Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Szovjet és magyar államférfiak táviratváltása KÄDÄR JÁNOS elvtársnak, • Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, DOBI ISTVÁN elvtársnak, • Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KALLAI GYULA elvtársnak, • magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökéinek, Budapest Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió minisztertanácsa, a szovjet nép és a magunk név 4 en forró üdvözletünket küldjük önöknek és az egész testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük, Magyarország­nak a fasiszta elnyomás alól történt felszabadulása 21. év­fordulója alkalmából. Az elmúlt időszak alatt a népi Magyarország dolgozói, a Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált vezetésével az élet minden területén történelmi jelentőségű eredményeket értek el és lerakták a szocializmus alapjait hazájukban. A dolgozó magyar nép joggal lehet büszke az élenjáró iparral és sikeresen fejlődő mezőgazdasággal rendelkező szocialista hazájára, s a szovjet emberek osztoznak a jogos büsz­keségben. A Magyar Népköztársaság méltóan kiveszi részét a szocialista közösség megszilárdításáért, a békéért és a né­pek nemzeti felszabadulásáért vívott harcból. A szovjet embereket örömmel tölti el, hogy a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság testvéri barátsága és sokoldalú együtt­működése — a marxizmus—leninizmus nagy eszméi, a szo­cialista internacionalizmus, a kölcsönös, mély egyetértés és tisztelet szellemében — állandóan fejlődik és erősödik országaink javára, a béke és szocializmus győzelmé­nek érdekében. Ezen a nagy napon további sikereket és boldogságot kívánunk önöknek, kedves barátaink! és a testvéri magyar népnek a szocializmus felépítésére, hazájuk felvirágozta­tására irányuló munkájukhoz. L. I. BREZSNYEV, • Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­ső titkára, N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának! elnöke, ★ -é­Kádár János, Dobi István és Kállai Gyula elvtats a következő választáviratot küldte a Szovjetunió párt- és állami vezetőinek: Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből köszönjük nagy nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulása 21. évfordulója alkalmából küldött jókí­vánságaikat. Barátságunk e nagy ünnepén őszinte szeretet­tel üdvözletünket küldjük önöknek és a kommunizmust építő testvéri szovjet népnek. A felszabadulás óta eltelt több mint két évtizedben a magyar és a szovjet népnek a proletár internacionalizmus magasztos elvein alapuló igaz, testvéri barátsága állandóan erősödik és évről évről gazdagabb tartalmat kap. A magyar—szovjet barátság nemzeti függetlenségünk és szabadságunk legfőbb záloga, ezért a jövőben is azon munkálkodunk, hogy tovább szilárduljon a pártjaink, kor­mányaink és népeink közötti szoros testvéri barátság és in­ternacionalista együttműködés országaink és a szocialista közösség egységének javára. E napokban országunk egész közvéleménye nagy érdek­lődéssel követi a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának munkáját. Szilárd meggyőződésünk, hogy a kongresszus nyomán a testvéri szovjet nép újabb hatal­mas sikereket ér el a kommunista társadalom építésében. Az önök eredményei tovább erősítik a szocializmus, a hala­dás erőinek egységét és összeforrottságát, az imperializmus ellen folytatott küzdelmét. A kommunista építés lelkesítő feladatainak valóra vál­tásához felszabadulásunk ünnepén az egész magyar nép nevében sok sikert kívánunk a testvéri szovjet népnek. Alekszej Leonov űrhajós alezredes magyar kitüntetése KÜLFÖLDRŐL JELENTIK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Alekszej Leonov űrhajós alezredesnek, a Szovjetunió hősének az emberi haladást szolgáló űr­repülésével és a világűrbe történt