Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
Bonn —Párizs párbaj Lázas tárgyalások Saigonban További tiltakozások 14j kormánya ellen LONDON: Erhard bonni kancellár május 23-a és 25-e között, Pompidou francia miniszterelnök pedig — Couve de Murville külügyminiszter kíséretében — július 6-a és 8-a között hivatalos látogatást tesz Londonban. Erhard Wilson tavalyi bonni látogatását, Pompidou pedig az angol miniszterelnök áprilisban tett párizsi látogatását viszonozza — jelentették be csütörtökön miixhárom érdekelt fővárosban. ALGÍR: Portugál Guinea és a Zöldfoki szigetek függetlenségi pártjának algériai irodája csütörtökön közölte, hogy február 2-a és március 2-a között Portugál Guineában 70 portugál katonát megöltek, több tucat katonát pedig megsebesítettek. IMMENSTADT: Az immenstadti körzetben lévő Buhl közelében csütörtökön a reggeli órákban lezuhant a Bundeswehr egyik gyakorló repülőgépe. Egyelőre nem tudják: van-e a szerencsétlenségnek halálos áldozata. CALCUTTA: A Bengáliában szerdán tartott 24 órás sztrájk, amely Calcuttát és az egész államot megbénította, súlyosabb incidens nélkül folyt le. Az ellenzéki pártok bejelentették, hogy a sztrájkot nem hosszabítják meg, csak abban az esetben tesznek közzé újból sztrájkfelhívást, ha a kormány nem elégíti ki a követeléseket. Ezek között szerepel mindazok szabadonbocsátása, akiket a múlt havi tüntetések során tartóztattak le. MOSZKVA: Norodom Sziltanuk herceg, kambodzsai államfő üzenetben fejezte ki háláját Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának azért a támogatásért, amelyben az az SZKP XXIII. kcngresz- szusa részesítette az imperializmus ellen küzdő kambodzsai népet. — A szovjet támogatás új erőt ad népünk függetlenségi harcához és megszilárdítja hitünket az amerikai imperialisták agresz- sziója ellen küzdő indokínai népek győzelmében. Saigon: Saigonban csütörtök délelőtt a legnagyobb titokban folytatódtak a tárgyalások a tábornokok, valamint a különböző politikai és vallási csoportok képviselői között a jelenlegi válság politikai megoldásáról. Egy szerdai közlés szerint elvi megállapodás jött létre a mérsékelt buddhisták és a kormány között az alkotmá- nyozó gyűlés összehívását illetően, csak az időpontról folyik még vita, mert a választásokra a kormány hat hónapi határidőt ígért meg, a buddhisták pedig legfeljebb három hónapot hajlandóik elfogadni. Thich Tri Quang főpap, a buddhista mozgalom radikális szárnyának vezetője — aki eddig a tanácskozásokon nem vett részt — kedden eljuttatta feltételeit a a saigoni amerikai nagykövetségre. A megoldás előmozdításához szabott feltételek lényege itt is az alkotmányozó gyűlés tagjainak megválasztása és a gyűlés hatáskörének megszabása. Thich Tri Quang jelenleg titkos .. lakhelyen tartózkodik Saigonban, attól tartva, hogy merényletet kísérelnek meg ellene, de most is közvetlen befolyása van a Da Nang-i és Hué-i vezetőkre. Az AFP egy Da Nang-i helyzetjelentésében arról számol be, hogy Chuan tábornok, a dél-vitenami 1. katonai körzet parancsnoka egy nyilatkozatban megr nyugtatta a lakosságot, hogy a Da Nang-i támaszpontra érkezett dél-vietnami csapatok hamarosan eltávoznak. Egy saigoni lap szerdán olyan értesüléseket közölt, hogy Nguyen Huu Co tábornok miniszterelnök-helyettes csatlakozott a Da Nang-i felkelőkhöz. A tábornok, aki Ky miniszterelnökkel és a vezérkar főnökével együtt kedden Da Nangba utazott, nem tért vissza Saigonba a többiekkel együtt, s emiatt terjedtek el a hírek átállásáról. A dél-vietnami hadügyminisztérium csütörtökön reggel határozottan cáfolta e sajtójelentést. A DNFF rádiójának közlése alapján jelenti az AFP, hogy március elején Thu Dau Mot dél-vietnami tartományban a kormánycsapatok tisztjeinek és katonáinak egy csoportja nyolc tankkal és páncélkocsival átállt a szabadságharcosokhoz. A katonai járműveken fegyvert és lőszert is vittek magukkal. A buddhista egyház felkérte a saigoni kormányt, lásson hozzá annak a megállapodásnak a végrehajtásához, amelyben a buddhisták és a kormány között lezajlott tárgyalások alapján rögzítették a politikai válság megoldását. Hír szerint a kormány elfogadta a buddhisták köDjakarta, (MTI): Sukarno indonéz államelnök csütörtökön megint helyreigazította külügyminiszterét, Malikot. Nyugati hírügynökségi jelentések beszámolnak róla, hogy amikor csütörtökön beiktatták hivatalába Rusmin Nurja- dint, a légierők új miniszterét, Sukarno ismét felvetette az ENSZ-problé- mát. Malik néhány nappal ezelőtt olyan sajtónyilatkozatot adott, hogy Indonézia fontolóra veszi a nemzetközi szervekbe, így például az ENSZ-be való visszatérésének lehetőségét. Sukarno ezt másnap gyakorlatilag cáfolta, s a csütörtöki ünnepségen ismét nyomatékosan hangsúlyozta: „Anélkül, hogy az ENSZ-et át ne szerveznék, Indonézia sohasem tér vissza”. Azt is mondta: nem igazak azok' a jelentések, hogy Indonéziában, egyre többen óhajtanák az ENSZ-be való vetéléseit, amelyeknek főbb pántjai voltak: Az alkotmányozó gyűlés megválasztása négy-hat hónapon belül, a Da Nangba kiküldött csapatok visszahívása és a válság miatt hozott összes megtorló intézkedések felfüggesztése. A vallási vezetők nyilatkozata és felhívása ellenére csütörtökön Saigon utcáin ismét nagyszabású tüntetés volt. A tüntetők kormány- ellenes feliratokat vittek. A helyszínre kirendelt riadó- rendőrség és ejtőernyős katonák szétoszlatták a tüntetőket, de azok néhány utcával távolabb ismét összeverődtek. I.övések is voltak hallhatók. visszatérést. „Ami az én nézetemet illeti — mondotta a szónok — Indonézia nem szándékozik visszatérni, amig a világszervezetet át nem alakítják”. Megkerült bomba Madrid, (MTI): Az Egyesült Államok madridi nagykövetsége csütörtökön bejelentette, hogy kiemelték a Földközi-tenger mélyéről az elveszett és épen megtalált hidrogénbombát. Az erről szóló sajtóközlemény — két hónap óta először — „a bomba” szót használta. Eddig ugyanis a hivatalos amerikai szervek csak „a szóban forgó tárgyról” beszéltek. A hidrogénbomba kiemeléséről nem közöltek részleteket és nem áll még rendelkezésre fényképfelvétel sem. Ezeket péntekre ígérik. Bonn és Párizs között heves és ideges diplomáciai üzenetek cikáznak. Messze van az az idő, amikor Adenauer és De Gaulle csókkal üdvözölték egymást. Ma Nyugat-Németország hadakozni próbál az ellen, hogy a területén állomásozó francia csapatokat kivonják az az „atlanti” parancsnokság alól és megdöbbenve figyeli Franciaország sikeres szabadulási kísérleteit a NATO- kötelezettségek béklyóiból. Mindez — hallatlanul fontos, a nyilvánosság színpadán zajló drámai párbeszéd. De — hogy a színházi hasonlatot folytassuk — az igazgató és a főkönyvelő irodáiban ha lehet még hevesebb — és még mélyebbre mutató viták folynak. Brtisz- szelben, a Közös Piac „fővárosában” napokig üléseztek a Közös Piac-országok külügyminiszterei és gazdasági miniszterei. A tanácskozások elkeseredett Bonn— Párizs párbaj jegyében zajlottak és eredménytelenül végződtek. A brüsszeli „fekete hét” ismételten bebizonyította, hogy Franciaország és Nyugat-Németország ellentétei nemcsak a katonai és politikai vonalvezetésre terjednek ki — hanem a gazdasági kapcsolatok legmélyéig átjárják a két ország viszonyát. A Közös Piacon dúló francia—nyugatnémet háború voltaképpen gazdasági síkon tükrözi mindazt, ami a NATO-színpadon a nagy- közönség előtt zajlik. 1966 január 1-én a Közös Piac hat tagállama közötti vámtételeket már 80 százalékkal csökkentették, s ezzel a piac új szakaszába lépett. A Közös Piacot megalakító 1958-as római szerződés úgy intézkedik, hogy ettől a ponttól kezdve a Közös Piac minisztertanácsi ülésein nem érvényes többé az egyhangúság elve. Fontos kérdésekben kétharmados többséggel is lehet dönteni. Miután a Közös Piac többi tagállamai, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kisebb nagyobb Ingadozásokkal az amerikai politikai vonalvezetés mögött állanak, a vitákban támogatják Ny ugat-Németországot. így Bonn-nak ezentúl lehetősége nyílnék arra, hogy a Közös Piac minisztertanácsi ülésein megszerezze a kétharmados többséget és a francia gazdasági érdekekkel ellentétes határozatokat kényszerítsen Fr anci aorszá gra. Nem gazdasági részletkérdésekről — hanem Francia- ország erősen veszélyeztetett gazdasági függetlenségéről és a francia mezőgazdaság sorsáról van szó. A vita két, egymással összefüggő fronton zajlik: 1. Bonn — csendes amerikai támogatással — nem hajlandó beleegyezni a francia mezőgazdasági feleslegek nemzetközi finanszírozásába. Franciaország a Közös Piac legnagyobb mezőgazdasági termelője — Nyugat-Németország a legnagyobb importőr. Érdekeik gyökeresen ellentétesek. Franciaország a magas árak fenntartását, Nyugat-Németország az árak letörlését követeli. Az árszint fenntartása pedig csak úgy lehetséges, ha ahhoz Francia- országon kívül a többi Közös Piac-i ország is hozzájárul. Amikor ezt Bonn ellenzi — a francia mezőgazdaság létérdekeit támadja. 2. Ezzel szorosan összefügg, hogy Franciaország az úgynevezett Kennedy-for- düló tárgyalásait csak a mezőgazdasági vita rendezése után hajlandó megkezdeni. A Kennedy-forduló lényegében a vámok fokozatos eltörlésén alapuló „szuper Közös Piac” létrehozását irányozza elő Nyugat-Euró- pa és az Egyesült Államok között. Bonn ezt a tervet támogatja — Párizs elkeseredetten ellenzi. Meg is van rá minden oka. A francia ipar a nyugatnémet ipar versenyével is csak nehezen tud megbirkózni. Ha az Egyesült Államok felé is leengedi a vámsorompókat — elhull az amerikai ipar rohamaival szemben és teljesen elveszítheti már ma is erősen veszélyeztetett ipari függetlenségét. Ugyanakkor a kapuk megnyitása együtt járna az amerikai mezőgazdasági feleslegek beözönlé- sével a Közös Piac védett területeire. Ezt a nyugatnémetek örömmel üdvözölnék, mert újabb lehetőséget adna számukra a francia mező- gazdasági árak letörésére. Franciaország számára azonban egyenesen a gazdasági katasztrófával lehelne egyenértékű. A NATO-vitában drámai szavak hangzanak el: haditámaszpontok, olajvezetékek, lökhajtásos, atomrakétát hordozó repülőhadosztályok sorsáról vitázik Bonn Párizzsal. Talán kevésbé drámai, de semmivel sem kevésbé mély és égető az a vita, amely a kontinentális Nyugat-Európa két legnagyobb hatalmát gazdaságilag állítja szembe egymással! Rövid látszatbarátság után ismét ez a tőkés Nvugat- Európa legfontosabb érdek- ellentéte. — ic — Kosziéin Indiába látogat Üj-Delhi, (MTI): Indira Gandhi indiai miniszterelnök csütörtökön számolt be külföldi kőrútján folytatott megbeszéléseiről. Az első hírügynökségi jelentés szerint a miniszterelnök-asszony bejelentette, hogy Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, még az idén ellátogat Indiába. Közölte továbbá, hogy a Szovjetunió küldöttet menesztett Pakisztánba. A szovjet delegátus a tas- kenti egyezmény megkötése óta az indiai—pakisztáni viszonyban felmerült újabb problémákról tárgyal. Sukarno cáfolta Indonézia EMSZ-be való visszatérését URBAN ERNŐ 'Qtati (Kisregény) 27. — Emiatt? Hogyhogy? — bámult váltig a pagodára Laci. — Tudja — gyújtott rá egy rövid szivarra, s kezdett igazi jóizzel fabuláz- nl Takó — tudja: agglegény volt a gróf, sose nősült meg, de a nőket marhára kedvelte. Ezt is, ezt a kéjlakot is egy nőnek csináltatta. Egy nyápic, kis színésznőnek. Pedig egy másik nője is volt, egy nála idősebb igazán gusztusos maskura, csakhogy az a városban, Fehérváron tartott szállást. Nomármost: amikor itt, ennél a babájánál volt — mutatott a pagodára Takó — aztán a szerelmi etye-petye után alu- vásra került a sor, ez a nő, aki sokkalta fiatalabb volt a grófnál, hogy szépítse, magához fiatalítsa a méltóságos urat, ez is teher, az is fehér, amaz is fehér, mind kicibálta a frizurájából az ősz hajszálakat... Ellenben mikor a nála idősebbet boldogította, aztán annál is belefáradt a buzgolkodásba: „Hű, fene meg nem ette”! — így a másik nő — „Én őszülök, öregszem, ez a pernahajder meg fiatalodik? Es az is neki a gróf hajszálainak. Csakhogy a rendes, a fekete hajszálainak. A többit képzelheti. — Képzelem! — nevette a fura históriát könnyezé- sig Laci. De annál komolyabb lett Takó, és még a fején is csóvált egyet — Ne nevessen, — mondta savanyú farizeusképpel. — Nem nevetség ez, kérem. Ebben a példázatban az van, hogy... akkor okos a férfi, ha korán nősül. Ha mindjárt a leszerelése után megnősül. Idenézzen! — kapta le a sipkáját. — Hatvan leszek, de minden hajam szála megvan. Hát... maga is ehhez tartsa magát. Hirtelen elfordult, és meg se várva, hogy az elképedt, hüledező Laci magához térjen, a tó átellenes partjára mutatott: — A harcsa pedig ott, azok alatt a vén, göcsórtös szelid gesztenyék alatt fészkel. Onnét szokott így a sziget irányába kitorpedóz- ni. Még a libákat is megtámadja a piszok... No, minden jót, aztán csak ügyesen. Sz... a szerencséjére, kartárs. Azzal már ott se volt. Mire Laci utánakapta a fejét, már a szükséghíd pallói hinta-palintáztak alatta. Telihold kelt fel. Vékonyra kalapált ezüstje arabeszkekkel karcolta tele a tó ólomkristályát. A fülemülék versengve, eszeveszetten szóltak. Csattogásuk — megannyi kettős futam üvegxilofonon — mély, elragadtatott sóhajra bírta a hallgatag, egymás vállán pihenő gesztenyefákat. És... Lacit is, aki sehogy- se tudott magához térni, mert egyre a példázaton és a hozzá fűzött korai nősülésen járt az esze. — Mit tudhat Takó? — mélázott. — Tudhat valamit? Vagy csak úgy heccből, a tréfa kedvéért emlegette fel a nősülést? És ekkor — talán csak tiz perc telt el, de az is lehet, hogy már egy félóra — ismét szíven ütötte valami Lacit. Egy hang ütötte szíven. Kati hangja. — Jó estét Kartárs, kérem, én azért jöttem, hogy... Ö! — következett egy ijedt kis sikoly. — Hát... maga az a kartárs? Laci nem kérdezte, hogy melyik kartárs, az arcát se mutatta oda, hogy Kati kényelmesen orron kaphassa. Ellenben kihúzta magát, bátorságot vett, és így vélt elégtételt adni minden elmúlt és eljövendő sértésért: — Parancsoljon velem, mondta. — Én testestól-lel- kestől a magáé vagyok... tudniillik. Ö, Kati nem nevette el magát, pedig ugyancsak furcsán hatott, gordonka-szóhoz klarinét-rikkantás volt a vallomásvégi tudniillik. Elmosolyodott, és így szólt: — Köszönöm. És most.. jöjjön. Vacsorára hivatalos nálunk. Laci nyomban indult Csalit, horgászbotot, hátizsákot, mindent a sorsára hagyott És Kati elől, ő meg meg- bűvölten a nyomában, már a pallón is voltak, hogy reccs- ropp-loccs — néhány óvatos lépés után hanyatt- homlok a víz&e szakadjanak. Szerencsére a tó nem volt mély, csak szörnyen iszapos. Laci derékig, Kati nyakig süllyedt bele. És hogy mire gondoltak közben? Kati pirult: — Szégyen! Ezzel a híddal is jól levizsgáztunk. Laci ellenben újjongott: — Szerencsém lesz. Harmadszor is rrjegfürödteim érte! Mármint Katiért tudniillik. Holott a fürdésben nem a balszerencse, nem is a korhadt palló, de hála egy ihletett pillanatának — az öreg Bársony volt a ludas. Eredetileg úgy okoskodott, azt a heccet kombinálta ki, hogy a mit sem sejtő Katival — mint valami horgászni érkezett fő-fő városi kartársat — vacsorára hívatja meg Lacit Ügy ám, de mint az események irányítója és suty- tyomban figyelő tanúja mit hallott meg, amidőn ő egy bokorban kuksolt, Takó és Laci éppen a szigetre volt átkelőben? — Ezt a pallót csak minden cigányesztendőben használjuk, — mondotta Takó. — Valahogy a vizbe ne bukfencezzék itt nekem. És ha bele bukfencezik? Ha ráadásul a szintén gyanútlan Katival együtt bukfencezik bele...? Ez volt a küszöb, az ihlet küszöbe, amelyen átlépve nyomban egy ruha- cserés — tehát vetkőző és kompromittáló jelenet képzett meg az öreg Bársony lelki szemei előtt. Persze, hogy tüstént elló- dult onnét: egyenest az istállók mögé egy pudvás, szuette pallóért lódult, majd Katit a fő-fő kartársért küldve újból lesbe állt. Hogy minő sikerrel, láthattuk. A reccsenés, loccsanás és lubickolás hallatára táncolt egyet, a tenyerét is összedörzsölte, majd ismét futásnak eredt. Ezúttal mint félig-meddig hatósági személyt, Takó Illést mozgósította és Hegy- megi Mátét, a szövetkezet vénséges vén éjjeli őrét is. Az utóbbit szolgálati fegyverével, egy ócska flintával egyetemben. Libasorba állította őket, a saját házának ablakai alá settenkedett velük, majd mutató ujját a szájára illesztve csendet parancsolt, és valósággal a zsalugáter keskeny világító résére tapadt. És nem hiába. De nem ám, a jóreggelét, mert elkövetkezett a pillanat, amidőn az iszapból kim ___udott Laci egy szál ingben és még egy szálabb lenge magyarban tűnt fel odabenn, a vacso- rához terített asztal mellett, Mégpedig féllábas, szerfölött groteszk táncot járva, mert sehogyan se bírt a? öreg Bársony ünnepi pantallójába beletalálni. (Folytatjuk?
