá, kikéri magának az elszámoltatást. Aztán elgondolkodott. Aía is együtt dolgozunk. SKOLNIK: Persze, ez nem megy könnyen, én jól tudom. Mit tagadjam, italos embernek ismertek engemet is. Aztán jött ez a mozgalom ... ha már vállaltuk, becsületbeli dologról van szó. Mostanában, ha közösen betérünk az Anna presszóba, a pincér tudja: csak málna, kávé, torta. És mégis megvagyunk. 3ANKOVICS: Persze, keresni kell az emberi kapcsolatok új módjait is: sok kis apró kedvesség, tisztelet- adás nem marad észrevétlen. Ne csak a faliújságon SKOLNIK: Nem dicsekvésképp mondom, hogy mi például önmeózást vállaltunk. Megtörtént, hogy személyesen mentem a Csemegébe, ahová selejtes kenyeret küldtünk. A szocialista brigádnak ne csak a faliújságon legyen becsülete: vállalja a munkáját a vevő előtt is. Azóta sem kellett pironkodnunk,.. Vagy megemlítem, hogy most egy hónapig se csinálunk annyi selejtes kenyeret, mint korábban egy hét alatt. Ennek a vállalásnak van értelme, haszna, amire a kívülállók is odafigyelnek. KIRALYHAZ1NÉ: Mi pedig úgy újítottunk, hogy megfogadtuk, hibás munkát nem adunk tovább. Utóbb úgyis nekünk kellene helyrehozni, pz a jelszó máris átragadt az egész kollektívára. JANKOVICS: Vannak persze kellemetlen helyzetei is egy szocialista brigádcím mögött leg jen tartalom nak. Normarendezéskor a mi brigádunk gyorsan felismerte, hogy szükség van a követelmények emelésére. Erősebben kezdtünk dolgozni, mire jött a megjegyzés: .,Mit stréberkedtek!’’ Ha a vezetőség ekkor magunkra hagy bennünket, talán elmegy a kedvünk az egész mozgalomtól. Nem így történt. KOVÁCS: Nem azt mondom én, hogy mindig csak velünk, a szocialista brigáddal törődjenek. De az is furcsa, hogy magunkra hagynak bennünket. Azért anyagilag is VANCSISIN; Erről ts többször kellene beszélni: az elismerésről. Mondják nekünk a kívülállók, mit lelkesedtek, ti sem kerestek többet, mint mi. Most mondjuk nekik, hogy ez a mozgalom nem a pénz miatt van? Azért jólesett év végép, hogy a szocialista brigádok tagjai külön 150 forint jutalmat kaptak. Most megint itt a baj: az építők napjára negyedszer nyerjük el a címet, egyedül engemet, a brigádvezetőt hívtak meg a szükebb ünnepségre s már tudom, hogy ötszáz forjnt jutalmat adnak. Higyjék el, így nincs kedvem hozzá: amit elértünk, együtt értük el. Valahogy megtalálom a módját, hogy ne csak én részesedjek a kapott pénzből. SKOLNIK: Én nem osztom ezt a véleményt. Ha a szocialista brigádokkal kivételeznének a fizetésben, furcsa helyzet állna elő, az inkább ártana a mozgalomnak. Persze, lehet találni arra módot, hogy eseteh- ként anyagilag is éreztessék: ezek többet vállalnak, többet is érdemelnek. Mije gondolok? Például egy külföldi útra, egy beutalóra üdüléshez, vagyhogy a szövetkezeti lakások elosztásánál is vegyék tekintetbe a vállalások teljesítését. JANKOVICS: Ahhoz viszont, hogy többet produkáljunk reális vállalások kellenek. Nagy veszélyt rejt, ha szinte évről évre lekopí- rozzák az ígéreteket a szocialista brigádban: az ilyet sem ók, sem a kívülállók nem veszik komolyan. Mi például most arra törekszünk, hogy az új dolgozóknak szakmát adjunk, tanfolyam útján. KIRÁLYHAZINÉ: És azt sem szabad engedni, hogy felhíguljon a brigád. Csak aki érdemes a szocialista címre, az viselje. Nemrég egy kislányt kellett erről meggyőznünk. S a vezetőség ránk bízza a döntést, pem erőszakol a brigádra könnyelmű gondolkodá- suakat. Túlkapások nélkül SKOLNIK: Van itf más veszély is. Különösen a címet többször elnyerő brigádok tagjai között vannak hajlamosak az elbizakodás- J ra, úgy vélik, nekik már ! nincs szükségük önképzésre. Táplálja ezt, hogy néhol túlságosan futtatnak egy-két brigádot, nem támasztanak velük szemben egyre nagyobb követelményeket. KOVÁCS■' Ez igaz, de a fordítottja is fennáll. Mi még csak egyszer kaptuk meg a címet, pedig később is teljesítettük a vállalást. Ügy hallottuk azért, hogy más is hadd legyen kitüntetett brigád. JANKOVICS: Ez csak ott fordulhat elő, ahol nem veszik komolyan a mozgalmat, Nálunk mindenki tudja, hogy a Hámán Kató- brigád nem „kirakat” miatt szocialista, hogy ilyen is legyen. Vágynak közéjük az asszonyok, s a felvételre jelöltek vannak. KIRÁLYHAZINÉ: Tehát, ha a vállalás, a teljesítés és az értékelés is a nyilvánosság előtt történik, nem lesz sablonos, érdektelen sehol ez a mozgalom. VANCSISIN: Az a fontos, hogy a cím mögött mindig legyen valami nemes, igazán értékes cselekedet. SKOLNIK: És a népszerűsítést se vigyük túlzásba, mert visszájára fordul. Ami felesleges, azt nem kell erőszakolni. Azt hiszem, túlkapások nem fordulnak most már elő, s így még nagyobb becsületük lesz a szocialista brigádoknak* Visszatérő szavak; még nagyobb becsületük. Szerintük most ez a legfontosabb, amely azon áll, vagy bukik, hogy milyen a vállaláskor felállított mérce, hogyan segítik a vezetők a brigádokat a teljesítésben, érdem szerinti-e az elismerés, s eléggé igényesek-e önmagukkal szemben a kitüntetett brigád tagjai. A múltbeli csalódások, kellemetlenségek — mint mondják — tanulsággal szolgálnak, s ez a mozgalom megújhodásához kezd vezetni. Angyal Sándor Forró, lelkes hangulatú békenagygyűlés Nyíregyházán. Képünkön az «*• nökség. Balról jobbra: Bíró László, a városi tanács vb elnöke, Le Huu Van, a Dél-Vietnami Felszabartitiísi Front budapesti irodájának titkára, Harmati Sándor, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Murczkó Károly a megyei párt vb tagja, a városi pártbizottság első titkára, Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese. Hammel Ml Tízszintes öntött foronyházak Nyíregyháza északi negyedében Egy épület még a tél beállta előtt tető alá kerül Üj, tízszintes épületek — úgynevezett öntött házuk —r építésének alapozási munkálatait kezdték meg a napokban Nyíregyháza Északi Alközpontjában, a Kótaji út mentén az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A három, mintegy 35 méter magas, összesen 111 lakásos épület a legújabb építőipari technológiával készül, s az első ilyen arányú kísérlet a megyében. Az épület apyaga a már ismert nagyblokkos építkezésekhez használt kobóhab- salak. Azzal a különbséggel, hogy itt a helyszínen kevert anyagot előre elkészített formákba öntik. A tipizált szerkezethez az előre elkészített tormákat az ÉM. bocsátotta a vállalat rendelkezésére, amelyeket szétszerelés után újabb ilyen építkezésekhez, bárhol újra felhasználhatnak. Ezzel jelentős mennyiségű zsaluzóanyagot takarítanak meg. Az építkezés kiszolgálásához minden valószínűség szerint az NDK gyártmányú Radid emelődarut veszik igénybe, amely ilyen magasban is zavartalanul biztosítja az anyagellátást. A munkán részt vevő i építők Miskolcon hasonló építkezéseken, tapasztalat- cserén vettek részt. Egy ■ ' 1 •" " 1 ~= szint elkészítése — a födémeket is beleszámítva i— a begyakoroltságtól függően, három-öt napot vesz igénybe. Terv szerint egy épületet még a tél beállta előtt tető alá hoznak, hogy a belső munkákon a hideg idő beálltával is dolgozhassanak az építők. A három toronyház komplett átadását jövő év júniusára tervezi a vállalat. A lapos tetejű toronyházak mindegyikét lifttel szerelik fel, s szintenként négy lakást helyeznek el benne. Meggyorsítja az építkezést, hogy a szintek szerkezet« — a földszinteké kivéve — tipizált, vagyis azonos. így az öntéshez használt formákat minden emeletnél újra használhatják, A kész könnyühetanT keverék köbmétere mintegy két mázsával lesz könnyebb a hagyományos módszerekkel készült épületek falainál, s éppen ezért ezek á típusok kiválóan alkalmasak a szabolcsi homokos talajviszonyokra is.- U ■rrr Megjutalmazták a megye harmincnyolc legkiválóbb párt- propagandistáját a megyei pártbizottságon. Képünkön balról- jobbra Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkárit, Markovics Miklós a megyei p áribizottság osztály vezetője éa Sípos Sándor, az egyik megjutalmazott propagandista.---íz— - . ~ Napkeltéiül 9sapn if Mg fáig A nap kel 3 óra 47 perekor. A kakas valamivel korábban kukorékol. A vásá- rosnaményi Jókai u. 24. számú ház udvarán már tesz- vesz a gazda. A ház új, két éve építették. Kerítésre még nem tellett, ígyhát szabadon látja a szem, mi történik ott. Csörren a kút vödre, az istállóban a szénát szálazó hízómarhák lánca; a kecben süldők visítanak. Bőven van állat a ház körül. A fiatal gazda Kiss István úgy belefeledkezett a reggeli etetésbe, itatásba, hogy munkája közben észre sem veszi, már magasan jár a nap. Ébred a ház is, melynek három szobája, két konyhája és kilenc lakója van. Az öregek ketten a szoba-konyhát, a fiatalok heten a két szoba, konyhát lakják. E népes család békés harmóniában él. Mindenkinek megvan a maga dolga, feladata. Végzik szorgalmasan. Idős Kiss legtöbbet a ház körül tesz, a nagymama a legkisebb unokára vigyáz, Kiss István felesége férjével együtt a tsz-be jár, két gyerek Iskolába, kettő óvodába. Kiss István vállán a reggeli etetés után már ott van a kasza. Délig kaszálja a füvet. Nem messze tőle az elnök, az agronómus, az elnökhelyettes kaszál. A nagy rétet felporciózták, 30 százalékért mindenki maga vágja a részét. A fiatal gazda korábban kezdte, korábban végez. Dél körül már az irodában ül, kimutatást készít, mert többek között ez is feladata. Brigád- vezető. A tsz-nek 194 hold gyümölcsöse van, 16 hold szőlője. A gyümölcsösben 25 fiatalember, 16 nő, és 6—10 idősebb ember dolgozik. Az életkori kategóriákat a brigádvezető azért állította így fel, hogy tudja, kikre milyen munkát bízhat, mit tudnak elvégezni. Nincs is soha semmiben késedelem. Nemrégen miniszter járt a termelőszövetkezetben. Van ott mit megnézni. A karba- middal etetett állatokat, a 40 holdas vegyszerezett burgonyát. és a gyümölcsöst is. A miniszter többek között a brigádvezetővel is beszélgetett. Az elnök jóelőre bekonferálta. milyen rendes a brigádvezető, öt gyereke van, a két iskolás kitűnő tanuló, de kitűnő tanuló maga Kiss István is. A miniszter erről kérdezett a brigádvezetőtől. Úgy van vele az ember, — ha csak nem szerénytelen — ilyenkor kissé restellkedik. Hát mit is mondhat magáról, meg a családjáról? Mert ha bele is gondol: 1960-ban, amikor apja meg ő a tsz-be léptek, nem éppen erre gondoltak. Hét hold földjük vpU, megéltek belőle. Hét hold földből aki szeretett dolgozni, meg tudott élni. Jobbat nem vártak a tsz-től. Hogy jobb lett, nem véletlen. A szorgalmas munkának mindig volt és lesz is gyümölcse. Az öt gyerek? Mindig népes volt a családjuk. És a brigádvezető vallja, a munkának igazi értelmet a család ad. És ha már dolgozik az ember, legyen értelme, tartalma. A tsz nem fizet rosszul, 32 forinttal kezdtek, és ma már az 55 forintnál tartanak. Ennyit ér egy munkaegység. Azt jelzi, sok olyan ember dolgozik ott, mint Kiss István. (5 a család segítségével tavaly megközelítően 40 ezer forintot keresett. Ég sokan kerestek ennyit. Próbálta megfogalmazni, hogy mi a különbség az egyéni gazdálkodás és a tsz-gazdálkodás között; az egyéni korban csak kevés embernek jutott elég, most aki dolgozik, mindnek van bőven. Egy fogatos 6—700 munkaegységet teljesít és csak be kell szorozni 55-tel. Hogy tápul?- Az bizony igaz, egyéni korában pem jutott volna eszébe. A tsz- ben sem magától jött rá, hogy tanuljon. Égy tanácsülésen mondták, a vezetőknek nemcsak kell tanulni, de kötelező is. Belevágott. Most a kertészeti technikum utolsó féléyét járja és ha az elmúlt évekre gondol, mondhatja nem volt könnyű. Hányszor volt olyan gondolata, hogy abbahagyja. Különösen olyankor, amikor gyengébben sikerült a felelet. És sok abban az igazság; bajuszos szolgának a pirongatás is véré?. Neki valóban bajusza van. Hogy kitartott az iskola mellett, az egy kicsit az akaratossága miatt is van. Ilyen fajta, az volt már gyerek korában is, ha belekezd valamibe és jpnak találja, tüzön- vizen keresztül viszi. Valahogy így kellett volna elmondani a miniszternek, de pgm sikerült. A nap nyugszik 10 óra 38 perckor. Még nincs nagyon sötét. Még akad munka a gyümölcsösben és Kiss István végzi a feladatát. Mire hazaér, otthon már alszik a család, a gyerekek: A hétköznapok öröme csak annyi, hogy ránéz a gyerekekre, és arra gondol, hogy milyen jó lesz majd vasárnap. A vasárnapit a gyerekek is várják, mert akk°r játszhatnak, beszélhetnek apjukkal. A nap már régen lement Kiss István még nem alszik. Tanul. Seres Ernő 1966. június 12.