kilépésével szerzett elévülhetetlen érdemei, bá­torsága és hősi magatartá­sa elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórend­jének gyémántokkal éke# í- tett I. fokozatát adomá­nyozta. A kitüntetést vasárnap a Parlament Munkácsy-termé- ben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag- já, á Minisztertanács elnök- helyettese, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Hazánk felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás—paraszt kormány és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa va­sárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékműnél. Az emlékművel szemben a néphadsereg díszőrsége sora­kozott fel. A zászlókkal dí­szített téren sok száz fővá­rosi dolgozó gyűlt össze. A koszorúzási ünnepséged megjelent Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró An­tal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Nemes De­zső, Somogyi Miklós, Szir­mai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más ve­zető személyisége. Részt vett a koszorúzási ünnepségen a budapesti dip­lomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás—pa­raszt kormány vendégeként Bizottságának titkára, Kis­házi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Ben- kei András belügyminiszter, Péter János külügyminisz­ter, továbbá társadalmi éle­tünk számos más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti szovjet nagykö­vetség, valamint az ideigle­nesen Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok! pa­rancsnokságának a képvi­selői. Dobi István a kitüntetés átadásakor rövid beszédet mondott, majd miután Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnö­ki Tanács határozatát a ki­tüntetésről, Dobi István a hős űrrepülő mellére tűzte a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémán­tokkal ékesített I. fokoza­tát. Ezután Alekszej Leo­nov köszönetét mondott a megtiszteltetésért. hazánkban tartózkodó Alek­szej Leonov alezredes, űrha­jóspilóta. Ugyancsak vasárnap dél­előtt koszorúzási ünnepséget rendeztek a magyar hősök emlékművénél is. A Hősök terét nemzeti szí­nű zászlókkal, vörös lobo­gókkal díszítették fel, az em­lékmű előtt díszőrség állt. A koszorúzási ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a forradalmi munkás—paraszt kormán elnöke, Apró An­tal, Fehér Lajos, Fock Je­nő, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizott­ságának, az Elnöki Tanács­nak és a kormánynak több tagja, a politikai és társa­dalmi élet sok ismert kép­viselője. Jelen volt a megemlékezé­sen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, részt vett továbbá a hazánkban vendégeskedő Alekszej Leonov űrhajós al­ezredes, a Szovjetunió hőse. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival és a katonai egység díszmenetével ért vé­get. Koszigin és Indira Gandhi megbeszélései Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke szom­baton és vasárnap megbe­széléseket folytatott Moszk­vában Koszigin szovjet mi­niszterelnökkel és Gromiko külügyminiszterrel. A tár­gyalások után vasárnap saj­tóértekezletet tartott az in­diai miniszterelnök, amelyen elmondotta, hogy a megbe­szélések hasznosak és szí­vélyesek vollak. Elmondta, hogy Koszigin későbbi idő­pontban Indiába látogat. Ghandi asszony vasárnap hazautazott Moszkvából. Súlyos helyzetben a dél-vietnami bábkor­mány Ojabb, nagyarányú tünte­tések zajlottak le az utób­bi huszonnégy óra során Saigonban és az amerikaiak gamizon szállásán, Da Nangban. A kormányellenes tüntetések éle az amerikaiak ellen irányult. A dél-viet­nami miniszterelnök sajtó- értekezletén közölte, hogy erőszakkal vet véget a láza­dásnak. Igénybe veszi e célra a polgári légiforgalom gépeit. A kormány sorsáért ag­gódó amerikai kormánykö­rök a dél-vietnami alkot- mányozó gyűlés mielőbbi összehívását sürgetik. Ügy vélik, ily módon sikerül ele­jét venni a súlyos helyzet­nek. Kizárják a kommunis­tákat az indonéz parla­mentből Az indonéz képviselőház felszólította a kormányt, hogy készítse elő az álialá- sos választásokat. A jobb­oldal most alkalmasnak látja az időt, hogy törvényesítse uralmát, mivel a haladó közvéleményt elnémította a véres terror. A legutóbbi parlamenti döntés kizárja a kommunis­ta képviselőket az indonéz parlamentből, s a képvise­lőház elnökévé a jobbolda­li Wiljunopuspojudo ve­zérőrnagyot nevezte ki. Koszigin távirata Wil- sonnak Koszigin szovjet minisz­terelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Wilson an­gol miniszterelnöknek abból az alkalomból, hogy újra kinevezték miniszterelnök­nek. Kifejezte a táviratban azt a reményét, hogy to­vábbfejlődnek a két ország kapcsolatai a két nép és az egyetemes béke javára. . Megadásra akarják kényszeríteni a sztrájko­ló amerikai vasutasokat A washingtoni szövetségi bíró, aki csütörtökön tör­vénytelennek ítélte az ame­rikai mozdonyvezetők és fű­tők sztrájkját, újabb súlyos döntést hozott. E szerint a sztrájk folytatása esetén nagy összegű büntetést kell fizetnie a szakszervezetnek. Ezzel akarja megadásra kényszeríteni a sztrájkoló munkásokat J ugoszláv—lengyel tárgyalások Joszip Broz Tito jugo- szláv elnök fogadta a Ju­goszláviában tartózkodó Pjotr Jaroszewitz lengyel miniszterelnököt és Adam Rapaczki lengyel külügymi­nisztert és megbeszélést folytatott velük. Az SZKP kongresszus mai programja Az SZKP XXIII. kong- resszüsán hétfőn, az első két napirendi pont lezárása után, Aleíkszej Koszi gin miniszterelnök, a harmadik napirendi pont előadója, előterjeszti az 1966—1970-es évekre szóló új ötéves terv irányelveiről szóló beszámo­lóját, amelynek megvitatá­sa két-három napot vesz igénybe. Minthogy eddi 4 már több szónok részlete­sen foglalkozott a szovjní mezőgazdaság problémáival, feltehető, hogy a harmadik napirendi pont vitájában az ipar. az iparigazgatás, a gazdasági reform kérdéseii> lesz a hangsúly. összeesküvés Djakarta* ban? Singapore! keltezésű híré­ben az AFP a Szabad Indo­nézia hangja nevű szélsősé­gesen jobboldali titkos rá­dióállomás legújabb „szen­zációját” ismerteti. A titkos rádióadó azt állítja, hogy Djakartában a rendőrség összeesküvést leplezett le. Az összeesküvők „el akar­ták rabolni” az új indonéz kormány vezető triumvirá­tusát, közöttük Adam Ma­lik külügyminisztert, Su­harto tábornokot és Ha­men gku Buwono miniszter­elnök-helyettest, a djogja- kartai szultánt. Koszorúzási ünnepség a Szabadság téri szovfet és a magyar hősi emlékműnél URBÁN ERNŐ• $Caii (é^el ^ (Kisregény) 24. És mondta, beszélte vol­na tovább, egész egy száz­ezreket hajtó nádüzemig fejlesztve legújabb találmá­nyát, de az öreg Bársony egyetlen szóval gáncsot ve­tett neki. — Totó! — mondta. — Micsoda? — hökkent meg Takó. — Amit csinálsz. Te Il­lés, hogy az a-- kollektív isten szeressen már meg, meddig kombinálsz még? Meddig vadászod azzal 8 pihent eszeddel a vaksze­rencsét? Fájdalmas anyám! Hogy nekünk mi minde­nünk volt már! Csupa ha- szontalanság, mert csak „elvben”, más körülmények közt sokat érő. És mégis örökké kombinálsz, örökké csereberélsz. Hogy miért is nem tudod egyszer mér az eszedet is kicserélni, te ülés?! — Most jön az üvegház, igaz-e? — vigyorgott gú­nyosan Takó. — Eredj a víz alá vele. — Miért? — sértődött meg az öreg Bársony. — Az igen, az üvegház ala­posan megemelné a jövedel­met, csak éppen... kitartás kellene hozzá. — Meg pénz, ami nincs. Amit előbb nekem kell előtotóznom, ha nem ha­ragszol. — És a hozzájárulás? Az üzemeké? — erősködött az öreg Bársony. — Három gyár is kijelentette. hogy támogat. Hogy... milliós elő­leget is szívesen ad a pri­mőrjeinkre. De te...? — Én is megmondtam: addig nincs üvegház, se egy. se kettő, se három, amíg más gondjaink is vannak Amíg... annyira szűkében állunk munkaerő­nek. hogy még a fejősgulyá­sunk is asszony. Más alkalommal — mert úgyszólván havonta szol hasonló okokból összerúgni a patkót — azt szokta erre mondani az öreg Bársony, hogy... tégy róla, te vagy az elnök. Takó viszont Ádámnál és Évánál kezdve a replikát, azt hánytorgatta fel, hogy jól indultak, ki­tűnően kezdtek ők, csak- hát... a törzstagok kiöre­gedtek, ugyebár, a fiatalok pedig mind kiröppenték a szülői házakból. De mire volt ez jó? Hova lyukadtak ki a végén? Ugyanoda, ahonnét elindultak. Ahogy a kalitkába zárt mókus is jaj, de fut, jaj, de pergeti a forgó dobot maga alatt, és még se jut előre egy kiskörömnyit se. Ám ezúttal, a szénaprés mellett lefolytatott vita alkalmával, fordulat követ­kezett be. Mégpedig az öreg Bársony jóvoltából. Mihelyt Takó Illés az asszony-fe j ősgulyással hoza­kodott elő, Samu bátyánk nyomban lecsapott rá: — Állj, — mondta. — Tudok egy fejősgulyást! — Férfit? — Azt. — Úgy? És... melyik ag­gok menhelyón található az illető? — Legény. Kiszolgált ka­tona. Remek, jóvágású fiú, te is ismered Csak éppen mesterséget cserélt, és a jelenben autóbuszkalauz. Erre, a mi vonalunkon szolgál. Takó Illés csak immel- ámmal. amúgy guggoltából felelgetett eddig, most hir­telen felfigyelt és talpra is ugrott. — Te! — kiáltotta. — Csak nem a Betyár Lacit, a kofák Betyár Laciját be­széled itt nekem?! — De. éppenhogy őt. Takó Illés gyanút fogott: — Nem ugratsz? — kér­dezte. — Ismerlek, vén bi­tang Ha rajtad állna, te az oroszlánból is majmot csi­nálnál. Az öreg Bársony kivárt. Elővette feketére szívott gyökéroináját. Rátöltött. Rá is gyújtott, és fölé­nyét alaoosan k'éVzve csak az első jóízű pöffentésék után mondta: — Marci bácsit, az öreg Csilliket, biztos ismerted. Göbeházán, lovag Herbst Ottónál szolgált annak ide­jén. Ismerted? — No hallod?! Hiszen hozzá fogható fejősgulyá^ abban az időben még her­ceg Eszterházynál se szol­gált. Zseni volt, aranyat ért az öreg. Egyszer még kártyára is feltette a lovag Herbst. Nagy pénz, valami tízezer pengő ellenében. — No látod. — Mit lássak? — Azt, te lángész, hogy a mi Lacink szintén Csil- lik. Göbeházára való Csil- lik. A Marci bácsi fia. — Biztos ez? — Szentség! A saját sze­memmel láttam. Leírva, pecsétes, hivatalos könyv­ben láttam. Hiszed? — Esetleg, — vonogatta a vállát Takó Illés. — De azt már kötve se hiszem, hogy csak úgy uk-enuk-fuk illára venné a ka'auzi állá­sát. Mi a biztosíték rá? — Egy szoknya. — Hm... — gondolkodott el Takó Illés — Aztán... ki viseli azt a szoknyát? Mert az se mindegy. — Kati. Hohó, ez már hatott! Ez már nemcsak meg­győzte. de füttyre is kész­tette Takót. Az öreg Bársony tovább ütötte a vasat. — De... rád is szüksé­gem van. — mondta. — Hogy szintén a kezemre járj. Hívjad meg Lacit. Mondjuk... mához egy hét­re. Mint elnök hivatalosan hívjad meg. — Egyezkedni? — Isten őrizz! — lökte égnek karját az öreg Bár­sony. — A tóra, horgászni* barátocskám. Tudniillik La­ci él-hal a horgászatért. Aztán a nagy dögünkről, a harcsakirályról is tudo­mása van. Csak ezt, csak a harcsa­királyt ne említette volna az öreg Bársony. A veszett, az elnöki térdet se respek­táló harcsakirályt! Takó Illés — akár a szarván pöckölt csiga — rögtön visszakozott és dü­hösen mondta: — Nincs meghívás! Nem lesz meghívás! Te meg. Vén bitang, tisztulj innen, amíg jókedvemben vagyok. Be­lőlem nem fogsz majmot csinálni. Az öreg Bársony kétség- beesetten tiltakozott: — Várj! Heccről sző sincs! Illetve... van, csak nem te ellened, más eilen irányul. Lacit hecceljük meg a harcsakirállyal. — Amennyiben? — ve­tette oda még mindig gyaJ nakodva Takó. — Mit mondjak? Laci elsőrangú .gyerek, igazi apJ iafia, csak éppen — máié, Mint udvarló. a szereién} dolgában máié Horgászni Viszont szeret. (Folytatja!#

Next

/
Oldalképek
Tartalom