Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

Kiosztották az1966. évi Állami- és Kossuth-dí jak at

Pénteken délután az Országház kupolacsarnokában, hazánk felszabadulásának ünnepe alkalmából kiosztották az 1966. évi Állami- és Kossuth-díjakat és művészeket tüntettek ki a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, illetve érdemes művésze címmel.

Az ünnepségen megjelent Dobi István, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikái Bizottságának tagjai, dr.

Ajtai Miklós, Cseterki Lajos, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány több tagja.

Az ünnepségen Kállai Gyula beszédet mondott.

Kállai Gyula ezután átadta az Állami-díjakat és Kossuth-díjakat, valamint a művészeti kitüntetéseket. A forradalmi munkás—paraszt kormánynak a díjak, illetve a művészeti címek adományozásáról szóló határozatát dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője ismertette.

Kállai Gyula elvtárs

Április 4-e, legnagyobb nemzeti ünnepünk előestéjén ismét összejöttünk itt, hogy átadjuk a népünk elismerését és megbecsülését jelentő díjakat és kitüntetéseket azoknak, akik a termelő munkában, a tudományban és a művészetekben kiemelkedő eredményekkel gazdagították hazánkat.

A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány nevében szeretettel és nagyrabecsüléssel üdvözlöm a kitüntetésre megjelenteket, kedves hozzátartozóikat, ünnepségünk valamennyi részvevőjét.

Nem véletlen, hogy szocialista államunk e történelmi jelentőségű ünnep alkalmából adományozza a legmagasabb állami elismerést, díjat, kitüntető címet azoknak, akik kiemelkedő eredményeket értek el a szocialista társadalom építésében, a termelésben, a tudományban és a kultúrában. Jelképe ez annak, hogy államunk, társadalmi rendünk támogatja, elismeri és nagy becsben tartja a nép javát szolgáló alkotásokat, s kedvező feltételeket teremt az alkotó munka számára. Egyben bizonysága annak is, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek elismerik, magukénak vallják, s tudásuk legjavát adva építik tovább szocialista társadalmi rendünket.

Eredményeink legfőbb forrása eddig is az volt, hogy hazánkban a szocializmus és nép egybeforrott, s ez biztosítja további előrehaladásunkat is.

Most, amikor szívből köszöntőm azokat a munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akiket kormányunk a termelő munkában elért nagyszerű eredményeikért Állami-díjban részesít, arra kérem önöket: mutassanak továbbra is példát a munkában, amely ipari és mezőgazdasági termelésünk korszerűsítéséért, a nagyobb gazdasági hatékonyságért, a jobb minőségért, a hazai és a külföldi piacokon egyaránt legkelendőbb termékek előállításáért folyik.

Amikor az alkotó munka megbecsülését jelző legmagasabb Állami-díjakat és kitüntetéseket átadom, hangsúlyozni kívánom, hogy minden emberi alkotás elengedhetetlen feltétele a teremtő béke.

A mi társadalmi és állami rendünk egybeforrt a békével. Az alkotó emberi elme és kéz a mi rendünkben a békét védi és erősíti. Minden tettünk, amellyel hazánkat, szocialista rendünket, államhatalmunkat erősítjük, egyben a nemzetközi békét és biztonságot szilárdítja.

Végezzük tovább munkánkat abban a magasztos tudatban, hogy ez népünk haladását és az emberiség békéjét szolgálja.

A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány nevében még egyszer szívből köszöntőm kitüntetett elvtársainkat, barátainkat és kedves hozzátartozóikat.

Kívánom, hogy érjenek el további nagyszerű eredményeket, újabb nagy sikereket a termelő, alkotó munkában, a tudományos, a művészi tevékenységben a nép, a szocialista haza, az egyetemes béke javára.

A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány a szocialista társadalmi rend építéséért folyó tevékenység során elért nagy jelentőségű tudományos, termelési,

gyógyítási, pedagógiai és népművelési eredmények elismeréséül.

»

az Állami-díj

I. fokozatával tünteti ki

DR. GYULAI ZOLTÁN

Kossuth-díjas akadémikust, nyugalmazott egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia kristálynövekedési tanszéki kutató- csoport vezetőjét a kristályfizika területén végzett több évtizedes munkásságáért;

DR. TÁRCZY-HORNOCII ANTAL Kossuth-díjas akadémikust. a Magyar Tudományos Akadémia geodéziai és geofizikai kutató laboratóriumának igazgatóját a geodéziai, bányaméréstani, geofizikai tudományok, valamint a műszergyártás területén végzett elméleti és gyaUeorlatl munkásságáértt

az Allami-díj

II. fokozatával tünteti ki

BÓDI IMRÉT, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet elnökét,

SZABÓ BÉLÁT, a tisza- földvári Lenin Termelőszövetkezet főagronómusát,

TÓTH GYÖRGYÖT, a tiBzaföldvári Lenin Termelő- szövetkezet párttitkárát a korszerű termelőszövetkezeti gazdálkodás termelési, szervezési módszereinek alkalmazásával elért kiemelkedő gazdasági eredményeikért (megosztott díj);

FLEISCHER JÓZSEF okleveles gépészmérnököt,

LAJTAI ISTVÁN technikust, a Csepeli Szerszám- gépgyár osztályvezetőit a magyar szerszámgépipar korszerű gépeinek tervezéséért (megosztott díj);

DR. FODOR GYÖRGY vegyészmérnököt, a Petrolkémia Beruházási Vállalat igazgatóját,

DR. KERESZTES MÁTYÁS vegyészmérnököt, a

kémiai tudományok kandi, dátusát, címzetes egyetemi docenst, a vegyipari tröszt vezérigazgató-helyettesét a Tiszai Vegyikombinát nitrogénműtrágya gyára megvalósítása során alkalmazott újszerű műszaki megoldásokért (megosztott díj);

DR. KELLNER BÉLA egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az Onkopatho- lógiai Kutató Intézet igazgatóját a rákkutatás terén elért eredményeiért;

DR. KÉZDI ÁRPÁDOT a műszaki tudományok doktorát, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, talajmechanikai elméleti és gyakorlati kutatásaiért.

LAJKÓ SÁNDORT, a telefongyár híradástechnikai mérnökét,

PAL GASZTON gépészmérnököt, a telefongyár osztályvezetőjét, a sokcsatornás átviteltechnikai berendezések gyártmányfejlesztése terén elért eredményeikért (megosztott díj); «

az Allami-díj

III. fokozatával tünteti ki

bAn József vájárt, a Közép-dunántúli Szénbá. nyászati Tröszt Jókai bányaüzem műszakvezető

frontmesterét,

BEGE TAMÁS vájárt, a Közép-dunántúli

nyászati Tröszt Jókai bányaüzem csapatvezető frontmesterét,

TORNAVÖLGYI KÁLMÁN vájárt, a Közép-dunántúli Szénbányászati

Tröszt Jókai bányaüzem műszakvezető frontmesterét a korszerű biztosító- szerkezetek és bányagépek üzemszerű alkalmazása terén végzett munkásságukért és az ifjú bányásznemzedék neveléséért (megosztott díj);

DOBRÄNYI GÉZA vegyészmérnököt, a Magyar Filmlaboratórium Vállalat főmérnökét a színes filmla- borálás magyarországi meghonosításáért és technológiájának korszerű nemzetközi szintre emeléséért,

FARKAS TIBOR Ybl-díjas építészmérnököt, a Balaton és a Duna-kanyar területi főépítészét a Balaton környék rendezési tervén ele koncepciójáért és a terv végrehajtásának megszervezéséért;

HOFECKER JÄNOS génszerelőt és kombájnvezetőt, a Kozármislenyi Állami Mezőgazdasági Gépállomás

csoportvezetőjét a gobon"- betakarításban évek óta elért kimagasló teljesítményeiért;

JUH ASZ ISTVÁN, gépészmérnököt, a Magyar Hajó- és Darugyár erőmflés kazántervező iroda vezetőjét az erőművek kazánjainak tervezéséért, a műszaki fejlesztés és a szakember-utánpótlás képrése terén végzett tevékenységéért;

KELLNER BERNÄTOT, a

Somogy megyei könyvtár igazgatóját, a közművelődési könyvtármozgalom fejlesztése és az új módszerek kidolgozása terén elért eredményeiért;

KOVÁCS ZOLTÁNT, a

csepregi gimnázium és szakközépiskola igazgatóját,

ZÁTONYI SÄNDOR sza- konyi általános iskolai tanárt, Győr-Sopron megye matematika-fizika szakos felügyelőjét, a korszerű általános iskolai fizika tankönyvek és kézikönyvek írásáért (megosztott dí);

MATEJKA GYÖRGY szerszámgéplakatost, az Országos Gumiipari Vállalat szocialista brigádvezetőjét, a gumiipari gépeli területén bevezetett újításaiért.

NAGY SÁNDORT, aSza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága

v

Megyénk két Allami^díjasa

Nagy Sándor Teichmann Vilmos

Budapesten, a kertészeti főiskola előtt áll a hírneves kertész, Bereczky Máté szobra, ö hozta be a jonatánt még 1870-ben Amerikából. Ez az alma őshazájában megbukott. Szabolcs- ország gyümölcsös kertjeiben pompázik, virágzik. Ezért fáradozott évtizedeken át eltűrve mellőzést is Na^y Sándor.

Ma már nemcsak szű- kebb hazájában, a Nyírségben ismerik ezt a fáradhatatlan embert, hanem országszerte.

Három évtizeddel ezelőtt

került Szabolcsba. 1939-ben, amikor a Kerületi Kertészeti Felügyelőség vezetőjének kinevezik, perdöntő Vitára kerül sor. Dönteni kell: milyen almát termesszenek Szabolcsban? Kállay Miklós, az úri Magyarország egykori miniszterelnöke és mások, a Simonffi-féle, igénytelen őszi alma meghonosítása mellett kardoskodnak. Nagy Sándor szembeszáll a hatalmasságokkal. Tanítómestere, dr. Húsz Be'a nézetét vallja, aki ezt írta tankönyvében: „A jonatánalma egyike a legkedveltebb almánknak. Vannak ugyan olyan törekvések, amelyek trónjáról le akarják taszítani, de kérdés. hogy ez mikor fog sikerülni.” Ezt akadályozta meg Nagy Sándor. És nagyobb trónra és rangra emelte a jonatánt, mint az valaha voit. Nem ismer fáradságot. Vonaton, szekérrel, ha szükséges gyalogosan járja Szabolcs és Szatmár, a Bereg és a Ti- sza-hát almáskertjeit. Előadásoknak és a saját metszési bemutatóknak ezreit tartja. Munkája nyomán ma már fé’százezer holdon pirul a kincset érő jonatán Szabolcsban.

Küzdelmes út vezetett idáig. Azelőtt csak a Tisza és a Szamos menti árterekben termeltek almát. Célja, hogy meghonosítsa ; homokon is. Rettentő energiával lát munkához. Küzd a maradi nézetekkel. A

szakemberek, a szövetkezetek félnek az almát támadó lisztharmat betegségtől. Vállalja a küzdelme' a hadat üzen a betegségnek. Erőfeszítése nyomán az árterekből a futóhomokfa telepítik a jonatánt.

így Válik az alma hazáj' vá Szabolcs. Igaz, hogy a Nagy Sándor-íéle metszési módszert már elvétve alkalmazzák a negyvenes évek végén is, de tizenhat esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a módszer bekerüljön az egyetemi tankönyvekbe és katedráról is tanítsák. Az FM. 16 393/1957- es szám alatt újításnak ismeri el, mint a jonatánalma speciális metszési módját. Csakhogy az elismeréshez több mint 25 000 holdon kellett elvégeznie a metszést. Újra és újra bizonyítani a gyakorlatban. A szakemberek százait nevelni és megtanítani erre a módszerre. És ő nem fáradt el.

Kincset, világhírnevet termő munkát végzett Nagy Sándor. Szabolcs- Szatmár almáskertjei az

1964—65-ös gazdasági esztendőben negyedszáz millió dől1 árt termeltek a magyar népgazdaságnak. A szabolcsi jonatán már betör a világpiacra, világsiker, de még hadakozni kell almatárolókért. mert a drága almát sokszor prizmákban fce’l tárolni a kertekben, így éoülnek ládaüzemek a Nyírségben, s Nviresvházán az almakombinát. Munkássága elismeréséül a Bueát Pál emlékéremmel tüntetik ki.

Hatvan esztendős Nagy Sándor kertészeti félügye1 ő Három és fél évtizedet fordított életéből a téli alma agrotechnikájának a kidolgozására, a jonatán meghonosítására a homokon. Ez évben már letehetné a metszőoFót és pihenni térhetne. De nem megy. Tavasztól őszig ott dolgozik továbbra is Szabolcs almás- kertjeiben, kezében az elmaradhatatlan metszőollóval.

mezőgazdasági osztálya kertészeti felügyelőjét,

TEICHMANN VILMOST, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nyugalmazott tudományos osztályvezetőjét, a nyírségi táj intenzív mezőgazdasági termelésének kialakításában végzett életmunkájukért, különösen a téli alma és a burgonyatermelésben elért eredményeikért (megosztott díj);

DR. POGÁNY FRIGYEST,

az Iparművészeti Főiskola Ybl-díjas igazgatóját, a műszaki tudományok kandidátusát, kiemelkedő pedagógiai és művészeti ismeretterjesztő munkásságáért;

RACSICS DÖMÖTÖRT, a

Danuvia Központi Szerszám és Készülékgyár szerszám- készítő lakatosát és szocialista brigád vezetőjét r fémfröccsöntő szerszámok gyártása terén elért eredményeiért;

DR. SARKADI KÁROLYT, a matematikai tudományok kandidátusát, a Magyar Tudományos Akadémia matematikai kutató- intézete osztályvezető-helyettesét,

DR. VINCZE ISTVÁNT,

a matematikai tudományok kandidátusát, a Magyar Tudományos Akadémia matematikai kutatóintézete osztályvezetőjét, a matematikai statisztika terén végzett tudományos tevékenységükért (megoszott díj);

A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány a szocialista társadalmi rend építéséért folyó tevékenység során elért kiemelkedő kulturális és művészeti eredményeik, valamint a művészetekkel összefüggő tudományos tevékenység elismeréséül

a Kossulh-íiíj 111. (okozatával fünfeíi ki

GODA GÁBOR József At. tila-díjas írót, regényírói munkásságáért;

KQHÁN GYÖRGY Műnkácsy-díjas festőművészt, egész életművéért, különösen a Nemzeti Galériában

1965-ben önálló kíál’itáson bemutatott alkotásaiért:

NAGY LÁSZLÓ József Attila-díjas költőt, versesköteteiért és kiemelkedő műfordításaiért.

PETROVICS EMIL Erkel- díjas zeneszerzőt, zeneszerzői munkásságáért, a .,C est la guerre” című operájáért;

PSOTA IRÉN Jászai-díjast. a Madách Színház színművészét, művészi aia- kításaiért;

SINKOVITS IMRE Jászai- díjast, a Nemzeti Színház színművészét művészi alakításaiért;

SZOKOLAY SÁNDOR

Erkel-díjas zeneszerzőt, zeneszerzői munkásságáért, a „Vémász” című operájáért;

DR. UJFALUSSY JÓZSEFET, a zenei tudományok kandidátusát, Erkel- díjast, a Liszt Ferenc zene- művészeti Főiskola tanárát, zenetudományi munkásságáért és az 1965-ben megjelent Bartók monográfiájáért.

A kitüntetettek nevében

dr. Kellner Béla mondott

köszönetét.

1922-ben egy Schwarzbach nevű osztrák burgo- nyanemesitő dolgozott Esze- nyi Jenő tornyospálcai nagybérlő birtokán.

Scwarzbach Bécsben egy hirdetést tett közzé, melyben Tornyospálcára burgonyanemesítéshez olyan fiatal asszisztenst keresett, aki beszél magyarul, németül, ért a burgonyához, tud gyorsírni, aminek segítségével a napi munkát pontosan regisztrálja.

Az Elba parti Üsti városkából egy utolsó éves mezőgazdasági egyetemista jelentkezett, neve: Teichmann Vilmos. Magyarul még nem nagyon beszélt, de a többi követelményeknek megfelelt A szabolcsi prak- tizálás jó segítség Volt az utolsó vizsgáihoz, amire három év múlva került sor, amikor visszatért hazájába.

Teichmann Vilmost Esze- nyi Jenő 1929-ben újra meghívta Tornyospálcára. Ettől kezdve ő lett a burgonya nemesítője. A korábbi munkáit folytatva két év múlva a fiatal kutató megjelent első nagy hírű burgonyájával. A gazda, Eszenyi úgy kívánta, hogy híres versenylováról, Gülbabóról nevezzék el az új burgonyát.

Azóta három és fél évtized telt el. az ősz tudós nyugdíjba vonult. Ott él. ahol több mint húsz esztendőn át munkahelye volt, a kisvárdai kísérleti telepen. Húszesztendős állami szolgá’ata alatt egy sor új burgonyát, csillagfürtöt, napraforgót, szöszösbük- könyt, rozsot és nagyértékű homoki lucernát adott a gyakorlati termesztők kezébe. A gülbabáről így vall Teichmann Vilmos:

— Harminchat esztendős a gülbaba és még állja a versenyt. Állja, mert olyan tulajdonságai vannak, mint a korai bő termés, a jó tárolhatóság és a kiváló használati érték.

Az étkezési hasznát az

alábbi módon illusztrálta az idős tudós:

— Ha a háziasszony a tűzhelyre teszi a gülbabát, közben egy kis sóért átszalad a szomszédasszonyhoz, s félórai ottfelejtkezés után csap a homlokára: jaj a krumpli, akkor sincs semmi baj, a gülbaba nem fő szét, nem szedi magába a Vizet és az íze kiváló marad. A növény is olyan, mint a gyerek, nem elég csak világrahozni, nevelni, segíteni kell életútját. A harminchat év alatt háromszor volt már veszélyben a gülbaba. Ha a fajtafenntartásos nemesítéssel nem istá- poljuk, nem óvjuk meg, ugyanúgy tönkremegy, mint sok más értékes növény.

— 1946-tól ehhez a munkához egyre fokozódó személyi és tárgyi segítséget kaptam az államtól. Esze- nyinél csak olyan munkát végezhettem, amiből a bérlőnek azonnal haszna volt. Elmélyült kutatásra az utóbbi két évtizedben volt időm. így születhettek meg új növényeim. Mindet kedvelem, de a gülbaba mellett legbüszkébb a homoki lucernára vagyok. Sajnos ezt Szabolcsban nem ismerik eléggé, nem értékelik úgy. mint amilyen jelentőségű. A futóhomok cn pefjírf ár ói-!^

ta’aüavítás alaovető vényének tartom ezt a lucernát.

A 68 éves tüdős sokszor napokig ágyban marad már. Az E’ba-parti szervezet ugyan jól merigyökeresedett a Tisza-parton. de a folyton tevékenvkedő. nagy ambícióval dolgozó ember fempőiát a motor, a szív megsokallta. 13 n^hn ni kel1. A pihenés szebb órái, amikor munkatársai, tanítványai felkeresik. Nemcsak tisztelgő látogatások ezek, hanem beszámolnak és tanácsot kérnek. Teich- mann Vilmos a mostani fiatal tudósgeneráció nevelője is.