Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-21 / 119. szám

Zavargások Dominikában Gennagyij Szavjecsev: Tengeralattjáróval a világ körül MOSZKVA Koszigin szovjet kor­mányfő pénteken a Kreml­ben fogadta Frank Cousins angol technikai együttműkö­dési államminisztert. A baráti légkörben le­folyt megbeszélésen Kirillin szovjet miniszterelnökhe­lyettes és Harrison moszkvai angol nagykövet is részt vett. JERUZSÁLEM— WASHINGTON Washingtonban és Jeru­zsálemben csütörtökön egy­szerre jelentették be, hogy az Egyesült Államok takti­kai katonai repülőgépeket ad el Izraelnek, Sem a gé­pek típusát, sem a számát nem határozták meg. A Reuter szerint alighanem A—4-es típusú Skyhawk su­gárhajtású bombázóktól van szó. Az Egyesült Arab Köztár­saság kormánya „veszélyes és nyílt amerikai állásfog­lalásnak” minősíti az új fejleményt. Tadeusz Kostecki: 34. — Nem. Mindenesetre el­lenőriztem, bár ez ott nem­igen tetszett nekik. Ideáli­san tiszta felülete volt. A legkisebb csík, vagy folt nélkül. Gyapjúkesztyű, pu­ha kendő, vagy mit tudom én... Felcsengett a házitelefon. Az ezredes a hallgató után nyúlt. — Hallom! Igen, én va­gyok. Mi? Aha, értem. Épp nálam van — nézett jelen­tőségteljesen Kostrzewára. — Na jó, megmondom ne­ki, de most rögtön akarja... — Ma a szenzációk nap­ja van — vetette oda az ezredes, miután a kagylót a villára tette — éppen elővezették Golikot. Za- czek majdnem kiugrik a bőréből, csakhogy mielőbb munkához láthasson. A jó­ég tudja milyen nyilatko­zatra vár. Santo Domingo, (MTI): Dominika népe feszült légkörben készül a június 1-re kitűzött elnökválasztá­sokra. Csütörtökön este ha­lálos áldozatot követelő összecsapás zajlott le a fő­várostól 90 kilométernyire fekvő Romana helységben Balaguernak, a reformista párt elnökjelöltjének és a június 14-i forradalmi moz­galomnak a hívei között. Amikor a jobboldali poli­tikus egy választási nagy­gyűlés megtartására a vá­roskába érkezett, a tömeg kövekkel megdobálta gép­kocsiját. Sortűz volt a vá­lasz: egy gyermek meghalt, többen megsebesültek. A kormány — az AFP je­lentése szerint — programot dolgozott ki a választások — Ebben az ügyben mindnyájan valamire vá­runk állandóan. Lássuk csak a híres kertészt, kasz- szafúrót, mechanikust és kutyaápolót, egy személy­ben. — Talán ilyen módon napfényre kerül még vala­milyen kiegészítő funkciója is. — Minden lehetséges — válaszolta Kostrzewa meg­győződés nélkül. Az utób­bi események fényében Golik ügye nagyon távoli tervekben szerepelt. — Melyik szobában van? — A száznégyesben. — Jelen lesz ezredes polgártárs is a kihallgatá­son? — Nem tartom ezt fon­tosnak. — Ki tudja? Több szem többet lát. — Sajnos — sóhajtott fel zavartalan lebonyolítása ér­dekében. Erre azért került sor, mert Bosch, a Domini­kai Forradalmi Párt jelöltje panaszt emelt az ellene irá­nyuló szélsőséges provoká­ciók miatt. Godoy elnök ezért elren­delte, hogy 1. A katonák a választások idejére vonulja­nak vissza laktanyáikba; 2. Egy pártközi bizottság vizs­gálja felül a politikai cso­portosulások panaszait; 3. A fegyveres erők egységei politikai semlegességet tanú­sítsanak és feltétlen támo­gatásukról biztosítsák a kor­mányt; 4. A rendőrség el­járást indított néhány sze­mély ellen a Dominikai Forradalmi Párt politiku­sai ellen elkövetett merény­letek miatt. — a nyomozás eddigi me­nete egyáltalán nem ezt bizonyítja. — Kiment a szobából, csendesen becsukta az aj­tót, furcsán nehézkes volt. Fáradtság? Talán. Elvégre volt rá oka. Zaczekkel a folyosón ta­lálkozott. Látszott, hogy nem tudta kivárni a szobá­jában és elébe sietett. — Megvan a jómadár! — ölelte át lelkesen Kostrzewa vállát. Most aztán együtt kell rábírnunk, hogy rakja ki egész terhét az asztalra. — Csak rakjon ki vala­mit — mordult fel gúnyo­san Kostrzewa. — Van valami kétsége, doktor? — Meglátjuk. Belépve a szobába, Kostrzewa figyelmesen rá­nézett a széken gubbasztó alakra. Golik kétségkívül egy csapdába esett pat­kányra emlékeztetett. De 5. Ezen a napon reggeli éb­redéskor észrevettem, hogy szomszédom, Igor Konsztan- tinovics Gromov elsőosztá­lyú kapitány, szemét a fül­ke mennyezetére függeszt­ve, erősen koncentrálva gondolkodik valamin. Meg­örültem, hogy végre látha­tom Igor Konsztantinovi- csot. A tengeralattjáró ter­mészetesen nem nagyváros, de valahogy sose tudtam találkozni Gromovval. Na­pokon át járkált a szegé­lyekben, nem mulasztott el egyetlen tanácskozást, egyetlen ülést sem. Gya­nítottam, hogy minden röplap az ő közvetlen köz­reműködésével készül, hogy ő foglalkozik a kérdezz-fe- lelek játékok szervezésével és készíti a rádióújságot. Általában csodálatosan mozgékony és kimeríthetet­len energiatartalékkal ren­delkező ember volt. Most pedig itt van a kajütben. Valami szemmel láthatóan rendkívül foglalkoztatja. — Min tűnődik, Igor Konsztantinovics? — Verset költők, Korec- kij főhadnagy 25 éves. És hol? Az óceán kellős kö­zepén. Igen kellemes mély­ségben. Elképzelhető, hogy ilyen esetben az ünnepel­tet valamiféle elcsépelt prózában üdvözöljük? Ebéd alatt a társalgóba ünnepélyesen behoztak két tortát. Az egyiket az ünne- peltnek, a másikat a tisz­teknek. Akár hiszik, akár nem, bejárhatják Moszkva valamennyi édességboltját, de ilyen tortát nem talál­nak. A tortákat az asztal­ra helyezték, és Igor Konsztantinovics felállva helyéről, szavalni kezdte az üdvöző verset. A vers tetszett. Fergete­ges taps zúdult fel! Való­színű hosszú időre meg­jegyzi ezt a verset Alek- szand Koreckij, az ünne­pelt. Attól a naptól kezdve minden ünnepelt egy tor­tát kapott. Befutottunk az Egyenlítő övezetébe. Ez viszonylag keskeny sáv az Egyenlítő mindkét oldalán. Legjellem­zőbb sajátossága, hogy itt úgyszólván soha sincsenek viharok. Valóban, ezekben a napokban a periszkópon át állandóan szélcsendes, sima víztükröt láttunk. Megjegyzendő, hogy ha­jónkon a meglehetősen rit­ka periszkópozás valóságos eseményszámba ment. Még azok is türelmetlenül vár­ták a periszkóp felbocsátá­sát, akiknek szolgálati be­osztásuknál fogva semmi közük sem volt a mélység­maga a külső látszat sem­mit sem bizonyított. — Minek ez a molesz- tálás, felügyelő uraim? — kérdezte siránkozó hangon Golik, s kezét felemelte, mintha az eget akarná ta­nújának hívni. — Az egész városon ét heku... izé- rendőri kísérettel... — Magának ez nem új­donság — mart bele csí­pősen Zaczek. — Üjdonság, vagy nem — pillantott barátságtala­nul Zaczekre. — Ami vala­mikor réges-régen volt, az nem most van. De kérdem én: miért? Egy rozsdás szeg nem sok, annyit sem vittem el. Még ennyit sem — mutatta piszkos körmén. Kostrzewa nem engedte el tekintetét. Komédiázik, vagy valóban nem tudja, miért vezették elő? Amig Golikot nézegette, megálla­pította: „Vigyázat! Nehéz pasas!” — Először is — jegyezte meg határozottan — nem értesítette címváltozásáról a rendőrséget, bár jól tud­ta, hogy a nyomozás befe­jezéséig erre szükség van. Golik lehorgasztotta fe­jét. — Ez igaz, de hogy ad­hattam volna meg új cí­memet, ha egyszer talál­ből történő optikai „ku­kucskáláshoz”. Tökéletesen meg lehet érteni, hogy az ember, aki mondjuk egy hónapot tölt a víz alatt, lát­ni szeretné az eget, a ten­gert, a fölötte lévő világot. Egy alkalommal is pe­riszkópmagasságig emelked­tünk. Az Egyenlítő közvet­len közelében történt ez. Már a parancsnok első megjegyzéseiből a főőrségen összegyűlt emberek közül mindenki tudta, hogy oda- fönt valami rendkívüli tör­tént. Amikor bizonyos idő múlva belenézhettem a pe­riszkópba, csodálatosan si­ma, ragyogó víztükröt lát­tam. Az volt az érzésem, mintha lakkot öntöttek vol­na a víz felszínére, s az ragyogott volna. Valószínű­leg nemrég múlhatott el a trópusi vihar, s az simí­totta el, csiszolta le az ap­róbb hullámokat. Ezt a föltételezést megerősítették a látóhatáron gomolygó sö­tét esőfelhők. Érezni lehe­tett, hogy közeledik a nap­lemente. A napot először nem lehetett látni, majd hirtelen kibukkant, közvet­lenül a látóhatár záróvona­lán, egy tűzpiros korong. A sötét viharfelhők nyom­ban rózsaszínű fényt kap­tak. A rózsaszínű fény oldalra húzódott, és a sötét íelhőtömegek a széleken szinte dicsfényben ragyog­tak. Kis idő telt el. A Nap le­nyugodott, és a színek meg­változtak. A felszakadozó felhők sárgás színű fényben ragyogtak, ami egészen a vízig ért, s az óceán szinte aranylott tőle. De ez is el­tűnt, s utána nyomban sö­tét lett. Felragyogtak a tá­A kongói képviselőház csütörtökön este hazaáruló­nak bélyegezte a jelenleg Európában tartózkodó Moi- se Csőmbe volt miniszter- elnököt és megfosztotta parlamenti mandátumától. A 96 szavazattal három el­lenében és kilenc tartózko­dás mellett elfogadott dön­tést azért hozták, mert a kongói politikus „a nemzet érdekeit sértő” nyilatkoza­tot tett. Párizsban ugyanis kijelentette, hogy az ezek­ben a napokban folyó bel­tam egy tűrhető munka­helyet? Mindjárt kiszaladt volna oda valaki, és meg­csinálta volna az egész ka­lamajkát. Most már nem úgy van, mint régen. Ügy válogatnak az emberben, mint a vadkörtében. Kostrzewa lecsavarta töl­tőtolla kupakját. A magya­rázat elég elfogadhatónak látszott. Lopva Zaczekre nézett, aki nehezen álcáz­ta csalódását. Bizonyosan valami különlegesen izgal­mas dolgot várt. — Tehát csak ezért? — Persze, hogy ezért. Mi lehetne még más? Ellop­tam valamit, vagy mi van? Kostrzewa hirtelen rá­támadt. — És miért ment éj­szaka Barbara után? A becsapódás váratlan volt, mégis a levegőbe ta­lált. — Én? — meresztette a szemét, őszintén meglepett arcot vágott. — Miért? Egy lépést sem tettem a kapun kívül. Felügyelet nélkül hagytam volna azt a dögöt, hogy valakiben kárt tegyen? Ezért már kap­hattam volna valamit. De most meg... Még néhány kérdés, ame­lyek mit sem segítettek. Kostrzewa letette a tollát. voli csillagok. Véget ért a fények kérészéletű násza. Tovább teltek a hétköz­napok. Időnként szinte el­vesztettük idő- és térérzé­sünket, de ez csupán pilla­natokig tartott. A szigorú rend a hajón megmentett bennünket attól a kényel­metlen érzéstől, hogy nincs idő. És ahogy odafönt a napnyugtát napkelte követi, ugyanúgy nálunk, péntekre szombat következett, a szombat pedig, mint isme­retes, az egész haditenge­részeti flottánál a nagyta­karítás napja. Persze ez a nagytakarítás nálunk kissé különlegesen ment végbe. A víz feletti hajókon a nagytakarítás napján egész vízzuhataggal árasztják el a fedélzetet. Az atomhajó­kon a vizzel takarékosab­ban kell bánni. A csekély vízhasználatot nagy igyeke­zettel helyettesítettük. A fedélzetet szinte a kopásig kifényesítették. Hajóorvo­sunk ábrázatán azonban ritka jelenség az elégedettség. Min­den héten a nagytakarítás után bejárja a hajót és megállapítja, hogy melyik szelvény a legtisztább. Szívósan és kitartóan folyt a harc az elsőbbsé­gért. Valahogy úgy történt, hogy a hajózás első heté­ben és azt követően is, ugyanaz a szelvény lett az első a tisztasági verseny­ben. Véletlenül mindig ott voltam, amikor szemlét tartottak. Valahonnan fe­lülről a valószínűtlenségig bonyolult csővezetékek kö­zül kimászott az orvos és kezét széttárva kijelentet­te: „Egy porszem sincs”. (Folytatjuk) ga—kongói pénzügyi tár­gyalásra nincs szükség, hi­szen ő ezt az ügyet már tavaly rendezte, E tárgya­lásokon arról van szó, hogy a kongói kormány részvé­nyek formájában 500 millió dollárt kapna a belgáktól. Joseph Mobutu köztársa­sági elnök levélben támo­gatta a honatyák döntését* mondván: „megengedhetet­len, hogy egy parlamenti képviselő külföldön saját hazája ellen foglaljon állást. — Van kérdése? —- vete- te oda Zaczeknak. A fia­talember sokáig köhécselt. — Mi a csudát csinált a garázsból kivett szerszám­mal? — Már meg miféle szer­számmal? Zaczek összehúz­ta szemöldökét. — Beszéljen! — öklével olyat ütött az asztalra, hogy felugrott a tintatartó. — A kifogásait tartsa meg vala­ki másnak. A mi szemün­ket nem köti be. Golik idegesen megreme- get, mintha az ütés köz­vetlenül őt érte volna. Azonban ez teljesen érthető reálex volt. — Mikor... én valóban nem tudom, milyen szer­számról van szó. — Ostobaság. Nagyon jól tudja. Arról, amelyik azon az éjszakán veszett el, amikor Barbara megszö­kött. Kostrzewa az aktába mélyedt. Tulajdonképpen ki és mit vitt el? Miféle szerszámot? Teljesen vilá­gos: azt, amellyel Barba­rát meggyilkolták. A csap­dát ügyetlenül állította Za­czek és nem kellet túlon­túl nagy képesség hozzá, hogy valaki észrevegye. 4 (Folytatjuk) Feszültség Nagy-Britannia és Zambia között LONDON Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatában megállapítja, hogy az angol tengerészsztrájkban meg­nyilvánuló egység bebizo­nyította, hogy résztvevői szilárdan hisznek ügyük igazságában. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy a hajótulajdono­sok, a burzsoá sajtó és a munkáspárti kormány egy­séges frontban lép fel a tengerészek ellen. Az or­szág lakossága azonban egy­re növekvő támogatásban részesíti a sztrájkolők’at. Moszkva, (TASZSZ): A lenini Komszomol XV. kongresszusának negyedik napján, pénteken befejező­dött a vita a Központi Bi­zottság beszámolójáról és a körülbelül 4000 küldött el­fogadta a kongresszus ezzel kapcsolatos határozatát. A határozat hangsúlyoz­za, hogy a Komszomol első­rendű feladata tevékenyen harcolni a népgazdaság fej­lesztésére irányuló új öt­éves terv teljesítéséért, a kommunista társadalom fel­építéséért. A szovjet fiatalok egy­hangúlag magukévá tették az SZKP XXIII. kongresszu­sának határozatait, a párt bel- és külpolitikáját és kc- szönetüket nyilvánítják az SZKP Központi Bizottságá­nak a felnövő nemzedék ne­velésére irányuló gondos­kodásáért. Az egész szovjet ifjúság London, (MTI): Jól tájékozott londoni diplomáciai források szerint csaknem szakításig jutottak a brit—zambiai kapcsola­tok a rhodesiai kérdésben, Arthur Wina zambiai pénz­ügyminiszter csütörtökön felszólította a Bottomley brit nemzetközösségügyi mi­nisztert, hogy a két kor­mány közös akcióval léptes­nevében a kongresszus kife­jezésre juttatta, hogy teljes mértékben támogatja a viet­nami nép igazságos harcát, követeli a VDK elleni ame­rikai' agresszió beszünteté­sét és az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Dél- Vietnamból. A szovjet fiatalok köteles­ségüknek tartják, hogy to­vább erősítsék a testvéri kapcsolatokat a szocialista országok ifjúságával, a szo­lidaritást minden kortársuk­kal, akik nemzeti felszaba­dulásukért harcolnak. Az SZKP XXIII. kong­resszusának határozataiból kiindulva, az ifjúság köré­ben végzett ideológiai és po­litikai munka további foko­zása céljából a kongresszus módosításokat eszközölt a lenini Komszomol szerveze­ti szabályzatában. Pénteken megválasztották a Komszomol központi szer­veit is. sen életbe teljes kereske­delmi és közlekedési vesz­tegzárat a dél-rhodesiai Smith-rezsim ellen. Úgy tudják, hogy a brit kor­mány elutasította a javas­latot, hivatkozva a folya­matban lévő brit—rhodesiai bizalmi tárgyalásokra. Lon­don mindvégig visszatartot­ta Zambiát attól, hogy meg­szakítsa kereskedelmi for­galmát Dél-Rhodesiával. Azzal érveltek, hogy ezt a „kegyelemdöfést tartogatni kell mindaddig, ameddig a fehértelepes rezsim az ösz- szeomlás szélére jut. Bottomleyval folytatott megbeszélése után a zam­biai pénzügyminiszter saj­tóértekezletet tartott, ame­lyen nyílt kihívást intézett a brit kormányhoz. — Mi eddig is hangoztat­tuk — mondotta —, hogy a gazdasági szankciók önma­gukban nem elegendőek a rhodesiai lázadás letörésére, s végül is szükség lesz a katonai erő igénybe véte­lére. Az elmúlt hét esemé­nyei megmutatták, hogy Zimbabwe (Dél-Rhodesia) népe cselekedni fog még akkor is, ha ez vérontással jár. Most azt javasoltuk a brit kormánynak, hogy lépjünk fel közösen a gaz­dasági vesztegzár teljessé tétele végett. A brit minisz­terek mindeddig folyvást azt mondogatták nekünk, hogy ők gazdasági szank­ciókkal. nem pedig vér­ontással akarnak véget vet­ni a lázadásnak. Most talán elvárhatnánk, hogy a brit kormány lelkesen üdvözli és maradéktalanul támogat­ja kezdeményezésünket — mondotta Wina pénzügymi­niszter. A Komszomol megválasztotta központi szerveit tvtícc% (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Csőinkét megfosztották képviselői mandátumától

Next

/
Oldalképek
Tartalom