Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-16 / 89. szám

Ilii Maiig továbbra is izemben áll Saigonnal A hadseregen belül véres haíalmi harc van kialakulóban Mintegy 24 ezer ember tiintetett április 14-én a Ky rezsim ellen Saigonban Dél-Vietnam fővárosában. (Rádióteleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat) BAGDAD: Pénteken Bagdadban el­temették a szerdai helikop­ter-szerencsétlenség tíz ál­dozatát, közöttük két mi­nisztert. A temetési menet élén Abdel Rahman Al Baz- zaz miniszterelnök és Arner marsall, az EAK alelnöke haladt. Aref elnököt egy nappal később temetik. Az arab országokból és a vi­lág többi részéből máris ér­keznek a temetésen részt ve­vő hivatalos delegációk. LONDON: Pénteken Londonba ér­kezett Stephenson, a dél­afrikai angol nagykövet, akit hazarendeltek tanács­kozásra, miután Verwoerd miniszterelnök „súlyos kö­vetkezményekkel” fenyeget­te meg a Wilson-kormányt a rhodesiai ügyben. Jól tájékozott londoni diplomá­ciai források szerint a brit kormány szeretné „szép szóval” rábírni Verwoerd-ot, hogy vonja meg aktív tá­mogatását a rhodesiai Smith-rezsimtól, mert kü­lönben ellenállhatatlanná válhat az ENSZ-ben az a követelés, hogy az olaj blo­kádot terjesszék ki dél- Afrikára is. ATHÉN: A centrum párt vezetője, Papandreu csütörtökön este egy nyilatkozat keretében kérte a Sztefanopulosz kor­mány azonnali lemondását. Ebben a nyilatkozatban az­zal vádolta a kormányt, hogy a centrum párt két képviselőjét nagy összeggel meg akarta vesztegetni, hogy szavazatukkal bizto­sítsa a kormány parlamen­ti többségét, miután a két miniszter lemondása kö­vetkeztében a kormány 150 szavazattal maradt a 300- ból. „Nem az első eset, mondotta Papandreu, hogy ez a kormány pézzel bizto­sítja magának a parlamenti többséget és fizetett több­séggel egy kormány nem maradhat hatalmon”. DJAKARTA: A nyugati hírügynökségek az indonéz fővárosból kelte­zett jelentésükben újabb rendbontásról számolnak be Jobboldali tüntetők megrohanták a kínai nagykövetség épületét, be­zúzták az ablakokat és ajtó­kat, összetörtek egy gépko­csit, leszakították a Kínai Népköztársaság zászlaját és a követségi irattárban ta­lált dokumentumokat az épület előtt elégették. * Saigon, (MTI): A buddhista vezetők pén­teken összeültek, hogy meg­vitassák az általános vá­lasztások megtartásáról szóló kormányígéret nyo­mán előállott helyzetet. A tanácskozás kezdetekor Thich Man Giac buddhista főpap közölte, hogy tanul­mányoznak egy tervet, amelynek értelmében köve­telik majd a koimány azonnali átalakítását és több, a buddhista egy­házzal szembenálló minisz­ter eltávolítását. Magukról a választásokról szólva Thich Man Giac nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy a par­tizánok ellenőrzése alatt álló területeken élő la­kosság is részt vegyen bennük, sőt hozzáfűzte: „Nem az a lényeges, hogy a kormány katonai vagy polgári, hanem az, hogy a népet képvi­selje.” Míg a saigoni buddhista vezetők részben elfogadják a Ky kormány választási ígéretét, a Dél-Vietnam északi részén levő nagyvá­rosok buddhista vezetői, akik a jelenlegi kormányel­lenes mozgalmat elindítot­ták, elutasították azt. A legnyiltabban Da Nang pol­gármestere, Nguyen Van Man beszélt. Ha a katonai junta nem mond le azon­nal — mondotta — Da Nangban újabb kormányel­lenes tüntetések lesznek. A választásokat — mondotta — csak egy ideiglenes kor­mány készítheti elő, nem pedig Ky tábornok. A polgármester, akinek a miniszterelnök két héttel ezelőtt akasztófát ígért, kijelentette: az ellenzéki mozgalom azért küzd, hogy meg­szüntesse a korrupciót és a diktatúrát Dél- Vielnamban. Nem valami bíztató a kormány helyzete magában a hadseregben sem. A UPI jelentése szerint kérdésessé vált az uralmon lévő tá­bornokok hatalma, mivel az alacsonyabb rangú tisztek bizalma megrendült ben­nük. Ez véres hatalmi harc kirobbanására vezethet a közeljövőben. A veszély ar­ra késztette a tábornokokat, hogy a biztonsági szervek irányítására új minisztériu­mot hozzanak létre és en­nek élére Linh Quang Vien tábornokot nevezzék ki. Ez azonban mit sem változtat azon. hogy Dél-Vietnam északi részén gyakorlatilag még ma is nyíltan kor­mányellenes álláspontot foglal el egy egész had­osztály, ugyanakkor pedig — mint a UPI írja — a századosok és őrnagyok egy része nagyszabású tisz­togatásra készül, amely a jelenlegi katonai parancs­nokok nagy részét eltávolí- taná. A dél-vietnami lakosság érzelmeit jól tükrözi az a közlemény, amelyet „a viet­nami békéért a szuverenitá­sért küzdő diákbizottság” juttatott el pénteken a saj­tóhoz. A közlemény követeli, hogy vessenek véget a véres háborúnak, mi­előtt meg az országot teljesen lerombolják. Dél-Vietnam minden kor­mányát, beleértve a jelen­legit is, külföldiek hozták létre, s ezek a kormányok sohasem képviselték a népet — hangoztatja a közlemény. Fegyveres összetűzés Nicosiában Nicosia, (AFP, AP, Reu­ter): Nicosiából jelentik a hírügynökségek, hogy csü­törtökön este, helyi idő sze­rint 20,00 órakor fegyveres összetűzésre került sor Ni­cosiának Trahonasz nevű külvárosában az ott állomáso­zó görög és török csapatok között. Ezen a vonalon egy több száz méter széles sen­kiföldje választja el a megerősített állásokból far­kasszemet néző ellenfeleket. A tűzharc több mint egy év után lángolt fel újból ezen a vidéken, és ezúttal majdnem egy óráig tartott. Sebesülésekről nem érke­zett jelentés. A Cipruson állomásozó ENSZ-haderők főparancsnoksága bejelen­tette hogy vizsgálatot indít. A görög és a török katonai egységek kölcsönösen egy­mást vádolják a tűzharc ki­töréséért. Ugyancsak csütörtökön minisztertanácsot tartott a ciprusi kormány Makariosz elnöklete alatt. A ciprusi kormány nem adott ki hivatalos közle­ményt a határozatról, de a hírügynökségek jelentése szerint határozottan vissza­utasította az athéni kor­mány javaslatát. A ciprusi választ még ezen a héten közlik a görög kormány­nyal. Az AFP jelentése szerint a ciprusi kormány­lapok csütörtökön közölték, hogy Grivasz tábornokot többé nem ismerik el a nemzeti gárda- parancsnoka­ként. Longo az SZKP XXIII. kongresszusáról Ráma, (MTI): Luigi Lengő, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, aki az olasz pártküldöttség többi tagjával együtt visz- szaérkezett Moszkvából, Ró­mában nyilatkozatot adott az SZKP XXIII kongreSí.- szusáról. — Az a véleményünk — mondta — hogy az SZKP kongresszusának döntései fontos hozzájárulást jelen­tenek a béke megvédéséért vívott harchoz és biztosíté­kot jelentenek ama veszé­lyek ellen, amelyekkel a vietnami amerikai agresszió fenyegeti az egész emberi­séget. A Szovjetunió béke­akarata nemcsak a nemzet­közi politikai problémák­nak szentelt széles körű megbeszélésekből tűnd: ki, hanem azokból a célkitű­zésekből is, amelyeket az új ötéves tervben akarnak megvalósítani. Ez a terv lehetővé teszi az egész gaz­daság további gyors fejlő­dését, a fennálló arányta­lanságok felszámolását az életszínvonal emelését. Csak olyan ország tűzhet ki ma­ga elé ilyen gazdasági, társadalmi és kulturális cé­lokat, amely határozottan a béke mellett foglal állást. A békés együttélés politi­kájának keretében különös jelentőséget kap a nyugat- európai országokkal való in­tenzív kereskedelmi, kultu­rális és politikai kapcsola­tok fejlesztése is Ami Olaszországot illeti, ebben a vonatkozásban nagy le­hetőségek vannak. Az USA nagyobb áldozatot var M ATO-|»ai*Énex*ei tol Párizs, (MTI): A francia nemzetgyűlés befejezte a kormány politi­kája feletti általános vitát és kedden szavazni fog a szocialista párt által be­nyújtott bizalmatlansági in­dítványról. A vita azonban megmu­tatta, hogy az ellenzék ko­rántsem egységes. Mitterrand szerint De Gaulle következetlen politi­kát folytat, amikor meg­bontja a fennálló szövetsé­gi kötelékeket anélkül, hogy pontosan meghatározná po­litikáját a keleti országok­kal szemben. A kommunista párt szó­nokai ellenzéki álláspontju­kat fenntartva, méltányol­ták a degaullei politika' po­zitív vonásait, helyeselték Franciaország kilépését a NATO-ból, az amerikai tá­maszpontok felszámolását, a francia—szovjet kapcsola­tok fejlesztését és De Gaul­le tervezett moszkvai láto­gatását. Az FKP éppen ezért nem csatlakozott a kormány NATO-politikáját elítélő bizalmatlansági in­dítványhoz. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint amerikai hivatalos körök kijelentet­ték, hogy az európai NATO országoknak minden erejü­ket saját védelmi rendsze­rük rendelkezésére kellene bocsátaniuk. E körök hang­súlyozták, hogy a NATO- országok katonai költségve­tése elmarad az Egyesült Államoké mögött és ezer emberenként csupán fele­annyi katonájuk van, mint az Egyesült Államoknak. Határozottan elutasították Stauss volt nyugatnémet hadügyminiszter javaslatát* amely szerint az Egyesült Államok vonja vissza két bevetésre kész hadosztályát Európából, hogy így bizto­sítsa az európai országok nagyobb részvételét a nyu­gati védelmi rendszerben. 53 rádiókapcsolat a Luna— 10-zeS Moszkva, (TASZSZ): A Luna-—-10 folytatja ke­ringését a Hold körül, Pén­teken, magyar idő szerint 16 óra 53 perckor befejezte a 96. fordulatot a Hold kö­rül és hozzávetőlegesen másfél millió kilométert tett meg. A Luna—10-zel eddig 53-szor létesítettek rádió­kapcsolatot. A mérések adatai szerint a szputnyik valamennyi berendezése ki­fogástalanul működik. A kapcsolat a Luna—10-zel rendszeres. A szputnyikról érkező tudományos informá­ciók feldolgozása folyamat­ban van. Tadeusz Kostecki: Fordította: Szilágyi Szabolcs (Bűnügyi regény) 5. Ebben a házasságban ta­lán szóba sem jöhetett a szerelem, különösen az asz- szony részéről, aki egyéb­ként sem törekedett a két­ségbeesett szerepének elját­szására. Sőt, a „rettenetes szerencsétlenség” szavak is egyszerűen, hidegen hagy­ták el ajkait, mintha igen távoli és az ő életétől füg­getlen dologra vonatkoznál nalfi. Vallomásában több­ször hangsúlyozta a kor­különbséget közte és a fér­je között, s ezt fesztelenül bizonygatta is: — Szóval... — az utóbbi időben inkább egymás mel­lett éltünk, mintsem egy­mással. Férjemet annyira lekötötte a munka, hogy néha napokig nem láttuk egymást. Fáradtan, álmo­san jött haza... És nem is volt valami egészséges... A szívére panaszkodott. Lehet, hogy ez idegbetegség tüne­te volt. Az idegei... igen... Betegesen érzékeny volt... a legcsekélyebb dolog dühbe gurította. Említett is vala- mit, hogy kezelteti magát. De, hogy melyik orvoshoz járt és mit tanácsolt neki az orvos... — határozatla­nul vállat vont. Beszélgettek erről, de csak általánosságban. Min­denesetre aggódott a férjé­ért, de hangja és arckife­jezése elárulta, hogy ez a nyugtalanság nem zavarta álmait. Éppen ezért, ami­kor a férje nem válaszolt a háztartási alkalmazott ko­pogására, aki most is a reggelijét vitte, mint min­dig... Igen... minden hét­köznapon negyed hatkor reggelizett, fél hatkor pe­dig elindult dolgozni. —A műhelyben ugyanis — folytatta — hatkor kez­dett, mert ha nem vigyá­zott a munkásokra... de hisz tudja, milyenek ma­napság az emberek... csak összecsapják a munkát. Az államkincstár könnyen gya­rapszik, de a magánvállal­kozások. Na és az adó- igaz, a férjem különöskép­pen nem panaszkodott főleg az utóbbi évben, de azért neki sem volt könnyű». A háztartási alkalmazott ébresztette. — „Istenem, megbetegedett az úr, vagy mi történt?” Sokáig döröm­bölt az ajtón. Senki sem nézett ki. Talán az ablak nem is volt befüggönyöz- ve: a szoba az első emele­ten van... A kertésa- nek volt ugyan létrája, és ha ez valakinek eszébe ju­tott volna..., de akkor már mindannyian elvesztettük a fejünket. Tehát tény, hogy nem válaszolt a kopogásra, s ez azt jelentette, hogy itt valami nincs rendjén. Nem, ilyen szerencsétlenségre senki sem számított, min­denesetre felkészültünk va­lami rosszra. Az ajtó kinyitására gon­dolni sem lehetett. Épp olyan, mint egy páncél- szekrény, Józef akkor egy szerelőt hivatott és hégesz- tőpisztollyal vágták ki az ecélt A szerelő döntött így. Az asszony teljesen ta­nácstalan volt. Csak ezt ismételgette: „valamit ten­ni kellene” — de fogalma sem volt róla, hogy mit. Amikor végre sikerült be­jutni.^ Arca most hirtelen el­sápadt. — No... azt már maga is tudja, mi volt ott. Senki sem nyúlt semmihez. Első pillanatban azt hittem, hogy egyszerűen elájult, azután megláttam a tőrt és... a vért... — Nem volt túl sok vér — jegyezte meg Sobecki. — Nem, de azért volt. Én rá se tudok nézni a vér­re. Még akkor sem, ha el­vágom az ujjamat. Majd­nem elájultam.. Zúgott a fülem és mintha vattába csavartak volna. Azért a saját lábamon sikerült ki­jönnöm... de lehet, hogy va­laki vezetett, nem is tu­dom. Nagynehezen elver­gődtem a szobába... szinte élettelenül rogytam az ágy­ra* — Nem, nem is tudom, ki értesítette magukat és egyáltalán mi történt ez­után. Csak sokkal később tudtam valahogy összeszed­ni gondolataimat. Józef mindent pontosan elmond­hat magának. Ö bizonyos, hogy nem gyengült el. Kő kemény ember. Semmi sem hatja meg. Nem pontos ki­fejezés rá, hogy kertész, bár foglalkozik a kerttel is. Ez azonban a kötelessé­geinek csak egy kis része. Mert ha másról volt szó, vagy valami kisebb javí­tásról... Autónk nem olyan régóta van és még sohasem volt géphibánk... Az autó­nál mindig úgy van, hogy néha-néha kotorászni kell a belsejében. Nem vagyok jártas ebben, és vezetni sem tudtam, bár a férjem meg akart tanítani. De ab­ból semmi sem lett, végül legyintett és azt mondta, hogy született antitalentum vagyok a vezetéshez. Na, tehát minden autó körüli te­endő Józef re maradt. El kell ismerni, jó szakember és ért a motor ja vitáshoz: a kocsi úgy járt, mint egy óra. A férjem nagyon meg volt elégedve Józef fel. Egyébként nemcsak mint szerelővel. Józef általában véve igen dolgos ember. — Ö foglalkozik a kutyá­val? — Ö... másnak nem is ajánlanám. Ez egy veszett bestia. Rajta kívül mást nem ismer. Rám az agyarát vicsorgatja, a férjem sem ment a közelébe. Azt állí­totta, hogy az a kutya nyújt biztos védelmet, ame­lyik csak egyetlen egy em­berre hallgat. — Védelmet? Mi ellen? kérdezte óvatosan Sobecki. — E luxusvilla várszerű erőddé való kiképzése érde­kelte az első pillanattól fogva. A dolgozószobában lévő három elég értékes festményen kívül nem ta­láltak itt semmiféle kin­cset, ami azt a különös elő­vigyázatosságot indokolta volna. — Hát — rövid tétova pillanat — bizony a betö­rők miatt. Az utóbbi idő­ben a legkülönfélébb ese­tekről hallunk errefelé... Sobecki a szoba sötét sar­ka felé nézett. Az utóbbi időben? Ebben a kerület­ben éppen nem kell tartani a rossz közbiztonsági álla­potoktól. Hosszú ideje itt semmilyen bűncselekményt nem jegyeztek fel. — Hm... Az asszony lopva a rend­őrre nézett. — Lehet, hogy ez volt a férjem gyengéje — vágta ki magát gyorsan. — Oly­kor előfordult, hogy éjsza­ka felébresztette Józefet és átvizsgáltatta vele a ker­tet, bár amikor a kutya nem volt láncon, kizárt do­log, hogy valaki észrevétle­nül bejuthatott a kertbe. Egyáltalán nem jöhetett volna be senki... Az élete forgott volna veszélyben... Mert a mi Tygrysünk... Sobecki a fejét csóválta. Akit ez a szelindek meg­támadna, an'iák kétségtele­nül kevés esélye lenne az épségben való kijutásra.., — ...És éppen ez a „gyengéje” volt az oka a páncélajtók és más bizton­sági berendezések felszere­lésének? — Igen, így van, leg­alábbis úgy gondolom. A férjem sohasem szokta meg­beszélni velem a dolgait, semminek az okát, vagy célját Lehet az is, hogy valamilyen konkrét veszély­ről volt szó. Nem tudom —tárta szét a karját — le­het... Amikor megvettük a villát, nem voltak páncél­autók. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom