Kelet-Magyarország, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

Loggia, tűzfal, városkép

Lehetőségek az új lakótelepeken ~ Típusterv alkalmazása belterületen

Egy orvosnő elindul

„Minden nyíregyházi lakost jogos büszkeséggel tölt el az a tény, hogy évről évre hatalmas léptekkel épül- szépül a ml városunk. Valóban szépül, de úgy érzem, hogy az esztétikai követelményeket nem minden esetben tartják meg a tervezőik, vagy az építőik. Ilyen kritika már többször hangzott el — hasztalanul.”

Kényszermegoldás

így kezdi levelét Csá- ky Lajos, Nyíregyháza, Szarvas utcai olvasónk.

Miről is van szó tulajdonképpen? Gyakran előfordul, hogy a teldi szélessége az utca frontján minimális. 15—20 méter, vagy alig valamivel több. Ide egy két-háromemeletes lakóházat lehet ugyan építeni, de ha azt akarjuk, hogy az ablakok, loggiák az utcára nézzenek, akkor nagyon kevés lakószobát lehet elhelyezni. Ilyenkor a tervezők rendszerint azt a megoldást választják, hogy mélységben terjeszkedjenek. Gyakorlat tilag az utcafrontra égj hatalmas tűzfal kerül, s a lakások az udvarokra néznek.

Módosítható, de . . .

Ilyen módon nyilván több lakást lehet építeni, gazdaságilag tehát kifizetőbb. De az sem lehet vitatott, hogy egy hatalmas tűzfal esztétikailag erősen rontja az utcaképet. Gondoljunk csak az Arany János utca és a Makarenko utca sarkán épült háromemeletes lakóházra. Három emelet magas, szürke fal zárja le a Makarenkó utca felöli részt Hasonló a helyzet a Petőfi Utca és a Kiss Ernő utca sarkán is azzal a különbséggel, hogy itt négy emelet magas tűzfal éktelenkedik. Majd ha a Kiss Ernő utcán is emeletes házak sora épül, aligha lesz megnyerő látvány az utca sarkán lévő csupasz fal.

Természetesen számos ilyen példát lehetne sorolni a megyében. Ahol teljesen új városrész épül, mint például az Északi Alközpontban, nem fordul elő Ilyen probléma. Hiszen még a beépítési tervek elkészítése idején tetszés szerint „sakkozhatnak” as épületekkel. Egészen más a helyzet belterületen. Itt az épület nagyságát a rendelkezésre álló telek határozza meg Felmérések után megállapítják, melyik az a típusterv, melyet a legcélszerűbb oda adaptáltatni. A következmény rendszerint az utcára néző tűzfal.

Van lehetőség viszont a típustervek módosítására. Nem elképzelhetetlen, hogy a tűzfalakon ablakokat nyissanak, vagy minimális módosítással a lakószobákat másképpen helyezzék el. Az utcakép szempontjából gokkal megnyerőbb lenne. A típustervek módosításához viszont a Típustervező Intézet hozzájárulása kell. Elvileg a tervek megváltoztatásának nincs akadálya, de a gyakorlatban olyan hpsz- szas levelezgetést, utánajárást kíván, hogy a tervezőknek nincs kedvük belevágni.

Miért nincs kezdeményezés?

De ha már adva van az utca és városképet rontó tűzfal, nem okoz lehetetlen

Nyíregyházán tartották az ének-zene tagozatú általános iskolák hangszeres tanszakok szakfelügyeletének záróértekezletét A résztvevők összegezték az elmúlt oktatási idény tapasztalatait és megtárgyalták a jövő évi feladatokat. A beszélgetést Gulyás György, a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola igazgatója és Fekete Ferenc, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának főmunkatársa vezette.

A megyében jelenleg 8 ének-zene tagozatú általános iskola működik. Ezekben 2840 gyerek szerez iskolarendszerű oktatás keretében ének és zeneismeretet. Az eddigiekhez képest további előrehaladást jefeladatot armak a „feloldása” sem. Ma már létezik az úgynevezett „alkalmazott képzőművészet” is, mely erre hivatott. Budapesten, de számos vidéki városban is találunk erre példát. Az utcára néző sík felületeket különféle dombormüvekkel, mozaikberakásokkal, cserru pékkel, vagy éppen kovácsoltvas figurákkal igyekeznek hangulatosabbá tenni.

Igaz, hogy mindez nem tartozik a legolcsóbb munkák közé, de mindenesetre az épület bekerülési költségéhez viszonyítva elenyészően kevés. Ugyanakkor egy jól megválasztott és elkészített fém dombormű például teljesen új színt, új hangulatot kölcsönözhet egy utcának.

Ez is a városképhez tartozik éppen úgy, mint az épületek elhelyezése, színeinek megválasztása. Kár, hogy Nyíregyházán ilyen kezdeményezés még nem született. Kivitelező bőven akadna rá, s a nyíregyháziak is örülnének neki.

Bogár Ferenc

lent, hogy ősztől egyik nyíregyházi gimnáziumban — egyelőre egy tanulócsoporttal — megkezdik a középfokú ének és zeneoktatást így módot adnak arra, hogy azok a tanulók, akik befejezték az általános iskolát, középfokon fejlesszék tovább zenetudásukat

Az értekezleten megbeszélték a zeneiskolák munkáját, tennivalóit is. A zeneiskoláknak kb 1200 hallgatója van a megyében, ősszel a mátészalkai is önálló zeneiskolaként kezdi meg működését. így az állami zeneiskolák száma háromra emelkedik. Korábban a kisvárdai és mátészalkai fiók iskolákként dolgoztak.

h. I.

Szabó Juciitot, a Debreceni Orvostudományi Egyetem orvosát tegnap „sub auspicii* Rei Publicae Populáris” kitüntetéssel doktorrá avatták. A népköztársaság címerével ékesített aranygyűrűt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át.

Nyúlánk, szőke fiatalasz- szony. Fehér köpenyben, fehér vászon nadrágban dolgozik a pipettákkal: új magyar gyógyszerek szérumait próbálja ki állatkísérleteken. Körülötte csendes a labor. Roppant figyelmet igényel a munka.

Húsz percet kérek. Leül és halkan beszélni kezd. „Apa ott, Fehérgyarmaton nagyon boldog. És gondolom, a tanítóim, tanáraim is azok. Én is az vagyok most. Boldog.”

Huszonöt éves. És azok között van, a között az öt között, akik idén ebben a kitüntetésben részesültek. Egy emberöltővel ezelőtt aligha juthatott nálunk idáig egy nő. Különösen ezen a pályán. A feltétel a kitüntetés elnyeréséhez nem több és nem kevesebb, a középiskola első osztályától a diploma megszerzéséig minden vizsgának kitűnőre kell sikerülni,

— Még otthon is nehéz volt. Csak egész nagylány koromban fedezték fel, azért, hogy nem vagyok fiú, még lehetek orvos. Édesanyját évekkel ezelőtt vesztette el. Nagyszüleit is gyógyíthatatlan betegség vitte a sírba.

— Az egész gyermekkoromra úgy emlékszem visz- sza, hogy orvosokhoz jártam, hívtam a család betegeihez.

Később, amikor felnőtt, érezte úgy, jó volna ezekről a gyógyítható, s a gyógyíthatatlannak vélt betegségekről többet tudni. így ért odáig, lett kutató orvos.

— Ez is gyógyító munka. Az volt a vágyam, hogy ide kerüljek Vályi Nagy professzorhoz, a Gyógyszertani Intézetbe. Itt, a mi csoportunk daganatellenes hatóanyagokkal foglalkozik. Ez a probléma a legizgalmasabb, hiszen a gyógyszeres gyógyítás még teljesen megoldatlan. Szerencséié már van néhány új magyar gyógyszerünk.

Hosszú évek kellenek, amíg Szabó Judit a kutatás területén otthonosan mozog.

— Olyan dolog ez, hogy kevés az egyetem hat éve során akár mindig kitűnőre tudni az anyagot. A mostani munkaterületem nagy tudomány, a hat év csak egy töredékét adhatta annak, amit tudni kell.

Azért a hat esztendő sem volt könnyű. Az első három évben albérlet, azután kollégium. ötödéves volt, amikor férjhezment egy évfolyamtársához, s hatodéves

szigorló orvos, amikor

megszületett a kislányuk.

— Sokat segítettek. Havonta 6—700 forintos ösztöndíjat kaptam. Ügy érzem, ennél még többet is jelentett az a figyelem, szeretet, amivel elhalmoztak minket az egyetemen. A maximális támogatást kapujuk ma a tanuláshoz. Sokunk talán nem is becsüli, nem hálálja meg eléggé.

A műszerek, a legújabb automatikus segítőtársak, a kémcsövek csendes világában természetesnek hatnak a szavak— A tárgyi tudás még nem minden. Ami megmarad, az az egész hat év lényege: az összefüggés. Én most úgy érzem, érdemes nyitott szemmel járni, érdemes túllépni apáink szemléletén.

Egy kérdés még, kit tart Szabó Judit eszményképének. A válasz kerüli a sablont.

— Azokat, akik a szakmai anyagon kívül mást is, többet adnak. Valami többet, valami pluszt. Valami egészet. A természettudományból, a világnézet tudományából, a pedagógiából. Akár az egyszerű, napi eseményeken át, A tendon*

cia ez, de érvényesülése még eléggé lassú.

— Mi volt a legizgalmasabb?

— Végig nagyon izgalmas volt. Minden vizsga, amelyről az ember sosem tudja előre, hogyan sikerül majd. És izgalmasak voltak a felfedezések, amiket tanulás közben tettem. Különben minden egyszerű. Becsületes, kitartó tanulás, érdeklődés — ez az alap.

Elnézést kér. menni kell, folytatni a kísérleteket. A szérum kész, injekeiózni fogja a fehér egereket, patkányokat. Szabó Judit nem végez látványos munkát. Csak bonyolultat és áldozatokat, lemondást követelőt. Nyelveket tanul — hogy lépést tartson a külföldi szakirodalommal — és gyermeket nevel. Határozott szándéka, hogy később majd sikerül önálló eredményt is elérni a gyógyszerkísérleteknél, És hogy olyan igyekszik lenni, aki a most tanuló jövő orvosnemzedékét nem csupán tanítja.

Megy fel a csigalépcsőn..

Hányszor kell még megtennie ezt az utat a sikerig?

Kopka János

Középtokon is lesz

ének-zeneoktatás

Zenei szakemberek értekezlete Nyíregyházán

...A*t kérdezitek: „Melyek az igazi proletáríró ismertetőjegyei?” Azt hiszem, nem sok ilyen ismertetőjegy van. Ezeknek sorába tartozik az író aktív gyűlölete minden iránt, ami akár kívül, akár belül gúzsba köti az embert, minden iránt, ami gátolja az ember képességeinek szabad fejlődését és kibontakozását, a kérlelhetetlen gyűlölet a naplopók, az élősködők, a mindent el- laposítók, a talpnyalŐk, s általában a csirkefogók minden fajtája iránt.

Az ilyen író tiszteli az

embert: minden alkotó energia forrását látja benne, minden dolognak, a föld minden csodájának megteremtőjét, harcost, aki leigázza a természet elemi erőit, és új „második” természetet teremt. Ezt a „második” természetet az emberi munka, a tudomány és a technika azért hozza létre, hogy végre megóvja az embert fizikai erőinek haszontalan elfecsérlésétöl, attól az ostoba és cinikus erőpazarlástól, amely az

* Harminc esztengfivet ezelőtt halt meg a világhírű szovlet Író. Étiből as alkalomból közüliül: c részletet „A proletáriróeél” elmű leveléből, amelyet a pokrovszki technikum irodalmi körének tagjához írt 1988 áprilisában.

Mokszim Gorkij:

Az alkotó energia forrása*

osztályállam viszonyai között elkerülhetetlen.

Az ilyen író eszményíti a kollektív munkát, amely az élet új formáit akarja megteremteni : olyan formákat, amelyek végképp lehetetlenné teszik, hogy egyik embernek hatalma legyen a másik felett, s véget vet az emberi erő értelmetlen kizsákmányolásának.

Az ilyen író megbecsüli a nőt: nemcsak a fiziológiai élvezet forrásának tekinti, hanem hűséges társának is, aki segítségére van az élet nehéz küzdelmeiben.

Az ilyen író tudja, hegy a gyermekek olyan emberek, akikkel szemben felelősek vagyunk minden cselekedetünkért.

Az ilyen író minden lehető módon arra törekszik, hogy minél aktívabb magatartásra serkentse olvasóit az élettel szemben, hogy önbizalmat öntsön beléjük, s meggyőzze őket arról; van erejük és képességük legyőzni önmagukban és ön- magukon kívül mindent, ami gátolja az embereket abban, hogy megértsék és átérezzék az élet nagyszerű

értelmét, a munka végtelen jelentőségét és örömét.

Röviden így foglalhatom össze felfogásomat arról az íróról, akire a dolgozók világának szüksége van.

Mint tudjátok, a munkások világában most van ébredezőben a hatalomra törő akarat, s ez olyan folyamat, amelynek világszerte tanúi vagyunk; nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Afrikában is.

S nektek, akik a Szovjetunió dolgozóinak élcsapata vagytok, tudnotok kell, hogy ti vagytok egész bolygónk dolgozó tömegeinek példaképe, hogy tízmilliók szeme szegeződik rátok, s tízmilliók fülelnek szavatokra.

A történelem nagy munkát ró rátok, fiatalokra; rátok vár az a feladat, hogy az új emberszemlélet hirdetői, az új élet felépítésének tanítói legyetek. Ez arra kötelez benneteket, hogy szüntelenül, szorgalmasan tanuljatok — mindenekelőtt tanuljatok. Minél többet tud az ember, annál erősebb, ez vitathatatlan. S ha azt is tudja az ember, milyen

nagy és magasztos a cél, amelyért küzdenie kell, még erősebbé válik.

Akkor nem létezik számára többé az, amit „a hétköznapok kicsinyes gondjainak” neveznek, az életet elcsúfító sok ócska limlom és szemét, az „évszázadok pora”: megszűnik létezni számára mindaz, ami a „nyárs- polgáriság” a „kispolgáriság ’ szégyenletes pszichológiájának tartalma, s akkor mindezek nem fertőzhetik meg többé az írót sem.

Az író nem törődhetik bele abba, hogy meggyökeresedett ócska előítéletek mérgezzék meg levegőjét, hanem kitartóan harcolnia kell ellenük; nem siránkozhat és jajgathat, hogy nyomasztják és gátolják a „hétköznapok kicsinyes gondjai”; tudnia kell, hogy a lét torz jelenségei mindenkit gátolnak, § panaszokkal nem lehet leküzdeni őket; csak a bátor harc, csak az örömmel végzett, kitartó munka küszöbölheti ki életünkből a torz jelenségeket.

Az írónak megingathatatlan biztonsággal tudnia kell és jól emlékezetébe kell vésnie, hogy az ember pem természeténél fogva „aljas”, hanem csak az osztálytársadalom undorító szervezete rontotta meg. Az osztály tár- i sadalom nem állhat fenn erőszak nélkül, s létfeltételeihez tartozik, hogy felszítsa az emberekben az irigységet, a kapzsiságot, a gonoszságot. A lustaságot is táplálja bennük — az irtózást a rájuk kényszerített és gyakran értelmetlen munkától — s beléjük oltja a könnyű meggazdagodás vágyát. Olcsó és hitvány élvezetek hajhászá- sa, feslettsége, részegeskedésre és mindenféle ocsmányságra neveli őket.

Nektek, fiataloknak, pedig tudnotok kell és emlékezetetekbe kell vésni, hogy vannak, akiknek előnyös és elengedhetetlenül szükséges azt hangoztatni, hogy az „aljasság” az ember „vele született” tulajdonsága. Ez a tulajdonság — mondják — az ember zoológiát, állati ösztöneiben gyökerezik, az „ördög” oltotta és oltja újra meg újra belé, mert az ember viselkedésében mindig „az emberi lélekért vetélkedő ősellenségek, az ördög és az isten Örök harca nyilvánul meg”.

Ennek a tannak a mélyén az a szándék rejlik, hogy korlátok közé szorítsák az emberi lélek szárnyalását, kiöljék az emberből a jobb életre, a munka és az alkotás szabadságára törő akaratot, s az osztályállam és osztálytársadalom rabszolgájává neveljék. Ez a tan csupán nyersanyagnak tekinti az embert, vasércnek, amelyből baltát, láncot, szuronyt, vasalót lehet gyártani — egyszóval mindenféle szerszámot, munkaeszközt.

Akik ezt hirdetik, valóban „aljasak", vagyis olyan alacsonyrendűek, hogy nem érnek el a becsülete*, tevékeny, dolgos élet szintjéig; olyan emberek, akik nem tudják, de nem is akarják elképzelni az élet más formáit, mint azokat, amelyekbe oly cinikusan, S a dolgozó népre oly megalázó módon bebörtönözték az életet. Azt az elméletet, amely szerint a gonosz ösztönök „vele születtek” az emberrel, vagy az örög oltotta bele, igen könnyű megcáfolni azzal a ténnyel, hogy az Úgynevezett „vademberek” — az afrikai néger törzsek, vagy a ml szibériai törzseink: a jakutok, a burjátok, a tunguzok — alapjában véve igen jó emberek, mint ezt a tudós etnográfusok bizonyítják»