Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai Fehér Lajos előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán előadást tartott „A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai” címmel. Az alábbiakban rövidítve közöljük az előadást. A mezőgazdaság szocialista átalakítása óta immár négy esztendő telt el. E négy év alatt elért eredmények számottevőek, sőt lel- kesítőek mindannyiunk számára. A mezőgazdaság termelése (szolgáltatások nélkül számítva) öt év átlagában a megelőző öt év átlagához viszonyítva 10—11 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági felvásárlás 1960-hoz képest kereken 30 százalékkal emelkedett. Ez az ország lakossága élelmiszeríogyasztásá- nak 12 százalékos növekedését tette lehetővé. Ugyanakkor a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja az átszervezés befejezésének évéhez viszonyítva 50 százalékkal, az ötéves terv egész időszakában pedig 78 százalékkal nőtt. Kedvezően alakult a mezőgazdasági munka termelékenysége is. Az egy mezőgazdasági keresőre jutó termelési érték mintegy 30 százalékkal nagyobb, mint öt évvel ezelőtt. A nagyüzemi gazdálkodás viszonyai között a termelés és a munka termelékenységének növekedése alapján jelentősen tovább javultak a parasztság jövedelmi viszonyai is. öt év alatt a parasztság egy főre jutó fogyasztásának reálértéke — a tervben előirányzottnak megfelelően — kb. 16—17 százalékkal növekedett. (A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme ennél valamivel nagyobb mértékű, kb. 18 százalékkal emelkedett.) A munkának azonban vannak árnyoldalai is. A második ötéves terv mező- gazdasági előirányzatait nem tudtuk teljesíteni több okból is. Ezek közül a legfontosabbak a következők: A mezőgazdasági és fel- vásárlási előirányzatok túlzottnak bizonyultak. Az ország szántóterülete csaknem 300 ezer holddal kisebb volt, mint amennyivel a terv számolt. Egy pár növény kivételével nem a tervnek megfelelően alakultak a termésátlagok sem. Az előirányzott szükséges takarmánymennyiség nem állt rendelkezésre. A.z irányítás mechanizmusa nem korszerű, elavult, sőt nem egy tekintetben fokozatosan gátjává vált a továbbfejlődésnek. A tervidőszak elejétől fogva mintegy négyszázezer munkaerő — főleg fiatal és javakor&beli munkaerő — ment el a mezőgazdaságból. A tervidőszak első két esztendeje kimondottan aszályos volt, az utolsó esztendő meg túlzottan csapadékos, sokféle elemi kárral. Igazi jó esztendőnk az átszervezés óta, de valójában 1959 óta még nem volt. Mindezek ellenére az átszervezés befejezése óta, a második ötéves terv időszakában elért mintegy 10—11 százalékos termelési növekedés, ami kereken évi 2 százalékos növekedési ütemnek fele! meg — tűrhető, elfogadható eredménynek tekinthető. Nem rosszabb a baráti államok, a fejlettebb nyugati országok mezőgazdaságában hosszabb időszakban jelentkező fejlődési ütemnél, gőt valamivel magasabb a mezőgazdaságban tapasztalható nemzetközi átlagos fejlődési ütemnél. ötéves tervünk utolsó két esztendejében már nem kellett kenyérgabonát importálnunk, sőt a tavalyi termésből (12,5 mázsa volt a búza országos termésátlaga) még jó egy hónapra elegendő készletünk is marad az az idei új terméskor. öt évi átlagban a kukorica országos termésátlaga elérte a 15 mázsát, az utóbbi három évben 16 mázsa körül, illetve felette alakult. Cukorrépából az utóbbi három év alatt 150, sőt 160 mázsa fölött volt az országos termésátlag. Tovább nőtt az állatállomány is. A múlt évi tavaszi állatszámlálás adatai szerint a szarvasmarha-állomány 1 millió 960 ezer, a sertésállomány 6 millió 960 ezer, a juhállomány 3 millió 400 ezer volt. öt év átlagában a sertés- és baromfiállomány mintegy 11—14 százalékkal, a juhállomány 47 százalékkal volt több, mint a megelőző öt évben. A szarvasmarha-állomány kismértékben csökkent, bár a múlt évben már megindult a lassú emelkedés. A lóállomány csaknem