Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Egy hét a világpolitikában ü Gromiko Olaszországban Üli Amerika mozgósítja Bonnt Párizs ellen Szilárd a francia álláspont a NATO vitájában UH Az osztrák koalíció bukása és ami utána következik Vlefiiaitil Saigon (MTI) Pénteken este és szomba­ton a dél-vietnami szabad­ságharcosok két rajtaütést hajtottak végre Saigonban. Bombát dobtak egy rendőr- állomásra, megölve egy rendőrt és megsebesítve né­gyet, továbbá behatoltak egy kollaboráns házába és kivégezték. Kenneth Galbraith, az Egyesült Államok volt in­diai nagykövete a hivatalos kormánypolitikát cáfolva leszögezte: „nem igaz, hogy Vietnam a szabadság bás­tyája, nem igaz, hogy ez a demokrácia kísérleti telep”. Galbraith élesen elítélte a VDK elleni légitámadásokat. Az amerikai hadügymi- misztérium szóvivőjének pénteken elhangzott leg­újabb nyilatkozata szerint az Egyesült Államok szö­vetségeseitől 18 000 bombát kapott vissza különböző szerződések jegyében, vagy pénzért. A szóvivő nem mondotta, hogy ezeket a bombákat Vietnamban hasz­nálják íeL Cabot Logde, az Egye­sült Államok saigoni nagy­követe pénteken tv-nyilat- kozatot adott és kijelentet­te, hogy a dél-vietnami po­litikai válság visszavetette a katonai és gazdasági erő­feszítéseket — különösen a saigoni kormánnyal szembe­fordult 1. hadtest ellenőr­zése alatt álló északi terü­leteken. A dél-vietnami Párizs, (TASZSZ): Péntek este a párizsi Mu- tualité-teremben a párizsi kerület dolgozói nagygyűlést rendeztek, amelyet a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának 1 szenteltek. A Francia Kommunista Párt a nagygyűlést eredeti­leg április 21-én, a párizsi sportcsarnokban szerette volna megtartani, de a ha­tóságok betiltották a ren­dezvényt. A nagygyűlést így egy nappal később a Mutu- alité-teremben tartották meg azzal a hátránnyal, hogy a résztvevők nagyrésze helyszűke miatt az utcán rekedt. Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kára beszédében rámutatott, hogy a francia kommunisták azért rendezték meg ezt a nagygyűlést, mert a XXIII. pártkongresszus határozatai nemcsak a szovjet emberek, hanem az egész világ dol­felentés csapatok gyakorlatilag ki­kapcsolódtak a háborúból. Az Egyesült Államokban tartózkodó Krag dán mi­niszterelnök a sajtó képvi­selői előtt egyetért azzal a hivatalos amerikai állás­ponttal, amely szerint „a kommunisták válaszának hiánya miatt nem voltak sikeresek eddig a tárgyalá­sok megindítására irányuló amerikai erőfeszítések”. Dá­nia álláspontja az, hogy a vietnami béketárgyalásokon a DNFF képviselőinek is részt kell venniök. A dán miniszterelnök közölte, ed­digi washingtoni tárgyalásai j alapján azt a következtetést! vonta le, hogy amerikai részről immár nem ellenzik j mereven a DNFF részvéte­lét a vietnami béketárgya- lásokosn. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban szom­baton megkezdődött a jú­nius I2-én megválasztandó új parlamentbe küldendő képviselők jelölése. A Szov­jetunió területén 1517 vá­lasztási körzetet alakítottak. Ez hetvennéggyel több, mint az 1962 márciusában megtartott választásokon. A most sorra kerülő váe gozóinak érdekeit érintik. A nagygyűlés résztvevői ha­tározatot fogadtak el, amely­ben szolidaritásukról bizto­sítják a szovjet népet és a Szovjetunió Kommunista Pártját és testvéri üdvözle­tüket küldik a szovjet em­bereknek. Bukarest, (MTI): Szombaton reggel Buka­restben, az államtanács palotájában román—jugo­szláv közös közleményt ír­tak alá Tito elnök ötnapos romániai hivatalos látogatá­sának befejeztével. A közle­ményt Nicolae Ceausescu, az RKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Chivu Stoica, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsá­Brezsnyev— Zuajen találkozó Moszkva, (TASZSZ): Zuajen szíriai miniszter- elnök szombaton, Lenin- grádba történt elutazása előtt, az SZKP Központi Bizottságában találkozott Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkárával. A baráti megbeszélésről kiadott hivatalos közlemény szerint Zuajen kifejtette: pártja feladatául tűzte ki azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyeknek! alapján Szíria a szocializ­mus útján fejlődhet. Brezsnyev Szíria népének és vezetőinek sikereket kí­vánt az imperializmus és a reakció cselszövései ellen irányuló harcukban, új éle­tük megteremtésében. lasztás nyomán megnövek­szik a nép képviselete a nemzetiségi tanácsban. Min­den szövetséges köztársa­ság területén élő választók számától függetlenül az eddigi 25—25 helyett 32—32 képviselőt küld a legfelső tanács házába. Szombaton Moszkvában és más városokban már meg­tartották a választási gyűlé­seket is. A moszkvai fésűskombi­nát kollektívája Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkárát, a dohánygyáriak Nyikolaj Podgornijt, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnökét, az elektromechanikai gyár dol­gozói Alekszej Koszigint, a minisztertanács elnökét je­lölték a parlamentbe. A leningrádiak választási gyűlésükön Mihail Szuszlo- vot és Alekszandr Selepint, az SZKP Politikai Bizottsága tagjait, a Központi Bizottság titkárait jelölték. nak elnöke, valamint Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szö­vetségi Szocialista Köztár­saság elnöke, a JKSZ főtit­kára írta alá. Szombaton délelőtt — magyar idő szerint — 9,30 órakor Tito elnök és felesé­ge, valamint a kíséretükben lévő hivatalos jugoszláv személyiségek különrepülő- gépen hazautaztak Belgrád- ba. A hét második felében Gromiko római látogatásá­ról szóló tudósítások és kom­mentárok kerültek a világ­lapok vezető helyére. Az ér­deklődés a Szovjetunió kül­politikai lépésének szól. Megszokta a világ közvéle­ménye, hogy a szovjet diplo­mácia lépései mindenkép­pen nagy jelentőségűek. Egye­lőre még nem lehet ismerni a szovjet külügyminiszter római tárgyalásának rész­leteit, bizonyosra veszik azonban, hogy feltétlenül szóba kerül a vietnami prob­léma és olasz részről néhány olyan európai kérdést is fel­vetnek, amelyek körül a kü­lönböző nyugati fővárosok­ban élénk vita folyik. Any- nyi bizonyos, hogy a szov­jet külügyminiszter igyek­szik olyan irányban érvé­nyesíteni a befolyását, amely megfelel a béke általános érdekeinek, s a különböző társadalmi és gazdasági be­rendezésű országok közötti kapcsolatok fejlesztésének. A Rómában folyó tanácsko­zásoknál figyelembe kell venni, hogy az olasz politi­kában az utóbbi időben lát­hatóvá vált egy olyan tö­rekvés, amely igyekszik az Egyesült Államoktól némi­leg függetlenebb külpolitikát biztosítani Olaszország szá­mára. Természetesen az ola­szok nem mennek el olyan messze e tekintetben, mint De Gaulle és Franciaország de azért úgy látszik — leg­alábbis ami Fanfani külügy­miniszter elgondolásait ille­ti — Olaszország is megpró­bál önállóbb helyet biztosí­tani magának a nyugati szö­vetségi rendszeren belül. Gromiko és Fanfani har­madik napja tartó megbe­szélései szombaton befeje­ződtek. A tárgyalások jelen­tős aktusaként a két kül­ügyminiszter egyezményt írt alá a szovjet—olasz gaz­dasági, tudományos és mű­szaki együttműködésről. A nyugat-európai politikai központokban változatlanul a legtöbbet vitatott problé­ma a NATO és Franciaor­szág kapcsolata, pontosab­ban ennek a kapcsolatnak a felszámolása. Ismeretes, hogy De Gaulle elhatározá­sa igen heves reakciót kel­tett nemcsak az Egyesült Ál­lamokban, hanem az Atlanti Szövetséghez tartozó más országokban is, elsősorban Nyugat-Németországban. Az amerikaiak megpróbálják a nyugatnémeteket mozgósí­tani Franciaország ellen, de eddig nem értek el komo­lyabb eredményt. Couve de Murville francia külügymi­niszter a közelmúlt napok­ban Bonnban folytatott tár­gyalásokat, de azt ma már a nyugatnémet lapok is beis­merik, hogy nem sikerült semmiféle változást elérni a francia álláspontban. A nyu­gatnémetek Franciaország kivonulását a NATO-ból ar­ra akarják felhasználni, hogy megtorpedózzák a második világháborúból származó francia jogokat. Így például francia katonaság nyugat­német területen való állomá­sozását olyan feltételekhez próbálják kötni, amelyek megfelelnek a nyugatnémet revansköveteléseknek. Persze a bonni kormány revanspolitikája nyugati szö­vetségeseivel szemben más módon nyilatkozik meg, mint például a szocialista orszá­gokkal szemben. A nyugat­németek ezúttal felvetették, hogy a francia csapatok ál- lomásozása nyugatnémet te­rületeken, új megállapodást tesz szükségessé, ha De Gaulle ragaszkodik a NA­TO-ból való kivonuláshoz. Ennek a kikötésnek az a lényege, hogy Bonn meg­próbálja úgy beállítani a dolgot, mintha francia csa­patok nyugat-németországi tartózkodása a NATO alap­ján jött volna létre. Ez nem felel meg az igazságnak. A francia csapatok nyugat­németországi tartózkodása a hitleri háború elvesztésé­nek a következménye és csak később illesztették be a NATO keretei közé. Ezen a taktikán természe­tesen a franciák is átláttak és Couve de Murville úgy távozott Bonnból, hogy még csak előzetes döntést sem hoztak. Mindössze arra szo­rítkoztak, hogy kölcsönösen lerögzítették az állásponto­kat. A nyugatnémet taktiká­zásnak még egy célja volt. Igyekeztek a francia belpoli­tikában nehéz helyzetet te­remteni a Pompidou-kor- mány számára. Nyilvánvaló, hogy az Atlanti-barát ellenzék és Bonn politikáját eleve ösz- szehangolták. A francia par­lamentben ugyanis néhány Atlanti-barát (ami a gyakor­latban Amerika-barátságot jelent) képviselő bizalmatlan- sági indítványt tett a Pom- pidou-kormány ellen, még­pedig a NATO-val szemben követett politika miatt. A bizalmatlansági indít­ványt a parlament elvetette. Az elutasításhoz olyan pár­tok is csatlakoztak, amelyek egyébként számos kérdés­ben nem értenek egyet De Gaulle politikájával. így az­tán a bizalmatlansági indít­ványból végül is a francia kormány látványos győzel­me lett. Élénk figyelmet keltett e héten a világsajtóban az osztrák koalíció bukása, amely egy több mint húsz évig tartó kormányzati rend­szer végére tett pontot. A második Osztrák Köztársaság történetiében első ízben ala­kult egypárti kormány, an­nak a választási győzelem­nek az alapján, amelyet a márciusi választásokon ért el a néppárt. Ismeretes, hogy a válasz­tásokon a néppárt megsze­rezte az abszolút többséget, ami lehetővé tette számára, hogy felszámolja a koalíciót. Nem lehet azt állítani, hogy a néppárt egész vezetősége egybehangzóan követelte volna a koalíció felszámolá­sát, így például maga Klaus kancellár több ízben úgy nyilatkozott, hogy szeretné fenntartani az együttműkö­dést a szocialistákkal. Ehhez azonban a néppárt nem biz­tosított megfelelő feltétele­ket és csak olyan módon lett volna hajlandó megtűrni a szocialistákat a kormány­ban, hogy azok egyszerűen statisztálnak a néppárti program végrehajtásához. Kétségtelen, hogy a szo­cialista párt vezetői között is voltak egynéhányan, akik szerették volna biztosítani a koalíciós együttműködést, még a legmesszebbmenő en­gedékenység árán is. Az egy hónapig tartó tárgyalásokat tulajdonképpen ebben a szel­lemben vezették. Kiderült azonban, hogy a szocialista párttagság nem akarja elfo­gadni ezt a lealázó és poli­tikailag mindenképpen koc­kázatos helyzetet. A múlt hét végén összeült szocialista párti kongresszus végül is az ellenzékbe vonu­lása mellett döntött, annak ellenére, hogy a párt vezetői közül többen, így Pittermann és Kreisky erősen exponál­ták magukat a koalíció fenn­tartása mellett. Az ellenzék­be vonulás mindenesetre biztosítja a szocialista párt számára az osztrák közvéle­mény bizalmának visszaszer­zéséhez a lehetőséget, per­sze ezt a lehetőséget harcos módon kell majd kihasznál­ni. Paál Ferene Választások a SzawJetaiiiófeaKi Ä párizsi dolgozók nagygyűlése Komán—jugoszláv közleményt írtuk a§á élíí&ÚX> (Bűnügyi regény) Fordította. Szilágyi Szabolcs Tadeusr Kostecki: 12. — Legjobb lenne felszed­ni az egész deszkázatot — javasolta Zaczek — és ak­kor... — Felszedni a deszkákat? — a mosoly, amivel az építész ezeket a szavakat nyugtázta, nem titkolt, lené­ző hangsúlyt kapott. — Ez túlzás lenne. Nem kell mindjárt az egész házat szétrombolnunk, hogy egyet, s mást ellenőrizzünk. — Meggörnyedve járkált a szo­bában, szemét nem vette le a padlóról. Időnként megállt, még mélyebbre ha­jolt és ujjai hegyét óva­tosan végigvezette a tölgy­fa keskeny szögletein. Egy kis vizet locsolt szét, az­tán figyelte a felszívódását. Mindenütt egyenletesen tűnt el a víz. Végül meg­rázta a fejét. — Semmiféle változás nem történt, amió­ta lerakták a padlót. — Biztos ebben mérnök úr — Zaczek kérdése kihi- vóan hangzott. Nehezen győzte le a keserű csalódás érzését. Oly sokat remélt ezektől a felderítésektől és fabatkát sem ér az egész. — Teljesen biztos. — To~ meczek meg volt győződ­ve, hogy ez az egész hecc nem hoz semmi eredményt a tetemes számlán kívül, amit a szakértők kétségte­lenül kiállítanak. Igaza volt. — Tehát — vetette oda — nyoma sincs a rejtett be­járatnak a szobában. — Még a nem rejtettnek sincs — tette hozzá halkan Sobecki. Feje elnehezedett, minha a koponyája alá ól­mot öntöttek volna, ösz­tönös mozdulattal a tar­kója tövéhez nyúlt; hábo­rús emléket őrzött itt: szé­les és mély sebhelyet. Még most, ennyi ember jelenlé­tében sem hagyta el a gyötrő érzés, hogy szúrós tekintet szegeződik a tarkó­jára. Lopva körülnézett: persze semmi, a falakon kí­vül. Mint mindig. De ez a nemlétező tekintet valami képzeletbeli személyé... Nem a legkellemesebb. Talán az őrület kezdete ez? VIII. Korántsem lepte meg Sobecki, hogy parancsno­ka hivatta. Mégis különös, hogy ilyen sokáig várt ve­le. Szokását, hogy ujját minden ügy pulzusán tartja, általánosan ismerték. De ebben az esetben szó sem lehetett „pulzus”-ról. — Holtpontra jutottunk — jelentette — és csak az ördög tudja talán, hogyan jutunk tovább. Az ezredes figyelmesen nézett rá — Jól néz ki, százados... — Tudom — szakította félbe élesen, nehezen fé­kezve ingerültségét. Aki­vel csak találkozott, mind ugyanazt a nótát fújta: — Rossz bőrben vagy. A köz­érzet még csak hozzászo­kik az ilyen küllemhez. Egyszóval — elegem van már ebből. De még ha százszor ilyen rossz színben is vagyok, akkor sem kényszeríthet arra, hogy be­tegszabadság ürügyén ki­búvót keressek az ügy alól. Nem — ismételte — túl kemény diót vettem a fogam közé ahhoz, hogy addig ki ne köpjem, amig össze nem Toppantom a hé­ját.. — Hm... úgy — bele­nyúlt a dobozba, amit az ezredes odanyújtott elé és elgondolkodva kivett egy cigarettát. Rágyújtott, moz­dulatai hihetetlenül lassú­ak és nehézkesek voltak. Hozzákezdett jelentéséhez. Monoton, közömbös, s va­lahogy színétől fosztott han­gon beszélt Csak a tények­ről, minden kommentár és következtetés nélkül. Még idejövetele előtt rendsze­rezte magában az egész je­lentést, és figyelmesen ügyelt arra, hogy át ne lép­je az előírt határokat. Hi­szen köröskörül mindenütt mocsár, ingovány van. Jobb, ha nem rizikózik. Az ezredes csendesen hallgatta, fejmozdulatával hangsúlyozva a jelentés né­mely részletét. Lehet, hogy épp a kimondatlan gondo­latokat helyettesítette ez­zel? A cigarettafüst — egyiket a másik után gyúj­totta meg — összesűrűsö­dött az arca előtt, s csak nem átláthatatlan függönyt képezett. Csak szemüvegé­nek lencséi villogtak ködös, szinte matt fénnyel. — Igen — ujjaival az íróasztal lapján dobolt, amikor Sobecki végre el­hallgatott — az ügy, mond­hatnám, nem mindennapi és egyáltalán nem tipikus. — Szerencsére nem — mondta Sobecki. Nem volt képes kitartani óvatossága védősáncai mögött és ki­tört: — ha több ilyen eset volna, nem maradna más, mint azonnal bevonulni ke­zelésre a bolondok házába. Beteg — kommentálta gondolatban az ezredes. A közös munka annyi éven át soha sem vette észre, hogy Sobecki elveszti ön­uralmát. De most.. Persze elegendő ránézni. Az is biz­tos azonban, hogy a nyomo­zást nem engedi ki a kezé­ből, ha ereje fogytán van is. Mindenfajta ráhatás ele­ve sikertelen vele szemben. Túlságosan jól ismerte ah­hoz, hogy erre pazarolja az időt. Pontról pontra elemez­te a kapott jelentést, s arra a következtetésre ju­tott hogy már mindent meg­tettek, amit meg kellett ten­ni, a nyomozás mégis olyan állapotban van, mint az elején. Végrehajtott gyilkosság olyan körülmények között, amelyek teljesen kizárják a végrehajtás lehetőségét? Abszurdum. De valami ér­telmes megoldásnak lennie kell. Legfeljebb még nem ismerjük. Ez csupán idő kérdése. Lehet, hogy meg­lepetésszerűen kiugrik, mint a bazári rugóskrampusz a dobozból. Hányszor fordult már elő, hogy első szem- pillantásra az ügy teljesen reménytelennek tűnt... Még- egyszer átgondolta az egész anyagot. No igen — egy mondatot vastag vonallal húzott alá a futtában oda­vetett feljegyzésekben — volt egy kis hézag. — Tehát ez a Rolski ez idő szerint elérhetetlen? — kérdezte. Elérhetetlen — állította egykedvűen a százados. — Nincs valamilyen gon­dolata az eltűnésével kap­csolatban? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom