Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

--------------------------------------------------------------------------^ Levél eay paraszt fiúhoz az álmokról és az álmok fundamentumáról K EDV ES FIAM! Nem írom ide a nevedet, mert elejét akarom venni azoknak a házi perpatvarok­nak, melyek abból keletKeznének, hogy a világ szájára adtad az édesapádat. Még egy futó családi összetűzéstől is szeretnélek megkímélni, hiszen szavaid, véleményeid nem csak a Te megfogalma­zásodban hallhatók mostanában. Ezért találtam helyénvaló­nak a nyilvános válaszadást is, bízván abban, hogy Veled dis- kurálok, de mások Is értenek belőle. Emlékszel ? Azt kérdeztem, milyen pályára készülsz, mivel most hagyod magad mögött az általános iskola nyolcadik osz­tályát. Te akkor hallgattál annyit, míg az ember rágyújt egy cigarettára és csak azt felelted: „Mindenesetre tovább tanu­lok.” Azt, hogy milyen iskolában és mit tanulnál, továbbá, hogy majdan milyen munkával szerelnéd megkeresni a kenye­redet, ezekről semmiféle határozott elképzelésed nem volt. Ügy gondolod — mondtad, — hogy közgazdasági technikum­mal próbálkozol, de ha ott nem megy, majd gimnáziumba mégy. „Hogy mi leszek? Azt én is szeretném tudni...” — véle­kedtél. Tétován megkérdeztelek: „Ha már édesapád tsz-tag, még­pedig nyolc hold földjét vitte be a közösbe, vajon nem jutott még eszedbe, hogy Te is a mezőgazdaságban keresd a jövő- det?” Fölkaptad a fejedet erre és mint apád szavajárását idéz­ted: „Ha megvan a föld kasza nélkül, a mezőgazdaság is meg lesz paraszt nélkül...” IGAZ, HOGY jelentős mennyiségű gép áramlik a mező- gazdaságba, de azok az összes munkaszükségletnek még az egyhetedét sem képesek ellátni. A gyorsan növekvő szőlő­gyümölcsös és konyhakerti üzemágak pedig még hosszú ideig elsősorban a kétkezi munkára épülnek. Ma már a termelőszö­vetkezeteken belül a 60 éves férfiak és az 55 éves nők az egész tagság 40 százalékát jelentik. Ki mondhatná, hogy a földmű­velés megszűnt mint életpálya?! Hiszen csak ebben az ötéves tervben 300 ezer új munkaerőre van szüksége a mezőgazda­ságnak s ennek a roppant dolgozóseregnek jó kétharmada csak a fiatalokból rekrutálódhat. „De én tovább akarok tanulni. Miért ne tudhatnék többet, mint az apám?!” — néztél komolyan a szemembe. Szavaidból csak arra következtethettem: Te, a modern táncokat kedvelő, jólöltözött legényke is azt az ásatag, réges-rég elavult néze­tet vallód, hogy a mezőgazdaságban végzett munka és a ta- nultság kizárják egymást. Ki mondta hogy ne tanulj ? A kor­szerű mezőgazdaságnak nem zsákhordó hórukk legényekre van szüksége elsősorban. Hiányt szenved olyan szakképzett jószág­gondozókban, kertészekben, öntözési-, gépszerelői — és sorol­hatnám a szakmákat napestig — szakemberekben, akik hozzá­értésükkel segítenének a gazdaságok adottságainak jobb kihasz­nálásában. Csaknem hihetetlen, mégis így van, olyan lányok, akik a gépírást komoly szakmának tekintik, félvállról beszél­nek a képzett baromfigondozókról, tejkezelőkről vagy akár virágkertészekről is... Nemcsak divatos igazságok vannak, is­merünk divatos tévedéseket is. Az egyik legnagyobb hiedelem, hogy a továbbtanulás az a mezőgazdaságtól való eltávolodás­sal egyértelmű. Vajon tanultabbnak tekintheti-e magát a gim- háziumot hármas bizonyítvánnyal végigbotladozó fiatalember annál az osztálytársánál, aki például az általános iskola után mezőgazdasági szakmunkástanulóként kitanulta a gyümölcs- kertészséget?! És ez talán válasz arra is, hogy vajon csak úgy tunulhat-e valaki többet az apjánál, ha hátat fordít a földnek, a falunak s vele többnyire a szülői háznak is? Beszélgetésünk során Te a zsenge legényke, engem, az ötven felé ballagó férfit egy pillanatra sarokba szorítottál. El- mondtad, hogy nálatok a tsz idős vezetői „szélbe szórt pénz”- nek nevezik a szakmunkásképzésre fordított összeget. Ezért is húzódoznak sokan falutokban a mezőgazdasági szakmáktól, mert az öregek szemében csak a nyers testi erő számít, a di- kón alvás a férfíélet s a mázsás terhek emelgetése a férfivir­tus jele... Elhiszem, hogy vannak még ilyen nézetek. Általában olyan emberek a hirdetői, akik zord, küzdelmekkel teli ifjú­kort éltek át, kérges a tenyerük, mintha vaskesztyűt viselné­nek és kemények önmagukkal szemben is. őket már a viták nem változtatják meg, legföljebb a meggyőző jó tapasztalatok. Hidd el, ennyi nézetkülönbség minden korban volt az öregek és a fiatalok között. Ezt a türelem, a fiatalok nyilvánvaló jó­szándéka s az idő majd elgereblyézi valahogy. És a mezőgaz­daságot élethivatásul vállaló fiatalok mellett áll — teljes te­kintélyével —, az állam. Ez a hivatalos támogatás sok jeléből válik érthetővé még a vaskalaposok előtt is. Egyébként, ha az ember igazán akar valamit, akkor nem tekinti érte fölösleges­nek még a küzdelmet sem. VÉGÜL EGY VALÖBAN kényes kérdésről. Emlékszel, , már harmadszor kerültük meg a templomkertet, s keserűen kifakadtál: „Évekig biztatták a parasztfiúkat menjenek egye­temre, legyenek orvosok, jogászok, tanárok. Most meg le akar­nak beszélni bennünket erről?” Amikor Te még nem éltél, a felszabadulás előtti időben a legkitűnőbben tanuló parasztgyerekekből is csak ritkaság- számba menő kivételként lett gimnazista, még kesevebb ju­tott az egyetemre és egész emberöltők teltek el, míg egy nagy­község parasztfiataljai közül valaik orvossá, mérnökké vagy hasonlóvá vált. Hogy kitárult a legfelsőbb iskolák kapuja a parasztság gyermekei előtt, azt Te magad példáztad, midőn sorra vetted, hogy csak szűkebb rokonságodból három fiú ju­tott egyetemre, egy lány végzett védőnői iskolát és öten jár­nak most középiskolába. Arra a kérdésemre, hogy milyen ta­nulók voltak ezek a rokongyerekek, büszkén mondtad: „Né­gyesnél egyik sem volt gyengébb.” Te pedig — magunk közt szólva — szerencsés hármas vagy. Ez az átlag szerinted olyan tanulmányi dicsőség, amit föltétlenül „meg kell fejelni” négy gimnáziummal? Azt magad is tudod, hogy az egyetemi fölvételi már nem babra megy. Az általános iskolai hármas átlagból könnyen válik a középisko­lában még szerényebb osztályzat. Folytassam? Bizonygassam faludbeli példákkal, hogy milyen nehezen találják a helyüket azok a fiúk, lányok, akik csak éppen hogy átcsúsztak az érettségin ? Te ezt ugyanolyan jól tudod, mint én. BEFEJEZÉSÜL egyetlen kérdés marad: mit tégy? Erre csak Te válaszolhatsz. Én csupán arra figyelmeztethetlek az idősebb és a rokonszenv jogán: bár „csak” tizennégy esztendős vagy, mégis nagy felelősséget veszel válladra a pályaválasztás­sal. Jogod van ahhoz, hogy álmaid legyenek, önmagaddal szembeni felelősséged pedig arra tanít: csak a valóság, a lehe­tőség fundamentumán építhetjük föl a megálmodott jövendőt. Nyisd ki a szemed, beszélj őszintén terveidről szüléiddel, ne szégyellj tanácsot kérni tanáraidtól, vagy akár néhány év­vel idősebb pajtásaidtól. És válassz szerencsésen. EZT KlVANJA NEKED öreg barátod Bajor Nagy Ernő Fé! évszázad után vallott a meteorit A „törékeny** bittor és társai . . . Stoppolt ruha és rugó nélküli gyermekjáték — Gyárihibás kerékpárkülsők — Rádiót vennék, de Minőség, választék a kereskedelmiek szemszögéből A gazdasági életünkben végbemenő változások egy­re inkább szükségszerűen vetiK fel a termékeket elő­állító ipar és a felvevő piac szorosabb kapcsolatát. A jövőben csak azok a termé­kek lehetnek versenyképe­sek, amelyek kapósak, köz­kedveltek lesznek a vásár­lók körében. Már a szállításnál kezdődik Törött bútort például sen­ki sem szívesen vásárol. S hogy mégis sok van belőle a nyíregyházi bútorboltban, arról nemcsak a vasút, ha­nem a bútoripar is tehet. A bolt külön erre a célra be­rendezett műhelyében külö­nösen a sarkukkal együtt kiszakadt ajtajú bútorok javítása ad sok munkát. Az ok egyszerű: A különböző műanyagbútorlapoKba csak egy vékony fabetétet (tiplit) építenek, s ezekre rögzítik az ajtósarkokat. Ezek a szállításoknál előforduló na­gyobb igénybevétel miatt a betétekkel együtt kitörnek. Megjavítják, de ez már rontja az áru minőségét. Célszerűbb lenne, ha az ipar már előre hosszabb fabetétet használna. Minőségileg kifogásolt árut kapott nemrégiben az egyik ruházati bolt. A Bu­dapesti Női Ruházati Ktsz. termékei között néhány ru­ha festékfogott, illetve stoppolt volt. Természetes dolog, hogy az árut nem vették át, nem kerülhetett forgalomba. A sport- és játékáru boltba olyan meccslabdát és kézilabdát szállított a 71-es' Sport- Hangszer Nagykereskedelmi Vállalat, amelyek a szele­peknél levegőt engedte«. Ezek az áruk a gyárból ke­rültek ki hibásan. Ugyan­úgy. mint a rugó nélküli játékpuska és a kerék nél­küli billenőplatós autó. Legalább törekvés legyen A műszaki cinkeknél el­sősorban a kerékpár- és motorkerékpár gumikö­penyek kerülnek hibásan a kereskedelembe. Az összes minőségi reklamációk 90 százaléka ilyen irányú, s a köpenyek 35—40 százaléka egy hónap múlva tönkremegy. Fokozza a vá­sárlók elégedetlenségét az hogy ezeket a jogos rekla­mációkat az előírt nyolc nap helyett olykor csan egy hónap elteltével korrigál­ják. Nagyon sok a minőségi reklamáció az Egri Finom- mechanikai Vállalatnál ké­szített kerékpárdinamóknál is. A forgórész beragad, mert a görgős csapágyak megmunkálása felületes. Nem a célnak megfelelő anyagból Készülnek a Zo­máncipari Művek által gyártott teatűzhelyek öntött­vas fedőlapjai. A rideg, vagy rosszul hőkezelt anyag már az első használat után elreped, használhatatlanná válik. Ugyanez a helyzet a Budapesti Finomacéláru­gyárban készült késeknél, zsebkéseknél is. A kemény­re edzett eszközök gyakran elpattanna«. Nem csoda, ha a vásárlók szívesebben ve­szik meg a jobban bevált gyártmányokat, esetleg a külföldi kések. A kézi szerszámoknál a fogók tö­rése gyakori. Ez szintén a felületes hőtechnikai eljá­rás hiányosságaiból adódik. Dicséretes dolog, hogy az ipar az utóbbi időben tc- reksziK modernebb vonalú tv és rádiókészülékek előál­lítására. De ami helyesnek bizonyult a tv-készülékek esetében, az nem vált be a rádiókészülékeknél. Sokan keresik még a hagyományos „kávaformákba” épített, olcsó készülékeket. Sajnos, hiába. Egyedül a Pacsirta maradt meg a kedvelt for­mánál, de ennek az ára 2800 forint. Az ipar nem számolt azzal, hogy a tv- tulajdonosoknál általában a rádiót már nem tekintik bútornak, inkább kiegészí­tője a tv-nek. Versenyképes árukat! Az érdeklődés inkább a zsebrádiók iránt nőtt meg. de ezek között sem nagy a választék. Nem szívesen veszik a 700 forintos ma­gyar gyártmányú zsebrádiót, mert csak teleppel műkö­dik, nincsen hozzá akku­mulátor. Ellenben annál kapósabb a szovjet gyárt­mányú Szokol, amely csak nyolcvan forinttal drágább, de van hozzá bőrtok, akku­mulátor és töltő, sőt fül­hallgató is. Ideje lenne a magyar rádióiparnak is lé­pést tartani a fejlődéssel, s a külföldiekkel versenyké­pes, olcsó zsebrádiókat elő­állítani. Ritkán fordul elő az is, hogy a vevő olyan villany­égőt kapjon, amilyet énr akar .Kétségtelenül előnyö­sebb az Egyesült Izzónak, ha egy-egy izzóértéket hu­zamosabb ideig, nagy soro­zatban gyárt, de figyelem­be kellene azt is venni, hogy ha a vásárlónak 15-ös égő­re van szüksége, akkor nem szívesen veszi meg a hat­van, vagy száz wattos izzó­kat. Első látszatra nem nagy dolgok ezek, de összességé­ben egyre nagyobb szere­pet kapnak a termelő ipar és felvevő piac kapcsolatá­nak alakulásában. Az el­avult, vagy túlmodernizált cikkek gyártása éppen olyan veszélyes a gyártó üzemnek, mint a hibás, vagy selejtes áru. Az új gazdasági mechanizmusban kialakuló versenynél azok lesznek a nyertesek, akik a vásárlók igényeit figyelem­mel kísérik. Tóth Árpád Most fejeződött be az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem ásványtani tanszékén annak a meteoritnak a vizs­gálata, amelyet nemrég dr. Csallány Dezső kandidátus, a Szabolcs-Szatmár megyei múzeumok igazgatója kül­dött fel Nyíregyházáról. Ez a meteorit 1914-ben hullott le Nyírábrány környékén. Az akkori feljegyzések szerint azon a napon este 7 óra táj­ban szabályszerű tűzgömb jelent meg az égbolton, ha­talmas fénycsóva alakjában vonult rajta végig, majd messzehangzó dörrenések kö­zepette szétrobbant. A vizsgálat ugyanis meg­állapította, hogy ez az 1100 grammos égi lövedék úgyne­vezett amfoterit, vagyis a meteoritoknak ahhoz az át­meneti jellegű csoportjához tartozik, amelyből eddig mindössze vagy húszat talál­tak az egész világon. A jövő faluja: helikopterrel . .. Kiállítás az úttörők munkájából Kiállítás nyílt Nyíregyhá. zán. Valamennyi darabja, a legkisebbtől a legnagyobbig gyermeki kéz munkája Kisdobosok, úttörők készí­tették a húszéves úttörő- mozgalom tiszteletére, s ju­bileumi kiállításokon mutat­ják be a Szamuely Tibor Üttörőházban. Szamuely neve fémjelzi ezt a gyermekkiállítást. A fő helyen eredeti Szamuely- dokumentumok, fotókópiák sorakoznak, bemutatva a hős forradalmár életútját. A „Tettek Könyvéből” szinte felelevenedik a húsz év fejlődése. Ott vannak az első úttörődokumentumok, jelvények, nyakkendők, azoknak a vezetőképző tan­folyamoknak programjai, ahol az első vezetők készül­tek lerakni a színes, eleven úttörőélet alapjait. Válla- jon négyszáz facsemetét ül­tettek a pajtások a Tiszavas- vári Kabay Általános Iskola úttörői 320 mázsa paprikát gyűjtöttek be a tsz-nél egy hét alatt, ugyanott mások 140 mázsa vas- és fémhul­ladékot vittek a MÉH-hez. A lapokból felelevenedik a tiszalöki pajtások szorgos munkája amint két uszály­ból rakják a folyamkavi­csot — az épülő új, négy­tantermes iskolájuk alapjai­hoz. És fényképről mosolyog az olcsvaapáti Etelka és Ir­ma néni — körülöttük nyak­kendő« fiúk, lányok —- a paj­tások felaprították a téli tü­zelőt. És látni a felsősimái pajtások igyekezetét, amikor a szolidaritási csekk „Fo­rint” rovatába beírják 822-t. Vietnami pajtásaik­nak küldték. A kiállítás másik részeóen a szakkörök, az őrsök mun­kái. Élethű makettek a vá­ros, a megye szocialista lé­tesítményeiről: a MÁV ál­lomás, a Zrínyi gimnázium, az SZTK, az Északi Alköz­pont távlati képe. Es még egy, a makettek közül: a 4. számú általános iskola paj­tásait a Hold-utazás ihlet­te, amikor megmintázták a Luna—9-et, a Holdra érés pillanatában. A képzőművész szakkö­rök, technikusok munkás­sága külön élmény. Saját készítésű rádió szolgáltatja a zenét, piros és zöld lám­pa villog a villamosmakett sínpárja mellett, működő hajók, repülők a modelle­zőktől. Beregi keresztszemesek; a látogató nem is tudja el­dönteni, melyik szebb, a ti- szaszalkai úttörőké, vagy a gyógypedagógiai intézet ügyes kezű kis mestereié. A kisdobosok munkái kö­zött a tv-Mazsola számos figurája, Foxi Maxi és tár­sai, tucatszámra ötletesebb­nél ötletesebb apró játékok töltik meg az asztalt. A jö­vő faluját makettjük szerint a modern utcasorok mellett már a helikopter is jellem­zi. M. Ketten az ünnepeltek közül Ma még gyerekek, pajkos, élénk, csendes, dacos, szor­galmas, nyiladozó ember- palánták. Ök a holnap épí­tői, városok, gyárak, űrha­jók alkotói, a tudomány, a technika továbbvívői. Köz­tük kell keresni a holnap miniszterét, mérnökét, peda­gógusát, ipari és mezőgazda- sági dolgozóját. Most még gyerekek, az iskolapadok­ban ülnek. S akik nevelik őket oly­kor meg-megpihennek, visz- szatekintenek az útra, az örömökre, a kudarcokra. Arra a népes seregre, akik iránymutatásukkal felnőt­tek, emberré váltak. Aligha van ettől nagyobb öröm, és elismérest. Óvónők, taní­tók, tanárok, szakfelügye­lők, gyermekgondozók fá­radságos munkájára terelő­dik a figyelem, egyre több­ször, a hivatalos pedagógus nap előtt és után is. Nyíregyháza. Eötvös utca 18. Szoba-konyhás lakás. Ketten lakják, Szentiványi Ilona általános iskolai ta­nárnő és édesanyja. Buda­pestről telepedtek le Nyír­egyházára. Rokonuk nincs, ketten vannak, de mégsem ketten, sok ismerős, barát veszi őket körül. — És a gyerekek — jegy­zi meg a tanárnő. — Velük soha nem unalmas, nem cél­talan az élet, nem érzem magam egyedül. Huszonhét éve így van ez... A hivatalos iskolai órákon túl is akad hasznos és kel­lemes elfoglaltsága a tanár­nőnek. Az egész ország meg­ismerhette a Földrajztanítás című szakmai folyóiratból a nyíregyházi III. sz. általá­nos iskola, — ahol már 16 éve tanít —, szakköreit. Tér­képész, meteorológiai, sőt idegenvezető szakkörben tanítja a gyerekeket, feldol­gozta a megye nevezetessé­geit. Ugyancsak szabad ide­jében foglalkozik a VII. osztályos földrajzkönyvve] is, az Országos Pedagógiai Intézet felkérésére megfi­gyeléseket végez az új tankönyv hasznosságáról, a tanítási tapasztalatokról. Beférnek napi program­jába az ismeretterjesztő elő­adások is, megfordult már nem egyszer a tanyavilág­ban, Felső-badur, Ságvári­telep — legutóbbi helyei. A föld megismertetése, a földrajzi érdekességek sze­repeltek előadásában. Éve­kig volt a pedagógusszak­szervezet üdülési felelőse, most pedig nőfelelős, nyug­díj előtt álló kollégákat lá­togat, gondjaikat jegyezgeti fel, sérelmeket intéz. Mind­ezt önzetlenül. — Nagyon szeretek be­szélgetni a szülőkkel, nem­csak a fogadó órákon az is­kolában, hanem a családi tűzhely mellet is. így értem meg sokszor a gyerekeket, így teljes a kép, melyet nem nélkülözhet egyetlen pedagógus sem..; Egész életre szóló élmé­nyek után kutatunk. Szent­iványi Ilona tanárnő azon­ban csendesen folytatja: — Az ember öröme, bána­ta inkább ilyen apróságok­ból tevődik össze. Nincsenek nagy élmények, vagyis minden óra élmény a neve­lőnek, ha szereti a gyereke­ket, a hivatását... Nagyhalászban nem talál­tuk a katedra mellett Kiss Dezsőt, a község köztisztelet­ben álló „Dezső bácsiját”, Lányával elutazott a fővá­rosba a pedagógusnapi ki­tüntetést átvenni. Felesége beszélt a küzdelmes évek­ről, a negyven évvel ezelőt­ti pályakezdésről. — Nem volt itt semmi, csak a négy fal, kőrakás. Dezső ültette el a fákat, -Öl­tött, szemzett, minden az ő kezemunkája az udvaron, a kertben. Negyven évig -egy faluban, nem kis idő, alig van ember, akit nem taní­tott volna... 65 éves, de még tanít, né­hány éve elvállalta egyik kollégájával a cigányosz­tályt. Szépen boldogul a gyerekekkel, soha nem veszti el a türelmét. — Nagyon meglepődött, elfehéredett, könyezett ami­kor elolvasta a miniszter levelét. Jólétét, hogy az ő munkáját, a 40 éves tanítást még fent is figyelemmel ki­sérték... Mindkét gyermeke foly­tatja az apja munkáját. Szép életút áll előttük. A holnap és egy kicsit 4 ma nemzedékének legkivá­lóbb nevelői pénteken vet­ték ét kitüntetésüket a par*f lamentben. _ (P. Gf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom