Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-29 / 100. szám
Vietnami Jelentés Saigon, (MTI): A Reuter saigoni kormányforrásokra hivatkozva közli, hogy a dél-vietnami vezetők leváltották Dalat katonai parancsnokát, Tran Van Phan alezredest. Az volt a vad ellene, hogy „túl puha volt” a katonai junta ellen tüntető diákokkal szemben. A tüntetések során az elmúlt három hónap alatt kilenc személy meghalt, húsz megsebesült. Hűé városában a diákvezetők sajtóértekezletet tartottak. Közölték: céljuk olyan polgári kormányzat létrehozása, amely megnyeri a háborút a kommunistákkal szemben. Saigonban közzétették a heti veszteséglistát. Eszerint az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok egy hét alatt összesein 195 halottat vesztettek. Khang Khay: A laoszi hazafias erők az április 13- tól 23-ig terjedő időszakban 15 amerikai repülőgépet lőttek le és tíz másikat megrongáltak — közölte csütörtökön a Patet Lao rádiójai Fegyelmezettel megindult az élet Taslcentben Brezsnyer és Koszigin visszautazott Moszkvába A francia nemzetgyűlés leszavazta a kormánypártot Párizs, (MTI): A francia nemzetgyűlés egy amnesztia-törvényjavás- lat tárgyalásakor leszavazta a kormánypártot, az UNR—UDT-t. Az amnesztia egyes közönséges bűncselekményekre vonatkozik és a degaulleista parlamenti képviselők olyan módosítással SZÓFIA Romániai látogatásának befejeztével csütörtökön délelőtt Várnába érkezett Couve de Murville francia külügyminiszter. MOSZKVA Viktor Grisin elnökletéivel csütörtökön ülést tartott a Szovjetunió Központi Választási Bizottsága. A 27- tagú választási bizottság, amelyben a szovjet társada- lom valamennyi rétegének képviselői jelen vannak, megállapította, hogy a választásokat az alkotmány szellemében és a választási törvényeknek megfelelően készítik elő. Mint ismeretes, az idén június 12-én tartják a Legfelső Tanács választásait. ALGÍR Huari Bumedíen, az algériai forradalmi tanács elnöke elfogadta Tito jugoszláv elnök meghívását és hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában, LONDON Hanipsteadi lakhelyén a londoni rendőrség szerdán letartóztatta Kwesi Arma- hot, Ghana volt londoni fő- megbizottját, aki a Nkrui- mah-kormány utolsó évében kereskedelemügyi miniszter volt. Az angol kormány — közli a Reuter — most vizsgálja felül azokat a jogszabályokat, amelyek a nemzetközösségi országok állampolgárainak kiadatására vonatkoznak. A volt ghanai miniszter közben már börtönben töltötte az éjszakát. akarták kiegészíteni a törvényt, amely büntetlenséget biztosított Volna Pierre Le- marchand ügyvédnek, a Ben Barka-ügyben kevert társuknak. A kommunista párt parlamenti csoportja a degaulleista képviselők által javasolt módosítás elvetését kérte. A szavazásnál nemcsak az egész ellenzék, hanem a Giscar D’Estaing volt pénzügyminiszter 35 tagú, konnánytámogató független köztársasági csoportja, sőt öt UNR-képviselő is a kommunista indítvány mellett szavazott. A nemzetgyűlés 250 szavazattal 208 ellenében elvetette a kompromittált kormánypárti képviselő megmentésére irányuló kísérletet. Taskent, (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin csütörtökön délelőtt elutazott Tas- kentből. Az üzbég fővárosban a köztársaság vezetőivel és az erre a célra létrehozott kormánybizottság tagjaival együtt azt vizsgálták meg, milyen gyors intézkedéseket kell tenni a földrengés okozta károk helyreállítására és a lakosság megsegítésére. A szovjet vezetők megelégedéssel állapították meg, hogy Taskent lakói fegyelmezetten és szervezet“ ten léptek fel a természeti csapás pusztításaival szemben. Azokban az utcákban, ahol a legnagyobb volt a pusztulás, az emberek megvásárolhatják mindazt, ami szükséges: 600 mozgó üzlet működik. Érkeznek az állomásra a szállítmányok. Az elemi csapás által legjobban sújtott körzetekben sátorvárosok létesülnek. Átmenetileg itt laknak azok, akiknek helyre kell állítani a laká- sát, vagy akik számára új házak épülnek. A legjobban rászorulók azonnal kapnak lakáskiutalást. A közlekedési eszközök a városban rendes útvonalakon haladnak. Wilson és a riiodesiai „alapelvek“ Köves Tibor az MTI londoni tudósítója jelenti: Több mint hetven brit munkáspárti képviselő alsóházi határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben emlékeztetik Wilson miniszterelnököt a rhodesiai rendezés általa meghatározott „öt alapelvére”. Mint jelentettük, Wilson szerdán A Pravda Washington francia politikájáról Moszkva, (MTI): Az Európában most születő új nézetek, új eszmék félelemmel töltik el a legutóbbi francia külpolitikai lépések óceánon túli bírálóit. Franciaország cselekedetei — kétségbeesésükre — lyukat szakítanak a NATO-in- tegráció gondosan szőtt pókhálóján, amely arra lett volna hivatott, hogy tartósítsa a hidegháborút azzal a céllal, hogy majd csak sikerül a kapitalizmusnak előkészíteni a második világháború európai eredményeinek katonai-politikái felülvizsgálatát. Washingtonban nem akarnak számolni azzal, hogy az objektív történelmi folyamatok közepette egy ilyenfajta cél megvalósítása régen lehetetlenné vált, de azzal sem akarnak számolni, hogy elvesztette gazdasági és politikai alapját az a „gyámság”, amelyet az Egyesült Államok teremtett a háború után a nyugateurópai országok fölött. Az óceánon túl nem hajlandók megérteni; az idők szellemének teljes értékben meg-1 felel Franciaországnak az a törekvése, hogy megszilárdítja függetlenségét, megerősíti a nyugat-európai államok önálló döntési jogát, fejleszti a békés együttműködést minden európai országgal, beleértve a szocialista országokat. A NATO jelenlegi válsága valamire mégis megtanította az amerikai politikusokat és rajnai fő szövetségeseit. Ez pedig az a felismerés, hogy kudarcba fulladt a durva ledorongolás és a szövetségesekre gyakorolt nyilt nyomás régi taktikája. bejelentette a parlamenten, hogy személyes megbízottja felvette az érintkezést a Smith-rezsimmel és „minden előzetes elkötelezettség nélkül” megkezdődtek a bizalmas megbeszélések a hivatalos tárgyalások felújításának lehetőségéről. Az öt alapelvre emlékeztető határozati javaslat annak a félelemnek a kifejezése, hogy a brit kormány minden jel szerint kiegyezésre készül a rodesiai fehér kisebbséggel, anélkül, hogy az biztosítaná a húszszoros többségben lévő, négymillió afrikai legelemibb alkotmányos jogait. Csütörtökön a konzervatív sajtó az „államférfiül bölcsesség” jeleként diadalittasan üdvözli Wilson meghátrálását. A Times parlamenti tudósítója megállapítja, „jóllehet, az öt alapelvre emlékeztető határozati javaslat ártatlanul hangzik, valójában jelentős számú munkáspárti képviselőnek azt a meggyőződését tükrözi, hogy Wilson kiárusítja az elveket Smithnek és Verwoerd dél-afrikai miniszterelnöknek.” Az NSZEP és az SPD xnegbízottainak találkozása Berlin, (MTI): Jelentős esemény színhelye lesz e héten szombaton a demokratikus Berlin: ekkor találkoznak első ízben az NDK-beli Német Szocialista Egységpárt és a nyugat-németországi SPD megbízottai, hogy előkészítsék a két párt egy-egy olyan rendezvényét, ahol a másik párt szónokai is felszólalnak. Bár a szombati találkozó csak előkészítő jellegű megbeszélés, ennek fontosságét mégis aláhúzza az a tény, hogy Németország két nagy pártjának képviselői most ülnek le először a tárgyalóasztalhoz egymással. Ä jenki furkósbot ellen A havannai trikontinentá- lis értekezlet felhívására, most tartják világszerte a szabadságáért küzdő dominikai nép iránti szolidaritás hetét. A „Jótevőt” — így nevez, ték a dominikai népet harmincegy esztendeig terrorral elnyomó diktátort, Tru- jillót — öt évvel ezelőtt ölték meg. A zsarnokot, aki okiraíhamisítással kezelje pályafutását, 1850 életnagy ságú és annál nagyobb szobrot állíttatott magosnak, uralma alatti minden dominikai autón a „Trujillo-korszak” felirat díszelgett, ak'inek magánvagyonát halála előtt 600—800 millió dollárra becsülték — három évtizeden át támogatta az Egyesült Államok kormánya. A latin-amerikai történelem legvéresebb kezű gyilkosa húszezer ellenfelét gyilkoltatta meg, s amikor a szomszédos Haitiből érkezett tízezer néger cukornádvágó idénymunkás Dominikába akart letelepedni — Trujillo válamennyiüket le- mészárolíatta, hogy „a dominikai faj tisztán maradjon”. A „Jótevő” halálát megváltásként fogadta a négymillió dominikai, azonban a trujilloisták visszatérési kísérletei után csak az 1962 decemberében megrendezett választások győzteseként került az ország élére Juan Bosch. Földreformot, a diktatúra idején összeharácsolt nagy vagyonok elkobzását ígérte, de programjából keveset tudott megvalósítani. A reakciós tisztek és a gazdagok szemében azonban még így is túlságosan radikálisnak tűnt. Különösen azért támadták őt, mert visszautasította a reakció követelését, hogy börtöhözze be a kommunistákat 1963 szeptemberében azután egy reakciós katonai puccs vetett véget kormányzásának. Boscht „kommunistaba- rátsággal” vádolták, felfüggesztették a2 alkotmányt, betiltották a demokratikus pártokat, őt magát pedig száműzték. Wessin tábornok, majd Reid Cabral diktatúrája ellen egy esztendővel ezelőtt, 1965. április 24-én felkelt a nép. Bosch hazatérését követelték Puerto Ricó-i száműzetéséből. Wessin erre felvonultatta a hadsereg reakciós tisztek vezette alakulatait, az alkotmányosság visszaállítását követelő erők viszont Caamano ezredes mögött sorakoztak fel — Wessinnel szemben. Amikor Caamano felkelői már-már kivívták a győzelmet, Johnson elrendelte az amerikai tengerészgyalogság partraszállását. Mint már annyiszor Latin-Ame- rikában, az Egyesült Államok ezúttal sem habozott furkósbot javai megvédeni monopóliumának vadászterületét. Húszezer amerikai tengerészgyalogost vetett be az USA a Dominikában lé vő dollármilliárdók védelmére. Bál’ alkotmányosan Caamanót választották elnökké, az amerikaiak — az Amerikai Államok Szervezetét felhasználva — Visz, szaszorítolták a haladó erőket. Az ideiglaieS élnökke választolt Garcia Godoy a jobboldali puccskísérlet ea incidensek közepette kü,- földfe helyezte az Összeess - pásokban részt vett katona, vezetőket és magkezd te a június elsejére hirdetett általános választások előkészítését. Ha sor kerül rá, a do- miniKai választások elsőszámú győztese Juan Bosch lesi. Az egy er zlendővel ezelőtti felkelést „tipikusan népi és demokratikus” megmozdulásnak tartotta, „amelyet gazdasági és politikai okok indokoltak... A forradalom megtanulta gyűlölni az Egyesült Államokat, és sok időbe kerül, amíg ez a gyűlölet eltűnhet.” Bosch Dominikai Forradalmi Pártja máris élvezi a kommunisták és más haladó szervezetek támogatását. A dominikai nép az amerikai megszállók távozását, a száműzetésre ítélt reakciós katonatisztek külföldre ebrudalását követeli. A polgárháborút követő megszállási időszakban, a jobboldal nyomása alatt és az amerikai fegyverek árnyékában Godoy elsősorban az alkotmányos erők vezetőit távolította el. A dominikai tömegek azonban nem hajlandók tümi az idegen megszállást és ezt népes tüntetéseken fejezik ki. Nem akarják, hogy a jenki furkósbot segítségével egy újabb „Jótevő” üljön a nyakúkra. Ha Johnson azért küldte a dominikaiakat elnyomó tengerészgyalogasait a szigetre, hogy megakada- lyozza a kubai példa hatását más latin-amerikai országokra, akkor a latin- amerikaiak és a világ haladó közvéleménye most hatalmas seregként áll Dominika népe mögött. Az elsőszámú követelés: távozzanak az amerikai megszállók Dominikából. (s) Tadeusz Kosteckh &gjy, V.&HÓÍ (Bűnügyi regény) Fordította: Szilágyi Szoboícs 16. — Még nem néz úgy, mint majd akkor, ha tiszta vizet öntünk a pohárba — mondta Zaczek. — Most meg ez a nyitott ajtó... Különös, hogy egyik végletből a másikba esnek. — Ebből következik, hogy a kincs, amelyet áthatolhatatlan sáncok védtek, megszűnt létezni — nyugtázta Tomeczek. — Ki tudja- — szólalt meg Sobecki. Senki sem tudhatja Rudzinckin kívül, mi is volt ez a kincs. Tomeczek felállt, vállait lassan kiegyenesítette. — Lehet, hogy csak saját élete? És ezenkívül semmi. — Könnyen előfordulhat — válaszolt a százados. Egyelőre azonban más fel- tételezés alaptalan. Zaczek nem hagyta any- nyiban a dolgot. — Golik nem olyan fickónak látszik, aki csak azért fáradozik olyan sokat. hogy valakit megöljön. A ’gyilkosságra pedig találhatott volna ennél sokkal egyszerűbb módot is. És... A betörő betörő is marad. Ha valakit leüt, azt csak azért teszi, mert másképp nem tudja megszerezni kiszemelt prédáját. — Milyen prédát? — Sobecki hangja színtelen volt. — Majd kiderül a veg<3— Igaz. — Tomeczek lassan az ajtó felé fordult. — Mindent a maga idejében. Megyek a kereszteshadjáratra, mert a keserű tea víziója nem hagy nyugodni. Élve vagy holtan viszontláttok. _ Inkább élve — mondta Zaczek — az sokkal kellemesebb. A szívélyesen mosolygo Barbara tálcát hozott be. Csendesen letette a poharakat. — Hozhatok uraim szendvicset? Megköszönték, táskájukban volt a tízóraijuk, csend borult a szobára. Tomeczek nem cukrozta meg a teát, a cukortartót Za- czek elé tolta. — Mi történt ezzel a Barbarával? — mordult fel Zaczek. nehezen leplezve meglepődését. — Mintha kicserélték volna. — Én inkább cukorral kérem — mondta, és elgondolkozva kevergette a teát. — Az életben úgyis kevés az édesség. Újra a cukortartóért nyúlt. — De visszatérve erre a Barbarára: ki tudja, vajon ma nem szándékosan ilyen kedves-e— Tomaczék hangos nevetésben tört ki. — Lehet valaki akaratlanul is kedves? — Nem úgy értem. — Hát hogyan? — Gondolom... valami rejtett célja van ezzel. Gúnyosan hunyorított. — Mármeg rejtett cél? Ez egész érdekes kezd lenni. „Barbara titkos célja”, szenzáció! Talán megörvendeztetne bennünket ennek az újszerű koncepciónak a részleteivel is— — Még magam sem... Illetve, talán még korai lenne erről beszélni. — Sőt talán egyáltalán nincs miről beszélni —, mondta a főhadnagy. Zaczek sértett ábrázattal emelte szájához a poharak — Meglátjuk, a végén kinek lesz igaza. Felesleges emlékeztetnem benneteket arra, hogy is volt azzal az állítólagos gyilkossággal annak idején, és ki vette és*- re azonnal, hogy a gyilkosság szóba sem jöhet. Nyelt egyet és köhögni kezdett. A tea édes és Sűrű volt, mint a szirup. Jó alaposan megcukrozta. Tartva Tomeczek csipkelődésétől, tovább kortyolgatta, olyan arckifejezéssel, minha minden egyes korty kimondhatatlan élvezetet jelentene. Sobecki nem emlékezett, hogy megédesítette-e teáját. Egyre gyakrabban voltak olyan pillanatai, amikor úgy érezte, hogy agya kikapcsolt. Most is... Mindenesetre megkavarta, lassan iszogatott. Nem, semmi ízt nem érzett. Az ördög tudja, mi van vele. Lehet, hogy megcukrozta, vagy mégsem? Különben is nem számit... Tovább ivott. Megint a víz jellegtelen ízét érezte. Édes? Keserű? Nem tudta megállapítani. Csak a szájpadlására larakódó fémes ízt érezte. Mi lehet ez? Hirtelen támadt gyanakvással pillantott a pohár fenekére. A színe és az illata normális, De ez semmit sem jelent. Ez a fémes íz... Ráadásul nem is először. Azon a napon is, amikor idejöttek megkezdeni a nyomozást, teát kaptak. Aztán rögtön jött ez a förtelmes érzés... Lopva a többiek arcára né- zett. Zaczek elégedett arccal kortyolgatott. Na ugye? ö is ugyanúgy meginná a tömény ciánkálit. A tejfelesszájú! De Tomeczek... Nem, ő sem vág grimaszt, nem tétovázik. Nonsens. Üjra a szájához emelte a poharat. Olyan tea ez, fnint máskor, csak amikor az embernek nyomott a hangulata... XI. Ezúttal Rudzinská asz- aszony nyitott ajtót: ilyen még nem történt — Megláttam magát ftz ablakból, futottam, hogy megelőzzem, mert itt mlné- lunk... — beszédét zavartan félbeszakította. Mintha megrettent volna. — Valami rendkívüli történt? — Nem is tudom. Lehet högy nem is olyan rendkívüli. Mindenesetre Barbara megszökött. Tegnap éjszaka. — Barbara? — Sobeckit meglepte a dolog. Még hogyha Golik tűnt volna el az utolsó beszélgetés után, nem lenne benne semmi különös. í>e ő? — Hogy-hogy? — kérdezte. — El kell, hogy mondjam az elejétől. — Kirtízso- zott ajkait mesterkélt grimasz ferdítette el. — Szóval Barbara szökött... — Megszökött Ég méghozzá éjszaka? — Elment. De olyan hirtelen... Fél óra alatt összeszedte a holmiját. (Folytatjuk)
