Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

xxiii évfolyam, 18. szAm ARA: 50 fillér 1986. Április a. szombat Hz SZKP XXIII. kongresszusa folytatja munkáját Moszkva, (MTI): A Kremlben negyedik napja tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa. Foly­tatódik a vita a párt Köz­ponti Bizottságának beszá­molója és a Központi El­lenőrző Bizottság jelentése fölött. Röviddel az ülés kezdete előtt került sor azoknak az érdemrendeknek és érmek­nek az átadására, amelyet nemreg ítélt oda a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa a ■mezőgazdaság kiváló dol­gozóinak, akik közül sokan m kongresszus részvevői. A tudományos munka­szervezés az ötéves terv végrehajtásában a legfon­tosabb tényezők egyike lesz — mondotta1 Konsztantyin Nyikolajev, a Szverdlovszki Területi Pártbizottság titká­ra, a pénteki ülés első fel­szólalója. Közölte, hogy Szverdlovszkban jelenleg 11 ezer mérnök, technikus és munkás vesz részt a tudo­mányos munkaszervezési tervek összeállításában. E tervek megvalósítása elő­reláthatólag 10—15 száza­lékkal fogja megnövelni a munkatermelékenységet 5 év alatt ebben a nagy ipari kerületben... akik felajánlják szolgálatai­kat, kérve, hogy bízzák! rá­juk az elítélt árulókat, ők majd kezeskednek értük. Solohov hangsúlyozta, hogy a szovjet embereknek drá­gább a szovjet hatalom, semhogy bárkinek is meg­engednék annak rágalmazá­sát. Azokat sem lehet meg­érteni, akik „a humaniz­musról ejtett szavakkal ta­karózva az ítélet szigorúsá­gán siránkoznak.1’ „A gunyiratok szerzőinek külföldi pártfogóihoz” for­dulva Solohov kijelentette: ne aggódjanak amiatt, hogy megmarad-e nálunk a kriti­ka. A kritikát mi támogat­juk és fejlesztjük. A kritika jelenlegi kongresszusunkon is élesen csattan. „Am a rágalom — nem kritika, hanem pocsolyából vett mo­csok, s nem festék a mű­vész palettájáról. Jumzsagijn Cedenbal: Következetesen erősítsük az együttműködést A SZOT és ct KISZ Központi Bizottságnak közös felhívása a dolgozókhoz A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a kö,- vetkező közös felhívással fordul a dolgozókhoz: Magyar munkások! Szervezett dolgozók: EivtarsnoUí Elvtarsak! Ifjú kommunisták! Dolgozó fiatalok! Nemzeti programunk, szocialista jövőnk a dolgozó ' nép alkotó tevékenységében formálódik és valósul meg. Százezrek lelték meg országunkban a módját annak, hogy közösen alakítsuk ki. feladatainkat — részt- ’vállalva a termelés,, a gazdálkodás gondjaiból, a közösség ügye/ne*. intézéséből. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítésé­vel milliók vesznek részt tevékenyen életünk, sorsunk' for­málásában, a szocialista építőmunka ez évi feladatainak megvalósításában. Az alkotó, cselekvő munka bizonyítja, hogy világos, határozott célokra a munkásosztály, a dolgozó nép odaadó tettekkel válaszol. Hazánk további fejlődésének jelentős állomása lesz j Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és ít: értelmiség pártunk iránti bizalma, dolgozó népünknek a szocializmusba vetett hite nyilvánul meg az egyre növekvő termelési aktivitásban és abban, hogy felelőssegieljesebo munkával köszöntsék pártunk IX, kongresszusát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa es a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, üdvözli a dolgozó tömegeknek, a szocialista brigádoknak ezt a kezde­ményezését. Felhívjuk a vállalatok, üzemek, gazdaságok, a tervezi. - és kutatóintézetek dolgozóit: legyenek kezdeményezői, pél­damutató harcosai az 1966. évi tervünk megvalósításáért folyó szocialista munkaversenynek. Termelékenyebb muri- kával, takarékosabb gazdálkodással, jobb minőségű termé­kekkel, exportfeladataink kifogástalan teljesítésével szol­gáljuk szocialista hozánk további felvirágoztatását! Felhívjuk az üzemek, gazdaságok, intézmények vezetőit: a munka jobb megszervezésével, a folyamatos és biztonsá­gos munkához szükséges- feltételek biztosításával segítsék, hogy a dolgozók kötelezettségeiket teljesíthessék. Érvénye­sítsék következetesebben a szocialista építésnek azt az el­vét, hogy aki odaadóbb, jobb munkával többet ad a társada­lomnak, az magasabb anyagi és erkölcsi elismerésben ré­szesüljön. Viktor Grisin: Nőtt a szakszervezetek szerepe A délelőtti ülés második felszólalója, Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnö­ke kijelentette, hogy a szakszervezetek teljes mér­tékben támogatják az SZKP Központi Bizottságának ja­vaslatát, amelynek értelmé­ben ötnapos munkahétre térnek át a munkások és az alkalmazottak, s hetente két szaBad napjuk lesz. Kü­lönböző népgazdasagi ága­zatokban 500 vállalat már ennek megfelelő munka­rendet vezettek be. Ezek a vállalatok sikeresen teljesí­tik tervüket, emelték a munkatermelékenységet és csökkentették a munkaidő veszteségeket. Mint az SZSZKT elnöke mondotta, a szovjet szak­szervezetek nagy gonddal fogják fejleszteni nemzet­közi kapcsolataikat a kül­földi munkásszervezetekkel. Jelenleg száznál több ország szakszervezeteivel tartanak fenn kapcsolatokat Viktor Grisin kijelentette, hogy a szovjet dolgozók to­vábbra is támogatni fog­ják az amerikai imperialis­ta agresszió ellen harcoló viétnanü népet A következő felszólaló, Zinaida Puhova, ez az „egyszerű ivanovói orosz asszony” — mint ahogy a kongresszus előtt bemutat­kozott — a kongresszus emelvényről felhívta a szovjet munkásokat, hogy vegyenek részt az technika gyors elsajátításáért folyó versenyben. Coj Jen Gén: Tömöríteni az erőket az imperializmus ellen A következő felszólaló, Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, kjjelenfetr te, hogy „a szocialista or­szágokban élő népek és az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom barátságá­nak és egységének alnok ellensége a nemzetközi im­perializmus által szított burzsoá nacionalizmus és sovinizmus.” Mint mondotta, a szoci­alista országokban minden objektív feltétel megvan ahhoz, hogy közös célokért harcoló népeik állandóan és következetesen erősítsék barátságukat és együttmű­ködésüket. Az új szovjet öt­éves népgazdaságfejlesztési terv feladatai „teljes egé­szében megfelelnek mind a Szovjetunió, mind a szoci­alista világrendszer, mind a forradalmi világerők ér­dekeinek” — jelentette ki Cedenbal. A pénteki ülésen felszó­lalt még Véli Ahundov, az Azerbajdzsán Kommunista Párt első titkára, Balis Ove- zov, a Türkmén Kommunis­ta Párt KB első titkára, Nguyen Thi Binh, a DNFF küldöttségének a vezetője, Rogyin Malinovszkij mar­sall, Alexandar Rankovics, a Jugoszláv Kommunsták Szövetsége Végrehajtó Bizott­ságának tagja, Sztyiszlav Keldis-, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke és Luis Corbalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Véget ért a SZKP XXIII. kongresszusa munkájának negyedik napja. Szombaton a kongresszus küldöttei foly­tatják a Központ Bizottság beszámolójának vitáját. Felhívjuk a szakszervezetek tisztségviselőit, a KISZ- szervezetek vezetőit és aktivistáit: legyenek tevékeny szer­vezői és részvevői a IX. pártkongresszus tiszteletére kibon­takozó nemes kezdeményezéseknek, társadalmi aktivitásnak. Javasoljuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, hogy az 1966. évi terv teljesítésében legjobb eredményt elérő vállalati kollektívákat kongresszusi zász­lóval, illetve oklevéllel tüntesse ki. Magyar munkások! Szervezett dolgozók*! Elvtársnők! Elvtársak! Ifjú kommunisták! Dolgozó fiatalok! Á szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. Cél­jaink megalapozottak, de megvalósításuk nem könnyű. Ez évi terveink minőségileg is nagyobb követelményeket áUÍ- } tanak elénk. Mindannyiunk eszére, szivére, lelkesedésére I van szükség, hogy összefogva, közös erővel legyűrjünk min- : den akadályt, és fegyelmezett, odaadó munkával, az 1966. évi tervfeladataink teljesítésével erősítsük hazánkat, te- : remisük meg a jólét további növelésének feltételeit. A kongresszusi munkaverseny legyen kifejezője szoci­álisra társadalmi programunk, nemzeti célkitűzéseink meg­valósításáért folytatott tudatos tevékenységünknek. SZAKSZERVEZETEK KOMMUNISTA IFJÚSÁGI ORSZÁGOS TANÁCSA SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA • • ünnepség Moszkvában április 4 tiszteletére Az esten Kádár János mondott beszédet Coj Jen Gen, a Koreai Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a párt Központi Bizott­ságának elnökhelyettese fel­szólalásában hangoztatta, hogy „az új szovjet ötéves terv teljesítése újabb lé­pést jelent a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtésében, a lakos­ság jólétén ejt emelésében, eló fogja mozdítani a Szov­jetunió védelmi képességé­nek további erősítését”. Ezután arról szólt, hogy Ezután Mihail Solohov lépett az emelvényre. Be­szédének nagy részében az­zal foglalkozott, hogy hol van a helye a művésznek a mai társadalom életében. Hangsúlyozta, hogy az em­beriség ma olyan eseménye­ket él át, „amelyeket nem lehet simának nevezni.” Az író. emlékeztetett az Egye­sült Államoknak Vietnam ellen folytatott agressziójá­ra, a német militaristák azon kísérleteire, hogy ke­zükbe kerítsék az atom­fegyvert. A világ művészeit illetően továbbra is idősze­rű a Makszim Gorkij fel­vetette kérdés: „Kivel tar­totok ti, kultúra mesterei?” — mondotta Solohov. Mi a szovjet eletben az író he­az amerikai imperialisták egy új agresszív háború felvonulási területévé akar­ják változtatni Dél-Koreát. Coj Jen Gén kijelentette, a törvényellenes dél-koreai— japán szerződés nemcsak politikai-gazdasági jellegű megállapodás, hanem kato­nai szövetség is. „A kialakult helyzet meg­követeli, hogy minden im­perialistaellenes erő szoro­san tömörüljön, fokozza harcát az amerikai imperi­alizmus ellen... lyét úgy határozzuk meg — folytatta Solohov — mint a kommunisták, mint a párt, a nép, a szovjet ember for­radalmi humanista nézetei­nek kifejezőjét. Mi a szovjet hazát anyánknak nevezzük, vala­mennyien egy család tagjai vagyunk, mondotta Mihail Solohov. Nincs szentségtö- rőbb és undorítóbb annál, mint anyánkat bemoesk'olni, mint anyánkra kezet emel­ni. — Szégyellem magam azok miatt — folytatta So­lohov —, akik megróbálták és megpróbálják védelmük­be venni az ilyeneket, „bár­mivel indokolják is ezt aj védelmet.” Kétszeresen szé- j gyellem magam azok miatt,! Kádár János mondott be­szédet pénteken este a szovjet fővárosban a Tudó­sok Házában rendezett ün­nepi esten, amelyet nemze­ti ünnepünk, április 4-e tiszteletére a Szovjet Kül­földi Kulturális Kapcsola­tok Társasága és a Szovjet —Magyar Baráti Társaság szervezett. Az ünnepségen megjelen­tek a szovjet párt és kor­mány képviselői: Andrej Kirilenko, az SZKP elnök­ségének tagja, Zaharov marsall, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, Iljicsov külügyminiszter-he­lyettes, továbbá a közélet, a kultúra és tudomány szá­mos kiválósága. Jelen volt Szipka József moszkvai ma­gyar nagykövet, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége Kristóf István főtitkár vezetésével. Az ünnepi estet Fedosze- jev akadémikus, a Szovjet —Magyar Baráti Társaság elnöke nyitotta meg. Az ünnepség részvevői hosszan tartó tapssal köszön­tötték a szónoki emelvény­re lépő Kádár Jánost. — Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt, Moszk­vában és szerte a hatalmas Szovjetunióban a szovjet társadalom képviselői, a dolgozók kollektívái széles körben megemlékeznek 1945. április 4-ének évfor­dulójáról, a magyár nép felszabadulásának napjáról — kezdte beszédét Kádár János. Ezután megköszönte a meghívást, a szíves fogad­tatást, a meleg baráti sza­vakat. Átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar dolgozó nép forró elvtársi üdvözletét és leg­jobb kívánságait. Kádár János ezután így folytatta: Április 4. a magyar nép legnagyobb ünnepe. Hu­szonegy évvel ezelőtt ezen a napon fejezte be a szov­jet hadsereg Magyarország teljes felszabadítását a hitlerista megszállók és magyar fasiszta csatlósaik terroruralma alól. Kádár János ezután be­szélt azokról a hatalmas eredményekről, amelyeket a magyar nép mindössze húsz év alatt, rendkívül nehéz körülmények között és nagy akadályokat leküzdve elért — Majd igy folytatta: a legfontosabb mégis az, s ez minden további előrehala­dás biztosítéka és feltétele egyben, hogy a népi hata­lom, a társadalmi rend­szer, a munkás—paraszt ál­lam szilárd alapokon nyug­szik. A szocialista társada­lom alapjainak lerakása be­fejeződött,- s ma ennek tel­jes felépítése folyik. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIII. kong­resszusáról szólva hangsú­lyozta: teljesen szolidárisak vagyunk, egyetértünk azzal a fő politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizott­ság beszámolójában Brezs- nyev elvtárs ismertetett. A teljes eszmei, politikai egység pártjaink, kormá­nyaink, népeink között az egyik fő forrása és serken­tője a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság­nak. Bennünket mindörök­re egyéforrasztanak a marxizmus—leninizmus le­győzhetetlen eszméi, a pro­letár internacionalizmus. Számunkra1 a Szovjetunó­hoz való viszony elvi kér­dés. Mireánk, magyarokra, nem számíthatnak sem azok akik az álbaloldali, sem azok akik a jobboldali platform­ról szovjetellenesek, de ba­rátunk mindenki, aki barát­jaként szívébe zárja a szov­jet népet, a Szovjetuniót. Egységünk, a szovjet—ma­gyar barátság nem irányul senki ellen, de hozzájárul a testvéri országok és a testvérpártok erejének nö­veléséhez, ezért előnyös népeinknek és javára vá­lik a szocialista országok közösségének és a nemzet­közi kommunista mozga­lomnak is. Ma különösen fontos a világ népeinek antiimperia- lista egységét erősíteni a hősiesen harcoló vietnami testvéreink megsegítése ér­dekében. A Szovjetunió és a többi szocialista ország között a Magyar Népköz- társaság is megad mindéi: tőle telhető segítséget a harcoló Vietnamnak. A barbár agressziót folytató imperialisták nem kerülhe­tik el sorsukat. A szocialis­ta országok és az egész ha­ladó világ támogatását él­vező vietnami nép hősies harcával egészen bizonyo­san vereséget mér az ame­rikai imperialistákra. Kádár János végezetül további sikereket kívánt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság munkájához, majd a szovjet—magyar barátság éltetésével fejezte be hosszan tartó tapssal fogadott beszé­dét. Kádár János beszéde után a találkozó emlékére c-gy zászlót vivő férfit ábrázoló bronzszobrot adott át aján­dékként a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségi­nek. Mihail Solohov: Fejlesztjük a kritikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom