Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
Heves összecsapások Da Manóban Csaknem félmillió amerikai katona Vietnamban Da Nang, (MTI): Csütörtök délelőtt heves fegyveres összecsapásra került sor a Da Nangba kirendelt dél-vietnami kormánykatonaság és a központi pagoda körül felsorakozott ellenállók között. A pagoda felett — ahol a kormányellenes felkelők parancsnoksága működik — megjelent a dél-vietnami légierő több megfigyelő gépe s ezekre a lázadók lövéseket adtak le. Erre tört ki a harc, a kormánycsapatok megindultak a pagoda épülete felé, hiába próbálták feltartóztatni a tankokat buddhista papok úgy, hogy lefeküdtek eléjük az úttestre, mert ezzel csak rövid időre tudták megállítani őket. Néhány órai csata után a tüzelés elcsendesedett, de csak azért, hogy később, kora délután az előzőnél is nagyobb hevességgel törjön ki. A kormányhű katonaság által megtisztított úton lassan haladtak előre a tankok, 15 méterenként megállva. A veszteségek méreteiről még nem érkezett jelentés, de legalább négy mentőautóval szállítottak el sebesülteket a helyszínről. Már csaknem félmillió amerikai katona van Vietnamban, illetve a környező területeken. Melvin Laird, republikánus képviselő ’jíöz- lése szerint a Dél-Vietnam- ban, Thaifölden elhelyezett szárazföldi egységek, a hetedik flotta alakulatai és a különböző országokban, illetve az okinawai és más támaszpontokon a vietnami háborúban részvevő légiegységek együttes létszáma meghaladja a 440 ezret. Laird azt mondotta, hogy az amerikai katonai vezetés nagyszabású erősítéseket küld Délkelet-Ázsiába az év második felében, az erre vonatkozó adatok azonban egyelőre titkosak. „Készüljelek fel a kormány elleni csatára“ A brit tengerészszak szervezet főtitkárának figyelmeztetése London, (MTI): Csütörtökön délelőtt Wilson miniszterelnök tanácskozott kabinettjével a tengerészsztrájk fejleményeiről. Utána hivatalos helyen hangoztatták, hogy „egyelőre nincs szó a szükségállapot bevezetéséről”. A brit tengerészsztrájk negyedik napján már közel 400 kereskedelmi hajó vesztegelt az angol kikötőkben, s eddig hozzávetőlegesen 11 000 tengerész szüntette be a munkát. A kereskedelmi flotta összesen 65 000 tengerésze egységesen támogatja a sztrájkot, amely napról napra fokozódó erővel érezteti hatását, amint a kikötőkbe befutó hajók személyzete folyamatosan csatlakozik a munkabeszüntetéshez. Miután Wilson miniszter- elnök kilátásba helyezte a rendkívüli állapot bevezetését és a haditengerészet igénybevételével fenyegetőzött, William Hogarth, a brit tengerészszakszervezet főtitkára szerdán este felszólította a tengerészeket: álljanak készen, hogy „holnap a kormány ellen vívjuk meg azt a csatát, amit ma még csak a hajótulajdonosok ellen folytatunk”. A hadiflotta „bevetésével” kapcsolatos fenyegetésre válaszolva Hogarth kijelentette: „Figyelmeztetem Wilson miniszterelnököt, hogy nagyon alaposan fontolja meg, mielőtt meghozná azt a végső döntést, amely az ország minden szakszervezeti tagját a kormány ellen Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti: Kosz;gin szovjet kormányfő Kairóban szerdán elutazása előtt megbeszélést folytatott Hasszán El Amri tábornok jemeni miniszter- elnökkel és Ahmed El-Su- keirivel, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet elnökével. A csütörtöki kairói lapok újabb részleteket közölnek ezekről a megbeszélésekről. A szovjet—jemeni megbeszélések még kedden kezdődtek: El Amri a Kubbeh palotában kereste fel Kosz'- gint. A találkozó nem hivatalos keretek között folytatódott az esti fogadáson is. El Gaefi tábornok, a jemeni hadsereg főparancsnoka fordítaná és általános sztrájkra vezetne”. Sir Maurice Laing, az angol gyáriparosok országos szövetségének elnöke „minden idők legostobább sztrájkjának” nevezte a tengerészsztrájkot, amely „ipari katasztrófával fenyegeti az országot”. és Musztafa Jakub tanácsnok volt külügyminiszter, szovjet részről Gromiko külügyminiszter vett részt az eszmecserén. A szovjet kormányfő elutazása után Musztafa Jakub közölte, hogy minden megvitatott kérdésben azonos nézeteket vallott a két fél: egyetértettek a két ország baráti együttműködésének gazdasági, technikai kapcsolatainak fejlesztésében. Megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió pénzügyi segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak. El Iriani kádi, a köztársasági tanács tagja bejelentette, hogy Koszigint meghívták Jemenbe és hogy a szovjet kormányfő a meghívást elfogadta. Koszigint meghívták Jemenbe Tadeusz Kostecki: (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 33. — Éppen ez az: látták. Eleinte valamit emlegetett maga a szokásokról. Visz- szatérve ezekre, szeretném emlékeztetni arra a szokásra, amely minden orvosra nézve kötelező: a boncolási jegyzőkönyv kizárólag a boncolás eredménye alapján készülhet, nem pedig az idegen körülmények figyelembe vételével. Azt tanácsolom magának, hogy gondolja át mégegyszer állításait. Alaposan gondolja ál! Mert a mi büntető törvénykönyvünk felettébb kellemetlen jogszabályokat tartalmaz a hivatalos iratban történő valótlan állítással és., a felelősséggel kapcsolatosan. Távozott, otthagyva az ámuló Leskit, látszott, hogy mondani akar valamit, de nem talált kifejezéseket. XXIV. — Nos? — kérdezte az ezredes türelmetlenül. Kostrzewa hunyorított. — Ha megfelelő szavakat használnék, felelősségre vonhatnának a hatóság megsértéséért. Az ezredes elkomorodott. Egy pillanat múlva azonban felvidult, de mosolya kényszeredett volt. Elfojtott egy sóhajt. — Tehát újra semmi... — Semmi, csupán köd és szürkeség mindenütt, amint a költő mondaná. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az eset költeményre ihlet. Épp ellenkezően: a guta ütögeti az embert, amikor erre gondol. Két halott, nem, bocsánat, három. Ebből — kettő a napnál világosabb, hogy gyilkosság áldozata. Világos és reménytelenül abszurd dolog. És csupán annyit tudunk, mint a kezdet kezdetén. Vagy még kevesebbet. — Krakkót sem egycsa- pásra építették — vigasztalta az ezredes. — Nem. Sok évszázada építjük. De nem hiszem, hogy a mi ügyünkben is hasonló tempót alkalmazhatunk. Az ükunokákat már nem fogja érdekelni, hogy ki, kicsodát, miért és mi módon. Nekik is meglesz a maguk gondja. — Táskájából kezdte előszedni az anyagot, amelyet módszeresen szétszortírozott az ezredes íróasztalán. Volt már elég rejtvényünk, túl sok is. Most hozzájön egy újabb: ki ez a harmadik? — Az az ember, aki Holskit meggyilkolta? — Ki tudja, hogy csak őt-e? Ez idáig, ha formálisan nézzük, azt kellett megállapítanunk, hogy Holski ölte meg Rudzinskit. Gennagyij Szavjecsev: Tengeralattjáróval a világ körül 4. Behúztuk a periszkópot és a tájékozódó műszereket, s idejében a mélységbe süllyedtünk. Nem azért tettük ezt, mintha megijedtünk volna az amerikai felderítő géptől. Nem volt mitől félnünk. Mi a nemzetközi hajózási szabályok szigorú betartásával utaztunk. Azért merültünk a víz alá, hogy ne ébresszük fel az imperialisták! tengeralattjáróelhárításának étvágyát. Ha már az amerikaiak éjjelnappal fáradhatatlanul gyakorolják magukat a tengeralattjáró-elhárításban, egy atomtengeralattjáró felfedezése óriási fogás lenne számukra. A parancsnokság tehát úgy döntött, hogy megfosztja őket ettől az élvezettől. Kissé elébe vágva a dolgoknak, elmondom, hogy kötelékünk az úton több ízben találkozott amerikai repülőgépekkel és amerikai hajókkal. Az atomtengeralattjárókon minden esetben időben megtették a szükséges intézkedéseket, éberen figyelték az amerikai repülőgépek és hajók mozdulatait. Szakembereink mesterien oldották meg feladatukat. ★ A tompított fényű irányító fülkében halványan derengtek az orientációs rendszer indikátorai, amelyeken ragyogó, fényes pontok zárt kört képeznek. A lelépő ügyeletes bemondja a sebességet, a mélységet, az irányt, az összeköttetés rendszerét. — A horizont tiszta — mondja végül és aláírja a hajónaplót. Az óceáni mélységben csend volt. Itt-ott valami sercegett, majd enyhe recsegés hallatszott, de Razin tudta, hogy ezek az elkerülhetetlen zavarok. Nem első esztendeje úl fülén ilyen hallgatókkal, ilyen képernyő előtt. Megtanulta, hogy az alig hallható zajokból és a műszerek állásából hogyan lehet pontosan meghatározni a hajók osztályait. Razin feltette a fülhallgatót és beállította a keresőgombot. Valami csipogott. Az őrvezető megfeszítette hallóérzékeit, kitűnő hallása volt, mint minden rádiós— A tőrön azonosított ujjlenyomatok, s ez már nem formalitás, a legteljesebben reálisak. — A lenyomatok? Kétségtelenül. Azonban a körülmények. Sok minden előfordulhat. Figyelembe véve mégis, hogy mindkét gyilkosságot ugyanolyan módon követték el... — Nem is olyan nagyon egyformán — tiltakozott az ezredes. — Hermetikusan elszigetelt szoba és nyílt térség... Ez mégis csak komoly különbség. — Csak külsőleg, legalábbis az én véleményem szerint. A koncepció mindkét esetben egyforma: a tettes és az áldozat közvetlen összeköttetése lehetőségének teljes hiánya... Na és az azonos eszköz — tette le a fényképet. — Ha nem tudnám, hogy a Rudzinski testéből kihúzott tőrt a kapitányságon helyezték biztonságba, azt gondolnám, hogy ugyanaz. Az alakja, markolatának színe és ez látszólag értelmetlen következtetés: mint két tojás úgy hasonlítanak. Látszólag értelmetlen — ismételte elgondolkodva — de valójában valami értelme kell, hogy legyen ennak és halk, füttyöt hallott: „Csvir.” Borisznak hirtelen különös érzése támadt: mintha tavasz lenne, erdőben, napsütötte réten sétálna. Szinte hallja a nyírfák levelének susogását. Az erdő mélyén kis madár csipog. — Csvir! És hirtelen jön a válasz — nem az erdőből, hanem a fülhallgatóból. — Tiu-u-u... Rá a következő, egy hanggal magasabban. S ez így tart néhány percig. Egy jól összeszokott énekkar különböző hangszínezettel fütyül. A következő pillanatban egy átható, harsogó füttyszó végett vetett az egész koncertnek. Razin tudja, hogy a fecskék „beszélgettek”. Ezek az állatkák adnak ilyen sajátságos hangokat. De miért tűntek el ilyen váratlanul? Borisz a műszereket nézi, hallgatózik — és valahol, nagyon messze, talán ezer versztányira, hajócsavarok egyenletes dübörgését hallja. A képernyőn a kör elgörbül, s újabb hullámvonalak jelennek meg. Célpont! Razin megállapítja az időt. Osztályozza a célt, és lenyomva egy gombot, közli a központi poszttal: — Tengeralattjáró Peleng 227. — S hozzáteszi: amerikai atom-tengeralattjáró. A következő pillanatban riadót fújnak. A hangszóróból felhallatszik a parancsnok hangja. — „Most állapítják meg az irányt és a sebességet” — gondolta Razin, és tovább figyeli a műszerek mutatóit. A tengeralattjárók közelednek egymáshoz. A csavarok okozta zaj lassan növekszik „Miért nem térünk ki?" — villant fel Razinban az aggódó gondolat, de azonnal meg is nyugtatja magát: a parancsnok természetesen ismeri a helyzetet. Nem hiába mondta a flottaparancsnok, hogy a hajó parancsnoka tapasztalt tengerész. A zaj állandóan növekedett. A pleng hirtelen változni kezdett. De még mennyire! A szembejövő tengeralattjáró hajtócsavarjának ritmusa erősödött. A hajó éles fordulatot vett, majd sebességét növelve más irányba nek. A penge belsejét kitöltő higanynak a súlypont elhelyezésének és a markolatnak, amely egyál- «talán nem felel meg az ilyen fajta késhez. Értelme; de milyen? Még ha lehetne késsel ötven méterre dobni... — Nem lehet? — Kizárt dolog. Nem bizván a saját tapasztalataimban, véleményt kértem a különböző dobószerkezeteket ismerő szakemberektől. Egyformán nyilatkoztak. A tőr nem gerely. Talán tíz méterre, legfeljebb tizenötre lehet eldobni. De már tíz méterre is kérdéses a dobás pontossága. Tizenötnél egyáltalán nem is jöhet számításba a pontosság. Rudzinski esetében, a szobában nincs egy nyílás sem, amelyen át lehetne dugni a pengét, nem is beszélve a dobásról és a célzásról. Csend lett. Az ezredes átnézte a jegyzőkönyvet és a fényképeket, amelyeket Kostrzewa hozott. — A tőr markolatán nem találtak ujjlenyomatot? — emelte fel a fejét nehézkesen. (Folytatjuk) elhúzott. A zaj még sokáig hallatszott. Razin elsőosztályű tizedes mégegyszer gondosan lehallgatta a környező térséget és jelentette a központi ügyeletnek: — 22 óra 5 perc. A horizont tiszta. Moszkvai idő! A világ körüli út során s. legénység 19 tagja a tengeralattjárón ünnepelte a születésnapját. Az első ünnepelt az egyik alosztály parancsnoka, Jevgenyij Alek- szandrovics volt, akinek tiszteletére a hajó 31 méter magasságra emelkedett fel az ünnepelt korának megfelelően. Ezt rádióban közölték a többi hajóval. Maga az ünnepelt ezalatt a központi ügyeletén teljesített szolgálatot, s így mindenki felköszönthette. Amikor a mélységmérő mutatója 31 méternél megállt, a hajóparancsnok íel- köszöntötte Jevgenyij Alek- szandrovicsot, s egy cello- fánba csomagolt pezsgősüveget nyújtott át neki. A megilletődött és kipirosodott ünnepelt alig győzte viszonozni a baráti kézszorításökeit. (Folytatjuk) HANOI Csütörtökön töltötte be 76. életévét Ho Si Minh, a Vitenami Demokratikus Köztársaság elnöke. Ebből az alkalomból a Vietnami Hazafias Front Központi Bizottsága fogadást adott. A megjelent személyek nevében Ton Duc Thang, a Hazafias Front Központi Bizottsága elnökségének elnöke köszöntötte Ho Si Minht. NEW YORK A rendőrség csütörtökön letartóztatta Oginga Odin- ga volt kenyai alelnök nyolc hívét, amikor azok tüntettek Nairobinban az alelnök rezidenciája előtt. Ezután a rendőrség szétkergette a népes tüntetés résztvevőit, — jelenti a UPI hírügynökség nairobi tudósítója. AUSTIN A texasi bűnügyi íellebb- viteli bíróság szerdán újabb tárgyalást tűzött ki a halálra ítélt .lack Ruby perében. A bíróság most a szakértői vélemények meghallgatása után abban fog döntést hozni, hogy Ruby, aki megölte Lee Harvey Oswaldot, Kennedy állítólagos merénylőjét, a halálos ítélet kimondása óta szenvedett-e olyan szellemi károsodásokat, amelyek az ítélet végrehajtását befolyásolhatják. OTTAWA Szerdán, néhány perccel a kanadai parlament ülésének megkezdése után az épületet hatalmas robbanás rázta meg. A rohamrendőrség egy holttestet talált a romok között. Csak csütörtökön délelőtt tették közzé, hogy a talált iratok szerint Joseph Chartier 43 éves, munkanélküli, torontói lakos, aki egykor a titkosszolgálat alkalmazottja volt. Ö robbantotta fel magát egy házilag készült szerkezettel. A zsebében talált feljegyzések arra vallanak, hogy nem volt épelméjű. DES0D0RÁIÓ KRÉM kellemesen illatosított izzadsággátló és szagtalanító krém, amelynek használata egész napon át a jólápoltság és üdeség érzetét kelti.