Kelet-Magyarország, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Jelentések Vietnamból KAIRO; Kairói sajtó jelentések sze­rint Koszigin szovjet mi­niszterelnök, aki május 10- én hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezik, május 14- én Asszuánban a Nílus el­térítésének évfordulóján be­szédet mond. Megemléke­zik az évfordulóról Nasszer elnök is. A két beszédre a nílusi nagygát építőinek nagygyűlésén kerül sor. Mint ismeretes, Asszuánban szovjet segítséggel gát épül, s a medréből eltérített fo­lyam vízi erőművet táplál majd, MOSZKVA: Száz fölé emelkedett a május elsejei ünnepségekre Moszkvába érkezett külföl­di szakszervezeti, fronthar­cos és egyéb küldöttségek száma. Az idén Japánból, Olaszországból, Görögor­szágból, Kongóból (Brazza­ville), Nepálból és sok más országból érkeztek ismert társadalmi személyiségek. TOKIO: Öt nap alatt másodízben álltak le szombaton Ja­pánban a vasútak, autóbu­szok, földalattik és taxik. Mintegy 219 magánközleke­dési vállalat dolgozói 24 órás országos sztrájkot hir­dettek, a sztrájk több mint 25 millió utast érint. A közlekedési dolgozók bérkö­veteléseinek alátámasztásái- ra a bányászok is 24 órás sztrájkba léptek. NEW YORK: Pénteken összeült az a 33 ország képviselőiből álló bi­zottság, amelyet az ENSZ- közgyülés jelölt ki, hogy tanulmányozza a világszer­vezet békefenntartó művelem teinek problémáját. A 18 percig tartó ülésen a bizott­ság elhatározta, hogy mun­kacsoporttá alakul át és így lát hozzá az egész kérdés átfogó vizsgálatához. ' Saigon, (MTI): A vietnami problémákat a vietnamiaknak maguknak kell rendezniük anélkül, hogy az amerikaiak bele­szólnának — hangsúlyozza a közlemény, amelyet má­jus 1-e alkalmából a Dél- Vietnamban működő viet­nami dolgozók általános szö­vetsége tett közzé. „A kommunistákkal való összejátszás” címén nyolc­havi felfüggesztett börtönre ítélték Pham Guy Nhung buddhista vezető személyt, akit a múlt év márciusá­ban tartóztattak le, mert egy sajtóértekezletén a VDK-val való békés egy­más mellett élést hirdette. Vele együtt két másik budd­hista pap ellen is hasonló ítéleteket hoztak. A Pravda szombati szá­mában megállapítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén az ember mindenütt láthatja, mit jelent a gyakorlatban a szocialista internacionaliz­mus. A szolidaritás gyakor­lati megnyilvánulásaival ta­lálkozunk Haiphong kikötő­jében, a vietnami utakon, a gyárakban és bányákban éppen úgy, mint amikor a Djakarta, (MTI): Nasution tábornok feltűnő éllel támad la meg Sukarno elnök hatáskörét. Nasution, a szárazföldi hadsereg rang­időse, aki azonban a Suhar- to-féle katonai hatalomátvé­tel után is a háttérben ma­radt, kijelentette: Sukarno elnök azzal, hogy hozzájá­rult elnöki tisztségének élet­hossziglan történt k: terjesz­téséhez, eltért — úgymond -— az 1945-ben lefektetett alkotmánytól. Ez ugyanis kimondja, hogy az elnöki légelhárító egységek kato­náival, vagy vadászrepülők­kel beszélgetünk. Az Uong Bi villamos erő­művön az amerikai bomba­támadások ellenére ott dol­goznak a szovjet szakembe­rek. A szolidaritás érzése hatotta át Beniowski lengyel hajó személyzetét, amikor a hajó az amerikai repülőgé­pek provokációi ellenére be­futott szállítmányával a haiphongi kikötőbe. Cseh­szlovák energetikusok, bol­gár könnyűipari szakembe­rek segítik a vietnami nép munkáját. Thák Ba helységben a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közös erőfeszítéssel hozza létre Vietnam legnagyobb villamos erőművét, amely évente 400 millió kilowatt­óra villamos energiát állít majd elő. Az amerikai lé­gikalózok egyik légitáma­dást a másik után intézik az erőmű gátja ellen. Az építők azonban önfeláldozó munkát végeznek, egy nap­ra sem szüntetik be az épí­tést. Erőt ad nekik az a biztos tudat, hogy a vietna­mi nép végül is győzni fog, — írja befejezésül a Prav­da. tisztség öt évi időtartamra terjed. Politikai megfigyelők sze­rint Indonézia új alkotmá­nyos vezetője az az ember lesz, akit a közeljövőben — előreláthatólag a következő hónapban — Sukarno he­lyettesévé választanak. Még nem dőlt el a hatalmi harc a hatalom tényleges birto­kosa, Suharto, valamint Na­sution tábornok, Malik és miniszterelnök-helye Ites társa, a djakariai szultán, között. Hatalmi vetélkedés Indonéziában Tűzharc Izrael—Jordánia határán Tel Aviv-Amman, (MTI): Az izraeli hadsereg főpa­rancsnokságának! szóvivője bejeléntette, hogy izraeli kü- löni.menyek az éjszaka fo­lyamán behatoltak Jordán'a területére. Egy katonai egy­ség Beiszán térségében lép­te át a Jordán folyót és Kalaa arab falu négy háza. dinamitlal felrobbantotta. Egy másik izraeli alakulat, a Hebron hegytől délre Khir- bet Rafaat arab faluban tíz házat robbantott fel. Egy jordániai katonai szó­vivő szerint az izraeli kato­naságot a jordániai erők visszavonulásra kényszerí­tették és tűzharc során sú­lyos veszteségeket okoz.ak nekik emberben és hadi­anyagban egyaránt. A szó­vivő közölte, hogy három jordániai polgári személy meghalt, négy polgári és egy katonai személy megse­besült. Az izraeli támadók közül 37 katona vesztette életét, illetve sebesült meg — kö­zölte később egy jordániai katonai szóvivő. Dominikai helyzetkép Godoy dominikai elnök bejelentette, hogy Santo Domingóban péntek éjféltől kezdve a dominikai rendőr­ség és a hadsereg veszi át a szolgálatot az Amerika- közi fegyveres erőktől. Az ellenőrzés átadása fokozato­san történik kerületről ke­rületre. A bejelentéssel kapcsolat­ban az AFP rámutat, a do­minikai hatóságok ezekkel az intézkedésekkel igyekez­nek biztosítani, hogy a vá­lasztási kampány ideje alatt ne kerüljön sor összetűzé­sekre a lakosság és az Ame- rika-közi fegyveres erők kö­zött. Tadeusz Kostecki: Sgfyműéi Utkn (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs 18. Táskájából egy jegyző­könyvlapot vett elő. Még egy kihallgatás. Hányadik már? Már rég nem szá- molja. S az eredmény? — Tehát mondja el, ké­rem, hogyan történt — Mit mondhatnék... — Golik jobb lába egy lendü­letbe hozott ingára emlé­keztetett Bár ült a széken, egész teste szüntelenül mozgásba volt, mint a ko­csonya, amelyből kivették a csontot. A villany el­aludt, leültem és rágyúj­tottam. Mit csinálhattam volna a sötétben? Es hirte­len egy kiáltás... — Hanrgos? — De még milyen... Mint­ha valakiről elevenen húz­nák le a bőrt. Először nem ismertem meg, hogy ki kia­bál. De ezután a história után, ami a háziúrral tör­tént, az ember mindent el tud képzelni. Nekiiramod­tam hát a lépcsőnek... — Kérdezte Barbarától, hogy mi történt? — Igen, még a lépcsőn. — Miért a lépcsőn? Hi­szen ott nem volt senki. — Mert... Sötét volt, mint a pokolban és hát... Az ember ilyenkor azt sem tudja, mit csinál. Ez ta­gadhatatlan. — Nincs zseblámpája? A választ pillanatnyi té­továzás előzte meg. — De van..; •— Mi hát az oka, hogy nem vette magához? — A garázsban van, itt meg... Hogy lenne ilyen eset­ben még erre is esze az em­bernek. Gondoltam, vala­kit meg akarnak ölni és ro­hantam, mint az őrült. — Hol találkozott Barba­rával? — A folyosón, az el­elhunyt dolgozószobája előtt — Akkor már újra volt áram? — Igen az utolsó pilla­natban értem oda. A sz&- mem is belekáprázott. Min­den lámpa egyszerre gyul­ladt fel. Biztosan Barbara kapcsolgatta föl őket útközi- ben. — Még ekkor is kiabált? — Már nem. De olyan volt, mintha bármely perc- beti elájulhatna. — Vagyis? — Az... arca és úgy álta­lában. Alig állt a lábán. Mintha egy légycsapóval a falhoz mázolták volna'. — Ennyire...? — Sőt. Rémültnek lát­szott. —Mit mondott? — Hogy kísérletet látott. — Miféle kísérteiét? — Eleinte nehéz volt megérteni, úgy járt a szá­Park a domboldalon A sirt, ahol nyug­szik, a High Gá­téi temetőben, könnyű megtalál­ni. A tömzsi, kő­hasábhoz tapadó bronzfej, a mindig friss virágok, a kőbe vésett felirat arról ta­núskodik, hogy a filozófu­soknak, nemcsak magyaráz­niuk kell a világot, hanem meg is kell változtatniuk. Tízezreknek ismerős a hely, naponta sokan felkeresik. Annál kevesebben tudják, hol élt Marx Károly Lon­donban. Pedig itt töl ötté életének nagyobbik felét: 31 éves korában hajózott át a csatornán és 34 esz en- dőn át 8 lakásban élt, dol­gozott, itt temette el négy gyermekét és feleségét, itt járt vasárnaponként kirán­dulni a csodaszép Hampstead Heathre. Londonban na­gyon közel kerüll(;tünk Marx személyes életútjának állomásaihoz. A Heaih-en a szelíd len- gésű évszázados fákkal be­nőtt szépséges, nagy park felé sétálva látni a házat, amelyben Rabindranath Ta­gore lakott, de Marx lakó­helyét nem jelöli tábla. Az Angol Kommunista Párt ki­adott egy útikalauzt és ez az egyetlen iránytű Marx londoni tartózkodási helyei­nek felk'ereséséhez. Már két országban ette az emigránsok keserű ke­nyerét a fiatal forradalmár, Kari Marx, amikor a porosz önkény elűzte a hazájából. Párizsban és Brüsszelben töltött 5 esztendőt és az 1848-as forradalmak bukása után telepedett meg Lon­donban. 1849 augusztusában érkezet; ide, rövidesen kö­vette őt felesége és 3 gyer­meke. Chelsea-ban kaptak 2 szobás lakást az Anderson street 4 számú házban. Londonban akkoriban tü­relmesen semleges volt és éppen ezért kedvelt mene­dékhelye lett minden ren­dű és rangú jó, vagy rossz ügyért harcoló üldözöttek­nek. Sok német emigráns élt akkoriban itt és csak­úgy, mint ma, a hivatalos szervek éber figyelme és' a lakosság udvarias közönye vette őket körül. Az idege­nek jobbára egymás kö­zött barátkoztak és csak közvetlen szakmai ismeretségi körök nyitot­ták — ha nyitótták — meg számukra a szűkebb- tágabb kaput a társas élet­be. Marx előzőleg már két­szer járt Angliában, egy­szer Engels vendégeként, másodszor a kommunista liga kongresszusán. Ekkor bízták meg őt és Engelst a Kommunista Kiáltvány megszövegezésével. C helsea akkor még nem volt divatos művész és bohém­tanya, amivé a II. világháború előtt fejlődött, sem a középosz­tálybeli gazdag sznobok! la­kónegyede, ami ma. Sze­rény, majdnem külvárosias település a Themse part­ján. Elég tekintélyes lakbér­tartozásnak kellett lennie annak az 5 angol fontnak, amellyel Marxék egy év múl án szállásadó nőjüknek tartoztak és ezért irgalmat­lanul kilakoltatták őket, az Anderson streeti házból. Egy barát adott kölcsönt a ház­bértartozásra, a hentest, a fűszerest úgy fizették ki, hogy eladták az ágyakat. így kezdődött Marxék londoni éle.e. Átmenetileg a Germane- Hotelbe a német emigrán­sok szállodájába költöztek, amely az óriás Leichester- square közelében volt és ma is szálloda, — az 5 emeletes Monte Carlo Ho­tel, — áll a helyén a Leichester street sarkán. Innen költöztek át Marx­ék a Sohoba. Ma ez Lon­don mulatón egy ede, tele strip-tease bárokkal, mo­zikkal, kávéházakkal, a fényreklámoktól csillogó Piccadilly Circus közelében. De a Sohonak ma is van­nak olyan kormos, komor, szegényes utcácskát, amelyek a 100 évvel ezelőtti sze­génynegyedre emlékez tét­nek. Itt a Dean streeten él­tek Marxék 1850-től 1856­ig, előbb a 64. szám alatt (ezt a házat azóta lebontot­ták) aztán a 28. számú ház­ban. Egyébként a közelben a mostani Romilly streeten lakott ugyanebben az idő­ben Liebknecht és egy idő­re ideköltözött Manchester­ből, a közeli Shaftesbury Avenue-re Engels is. A Dean streeti lakásból temette el Marx hárim gyermekét. A legfiatalabb, Franciska két esztendős ko­rában halt meg. Édesanyja ezért írta róla egyik leve­lében: „Nem volt pénzünk bölcsőre, amikor megszüle- te.t”, — és egy közelben la­kó francia emigránstól kér­tek kölcsön két fon*xt, ami­kor meghalt. Marx akkor „külföldi tudósító” volt, a New York Tribunenak kül­dött cikkeket. De ezekkel nem kéréséit annyit, hogy eltartsa népes családját. En­gels támogatása biztosította a későbbiekben, hogy Marx nyugodtan dolgozhasson az innen alig negyedóra já­rásra fekvő British Museum könyvtárában. Ilyen körülmé­nyek között készülték a „Tőke” első kötetei. 1855-ben Marxék rövid időre kirándultak a Démont Roadra, Camberwell kerü­letbe, amely korábban a vá­ros szélén feküdt. Egy ba­rátjuk külföldre utazott és átengedte nekik a lakását. 1856-ban aztán elhagyták a Soho-t és átköltöztek Észak-Londönba, a Kensing­ton kerületbe. Ez ma is proletárok és nagyrészt szí­nesbőrű bevándoroltak lak­ta szegényebb negyede Lon­donnak. Grafton Terrace 9, majd 46 szám alatt éltek. Az utóbbi ház erősen meg­kopott első emeletének egyik szobájában egy öregy nyug­díjast találtunk, akinek fo­galma sincs arról, hogy 100 esztendővel ezelőt: ki bé­relte az ő lakását. 1868-ban innen költöztek át Marxék a Maitlandpark-Roadra. Ezt a környéket azóia a tulaj­donos — Angliában a leg­gazdagabb az a földesé:. akinek Londonban van bir­toka — lakó eleppé fejlesz­tette, s részben a Londoni Városi Tanács épített itt új, csinos lakóházakat. A régi­eket lebontot,ák', emléküket már csak fényképek őrzik E szak-Londont kel nagy domb ural­ja, a Hampstead — és High Gate. A kettő között fekszik a Maitlandpark Ro­ad, a közvetlen közelben van egy harmadik park is a Primrose Hill. Innen lelá - ni a londoni állatk'ertré, és messze azon túl a váró' , Ide járt’ sétálni későbben Lenin. Szerették ezt a he­lyet Marxék is. De a Mar.: család kedvenc kiránduló- helye a Hempstead Heath Az 1371-es Francia Kom- mün bukása után ide me­nekült két francia forradal­már vette el Marx két lá­nyát és így a Lounguet és Lafargue családokkal együtt meg a harmadik lány fér­jével Aveling dr-ral jártak Marxék vasárnaponként a a Heath-re. Csatlakozót hozzájuk Liebnecht és más barátok is. Bejárták a domb­oldalakat, betértek az azóta valóságos várkastéllyá ki­épített vendégfogadóba „Szalma Jakab” kocsmájá­ba egy pohár sörre és ott ahol ma betonkoszox-úba zárt vizimedence áll, lelke­sen hódoltak kedvelt játé­kuknak a „szamaragolás- nak.” Az angol hagyomány- tiszteletnek! köszönhető, hogy Heaih-nek ma is egyik ne­vezetessége az a néhány csacsi, amelyekkel ifjabb és öregebb vállalkozó szellemű kirándulók játszanak a kö­réjük gyülekezők harsány nevetése ás biztatása köz­ben. A Maitlandpark-Road-i házban halt meg Jenny Marx. és nem sokkal utána követte a sírba féjre is. A Highe Gátéi domb alján te­mették el őket Eleanor lá­nyukkal, Harry Longuet unokájukkal és háztartási alkalmazottból családtaggá lett hűséges kísérőjükkel, Helena Demouthal együtt. A Marx családi sír köze­lében nyugszik egy szerb forradalmár. Dusán Popo- vic: ő foi'dította szerb nyelv­re a „Tők'ét”. A sírt díszí­tő szobortól az angol filo­zófus, Herbert Spencer sír­kövére látni. Spencer egész életében harcolt Marx el­len. A sírját ma észre sem vennék, ha nem jönnének mindennap a látogatók a hála és a szeretet virágai­val a világ minden tájáról Marx Károly sírjához. Patkó Imre ja. Valamilyen rohama volt, vagy mi... Csak amikor megráztam, hogy térjen ma­gához, akkor kezdett egy kicsit emberibb módon be­szélni. Es akkor... Mintha az elhunyt mérnök ui-at látta volna. És olyan ször­nyű volt, hogy kishiján meghalt a rémülettől. — Elhitte neki? — En? — rándította meg a vállát. — Ki hisz a kí- séi’tetekben? Sem a szavak, sem a kísérő mozdulatok nem ha­tottak elég meggyőzően. Sobecki egy el nem szí­vott cigaretta végét rág­csálta. Viselkedésében mi volt az őszinte és mi a ha­zug? Valószínű, hogy sok köze van ehhez az ügyhöz. Talán épp ő az egésznek a kulcsembere? — Tehát bement a dol­gozószobába, hogy megnéz­ze a kísérletet — jegyez­te meg egy pillanat múltán. — Mert ez a rémült vén­lány úgy megszédítette az embert, hogy maga sem tudta, mit csinál. Persze egyáltalán nem gondoltam a kísérteire, csak el­képzeltem, hogy valami ide­gen bemászott a sötétben és az ijesztette meg annyira — tette hozzá rövid gondolko­dás után. — Megtörténi« ilyesmi... — Sok minden megtör­ténik — mordult fel So­becki, s szemét nem vette le töltőtolla hegyéről. — Es mit talált a szobában? — Semmi különöset. Min­den a helyén volt. Nyoma sem volt az idegennek. — A villanyt felgyújtot­ta? — Nem volt rá szükség. Barbara ezt megtette, még mielőtt kikapcsolták az ára­mot... — Mit mondott még Bar­bara? — Azt, hogy azonnal el­megy. A ház asszonyához ment felmondani. Nem tudja, hová költö­zött? — Csak az a cím van meg, amit Rudzinska asz- szony megadott. Ez valami távoli rokonsága. De olt több, mint egy éve nem lát­ták őt. Golik távozása' után So­becki még egyszer elolvas­ta a jegyzőkönyvet. Szelle­mek, kísértetek. Nem, per­sze, hogy erről szó sem le­het, ez esztelenség. Az asz­talon álló vizespohárért nyúlt. Jó pár napja készí­tette oda magának, hogy kéz alatt legyen. Időnként többször is megtöltötte. Gyakran kiszáradt a torka. Szörnyű érzés. Mintha ér­des hamuréteg vastagon vonná be a szájpadlását és a nyelőcsövét. Furcsa, hogy xnég az ízlelését is elveszítette, alig tud léleg­zetet venni, szervezetének legegyszerűbb funkciói is nagy nehézséget jelentettek. A fészkes fenébe ezzel n torokgyulladással! A vizet kis kortyokban itta, sokáig szájában tartva, mielőtt lenyelte. Ez egy ki­csit enyhítette. Tekintetét a jegyzőkönyvre vetette. Mi­lyen sajátos módon kell megfejteni ennek a képte­len történetnek az értei­mét? Golik, akinek szer­felett sok oka lenne az eltűnésre, maradt. Barbara, akinek ilyen okai nem vol­tak — eltűnt. Minden for­dítva és a logikával ellen­tétben történik. Valami lo­gikának azonban kellett len­ni ebben is. Vajon Barba­rának valóban semmi oka sem volt az eltűnésre? Az általa felszolgált tea fémes íze és ez a torokgyulladás, amelyet kétségtelenül épp itt szerzett, ebben az átko­zott házban. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom