Kelet-Magyarország, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

Megjegyzést Előjogok nélkül Még nem volt negyven­éves. amikor a szülőközségé­ben tanácselnöknek válasz­tották. De néhány évi szol­gálat után, 1957-ben levál­tották. A hivatalban meg­pofozott egy tsz-tagot, volt kisparasztot. Leváltása után — eredeti szakmájában — vezető lett a szövetkezet gépműhelyében. Folytatta önkényeskedését. Többször kizavarta a műhely dolgo­zóit ittas állapotban. A gép­műhelyben sem maradha­tott tovább. Azóta „meg- bántottságára” hivatkozva, elzárkózik minden társadal­mi tevékenységtől. Taggyű­lésekre ritkán jár, ott is érdektelenül hallgat. Igaz­ságtalannak tartja, ami ve­le történt. Egy-két párton- kívüli miatt... Az eseten érdemes elgon­dolkodni. Vajon csak en­nek az embernek vannak ilyen „sérelmei"? Ha így lenne, akkor is szólni kell róla. Tanácsvezetőnek lenni — nem lebecsülendő. Különö­sen nem, ha a pozícióhoz még valami párosul; hiva­tástudat Államhatalmunk helyi szerveiben a nép bizalma van, mert látja helyes in­tézkedéseit, alkotó tevé­kenységét. Vezetőihez nap­nap után sok dolgozó for­dul ügyes-bajos dolgainak intézése érdekében. A mind jobban erősödő, kölcsönö­sen meghitt bizalom elját­szását senkisem engedheti meg magának. Szerencsére mind kevesebb az ilyen, vagy ehhez hasonló jelen­ség, de annál több példa bizonyítja: a lakosság sze­reti, megbecsüli választott vezetőit és segíti a köz ér­dekében való elképzelések, javaslatok valóra váltásá­ban. Köztudott hogy pártfunk­ción kívül, a pártonkíyüli- ek is bármilyen vezető posz­tot betölthetne^. Egyedül döntő követelmény: ráter­mettség, képesség, őszinte­ség, népi demokratikus rend­szerünk iránti hűség. Sok példát lehetne felsorolni, melyek szerint pártonkívüli tanácsi vezetők, agronómu- sok, gyárigazgatók, mérnö­kök, tudósok, művészek dol­goznak helyükön becsülete­sen, eredményesen. Szükség van erre az ör­vendetesen bontakozó jó légkörre? Ki tagadhatja! Esetleg a szűk látókörűség, a n^gy feladat mellett a „saját” kis hatalom féltése. A szocializmus szolgálatá­hoz, a kommunizmus építé­séhez azonban összességében szilárd, kiegyensúlyozott életre van szükség. Csakis az találhatja kedvesnek, megbecsültnek, jóízűnek mindazokat a javakat, me­lyeknek előteremtésében maga is jól közreműködik. Ellenkezőleg sem kellően megbecsülni, sem élvezni nem tudhatja keserű mel­lékíz pélkül. S ami szintén nagyon fon­tos: a fokozottabb bizalom, a pártonkívüliekkel szem­beni magatartás egyáltalán nem sikkasztja el a párt vezető szerepét, tekintélyét. Szava, útmutatása jelen van a mindennapi életben, az ország figyel rá. A biza­lom annak arányában nő, milyen következetesen kere­si, kutatja az ország bol­dogulásának lehetőségeit, és állhatatos szenvedéllyel munkálkodik azok valóra váltásán. Ennek a politikának mi­nőségét a legmegbízhatóbb ellenőr, maga az élet iga­zolja. Faluban, városban egyaránt gyakran hallható: óriási a fejlődés a felsza­badulás óta, de legfőképp 1957-től. Ha pedig értelem­ben, nagyobb anyagi és szellemi gyarapodás tekinte­tében ez a politika jobb, önhatalmúlag senki sem folytathat mást. Még akkor &em, ha az a „másik" egy­szerűbbnek tűnt, sablonsze­rűségét jobban megszokta, mert kevesebb törődéssel járt, mellőzte a kellő rugal­masságot. De aki nem jó tanácsve- zetőnek, mert bizonyos ko­rábbi hatás alatt — félre­téve minden tanulságot —, még mindig maga akar he­lyi politikát, törvényeket csinálni akár pofon árán is, az egyéb helyen sem lehet jó vezető. Semmilyen posz­ton nem engedhetők meg az önfejű túlkapások, fe­nyegetések, Mind a pártnak, mind az államnak egyformán kedves minden szorgalmas dolgo­zó. Ennélfogva a párttag­gyűlések adott esetekben hozhatnak olyan döntéseket, hogy a megtévedtnek bizo­nyos időt, lehetőséget ad­nak a helyes út, a párttag­sághoz méltó magatartás megtalálására. S a kommu­nista éppen azáltal lehet az átlagosnál „nagyobb”, hogy emberi hibáin szilár­dan úrrá tud lenni, le tud­ja küzdeni kifogásolható fo­gyatékosságait — éppen .j párt, a közjó érdekében. Eh­hez nem személyes sértő* döttség, makacs elzárkózás, mértéktelen italozásban va­ló „igazságkeresés" vezet. Ellenkezőleg: szüntelen ta.- nulgsra, önképzésre, az élei Sűrűjében való részvételre, és nem utolsósorban az ön­bírálat kifejlesztésére van szükség. Aki a jelen idő diktálta normákat nem ismeri el, ne csodálkozzék, ha kitelik számára a próbavetés ideje. Asztalos Bálint Magasodik a Nyírcg yházi Tanárképző Főiskola úi épületsora. Hammel felv. FelüMáró ifiben A nyíregyházi köz1 ekedé® korszerűsítésének jelenleg legtöbbet vitatott témája, hogyan oldható meg a kis­vasút belterületi szakaszá­nak kitelepítése után Sóstó­fürdő közlekedése. A vélemények ütköző­pontja: lesz-e felüljáró Sós­tón a záhonyi vasútvonal és a Sóstófürdőre vezető közút kereszteződésénél. De a köz­lekedés korszerűsítése, a je­lenlegi építkezések — ame­lyek évtizedekre meghatá­rozzák a város közlekedésé­nek fejlődését — azt kí­vánják, legyen, s ne akár­mikor. hanem már most, a vasútviilamosítás során épít­se azt meg a KPM! Indokolja ezt az, nogy a vasútviilamosítás után üze­melő kettős vágányon jelen­tősen megnövekszik a for­galom, nem is beszélve a sóstói átrakóról, annak for­galmáról. Ugyanakkor a kis­vasút kitelepítésével jelent­kező — továbbá Sóstó fejlő­désével egyre bővülő — sós­tói, Sóstófürdői forgalmat közúton, autóbuszokkal kell lebonyolítani. A körjára­tokhoz pedig már nem le­het elég a jelenlegi egy­szintes kereszteződés. Fontolóra lehetne venni, hogy a mindenképpen sztjk- ségés kétszintes út-, vasút­kereszteződés érdekében ér­demes volna lemondani a már megtervezett gyalogos aluljáróról, hiszen közúton is közvetlenül elérhető fen­ne a kisvasút végállomása. Ugyanakkor a gyalogos alul­járó, az autóbuszáliomás, továbbá forduló valamint az itteni útépítési költségek átcsoportosításával elő le­hetne teremteni a közúti felüljáró építési költségei­nek jelentős részét. Ezzel megoldanák a város és a közkedvelt üdülőhely zavar­talan közúti kapcsolatát. (marik) A IX. pártkongresszus tiszteletére Terven felni 3 midiit ad a Kemecsei Miami Gazdaság deköíik a gázt az Északi Alközpontba Télen már a távfűtés is üzemel A Kemecsei Állami Gaz­daság dolgozói termelési tanácskozásukon határoztak úgy, hogy csatlakoznak a IX. pártkongresszus tiszte­letére kezdeményezett mpn- kaver^enyhez. Év végéig a gyümölcstermelésben, nö­vénytermesztésben, állatte­nyésztésben hozamnövelés­sel, költségmegtakarítással és jobb értékesítéssel 2 millió ÖQ5 ezer forint meg­takarítást, illetve jövede­lemtöbbletet érnek el. A gazdaság dolgozói öt százalékos költségmegtakarí­tás mellett 4780 mázsa al­mával exportálnék! többöt az eredetileg tervezettnél. A növénytermesztésben jelentős vállalás, hogy a tervezett 70 mázsa holdan­ként! burgonyaátlagot 75 mázsára, a tervezett takar­mányrépa termésátlagát 300 mázsáról 360 mázsára, a mázsás holdanként» dortf ny termésátlagot 8 mázsás át­lagban határozták meg. Az áüaftenyésztésben, a tehe­nészetben 3 tized százalék­kal növelik a zsírátlagot, Itatásos borjúnevelesnél, nö- vendékmm'ha-nevelésnél ta­karmányozási hónaponként 0,5, illetve 1 kilogrammos súlynövekedést érnek el a terven felül. A központi üzemágak munkavállalása mellett ki­emelkedő, hogy a nyírbog- dányi növénytermesztési üzemág 55 holdas líjcerná- ján a tervezett 100 kilo­grammos holdanként» mag- fogás helyett 13Q kilogram­mot takarítanak be. Ebből 16,5 mázsás többlettermés adódik. A tiembrádi nö­vénytermelési üzemág dol­gozói két mázsával növelik a gülbababurgonya ter­mésátlagát, kukoricából pe­dig 6Q4 mázsával termelnek többet a tervezettnél. Egy fiónappal ezelőtt ír­tunk arról: a város» föld­gázvezeték építését megle­hetősen megnehezíti, hogy a csőhálózatot lakott terüle­ten kell megépíteni. A beru­házó, a kivitelezők és a ve­zeték építését végző CSŐ­SZER Vállalat, valamint az üzemeltető Tiszántúli Föld­gázszolgáltató Vállalat kö­zös erőfeszítését elősegítő tárgyalások eredményekép­pen ezek az akadályok már elhárultak. A Vasgyár utcában már kivágták az építkezés útjá­ban lévő nyárfasort, s a ve­zeték teljes hosszában elvé­gezték a nyomáspróbát. A Mező utcában olyan műsza­ki megoldásokat alkalmaz­tak, ami szintén lehetővé te­A gázvezeték építésével párhuzamosan halad a táv­fűtés csővezetékeinek lefek­tetése. A mintegy húsz al­vállalkozó jól összehangolt munkájának eredményeként a korábban csak jövőre tervezett üzembe helye­zés még ebben az évben megtörténik. A vezeték megépítését rrfár mintegy kilencven százalék­ban elvégezték a CSŐSZER dolgozói, s jelenleg már a TITÁSZ hőközpontjában is folyik a szerelési munka. Legnagyobb probléma, hogy a külkereskedelem csak jövőre tudja biztosíta­ni az üzemeléshez szükslges import műszereket és be­rendezéseket. Ezen úgy segí­ARCOK, EMBEREK „Kétszeres cseléd voltam . . /' Báránybundás kucsma, bőrbekecs, bársonynadrág, gumicsizma. Megviselt ráncos arc. Zsurkon él, Kiss István a neve. Hetvenöt éves. Semmi dolga nem volna már a közösben. öt éve kapja a nyugdíjat, hozzá háztáji földet, szíves segítést ebböl-abból, amit a jónevű szövetkezet nyújtani tud. Mert a zsurki ám jónevű szövetkezet: hetvenegy fo­rintot ért a tavalyi munka után is minden egysége. Kiss Istvánnak száztíz ypft- Mert ő nem az az ember, aki megül a maga kényel­mében. Amennyire csak Vissza tud emlékezni, min­dig fűtőnek tudta magát. Igaz, nem úgy, mint mai nyelven mondani szokás, va­lami jó masinánál, hanem csak amolyan tüzes „ördög” mellett, amilyenek a csép­lőgépét hajtották régen. Azért fűtősség volt az. Földbirtokos úré a gép, meg maga is. Aztán évek hosszú során annyi szalmát dugott azokba a gépekbe, hogy nem férne meg a falu helyén. Csak a negyvenes években került mai falujá­ba, szeszgyári fűtőnek. Ad­dig k'eresztüí-kasuf járta a fél országot. Mindamellett írást, amely fűtői mestersé­gét igazolná, sosem kapott. Gyaki-an említi: kétszeres cseléd volt. Az úré, meg a tüzes „ördögöké.” De csak a gépet tudta szívből sze­retni. Most egyenesen sér­tésnek venné, ha másra bíznák a tsz-ben a gépmű­hely téli fűtését. Mert ami­lyen gépek ott megfordul­nak, azt látnia kell Kiss Istvánnak. Nagy műhelye van a tsz- jiek. Nem yolt olyan régen egy uradalomnak sem. Tes­tes kályha áll benne, s téli hidegben Pjsta bácsi „eteti.” Ne fázzanak a szerelők. Ke­ze alatt borsónyi szén, gyu­faszálnyi fa nem vész kár­ba. Igaz, hozzáértéssel, gon­dosan végzi munkáját. Soha nem tanult meg szerelni. Nem Volt rá se ideje, se kötelezett oktató­ja. A gépész meg amúgy is mindig ferde szemmel né­zett rá. Fűtőnek maradt. Az idei tél végén a sze­relők hosszú csővel pótol­ták ki a kályha füstjáratát. A közfalon át a szomszédos szintié vezették, ahonnan egészen a túlsó óldalon dug­ták ki a végét a palatetőn, fi színben ládába burgo­nyát raktak a fiatalok, hadd kerüljön már csirával a földbe. Az elnök pedig szólt Pista bácsinak: egyenletes meleggel fűtsön. Jólesett a bizalom. Mégis ér valamit a régi fűtőtudása. Ezután még éjjelre is ottmaradt a műhelyben, a nagy kályha mellett. A színből kiültették a burgonyát. A szerelők is úgy vélik: a következő télig elmaradhat a műhely fűtése. Kiss István pedig várja, mikor szólítja újra az el­nök: „Pista bácsi, lenne a maga számára más mun­ka. .. A major őrzése. Mint tavaly is...” Csak az egészsége ne hagyja el. Se őt, se az asz- szonyt. Mert olyan jó néha kis ajándékot venni az uno­káknak ... (ab.) szí a folyamatos munkát. A fogadóállomástól az Északi Alközpontig ve­zető mintegy 7—8 kilo­méteres fővezeték nagy része már el is készült és mintegy 50—60 százalék­ban a nyomáspróbákat is elvégezték. A Romániából jövő fővezetéktől a fogadó- állomásig a nagyobb nyomá­sú gázvezeték építését is határidő előtt elvégzi az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt. A CSŐSZER dolgozói már megkezdték az Északi Al­központ területén is a gáz­vezeték megépítését, mely­nek átadását júliusra terve­zik. A továbbiakban itt már csak a bekötések maradnak hátra, mert a lakásokban az építkezés alkalmával befe­jezték a belső szereléseket.' A munka előrehaladottsága lehetővé tesz» majd, hogy a Déli Alközpont néhány la­kásába is eljusson a föld-i gáz. i tenek, hogy a vitatott sza­kaszokon ideiglenesen épí­tik rm|i a vezetékeket. A szükséges műszereket hazai­akkal helyettesítik a terve­zett berendezések megérke­zéséig. Az építők a nehézségek el­lenére vállalták, hogy közös összefogással a gáz és a távfűtés ve­zetékeit úgy építik meg, hogy a bekötött laká­sokban már a télen za­vartalan legyen a fűtés és a gázszolgáltatás, s végre megoldódjon az Északi Alközpont lakóinak évek óta vajúdó problémája. T. A. 1966. április 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom