Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
Egy hét a világpolitikában ü Gromiko Olaszországban Üli Amerika mozgósítja Bonnt Párizs ellen Szilárd a francia álláspont a NATO vitájában UH Az osztrák koalíció bukása és ami utána következik Vlefiiaitil Saigon (MTI) Pénteken este és szombaton a dél-vietnami szabadságharcosok két rajtaütést hajtottak végre Saigonban. Bombát dobtak egy rendőr- állomásra, megölve egy rendőrt és megsebesítve négyet, továbbá behatoltak egy kollaboráns házába és kivégezték. Kenneth Galbraith, az Egyesült Államok volt indiai nagykövete a hivatalos kormánypolitikát cáfolva leszögezte: „nem igaz, hogy Vietnam a szabadság bástyája, nem igaz, hogy ez a demokrácia kísérleti telep”. Galbraith élesen elítélte a VDK elleni légitámadásokat. Az amerikai hadügymi- misztérium szóvivőjének pénteken elhangzott legújabb nyilatkozata szerint az Egyesült Államok szövetségeseitől 18 000 bombát kapott vissza különböző szerződések jegyében, vagy pénzért. A szóvivő nem mondotta, hogy ezeket a bombákat Vietnamban használják íeL Cabot Logde, az Egyesült Államok saigoni nagykövete pénteken tv-nyilat- kozatot adott és kijelentette, hogy a dél-vietnami politikai válság visszavetette a katonai és gazdasági erőfeszítéseket — különösen a saigoni kormánnyal szembefordult 1. hadtest ellenőrzése alatt álló északi területeken. A dél-vietnami Párizs, (TASZSZ): Péntek este a párizsi Mu- tualité-teremben a párizsi kerület dolgozói nagygyűlést rendeztek, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának 1 szenteltek. A Francia Kommunista Párt a nagygyűlést eredetileg április 21-én, a párizsi sportcsarnokban szerette volna megtartani, de a hatóságok betiltották a rendezvényt. A nagygyűlést így egy nappal később a Mutu- alité-teremben tartották meg azzal a hátránnyal, hogy a résztvevők nagyrésze helyszűke miatt az utcán rekedt. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára beszédében rámutatott, hogy a francia kommunisták azért rendezték meg ezt a nagygyűlést, mert a XXIII. pártkongresszus határozatai nemcsak a szovjet emberek, hanem az egész világ dolfelentés csapatok gyakorlatilag kikapcsolódtak a háborúból. Az Egyesült Államokban tartózkodó Krag dán miniszterelnök a sajtó képviselői előtt egyetért azzal a hivatalos amerikai állásponttal, amely szerint „a kommunisták válaszának hiánya miatt nem voltak sikeresek eddig a tárgyalások megindítására irányuló amerikai erőfeszítések”. Dánia álláspontja az, hogy a vietnami béketárgyalásokon a DNFF képviselőinek is részt kell venniök. A dán miniszterelnök közölte, eddigi washingtoni tárgyalásai j alapján azt a következtetést! vonta le, hogy amerikai részről immár nem ellenzik j mereven a DNFF részvételét a vietnami béketárgya- lásokosn. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban szombaton megkezdődött a június I2-én megválasztandó új parlamentbe küldendő képviselők jelölése. A Szovjetunió területén 1517 választási körzetet alakítottak. Ez hetvennéggyel több, mint az 1962 márciusában megtartott választásokon. A most sorra kerülő váe gozóinak érdekeit érintik. A nagygyűlés résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben szolidaritásukról biztosítják a szovjet népet és a Szovjetunió Kommunista Pártját és testvéri üdvözletüket küldik a szovjet embereknek. Bukarest, (MTI): Szombaton reggel Bukarestben, az államtanács palotájában román—jugoszláv közös közleményt írtak alá Tito elnök ötnapos romániai hivatalos látogatásának befejeztével. A közleményt Nicolae Ceausescu, az RKP Központi Bizottságának főtitkára és Chivu Stoica, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsáBrezsnyev— Zuajen találkozó Moszkva, (TASZSZ): Zuajen szíriai miniszter- elnök szombaton, Lenin- grádba történt elutazása előtt, az SZKP Központi Bizottságában találkozott Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. A baráti megbeszélésről kiadott hivatalos közlemény szerint Zuajen kifejtette: pártja feladatául tűzte ki azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyeknek! alapján Szíria a szocializmus útján fejlődhet. Brezsnyev Szíria népének és vezetőinek sikereket kívánt az imperializmus és a reakció cselszövései ellen irányuló harcukban, új életük megteremtésében. lasztás nyomán megnövekszik a nép képviselete a nemzetiségi tanácsban. Minden szövetséges köztársaság területén élő választók számától függetlenül az eddigi 25—25 helyett 32—32 képviselőt küld a legfelső tanács házába. Szombaton Moszkvában és más városokban már megtartották a választási gyűléseket is. A moszkvai fésűskombinát kollektívája Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, a dohánygyáriak Nyikolaj Podgornijt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét, az elektromechanikai gyár dolgozói Alekszej Koszigint, a minisztertanács elnökét jelölték a parlamentbe. A leningrádiak választási gyűlésükön Mihail Szuszlo- vot és Alekszandr Selepint, az SZKP Politikai Bizottsága tagjait, a Központi Bizottság titkárait jelölték. nak elnöke, valamint Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság elnöke, a JKSZ főtitkára írta alá. Szombaton délelőtt — magyar idő szerint — 9,30 órakor Tito elnök és felesége, valamint a kíséretükben lévő hivatalos jugoszláv személyiségek különrepülő- gépen hazautaztak Belgrád- ba. A hét második felében Gromiko római látogatásáról szóló tudósítások és kommentárok kerültek a világlapok vezető helyére. Az érdeklődés a Szovjetunió külpolitikai lépésének szól. Megszokta a világ közvéleménye, hogy a szovjet diplomácia lépései mindenképpen nagy jelentőségűek. Egyelőre még nem lehet ismerni a szovjet külügyminiszter római tárgyalásának részleteit, bizonyosra veszik azonban, hogy feltétlenül szóba kerül a vietnami probléma és olasz részről néhány olyan európai kérdést is felvetnek, amelyek körül a különböző nyugati fővárosokban élénk vita folyik. Any- nyi bizonyos, hogy a szovjet külügyminiszter igyekszik olyan irányban érvényesíteni a befolyását, amely megfelel a béke általános érdekeinek, s a különböző társadalmi és gazdasági berendezésű országok közötti kapcsolatok fejlesztésének. A Rómában folyó tanácskozásoknál figyelembe kell venni, hogy az olasz politikában az utóbbi időben láthatóvá vált egy olyan törekvés, amely igyekszik az Egyesült Államoktól némileg függetlenebb külpolitikát biztosítani Olaszország számára. Természetesen az olaszok nem mennek el olyan messze e tekintetben, mint De Gaulle és Franciaország de azért úgy látszik — legalábbis ami Fanfani külügyminiszter elgondolásait illeti — Olaszország is megpróbál önállóbb helyet biztosítani magának a nyugati szövetségi rendszeren belül. Gromiko és Fanfani harmadik napja tartó megbeszélései szombaton befejeződtek. A tárgyalások jelentős aktusaként a két külügyminiszter egyezményt írt alá a szovjet—olasz gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésről. A nyugat-európai politikai központokban változatlanul a legtöbbet vitatott probléma a NATO és Franciaország kapcsolata, pontosabban ennek a kapcsolatnak a felszámolása. Ismeretes, hogy De Gaulle elhatározása igen heves reakciót keltett nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az Atlanti Szövetséghez tartozó más országokban is, elsősorban Nyugat-Németországban. Az amerikaiak megpróbálják a nyugatnémeteket mozgósítani Franciaország ellen, de eddig nem értek el komolyabb eredményt. Couve de Murville francia külügyminiszter a közelmúlt napokban Bonnban folytatott tárgyalásokat, de azt ma már a nyugatnémet lapok is beismerik, hogy nem sikerült semmiféle változást elérni a francia álláspontban. A nyugatnémetek Franciaország kivonulását a NATO-ból arra akarják felhasználni, hogy megtorpedózzák a második világháborúból származó francia jogokat. Így például francia katonaság nyugatnémet területen való állomásozását olyan feltételekhez próbálják kötni, amelyek megfelelnek a nyugatnémet revansköveteléseknek. Persze a bonni kormány revanspolitikája nyugati szövetségeseivel szemben más módon nyilatkozik meg, mint például a szocialista országokkal szemben. A nyugatnémetek ezúttal felvetették, hogy a francia csapatok ál- lomásozása nyugatnémet területeken, új megállapodást tesz szükségessé, ha De Gaulle ragaszkodik a NATO-ból való kivonuláshoz. Ennek a kikötésnek az a lényege, hogy Bonn megpróbálja úgy beállítani a dolgot, mintha francia csapatok nyugat-németországi tartózkodása a NATO alapján jött volna létre. Ez nem felel meg az igazságnak. A francia csapatok nyugatnémetországi tartózkodása a hitleri háború elvesztésének a következménye és csak később illesztették be a NATO keretei közé. Ezen a taktikán természetesen a franciák is átláttak és Couve de Murville úgy távozott Bonnból, hogy még csak előzetes döntést sem hoztak. Mindössze arra szorítkoztak, hogy kölcsönösen lerögzítették az álláspontokat. A nyugatnémet taktikázásnak még egy célja volt. Igyekeztek a francia belpolitikában nehéz helyzetet teremteni a Pompidou-kor- mány számára. Nyilvánvaló, hogy az Atlanti-barát ellenzék és Bonn politikáját eleve ösz- szehangolták. A francia parlamentben ugyanis néhány Atlanti-barát (ami a gyakorlatban Amerika-barátságot jelent) képviselő bizalmatlan- sági indítványt tett a Pom- pidou-kormány ellen, mégpedig a NATO-val szemben követett politika miatt. A bizalmatlansági indítványt a parlament elvetette. Az elutasításhoz olyan pártok is csatlakoztak, amelyek egyébként számos kérdésben nem értenek egyet De Gaulle politikájával. így aztán a bizalmatlansági indítványból végül is a francia kormány látványos győzelme lett. Élénk figyelmet keltett e héten a világsajtóban az osztrák koalíció bukása, amely egy több mint húsz évig tartó kormányzati rendszer végére tett pontot. A második Osztrák Köztársaság történetiében első ízben alakult egypárti kormány, annak a választási győzelemnek az alapján, amelyet a márciusi választásokon ért el a néppárt. Ismeretes, hogy a választásokon a néppárt megszerezte az abszolút többséget, ami lehetővé tette számára, hogy felszámolja a koalíciót. Nem lehet azt állítani, hogy a néppárt egész vezetősége egybehangzóan követelte volna a koalíció felszámolását, így például maga Klaus kancellár több ízben úgy nyilatkozott, hogy szeretné fenntartani az együttműködést a szocialistákkal. Ehhez azonban a néppárt nem biztosított megfelelő feltételeket és csak olyan módon lett volna hajlandó megtűrni a szocialistákat a kormányban, hogy azok egyszerűen statisztálnak a néppárti program végrehajtásához. Kétségtelen, hogy a szocialista párt vezetői között is voltak egynéhányan, akik szerették volna biztosítani a koalíciós együttműködést, még a legmesszebbmenő engedékenység árán is. Az egy hónapig tartó tárgyalásokat tulajdonképpen ebben a szellemben vezették. Kiderült azonban, hogy a szocialista párttagság nem akarja elfogadni ezt a lealázó és politikailag mindenképpen kockázatos helyzetet. A múlt hét végén összeült szocialista párti kongresszus végül is az ellenzékbe vonulása mellett döntött, annak ellenére, hogy a párt vezetői közül többen, így Pittermann és Kreisky erősen exponálták magukat a koalíció fenntartása mellett. Az ellenzékbe vonulás mindenesetre biztosítja a szocialista párt számára az osztrák közvélemény bizalmának visszaszerzéséhez a lehetőséget, persze ezt a lehetőséget harcos módon kell majd kihasználni. Paál Ferene Választások a SzawJetaiiiófeaKi Ä párizsi dolgozók nagygyűlése Komán—jugoszláv közleményt írtuk a§á élíí&ÚX> (Bűnügyi regény) Fordította. Szilágyi Szabolcs Tadeusr Kostecki: 12. — Legjobb lenne felszedni az egész deszkázatot — javasolta Zaczek — és akkor... — Felszedni a deszkákat? — a mosoly, amivel az építész ezeket a szavakat nyugtázta, nem titkolt, lenéző hangsúlyt kapott. — Ez túlzás lenne. Nem kell mindjárt az egész házat szétrombolnunk, hogy egyet, s mást ellenőrizzünk. — Meggörnyedve járkált a szobában, szemét nem vette le a padlóról. Időnként megállt, még mélyebbre hajolt és ujjai hegyét óvatosan végigvezette a tölgyfa keskeny szögletein. Egy kis vizet locsolt szét, aztán figyelte a felszívódását. Mindenütt egyenletesen tűnt el a víz. Végül megrázta a fejét. — Semmiféle változás nem történt, amióta lerakták a padlót. — Biztos ebben mérnök úr — Zaczek kérdése kihi- vóan hangzott. Nehezen győzte le a keserű csalódás érzését. Oly sokat remélt ezektől a felderítésektől és fabatkát sem ér az egész. — Teljesen biztos. — To~ meczek meg volt győződve, hogy ez az egész hecc nem hoz semmi eredményt a tetemes számlán kívül, amit a szakértők kétségtelenül kiállítanak. Igaza volt. — Tehát — vetette oda — nyoma sincs a rejtett bejáratnak a szobában. — Még a nem rejtettnek sincs — tette hozzá halkan Sobecki. Feje elnehezedett, minha a koponyája alá ólmot öntöttek volna, ösztönös mozdulattal a tarkója tövéhez nyúlt; háborús emléket őrzött itt: széles és mély sebhelyet. Még most, ennyi ember jelenlétében sem hagyta el a gyötrő érzés, hogy szúrós tekintet szegeződik a tarkójára. Lopva körülnézett: persze semmi, a falakon kívül. Mint mindig. De ez a nemlétező tekintet valami képzeletbeli személyé... Nem a legkellemesebb. Talán az őrület kezdete ez? VIII. Korántsem lepte meg Sobecki, hogy parancsnoka hivatta. Mégis különös, hogy ilyen sokáig várt vele. Szokását, hogy ujját minden ügy pulzusán tartja, általánosan ismerték. De ebben az esetben szó sem lehetett „pulzus”-ról. — Holtpontra jutottunk — jelentette — és csak az ördög tudja talán, hogyan jutunk tovább. Az ezredes figyelmesen nézett rá — Jól néz ki, százados... — Tudom — szakította félbe élesen, nehezen fékezve ingerültségét. Akivel csak találkozott, mind ugyanazt a nótát fújta: — Rossz bőrben vagy. A közérzet még csak hozzászokik az ilyen küllemhez. Egyszóval — elegem van már ebből. De még ha százszor ilyen rossz színben is vagyok, akkor sem kényszeríthet arra, hogy betegszabadság ürügyén kibúvót keressek az ügy alól. Nem — ismételte — túl kemény diót vettem a fogam közé ahhoz, hogy addig ki ne köpjem, amig össze nem Toppantom a héját.. — Hm... úgy — belenyúlt a dobozba, amit az ezredes odanyújtott elé és elgondolkodva kivett egy cigarettát. Rágyújtott, mozdulatai hihetetlenül lassúak és nehézkesek voltak. Hozzákezdett jelentéséhez. Monoton, közömbös, s valahogy színétől fosztott hangon beszélt Csak a tényekről, minden kommentár és következtetés nélkül. Még idejövetele előtt rendszerezte magában az egész jelentést, és figyelmesen ügyelt arra, hogy át ne lépje az előírt határokat. Hiszen köröskörül mindenütt mocsár, ingovány van. Jobb, ha nem rizikózik. Az ezredes csendesen hallgatta, fejmozdulatával hangsúlyozva a jelentés némely részletét. Lehet, hogy épp a kimondatlan gondolatokat helyettesítette ezzel? A cigarettafüst — egyiket a másik után gyújtotta meg — összesűrűsödött az arca előtt, s csak nem átláthatatlan függönyt képezett. Csak szemüvegének lencséi villogtak ködös, szinte matt fénnyel. — Igen — ujjaival az íróasztal lapján dobolt, amikor Sobecki végre elhallgatott — az ügy, mondhatnám, nem mindennapi és egyáltalán nem tipikus. — Szerencsére nem — mondta Sobecki. Nem volt képes kitartani óvatossága védősáncai mögött és kitört: — ha több ilyen eset volna, nem maradna más, mint azonnal bevonulni kezelésre a bolondok házába. Beteg — kommentálta gondolatban az ezredes. A közös munka annyi éven át soha sem vette észre, hogy Sobecki elveszti önuralmát. De most.. Persze elegendő ránézni. Az is biztos azonban, hogy a nyomozást nem engedi ki a kezéből, ha ereje fogytán van is. Mindenfajta ráhatás eleve sikertelen vele szemben. Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy erre pazarolja az időt. Pontról pontra elemezte a kapott jelentést, s arra a következtetésre jutott hogy már mindent megtettek, amit meg kellett tenni, a nyomozás mégis olyan állapotban van, mint az elején. Végrehajtott gyilkosság olyan körülmények között, amelyek teljesen kizárják a végrehajtás lehetőségét? Abszurdum. De valami értelmes megoldásnak lennie kell. Legfeljebb még nem ismerjük. Ez csupán idő kérdése. Lehet, hogy meglepetésszerűen kiugrik, mint a bazári rugóskrampusz a dobozból. Hányszor fordult már elő, hogy első szem- pillantásra az ügy teljesen reménytelennek tűnt... Még- egyszer átgondolta az egész anyagot. No igen — egy mondatot vastag vonallal húzott alá a futtában odavetett feljegyzésekben — volt egy kis hézag. — Tehát ez a Rolski ez idő szerint elérhetetlen? — kérdezte. Elérhetetlen — állította egykedvűen a százados. — Nincs valamilyen gondolata az eltűnésével kapcsolatban? (Folytatjuk)
