Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az X. oldalról) Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az ipari üzemeknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeállítaniok és végrehajtaniok, hogy maximális legyen a termelést, a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítani kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagymértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai, és tovább csökkenhet az egyes területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. E törekvésünk nyomán egyes iparilag gyengén fejlett körzetekében, mindenekelőtt az Alföld és a jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta: /. Fűtőanyagszükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasználását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelőanyag fel- használáson belül 1970-ben az 1960 évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fejlett országok energia- fogyasztási arányaihoz. A fűtőanyaggazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel és import útján valósítja meg. A kitűzött cél az, hogy tüzelőanyagbázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamosenergia- iparunkban pedig mintegy 1000 mw új kapacitást létesítünk. Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe. 2. A vaskohászat tervelőirányzataiban a termékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új elek- troacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű továbbfeldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, az elő- és kikészítő kapacitás növelését, valamint új hőkezelő berendezések létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengerelt acél termelését 1965- ről 1970-re 60—65 százalékkal kell növelni. 3, Alumíniumiparunk további fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumini- umegyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő legkorszerűbb alapon. Mint ismeretes, az egyezmény alapján áthidalható majd bauxitvagyonunk gazdaságos hasznosításának égyik akadálya: a nagy mennyiségű, olcsó villamos- énergia-hiány. Mivel az egyezmény értelmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alumíniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970- ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai termelésből ugyancsak 60 ezer tonna alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alumíniumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, értékes félgyártmányokká és készgyártmányokká. Az alumínium félgyártmányok termelésének növelésére a III. ötéves tervben több beruházást indítunk a szűkén vett alumíniumiparon kívül is. 4. A magyar iparfejlesztésnek a harmadik ötéves terv időszakában is központi feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés tervezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlagos fejlődési ütemének. A III. ötéves tervben a nitrogénműtrágya-gyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgázbázisra. Megindítjuk a kar- bamidműtrágya-gyártást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználás négy kg. volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. III. ötéves tervünkben a pvc gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű műanyag gyártása kerül előtérbe. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyagbázisának bővítése miatt van szükség. Hazánkban a szintetikus vegyiszálak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965-ben mindösz- sze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulózé és a papíriparban. 5. Tovább folytatjuk a gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző ötévinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosít. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából igen jelentős közúti jármű programra fordítjuk. Ezenbélül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970- re körülbelül évi 7000 db- ra emeljük. Az autóbusz- gyártás tervezett fejlesztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban is jelentékeny fejlődést vonjon maga után. A gépipari fejlődésünket természetesen nemcsak a beruházási előirányzatok biztosítják, hanem az a hatalmas értékű szellemi, tudásbeli alap, amelyet gépiparunk műszaki értelmisége, szakmunkásgárdája képvisel. Alapvetően rajtuk múlik, hogy gépipari konstrúkcióink a műszaki paraméterek és a minőség vonatkozásában is állják a versenyt a világpiacra kerülő hasonló termékekkel és ezzel biztosíthassuk a gépipar vezető szerepét a külkereskedelemben is. 6. A beruházások és a lakosság sókrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővítési lehetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek az építőipari munka- ráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni, és azok a szervezési, irányítási módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet hatékonyan kihasználni. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább a fele, a mezőgazdasági épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemileg előregyártott szerkezettel készüljön. Különösen az ipari építkezéseknél szükséges a kivitelezési időtartamot lényegesen csökkentő előregyártott szerkezetek alkalmazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelékenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM építővállalatainál a gépállomány teljesítőképessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40 —42 százalékkal növekedjék. 7. A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra hagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban. Nálunk is csakúgy, mint világszerte a textilipar termelésen belüi fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A III. ötéves tervidőszak végére a köt- szövőipari termelés részarányát a textilipar termelésben az 1965. évi 12 százalékról 15—16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 s2ázalék) tervezzük növelni a bőrcipö- termelést. a. Közismert, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében és az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sókrétű áru- és szolgáltatási szükségletei megfelelő színvonalon kielégíthessék, és fejleszthessék exporttevékenységüket is. A szövetkezeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint beruházást tervezünk. A mezőgazdaság fejlesztése kulcskérdés Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük. Hazánk kedvező mező- gazdasági adottságokkal rendelkezik, s a mezőgazdaság — külkereskedelmi áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazdaság fejlesztését- a 3. ötéves terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvény- javaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazda- sági ' termelésnövekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mező- gazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek. Engedje meg a T. országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A III. ötéves terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyítva növeljük a beruházásokat, és a beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődlegesen a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítése, beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettírozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő, gyümölcs és zöldségtermesztés, valamint az állatenyésztés területén. — Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—36 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabona- kombájn beszerzése válik lehetségessé. — Az 1966. január 1-én életbe léptetett termelői áremelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészség- ügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érdekeltségét, fokozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló eszközök — ezenbelül a meglévő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. — A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és határozott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gazdaságok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a barorpfitenyésztés) emelkedik. — A mezőgazdaság munkaerőellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy- létszámúak és így a lsi^tő- sége reális a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedésére. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gazdasági intézkedéseket kell tenniök. Ezek között igen jelentős á termelőszövetkezeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági gépesítés során különös figyelmet kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel a2 őszi munkacsúcsban jelentkező munkaerő- hiány enyhítésére. Kenyérgabonaeilálást hazai termésből — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növénytermesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulásának következménye. Úgy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idejében történő gondos talájelőkészítést és vetést, a műtrágya szakszerű. céltudatos felhasználását továbbra is lényegében kötelező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok elé. A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig a vetésszerkezetnek lényeges változtatásával, összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezenbelül különböző j^mzetközi egyezmények- benlrvállalt kötelezettségekkel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64 évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatot jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék területét és termésátlagát. Ennek megvalósítása megköveteli a rendelkezési-e álló anyagi erőforrások koncentrálását és a felvásárló szervek, valamint a konzervipar és a termelőszövetkezetek szoros együttműködését. — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a II. ötéves terv időszakában elért fejlődéssel azonos mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlagos takarmányfelhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés előirányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i ár- intézkedések biztosítanak. Emellett a III. ötéves terv az állattenyésztés fejlesztése érdekében előirányozza a keveréktakarmány-gyártás 50 százalékos, a fehérjeimport mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére álapozva 1965 és 1970 között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. Felvásárlás, jobb ellátás — A felvásárlás fő formájának a III. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hösz- szú lejáratú termelési szerződések .rendszeréneit kialakítását. A lakosságnak úgynevezett napi piaci cikkekkel (Zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érdekében, olyan gazdaságpolitikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (elsősorban a tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagy fogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti. Alapvető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását különösen azt. hogy az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges kapacitások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felvásárlásához és feldolgozásához szükséges hűtőtárolók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. — Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszer- ipar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszeripari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági ftlapanya- gainkat jóbb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmiszeripari termelés 1965 es 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a III. ötéves terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy 36 százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36- milliárd forintot irányzunk elő. A fejlesztés során erőteljes koncentrációt hatjunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. Életszínvonal, élelmiszercikkek A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza, hogy a szocialista építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és életkörülményei rendszeresen tovább javulnak. A III. ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol azzal, hogy az életszínvonal nemcsak függvénye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyanakkor megalapozója, növekedésének elősegítője is. A lakosság jövedelmének növekedését túlnyomóan a személyes rendelkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irányozzuk elő. A reálbér öt év alatt a számítások szerint 9—10 százalékkal emelkedik. A tervben — fontosságának megfelelően — figyelmet fordítunk a két alapvető társadalmi rétég, a munkások és alkalmazottak és a parasztság jövedelmének helyzetére. A mezőgazdaságban a munka termelékenységének növekedése és a foglalkoztatottak szakmai összetételének változása indokolja, a tervszerű munkaerőgazdálkodás pedig egyenesen megkívánja a két alapvető réteg jövedelmi viszonyainak fokozatos közelítését. Ennek a hosszabb ideig tartó folyamatnak a megvalósításában a III. ötéves terv is haladást jelent. A parasztságnál — a mezőgazdasági munka termelékenységének egyidejű emelkedésével összhangban és az előirányzott mezőgazdasági termelés megvalósulására támaszkodva — a lakosság átlagánál némileg gyorsabb ütemű jövedelemnövekedés a cél. Államunk természetesen a jövőben is a központosított társadalmi tiszta jövedelem jelentős részét használja fel a közös szükségletek (egészségvédelem. Oktatás, kulturális szükségletek, stb.) kielégítésére. így. mint ismeretes, ma már a lakosság csaknem egésze társadalombiztosításban részesül. A terv előirányzatai szerint a termelőszövetkezeti parasztság társadalombiztosítási ellátásának színvonala szintén közeledik a munkás és alkalmazottakéhoz. A szociális ellátás pénzben kifizetett juttatásai (nyugdíj, családi pótlék, segélyek, stb) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy Ötmilliárd forinttal növekednek. A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús, tej és tejtermékek, tojás, állati fehérje fogyasztás növekedését, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszínvonallal összhangban természetes folyamatként a liszt és kenyér fogyasztása csökken. Az élelmiszeripar tervezett fejlődése biztosítja, hogy — a lakosság igényeinek megfelelően — az élelmiszeralapanyagok mind nagyobb hányada kerüljön feldolgozott formában a fogyasztóhoz. Ruházati Cikkekből is javul az árukínálat. A tervezett forgalomemelkedés a tartós fogyasztási cikkekben 40—45 százalék. (Folytatás a 3. oldalon)
