Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás a 2. aldalró!) Többek között azzal szá­molunk, hogy 1970-ben minden második család rendelkezik televízióval és csaknem minden harmadik család hűtőszekrénnyel. — A tervidőszakban foly­tatódik a 15 éves lakásépí­tési program végrehajtása. A III. ötéves terv 300 000 lakás építését tűzte ki cé­lul, ebből 100 ezret az ál­lami lakásépítés keretében. Ezzel a II. és a III. ötéves terv 10 éve alatt összesen 582 000 lakás épül fel. A megépülő lakások egy ré­sze — az állami lakásoknál csaknem 10 százaléka — le­bontandó lakások pótlását szolgálja. A nagy számú la­kásépítés ellenére még sok jogos lakásigényt nem tu­dunk kielégíteni, s ezért e területen fejlődésünket a lehető legnagyobb mérték­ben meg kell gyorsítanunk. A mintegy 200 000 magán­erőből építendő lakáshoz az állam öt év alatt 10 mil­liárd forint hosszú lejáratú hitellel, típustervekkel segí­ti a lakosságot. Ezenbelül előnyben kívánja részesíte­ni a társasházépítést A terv 20—30 ezer társasház formájában épülő lakással számol. Tervezzük, hogy a köz­műfejlesztésre előirányzott központi erőforrásokból 13 városban új vízmüvet, 24 városban pedig új csator­nát építünk. A lakosság he­lyi erőforrásait elsősorban a falusi közműves vízellátás­ra célszerű fordítani. E célok megvalósításaként 1970-ben a lakosságnak mintegy fele vízvezetékkel ellátott, 27—29 százaléka pedig csatornázott területen fog lakni. Biztosítani fogjuk, hogy 1970-re minden második család rendelkezzék propán­butángázzal, vagy vezetékes gázzal. Ajtai Miklós az oktatás­ról hangsúlyozta, hogy a távlati szakemberszükséglet kielégítése érdekében bőví­teni kell az oktatási kapa­citásokat, komplex, átgon­dolt intézkedések révén pe­dig biztosítani kell a ko­rábbi években született nagylétszámú korosztályok továbbtanulásának lehető­ségét. Szakemberképzés, oktatás 1970-ig az általános isko­lák tanulóinak száma jelen­tősen csökken, ennek elle­nére az egyes körzetekben fennálló problémák miatt további tantermek és in- ternátusi férőhelyek építése szükséges. A III. ötéves terv idősza­kában fejezik be az általá­nos iskola 8. osztályát az 1952—1954. között született, viszonylag nagy létszámú korosztályok. Ennek megfe­lelően csökken az általános iskolások összlétszáma, de növekszik az általános isko- ■* lát végzettek továbbtanulási igénye. Ezért szükséges, hogy a tanácsok az iskolai tantermekkel gazdálkodva, azokat átmenetileg más tí­pusú oktatási célokra is hasznosítsák. Emellett 1200— 1300 új közép- és szakmun­kásképző iskolai tantermet építünk. A következő években gyorsabban fejlesztjük a szakmunkásképzést, 1968— 1969-ben mintegy 10 0Ö0 fő­vel többet veszünk majd fel ezekbe az iskolákba, mint jelenleg. Figyelembe kell venni, hogy bár a kővetkező években jelentős számú fia­tal áll a szakmunkásképzés rendelkezésére, az 1970 utáni években azonban a korosztályok létszámának csökkenése miatt inkább bi­zonyos fokú hiány várható. Az iskolában végző fiata­lok jelentős része továbbra is az iparban, az építőipar­ban és a többi nem mező- gazdasági ágban fog dolgozni. Az előző éveknél nagyobb számban van azonban szük­ség fiatalra a mezőgazda­ságban. Az egyetemek és a főis­kolák nappali tagozatának első évfolyamára évente 9500—10 000 hallgató vehe­tő fel. Az egyetemi főisko­lai képzés terve ezzel a távlati igényeket kielégíti. Az oktatási feltételek meg­javítása érdekében tovább folyik a tanszékek, labora­tóriumok, tantermi és kol­légiumi férőhelyek fejlesz­tése. Tovább épülnek a mű­szaki és a vidéki tudo­mányegyetemek. A távlati szakemberszük­séglet kielégítése a felsőfo­kú technikusképzés jelentős mennyiségi és minőségi fej­lesztését indokolja. Az 1. évesek létszámát ezért az ipari felsőfokú technikumok majdnem minden tagoza­tán növelni kell, a felsőfo­kú technikumok nappali ta­gozatainak első évfolyamá­ra felvett hallgatók száma évi 4500—5000 lesz. Egészségügy A szónok az egészségügy­ről kijelentette: a terv mintegy 7—7500 kórházi ágy létesítésével számol. To­vább bővül a rendelőintéze­ti hálózat, az orvosi körze­tek száma 4300—4400-ra (12—14 százalékkal) növek­szik. Nagymértékben fejlő­dik a vidéki fogászati ellá­tás, bővülnek az üzemorvo­si. közegészségügyi, jár­ványügyi intézmények, ' a bölcsődék és a szociális ott­honok is. 1966—1970 között csaknem 4000-rel nő az orvosok szá­ma és így 1970-ben 10 000 lakosra mintegy 22 orvos fog jutni — mondotta Aj­tai Miklós, majd így fejez­te be beszédét: A kormány a törvényja­vaslathoz részletes indoklást fűzött, amelyben ismerteti a törvény alapjául szolgáló olyan részletes elgondoláso­kat és számításokat, ame­lyeket tervgazdálkodásunk korábbi tapasztalatai szerint több évre előre szükséges áttekinteni, de nem célsze­Friss István: rű jogi erővel bíró határo­zattá, törvénnyé emelni. A törvényjavaslat tehát lehetőséget ad arra, hogy a kormány a terv fő céljainak hatékony végrehajtása érde­kében számos részletkérdést az éves tervekben és ope­ratív intézkedésekkel a tervteljesítés menetéről, az objektív gazdasági körülmé­nyektől a nemzetközi piaci helyzet alakulásától füg­gően határozzon meg. A kormány gondoskodik arról, hogy a törvény vég­rehajtásához szükséges fel­adatokat, tennivalókat a minisztériumok, főhatóságok és tanácsok részére megfe­lelő formában előírja. Az utóbbi években a párt vezetésével jelentős eredményt értünk el, lerak­tuk hazánkban a szocializ­mus alapjait. A következő, hosszabb időre szóló társa­dalmi cél a szocializmus teljes felépítése. A III. öt­éves terv ennek a nagy feladatnak a szolgálatában áll, előirányozza a termelő­erők további fejlesztését, a munka termelékenységének lényeges emelését, az élet- körülmények további javí­tását, biztosítja a tudomány és a kultúra felvirágozta­tásának további alapjait. Fő társadalmi célunk. a szocializmus teljes felépíté­sét szolgálja a gazdasági mechanizmus tervezett re­formja is, amely a gazdasá­gi fejlődés újabb forrásait, a nép alkotókészségének további kibontakoztatását fogja eredményezni. Harma­dik ötéves tervünk össz­hangban áll a mechanizmus reformkövetelményeivel. A terv a fejlődés olyan prog­ramja, amelyben a párt po­litikája ölt testet és amely­nek teljesítésére harcba hív­juk a magyar dolgozók mil­lióit. Szünet után Pólyák Já­nosnak, az országgyűlés al- elnökének elnökletével foly­tatódott a tanácskozás. A tudomány szerepe Friss István, a terv- és költségvetési bizottság el­nöke. a törvényjavaslat elő­adója bevezetőben hangsú­lyozta, hogy a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat jóval kevesebb számot, megkötött­séget tartalmaz, mint a ko­rábbi hasonló dokumentu­mok. Ez annak a felisme­résnek az eredménye, hogy a központi tervben szereplő sok mutató, a központi gaz­dálkodás alá vont anyagok nagy száma, ezzel együtt a tervlebontás eddigi rendsze­re bizonyos mértékig aka­dályozta, hogy a döntés azokon a fórumokon szü­lessék meg, ahol az arra leginkább hivatott, a felté­teleket, a körülményeket és a követelményeket legjob­ban ismerő emberek dol­goznak. Az indokolatlanul sok központi előírás és megkötöttség elfojtja a he­lyi kezdeményezést és a kelleténél jóval kevesebb ember ügyévé teszi a gaz­dasági cselekvést, közvetet­ten tehát utat nyit volun­tarista, szubjektív dönté­sek meghozatalára. — Ez indokolja — folytat­ta Friss István, — hogy a gazdaságirányítás rendsze­rének továbbfejlesztése so­rán fokozatosan megszün­tessük a tervlemaradás mai rendszerét, és a döntés jo­gát általában azok kezébe tegyük le, akik a döntések meghozatalára a leghivatot- tabbak. A tervezésben végrehaj­tott változtatás lehetővé te­szi a széles körű vitát, el­lenőrzést és bírálatot, egy­szersmind megköveteli, hogy a különböző tudomány­ágak munkásai, az egyes területek szakemberei te­vékenyen vegyenek részt a tervezésben és egyéb gaz­dasági cselekvésekben. Friss István ezután a tu­domány szerepéről, növek­vő jelentőségéről szólt. Mint mondta, az utóbbi években sok szó esett arról, hogy a tudomány termelő erővé vált. Sokan azonban azt tartják, hogy a terme­lőerővé vált tudomány gyűjtő fogalma alá csupán a természettudományok és a műszaki tudományok tar­toznak. Ezeket a kapitalista országok is messzemenően igénybe veszik a műszaki fejlesztés meggyorsítása ér­dekében, a szocialista tár­sadalomnak azonban egyik előnye éppen az, hogy a társadalomtudományokat — köztük elsősorban a köz­gazdaságtudományt, továbbá a szociológiát — valóban az egész társadalom szolgá­latába állíthatja. A mi kö­rülményeink között valóban adott a lehetőség, hogy tudományos alapokra he­lyezzük az egész népgazda­ság tervezését, egész terv- gazdálkodásunkat. A mezőgazdasági előirány­zatokról szólva a törvény- javaslat elődója kiemelte: a tervezett fejlődési ütem ala­csonyabb a második ötéves tervben eredetileg Tervezett üteménél, amely — mint a gyakorlat igazolta — nem volt reális. A bizottsági tanácskozásokon felmerült a kérdés: nem azért ilyen szo­lid a mezőgazdasági terme­lés tervezett fejlesztése, mert a mezőgazdasági jel­legű beruházások hányada az összes beruházásokhoz képest valamelyest alacso­nyabb, mint az előző terv­időszakban volt? A való­ság az, hogy abszolút szá­mokkal mérve a mezőgaz­daság beruházási részesedé­se mintegy 4—5 milliárd fo­rinttal haladja meg a ko­rábbit, s a terv sok olyan be­ruházást is tartalmaz, amely közvetve a mezőgazdaság fejlesztését szolgálja. Beszéde végén Friss Ist­ván arra kérte az ország- gyűlést, hogy a népgazdaság harmadik ötéves tervéröl szőlő törvényjavaslatot — a bizottságok által javasolt módosításokkal — fogadja el. Ebédszünet után az elnök­Németh Károly: lő dr. Beresztóczy Miklós nyi­totta meg az ülést, majd dr. Bodogán János képviselő emelkedett szólásra. Utána Németh Károly képviselő, a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Települjön több üzem Budapestről vidékre A harmadik ötéves terv elért eredményeink megszi­lárdításának, a szocializ­mus további építésének, az élet- és munkakörülmények javításénak szolid, megala­pozott terve, a szocializmus, építésének öt évre szóló nemzeti programja. Németh Károly ezután méltatta azt a munkát, ame­lyet a második ötéves terv időszakában pártunk veze­tésével a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk vég­zett. A tisztelet és a meg­becsülés hangján szólhatunk csak arról a munkáról —, mondotta — amely az el­múlt öt esztendőben is ma­radandó alkotásokkal gyara­pította hazánkat. Hibák, gyengeségek, kö­vetkezetlenségek is tarkí­tották munkánkat. De ezek sikeres leküzdésének az is feltétele, hogy mindenki, aki becsületesen dolgozik — és népünk túlnyomó többsége így dolgozik — tudja: van értelme a mun- * kának, az erőfeszítések a haza, a nép javát szolgáló eredményekre vezetnek. Németh Károly ezután a fővárosnak a második öt­éves terv időszakában elért eredményeiről adott szá­mot. Budapesten, ahol a magyar ipari munkásság több mint 40 százaléka he­lyezkedik el, öt év alatt 35 százalékkal növekedett az ipari termelés. Az országgal együtt fejlő­dött, szebb, gazdagabb lett fővárosunk és lakóinak éle­te — felépült a magyar híd­építők nagyszerű alkotása, az új Erzsébet-híd, épül, formálódik a Várnegyed. A fejlett tőkés országokkal is álljuk a versenyt, pél­dául a közoktatás, az egészségügy, szociális ellá­tás terén. Tudjuk hogy tő­lük még sok tekintetben el vagyunk maradva, de szo­cialista társadalmi rendünk minden tőkés ország fölött áll az emberiesség, a dol­gozókról való féltő gondos­kodás, a társadalmi fejlő­dés tekintetében. Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy az ipar, va­lamint a lakosság létszámá­nak növekedésével a város fejlesztése nem tartott lé­pést. Folytatni kell egyes fővá­rosi üzemek vidékre telepí­tését, mégpedig az eddigi­nél zökkenőmentesebben. Az országos nagyvállala­toknak az eddiginél több termelési profilt kell „átte­relniük" a fővárosi üzemek­ből már működő vidéki üze­mekbe, ahol egyúttal a fog­lalkoztatási problémákon is könnyebben lehet enyhíte­ni. Népgazdasági érdek, hogy ily módon is javít­sunk a főváros munkaerő­helyzetén, s elősegítsük a túl­zsúfoltságból származó fe­szültségek feloldását. Egyúttal hozzájárulhatunk a vidék iparosításának meggyorsításához, a he­lyenként fennálló foglal­koztatási gondok enyhítésé­hez. A harmadik ötéves terv- végére a főváros 2 030 000 lakossal számolhat. Helyi és központi forrásból eny- nyi ember legszükségesebb igényeinek kielégítését tud­juk biztosítani. A harmadik ötéves terv az állami lakásépítés ará­nyát a fővárosban maga­sabban irányozza elő az elő­ző öt évinél. A korszerű la­kásépítés feltételeinek to­vábbi javítására a tervidő­szakban két újabb nagy teljesítményű házgyárat he­lyeznek üzembe. Országosan is keresnünk kell a lehetőségét annak, hogy az éves tervek során a tervben előirányzotthoz képest növelhessük a lakás­építés ütemét. Méginkább országos üggyé kell tenni a lakáskérdés megoldását, például az üzemek bekap­csolásával, az építőanyag­ipar termelésének nö­velésével, s jelentős állami támogatással meg­indult társasházépítési ak­Maczkó Gábor Szabolcs megyei képviselő utalt arra, hogy a terv végrehajtása során tovább javul a megye munkaerő- és foglalkozta­tottsági helyzete. Szükség is lesz az ilyen irányú fejlő­désre, mivel az elmúlt ti­zenöt esztendőben 140 ezer­nél többen költöztek el vég­legesen a megyéből, és saj­nos jelenleg is mintegy 35 ezer ember — nap mint nap, vagy hetenként utaz­gatva — más megyébe jár el dolgozni. Nem csekély összeget tesz ki a részükre biztosított vasúti és egyéb kedvezmény, különélési díj stb. Mindez megtakarítha­tó, ha a lakóhelyükön, vagy annak közelében tudnak Dr. Horgos Gyula: — A népgazdaságunk harmadik ötéves tervére vo­natkozó törvényjavaslat csaknem valamennyi fejezete közvetve, vagy közvetlenül érinti a kohó- és gépipart — mondotta bevezetőül, majd a második ötéves terv idősza­ka alatt a kohászat és a gépipar fejlődéséről beszélt. A miniszter többek kö­zött megemlítette, hogy Sal­gótarjánban új huzalmü épül, nagy szilárdságú acél­huzalok, előfeszített beton­acélhuzalok, ötvözött és lágyhuzalok gyártására. A Lenin Kohászati Művekben. Ózdon, a Dunai Vasműben újabb felülettisztító és kiké­szítő berendezések épülnek, ezek is a termékek jobb minőségét szolgálják. Ezután Horgos Gyula utalt arra, egyes termékek tovább feldolgozásáról a kohászat maga fog gondoskodni, és ezzel nemcsak a minőséget javítja, hanem a termék választéka is bővül. A gépipar várható fejlő­déséről szólva a miniszter utalt arra, hogy a termelés belső szerkezetének átalakí­tása folytatódik. Elsősorban azok a gépipari ágazatok fejlődnek jelentősebb mér­tékben, melyek iránt állan­dó és nagy a hazai és kül­földi igény, továbbá ame­lyeknek gyártmányait a leg­rövidebb idő alatt nemzet­közi színvonalra lehet emelni. A gépipar fejleszté­ció szélesítésével, a lakos­ság jobb építőanyagellátá­sával és más módon. Javítani lehet és kell a lakáselosztási rendszert is. Szabályozni kellene ponto­sabban az állami erőből épült lakások elosztásának teltételeit. Lehetőségeink keretein belül, de jobban előnyben kellene részesíteni a többgyermekes és kisebb keresetű családokat. Az ál­lami lakásokból való na­gyobb részesedés mellett egyre gyakrabban merül fel az az igény is, hogy üzemi dolgozók nagyobb számban juthassanak például szö­vetkezeti lakáshoz. A szónok ezután a la­kosság fogyasztási cikk el­látásáról szólt. Megállapí­totta, hogy az utóbbi évek­ben jelentősen javult hely­zetünket figyelembe véve kedvező. Németh Károly végezetül a harmadik ötéves terv végrehajtásában a főváros dolgozóira háruló feladato­kat ismertette, a harmadik ötéves tervről szőlő tör­vényjavaslatot elfogadta. nekik megfelelő munkaal­kalmat teremteni. A képviselő javasolta, hogy az illetékesek a vi­déki ipartelepítések során megvalósuló egyes beruhá­zások mellé eleve biztosít­sanak szükséges számú la­kást az illető megye lakás­keretéből. A képviselő elfogadta a törvénytervezetet, s az or­szággyűlésnek is elfogadás­ra ajánlotta. Ezután az elnök szünetet rendelt el. A szünet után Pólyák Já­nos elnökletével folytató­dott a tanácskozás. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter fel­szólalása következett. sére 80 százalékkal nagyobb összeget költenek, mint a második ötéves tervben. To­vábbra is kiemelten kezelik a híradástechnikai ipart. Ezután arról szólt, hogy a gépgyártás 40—45 százalé­kos átlagánál nagyobb mértékben növekszik a vegyipari, élelmiszeripari és mezőgazdasági gépgyár­tás termelése. A mezőgaz­dasági gépgyártás körülbe­lül 60 százalékkal lesz na­gyobb öt év múlva, s eb­ben még nincsenek benn« az erőgépek, traktorok. A gépipar 1970-ig terme­lési többletének nyolcvan százalékát, a termelékeny­ség javításával kívánja biz­tosítani. Befejezésül a gyártmá­nyok élettartamának növe­léséről szólt, példaként em­lítve a Csepel Diesel-moto­rokat, melyeknek korszerű­sítésére, élettartamuk foko­zására 310 millió forintot költ az ország a harmadik ötéves tervben. A vitában felszólalt még Horváth Ede Győr-Sopron megyei képviselő, Lehel Fe­renc Vas megyei képviselő, Szabó Gusztáv Pest megyei képviselő. Somoskői Lajos Nógrád megyei és Sárosi György Bács megyei képvi­selő. A vita után az elnöklő Pólyák János bezárta a csü­törtöki ülést. Az országgyű­lés ma 10 órakor a terv-törvényjavaslat vitájá­val folytatja munkáját Macskó Gábor: javul a foglalkoztatottság Áz emelkedés 80 százaléka a termelékenységből lesz \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom