Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

ERDEI CIRKUSZ GYEREKEKNEK Törd a fejed Megyénk nagyjai (6.) — Maliid! Odasüss! (A Stern karikatúrája) A vadász álma (L’ Eurupeo karikatúrája) A SZOLGÁLATKÉSZ KUTYA Vízszintes: 1. Jólneveltség. 6. Selejtes. 11. Elhajtotta. 14. Muta­tónévmás. 16. Hány, dobál, túr. 17. Feltételező szócska. 18. Liba. 19. Tetejére. 20. Háziállat. 22. Nyelvtani végződés. 23. LZ. 24. Megfejtendő. 26. Kétjegyű más­salhangzó 27. Kerget. 28. Egyik népballadánkban szerepel ez a vár. 30. MÖART. 33. Sportosok buzdító kifejezése. 35. Facso­port 36. Századunk, súlyos be­tegsége 38. Lassú sebességgel esik. 39. Sas betűi keverve. 40. Megfejtendő. 42. Római 50 és 49. 43. Kiszorított, kicsikart. Függőleges: 2. Alá. 3. Azonos mássalhangzók. 4. Es, latinul. 5. Káros hatása lesz 6. Porcelán- gyártásáról világhíres magyar község. 7. Szovjet repülőgép­márka betűjelzése. 8. Néma be­tegül 9. AE. 10. Összeköti a., a hasznossal. 12. Vés, karcol. 13 Megfejtendő 15. Rombol, tör". 17. Vízi állat. 19. Térítők szé­lén található. 21. BYEH. 24. Do­rong, 29. Áléit, eszméletlen (—’). 31. Alakulat! egység. 32. Üdítő pörkölt ital. 34. RLI. 36. Azonos oetűk. 37. Hím állat. 40. Vissza: nagy olasz folyó. 41. Tiltó, ta­gadó szó. 1 Megfejtendő: Megyénk nagy tudós fia... (vízszintes 24) Fri­gyes, foglalkozására nézve., (vízszintes 40) ...., és .. (függ. 13).. községben született. 1967- ben emlékmúzeumot rendeznek be szülőfalujában. Múlt heti megfejtés: KRÜDY GYULA — RÁDIÓ épületén van emléktáblája elhelyezve — A PODOLINI kisértet. Könyvjutalom: Szeder Gizella Nyíregyháza, Közép u. 12/a., Rakács Zoltán Pátyod, Petőfi u. 13., Jene! Zol­tán Nagyecsed, Rákóczi u. 13. Ténagy Sándor: Bolon dós m on dóka Hétfőn egy szem makkot leltem, kedden délben földbe tettem, szerdán este vödröt vettem, csütörtökön meg öntöztem, pénteken csak né zegettem, szombaton már b üszkélkedtem, s akár h iszed, akár nem: vasárnap az én tölgyfámról, annak mind a ti z ágáról száz szem makkot leszedtem. avagy: foxi viszi az esernyőt. (A Stern karikatúrája) | KERESZTREJTVÉNY 1945. április 4-én jelent meg a Vörös Hadseregnek ez a hadije­lentése: ,,A 2. és 3. Ukrán Had­seregcsoportok csapatai...” Foly­tatása a beküldendő Vízsz. 1., Függ. 12. és 46., valamint a vízsz. 36. sorokban. VÍZSZINTES: 12. Mosóporfajta. 13. ÜGV. 14. ... Ádám, II. Rákóczi Ferenc fő- marsallja. (y = i). 15. Idegen levegő! 16. Német személyes névmás. 17. Tó az USA-ban. 18. Szomj át oltaná. 19. GO. 20. Ka­száló. 22. Útburkolat. 24. Érzék­szerv. 25. Vissza: Komplett ol­csó ebéd az étlapon. 27. Határ­menti község Jugoszláviában. (+’). 28. „Fordított” könnyű nyá­ri öltözék fonetikusan. 29. Lepa­kol. 31. ATI. 32. Távolság. 33. Ha betűi keverve. 35. Városrész rövidítése írás alkalmával. 37. Két határozott névelő. 38. ösz- sze-vissza túr. 39. A zsan betűi keverve. 42. Tanintézet rövidítve. 44. Állam (—’). 47. Hyen szem­pont is van. 48. Betegség meg­előzése. 50. Néva betűi keverve. 51. Dunántúli hegy. 52. Bolíviai hegycsúcs. 54. Keskeny nyílás. 55. FP. 56. Operarészlet. 57. Grú­ziái tengerparti helység. 58. MZ. 59. Szélhárfa. 61. EVN. 62. Idő­egység. 63. Főzelékféle. 65. Sze­mélyes névmás. FÜGGŐLEGES: 2. A béke istennője az Ógörög mitológiában. 3. Mint az 55. víz­szintes. 4. Svájci hegység. 3. Vissza: Végtelen földrész a ten­gerben ! 6. Csillag oroszul. 7. Egy leány és egy fiú becenév. 8. Evő­eszköz, utolsó két betű felcse­rélve. 9. Kötőszó. 10. GA. 11. Paraguayi helység a Parána fo­lyótól nem messze. 21. Közterület (—’). 23. Az előre elrendeltség- ben hívő. 24. Vizesedény köze­pe!!! 26. Afrikai állambeli. 28. Kínzás, gyötrelem. 30. Földmű­velő szerszám. 32. Urmérték. 34. Felvidéki folyócska. 35. Betegség. 40. Meggondolt, pontos. 41. ZVB. 42. Észrevétlenül eltűnik. 43. Hor­got (+•’). 45. Szivar mássalhang­zói. 48. Olajfa. 49. Egysejtű csíra­mag (+’). 52. „Dublinikutya”. 53. Vonaton van. 60. LZ. 63. Keret szélek! 64. Kínai hosszmérték. A megfejtéseket legkésőbb áp­rilis 12-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Március 20-ai rejtvénypályáza­tunk megfejtése: Favágó. „Ejh döntsd a tőkét . ne siránkozz Ne szisszenj minden kis szilánkhoz.” Nyertesek: Nánási Emil, Szath­máry Margit, Székhelyi Edit és özv. Vajda Emilné nyíregyházi, Kocsár Imre csengeri, Balányi Lászlóné gyulaházi, Joó Mag­dolna mátészalkai, Paál Sándor máriapócsi, dr. Bíró József nyír­bátori és Tomasovszky Pál nyír­szőlős! kedves rejtvényfej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Egy szép csillag jár közöttünk Csodálatos ember volt Kommandó Gáspár alföldi juhász. Igazán csodálatos. Ahány juhocska a kezére bízva, mindről tudott va­lami mesét, történetet, ki­váló históriát. De mondott ő mesét akár a semmire való bogáncsról, könnyen szertefoszló, pelyhes gó­lyahírről, vagy minden be­csület híján való szamár- kóróról is, ha éppen me­sélő kedve támadt. Ha pe­dig egyszer megkérdezte volna tőle valaki: — No, hány mesét tud kend, Kommandó? Gazsi bácsi a kérdező­nek így válaszol: — Számlálja meg az úr, hány szál haja van, s azt szorozza meg a csillagok számával, akkor talán az én tudományomnak is felmé­ri határát. Amilyen csodálatos em­ber volt Gáspár bácsi, olyan gyönyörűek voltak a meséi; s azok nem is úgy kezdődtek, mint az egyéb becsületes mesék, hogy: „Egyszer volt, hol nem volt...”, hanem ilyen for­más kis versikével indultak világgá: Meseország mesefáján, mesevirág annyi termett, le sem tudta szüretelni két felnőtt, meg három gyermek. Teli lett száz meseputtony, mézízű tündérmesével, ragyogásuk vetekedett a csiuogó csiliagjennyel... En jól ismertem Kom­mandó Gáspár bácsit és sok szép meséjét hallgat­tam gyermekkoromban. De nem csak hallgattam, ha­nem el is hittem, mert Ga­zsi bácsi, mielőtt kibontot­ta gazdag tarisznyáját, előbb ehnagy alázta: csak az hallgassa a mesét, aki hisz is abban. Mer. — szerin­te — még a legfurcsább mesében is van valami igazság. Az igazságban pe­dig" ne kételkedjék senki fia-lánya. Hát egyszer, egy csillag­hullató nyári éjszakán, ép­pen a csiiiagoKról mesélt Gazsi bácsi. Mintha arany­nyal kevert mézbe mar lógat­tak volna, úgy csillogtak a szavai. — Tudod, öcsém — me­sélte —, nagy erejük van ám a csillagoknak. Nem csak azért rakták fel azo­kat az égre, hogy világít­sanak, a szegény vándor­nak. Ahány csillag, annyi féle. Aztán, ha hiszed, ha nem, minden éjszaka fel­bukkan egy új csillag az égőn. Egyszer a szeretet csillaga, máskor a barátsá­gé, a jóságé, hűségé, szor­galomé, becsületé, vagy ép­pen az irigység csillaga, a hazugság csillaga, az ártó gonoszságé... mindennap másféle. Aki azt a csilla­got megtalálja, olyanná lesz éppen. Aki a becsü­let csillagát találja meg, maga is becsületes lesz, aki a gonoszságét leli meg, az maga is könnyen gonosszá válhat, ha nem vigyáz ma­gára. Látod, én a mese­csillagot találtam meg, ezért mesélek annyit. — Történt egyszer, hogy egy téli éjszakáin különösen szép csillag futott fel a leg­magasabban ülő felhő tor­nyára. Nagy csillag volt Óriási csillag! Fénye, mint a csodálkozó gyerekek sze­me, színe piros, mint az égetett cukor és öt ága volt neki. Ez az öt ág, mint egy nyitott tenyér öt ujja, öt felé mutatott — Tudták, hallották hí­rét sokan ennek a ritka for­májú óriás csillagnak, csak éppen azt nem gyanította senki, hogy minek a jelké­pe is lenne: a szeretető, a hűségé-e, avagy éppen a haragé talán? — Akik hírét vették, el is indultak, hogy megkeres­sék. Bejártak hét tengert, bejártak öt világot, keres­ték erdőben, kopár sziklák csúcsán, sebes folyók med­rében, tolvaj szarka fésx- kében, tudós könyvek be­tűi között, de a különös csillag úgy eltűnt, mint a szénakazaiba bújtatott gom­bostű. Nem is találták meg mind a mai napig. — Hát akkor mi a mese vége? — kérdeztem csaló­dottan. Az öreg juhász felnézett az égre, mintha a fejünk felett baktató holdtól vár­na választ, még az arcát is elfintorította rettentő gondjában, aztán, ahogy kezdte, megint csak egy formás kis verssel végez­te: Egy szép csillag jár kin zöttünk, hol előttünk, hol mögöt­tünk, a földet százszor bejárja, boldog lesz, ki megtalálja. Régen volt ez, nagyon nagyon régen. Azt hittem, hogy már a mesét is, a verset is elfeledtem. Be­vallom: Kommando Gáspár is úgy elmerült emlékeze­tem tengerében, mint a pa- pírcsonas a teknó vizében. Kinőttem a meséből is, az iskolapadból is. A munka és az eiet gondjai és örömei foglalták le erőmet és kép­zeletemet. Elfelejtettem a csillagok regéjét es nem is gondoltam többet rájuk. De egy napon különös dolog történt. Pontosan Huszonegy esz­tendővel ezelőtt, miKor az emberek a házak pinceiDe húzódtak a háooru vesze­delmei elöl — talán azok is emlékeznek erre a ször­nyű időre, akik meg nem is eltek aKkor — egy Haj­nalban furcsa, egyenletes kopogás hallatszott a pin­ce falán. Akik a pinceoen voltunk, valamennyien óda- tódultunk, auonnan a kopo­gás hangzott és feszülten, sokan riadtan, sokan re­ménykedve figyeltünk. A kopogás egyre hango­sabb es surubo lett, mint­ha csákánnyá! bontana va­laki a pince túlsó oldalán a falat. És csakugyan, egy­szerre beomlott a pinceiai és az így támadt nyílásban megjelent egy fehér köpe­nyes óriás. Az óriás ter­metű ember fején katona- sapka. S a sapka középén egy különös csillag, fénye, mint a csodálkozó gyer­mekek szeme, színe piros, mint az égetett cukor, öt ága volt és az öt ág, mint egy nyitott tenyér öt ujja, ötíelé mutatott. Nekem abban a pillanat­ban Kommandó Gáspár al­földi juhász meséje jutott eszembe. A mese a jóság csillagáról, a hűség csilla­gáról és az ötágú csillag­ról, melyet annyian és oiy sokáig hiába kerestek. Mi, ott a pincében, akkor megtaláltuk a mesebeli öt­ágú csillagot és bár a szov­jet katona, aki azt a sap­káján viselte, egyetlen szó­val sem mondotta, mi még­is valamennyien megéret­tük, hogy ez a csillag a legdrágább, s a legszebb minden csillag között, mert ez a szabadság csillaga! Ha Kommandó Gazsi bá­csi még élne és itt lehetne köz­tünk, minden bizonnyal ez­zel a formás kis versikével fejezné be a mesét: Egy szép csillag jár közöt­tünk, hol előttünk, hol mögöt­tünk, a földet százszor bejárta, boldog, aki megtalálta. De mert szegény Kom­mandó Gáspár sohasem láthatta meg ezt a csillagot, melyről oly sokat és annyi szépet mesélt, helyette én mondom el: Megtaláltuk, megőrizzük, jelvényként szivünkre tűz­zük, ragyogjon itt ékesebben, égi fénynél fényesebben. SZINETÁR GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom