Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-16 / 89. szám

Ami pluszként jelentkezik A kommunisták szerepe az államigazgatási munkában Idejében szól u n k Kötbérből nincs alma! Vita helyett cselekvést a gyümölcsosztályozók ügyében Az alapszervezeti párttit- k'árok járási értekezletén a felszólalók egyike alaposan mozgásba hozta az addig pihenő véleményeket: sza­vait követően pro és kontra újból és újból összecsaptak a nézetek, szenvedélyes sza­vak, higgadt okfejtések egyetlen téma körül sűrű­södtek — a kommunisták feladatai a tanácsapparátus munkájának javításában. Lálsxat és valóság Jó néhányan vannak, akik nehezen találják meg a he­lyes és célravezető módsze­reket az államigazgatási munka és a pártszervezetek tevékenységének összekap­csolására — helyben. Azon nincs vita, hogy országos szinten hogyan érvényesül e területen is a pártirányí­tás. Annál több azon, hogy a községi, városi, járási ta­nácsoknál mi a kommunis­ták feladata, mivel törődje­nek, mibe „szóljanak bele'’ s így tovább. A látszat: törvények, ren­deletek, felsőbb szervek uta­sításai határozzák meg a helyi államigazgatási fel­adatokat. A valóságban azonban mindezeken túl ezernyi más hatás is érvé­nyesül, illetve — kell, hogy érvényesüljön. A község­politika irányelveinek jó megalapozásától a szakosz­tályok, szakelőadók munká­ján keresztül a lakosság pa­naszainak, beadványainak intézéséig az államigazga­tási munka egyetlen részte­rülete sem nélkülözheti a kommunisták! aktív segítsé­gét, a pártszervezetek kol­lektív bölcsességét. Nem egy esetben, első­sorban a községi pártszer­vezeteknél tapasztalható, hogy olykor a tanács he­lyett intéznek ügyeket: el­merülnek apró-cseprő dol­gok részleteiben, s közben a lényeget, a munka politi­kai részét elhanyagolják. Megtörtént, hogy a párttit­kár szaladgált anyag, építő­ipari kapacitás biztosítása után, hogy a művelődési házhoz tervezett bővítés mielőbb meglegyen. Ez, s ehhez hasonló lenne a kom­munisták dolga? Semmi esetre sem. A lényegre ráíapmtva Az államigazgatásban dol­gozó kommunisták munka­stílusa az utóbbi években sokat fejlődött, csakúgy mint a pártszervezetek e területre kiterjedő tevé­kenysége. Sok helyen jól átgondolt munkatérv alap­ján időről időre megtár­gyalják a szakigazgatási te­rületek munkáját, s döntő súllyal az ott dolgozó kom­munisták tevékenységét. A törvényeknek, rendeleteknek érvényt kell szerezni, de — hogyan? A panaszokat gyor­san és jól kell elintézni — de melyek ennek feltételei? Segíthetnek ebben a kom­munisták? Igen sokat! A szakmai képzettség növelése, az emberek ügyének alapos, megértő, türelmes és tapin­tatos intézése mind olyan kérdés, amelyekre elsősor­ban a kommunistáknak kell felfigyelniük. Az ál­lamigazgatási munka szoci­alista humanitástól átitatott légkörének megteremtése nagyszerű és — nehéz fel­adat. A ridegség, a lélekte- i lenség általánosságban ide­gen a mi közigazgatásunk- , tói, de itt-ott mégis meg­lelhető. Az ügyintézés bo­nyolultsága. az aktktologa- tás, a döntések lassúsága ugyancsak olyan probléma, amelyre ki kell, hogy ter­jedjen a kommunisták fi­gyelme. Az említett értekezlet egyik felszólalója ezt úgy fogalmazta meg: „Esete vá­logatja, hogy mi kerül elő­térbe: a mi-t vagy a ho­gyan? Az kell, hogy meg­határozza: hol tapintható ki leginkább a lényeg, hol a leghatásosabb az észrevéte­lezés.” Ez utóbbi kifejezés­nél érdemes megállni: az intézkedés nem a kommu­nisták dolga. Mivel lehet csökkenteni a papírmunkát — határozzák ezt meg a szakigazgatási szervek. An­nak észrevételezése azon­ban, hogy — például — a végrehajtó bizottság vezetői igen keveset járnak a la­kosság között, mert idejük nagy részét az értekezletek, s az akták foglalják le, már a kommunisták feladata. Az önállóságira nevelve A kommunisták, a párt- szervezetek dolga az is, hogy alaposan tanulmá­nyozzák, összevessék az ál­lamigazgatási munka elveit és gyakorlatát, az országo­san meghatározott feladatok helyi valóra váltását, a ta­nácsapparátusban meghono­sodott munkamódszereket. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának apparátusa nem egy helyen önállótlan, a legkisebb ügyben is a vb titkárnak, elnökhelyettesnek vagy magának az elnöknek kell döntenie. Az előadók, csoport- és osztályvezetők A Népstadiontól a Hun­gária körútig vezet a kis Jurisics utca. Apró házak közül kiemelkedik egy mo­dem vonalú épület, a 21. számú építőipari munkás- szálló. Nemcsak kívülről korszerű, hanem belülről is. Hatosak a szobák, még­is tágas mindegyik; vilá­goskék szekrények, mint kórházban; ragyogó linóle­umpadló, szőnyegek. Több ezer kötetes könyv­tár, fürdő, gyönyörű tár­salgó, televízió­Szabolcsiakkal beszélget­tem. „Nem tudok megállni“ István József (33 éves, nyírmadai): öt gyerme­kem, öt fiam maradt ott­hon. A legkisebb húszhóna­pos, a legnagyobb most múlt tizenegy éves. Január végéig a gépjavítónál dol­goztam, akkor elbocsátot­tak, s így jöttem ide. — Először részegen men­tem haza. Megittam vagy ötszáz forintot A feleségem sírt, dehát mit tehetett? Akitor megfogadtam neki, hogy engem többé nem lát úgy. Most kértem a válla­latot, hogy az asszonynak küldjék a pénzt, én ne kap­jam meg, mert ismerem magam. Nem tudok meg­állni. — Legutóbb kedvenc éte­lemmel, borsófőzelékkel várt az asszony. Szombaton kimentünk egy ismerősöm­höz szőlőt nyitni, vasárnap pedig jöttem vissza. — Szeretnék hazamenni, nőigyon vágyom a család után, de nem tehetem. A megélhetés miatt nem. Ott­hon csak nyolchónapos munka lenne. De az öt fiú tizenkettőben kéri a kenye­ret. A családnak addig is élni kell, és így nem tu­dok pénzt letenni. Pedig dolgozom, annyit naponta, amennyit csak tudok. S közben állandóan a család jár az eszemben. A kép két oldala Most pedig beszéljünk egy kicsit a világban ter­jedő hírünkről. Hiszen ők is Szabolcsot képviselik, akik két hetente vonatra ülnek. A szálló — több mint öt­száz lakója van — nyilván­tartójában lapozgattam. Nagyjából minden ötödik név mellett szabolcsi köz­ség szerepelt lakhelyként. Üjfehértó, Tiszavasvári, Nagykálló. Piricse, Mérk™ nem is igénylik az önálló­ságot, sőt, örömmel áthárít­ják az azzal járó felelőssé­get. Az ilyen hibás munka­stílus feltárása, az önálló­ságra nevelés, az egyszemé­lyi felelősség fokozása me­gint csak! a kommunisták dolga, itt ismét olyan pluszt — mégpedig nélkülözhetet­len pluszt — jelent munká­juk, amit senki más, csakis ők adhatnak meg. Őszinte szó, baráti-elvtársi bírá­lat, ösztökélő kéznyújtás for­májában. Az önállóságnál is, akár­csak az említett többi eset­ben lényegében mindig azo­nos a központi feladat: az eszmei-politikai nevelő munka. Nem az apparátus helyett kell a kommunisták­nak tevékenykedniük, nem nekik kell meghatározniok, hogyan csökkentsék a kése­delmes adófizetéseket, mi­képp szervezzék meg az építkezéseket stb. Az 6 fel­adatuk — egyénenként., s pártszervezeti összefogott­ságban egyaránt — a lég­kör formálása, az állam- igazgatási munka eszmei tisztaságának, határozottsá­gának biztosítása, a mun­kastílus korszerűsítése, fino­mítása, annak elérése, hogy az állampolgárok bizalma, hite a közigazgatási szervek, s azok dolgozói iránt to­vább növekedjék. — Sok rendes ember van közöttük — válaszolt a szállásbizottság elnöke, — de néhánnyal bajlódunk. Nézze meg a fegyelmi .hiőö’zckönyvekiet. Azokról nem tudnak otthon. Például márciusi fizetés­kor az egyik szabolcsi 15 üveg sört vitt fel a szobá­jába. Később a pénztárcá­ját egy takarítónő találta meg. Már csak 1200 forint volt benne. Figyelmeztették. Egyoldalú lenne ez a kép, mert az ugyanúgy igaz, hogy könyvtámapokon nem lehet mozdulni a te­rem környékén. Mindenki olvas, sokan öt-hat köny­vet is elvisznek egy hétre. És a rendezvények — ahol művelődhetnek *— hasonló buzgalommal láto­gatják. Újra kell kezdeni Gálik János (22 éves, új- dombrádi): Közepesen érett­ségiztem a Vasvári girrmá­Kötetlen beszélgetés ré­szesei vagyunk a nagykállói gimnáziumban. — Elég ismerősök a vá­dak, hogy a mai fiatalok cinikusak, közömbösek az élettel szemben, és hajla­mosak a csillogást látni, a külföldi lapokból. Nyugat­imádók vannak köztünk, akik látatlanból ugyan, de olyasféle életmódot, visel­kedést szeretnének itt is, mint nyugaton van. így beszél egyikük, Bod­nár Zoltán, a harmadikosok KISZ-titkárhely ettese. Hét­köznapi történetek hangza­nak el a diákéletből. Elég prózai esetek; építőtábor, gimnáziumépítés, a gyen­gébb tanulók segítése, ta­nulmányi versengések, és ehhez hasonlók. Káliéi diákok kezemunkája öltött testet a szászhalombattai építkezésen, csatornák léte­sültek a szikes talajon. Az idén 120 fiú és lány készül építőtáborba. Állandó a civódás amiatt, kik menje­nek, legalább ötszörös a túljelentkezés. Egy nap alatt 400 köb­méter földet mozgattak meg a gyerekek az új gimná­zium udva"ári. Nem noszo­gatta őket senki, a KISZ- titkárok járkáltak a szo­kottnál többet az osztá­lyokban. népszerűtlen KISZ Szabolcs kincse, s immár szimbóluma a jonatán. Igaz hogy termesztése sok gond­dal, szakértelemmel és fi­gyelemmel jár. De megéri. Nem véletlen, hogy me­gyénk állami gazdaságainak egy részében mint fő ter­melési ág szerepel. Feldol­gozása időszaki jellegű, s betakarítása az időjárástól is meghatározott. Álló gépsorok Éppen ezért a legnagyobb probléma az alma szedése, I beszállítása', válogatása, osztályozása és csomagolá­sa. Mindezek együttesen azt követelik meg, hogy e fo­lyamatokat gépesítsük. Ez­zel növelni lehet a termelé­kenységet, csökken az ön­költség, s jelentős munka­erő is felszabadul, melyet más helyen foglalkoztathat­nak a gazdaságok. így ter­ziumban, és most segéd­munkás vagyok. így sike­rült. Vágytam Pestre, hát ide jöttem. Előbb négy fo­rint volt az órabérem, majd lassanként megismertek, dolgoztam, így most kilenc. — Ha még egyszer kezd­hetném, s tizennégy éves lennék, másként csinálnám. Nem mennék gimnázium­ba, mert az csak annak va­ló, aki tovább akar tanulni. — A kislány — akinek udvarolok, — tanácson dol­gozik. Mondta, neki nem számit, mi a foglalkozásom. Engem mégis bánt, hogy segédmunkás vagyok. Szak­mát tanulhattam volna, ott­hagytam; küldött a válla­lat, könnyedén vettem... És mindent nagyon könnyel­műen vettem. És most bánt — Jó lenne újra kezdeni az egészet. Még lehet. Nyitva az út Kun István munkának vélték talán a földmozgatási, de tévedtek. * Mi foglalkoztatja a diák­ságot, divat, a tánczene, az íróasztal? — Egy kicsit mindegyik. De leginkább a pályavá­lasztás. Azaz, nagy vitánk Volt az oktatási reformról. Mi még úgy találjuk, elég nagy a tanulók túlternelese, színház, mozi, tv olvasás, különböző szakkörök, kultu­rális próbák, sportrendezvé­nyek, tanulmányi versenyek és még ki tudná felsorolni mi minden egészíti ki a tanítási órákat — véleke­dett az egyik kollégiumi ne­velő, Bökönyi Sándor, KISZ- segítő tanán A KISZ-szervezet, a fia­talok fórumán vitát kezde­ményezett arról, mi a fia­talok véleménye az érett­ségiről. Egyenlő erők csap­tak össze, talán valamivel többen felszólaltak amellett, hogy az érettségi vizsgákat el kellene törölni. De sokan védték az érettségit, mint a négyéves tanulás ■ betető- zőjét, eddigi fáradozásuk végső bizonyítékát. Szinte felnőttes gondolkodással szóltak a fiatalok a család és az iskola kapcsolatairól, a felnőttek némelykor nem példás magánéletéről, tár­sadalmi helytállásáról. — Nem nagyon látunk mészetes, hogy az utóbbi években mind nagyobb fi­gyelem kíséri ezt a tevé­kenységet A gépesítésre való törekvés megvolt a gazdaságok vezetőiben. Két esztendővel ezelőtt az apa- gyi, balkányi, fehérgyarma­ti, hodászi, kemecsei, máté­szalkai és a nyírmadai ál­lami gazdaság beszerzett 7 nagy teljesítményű lyuk szerinti almaosztályozó gép­sort, melyeket a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár készített. Csakhogy... S itt kezdő­dik a probléma. Ezek a gépek konstrukciós hibák miatt nem váltak be. Az 1964-es idényben elsőnek a Nyírmadai Állami Gazda­ságban próbálkoztak vele, s 12 napi próbaüzemelés után le kellett állítani a gépe­ket. A minőségi veszteség meghaladta a tíz százalékot. E tapasztalatok alapján a többi gazdaságban már nem is kísérleteztek. Tovább hárul a felelősség A hét gépsor több mint 6 millió forintjába került a népgazdaságnak. A gépgyár vállalta, hogy az 1965-ös al- mászüretre a gépeket meg­javítja. Ezt csak részben és késve — októberre! — tel­jesítette. így a gépeket to­vábbra Bem használhatták. A javítás eredményeként két esztendő alatt mindösz- sze 360 vagon alma feldol­gozását segítették, viszont a gépekkel szemben támasz­tott kifogások miatt csak­nem 1 millió forint kötbért fizetett az AGROKER a 7 állami gazdaságnak. Ezzel viszont nincs megoldva az alma feldolgozásának a gé­pesítése. De az ügy sem zá­ródott le. Hisz a hibákról nem az AGROKER tehet. Nyilván tovább hárítja a felelősséget a gyártó cégre. Hogy a2tán innen hova, kihez továbbítják, még nem tud­ni. mi magunknál cinizmust, inkább csak cinikus visel­kedést, a nyugatimáüat sem reális, mert a jó dzsessz kedvelése még nem nyugat­imádat. De talán az éle nor­ma, az íróasztalvágy in­kább előfordul, hisz a pá­lyaválasztás sokszor író­asztal-választás, legalábbis jó néhány szülőnél így van ez — erősítik meg Kántor Erzsébet a kollégiumi ta­nács titkára és Dobi Dénes KISZ-propagandista. # Sajátjuknak érzik az is­kolát a diákok?! Nemcsak a külsőség sugallja ezt, Ikló- di Ildikó, Pál Ka tab n és a többiek szorgalmasan sú­rolják a műanyagpadlót. Közben arról csevegnek, milyen szenzáció fogadta őket a matematikaőrán. — Kevés a matematika szakos tanárunk — mondja Kristóf János igazgató. — — Merész lépésre szántuk rá magunkat, kiváló mate­matikusokat készítettünk fél a 1 V-esek közül, akik az alsóbb osztályokban a tanárok helyett leadták az órát. Persze ott volt egy nem szakos tanár is. Neveket említenek, Kö­rösi Gábor a Ki miben tu­dós fizikai elődöntőjének küszöbéig jutott el, Boros Miklós a középiskolai orosz­Mondhatják egyesek, nem időszerű most ez a prob­léma. Hol van még az almaszüret ideje. Ez igaz. öt hónap választ el ben­nünket tőle. Éppen ezért szólunk idejében. A vizsgálódás vége Az öt hónap elegendő lenne arra, hogy az üzem a gépeken észlelt konstruk­ciós hibákat megjavítsa, s alkalmassá tegye a feldol­gozásra. Ehelyett azonban vita, perlekedés folyik csak. A már említett 1 millió fo­rintos kötbér után most egy újabb 2—300 000 forin­tos kötbértárgyalás folyik az állami gazdaságok és az AGROKER között. Foglal­kozik az üggyel a Földmű­velésügyi Minisztérium dön­tőbizottsága is. Szakértő­ként bekapcsolódott az ügy­be a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet is. Szakbi­zottságot küldött ki az álla­mi gazdaságokba a géphi­bák megállapítására. E vizsgálódástól sem vár­ható több csak az, hogy ki és mennyi kötbért fizessen. Hogy a gépek megjavításá­ra mikor kerül sor, to­vábbra1 is kérdőjel. Ezért is emelünk szót a gépek meg­javítása ügyében. De azért is, mert ezek a gépsorok bekerültek az állami gazda­ságok állóeszköz nyilvántar­tásaiba, s mint termelési eszközök után értékcsökke­nési leírást fizetnek a gaz­daságok, csak éppen nem vesznek részt a termelés­ben. Az alma betakarítása nem szűk szabolcsi, hanem or­szágos érdek. Csak az em­lített 7 állami gazdaságnak az ez évi várható termése 3260 vagon. Ennyi alma gé­pi feldolgozását segíthetnék elő a gépsorok, ha jók, használhatók lennének. Be­segíthetnének szövetkezetek­nek, más állami gazdasá­goknak Is. Egyáltalán nem mindegy, hogy megjavítják- e ezeket a gépeket. Ettől függ sok kincs, milliók megmentése. Farkas Kálmán nyelvi versenyen hozott értékes babérokat az is­kolának. Ukrán kulturális hét, helyi irodalmi verse­nyek, költészeti napok, s még számos fiatalokat von­zó, nem mesterkélt és erő­szakolt rendezvény részesei a tanulók. Minden össze­jövetelnek, amely az ő problémámat érinti, amely a fiatalok igényeit elégíti ki. S ilyet, a KISZ jó né­hányat, szervezett az elmúlt hónapokban, években. Per­sze sok még a vitatéma, amire választ várnak a fia­talok egymástól, a KISZ- től és a tanároktól, szülőktől. Elég sok a tanulni való, az iskola fel akar zárkózni a többiekhez, nogy ne em­legessék őket a leggyen­gébb általános tanulmányi eredményű középiskolák között. Serényen dolgoznak a tanulópárok, a gyengébbe­ket segítő korrepetálók, a bejáró tanulókat oktató diákcsoportok, melyekben ha nem is teljes egészében, de benne van az iskolai KISZ-szervezetek igyekeze­te, kezdeményezése is. A közöny talán ott kez­dődik, ahol megfeledkezne!: arról, hogy nem aggastyá­nok ülnek a padokban, a klubszobában, hanem izig- vérig mai fiatalok, akik életerős programot várnak a KISZ-től, mint a fiatalok nevelő testületétől, s vála­szokat, útbaigazítást az élet ezernyi kérdésére. Páll Gén Szabolcsi „pestiek64 szállásán Mai középiskolások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom