Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
Fártmunka az építőiparban „Megmondom őszintén, nem szívesen cserélnék magával.” Egy műszeripari üzem pártszervezetének titkára mondotta e szavakat ismerősének, az építőipari vállalat párttitkárának, miután egy pártbizottsági felmérés részvevőjeként megismerkedett ez utóbbi munkaterületével. Hozzátéve, hogy gond és probléma ugyan van náluk is elegen* dő, de valahogy mégis köny- nyebbnek tűnik ezekkel megbirkózni, mint az építkezésnél adódókkal. Valóban az építőipari párt- szervezeteknek több, sajátos nehézséggel is számolniuk kell munkájukban. Ilyen mindenekelőtt a munkahelyek szétaprózottsága, szétszórtsága. Az építkezések egy részén mindössze egy vagy két párttag dolgozik. Ez megnehezíti a rendszeres szervezeti életet, másrészt viszont fokozottabban aláhúzza a kommunisták öntevékenységének, kezdeményező készségének fontosságát. Ennek kibontakozását nem kis mértékben elősegítheti, ha minden párttag konkrét, kézzel fogható párt- megbizatást kap, s annak teljesítését a vezetőség, a pártcsoport vagy a taggyűlés rendszeresen számonkéri tőle. Ez a módszer természetesen nemcsak az építőipari pártszervezetekben járhat haszonnal, de itt különös jelentősége, kétszeres fontossága van. Van másféle nehézség is, de nem lenne helyes megfeledkezni arról, hogy mostanában mégis csak köny- nyebb egy építkezés párttitkárának lenni, mint korábban volt. Ma már mind kevésbé kívánatos, hogy a párttitkár anyagbeszerzőitek csapjon fel, a kooperáló vállalatokhoz szaladgáljon különféle rendkívüli ügyekben, vagy minduntalan a tervezővel vitatkozzék. Az építőipar munkájának megjavítását szolgáló intézkedések nyűgöd tabb légkört, jobb munkafeltételeket teremtettek, s ugyanezt mondhatjuk a keresetek és pótlékok nemrég végrehajtott növeléséről is. így kedvezőbbé váltak a körülmények ahhoz, hogy a pártszervezetek valóban azzal foglalkozzanak, ami a feladatuk: jó politikai nevelőmunkával segítsék elő a vállalatra háruló feladatok kiváló minőségű és határidőre történő elvégzését. Sokat tehetnek például a munkafegyelem erősítéséért, az olyan szellem kialakításáért, amely szégyennek tekinti a lelkiismeretlen, felületes, tassék-lássék módra összecsapott munkát, s azt, hogy az építőt vagy szerelőt három hét vagy három hónap múlva már javítóbrigádnak kell követnie. A régi építőmunkások maguk sem örülnek annak, hogy ma a közvélemény előtt az ilyen okok miatt az építőknek nincs elég becsülete. A törzsgárdára, a szocialista brigádokra támaszkodva a pártszervezetek • eredményes harcot folytathatnak a felületesség és felelőtlenség felszámolásáért, erősíthetik a minőségi munkát célzó erőfeszítéseket. A törzsgárda körében is helye van az értelmes, meggyőző szónak. Itt mindenekelőtt az új módszerek és eljárások elfogadtatásáért, a megszokotthoz való ragaszkodás ellen kell csatázni. Vitathatatlan, az olyan művezetőnek, vagy szakmunkásnak, aki azt már töviről hegyire megismerte, nem könnyű szakítania a régi gyakorlattal. Ám az elavult „kézműipari” módszerek felett immár eljárt az idő, helyükbe az építés korszerű, nagyipari eljárásainak kell lépniük. S ki álljon az újért, a haladóbbért vívott harc élvonalába, ha nem a kommunisták? Ezért kerül most mindinkább az építkezéseken végzett pártmunka előtérbe az új módszerek n6pszerűsitésef az ezek mellett való határozott kiállás, és — ami nem kevésbé fontos — a köz- gazdasági szemlélet kialakítása és elmélyítése. A kommunistáknak minderről beszélniük kell munkatársaikkal. E beszélgetésekre nemcsak a munkahelyen nyílik alkalom, hanem a munkásszállásokon is. Az építőmunkások számottevő része szállóban lakik, s a pártszervezetek figyelme ezért ki k'ell hogy terjedjen erre is. Tapasztalni már jó kezdeményezéseket: egyes helyekén például a pártvezetőség tagjai és a kommunista gazdasági vezetők patronálják a szállókat, rendszeresen ellátogatnak oda és elbeszélgetnek az ott lakókkal politikai és egyéni problémáikról. Ám arra is nem kevés példa akad, hogy a munkásszállók kívül esnek a mozgalmi szarv látókörén. Amikor az iparág sajátosságairól beszélünk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a munkásmozgalomnak az építőiparban igen gazdag hagyományai vannak. S e hagyományok erőforrást jelentenek a pártszervezetek, a kommunisták számára a mai, ugyancsak nem könnyű feladatok elvégzéséhez is. Gy. L, Nádass József: Találkozásaim Ivánnal em rövid életemben világcsavargó voltam. Alig-alig saját akaratomból, sokkal inkább, mert űztek, mert menekülnöm kellett, bebarangoltam egy tucat országot. Hogy hány nép fiát, lányát ismertem meg közben, nem is tudom, van vagy két tucat. Az orosz fiúval 1944 kora őszén találkoztam először. Nemcsak a hely, ahol megismerkedtünk volt riasztóan lehangoló — a mauthauseni haláltábor 19. számú barakkja, — de ő maga sem volt különösen rokonszenves. A barakk „közvéleménye” méreg- zsáknak tartotta. Hetekig tartott, amíg meggyőződtem róla, hogy ez nem igaz. önérzetes volt, érzékenyen védelmezte nemcsak jogos érdekeit, a becsületét is. Egy esti vacsoraosztás után amikor megpillantottam őt, amint magányosan, a barakk előtti kis élőkért kőkerítésén üldögélt, mellé telepedtem. Szűkszavúan, válaszolgatott kérdéseimre. Lassan engedett gyanakvása, aztán a következő hetekben barátok lettünk. Családjáról csak annyit árult el, hogy bevonulása óta semmi hírt nem kapott felőlük, de egy falujabeli- jétől, valahol a fronton, megtudta, hogy szülőfaluját felperzselték és minden lakosát elpusztították a barbárok. Hogyne lett volna tele gyűlölettel azokkal szemben, akiket ellenségének vélt. November elején nagyobb baj keveredett körülötte. A hajnali létszámellenőrzéskor még ott állott közöttünk az appel-platzon, de azután hiába kereste Vili, majd Karl, a barakkíőnök. A déli keserves ebéd, a marharépa-leves osztáskor sem járult a kondérhoz rozsdás csajkájával, a barakk vezetői dühöngtek, féltek is, mi lesz, ha Kiderül; Iván megszökött, ezt jelenteni kell az irodán, az Elbűvölő látnivalók, rekord számú résztvevő íljfl; Állandó embergyűrű a szovjet pavilonban »it As alumíniumipar első önálló kiállítása (fij f elkészültek a BlW nagy forgalmára Aki először látja a Budapesti Nemzetközi Vásárt, azt már az első percekben elbűvölik a látnivalók, de a rendszeres látogatónak is akad sok csodálnivaló. Annak ellenére, hogy a vásár területe évről évre növekszik, az idén is helyszűkéről panaszkodnak a rendezők. A hatvan évvel ezelőtt Budapesten megrendezett hazai árumintavásár a maga 225 négyzetméternyi területével harmadik lett a modern árumintavásárt rendező európai városok sorában. Az idei BNV már 280 ezer négyzetmétert foglal el. Ennek a területnek csaknem hatvan százalékát külföldi kiállítók vették igénybe. A vásár tarka forgatagában még térkép és katalógus segítségével is nehéz eligazodni, s szinte napok kellenének ahhoz, hogy minden érdekes látnivalóhoz eljusson a látogató. A Szovjetunió pavilonjában állandó embergyűrű veszi körül a legújabb típusú elektromos szikraforgácsoló gépet. A gép a legbonyolultabb alakú munkadarabok kivágásúra alkalmas. lalnak el. Jugoszlávia pavilonjában szintén a szerszámgépek nyújtanak látnivalókat. Csehszlovákia elsősorban autóiparával remekel. A Kínai Népköztársaság és India kiállítása elsősorban a népművészeti alkotásokat kedvelő vásárnézőknek nyújt kellemes élményt. A sok látnivalóhoz kevés egy nap. Külön pavilonban vannak kiállítva a találmányok, a filmtermékek, a balesetelhárító berendezések. A könnyűipari pavilonban egyenruhás manekenek kalauzolják a kiváncsi vendégeket. A városligeti tavon a hajóipar horgonyzott tanyát, keskeny ponton- hídon jut oda a látogató. A parton rocsók, műanyagkenuk, csónakok rikító sokasága köti le a figyelmet. Az épületeken még érződik a festékszag, látszanak az előző napi, sőt éjszakai lázas készülődés nyomai. De minden rendben, gondoskodtak a vendégek ellátásáról is. A Mátyás-pince étterem, jégbüfé, borpoharazó, a rengeteg talponálló, halász- csárda, önkiszolgáló étterem felkészült a nagy forgalomra. A szökőkút környékén valóságos kertipad rengeteg, fű, virág mindenütt. A főbejáratnál a nemzetek zászlóit lengeti a szél, szám szerint 37-et. Ebben is rekord született, ennyien még egy évben sem állítottak ki. T. A. Megjegyzés : Lelkiismeretid Megoldatlan kérdés Nyíregyházán a szünidejüket töltő diákok és a már végzett, de továbbtanulásra nem jelentkezett, illetve arra nem alkalmas fiatalok foglalkoztatása. A nyáron több üzem, vállalat vesz fel idénymunkán fiatalokat. A felvételek általában tervszerűtlenül történtek mindeddig. Sok esetben csak a „papírformának” akartak eleget tenni, amikor fiatalokat alkalmaztak, s ezek tevékenységével sem törődtek úgy, ahogy kellett volna. Azok az üzemek, vállalatok, intézmények, amelyek nagyobb létszámú idénymunkaerőt alkalmaznak a nyáron, előzetesen kérjék a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság tanácsát, segítségét: így valóban azokat a fiatalokat állíthatnák munkára, akiknek erre a legnagyobb szükségük lenne. Amíg az újszülött megérkezik Fejlődő terhesgondozás — Jobban kellene kímélni a terhes nőket a munkahelyen — Beszélgetés a szülőszobában „kényes“ kérdésekről A tranzisztoros jelfogós vezérlés lehetővé teszi az ötezred milliméteres pontosságú megmunkálást. A bejárat előcsarnokát a legkülömbözőbb típusú re- pülőgépmodellek díszítik, beljebb a SZTANKO IMPORT hatalmas szerszámgépóriásai bűvölik el a látogatókat. Kinn is sok nézője akadt a személygépkocsiknak, és a szállítóeszközöknek. A sor elején áll egy óriásdömper, még a kerekei melleit is eltörpül az ember. A magyar kiállítók közül különösen említésre méltó az alumíniumipar első önálló kiállítása; a hatalmas alumíniumtorony, a mintegy harc- minc méter fesztávú, alumíniumlemezekből összeállított héjcsarnok. Egyetlen emelődarú segítségével szinte napok alatt egy impozáns kivitelű vásárcsarnokot lehet ezekből az elemekből összállítani. Nagy helyet foglalnak el a külföldi cégek is. A Seitz, Bizerba, Finis, Harting, Kettner, Leder, Ko- ruma, Filtrox, Niró, holland, dán és nyugatnémet cégek szerszámgépei például egy teljes pavilont fogJárási szülőotthon Bakta- lórántháza. A rendelőben nők várakoznak, a nővér frissen pólyáit újszülöttet ad át a boldog apának, a 2455. gyereket, ugyanis négy év alatt egy közepes községet betöltő gyermeksereg született itt Dr. Balázsi László főorvos naplójába mélyed: Babona a száritókötélről — Ma már a nők 98 százaléka bent szül a szülőotthonban. Egy százalék pedig utána jön be. Néhány évvel ezelőtt még szokatlan volt a jól felszerelt szülőotthon, ez a járás nagy elmaradottságot örökölt. Most- pedig szinte szégyen, ha valaki otthon szül. Elvétve akad olyan asszony, ski hallgat a babonára. Nemrég az egyik átment a szárítókötél alatt és megijedt, mert azt mondták, baja eshet a gyereknek... Elgondolkoztató, de ártalmatlan babonák, mint a szárítókötél és a köldökzsinór közötti kapcsolat előfordulnak. De a mindennapos felvilágosítás, a terhesgondozás és tanácsadás eloszlatja a kételyeket. Minden terhes nőre az orvos vigyáz, időben felfedezi a rendellenességet, a betegséget. s még arra is gondol, nem erőlteti-e meg magát a munkában a dolgozó kismama. — Sajnos egyes tsz-ekben főleg a nyári munkák idején bizony éppolyan nehéz munka vár a terhes nőkre is, mint másokra. Törvények védik a leendő anyákat, könnyű munkára szabad csak beosztani őket, a háztáji földet a lakóhelyhez közel kell kiadni. De ez nem mindig van így. Előfordul, hogy írni keil némelyik tsz-elnöknek, hogy jobban kíméljék a terhes asszonyokat. Ebben a járásban sok-sok áldozatot szedett a tbc, igen magas volt a csecsemőhalandóság, amely manapság szinte ismeretlen már: a szülőotthon körzetében tavaly 0,36 volt. Sok köze van ehhez a terhesgondozás kiterjesztésének, a bevezetett RH-vizsga latoknak, különböző szűrővizsgálatoknak és nem utolsósorban a szülőotthon munkájának. Van egy társadalmi probléma, melyet nem leitet megkerülni, ez pedig a terhességmegszakítás. A szülőotthonoknak ugyanis legalább annyi, sőt több munkát ad ez, mint a születések. Nemet is mondanil — Megvallom egész komoly lelkiismereti problémát okoz nekünk a terhességmegszakítás. Nem vagyunk könnyű helyzetben, amikor meg kell győzni a kismamákat, hisz mindenki látszólag komoly érveket hoz fel, kicsi a lakás, rossz családi élet, munka melletti tanulás... Arra gondolok, hogy talán majd évtizedek múlva bennünket, orvosokat fognak hibáztatni. Mert mi vagyunk a végrehajtók,.. De mi, nem vagyunk elegendők ahhoz, hogy megváltozzon az emberek gondolkodása. Ehhez a társadalom együttes ereje szükséges. Az orvos érvei főként szakmai érvek, a terhes- ségmegszakitások következményeiről. De ez a meggyőződésnek csupán egyik oldala, s eddig nem bizonyult elegendőnek. Mindez azonban nem mentesíti az abortusz bizottságokat a felelősség alól. Természetesen a törvény betartása mellett, amely nagy felelősséget ró az anyára, rábízza a döntés jogát. Szabolcsi probléma SS, a Gestapo kiszáll, nyomozni kezd, ha Ivánt nem találják, ők sem ússzak meg szárazon. Egyelőre tehát hallgattak. Este megkönnyebbülve látták, hogy a sorakozón, az utolsó pillanatban újra felbukkant. Vili villogó tekintete, halkan dörmögött fenyegetései jelezték, hogy mihelyt a barakkba visszatérünk, kegyetlenül leszámol vele. Igen ám, de az esti ap- pell után megint csak nem tért vissza a barakkba. Egész éjjel távol volt és másnap reggel bukkant fel. Utána pedig, mintha mi se történt volna, bevonult a többiekkel és nekilátott szolgálatának. Amikor faggatták, hogy hol volt tegnap egész nap, vállát vono- gatta, csökönyösen hallgatott. Aznap este megint melléültem a kőkerítésre és most már én kérdeztem: — Nem jó, így elmaradni egy egész nap, egész éjjel! Ha Viliék jelentik a dolgot a halélfejeseknek, karóba húznak! Hol voltál? — Nem tudod, mi volt tagnap? Ünnep. A legnagyobb ünnep... Még a fronton is megünnepeltük, érted... Mikor kis gyerek voltam — papával, mamával gyönyörűen ünnepeltük... Nem törődünk most Vilivel, Karllal, nácival, büntetéssel... Itt is megünneplem... Itt is,.. Senki sem veheti el tőlem... Senki... Megvilágosodott az agyam, kinek volt itt, ebben a pokolban naptárja, hányán tudtuk, hogy tegnap november 7. volt?... Az igazsághoz tartozik, hogy még Kai alkalommal találkoztam vele. Elkerült a barakkunkból, mert Vili és Kari unta már a vele való bonyodalmakat, elintézték, hogy máshová helyezzék át, az oroszok egyik barakkjába. így hát sokáig nem láttam. Hónapok múlva véletlenül megpillantottam. A tábor valamelyik sikátorában jártam és egy kőrakás mögött, váratlanul felfedeztem. Ott kuksolt, foszlott könyvvel a kezében. Örömmel léptem hozzá, hogy üdvözöljem. A fiú, zavart bosszúsággal az arcán, letette kezéből a könyvet, talán el akarta rejteni, de már megláttam a címlapot, amelyen ez állott: „Trigonometria”. Végül még egyszer, utoljára, 1945 május közepén találkoztam vele. Tizenha- todika volt, akkor kezdődött meg a már felszabadított tábor kiürítése. Elsőnek a szovjet baj társak mentek el. Mi, többiek, az appell- platzon sorakoztunk. Milyen más sorakozó volt ez, mint az eddigi, sok száz, gyötrelmes. A szónoki emelvény előtt ravatal, rajta a felszabadulás után meghalt egyik orosz bajtárs holtteste. Ünnepélyes dallam csendült fel, a Lenin-gyászindu- ló. Velünk szemben a távozó négyezer szovjet fogoly, volt fogoly, volt rab sorakozik. Feszes vigyázzban állunk, amikor példás rendben. zárt sorokban elvonulnak előttünk. És, ime, egy tömzsi, erőteljes, majdnem hogy kivirult legény félméterre kilép a sorból, hozzám ugrik, megölel, és kurjant egyet: — Zdrasztvujtye! To várisi Miért tagadjam? Elérzé- kenyültem, könnyes szemmel néztem utána, sokáig... Még láttam hetyke sapkáját, aztán elveszett, beleolvadt a hazájuk felé menetelő, énekelve vonulók tömegébe. Szóba került még egy nem sajátosan baktalóránt- házi, hanem szabolcsi probléma is: a szülésznőképzés. Megyénkben a legmagasabb a születések száma, indokolt foglalkozni ezzel. — öt szülésznő dolgozik az otthonban, hárman nyugdíj előtt állnak. Azt hiszem nemcsak nálunk van ez így. A szülésznők kora általában magas. Nincs megfelelő utánpótlás. Két fiatal lányt javasoltam szülésznőképzőbe, de nem vették fel őket. Szabolcs távol van az ilyen iskoláktól. Akik Szolnokon, Pesten, vagy Pécsett végeznek nem valószínű, hogy ide akarnak jönni dolgozni. Még most csak elboldogulunk valahogy, de mi lesz néhány év múlva? Jó lenne felmérni a megyében milyenek az igények és meg kellene oldani a szabolcsi szülésznőképzést, minél előbb... Ilyen gondok foglalkoztatják a legszaporább megye egyik szülőotthonának vezetőjét, dolgozóit. Dr. Balázsi László becsukja a naplóját. várják a kismamák és 2456 újszülött. (P. G.)
