Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

Kerékasztal-beszélgetés szocialista b r igád vezető fi kel A mindig Szerkesztőségünk vendé­gei: Királyházi Istvánná, a Nyíregyházi Cipőgyár, Jon- kovics Gizella, a „Nyírség” Ruházati Ktsz, Kovács Jó­zsef, a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat, Skolnik Ti­bor, a Nyíregyházi Süíüt ipari Vállalat és Vancsisin István, a megyei építőipari vállalat szocialista brigád­vezetői. A beszélgetés mot­tója a párt megyei végre­hajtó bizottságának megálla­pítása, mely szerint a szo­cialista brigádmozgalom szép eredményei mellett néhol sablonossággal, formalitá­sokkal és érdektelenséggel is lehet találkozni. Amire kíváncsiak vagyunk: hol vannak e negatív jelensé­gek mozgató rugói és miként lehetne elejét venni azok­nak; még vonzóbbá tenni a mozgalmat, fokozni erköl­csi értékét. Űj emberi kapcsolatok SKOLNIK: Korántsem úgy, ahogy mi jártunk ta­valy. Megtettük a vállalást, igyekeztünk is, aztán az értékelést tologatták hónap­ról hónapra, végül hoppon maradtunk, legyintettünk egyet. Persze, nem hallgat­tuk el. s vezetőink be is ismerték mulasztásukat. Ma már egészen más a hely­zet KIRÁLYHAZINÉ: Szerin­tem az sem mindegy, miként értékelnek egy brigádot. Nálunk most olyan szigorú mércét állítottunk fel, hogy ember legyen a talpán, aki teljesíti. Elég egy kis ösz- szekoccanás, s nőkről lévén szó, pletyka, máris kizáró ok. Igaz is; a szocialista bpigád ne csak nevében le­gyen az, hanem a nap min­den órájában. VANCSISIN: fis a csa­ládban is. Milyen szocialis­ta brigád az, ahol fizetés napján a tagok először a kocsmába sietnek? Közü­lünk is mentek. Aztán én biciklire ültem, családláto­gatásra indultam. Volt aki azt mondta, mi közöm hoz­zá, kikéri magának az elszá­moltatást. Aztán elgondol­kodott. Aía is együtt dolgo­zunk. SKOLNIK: Persze, ez nem megy könnyen, én jól tu­dom. Mit tagadjam, italos embernek ismertek engemet is. Aztán jött ez a mozga­lom ... ha már vállaltuk, becsületbeli dologról van szó. Mostanában, ha közö­sen betérünk az Anna presszóba, a pincér tudja: csak málna, kávé, torta. És mégis megvagyunk. 3ANKOVICS: Persze, ke­resni kell az emberi kapcso­latok új módjait is: sok kis apró kedvesség, tisztelet- adás nem marad észrevét­len. Ne csak a faliújságon SKOLNIK: Nem dicsek­vésképp mondom, hogy mi például önmeózást vállal­tunk. Megtörtént, hogy sze­mélyesen mentem a Cseme­gébe, ahová selejtes kenye­ret küldtünk. A szocialista brigádnak ne csak a faliúj­ságon legyen becsülete: vál­lalja a munkáját a vevő előtt is. Azóta sem kellett pironkodnunk,.. Vagy megemlítem, hogy most egy hónapig se csinálunk annyi selejtes kenyeret, mint ko­rábban egy hét alatt. Ennek a vállalásnak van értelme, haszna, amire a kí­vülállók is odafigyelnek. KIRALYHAZ1NÉ: Mi pe­dig úgy újítottunk, hogy megfogadtuk, hi­bás munkát nem adunk tovább. Utóbb úgyis ne­künk kellene helyrehozni, pz a jelszó máris átragadt az egész kollektívára. JANKOVICS: Vannak persze kellemetlen helyzetei is egy szocialista brigád­cím mögött leg jen tartalom nak. Normarendezéskor a mi brigádunk gyorsan fel­ismerte, hogy szükség van a követelmények emelésére. Erősebben kezdtünk dolgoz­ni, mire jött a megjegyzés: .,Mit stréberkedtek!’’ Ha a vezetőség ekkor magunkra hagy bennünket, talán el­megy a kedvünk az egész mozgalomtól. Nem így tör­tént. KOVÁCS: Nem azt mon­dom én, hogy mindig csak velünk, a szocialista bri­gáddal törődjenek. De az is furcsa, hogy magunkra hagynak bennünket. Azért anyagilag is VANCSISIN; Erről ts többször kellene beszélni: az elismerésről. Mondják nekünk a kívülállók, mit lelkesedtek, ti sem kerestek többet, mint mi. Most mondjuk nekik, hogy ez a mozgalom nem a pénz miatt van? Azért jólesett év vé­gép, hogy a szocialista bri­gádok tagjai külön 150 fo­rint jutalmat kaptak. Most megint itt a baj: az építők napjára negyedszer nyerjük el a címet, egyedül enge­met, a brigádvezetőt hívtak meg a szükebb ünnepségre s már tudom, hogy ötszáz forjnt jutalmat adnak. Higyjék el, így nincs ked­vem hozzá: amit elértünk, együtt értük el. Valahogy megtalálom a módját, hogy ne csak én részesedjek a kapott pénzből. SKOLNIK: Én nem osz­tom ezt a véleményt. Ha a szocialista brigádokkal ki­vételeznének a fizetésben, furcsa helyzet állna elő, az inkább ártana a mozgalom­nak. Persze, lehet találni arra módot, hogy eseteh- ként anyagilag is éreztessék: ezek többet vállalnak, töb­bet is érdemelnek. Mije gondolok? Például egy kül­földi útra, egy beutalóra üdü­léshez, vagyhogy a szövet­kezeti lakások elosztásánál is vegyék tekintetbe a vál­lalások teljesítését. JANKOVICS: Ahhoz vi­szont, hogy többet produ­káljunk reális vállalások kellenek. Nagy veszélyt rejt, ha szinte évről évre lekopí- rozzák az ígéreteket a szo­cialista brigádban: az ilyet sem ók, sem a kívülállók nem veszik komolyan. Mi például most arra törek­szünk, hogy az új dolgozók­nak szakmát adjunk, tanfo­lyam útján. KIRÁLYHAZINÉ: És azt sem szabad engedni, hogy felhíguljon a brigád. Csak aki érdemes a szocialista címre, az viselje. Nemrég egy kislányt kellett erről meggyőznünk. S a vezető­ség ránk bízza a döntést, pem erőszakol a brigádra könnyelmű gondolkodá- suakat. Túlkapások nélkül SKOLNIK: Van itf más veszély is. Különösen a cí­met többször elnyerő brigá­dok tagjai között vannak hajlamosak az elbizakodás- J ra, úgy vélik, nekik már ! nincs szükségük önképzés­re. Táplálja ezt, hogy néhol túlságosan futtatnak egy-két brigádot, nem támasztanak velük szemben egyre na­gyobb követelményeket. KOVÁCS■' Ez igaz, de a fordítottja is fennáll. Mi még csak egyszer kaptuk meg a címet, pedig később is teljesítettük a vállalást. Ügy hallottuk azért, hogy más is hadd legyen kitün­tetett brigád. JANKOVICS: Ez csak ott fordulhat elő, ahol nem veszik komolyan a mozgal­mat, Nálunk mindenki tudja, hogy a Hámán Kató- brigád nem „kirakat” miatt szocialista, hogy ilyen is le­gyen. Vágynak közéjük az asszonyok, s a felvételre je­löltek vannak. KIRÁLYHAZINÉ: Tehát, ha a vállalás, a teljesítés és az értékelés is a nyilvá­nosság előtt történik, nem lesz sablonos, érdektelen se­hol ez a mozgalom. VANCSISIN: Az a fontos, hogy a cím mögött mindig legyen valami nemes, iga­zán értékes cselekedet. SKOLNIK: És a népsze­rűsítést se vigyük túlzás­ba, mert visszájára fordul. Ami felesleges, azt nem kell erőszakolni. Azt hiszem, túlkapások nem fordulnak most már elő, s így még nagyobb becsületük lesz a szocialista brigádoknak­* Visszatérő szavak; még nagyobb becsületük. Sze­rintük most ez a legfonto­sabb, amely azon áll, vagy bukik, hogy milyen a vál­laláskor felállított mérce, hogyan segítik a vezetők a brigádokat a teljesítésben, érdem szerinti-e az elis­merés, s eléggé igényesek-e önmagukkal szemben a ki­tüntetett brigád tagjai. A múltbeli csalódások, kelle­metlenségek — mint mond­ják — tanulsággal szolgál­nak, s ez a mozgalom megújhodásához kezd ve­zetni. Angyal Sándor Forró, lelkes hangulatú békenagygyűlés Nyíregyházán. Képünkön az «*• nökség. Balról jobbra: Bíró László, a városi tanács vb elnöke, Le Huu Van, a Dél-Viet­nami Felszabartitiísi Front budapesti irodájának titkára, Harmati Sándor, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Gombás Sándor, a megyei párt­bizottság titkára, Murczkó Károly a megyei párt vb tagja, a városi pártbizottság első tit­kára, Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese. Hammel Ml Tízszintes öntött foronyházak Nyíregyháza északi negyedében Egy épület még a tél beállta előtt tető alá kerül Üj, tízszintes épületek — úgynevezett öntött házuk —r építésének alapozási munkálatait kezdték meg a napokban Nyíregyháza Északi Alközpontjában, a Kótaji út mentén az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgo­zói. A három, mintegy 35 méter magas, összesen 111 lakásos épület a legújabb építőipari tech­nológiával készül, s az első ilyen arányú kí­sérlet a megyében. Az épület apyaga a már ismert nagyblokkos építke­zésekhez használt kobóhab- salak. Azzal a különbséggel, hogy itt a helyszínen kevert anyagot előre elkészí­tett formákba öntik. A tipizált szerkezethez az előre elkészített tormákat az ÉM. bocsátotta a válla­lat rendelkezésére, ame­lyeket szétszerelés után újabb ilyen építkezésekhez, bárhol újra felhasználhatnak. Ez­zel jelentős mennyiségű zsaluzóanyagot takarítanak meg. Az építkezés kiszolgálá­sához minden valószínű­ség szerint az NDK gyárt­mányú Radid emelődarut veszik igénybe, amely ilyen magasban is zavartalanul biztosítja az anyagellátást. A munkán részt vevő i építők Miskolcon hasonló építkezéseken, tapasztalat- cserén vettek részt. Egy ■ ' 1 •" " 1 ~= szint elkészítése — a födé­meket is beleszámítva i— a begyakoroltságtól függően, három-öt napot vesz igény­be. Terv szerint egy épü­letet még a tél beállta előtt tető alá hoznak, hogy a belső munkákon a hideg idő beálltával is dolgoz­hassanak az építők. A három toronyház komplett átadását jövő év júniusára tervezi a vállalat. A lapos tetejű toronyhá­zak mindegyikét lifttel sze­relik fel, s szintenként négy lakást helyeznek el benne. Meggyorsítja az építkezést, hogy a szintek szerkezet« — a földszinteké kivéve — tipizált, vagyis azonos. így az öntéshez használt for­mákat minden emeletnél újra használhatják, A kész könnyühetanT keverék köbmétere mintegy két mázsával lesz könnyebb a hagyo­mányos módszerekkel készült épületek falai­nál, s éppen ezért ezek á típu­sok kiválóan alkalmasak a szabolcsi homokos talajvi­szonyokra is.- U ­■rrr Megjutalmazták a megye harmincnyolc legkiválóbb párt- propagandistáját a megyei pártbizottságon. Képünkön balról- jobbra Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkárit, Markovics Miklós a megyei p áribizottság osztály vezetője éa Sípos Sándor, az egyik megjutalmazott propagandista.---íz— - . ~ Napkeltéiül 9sapn if Mg fáig A nap kel 3 óra 47 pere­kor. A kakas valamivel ko­rábban kukorékol. A vásá- rosnaményi Jókai u. 24. szá­mú ház udvarán már tesz- vesz a gazda. A ház új, két éve építették. Kerítésre még nem tellett, ígyhát szaba­don látja a szem, mi törté­nik ott. Csörren a kút vöd­re, az istállóban a szénát szálazó hízómarhák lánca; a kecben süldők visítanak. Bőven van állat a ház kö­rül. A fiatal gazda Kiss István úgy belefeledkezett a reggeli etetésbe, itatásba, hogy munkája közben észre sem veszi, már magasan jár a nap. Ébred a ház is, melynek három szobája, két konyhá­ja és kilenc lakója van. Az öregek ketten a szoba-kony­hát, a fiatalok heten a két szoba, konyhát lakják. E népes család békés harmó­niában él. Mindenkinek megvan a maga dolga, fel­adata. Végzik szorgalmasan. Idős Kiss legtöbbet a ház körül tesz, a nagymama a legkisebb unokára vigyáz, Kiss István felesége férjé­vel együtt a tsz-be jár, két gyerek Iskolába, kettő óvo­dába. Kiss István vállán a reg­geli etetés után már ott van a kasza. Délig kaszálja a füvet. Nem messze tőle az elnök, az agronómus, az el­nökhelyettes kaszál. A nagy rétet felporciózták, 30 szá­zalékért mindenki maga vágja a részét. A fiatal gaz­da korábban kezdte, koráb­ban végez. Dél körül már az irodában ül, kimutatást készít, mert többek kö­zött ez is feladata. Brigád- vezető. A tsz-nek 194 hold gyümölcsöse van, 16 hold szőlője. A gyümölcsösben 25 fiatalember, 16 nő, és 6—10 idősebb ember dolgozik. Az életkori kategóriákat a bri­gádvezető azért állította így fel, hogy tudja, kikre mi­lyen munkát bízhat, mit tudnak elvégezni. Nincs is soha semmiben késedelem. Nemrégen miniszter járt a termelőszövetkezetben. Van ott mit megnézni. A karba- middal etetett állatokat, a 40 holdas vegyszerezett bur­gonyát. és a gyümölcsöst is. A miniszter többek között a brigádvezetővel is beszél­getett. Az elnök jóelőre be­konferálta. milyen rendes a brigádvezető, öt gyereke van, a két iskolás kitűnő ta­nuló, de kitűnő tanuló ma­ga Kiss István is. A mi­niszter erről kérdezett a bri­gádvezetőtől. Úgy van vele az ember, — ha csak nem szerénytelen — ilyenkor kis­sé restellkedik. Hát mit is mondhat magáról, meg a családjáról? Mert ha bele is gondol: 1960-ban, amikor apja meg ő a tsz-be léptek, nem éppen erre gondoltak. Hét hold földjük vpU, meg­éltek belőle. Hét hold föld­ből aki szeretett dolgozni, meg tudott élni. Jobbat nem vártak a tsz-től. Hogy jobb lett, nem véletlen. A szorgalmas munkának min­dig volt és lesz is gyümöl­cse. Az öt gyerek? Mindig népes volt a családjuk. És a brigádvezető vallja, a munkának igazi értelmet a család ad. És ha már dol­gozik az ember, legyen ér­telme, tartalma. A tsz nem fizet rosszul, 32 forinttal kezdtek, és ma már az 55 forintnál tarta­nak. Ennyit ér egy munka­egység. Azt jelzi, sok olyan ember dolgozik ott, mint Kiss István. (5 a család se­gítségével tavaly megközelí­tően 40 ezer forintot kere­sett. Ég sokan kerestek ennyit. Próbálta megfogal­mazni, hogy mi a különb­ség az egyéni gazdálkodás és a tsz-gazdálkodás között; az egyéni korban csak ke­vés embernek jutott elég, most aki dolgozik, mind­nek van bőven. Egy fogatos 6—700 munkaegységet telje­sít és csak be kell szorozni 55-tel. Hogy tápul?- Az bizony igaz, egyéni korában pem jutott volna eszébe. A tsz- ben sem magától jött rá, hogy tanuljon. Égy tanács­ülésen mondták, a vezetők­nek nemcsak kell tanulni, de kötelező is. Belevágott. Most a kertészeti technikum utolsó féléyét járja és ha az elmúlt évekre gondol, mond­hatja nem volt könnyű. Hányszor volt olyan gondo­lata, hogy abbahagyja. Kü­lönösen olyankor, amikor gyengébben sikerült a fele­let. És sok abban az igaz­ság; bajuszos szolgának a pirongatás is véré?. Neki valóban bajusza van. Hogy kitartott az iskola mellett, az egy kicsit az akaratossá­ga miatt is van. Ilyen fajta, az volt már gyerek korá­ban is, ha belekezd valami­be és jpnak találja, tüzön- vizen keresztül viszi. Valahogy így kellett vol­na elmondani a miniszter­nek, de pgm sikerült. A nap nyugszik 10 óra 38 perckor. Még nincs nagyon sötét. Még akad munka a gyümölcsösben és Kiss Ist­ván végzi a feladatát. Mire hazaér, otthon már alszik a család, a gyerekek: A hétköznapok öröme csak annyi, hogy ránéz a gyere­kekre, és arra gondol, hogy milyen jó lesz majd vasár­nap. A vasárnapit a gyere­kek is várják, mert akk°r játszhatnak, beszélhetnek apjukkal. A nap már régen lement Kiss István még nem al­szik. Tanul. Seres Ernő 1966. június 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom