Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-29 / 100. szám

Itthon nem kell? A fogyasztók védelmében Beszélgetés Varga György KNEB elnökkel a minőségről, a burkolt árdrágításról és a hiánycikkek ről Az ország határain túl ia nagyon jól ismerik a híres szabolcsi almát, dohányt és burgonyát. Azt azonban ke­vesen tudják, hogy a sza­bolcsi emberek szorgalmá­nak eredményei között sze­repel egy új építőanyag is, a perlit. A múlt század óta Is­mert — Borsod megyei Pál- háza községben nagy meny- nyiségben található — anyag kibányászására 1955- ben tették meg az első lé­péseket. Nagy anyagi befek­tetés következett, majd még nagyobb vita, végül hallga­tás övezi ezt az immár vi­lághírnév felé tartó anya­got. Pedig ez az ásványi anyag tette lehetővé, hogy létrejöjjön egy lelkes kollek­tíva kezdeményezőkészségére, lelkesedésére támaszkodva a jelenlegi ÉM. Könnyűbeton és Szigetelőipari Vállalat nyírteleki duzzasztóüzeme, amely jelenleg száznegyven­ezer köbméter duzzasztott perlit készítésére képes. Egyelőre azonban a meglé­vő kapacitást sem használ­ják ki. Az idén várható csúcstermelés is messze alatta lesz a kapacitás ma­ximumának. Vajon miért? A műszaki életben és más fórumokon szakemberek vitatkoztak a perlit hasznosságát illetően. Többen annyi hasznos tulaj­donságot kívántak a perlit- től, amit csak valami csoda, szer tudott volna nyújtani. Mások pedig eltemették, nem mindenütt hasznosítha­tó tulajdonságai miatt. Az elkészített perlit fel­használói között a legna­gyobb maga az építőipar. A nyolcvan százalékot használ­ja fel. Mégpedig műszakilag legegyszerűbb célra: főként ipari épületek hőszigetelé­sére. Az ÉM. vállalatok között a megyei építőipari vállalat a Hajdú megyei vállalattól is kevesebbet használ fel, évente átlagban körülbelül háromezer köbmétert. Az építőiparon belül egyes új anyagok alkalmazását el­sősorban ott kellene szorgal­mazni, ahol azt előállítják. Hiszen ez ésszerű, ezt köve­telné a duzzasztott perlit szállításával kapcsolatos probléma. Hogy mégsem igy van, ez nem csupán az építőipari dolgozók unszim- pátiájának a következmé­nye, hanem a tervező válla­latoknál az alkalmazási te­rület leszűkítése. Egyszerűen elfelejtik, hogy a perlit duz­zasztása itt megy végbe és nem a nagyobb felhasználást Köleséről, idős Máté Bá­linttól az alábbi levelet kap­tuk: „Lapjukban olvastam, hogy Szabolcs-Szatrnár Ba­ráti Kör alakult, ha lehet én is szeretnék bekapcso­lódni és segítségére lenni. Nyolcvanöt éves fejjel sok­ra visszaemlékezem, szeret­ném elmondani.” Otthonában kerestük fel az idős embert, aki jelen­leg tsa-járadékos. Mondani­valóját rövidítve az aláb­biakban adjuk közre. — Azért szeretnék én a múltról beszélni, mert na­gyon sok minden történt az életemben, az emberek ösz- szefogásával, ami másként nem valósulhatott vol­na meg. Nagyapám — mint a ^legtöbb mai köleseinek az ősei — a felvidékről jött ide, tel­kes jobbágynak, úgy 1848. táján. Elődeink azt hitték, hogy itt a síkon könnyebb lesz a megélhetés. A lakos­ság számához a föld nagyon sok volt, de az úr a víz volt. Harminc holdjával mérték a jobbágyföldet. 1866-ban amikor itt végien gesen felszabadultak a job­bágyok, kétfelé mérték a határt, egyik oldalon az uradalmak maradtak, Köl­eszközlő dunántúli vállala­toknál. A perlitfelhasználás má­sik nagy területe a mező- gazdaság. Mód bőven van a sokirányú alkalmazásra, (melegágykészítés, gyökerez- letés, almozás) azonban a kedvező tapasztalatok elle­nére is igen lassan hódít tért. Más népgazdasági ágak­ban szintén jóval kevesebb hazai perlitet használnak fel a lehetségesnél. Az élelmi­szeripar például nagy Aeny- nyiségben vásárol nyugati országokból szűrőperlitet, amelyet pedig kisebb beren­dezés bevásárlása után a nyírteleki üzem is előállít­hatna. (A Nyíregyházi Kon­zervgyár szűrőperlitként használ fel Nyírtelekről per­litet). Nincs másról szó tehát, mint megérteni, hogy e be­rendezés kapacitáskitölté­sére kell törekedni. Fel kell lapozni az elfelejtett, és érthetetlenül kevés pél­dányban elkészített OMFB tanulmánytervét! Megyénkben a perlit adta lehetőségek arra késztetnek bennüket, hogy az építőipar felhasználási területét nö­veljük, túllépjünk az egy­szerű hőszigetelési célon. A korábbi tervek r/erint nagyobb felfutás állhatott volna be a duzzasztás te­rén. A tervek azonban csak papíron maradtak. Pedig az 1970-re meghatározott 22Ó ezer köbméter duzzasztott perlit felhasználása nem le- hetelten. Sikeres kutatások tanúskodnak amellett a tény mellett, hogy a perlit bitu­mennel keverve kitűnően al­kalmas épülettetők szigete­lésére, a gipszkötésű perlit- ből készített válaszfalele­mekkel pedig a blokkos épí­tési módot lehetne hatéko­nyan fejleszteni. További nagy lehetőség a rioporit készítése perlitből, amely magas hőmérsékleten dolgo­zó berendezések (kazánok, kemencék) ma már nélkü­lözhetetlen anyaga. A megyénkben megépíten­dő rioporit gyár is ezt ké­szítené elő. Olyan lehetőség ez, amellyel az építőipar előtt álló feladatokat gazda­ságosabban és gyorsabban tudnánk megoldani — egy­ben segítenénk megyénk iparosítását. A perlit alkalmazása min­den szóba jöhető népgazda­sági ágban a hagyományos­nál jobb műszaki megoldá­sokat és számottevő gazda­sági előnyöket kínál. Ideje, hogy külföld után végre mi is felfedezzük a perlitben jelentkező kin­cset! Végh János csey, Egri és az Ormos birtokok, másikon a volt jobbágyok földje. Az ura<- dalmak köré gát épült, a paraszti földek szabadon maradtak. A vizesebb esztendők­ben a 30 hold 15—16 má­zsa szemes terménnyel fize­tett csak. 1881-ben szület­tem, jól emlékszem már ar­ra az időre, amikor a har­mincholdasok egymás után szögezték be kapuikat és elmentek szerencsét pró­bálni Amerikába. Az első világháborúig a mi kis köz­ségünkből több, mint negy­ven család vándorolt ki, közülük tíz ha visszajött valami kis vagyonkával. Egészen az 1930-as évekig, amig a Túrt nem szabá­lyozták, a víz körbefolytat a községet. Három hajója volt Kölesének. Terményt, állatokat ezekkel szállítot­tuk a községből ki, be. 1913 nyarán tizenkétszer áradt meg a víz. Az aratást sarlóval, derékig érő víz­ben végeztük; Az egyik szedte a kalászokat, a má­A kormány megbízta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot, kísérje figye­lemmel a februári árintéz­kedések hatását. Felkeres­tük Varga Györgyöt, a KNEB elnökét, milyen ta­pasztalatokat szereztek a népi ellenőrök országszerte az elmúlt hetekben. — Hat megyei NEB-et bíztunk meg alapos, rész­letes felmérés elvégzésével, s 19 megyéből kaptunk je­lentést, mintegy bizonyítva: népi ellenőreink ország­szerte megértették, mekko­ra jelentősége van a fel­sőbb szervek gyors, pontos informálásának — kezdi a beszélgetést Varga György. — A lakosság ország­szerte szőváteszi, hogy „zsírosodnak” a felvá­gottak és a húsok, s el­terjedt az a hiedelem is, hogy a vágott ba­romfi ára is emelkedett. Mi a valóság, milyen tapasztalatokról számol­nak be a megyék? — Valóban vannak mi­nőségi problémák. Az utób­bi hetekben egyre több­ször találtak ellenőreink a szabványostól eltérő össze­tételű és minőségű felvá­gottakat és az is igaz, hogy sok helyütt okkal pa­naszkodik a lakosság a zsí­rosodó húsok miatt. — Egyes élelmiszeripari vállalatoknál sajnálatos „ügyeskedés” tapasztalható. Több helyütt tapasztalható, hogy eltérnek a szabvá­nyoktól, s így a vállalat jogtalan haszonhoz jut — ami egyben burkolt árdrá­gítás. Azoknál a cikkeknél, ahol szabad ármegállapítás lehetséges, a húsipar auto­matikusan a maximális árat kéri. — Az ilyen és ehhez ha­sonló tendenciák ellen a népi ellenőrzési bizottságok azonnal fellépnek. Már ed­dig is több fegyelmi eljá­rást kezdeményeztek me­gyei bizottságaink. Az or­szágos tapasztalatokat érté­kelve, tájékoztattuk a bel­kereskedelmi és élelmezés- ügyi minisztert, akik meg­felelő intézkedéseket ígér­tein Az intézkedéseket és azok megvalósítását a jö­vőben is figyelemmel kí­sérjük. sik a karján tartott egy ab­roszt és abba raktuk a bú­zát. A szekereket szét kel­lett szedni, és csak az első két kereket hagytuk meg, annak a tengelyére raktunk egy-két mázsa terhet, öt­ven évvel ezelőtt úgy köz­lekedtünk mi itt, ahogyan ezer évvel korábban ide vándorló őseink, két kere­kes jármüvei és lóháton. Alig harminc éve, — a Túr szabályozása után — épült meg az első kővesút községünkben. Mennyit szen­vedtek az emberek addig, de az állatok Is a sárban. Attól az időtől, hogy kö- vesutat kaptunk és a víztől már nem kellett félteni a határt, nagy éhség lett itt a földre. Mindenki földet akart ragasztani a meglé­vőjéhez. Ezután meg a föld­szerzés ölte az emberek erejét. Én már öreg ember va­gyok. Különösebb panaszom nincs, gyermekeim, unokáim jól viselik gondomat. Igaz, a járadék több is lehetine. Azt tudom mondani a fia­taloknak, azzal a sok jóval* — Mi is történt valójá­ban a vágott baromfi árá­val ? Egyértelműen meg kell mondanom — a februári intézkedések is leszögezték —, a baromfi ára változat­lan. Ml adott tápot akkor e hiedelemnek? Az ipar a baromfi igényeket a kért választék szerint nem tud­ja kielégíteni. Kevés az aprólék és sok a 47 forin­tos exportcsirke, az egész liba és a pulyka. Az ár­emelkedésre vonatkozó hie­delemnek az az oka, hogy olyan helyeken is forga­lomba került a 47 forintos exportcsirke, ahol azelőtt ilyennel nem találkozott a vásárló, és ezzel egyidő- ben helyenként — ez áru­elosztási hiba — a szokásos 37 forintos csirkét ugyan­akkor nem árusították. — Sokan szóvá teszik, hogy a leszállított áru ruházati cikkek lassan­ként eltűnnek, nincs or­kánkabát, kevés az ágynemű, kevés a nylon- harisnya. Milyen ta­pasztalataik vannak a ruházati forgalomban? — A ruházati kiskereske­delem forgalma januárban és februárban 7 százalékkal növekedett. A húsvéti for­Ébredés Nyírcsászáriban Csinosítják a szövetkezet központját. Négy sorban frissen ültetett facsemeték. Néhány férfi a régi juh- akol mellől földet lapátol az útra. Távolabb, az iroda kertje előtt asszonyok. Jó­ízűen kacagnak. Közben fi­gyelik, hogy az örökvidám Jolán néni milyen ügyesen formálja spárgával a ke­zében a virágágyat. Aztán újabb kibuggyanó jókedv egy-egy ízes megjegyzésre. Jolán néni, özvegy Rátonyi Zoltánná tartja szóval őket. Csak ezt hallom: ,,Másképpen fütyül a rigó..." — Másképpen fütyül a rigó, s más a tánc is, s nevet. Az iroda bejárata fö­lött megkopott tábla. Még a név sem olvasható. Jön az elnök. Energikus ember. Az egyik asszonyhoz for­arnit most a gépekkel köny­nyen termeinek, gondosab­ban bánjanak. Nem régen olvastam Eéja Gézáról,' azt írja sárga arany a sárban. Bizony, ha leesik a szekér­ről egy cső kukorica, most nem ugranak le érte. Nagyon szeretném — amit nem lehet, — a drága jó apámat csak egy napi a feltámasztani, megmutatni neki, mi lett itt a posvány helyén. A víz, ami minket sanyargatott, most rizst termel. Az emberek akkor engedik a földre a vizet, amikor akarják és ha úgy tetszik nekik, el is vezetik. Hát még ha a szép piros kölesei jonatánt láthatná apám. A baráti körnek, meg a mostani fiataloknak annyit üzenek: becsüljék meg az öregeket, mert mi is min­dig a jobbat akartuk, de nem volt hozzá erőnk még akkor se, ha tízszer any- nyit küszködtünk, mint a maiak. Én mint nyolcvanöt éves ember, több mint öt­ven éve a vízzel birkóz­tam. Tudom mit jelent az összefogás, sokat várok et­től az új összefogástól, a Szabolcs-Szatmári Baráti Körtől cs. a galom a ruházati szakmá­ban az egész országban ki­emelkedően nagy volt. Egyes áruházakban megha­ladta a karácsonyit is. —- Eimek ellenére gondok is vannak. Az áruellátás gyermek- és bakfiskabátr an az ország egész terüleién nem megfelelő. Gyakran keresik a kártolt szövetből készült konfekciócikkeket, bár hosszú időn keresztül a kártolt szövetekről és az ezekből készült konfekció- termékekről azt állította a kereskedelem, hogy a lakos­ság nem igényli. Az árle­szállítás után e cikkek iránt megnövekedett a ke­reslet, s az ellátás zavarta­lansága most gondot okoz. Gyermek, bakfis cs női ka­bátokból például azért, mert a Május 1. Ruhagyár még a tavalyi IV. negyed­éves belföldi szállítási kö­telezettségeit sem teljesitet- te maradéktalanul. — Egyes árucikkeknél jogos a lakosság bizal­matlansága. — Több éves tapasztalat alapján elmondhatom, hogy egyes ruházati cikkeknél a választék természetes cseré­lődése következtében elő­fordulhat bizonyos lassú ár­emelkedés. A divatváltozás dúl: — Mi járatban Csa­báné? — Ha kész lenne a föld, már ültetném a dohány­palántát. — Holnap már kezdhetik — mondja. Bosszankodik az elnök, mert még csak április 25-én szabadítottak fel a számlá­jukon 32 000 forintot. — Ma küldtem be egyik emberünket Nyíregyházára az AGROKER-hez. Vásárol­jon palántaültető gépet... Ezt várjuk — fordul hoz­zám az elnök. Csendes, hűvös iroda. Együtt a falu vezérkara. Számolgatnak. Pihennek, ök is, a tagok is. Csodálko­zom. Nincs munka? Moso­lyognak. „Így még nem állt o tsz... — Pillanatnyilag. Azért babrálgatnak az emberek a kertben. Ugyanis minden tavaszit elvetettünk. Halad a kukorica vetése, s a do­hány palántálása van hát­ra — jegyzi meg az elnök. Hornyák József, a tanács­elnök szól elismerőleg: — így még nem állt a tsz egy esztendőben sem. ( Dohánypalántálás ilyenkor? Most elsők között kezdtük a megyében. Idén nyolcvan holdon ter­melnek dohányt. Bőséges palántát neveltek. — Még más tsz-nek is juttatunk, ha szükséges 10— 15 holdba valót — így az agronómus. Félszáz taggal kötöttek szerződést 46 hold dohány­ra. A többit munkaegység és prémiumjuttatással ter­melik a nyírcsászáriak. A dohánymelegágyak mellett nyugdíjas paraszt- emberek gyomlálnak. Egyi­kük mellém szegődik. Kísér az udvaron. „Felfedezett a járás... — Még a megyeiek is di­csérték a palántáinkat Azt mondták, nem láttak tőle szebbet egész Szabolcsban. De roppant ügyes ember is és a természetes választék- csere során újonnan belépő termékek ármegállapításá­nál — az egyszerűsítés ér­dekében — a cikkcsoport átlagos forgalmi adókulcsát alkalmazzák és ez egyes esetekben önmagában is ár­növekedést okozhat. így adódott például, hogy a 380 forintról 340 forintra le­szállított „Merida” kabát­szövet mellett megjelent a minőségileg gyengébb, de azonos típusú „Fürjes” kar bátszövet, 359 forintos áron. A kereskedelem eb­ben az esetben gyorsan és határozottan reagált; nem vette át ezen az áron a szövetet. — A népi ellenőrzés fel­adata az elkövetkező idő­szakban az is, hogy a "la­kosság érdekeit szem előtt tartva ügyeljen arra: a tö­megigényeket kielégítő, nagy szériában gyártott konfekciótermékeknél a fa­zonváltozás, a divathoz való rugalmasabb alkalmazko­dás, ne járjon közgazdasá­gilag indokolatlan áremel­kedéssel. — Tapasztalatunk, hogy az árváltozások óta a la­kosság érzékenyebben rea­gál az aránytalanságokra és igényesebben követeli a jó minőséget. Ezért ezúton is kérjük a megyei népi ellen­őrzési bizottságok kereske­delmi szakcsoportjait és a kereskedelem dolgozóit, je­lezzék a hibákat, mert csak fgv tudunk eredményesen fellépni a káros jelenségek ellen. (6) ez a mi elnökünk. Az este a pártgyűlésen is megmond­ták neki: Csak így Antal elvtárs és nem lesz semmi baj. Pedig ez évben került ide — magyarázza Orosi Bé­la nyugdíjas parasztember. S amint meglátja az elnököt, hogy közlekedik, halkabbra fogja a szót, s újra a palán­tákról beszél. Most kezdtem érteni Jo­lán néni példólózkodását a rigóról. Amint a melegágyakat elhagyjuk, apró parasztbáz tűnik fe. Mögötte, a legelőn tornaórát tart a tanárnő. Énekelnek a gyakorlatok­hoz. A háznál kutya siet gazdája elé. — Itt lakom a családom­mal — tessékel beljebb az elnök. — Mikor asztal mellé telepszünk, filteres Moszkva cigarettával kínál. Antal Gyula, a nyírcsá­szári Üj Élet Tsz új elnöke csaknem két évtized után került vissza szülőmegyéjé­be. — Felfedezett a járás — újságolja. — Megtudták, hogy a Taktaközi Állami Gazdaságban dolgozom, s le­velet írt a járási pártbizott­ság. Gondolkoztam, jöjjek-e vagy sem. Válaszoltam, hogy jól érzem ott magam. Újra írtak, aztán el is jöttek. Igent mondtam. Múló Üdére Ez év január 14-én köz- felkiáltással választották meg elnöknek. — Azóta vagyunk itt. Nyírcsászári. Néhány év­vel ezelőtti kép. Elhanyagolt központ, elkeseredett embe­rek. Vesződés, egyenetlen­kedés. Itt-ott néhány ember lézeng. Kereset nincs. És ami ezt követi, elvándorló parasztok... Már csak Üdére. Jönnek vissza. Olyanok is, akik nyolc esztendeje batyuz­nak ... S ez még csak az első ilyen tavasz. Farkas Kálmán Szereinek segíiem ... 1966. április 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom