Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
Jelentések Vietnamból KAIRO; Kairói sajtó jelentések szerint Koszigin szovjet miniszterelnök, aki május 10- én hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezik, május 14- én Asszuánban a Nílus eltérítésének évfordulóján beszédet mond. Megemlékezik az évfordulóról Nasszer elnök is. A két beszédre a nílusi nagygát építőinek nagygyűlésén kerül sor. Mint ismeretes, Asszuánban szovjet segítséggel gát épül, s a medréből eltérített folyam vízi erőművet táplál majd, MOSZKVA: Száz fölé emelkedett a május elsejei ünnepségekre Moszkvába érkezett külföldi szakszervezeti, frontharcos és egyéb küldöttségek száma. Az idén Japánból, Olaszországból, Görögországból, Kongóból (Brazzaville), Nepálból és sok más országból érkeztek ismert társadalmi személyiségek. TOKIO: Öt nap alatt másodízben álltak le szombaton Japánban a vasútak, autóbuszok, földalattik és taxik. Mintegy 219 magánközlekedési vállalat dolgozói 24 órás országos sztrájkot hirdettek, a sztrájk több mint 25 millió utast érint. A közlekedési dolgozók bérköveteléseinek alátámasztásái- ra a bányászok is 24 órás sztrájkba léptek. NEW YORK: Pénteken összeült az a 33 ország képviselőiből álló bizottság, amelyet az ENSZ- közgyülés jelölt ki, hogy tanulmányozza a világszervezet békefenntartó művelem teinek problémáját. A 18 percig tartó ülésen a bizottság elhatározta, hogy munkacsoporttá alakul át és így lát hozzá az egész kérdés átfogó vizsgálatához. ' Saigon, (MTI): A vietnami problémákat a vietnamiaknak maguknak kell rendezniük anélkül, hogy az amerikaiak beleszólnának — hangsúlyozza a közlemény, amelyet május 1-e alkalmából a Dél- Vietnamban működő vietnami dolgozók általános szövetsége tett közzé. „A kommunistákkal való összejátszás” címén nyolchavi felfüggesztett börtönre ítélték Pham Guy Nhung buddhista vezető személyt, akit a múlt év márciusában tartóztattak le, mert egy sajtóértekezletén a VDK-val való békés egymás mellett élést hirdette. Vele együtt két másik buddhista pap ellen is hasonló ítéleteket hoztak. A Pravda szombati számában megállapítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén az ember mindenütt láthatja, mit jelent a gyakorlatban a szocialista internacionalizmus. A szolidaritás gyakorlati megnyilvánulásaival találkozunk Haiphong kikötőjében, a vietnami utakon, a gyárakban és bányákban éppen úgy, mint amikor a Djakarta, (MTI): Nasution tábornok feltűnő éllel támad la meg Sukarno elnök hatáskörét. Nasution, a szárazföldi hadsereg rangidőse, aki azonban a Suhar- to-féle katonai hatalomátvétel után is a háttérben maradt, kijelentette: Sukarno elnök azzal, hogy hozzájárult elnöki tisztségének élethossziglan történt k: terjesztéséhez, eltért — úgymond -— az 1945-ben lefektetett alkotmánytól. Ez ugyanis kimondja, hogy az elnöki légelhárító egységek katonáival, vagy vadászrepülőkkel beszélgetünk. Az Uong Bi villamos erőművön az amerikai bombatámadások ellenére ott dolgoznak a szovjet szakemberek. A szolidaritás érzése hatotta át Beniowski lengyel hajó személyzetét, amikor a hajó az amerikai repülőgépek provokációi ellenére befutott szállítmányával a haiphongi kikötőbe. Csehszlovák energetikusok, bolgár könnyűipari szakemberek segítik a vietnami nép munkáját. Thák Ba helységben a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közös erőfeszítéssel hozza létre Vietnam legnagyobb villamos erőművét, amely évente 400 millió kilowattóra villamos energiát állít majd elő. Az amerikai légikalózok egyik légitámadást a másik után intézik az erőmű gátja ellen. Az építők azonban önfeláldozó munkát végeznek, egy napra sem szüntetik be az építést. Erőt ad nekik az a biztos tudat, hogy a vietnami nép végül is győzni fog, — írja befejezésül a Pravda. tisztség öt évi időtartamra terjed. Politikai megfigyelők szerint Indonézia új alkotmányos vezetője az az ember lesz, akit a közeljövőben — előreláthatólag a következő hónapban — Sukarno helyettesévé választanak. Még nem dőlt el a hatalmi harc a hatalom tényleges birtokosa, Suharto, valamint Nasution tábornok, Malik és miniszterelnök-helye Ites társa, a djakariai szultán, között. Hatalmi vetélkedés Indonéziában Tűzharc Izrael—Jordánia határán Tel Aviv-Amman, (MTI): Az izraeli hadsereg főparancsnokságának! szóvivője bejeléntette, hogy izraeli kü- löni.menyek az éjszaka folyamán behatoltak Jordán'a területére. Egy katonai egység Beiszán térségében lépte át a Jordán folyót és Kalaa arab falu négy háza. dinamitlal felrobbantotta. Egy másik izraeli alakulat, a Hebron hegytől délre Khir- bet Rafaat arab faluban tíz házat robbantott fel. Egy jordániai katonai szóvivő szerint az izraeli katonaságot a jordániai erők visszavonulásra kényszerítették és tűzharc során súlyos veszteségeket okoz.ak nekik emberben és hadianyagban egyaránt. A szóvivő közölte, hogy három jordániai polgári személy meghalt, négy polgári és egy katonai személy megsebesült. Az izraeli támadók közül 37 katona vesztette életét, illetve sebesült meg — közölte később egy jordániai katonai szóvivő. Dominikai helyzetkép Godoy dominikai elnök bejelentette, hogy Santo Domingóban péntek éjféltől kezdve a dominikai rendőrség és a hadsereg veszi át a szolgálatot az Amerika- közi fegyveres erőktől. Az ellenőrzés átadása fokozatosan történik kerületről kerületre. A bejelentéssel kapcsolatban az AFP rámutat, a dominikai hatóságok ezekkel az intézkedésekkel igyekeznek biztosítani, hogy a választási kampány ideje alatt ne kerüljön sor összetűzésekre a lakosság és az Ame- rika-közi fegyveres erők között. Tadeusz Kostecki: Sgfyműéi Utkn (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 18. Táskájából egy jegyzőkönyvlapot vett elő. Még egy kihallgatás. Hányadik már? Már rég nem szá- molja. S az eredmény? — Tehát mondja el, kérem, hogyan történt — Mit mondhatnék... — Golik jobb lába egy lendületbe hozott ingára emlékeztetett Bár ült a széken, egész teste szüntelenül mozgásba volt, mint a kocsonya, amelyből kivették a csontot. A villany elaludt, leültem és rágyújtottam. Mit csinálhattam volna a sötétben? Es hirtelen egy kiáltás... — Hanrgos? — De még milyen... Mintha valakiről elevenen húznák le a bőrt. Először nem ismertem meg, hogy ki kiabál. De ezután a história után, ami a háziúrral történt, az ember mindent el tud képzelni. Nekiiramodtam hát a lépcsőnek... — Kérdezte Barbarától, hogy mi történt? — Igen, még a lépcsőn. — Miért a lépcsőn? Hiszen ott nem volt senki. — Mert... Sötét volt, mint a pokolban és hát... Az ember ilyenkor azt sem tudja, mit csinál. Ez tagadhatatlan. — Nincs zseblámpája? A választ pillanatnyi tétovázás előzte meg. — De van..; •— Mi hát az oka, hogy nem vette magához? — A garázsban van, itt meg... Hogy lenne ilyen esetben még erre is esze az embernek. Gondoltam, valakit meg akarnak ölni és rohantam, mint az őrült. — Hol találkozott Barbarával? — A folyosón, az elelhunyt dolgozószobája előtt — Akkor már újra volt áram? — Igen az utolsó pillanatban értem oda. A sz&- mem is belekáprázott. Minden lámpa egyszerre gyulladt fel. Biztosan Barbara kapcsolgatta föl őket útközi- ben. — Még ekkor is kiabált? — Már nem. De olyan volt, mintha bármely perc- beti elájulhatna. — Vagyis? — Az... arca és úgy általában. Alig állt a lábán. Mintha egy légycsapóval a falhoz mázolták volna'. — Ennyire...? — Sőt. Rémültnek látszott. —Mit mondott? — Hogy kísérletet látott. — Miféle kísérteiét? — Eleinte nehéz volt megérteni, úgy járt a száPark a domboldalon A sirt, ahol nyugszik, a High Gátéi temetőben, könnyű megtalálni. A tömzsi, kőhasábhoz tapadó bronzfej, a mindig friss virágok, a kőbe vésett felirat arról tanúskodik, hogy a filozófusoknak, nemcsak magyarázniuk kell a világot, hanem meg is kell változtatniuk. Tízezreknek ismerős a hely, naponta sokan felkeresik. Annál kevesebben tudják, hol élt Marx Károly Londonban. Pedig itt töl ötté életének nagyobbik felét: 31 éves korában hajózott át a csatornán és 34 esz en- dőn át 8 lakásban élt, dolgozott, itt temette el négy gyermekét és feleségét, itt járt vasárnaponként kirándulni a csodaszép Hampstead Heathre. Londonban nagyon közel kerüll(;tünk Marx személyes életútjának állomásaihoz. A Heaih-en a szelíd len- gésű évszázados fákkal benőtt szépséges, nagy park felé sétálva látni a házat, amelyben Rabindranath Tagore lakott, de Marx lakóhelyét nem jelöli tábla. Az Angol Kommunista Párt kiadott egy útikalauzt és ez az egyetlen iránytű Marx londoni tartózkodási helyeinek felk'ereséséhez. Már két országban ette az emigránsok keserű kenyerét a fiatal forradalmár, Kari Marx, amikor a porosz önkény elűzte a hazájából. Párizsban és Brüsszelben töltött 5 esztendőt és az 1848-as forradalmak bukása után telepedett meg Londonban. 1849 augusztusában érkezet; ide, rövidesen követte őt felesége és 3 gyermeke. Chelsea-ban kaptak 2 szobás lakást az Anderson street 4 számú házban. Londonban akkoriban türelmesen semleges volt és éppen ezért kedvelt menedékhelye lett minden rendű és rangú jó, vagy rossz ügyért harcoló üldözötteknek. Sok német emigráns élt akkoriban itt és csakúgy, mint ma, a hivatalos szervek éber figyelme és' a lakosság udvarias közönye vette őket körül. Az idegenek jobbára egymás között barátkoztak és csak közvetlen szakmai ismeretségi körök nyitották — ha nyitótták — meg számukra a szűkebb- tágabb kaput a társas életbe. Marx előzőleg már kétszer járt Angliában, egyszer Engels vendégeként, másodszor a kommunista liga kongresszusán. Ekkor bízták meg őt és Engelst a Kommunista Kiáltvány megszövegezésével. C helsea akkor még nem volt divatos művész és bohémtanya, amivé a II. világháború előtt fejlődött, sem a középosztálybeli gazdag sznobok! lakónegyede, ami ma. Szerény, majdnem külvárosias település a Themse partján. Elég tekintélyes lakbértartozásnak kellett lennie annak az 5 angol fontnak, amellyel Marxék egy év múl án szállásadó nőjüknek tartoztak és ezért irgalmatlanul kilakoltatták őket, az Anderson streeti házból. Egy barát adott kölcsönt a házbértartozásra, a hentest, a fűszerest úgy fizették ki, hogy eladták az ágyakat. így kezdődött Marxék londoni éle.e. Átmenetileg a Germane- Hotelbe a német emigránsok szállodájába költöztek, amely az óriás Leichester- square közelében volt és ma is szálloda, — az 5 emeletes Monte Carlo Hotel, — áll a helyén a Leichester street sarkán. Innen költöztek át Marxék a Sohoba. Ma ez London mulatón egy ede, tele strip-tease bárokkal, mozikkal, kávéházakkal, a fényreklámoktól csillogó Piccadilly Circus közelében. De a Sohonak ma is vannak olyan kormos, komor, szegényes utcácskát, amelyek a 100 évvel ezelőtti szegénynegyedre emlékez tétnek. Itt a Dean streeten éltek Marxék 1850-től 1856ig, előbb a 64. szám alatt (ezt a házat azóta lebontották) aztán a 28. számú házban. Egyébként a közelben a mostani Romilly streeten lakott ugyanebben az időben Liebknecht és egy időre ideköltözött Manchesterből, a közeli Shaftesbury Avenue-re Engels is. A Dean streeti lakásból temette el Marx hárim gyermekét. A legfiatalabb, Franciska két esztendős korában halt meg. Édesanyja ezért írta róla egyik levelében: „Nem volt pénzünk bölcsőre, amikor megszüle- te.t”, — és egy közelben lakó francia emigránstól kértek kölcsön két fon*xt, amikor meghalt. Marx akkor „külföldi tudósító” volt, a New York Tribunenak küldött cikkeket. De ezekkel nem kéréséit annyit, hogy eltartsa népes családját. Engels támogatása biztosította a későbbiekben, hogy Marx nyugodtan dolgozhasson az innen alig negyedóra járásra fekvő British Museum könyvtárában. Ilyen körülmények között készülték a „Tőke” első kötetei. 1855-ben Marxék rövid időre kirándultak a Démont Roadra, Camberwell kerületbe, amely korábban a város szélén feküdt. Egy barátjuk külföldre utazott és átengedte nekik a lakását. 1856-ban aztán elhagyták a Soho-t és átköltöztek Észak-Londönba, a Kensington kerületbe. Ez ma is proletárok és nagyrészt színesbőrű bevándoroltak lakta szegényebb negyede Londonnak. Grafton Terrace 9, majd 46 szám alatt éltek. Az utóbbi ház erősen megkopott első emeletének egyik szobájában egy öregy nyugdíjast találtunk, akinek fogalma sincs arról, hogy 100 esztendővel ezelőt: ki bérelte az ő lakását. 1868-ban innen költöztek át Marxék a Maitlandpark-Roadra. Ezt a környéket azóia a tulajdonos — Angliában a leggazdagabb az a földesé:. akinek Londonban van birtoka — lakó eleppé fejlesztette, s részben a Londoni Városi Tanács épített itt új, csinos lakóházakat. A régieket lebontot,ák', emléküket már csak fényképek őrzik E szak-Londont kel nagy domb uralja, a Hampstead — és High Gate. A kettő között fekszik a Maitlandpark Road, a közvetlen közelben van egy harmadik park is a Primrose Hill. Innen lelá - ni a londoni állatk'ertré, és messze azon túl a váró' , Ide járt’ sétálni későbben Lenin. Szerették ezt a helyet Marxék is. De a Mar.: család kedvenc kiránduló- helye a Hempstead Heath Az 1371-es Francia Kom- mün bukása után ide menekült két francia forradalmár vette el Marx két lányát és így a Lounguet és Lafargue családokkal együtt meg a harmadik lány férjével Aveling dr-ral jártak Marxék vasárnaponként a a Heath-re. Csatlakozót hozzájuk Liebnecht és más barátok is. Bejárták a domboldalakat, betértek az azóta valóságos várkastéllyá kiépített vendégfogadóba „Szalma Jakab” kocsmájába egy pohár sörre és ott ahol ma betonkoszox-úba zárt vizimedence áll, lelkesen hódoltak kedvelt játékuknak a „szamaragolás- nak.” Az angol hagyomány- tiszteletnek! köszönhető, hogy Heaih-nek ma is egyik nevezetessége az a néhány csacsi, amelyekkel ifjabb és öregebb vállalkozó szellemű kirándulók játszanak a köréjük gyülekezők harsány nevetése ás biztatása közben. A Maitlandpark-Road-i házban halt meg Jenny Marx. és nem sokkal utána követte a sírba féjre is. A Highe Gátéi domb alján temették el őket Eleanor lányukkal, Harry Longuet unokájukkal és háztartási alkalmazottból családtaggá lett hűséges kísérőjükkel, Helena Demouthal együtt. A Marx családi sír közelében nyugszik egy szerb forradalmár. Dusán Popo- vic: ő foi'dította szerb nyelvre a „Tők'ét”. A sírt díszítő szobortól az angol filozófus, Herbert Spencer sírkövére látni. Spencer egész életében harcolt Marx ellen. A sírját ma észre sem vennék, ha nem jönnének mindennap a látogatók a hála és a szeretet virágaival a világ minden tájáról Marx Károly sírjához. Patkó Imre ja. Valamilyen rohama volt, vagy mi... Csak amikor megráztam, hogy térjen magához, akkor kezdett egy kicsit emberibb módon beszélni. Es akkor... Mintha az elhunyt mérnök ui-at látta volna. És olyan szörnyű volt, hogy kishiján meghalt a rémülettől. — Elhitte neki? — En? — rándította meg a vállát. — Ki hisz a kí- séi’tetekben? Sem a szavak, sem a kísérő mozdulatok nem hatottak elég meggyőzően. Sobecki egy el nem szívott cigaretta végét rágcsálta. Viselkedésében mi volt az őszinte és mi a hazug? Valószínű, hogy sok köze van ehhez az ügyhöz. Talán épp ő az egésznek a kulcsembere? — Tehát bement a dolgozószobába, hogy megnézze a kísérletet — jegyezte meg egy pillanat múltán. — Mert ez a rémült vénlány úgy megszédítette az embert, hogy maga sem tudta, mit csinál. Persze egyáltalán nem gondoltam a kísérteire, csak elképzeltem, hogy valami idegen bemászott a sötétben és az ijesztette meg annyira — tette hozzá rövid gondolkodás után. — Megtörténi« ilyesmi... — Sok minden megtörténik — mordult fel Sobecki, s szemét nem vette le töltőtolla hegyéről. — Es mit talált a szobában? — Semmi különöset. Minden a helyén volt. Nyoma sem volt az idegennek. — A villanyt felgyújtotta? — Nem volt rá szükség. Barbara ezt megtette, még mielőtt kikapcsolták az áramot... — Mit mondott még Barbara? — Azt, hogy azonnal elmegy. A ház asszonyához ment felmondani. Nem tudja, hová költözött? — Csak az a cím van meg, amit Rudzinska asz- szony megadott. Ez valami távoli rokonsága. De olt több, mint egy éve nem látták őt. Golik távozása' után Sobecki még egyszer elolvasta a jegyzőkönyvet. Szellemek, kísértetek. Nem, persze, hogy erről szó sem lehet, ez esztelenség. Az asztalon álló vizespohárért nyúlt. Jó pár napja készítette oda magának, hogy kéz alatt legyen. Időnként többször is megtöltötte. Gyakran kiszáradt a torka. Szörnyű érzés. Mintha érdes hamuréteg vastagon vonná be a szájpadlását és a nyelőcsövét. Furcsa, hogy xnég az ízlelését is elveszítette, alig tud lélegzetet venni, szervezetének legegyszerűbb funkciói is nagy nehézséget jelentettek. A fészkes fenébe ezzel n torokgyulladással! A vizet kis kortyokban itta, sokáig szájában tartva, mielőtt lenyelte. Ez egy kicsit enyhítette. Tekintetét a jegyzőkönyvre vetette. Milyen sajátos módon kell megfejteni ennek a képtelen történetnek az érteimét? Golik, akinek szerfelett sok oka lenne az eltűnésre, maradt. Barbara, akinek ilyen okai nem voltak — eltűnt. Minden fordítva és a logikával ellentétben történik. Valami logikának azonban kellett lenni ebben is. Vajon Barbarának valóban semmi oka sem volt az eltűnésre? Az általa felszolgált tea fémes íze és ez a torokgyulladás, amelyet kétségtelenül épp itt szerzett, ebben az átkozott házban. (Folytatjuk)
