Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
A gazda, akinek a háza tüzet fog, fellármázza a szomszédokat, végigkiabálja a falut, hogy „tűz van! tűz van!”, s aztán — a kocsmába megy. Az értelem azonnal tiltakozik: ilyen nincs, ez lehetetlen! Hasonló esetet azonban százat is tapasz- talhátunk naponta. Legfeljebb nem égő házzal és elszabadult folyóval, hanem a közélet, a társadalmi élet kisebb-nagyobb dolgaival kapcsolatban. Arról van szó, hogy a hibát, a bajt, a tennivalót a közösségi ember éberségével és öntudatával keressük és jelezzük, csak' aztán úgy teszünk, mint az a bizonyos gazda. Megírunk egy levelet az újságnak, a rádiónak, felszólalunk a népfrontban vagy elkocogunk a népi ellenőrzéshez, s mint aki megtette kötelességét, többé nem törődünk az üggyel. Legfeljebb még kilőjük a jelzőrakétát, elpanaszoljuk a telefonba, mondván: „Kérem, én megmondtam, én idejében figyelmeztettem, de azóta sem történt semmi, ped'g csak három ember kellene egy órára ásóval, lapáttal...” — s mérgelődünk, hogy milyen tehetetlen a hivatal, milyen bürokratikus az ügyintézés. Elsiet a vállalati anyagbeszerző a pártbizottságra és elmondja, hogy baj lesz a tervteljesítéssel, mert nem érkezik idejében az anyag. A kutató feljegyzést készít, mert aggódik, hogy késnek az ipari jelentőségű kísérlettel, hiszen ezer apró vizsgálattal terhelik az intézetet. A szövetkezeti főkönyvelő a bankban és a tanácsnál házal, hogy nem lesz meg a tagságnak a megígért előleg. És apparátusok mozdulnak meg, hivatalok váltanak egymással „jegyzékeket”, dagadnak az akta csomók. Már öt, már tíz, már harminc ember foglalkozik az üggyel, pedig talán egy is elintézhette volna, ha nem „jelez” és nem „feljegyzést készít”, hanem megfogja az „ásó” nyelét és elintézi. Mi e jelenség oka? A személyes utánajárás gondját és fáradalmát miért helyettesítjük inkább mások mozgósításának erőkiadásával? Egyformán van az okok között kényelmesség is, önbiztosítás is. Hadd ügyködjenek mások, a sajtó, a rádió, a hivatal — ez a gondolat- menet egyik ága. így nagyobb az ügy társadalmi nyomatéka! A másik ágon meg ez a meggondolás fut: mondják! meg ők, mit csináljunk, így legalább nem illethet majd bennünket semmiféle szemrehányás! De ez a szemléletmód sántít. Hiszen saját dolgaink, egy utca, egy lakónegyed, egy gyár vagy termelőszövetkezet gondja mégis csak az ott élő emberek terhe. A megoldásért is elsősorban önmagunknak tartozunk számadással. Ha egyszer „lent” szorít, ott kell jobban nekivetni a vállakat. Ha az én házam ég, én öntsem rá az első vödör vizet, s ne várjam, ne nézzem, hogy mások nyelik a füstöt, mások locsolják a lángot! Vannak, akik azt mondják. belefáradnak az utánajárásba, sokallják a harcot, amit egy-egy jó ügyért még az épülő szocializmus körülményei között is meg kell vívniok. Ügy volna természetes, hogy az ilyen törekvések gáncstalanul és simán érvényesüljenek mindig és mindenütt. Ilyen azonban csak a mesében van: csak ott igazodik el minden — a mese törvényei szerint — önmagától. A szocializmusban is kézbe kell venni a jó ügyet. Harcolni kell beidegződésekkel, régi görcsökkel, értetlenséggel, lustasággal. Sokszor a magunk tehetetlenségi nyomatékával is. A társadalom nem elektronikus gépezet, amely kellő jelzésekre automatikusan elvégez bizonyos műveleteket. Az embernek legalább olyan aktívnak kell lennie az intézkedésben, mint a protestálásban! Ha valamihez három ember kell, egyiknek ő maga álljon oda! Akadozik az anyagellátás? — járjunk utána! liehet, hogy segítségre is szükség lesz, de az is inkább oda társul, ahol nyilvánvaló az igyekezet. Mielőtt tehát kiröppentünk egy jelzőrakétát, mielőtt feljegyzéseket készítünk, alapos kötelességtudattal magunk próbáljuk meg a magunk gondjait megoldani. sz. — 12000 fiatal helyzetéről tárgyalt a Nyíregyházi Járási Tanács Felhívás a termelőszövetkezetekhez Ideiglenes bizottság jelentése alapján a falusi ifjúság helyzetéről, problémáiról, s a további feladatokról tárgyalt csütörtöki ülésén a Nyíregyházi Járási Tanács. A felmérések szerint a járásban 12 000 fiatal él. Közülök tagként és kisegítőként mintegy ötezren dolgoznak a termelő- szövetkezetben, 1500-an tanulnak a középiskolákban, a többiek járáson belüli és megyén kívüli ipari üzemekben keresnek elfoglaltságot, pedig a fiatalokra már most is, de a jövőben még- inkább nagy szükség lesz a mezőgazdaságban évről évre növekszik a gyümölcs, zöldség és a különböző ipari munkaigényes növények vetésterülete. A korszerű termelési eljárások bevezetése, alkalmazása sok és jól képzett munkaerőt igényel. Ezt csak a fiatalok fokozottabb bevonásával lehet kielégíteni. Még nem végleges adatok szerint 1971-ig mintegy háromezer képzett szakmunkásra lesz szüksége a járás mezőgazdaságának. A járási párt, tanács és tömegszervezetek határozatai, intézkedései segítették a falusi ifjúság problémáinak megoldását, ezenbelül a szövetkezetek munkaerő- helyzetének javulását. A fiatalok becsületesen kiveszik részüket a munkából. Tavaly például 28 termelőszövetkezetben 36 ifjúsági kollektíva dolgozott 1100 taggal, többnyire a munkaigényes gyümölcsösökben, zöldség- és dohánytermesztésben. Munkájukról egyre több gazdaságban beszélnek megJavult az építőipari munkások szociális ellátása — de még sok a tennivaló a kisebb építkezéseknél Az utóbbi időben egyre több jó eredményről érkezik jelentés az ÉM. Sza- bolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalattól. Minimálisra csökkent az áthúzódó beruházás, a nagyobb építkezések a meghatározott ütem szerint haladnak. Nem ritkaság, hogy egy-egy épülettömböt a kitűzött határidő előtt adnak át. A terven felül felajánlások születnek, s ezek megalapozottak, reálisak. Munkásszállás — felvonulási épületből Lényegesen javult a dolgozók munkához való viszonya. A jobb munkakörülmények mellett ehhez a szociális ellátottság javítása is hozzátartozik. A vállalatnál átlagosan 3300 fizikai munkás dolgozik, szétszórva a megyében. Háromezerötszáz ember szállásáról, étkeztetéséről, munkaruhájáról kell gondoskodni. És ez nem mindig sikerül. A nyíregyházi építkezéseken mintegy 5—600 olyan ember dolgozik, akik nem helybeliek. Részben az új munkásszálláson, részben a város 6—7 helyén bérelt lakásokban nyernek elhelyeződ Helves kezdeményezés volt a vállalat vezetői részéről, hogy az Északi Alközpontban az egyik felvonulási épületet már eleve úgy készítették, hogy munkásszállásnak lehessen átalakítani. Kényelmes elhelyezést biztosít 240 embernek. A dolgozók két hete költöztek bele. Probléma a vidék Sokkal nagyobb a probléma vidéken, hiszen a létszámnak 40 százaléka különböző községekben dolgozik. A nagyobb építkezéseknél szintén a felvonulási épületet alakítják át munkásszállónak, különösen ott, ahol több éves munkára van kilátás. Mint például Sátoraljaújhelyen, Kisváráén, Mátészalkán. Legmostohább a helyzet a kisebb építkezéseknél. Az itteni munkások vándorolnak. Sokszor kilométereket tesznek meg gyalog, vágy- kerékpáron, amíg eljutnak munkahelyükre. A statisztikai adatok szerint éppen az ilyen munkahelyekről van a legtöbb kilépés. Pedig ezen is lehetne segíteni. Ugyanis az épület bekerülési költségének egy bizonyos százalékát felvonulási költségként számlázhatják. A művezetők sokszor „takarékoskodnak”. Igyekeznek kevesebb költséggel megoldani például a felvonulási épületet. Vékonyabb falakat raknak, silányabb tetőt tesznek rá, stb. Pedig ha felhasználnák a megadott keretet, a felvonulási épület mint munkásszállás esetleg télen is lakható lenne. Kisebb építkezésnél kevesebben dolgoznak. Ugyancsak komoly problémát jelent a több ezer ember étkeztetése. Nyíregyházán ez is megoldott, a nagyobb községekben úgyszintén. Ott a helyi fmsz kisvendéglő adja az ebédet előfizetéses rendszerben. Ami nem takarékosság Ahol messze van a falu, rossz az út — mint például termelőszövetkezeti építkezéseknél — nem könnyű a munkások élelmezése. Különösen súlyos volt a helyzet Tiszakarádon, ahol esős időben csak lánctalpas traktorokkal lehetett megközelíteni az építkezést. Most már elkészült a bekötő út, s a községben is megnyílt a kisvendéglő. A munkások szociális körülményeinek javítására a vállalat vezetősége éves tervet dolgozott ki. Végrehajtásáról havonta kérnek jelentést. A munkások rovására takarékoskodó művezetőket szigorúan megbüntetik. Nem marad el a felelősségrevonás kisebb szabálytalanságoknál sem. Cél az, hogy a rendelkezésre álló keretet maximálisan felhasználják a dolgozók szociális körülményeinek javítására. n. f. becsüléssel, elismeréssel. Ez kifejezésre jut abban is, hogy gyakorlati lépéseket tesznek helyzetük javítására. A nagyhalászi Petőfi Tsz-ben pl. 65 fiatalra bízták az új telepítésű gyümölcsös gondozását. A ti- mári Béke Tsz-ben házassági segélyben részesítik őket. A sényői Búzakalászban 30 000 forintért vásároltak kulturális és sport- felszereléseket. Több tsz- ben vált gyakorlattá, hogy a sürgős munkák elvégzése után jutalomként tanul- nyányi kirándulásra, budapesti látogatásra viszik a fiatalokat. A helyes és jó kezdeményezések azonban még nem általánosak. Ezért a tanács kérte a termelőszövetkezetek, községek vezetőit: kölcsönösen segítsék a fiatalok munka és termelési kezdeményezéseit. Részesítsék megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben őket jó munkájuk után. A közös gazdaságok képezzenek olyan alapokat, amelyekből rendszei sen előleget, jutalmakat adhatnak. Kössenek minél több fiatallal szerződést szakmunkásképzésre, segítsék elő tanulásukat, biztosítsák részükre a szakképzettségüknek megfelelő munkát és díjazást. A kiváló eredményeket elérő szakmunkásokat küldjék technikumba, e támogassák őket ösztöndíjjal. A lehetőségek jobb kihasználásával fokozottabban gondoskodjanak a fiatalok kulturális, sportolási és szórakozási igényeinek kielégítéséről. Használják fel jobban a rendelkezésre álló anyagi eszközöket is. A tanácsülésen, amelyen a tagok 82 százaléka jelent meg, jóváhagyták az idei költségvetést, értékelték az állandó bizottságok munkáját vés megválasztották a járásbíróság mellett működő népi ülnököket. Hódi László A hivatalos elismerés mellett Négy tsz-1ag önmagukzól, gazdaságukról Négyszáz embert lehetetlenség sorba kérdezni. Pedig mindenki érdekelt. Sántha Miklós: Vigyázunk egymásra — Éppen a hírrel kapcsolatban sajnálkozást érzek amiatt, hogy hatvanhat éves vagyok. Bírom még magam, de jó volna, ha számomra időt lehetne visz- szahozni. Pedig nem lehet. Azok az évek nagyon nehezek voltak. Azért süllyedtek el. — Most mindjobban megtanuljuk, akkor vagyunk jól, ha vigyázunk egymásra. Érdeme szerint boldoguljon mindenki. — Namény járási székhely. Bizonyos mértékben ez is segíti bámulatos fejlődésében. De ha nem volna az, akkor is itt lenne a mai kor. A pénzt előteremtjük hozzá. Mi már három éve hasznosítjuk például a karbamidot. Évek óta több jószágot, több tejet értékesítünk, mint előre tervezünk. — Keményen megdolgozunk mindenért. így boldogulunk. Ezért vigyázunk egymásra. És az öröm most mindannyiunké. Baráth Pál: Ez a kellemesebb — Ami Pesten hír, abban a pillanatban itt van. Hozza a rádió, mutatja a tv. így tudtuk meg, hogy munkánk alapján az ország legjobb tsz-ei közé kerültünk. Nagyon jólesik az elismerés. — Ez év elején harminc új tag jelentkezett közénk. Velünk jönnek tovább. Négy éve még tizenkétezer forint átlagkereset jutott nálunk egy tagra. Tavaly már meghaladta a tizenki- lencezret. Idén húszezer fölött akarunk. Jól élünk. Dologtalan vita helyett ez a kellemesebb. — Többedmagammal jószággondozó vagyok. Kezünk alatt olyan jószágok fejlődnek, amelyek biztos exportok. Másoknak meg ahhoz van közük, hogy burgonyából tavaly az előirányzott kilencven mázsával szemben százhuszonkét mázsát, cukorrépából száz- nyolcvan helyett kétszázkét mázsát termeltek holdján. Az almánk hetvenöt százaléka külföldre ment. Most megint új istállót avattunk, egymillió forint fekszik benne. Nem sok hozzá hasonló van a környéken. Siket Gyula elnök: Városi szinten élünk — Nem véletlen, hogy az ország huszonhárom kitüntetett szövetkezete között van a mienk is. Kulcsa — ha így mondhatom — megalapozott tervek és azok maradéktalan végrehajtása. — Állandóan figyelemmel kísérjük az országos mező- gazdasági átlagokat, s ahhoz mérjük magunkat. Ezért vettünk részt eddig is minden versenyben. Tavaly járási elsőséget nyertünk. A verseny — jól szervezve — lüktetést, mozgást, leleményességet szül. S nemcsak a máért kíván kifogástalan munkát — a holnapért is. Ez adta, hogy két szocialista brigádunk is van, a harmadik is biztosra veszi a cím elnyerését. Állandóan gyarapodik szakmunkásaink száma. A legidősebbeket is elragadta a tanulási láz. — Tagságunk minden tekintetben városi szinten él. Idegen nem mondja meg, milyen házban ki lakik Naményban: ügyvéd, tanár, hivatalnok, kereskedő, vagy tsz-tag. Legtöbb bútort, ruhát és cipőt, tv-t, rádiót, kultúrcikkeket a mi családjaink vásárolnak. Egyszerű tagok sorban rendezik be lakásukban a fürdőszobát. Még nem készült el a vízművesítés, hidrofort vesznek és szereltetnek be. Megelőzik a veztőket, a községet. — A hivatalos elismerés mellett, mind ez a mi legnagyobb örömünk. Koncz Endre: A közerö nagy hatalom — Nálunk az okoz nehézséget, hogy a tagság számához kevés a föld. A növénytermesztésben egy tagra alig három hold jut. Tessék mindenki megelégedésére gazdálkodni. Az igazság mégis az: mi még nem ismerünk mérleghiányos esztendőt. — Az egységes közerő nagy hatalom. Ott is sokat menthet, ahol csak a remény szikrája látszik. Tavaly sok helyen panaszkodtak az időjárásra. Okkal. Mi elértük, hogy például almából is hétszázezer forinttal többet kaptunk, mint terveztük. Sült galambos mesével nem áltatjuk magunkat. El sem bizakodunk semmiféle hírre. ★ Elég is talán ennyi. E néhány válaszban szinte minden összesűrűsödik annak igazolására, hogy a Minisztertanács érdemmel tüntette ki „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címmel a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz-t is. Asztalos Bálint Pillanatkép A gerlice és a gyerekek A gerlice madár nem fél úgy a gyerekektől, mint a felnőttektől. Madárlogika vagy tapasztalat? ... Tény, hogy a gyerekek között csak meg-megrebben a fekete nyaksálas madár és nem száll el. Fáradhatatlanul csippent fel itt is, ott is alig látható eleséget. Az apróságok pedig játékba feledkeznek a városi téren. Óvodás kisfiúk, leánykák. Hintáznak, a forgó keréken játszanak, egyensúly deszkalapon tündökölnek. Hangjuk csupán csicsergés. Talán ezért nem fél a madár. Egy szöszke fiúcska nem tud felülni az egyensúlymasina trónjára. A kislány hamarabb nyeregbe pattant, súlyával lenyomja a zöld deszka egyik végét. Mire a másik felemelkedik. — Én is hadd üljek fel! Játszunk együtt — kérleli a legényke. — Üljél. — Nem tudok. Magas. Engedd lejjebb!! A lányka elrúgja magát a földtől. Felemelkedik. Pár másodpercre megváltozik a játékeszköz állása. A röpke idő azonban nem elegendő, hogy a fiú is felkapaszkodjon. Tehetetlenségében pi- tyeregni kezd. — Jaj, de ügyetlen vagy — húzza el a száját a kis hosszú hajú. Két nő sietve érkezik. Ök is fiatalok. Felnőtt fiatalok. Nevelők. Kezükben, a sárga tölcséren toronyra rakott fagylalt. Megérezték volna, hogy míg megvették a kellemes hűsítőt, könnycsepp fakadt a játszótéren? Nincs annak helye a vidám zsongásban. Egyenesen a kis pityergőhöz mennek. Egyikőjük le- hajlik, s nyomja a festett deszka végét, másikójuk szabad kezével segít a felülésben. S amikor minden rendbe jön, lendülne itt is a játék, az egyik nevelő tölcséréről zsupsz! leszalad a fagylalttorony. Most ök állnak. Egymásra néznek. Mintha valami érthetetlen, nagyon nagy dolog történt volna. De a töprengő döbbenet csak pillanatig tart. Es... nevetni kezdettek. Hangosan, egymásra s a gyerekekre. A gerlice figyel. Izgatottá válik mozgása. El is repül a térről. Karcsú teste cikázva úszik a májusi fényben. Viszi a gyűjtött eleséget kicsijeinek. (—ab—I „Én megmondtam...66
