Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Zsákutcában egy újítás Bíró László a „nehéz emberek" útján... Háromezer fiatal nyári iskolában Az elmúlt vasárnap lapunk különkiadását sugározta a televízió. Megyénk életét bemutató riportfilmek mellett néhány ismert szabolcsi embert is megszólaltattak a stúdióban. Többek között Bíró Lászlót, a nyíregyházi GELKA szerviz vezetőjét. Európában az első Bíró László a saját munkájával örökké elégedetlen, a mindig újat kereső „nehéz ember”, aki a sorozatos meg nem értések, kudarcok ellenére is állandóan bízik abban, hogy egyszer csak sikerül végigmenni a megkezdett úton. 1954-ben, amikor Magyar- országon még csak beszéltek a televízióról, Bíró László elkészített egy tv-készü- léket. Budapesten kiállításon bemutatta, s az első díjat hozta el vele. Két évvel később — hosszas kísérletezés után — tv-adót is szerkesztett, mellyel állóképeket lehetett sugározni. A világon ez volt a 29. amatőr tvadó, Európában pedig az első. 1957-ben már a nyíregyháziak is láthatták működés közben egy légoltalmi kiállítás keretén belül. Nem jó, mert kisemberé? 1958-ban már nagyobb teljesítményű adót készített, mely a budapesti műsor relézésére volt hivatva. Nyíregyházán próbakísérleteket végzett vele. Nagy visszhangot váltott ki a sajtóban. Talán éppen ez lett a baj, mert néhány nap múlva leállították. Felsőbb utasításra azonban csak engedélyezték a működését, sőt, megbízták Bíró Lászlót, hogy most már az adóját Tokajban építse fel. 1958 november 25-étől a Bíróféle adó rendszeresen sugározza a budapesti műsort 70 kilométeres körzetben. Ezzel megelőztük a pécsi és salgótarjáni adókat. — Az adót minisztériumi szinten is elismerték — emlékszik vissza Bíró László, — és elhatározták, hogy maximális támogatást nyújtanak a további munkához. Közben a posta több millió forint értékű francia adót rendelt. Annak rendje és módja szerint leszállították, tetemes költséggel felszerelték és irányított antennával Miskolc felé sugározták a képeket. Nyíregyháza semmit sem kapott belőle. Két hét múlva kiderült, hogy a francia adó nem jobb, mint az enyém. T^eszerelték és Miskolcra szállították. A francia adó tehát kéthetes működés után megszűnt és ismét a Bíró-féle adó sugározta a műsort. Hamarosan megbízták, építsen még nagyobb teljesítményű adót. Természetesen itt is maximális támogatást garantáltak, még anyaglistát is kértek. De világszerte mégis jó ? — Határidő előtt megérkezett néhány száz forint (!) értékű alkatrész. Mondanom sem kell, hogy teljesen használhatatlanok voltak. Ennek ellenére augusztus 6-án, 1959-ben már a tokaji hegyen működött a 200 wattos adó. Ismét megnézték a szakemberek, Katona Antal miniszterhelyettes, Rontó Tibor vezérigazgató h. és megállapították — hogy bár kifogástalan képeket adott — tartós üzemelésre nem alkalmas. Pestre szállították, hogy két hét alatt méréseket végezzenek rajta. A két hétből több, mint négy hónap lett, beleszólást nem engedtek, és végül teljesen szétzilált állapotban visszaadták. A próbálkozással két kiváló szakember is csődbe jutott. Bíró vállalta, hogy a szinte alkatrészeire szétszedett adót ismét összeszereli. 1960 április 4-én már ismét ez az adó sugárzott. Az adón a posta májusban méréseket végzett. A mérés módszereiről nem vettek fel jegyzőkönyvet csak utólag és Bíró László nevét aláhamisították. (Néhány hét múlva közölték, hogy a hamisítást végző kartársnő fegyelmit kapott.) A hamisítás kipattanása után semleges bizottságot jelöltek ki az ügy megvizsgálására. A „semleges” bizottság egyik tagja, Horváth Lajos (KPM) korábban kijelentette: „Azért vagyok itt, hogy ilyesmi ne valósuljon meg, s amíg én a postán leszek, nem is fog megvalósulni.” — A posta időközben üzembe helyezett egy ideiglenes adót, amely a további munkámat lehetetlenné telte. Az én adóm üzemképes állapotban maradt a hegyen, de megtiltották, hogy oda betegyem a lábam. További sorsáról — annak ellenére, hogy a postának semmi anyaga nem volt benne — semmit nem tudok. Azóta a hasonló rendszerű adókat a világ minden táján alkalmazzák. Erről a különböző szakfolyóiratok alapján meggyőződtem. Bíró László a hosszas kísérletezésekre a tanácstól hatezer, a tervhivataltól 10 ezer és személyi jutalom címén ugyancsak tízezer forintot kapott. Ezenkívül soha, semmilyen anyagi támogatásban nem részesült, sem ő, sem munkatársai: Bucska Miklós és Mihalik József. Azonban őt nem olyan fából faragták, aki egvkönnyen feladja a reményt. Tovább kísérletezik, teljesen más témában, mely elbírálásra vár. Vajon, mi lesz ennek az újításnak a sorsa? Reméljük. itt megértőbb emberekkel találkozik. Bogár Ferenc „Olyan szép volt, mintha ballagásra menne** Ötmilliós értékűvé fejlesztették a sóstói tábort Hogy történt, kislányok? Előadás közbeni szünet, a főépület teraszán. A gyerekek zavartan hallgatnak. Mind a hárman azt várják, kezdje el a másik. A vak lány Nyíregyházán, a gumigyárban telefonközpontos. Tizennyolc éves. Tízéves korában romlott meg nagyon a látása, s abba kellett hagynia az iskolát. De tanulni nagyon szeretett. Ezért iratkozott be a dolgozók iskolájába, az ötödikbe-hatodik- ba. Akik segítettek neki, a hármas általános iskolába járnak. Most végezték el a hatodik c-t I __ — Margitka levizsgázott. Négyegészhárom lett az átlaga — örültetek neki? — Nagyon. Minden jó volt, csak a történelem, az nem ment neki úgy, ahogy szerettük volna. István királyt kapta tételnek. Abból kettest kapott. Sorolják a kislányok, milyen nehéz volt. Nem egyszer olvasták fel neki húszszor, huszonötször az anyagot. — Azután elmondtuk a saját szavainkkal és úgy mondta vissza. — A törteket tanítottuk neki Papp Klárival. Ö a legjobb számtanos lány az osztályban. Volt egy kis fekete palatábla, meg kréta és megfogtuk a Margitka kezét, úgy írtuk vele a számtant. Hányszor és hány óráig. — Magnóra olvastuk fel neki a földrajzot. Mennyit mérgelődtünk. A szalag sokszor elszakadt. Sokszor maradtunk kilencig is. Tél volt és hideg. És a kislányok, tizenegy-tizenkét évesek, féltek hazamenni. ! __L — Miért jártatok olyan szorgalmasan? Csak azért, mert szólt az igazgató bácsi? r Mind a hárman gyorsan tiltakoznak. — Megszerettük. Olyan szép, aranyos lány. Mikor ment a vizsgára, úgy nézett ki, mintha ballagásra menne. Karnai Erzsiké ott volt mindig. \^± Megjött a szünidő. A kis tanítók közül ketten jók, egyikük közepes. — Tudtatok tanulni, hogy tanítottatok? — Igen. Játszani kevesebbet mint máskor, de azért azt is. Moziba, tv-t nézni, azt kevesebbet. De Margitka nagyon boldog volt, hogy elvégezte a hatodikat. Az osztályfőnökünk is azt mondta, ez szép volt tőlünk. I A És Margitka? Elvégzi a nyáron a hetediket, azután a nyolcadikat, később a gimnáziumot is. Mi akar lenni? „Telefonközpontos. Itt nagyon jól érzem magam. Egy titkos vágyam is van. Elmondjam? Még egyetemre is szeretnék járni. Nem azért, hogy irodába kerüljek, ahhoz rossz a szemem. Csak azért, hogy tudjak, minél többet. Karnai Erzsiké megígérte, hogy a nyáron is eljár hozzám, készülni a hetedikes anyagból.” Erzsiké meg fogja tartani az ígéretét. Kopka János. már közel 4,5 milliós értéket képviselnek a tábor épületei, beréndezései. Nemcsak külsőleg hat újdonságként a „Szamuely Tibor” vezetőképző tábor: a korábbi évekhez képest gazdagodott a programja is. Ezt bizonyítja az első két hét mérlege: a KISZ érdekvédelmi szerepéről, a honvédelmi nevelés időszerű kérdéseiről, az SZKP XXIII. kongresszusáról, a világpolitikai események alakulásáról párt- és KISZ- munkások, főiskolai docensek, újságírók, felkészült szakemberek tartottak előadásokat. Változatosabbak a gyakorlati foglalkozások is: a tagfelvétel, a nyilvántartás, a taggyűlések lebonyolítását „forgószínpad”- szerűen sajátítják el az alapszervezetek küldöttei. A gazdasági felelősök ezen túl részletesen megismerték, gyakorolták a pénztár- könyv, a tagdíjfizetési lapok kezelését. Persze, nem hiányzik a sóstói tábor életéből a vidámság, a szórakozás sem. Izgalmas, színvonalas ki mit tud versenyeket rendeznek, ahol elsősorban azt figyelik az ifjúsági vezetők, hogyan kell lebonyolítani egy ilyen eseményt. Heves sportvetélkedők zajlanak a szabad időben: legnagyobb sikere az asztalitenisz-csatáknak van. Valamennyi csoport gyakorolta ezen túl a társadalmi munka megszervezését is: néhány nap alatt a frissen épült létesítmény környékét kellemes parkká varázsolták, melyre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Rendszeres vendégek ezenkívül a táborlakók a termálstrandon, ahol módjuk van fürdőzésre, napozásra. Hetenkénti váltással érkeznek ide az új lakók, s mindig nehéz a búcsú: akadt csoport, amely hamisítatlan „ballagást” rendezett távozás előtt. Kohári Ferenc, a tábor parancsnoka mégis annak örül a legjobban, hogy a fiatalok az eddiginél komolyabban veszik a képzést. A hangsúly most azon van, minél több praktikus módszert sajátítsanak el az alapszervezetek vezetői, melyek által színesebb, vonzóbb lehet majd a következőkben a falusi, üzemi szervezett fiatalok élete. Üttörővezetőknek is otthont ad majd a nyáron a tábor, s lesz alkalom — augusztus első hetében — üdülésre is. Jócskán vannak olyan KISZ-vezetők, akik távozóban újabb randevút adtak egymásnak az üdülés idejére. Mert megszerették a KISZ megyei bizottságának táborát, ahol nemcsak kikapcsolódni, hanem sok okos, fontos dolgot is tanulni lehet fás* M ájus utolsó napjai óta újra népes Sóstó egyik festői része: a strand tő- szomszédságában megnyitotta kapuját a KISZ megyei bizottságának „Szamuely Tibor” nevét viselő vezetőképző tábora. Szeptember harmadikéig mintegy 3 ezer fiatal lakója lesz a tábornak, amely újabban ebédlőhelyiséggel, tágas előadóteremmel és klubszobával gazdagodott. Jelenleg Foto: Hammel J. 1966, juntas T8.