felére csökkent, öt év alatt a hústermelés (élő súlyra átszámítva) és a tojástermelés mintegy 20—22 százalékkal, a gyapjúiéi! ielés mintegy 30 százalékkal volt több, mint a megelőző öt évben. A tejtermelés nem változott. Kormányunk a második ötéves terv időszakában az eredetileg előirányzott 34 milliard forinttal szemben negy- venmilliárd forintot fordított a mezőgazdaság fejlesztésére. A Beruházások mintegy felét a szövetkezetek, csaknem egynegyedét az állami gazdaságok kapták. Fehér Lajos ezután arról szólt, hogy a második ötéves terv időszakában a normálisnál nagyobb városba özönlésnek — a városi életmód kétségtelenül nagy vonzása mellett — elsősorban anyagi okai vannak. Mindenekelőtt az, hogy a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában lényegesen alacsonyabb a kereset, mint azonos jellegű ipari munkában. Az elmúlt négy—öt év alatt nagyon sok középkorú férfi szövetkezeti dolgozó a városba költözésre szánta rá magát a szociális ellátásban, a nyugdíjak terén meglevő nagy különbségek miatt is. A szociális ellátásban meglevő különbségek fokozatos csökkentésében, illetve a bérből és fizetésből élőkéhez való közelítésben határozott előrelépést jelent a tsz-tagok betegségi ellátásának, anyasági segélyének és családi pótlékának továbbfejlesztésére hozott, ez év július 1-én érvénybe lépő kormány intézkedés. Fehér Lajos ezt követően az átszervezés óta a termelőszövetkezetben alkalmazott jövedelemelosztási és munkadíjazási formák fejlődéséről szólt, majd a háztáji gazdaságok szerepéről beszélt. Az átszervezés utáni időszakban a közös gazdaságok elsődleges fejlesztése mellett számos intézkedés született a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználására. Ennek ellenére a háztáji gazdaságok termelése csökkent, részarányuk a mező- gazdaság összes termelési értékében az 1961. évi huszonhat százalékról 1964-re 23,4 százalékra csökkent A központi készletek számára felvásárolt összes árunak 1964-ben 15,8 százalékát adták az 1961. évi 18,3 százalékkal szemben. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is nagy gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél jobb kihasználására. A mezőgazdaság fejlesztését az elkövetkezendő időszakban alapvetően a munkaerőhelyzet és az anyagiműszaki ellátás mértéke határozza meg. A harmadik ötéves tervben a niezőgaz- daság fejlesztésére irányuló beruházási összegeknek körülbelül 42 százalékát még mindig a behozott paraszti eszközök pótlására, illetve az elhasználódott termelőeszközök felújítására kell fordítanunk. Az előző tervidőszakkal szemben most már mintegy 47 százalékát tudjuk a termelés fejlesztésére fordítani, ha a járulékos beruházásokat is ideszámítjuk. Az utóbbi időben egyre több termelőszövetkezet sürgette a takarmánytápok egy részének helyszíni, üzemen belüli keverését. Nálunk, ahol az abrak- takarmány 90 százalékát a felhasználó gazdaságok termelik, az ésszerű megoldás az lenne, hogy a megtermelt nyersanyagot minél kevesebb szállítással használják fel az üzemek. A helyi keverés megvalósításénak több előnye is lesz. Az egyik: az üzemekben történő keveréssel a kész takarmánytápot terhelő 40 forint mázsánkenti gyártási és szállítási költség felére csökken. Másik előnye, hogy a gazdaságok az egyes gyógyszer- és preventív védekező anyagokat a takarmányba keverve gyorsan és hatékonyan tudják az állatállománynak juttatni. Erre központi ipari keverés esetén nincs lehetőség. További nagy előnye lesz az, hogy a koncentrá- tumadagolással lehetőségük nyílik a szövetkezeteknek saját fehérjeforrásaik — olajmagdara, borsó-, lucernaliszt, fölözött tej, stb. — nagyobb mérvű kihasználására, mellyel végeredményben az importot csökkenthetjük. Ezután a termelő üzemi raktárak és szárítók építésének szükségességéről beszélt Fehér Lajos, majd a továbbiakban rámutatott: Azoknak a szőlőtermesztő nagyüzemeknek, amelyek kedvező adottságokkal bírnak — az állami boripar fejlesztése mellett — lehetővé kell tenni az önálló szőlőfeldolgozási tevékenység folytatását. Jelenleg a mezőgazdasági üzemek, s ezenbelüi a termelőszövetkezetek kiegészítő üzemági tevékenységét számos korábbi rendelet tiltja, vagy a gyakorlatban igen szűk korlátok közé szorítja, E korlátozás komoly károkat okoz a népgazdaságnak. Fehér Lajos ezután a megoldásra váró gazdaságpolitikai feladatokról beszélt, s a többi között a következőket mondotta: A mai alacsony mezőgazdasági árszínvonal mellett a termelőszövetkezetek többsége saját erőből képtelen a korszerű gazdálkodás nagy befektetésekkel járó anyagi-műszaki megalapozására. Ezért vált elkerülhetetlenné, az állam különböző utakon visszajuttassa nekik a befektetéshez szükséges eszközöket, illetve ezek nagyobb részét, így alakult ki az a gyakorlat, hogy a termelőszövetkezetek állami hitelekből és dotációkkal bővítették termelő kapacitásukat. A termelőszövetkezetek azonban (az állami vállalatokkal szemben) nem ingyen kapják a beruházásokat: a hiteleket vissza kell fizetni. Illetve törleszteni. A szövetkezetek jelenlegi termelési színvonala és az érvényes árszínvonal mellett a gazdálkodás fejlesztéséhez igénybe vett hitelállomány nem áll arányban a szövetkezetek mostani és 1970-ig várható fizetőképességével. Állandóan fokozódik a szövetkezetek adóssága. A mezőgazdaságunkban Uralkodó körülmények tehát olyanoknak ítélhetők meg, hogy a termelő üzemek egy részében nem érvényesül az össztársadalmi érdek megvalósítására alkalmas anyagi érdekeltség, megközelítően sem biztosítottak az ésszerű, önálló gazdálkodás gazdasági, pénzügyi, jövedelmi feltételei. A mezőgazdaság jelenlegi pénzügyi, jövedelmi helyzetének kialakításában jelentős szerepe van a mezőgazdasági termékek és a mező- gazdaságban termelőeszközként felhasznált iparcikkek árszínvonala közötti aránytalanságnak. A harmadik ötéves terv időszakában indokolt és szükséges olyan mezőgazdasági árszínvonal kialakítása, amely a termelőszövetkezetek többsége és az állami gazdaságok számára lehetővé teszi, hogy saját árbevételeikből fedezni tudják — a társadalmilag szükséges személyi jövedelem. a munkásosztályéhoz közelítő életszínvonal biztosítása mellett — kiadásaikat, beleértve a bővített újratermelés szükségleteinek egy részét is. Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek jövedelme nyújtson fedezetet a hitelrendezés után fennmaradó és a termelés bővítéséhez a jövőben szükséges hitelek fedezésére és az amortizációra is. Ar-, adó-, hitelrendszerűnk továbbfejlesztése során rendeznünk kell a termelőszövetkezeteket jelenleg terhelő hitelállományt. A továbbiakban a termelőszövetkezetek korszerűsített tervezési és szerződés- kötési rendszerének kedvező tapasztalatairól szólt Fehér Lajos, majd így folytatta: — A kormány által jóváhagyott népgazdasági terv szerint az idén a mezőgazdaság összes termelését —• a tavalyi gyengébb terméshez viszonyítva — 5—5,5, a felvásárlást 4,2, a mezőgazdasági exportot 5 százalékkal kell növelnünk. Ennek legfontosabb feltétele az, hogy a gazdálkodás hatásfokát megjavítsuk valamennyi mezőgazdasági üzemben. Változatlanul valljuk. hogy a mezőgazdasági termelésben vannak nagy kiaknázatlan tartalékok. Ezek szívós munkával, jobb szervezettséggel, nagyobb anyagi-műszaki megalapozással fokozatosan és eredményesen feltárhatók. Legfőbb tartalékunk változatlanul a munkafegyelem javításában van. E téren jócskán van tennivaló. A párt és a kormány nagyra becsüli a parasztság munkáját, a mezőgazdaság szerepét az ország életében. Azt taitja, hogy a népgazdaság egészséges fejlődésének a jövőben is sar- kallatos kérdése a mező- gazdaság fellendítése. Ennek a megbecsülésnek adott kifejezést a mező- gazdasági felvásárlási áraknak ez év elején életbe léptetett 2,4 milliárdos felemelésével is. A hozott intézkedések mindjobban megteremtik a termelői üzemi érdekeltséget, E nagy horderejű kormányintézkedések kedvező hatást váltottak ki a mezőgazdaság dolgozóiban, növelik felelősségérzetüket az országgal szemben, s ezt a termelő munkában minden bizonnyal a tervfeladatok valóra váltásával juttatják kifejezésre. Egészségesebb falvak kialakítása Kitelepítik a majorokat a községekből Kulcs: a törpe vízművek építése — Harc a tisztaságért Az orvosok azt mondják, az ember környezete mindinkább mesterséges környezet lesz, azaz mindinkább elszakad a külső, természetes világtól. Ez persze visz- szatarlhatatlan folyamat, nem mindegy azonban, vajon ezek a megváltozott higiéniás és műszaki körülmények, környezet mennyire segítik életünket kényelmesebbé, egészségesebbé, boldogabbá tenni. „Az ember és városa“ Áprilisban van az egészségügyi világszervezet születésnapja'. Ezt a napot az idén „Az ember és városa” jelmondattal a modern élet egyik legsúlyosabb problémájának, a városodással járó úgynevezett urbanizációs ártalmak elleni küzdelemnek szentelik. Szabolcsban a probléma másként jelentkezik, mivel nincsenek területén viszonylag nagy városok, számottevő ipar, éppen az urbanizációs folyamat kezdetén járunk. A feladat tehát nem a meglévő ártalmak kiküszöbölése, hanem a szocialista módú urbanizációs folyamat siettetése a falvakban. A konkrét feladatokról dr. Váry Jóno6sal, a KÖJÁL igazgató főorvosával beszélgettünk A falu jövőjét a távlati fejlesztési tervek tartalmazzák. Ebből kell kiindulni. A falu egészséges képe kialakításának feltételei között szerepel a majorok kitelepítése a községekből. A megyében mindenütt megtörtént a helykijelölés, a kitelepítés üteme most már a tsz-ektől függ. A távlati fejlesztési tervek előírják az egészségügyi szervek (orvosi rendelő, lakás, tanácsadó, szűrő stb.) ée a szociális, kulturális épületek centralizálását Nagy előrelépést jelent, hogy a járási székhelyeken járóbeteg rendelőintézetet, szakorvosi hálózatot fognak kialakítani és megszervezik a körzeti szakorvosi ellátást. Közművesítés Országszerte, s megyénkben is nagy probléma a megfelelő ivóvízellátás. A rossz ivóvíz miatt különféle megbetegedések (golyva, bélfórgesség, nyári hasmenés stb.) történtek, a falu vízellátásának kulcsa — a törpe vízművek építése. Több helyen (Ti szavasvári, Vencsellő, Szamostatárfalva, Kakamaz stb) üzemel már törpe vízmű, máshol folynak az előkészületi munkálatok. A közművesítés terén egyébként sok a nehézség, annál is inkább, mivel a legtöbb község lé- lekszáma nem éri el a fejlesztésnél leginkább számi* tásba jövő, ideális kétezres lélekszámot. A közművesítés ugyanis számítások szerint ilyen lélekszámú községeknél fizetődik ki a legjobban. Tervszerű fejlesztés A falu egészséges képének kialakitasa társadalmi ügy. A lakosság aktív segítsége. közreműködése az évről évre ismétlődő tisztasági versenyben domborodik ki, amelybe bevonják a tsz-eket, állami gazdaságokat is. A Vöröskereszt a helyszínen irányítja és ellenőrzi a mozgalmat, ebben a munkában sok aktivistát mozgattak, segítettek a tömegszervezetek is. Személyesen lelátogattak. minden lakóházat. Ezenkívül községenként tanfolyamot (közegészségügyi, anyák iskolája, elsősegélynyújtási) járásonként a tsz-ek egészségügyi felelőseinek bentlakásos lan folyamot, előadássorozatokat indítottak. A tervszerű községfejlesztés, az egészségügyi felvilágosítás hatására a fejlődés máris számottevő. A világegészségüglyi nap jó alkalom, hogy alaposan felmérjük a jövő teendőit és gyorsítsuk az urbanizációs folyamatot a falvakban. Miklósvári Zoltán Idén először vetnek nagyobb területen, 30 holdon előe slráztatolt burgonyát az őfe- hértói r 'iát Termelfiszöv' 'kezeiben. E munkában segítenek az — egyébként dohányos bv ’’ben dolgozó — ifjúsági csapat tagjai is. Képen: iá ivi Ilona. Ferenc*! Erzsébet és a többiek rakják a gumókat az előre meghúzott bar ’ókba. Hammel J. felvétele
