Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-12 / 111. szám
* „Életcél, alkotómunka, boldogság“ A most lezárult oktatási év tapasztalatait vitatta meg a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Űj színnel gazdagították a politikai tanfolyamokat: csökkent a kötelezően előírt témák száma, s helyettük szabadon választott tárgykörről tartottak előadásokat. Kilencféle oktatási formán mintegy 35 és fél ezer szabolcsi fiatal szerzett magasabb szintű politikai, társadalomtudományi és általános szakmai ismereteket. A politikai alapismeretek tanfolyamát 76, a nemzetközi kérdések tanfolyamát 89, a társadalmi ismeretek körét 82 alapszervezetnél indították a múlt év novemberében. összesen csaknem 10 ezer ifjúmunkás, parasztfiatal és középiskolai tanuló részvételével. A dolgozó fiatalok közül a legtöbben a mezőgazdasági ismeretek tanfolyamának előadásait hallgatták: 113 alapszervezetnél közel ötezren. A tanulóifjúság legkedveltebb oktatási formájának a „Fórum vitakör” bizonyult. Húsz középiskolában 9770 diák tevékenykedett e körök munkájában. A Fórum témái változatosak, aktuálisak voltak: „Merre tart az emberiség?”, „Hazánk, az épülő szocializmus országa”, „Vallás és politika — vallás és tudomány”, „Életcél, alkotómunka, boldogság” stb. A filmszemináriumokat 21 szabolcsi középiskolában szervezték meg. A legmagasabb színvonalú képzést a nemzetközi kérdések tanfolyamai nyújtották. A résztvevők száma 3500 volt. A témák kapcsolódtak a KISZ aktuális politikai akcióihoz. („Vádoljuk az imperializmust!”, a gyarmati ifjúság napja, ifjúsági nagygyűlések.) A pártoktatásban részt vett fiatalok száma meghaladja a kétezret. A KISZ politikai oktatást az alapszervezetek 85 százalékánál szervezték meg. Az előadások kapcsolódtak az alapszervezetek tagságának szakmai és műveltségi színvonalához, munkakörük jellegéhez. Jórészt ennek köszönhető, hogy a lemorzsolódás nem volt számottevő a tanfolyamokon. A propagandisták kiválasztása és előkészítése sikerrel járt: az oktatási évet megelőzően 35 szabolcsi propagandista vett részt a miskolci előkészítő tanfolyamon. A járási párt- és KISZ-b'.zottságok is szerveztek 2—3 napos előkészítő tanfolyamokat a múlt év őszén. A KISZ-bizottságok és az alapszervezetek vezetőségei az oktatási év előtt és menet közben is kérték af'ata- lok véleményét, ötleteit az oktatás színvonalának emelése érdekében. A pátrohai, tuzséri és a mándoki fiatalok kérték, hogy Lenin munkásságáról hallgathassanak előadásokat. A szabolcsbákai KISZ-esek veteránokat hívtak meg a Tanács- köztársaság kikiáltásának évfordulóján. A kisvárdai járás ifjúmunkásai a KGST tevékenységéről érdeklődtek behatóbban. Az oktatás színvonalának másik bizonyítéka, hogy több vidéki alapszervezetnél az oktatásban részt vevők száma az év folyamán jelentősen növekedett. Tornyospálcán például 19 fővel indult és 65-tel zárult a tanfolyam. Tiszakanyáron kétszeresére nőtt a létszám, Bökönyben pedig újabb 26 fiatal kérte részvételét az oktatásban. A KISZ MB végrehajtó bizottsága határozata alapján megkezdték a felkészülést az 1966/67-es oktatási évre. Az alapszervezeteknél egységesen „Kongresszusi köröket” hoznak létre. E körök tevékenysége szorosan kapcsolódik az MSZMP IX. kongresszusára való felkészüléshez. A tanyán élő ifjúság képzésére 4—5 előadásból álló sorozatokat szerveznek. Az idei és a jövő évi oktatási időszak közti szünetben 3—4 előadásból álló sorozatot indítanak, melynek tematikáját a KISZ MB nevelési osztálya dolgozza ki. A nyári politikai oktatást ifjúsági nagygyűlések, brigádösszejövetelek és taggyűlések kapcsán szervezik. (szilágyi) Tovább bővítik a városi vízvezetékhálózatot Egyre több magánlakásba kötik be a kóíaji vizet A Víz- és Csatornamű Vállalat tovább folytatja a városi egységes vízhálózat bővítését, s fokozatosan bekapcsolja a vízellátásba a középületeket, bérházakat, magánlakásokat. Legutóbb a Dob utcában és a Sólyom közben helyeztek üzembe egy kétszázméteres nyomócsövet. Ebben a munkában az ottani lakosok is jelentős társadalmi munkát vállaltak. Jelenleg a Bukarest utcában és annak környékén folyik a vízhálózat bővítése, ahol közel félezer méter vezetéket fektetnek le. Egy-egy szakasz elkészülte után ezeket már több helyen nyomás alá is helyezték. Rövidesen megkezdik a nyomóvezetékek építését a Béla és a Kálmán utcákban is. A két utcában összesen 300 méter hosszú vezetéket helyeznek az úttest alá. A hálózatbővítésekkel egy- időben — az építkezésektől függően — bekapcsolják a vízellátásba az új létesítményeket is. Nagyobb arányú munkákra elsősorban a város északi negyedében kerül sor. Ez évben eddig itt, ötven család vízszükségletét oldották meg, s előreláthatóan — év végéig — még további 150 család részére kell a vizet biztosítani. Folyamatosan kapcsolják be a meglévő vezetékrendszerbe a Makarenko-, Vécsey-, Tűzoltó- és a Színház utcákban épülő társasházakat is. Ez évben kapcsolták be az egységes vízhálózatba az Irodaházat, a mellé épült két bérházat, az SZTK városi rendelőintézetét, a nyíregyházi rádió épületét, az MTH Árok utcai tanműhelyét és a Vasgyár utcában korábban épült két bérházat. Vízbekötési munkákra kerül sor még ebben az évben a Nyíregyházi Gyógypedagógiai Intézetben, a MÁV bérházban és a Hatzel téri MTH iskolában. Tervezés alatt van a Luther ház városi vezetékről történő vízellátásának megoldása is. A magánlakások tulajdonosai is egyre többen jelentik be igényüket; ez évben mintegy százhúsz helyre kell bekötni a vízvezetéket. Eddig nyolcvan—száz megrendelésnek tettek eleget. A hátralévők bekötését elsősorban az akadályozza, hogy az Igénylők nincsenek tisztában azokkal a tennivalókkal, amelyeket még az igénylés benyújtása előtt, a bekötés előtt, nekik kell megoldani. Többek között el kell készíteni a gépészeti helyszínrajzot l:1000-es léptékben, továbbá egy 1:100-as léptékű gépészeti vonatkozású alaprajzot is. A vízmérőhelyének szakszerű elkészítése is a megrendelő kötelessége. Sokan nem tudják azt sem, hogy ilyen tervet csak iparjogosítvánnyal rendelkezők, vagy az országos tervezői névjegyzékben szereplő személyek készíthetnek. A vállalat — a rendelkezések értelmében — csakis ilyen feltételek biztosítása esetén veheti figyelembe a megrendeléseket. A magánigények kielégítésére csak a megfelelő üzem- biztonság, hálózatkarbantartás és a középületek vízellátásának megteremtése után kerülhet sor. A magánépületek bekötését a vállalat tervszerűen, úgy igyekszik megoldani, hogy a munkálatokat utcasorrendben végzik, vagyis, a beérkezés sorrendjétől függetlenül, egyszerre csak egy utcában dolgoznak. így kisebb az önköltség, kevesebbe kerül az igénylőknek is a bekötés. Bár a vállalat kótaji víznyerési lehetőségei az idén tovább bővülnek, a vízzel való takarékosság továbbra is fontos. Mellőzni kell az ételek, italok vízzel való hűtését, az utcák, járdák és kertek ivóvízzel történő locsolását a nyári hónapokban. Sok kárt okoznak a vízműveknek azzal, hogy sokan rongálják az utcai vízhálózatról működő közkutakat. Kényelmességi elgondolásokból még felnőttek is! Több esetben pénzdarabot, és egyéb tárgyat helyeznek a kutak nyomókarja alá, s ezzel olyan meghibásodásokat idéznek elő, amelyek megjavítása napokat vesz igénybe. Tóth Árpád Valamikor a falu szélén volt a bolt, de az utolsó tíz évben új település épült köréje. Sátortetős házak, vaskerítések, némelyik háznak még tornya is van. S virágoskertek, gyümölcsösök: valóságos villanegyed. A tejesautó kora reggel érkezett a bolt elé, de az asszonyokat nem tudta megelőzni. Ott voltak már a pult előtt a köcsögökkel. És egyre érkeztek: a sor vége az utcán volt. — Nem kell félni, jut mindenkinek bőven, most huszonöt kannával hoztak, — mondta egy asszony a sor végefelé. Megállított ez a furcsa sereglés. — Városból hoznak ide tejet, és ilyen sokat? — Kell ide is, hatezer lelkes a falu, s a nép fele az iparban dolgozik, — így a boltosné. A kövérkés, középkorú asszony tempóson kalamolt a literes mércével az alumíniumkannában. Kétszer, háromszor merített, míg tele lett egy köcsög. De Nagyon mélyről a mába Vázlat Pocspefriiől Pócspetri. Ezerkilencszáznegyven- nyolcban rossz emlékű hír futotta be innen az egész országot: megöltek egy szolgálatát teljesítő rendőrt. De nem ez volt az első, sem az utolsó gyilkosság a faluban. Most úgy mondják: három éve történt az utolsó. Egy nő ölte meg saját testvérét. A „cseléd** idő öröksébe A szeszélyesen kacska- ringós utcákon, udvarok mezsgyéiben rengeteg akácfa. Most virágzanak. A kellemes illatú, fehérfürtös tengertől alig látszanak az emberi fészkek, lankás kertek. Üj, szép ívű házak között azonban régi nádas és zsuptetősök lapulnak, vagy százötven. A község vezetői azzal kezdik a tájékoztatást: nagyon mélyről indult Petri a mába. Két földbirtokos cselédje volt — az urak világában — csaknem az egész lakosság. Embernek már nem is tudtak hinni, a vallástól reméltek minden jót. Ez emelte az aránylag kicsi településen azt a féltucat feszületet, szobrot, amelyeket különösen az idősebbek ma is nagy becsben tartanak. A legközelebbi vasútállomás közel tíz kilométerre van, s Itt ér végett a főútra vezető rossz kövesút. A cselédidőben kevesen végezték el a hat elemit, orvos hiányában kuruzslókhoz folyamodtak. Reugetek a pótolnivaló így történt, hogy két arcot mutat Pócspetri. Egyikkel a múltból maradt szemléleteket, hiedelmeket idézget, másikkal már a mát mutatja. Rengeteg pótolnivaló van itt. A népi rendszer helyi vezetői azt sem tudták hirtelenében, mivel kezdjék, mi lehet a fontossági sorrend. Az élésködő urak jogtalan birtokán ellenállhatatlan erővel osztozott a falu. De azután? Nem lehetett mindent egyszerre. A legnagyobb eseményt jelentette, mikor 1959-ben az elektromosság eljutott a petri utcákba, házakba. Másik évben új iskola épült, öt teremmel, nevelői lakással. Sokat ügyködött a tanács a buszjáratért, s végre az is meglett. És érdekes motívumként tartják számon, hogy több idős férfi, nő kezdetben félt felülni a „nagy autóra”. Egy ideig még gyalog jártak a távoli állomásra, ha utazniuk kellett. Közben termelőszövetkezetet alakítottak. Béke nevet adtak közösségüknek. Az akarás tettel ér valamit Hat év után leváltották a tsz vezetőségét. Kevesel- ték a hétezerötszáz forintot, ami átlagkeresetnek tavaly egy tagra jutott. Ennek szerintük a vezetőség volt az oka. A közös új irányítóit szabad akaratukból választották. De ez sem viheti többre, ha az elképzeléseket, terveket nem segíti az egész tagság. Annak akarásában, hogy jobban éljenek, mint eddig, nincs is hiba. Az akarás azonban csak egységes tettel ér valamit. Ahogy mutatkozik, most már talán ebben sem lesz hiba. Mindent idejében elvetett a szövetkezet. A határban szorgalmasan egyelik a nagy tábla cukorrépa sorjait, hetven hold burgonyát egyszer már megkapáltak, rövidesen töltögetni is kell. Általában szép a határ, különösen az üdezöld kalászosok. De sokan, akikre szükség volna, eljárnak a faluból, idegenben dolgoznak. A kereset miatt járnak el? Közel sem mind. Hanem van valami, ami legalább olyan fontos, mint az anyagiak — ki akarnak kerülni abból a maradi szemléletből, ami itt még visszahúz. A hasztalan „intő szó“ Nem régen volt még, ha a fiatalok többet akartak megismerni az életből, világból, történelemből, szép írásokból, elhangzott az öregek „intő szava”: ne menjenek közép, vagy főiskolára, mert a több tudással istentelenekké lesznek, kétségessé teszik földöntúli boldogságukat. A fiatalokon mind kevésbé fog az ilyen szó Jelenleg több, mint százan járnak különböző közép és főiskolákba. Van már kultúrliáz is — kettő. Egyik a község, másik a tsz kezelésében. A kultúrházi tv-ken kívül legalább húsz családi ház tetején is ott van már a jól ismert antenna. Kérdezem a könyvtár forgalmát: két könyv jut egy lakosra. A fiatalok olvasnak többet. A felszabadulás előtt négy pedagógus elég volt, ma tizenhat tanít az általános iskolákban. Az óvodákban közel félszáz gyerek tyúkhúslevest ebédel, s hangos „Jó napot kívánunk” köszöntéssel fogadja az idegent. Két kézen pedig azt lehet megszámolni, ahány házban nem szól rádió. Mit mutat » •• Q a jovo r Két arca közül az egyik, a régi, ha lassan is, iiomá- lyosodik Pócspetrinek. Egyben mindinkább az a változás jellemző rá, amit minden mai magyar faluban fel lehet ismerni: előre tör és hódít az új. A KISZ-szervezet nemrég tartott színi előadást, szép közönségsikerrel. A nőtanács öregek napját rendezett, kedvesen elbeszélgetve, megajándékozva a falu ünnepelljeit. A tanácselnök jelentősnek tartja, hogy egymillió forint községfejlesztési pénzből emeletes orvosi, védőnői rendelő, váróhelyiségekkel, lakásokkal együtt, épül 1969-re. Ami azt jelenti: önálló orvosi körzetté nyilvánítják Petrit. Ami még a fontosabbak hiánylistáján van: nagyon kellene még egy vegyesbolt a kettő mellé, mert egyre fokozódik a vásárlási igény. És a szövetkezet? A nemrég választott vezetőség kutatja a legjobb, perspektivikus lehetőségeket. Az irány a gyümölcs-, dohánytermesztés, kertészet és az állattenyésztés. E három lehetőség az, amelyre épít a tsz, annál is inkább, mert ezek a fiataloknak is állandó munka- lehetőséget biztosítanak. Mert mégis csak a fiatalság az, amely előbbre viszi a megindult változást... Asztalos Bálint néha a félliteres mércét is elő kellett vennie. Aztán elvette a pénzt, váltott, visz- szaadott... Múlott az idő, a sor pedig egyre nőtt, a várakozók arcán megjelent a gyanakvó éles kifejezés, a szemekben a türelmetlenség szikrái. S a készenlét: nehogy a későnjövők előre tolakodjanak. Egy szikár kis ötven-hat- van közötti asszony, karján vesszőkaskával nem állt meg a sor végén, csak ment be egyenesen a boltba. A harag moraját vártam felzúgni, s a hangos megjegyzéseket. De elila- radt a civakodás. — És a kosaras asszony? öt miért engedték előre? — kérdeztem. — ö nem tejért jött, a fűszernél másik k szolgáló dolgozik, — mondta az asszony, aki az imént megolvasta a kannáirat. — Honnan tudja? Hátha ott volt a kaskában letakarva a köcsög. — Nem létezik. — Miért? — Mert ő két tehenet fej. Minek venne tejet, mikor eladja? — Akkor miért nem tőle veszi, jobb a frissen kifejt tej? — Igen, de nem jut nekem abból. Ha húsz annyi volna is elvinnék az utcabeliek. Mikor a kaskás asszony kijött a boltból, mellé csatlakoztam egy kis beszélgetésre. — Jó magának, nem kell várnia a tejre. A kék ruhás, fekete kendős asszony rámnézett. Apró, sárgás szemében a sokat élt ember mindentlátása és természetes jósága csillant meg. — Miért érdeklődik? Mondom, hogy megállított a bolt elé rakott tejeskannák látványa. — Nem kéne ide ennyi tej, ha több tehenet tartanának. — De ha nincs takarmány, alom. — Dehogy nincs: a szövetkezet takarmányrépát ad részibe és kaszálót, őszszel meg silót. Alomszalmát meg ötven mázsáig hozhatunk. — No, de akik nem tagok? — Ha valaki most itt boldogulni akar, boldogulhat! Persze, ha megfogja a dolog végét. Ügy. mint mi, meg azok akik még a földből, jószágból akarnak élni. Itt vannak ezek az utak, árokpartok, ingyen lehet nálunk kaszálni. A szövetkezetbe sem muszáj belépni, sürgős munkák idején mehet bárki, aki akar és kap takarmányt, szalmát, mindent. — Szóval csak dolgozni kell? — Ez az! Háromötvenért adom a tejet. Tavaly 28 ezer forntot kapott az uram a közösből, de ugyanannyit én is összekapartam. Azonkívül az idén is beadunk egy 23 hónapos húsbikát. De mindehhez korán fel kell kelni... Ahogy a szikár kis rjak után néztem, eszembe jutott: ez a korban már jól benné lévő asszony húst embert lát el tejjel, tejfel-1 lel. Hasznos állampolgár. Figyelni és gondolni kell rá.., Nädasdi Pét« Népszerű előadások a KISZ tanfolyamain — 35 500 hallgató A TEJ
