Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
30 000 ember békés tüntetése Saigonban Jenkik és csallósaik a dél-vietnami mocsárban Dollárért ágyútöltelék MOSZKVA: Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere csütörtökön Moszkvába érkezett. A repülőtéren Szemjonov külügyminiszter-helyettes és más hivatalos személyiségek fogadták. BELGRAD: Ivan Basev bolgár külügyminiszter befejezte négynapos jugoszláviai látogatását és csütörtök ' délután gépkocsin elutazott Bclgrád- ból. MOSZKVA: Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a világ első női űr+iajósa április 16-án Svédországba utazik, hogy megnyissa a Svéd Tudományos Akadémia által rendezett „Ember a világűrben” kiállítást. GENF: Az ENSZ európai gazdasági bizottsága 21. ülésszakán a francia és a szovjet delegáció javaslatára egyhangúlag ismét Szarka Károly külügyminiszter-helyettest, a magyar küldöttség vezetőjét választották meg az ülésszak elnökévé. WASHINGTON: Az amerikai atomerő bizottság bejelentette, hogy csütörtökön föld alatti atomrobbantást hajtottak végre a nevadai kísérleti terepen. Ebben az évben ez volt a tizenharmadik bejelentett amerikai föld alatti atomkísérlet. LAGOS: Hailé Szelasszíé Etiópia császára csütörtökön Lagos- ba érkezett, ahol Ironsi tábornok, az új nigériai katonai vezető és több magas rangú hivatalnok fogadta. Hailé Szelasszíé körútja során Szenegálba, Trinidadba és Tobagóba, Jamaicába, valamint Haitibe látogat még el. Kairó, (MTI): Abdullah El Iriani jemeni közigazgatási minisztert hivatalában gyilkolta meg egy Abdel Vahab Vahali nevű tisztviselő, aki ezután öngyilkosságot követett el. A gyilkos ruhája alá rejtett revolveréből lőtt a miniszterre, aki nyomban meghalt. A szobában tartózkodó Ahmed El Rahumi pénzügyminiszter megpróSaigon, (MTI): A dél-vietnami katonai vezetők csütörtökön délelőtt az általuk összetoborzott úgynevezett országos politikai kongresszus záróülésén ígéretet tettek arra, hogy három-öt hónapon belül választásokat rendeznek és átadják a hatalmat. A politikai kongresszus záróülésén ott volt Cabot Lodge amerikai nagykövet és a 10 tagú tábornoki direktórium hét tagja — viszont a buddhisták csak egy megfigyelőt küldtek. Az ünnepélyes ceremónián Thieu tábornok, az államfő, aláírt egy 10 pontos habálta lefegyverezni a merénylőt, de ő is megsebesült: combját érte a golyó. A gyilkos kiugrott az ablakon a minisztérium udvarára. Lábát törte. Utolsó golyóját saját fejébe repítette. A miniszter halála miatt háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. A gyilkosság okát személyi bosszúval magyarázzák. tározatot, amelyet az éjszakai órákban sebtében állítottak össze a katonai vezetők. Noha a dél-vietnami kormány ünnepélyesen bejelentette, hogy öt hónapon belül kiírják a választásokat, csütörtökön 30 000 ember részvételével megtartották az előre meghirdetett tüntetést Saigonban. A felvonulásban részt vettek a főváros és környéke valamennyi pagodájának képviselői, külön külön rendezett csoportokban. A két órán át tartó felvonulás rendbontás nélkül ment végbe. A menet előtt egy rendőr dzsippkocsi haladt. A Mekong partján fekvő Vinh Long körzetébe délkoreai katonákat vezényeltek, hogy felügyeljenek a dél-vietnami parasztokra: rizsaratás után azonnal szolgáltassák be a termést a saigoni rezsim megbízottai- nak! Ez nem sajtóhiba: Délkoreai katonák kobozzák el a dél-vietnami parasztok rizstermelését, nehogy átadják azt a partizánoknak. Egy amerikai árán tíz dél-koreai Az amerikaiak mindent dollárban számolnak. A Newsweek legújabb Száma precíz adatokat közöl a Vietnam elleni amerikai agresszió költségeiről. Az amerikai hetilap szerint minden egyes vietnami szabadságharcos megölése 375 ezer dollárjába kerül az Egyesült Államoknak! Csupán munícióra havi 210 millió dollárt költenek, Washingtonban pedig máris arról beszélnek, hogy a legutóbb megszavaztatott pótkiadásokon felül újabb mil- liárdokat kérnek majd a kongresszustól — a vietnami háborúra. Nem véletlen tehát, hogy az amerikai honatyák és a Johnson-kormányzat annyira szorgalmazza az Egyesült Államok szövetségeseinek „fokozottabb bekapcsolódását” ebbe a szennyes háborúba. Egy másik statisztika szerint ugyanis egyetlen amerikai katona „költségeiből” csaknem tíz dél-koreai martalócot vethetnek be Vietnamban, de még az ausztráliai és az ú.i-zélandi katonáik is „olcsóbbak”. Csak műszaki egységek ••• Ezért utazott tehát a közelmúltban Humphrey al- elnök kilenc ázsiai országba, beleértve Ausztráliát és Uj-Zélandot is. Humphrey ígérgetésekkel, illetve bizonyos kedvezményeik megvonásával fenyegetve meg az USA délkelet-ázsiai szövetségeseit, mindent elkövetett, hogy a vietnami agresszióhoz újabb csatlósokat toborozzon és elsősorban — olcsó ágyú tölteléket. S az eredmény? A már korábban Dél-Vietnamba vezényelt dél-koreai hadosztály mellé a Pák Csöng Hi-kormány újabb 30 ezer fős hadosztályt küld, s ezzel ötvenezerre növeli az amerikaiak oldalán harcoló bábhadsereg létszámát. Ausztrália egy újabb zászlóalj Vietnamba vezénylésével négyezerre, Uj-Zéland pedig két műszaivi századra bővíti részvételét. A Fülop- szigetek kormánya, a lakosság heves tiltakozása miatt csak egy kétezer főnyi műszaki egységet ígért Humphreynek, Thaiföld viszont — azzal az indokkal, hogy az országban terebélyesedő partizánmozgalom teljesen leköti a hadsereget — ismét kihúzhatta magát. Ezzel szemben az amerikaiak a jövőben nagyobb mértékben felhasználhatják a thaiföldi támaszpontokat a Vietnam elleni bombázásokra. Emberit ereskedok Japán továbbra is megengedi, hogy területét az amerikaiak a Vietnam elleni agressziójuk egyik ugródeszkájául használják fel Japánban — és részben Hongkong brit koronagyarmaton — működnek a délkelet-ázsiai amerikai haderők, a 7. amerikai flotta és a légierő legnagyobb javítóbázisai, utánpótlási raktárai. A japán kapitalisták számára az amerikai agresszió jó üzlet, de egyre inkább számolhiök kell a tömegek tiltakozásával, azzal a követeléssel, hogy az amerikaiak ne használhassanak fel japán területet Vietnam ellen! (Folytatás az 1. oldalról.) léptették életbe, « még a repülőtereket, a határátkelő helyeket is lezárták. Zárva van minden hivatal és iskola. További intézkedésig csak a legfontosabb munkakörök betöltői kapnak kijárási engedélyt, így az Orvosok, olajmunkások, a sajtó dolgozol. A hadsereget riadókészültségbe helyezték. Nyugati hírügynökségi tudósítók szerint a rendkívüli Intézkedések Aref utódlásával vannak kapcsolatban. Az alkotmány értelmében Abdel Rahman Al-Bazzaz miniszterelnök latja el az elnöki teendőket az új elnök megválasztásáig. Az új elnök személyét hét napon belül kell megválasztania a minisztertanácsnak és az országos hadügyi A mintegy 210 ezer főnyi amerikai katonaság mellett tehát jelenleg köri—Lzlül 25 ezer csatlóskatona teljesít szolgálatot Dél-Vietnamban. Számukat azonban a közeljövőben közel hatvanezerre emelik. Az amerikai parancsnokság akkor ötvenezer dél-koreai ágyútÖl'telék felett rendelkezhet. (Közbc- vetőieg megjegyezhetjük, hogy Pák Csöng Hí klikkje — az ÁP amerikai hírügynökség szerint — 200 millió dollárt kért katonáiért Wa- singtontól Mint a régi rabszolgakereskedők!) A dél- koreai martalócok, akárcsak az amerikaiak, mindenre vállalkoznak. A vietnami nők megbecstele- nítésétől kezdve a kínzásokig, a rizskészletek elkobzásától a békés falvak felgyújtásáig minden terrorakcióban vészt tesznek. Nemhiába ők a leghűségesebb zsoldosok: Pék Csöng Hi diktatúráját az amerikai szuronyok tartják fenn. „Madarat tolláról, amerikait szövetségeseiről” — fogalmazhatnánk a közmondást, a dél-vietnami viszonyokra. A Ky-dlktatúra bábhadserege természetesen semmiben sem marad el a többiek kegyetlenkedése mögött. Ök védik a ..szabadságot” Vietnamban, az amerikai háborús kalandotanácsnak. A megválasztáshoz kétharmados többségre van szükség. Aref elnök 1963 óta állt az ország élén. 1958-ban részt vett a királyság megdöntésében és 1963 februárjában megdöntötte Kasszem rendszerét. Az elhunyt elnök fivére jelenleg hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik égy iraki katonai küldöttség élén. A tervek szerint pénteken hazautazik, míg kíséretéhek több tagja folytatja a megkezdett moszkvai tárgyalásokat. * Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Abdul Szálam Mohammed Arefnek, az Iraki Köztársaság elnökéhek tragikus körülmények között történt elhalálozása alkalmából részvét- táVifatöt küldött Abdel Rahman Ál-BaZZáz iraki miniszterelnöknek. Portugál ellenőrzés alatt a „hontalan Joanna“ Odinga lemondott szerint a tartályhajót törölték a panamai hajók jegyzékéből. A beirai görög konzul cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a Joanna-V személyzetéből kilépett kilenc görög matróz erőszakkal távozott a hajóról. A konzul szerint a matrózok „a legnagyobb barátságban hagyták el hajót és távozásuk előtt tisztelegtek a kapitány előtt”. zeti, amely külföldi kereskedelmi érdekeket tart szem előtt és nagy profitokat igyekszik biztosítani részvényeseinek. Kifejtette, hogy véleménye szerint a kormány oly messze ment, ahonnan már nincs visszatérés és ezért számára lehetetlenné vált, hogy ebben a vezetésben továbbra is részt vegyen. Odinga a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió, az uralmon lévő kormánypárt alelnöke is volt egészen márciusig, amikor ezt a tisztségét „baloldali nézetei” miatt megszüntették. A lemondott elnökhelyettes Kenya második legnagyobb törzsének, a Luo törzsnek a vezetője és a hírügynökségek véleménye szerint igen sok a híve az országban, főleg a nyugati részekben. Részleteit El Iriani jemeni miniszter meggyilkolásáról Beira, (MTI): A portugál-mocambiquei Beira kikötő hatóságai csütörtökön a portugál kormány nevében hivatalosan átvették a „hontalanná vált” Joanna-V ellenőrzését. Mint azt egy portugál szóvivő közölte, az intézkedésre azután került sor, hogy megkapták a panamai kormány értesítését, amely Nairobi, (MTI): Qginga Odinga, kenyai helyettes államelnök egy csütörtöki sajtókonferencia keretében bejelentette, hogy lemond tisztségéről. Mint mondotta, az országot egy „láthatatlan kormány” verők garázdálkodásának szabadságát. Seres Tibor Riadókészültség Irakban (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szabolcs Tadeusr Kostecki 4. A kört voltaképpen ez a körülmény zárta be és a százados semmiféle kiutat nem látott. „Hogyan” és „milyen úton” — ez a két kérdés lebegett a légüres térben. El sem tudta képzelni, hogyan menthetné át ezt az ügyet a valóság szférájába — és ami a legrosz- szabb, minden okoskodása abban erősítette meg, hogy ez az ügy egyáltalán nem tartozik a felfogható dolgok közé. A nyomozás bázisának a meggyilkolt dolgozószobáját szemelte ki, bár a főkapitányságon lévő szobájában összehasonlíthatatlanul kényelmesebben dolgozhatott volna. A tanúk kihallgatása, az ujjlenyomat másolatok tanulmányozása, vagy a napról napra növekvő számú jegyzőkönyvek kínosan pontos átolvasása közben állpjndóan érezte ennek a különös helynek a légkörét és megoldást keresett, bár ez lehetetlennek látszott. És mégis lennie kellett! A háttér egyre élénkebben színeződött: az események, amelyek a gyilkosság felfedezése után történtek, sokatmondóan konkretizálódtak. De mindaz, ami páncélajtók mögött éjjel tizenkettő és reggel hat óra között történt, — tehát addig, amíg az odahívott műszerész fel nem törte a zárat, és amíg a szoba belsejébe a „néhány fontos személy” be nem jutott — minden továbbra Is megfoghatatlan és elvont maradt. Egyetlen valós bizonyíték a tetem volt, hátában a tőrrel, amely, mint ahogy szánták: átütötte a bal szívkamrát és azonnali halált okozott. A gyilk'os szerszám nem tartozott azokhoz a tárgyakhoz, amelyek megvásárolhatók az első jobb üzletben. Azt is lehetetlen megállapítani, honnan származott. A házban lakók közül senki sem látta azélőtt. Legalábbis ezt állították, lehetetlen volt ellenőrizni, hogy szavaik fedik-e a valót. Vitathatatlan azonban, hogy ha valaki, akárcsak futólag Is látta, nem tudja elfelejteni sem a létezését, sem a formáját. A kés határozottan különbözött a hétköznapi, tucatáruktól, amelyek az emlékezetben nem hagynak maradandó nyomot. Három- élű penge, rozsdás acélból, hossza pontosan huszonhét centiméter: már a formájában is volt valami gyilkos és kegyetlen. A szélén lévő acélszegély teljesen életlen és sima, csupán kúpalakú hegye volt éles. Ennek a tárgynak csak a gyilkosság lehetett a rendeltetése, nem pedig a könyvek lapjainak felmetszése, vagy ceruzáfaragás: szóba se jöhetett semmiféle ártatlan tevékenység! Ennek az élnek kizárólagos, egyértelmű hivatása volt. A markolat sima, préselt műanyagból készült, megfosztva mindenféle ékességtől, díszítéstől — elkülönülve a pengétől, ideális kerek alakot öltött. Pengéje sokkal súlyosabb volt, mint a markolata és a súlypontja nem a penge és a markolat találkozásában volt, mint általában. A tőrt a pengének többé-kevésbé egyhar- mad részénél kellett megfogni, hogy meglegyen az egyensúly. Siemaszko főhadnagy, a főkapitányság szakértője — aki az emberi élet kioltására alkalmas mindenféle szerszámhoz értett — végigtapogatta a tőrt minden oldalról, méregette így is, úgy is — és egyre jobban ráncolta a homlokát. — Ez nehezebb az acélnál — pöcögtette meg az ujjával a repedt hangot adó pengét. A százados lassan ráemelte tekintetét. — Pedig acélból van — jegyezte meg monoton, színtelen hangon. Voltaképpen több vagy kevesebb érthe- tetleh dolog az ismeretleneknek ebben a rendszerében, nem változtat az egyenleten. — A belsejében valami nehezéknek kell lenni! — Siemaszko mereven kiegyenesített ujjain tartotta a tőrt még mindig. — Ólomnak, vagy inkább higanynak. Igen — méricskélte újra — kilencvenkilenc százalék, hogy ez bizony higany. A százados megdörzsölte a homlokát. Arcán egy képzeletbeli pók tapintását érezte. Közérzete egyre romlott, fáradsága egyik percről a másikra nőtt. Nem hitt a környezet lelki hatásában, különösen ott, ahol a gyilkosságot elkövették, itt mégis ... — Gyakori a tőrpengék efajta súlypontozása? Siemaszko óvatosan az íróasztalra tette a tőrt, azután megint felvette. — Nos a tőröknél... a kar- dóknál, szablyáknál és minden kéziharcra szolgáló fegyvernél ez természetes... — arckifejezése elégedetlenséget tükrözött talán amiatt, hogy a tőr nem felel meg ennek a célnak. — Vajon a nehezék valamennyire megkönnyíti a döfést? Siemaszko megfogta a markolatot, s kétszer a levegőbe döfött. — Épp ellenkezően — döfött és megrándította a vállát. — Nem tudok elképzelni rosszabb fogású fegyvert. És ez a csúszós markolat... Elgondolkodva végigsimította á préselt műanyag fénylő lapját. Sobecki a tekintetét a mennyezeten jártatta. Miért kell úgy konstruálni egy tőrt, hogy nehéz legyen használni? Rögtön meg is kérdezte. Siemaszko hosz- szasan hallgatott. — Ki tudja — mordult fel. — Én sem értem. — írja le pontosan mindezeket. — Igen. De mit segítek vele? — Valószínű, semmit. Valamit mégis csinálnunk kell. IV. A megboldogultat nem mindig „Rudzinski”-nek hívták. Névé harminc évig sokkal rövidebben hangzott: egyszerűen: „Rudy” volt. Hogy tizenkét évvel ezelőtt mi okból változtatta meg — azt nem sikerült megtudni. Felesége nem is sejtette, hogy valáha másként nevezték. Ö Klemens Rud- zinskihoz ment férjhez. Gondolta volna, hogy egykor a kéresztneve is „Konstanty” volt? Senki sem emlékezett erre. Talán ő maga sem. Az asszony hallatlanul meglepődött hát, amikor Sobecki rátért erre a dologra. Hogy őszinte voll-c, ki tudja? Más gondolataiba belátni lehetetlen. A férjénél jóval fiatalabb, csinos, vékony, szőke nőn item az látszott, mintha a tragédia túlságosan megrázta volna. Bár Sobecki bűnügyi pályafutása alatt hozzászokott a legkülönbözőbb embertípusokkal való érintkezéshez, most egy pillanatra meglepődött és kellemetlen szájízt érzett. Az asszony alig tizenegynéhány órával élettársa tragikus halála utáá arca kifogástalan kismink'ej lésével is törődött — ez már túllépte az elemi illendőség határait! (folytatjuk)