Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Magas szintit pártkiilriettségek érkeztek Moszkvába Széles körű sztrélkmazgaiem Dél-Vietnamban Erhard nyilatkozata jet párt elnökségi tagjai és a Központi Bizottság titká­rai fogadják. Pénteken délelőtt a nagy Kreml-palota György-ter- mében megkezdődött a kongresszusi küldöttek jegyzékbe foglalása, megbí­zóleveleinek átvétele és a kongresszusi okmányok ki­adása. A pénteki nap folya­mán jelent meg a bizottság előtt a kilencven esztendős Fjodor Petrov, aki hetven éve tagja a pártnak. Ugyan­csak pénteken foglaltatta magát jegyzékbe Gromiko szovjet külügyminiszter is, aki egyébként tagja az SZKP Központi Bizottságá­nak. Koszigin Finnországba látogat Moszkva, (TASZSZ): A szovjet és finn kor­mány megegyezése értelmé­ben Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke júniusban Finnországba látogat. Mint ismeretes, 1965. de­cemberében moszkvai láto­gatása alatt Urho Kekkonen finn köztársaság! elnök meghívta Alekszej Koszi­gint, számára alkalmas idő­pontban tegjfm hivatalos látogatást Finnországban. A meghívást a szovjet kor­mányfő köszönettel elfogad­ta. Az országgyűlés külügyi bizottsága Szirmai István elnökletével pénteken t\ st tartott a Parlament Gobe­lin-termében. Az ülésen részt vett Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke és dr. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke. Szir­mai István bejelentette, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság népi ka­marája külügyi bizottságá­nak elnökétől levelet ka­pott, amelyhez csatolta az NDK kormányának az európai államok kormányai­hoz intézett felhívását az Prága, (MTI): A szombati csehszlovák lapok bő kivonatokban is­mertetik Jozef Lenárt mi­niszterelnöknek a CSKP Központi Bizottsága már­cius 22—23-i ülésén tartott előadói referátumát a nem­zeti bizottságok szerepéről és feladatairól. A miniszterelnök beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a XIII. pártkongresszus előké­születei során nagy figyel­met fordítanak a nemzeti bizottságokra, amelyek Csehszlovákiában a taná­csok szerepét töltik be. A referátum részletesen Párizs, (MTI): Párizsban csütörtökön délután közzétették De Gaulle francia elnök és Johnson amerikai elnök március 7-i levélváltását. Mim ismeretes, Johnson le­velet néhány órával ko­rábban az AP amerikai hír- ügynökség bonni irodája egy meg nem nevezett for­rásra hivatkozva — amely­nek rendelkezésére állt a levél szövege — már nyil­vánosságra hozta, s ennek alapján a sajtó ismertette. De Gaulle kézzel írott levele bevezetőben leszöge­zi; Franciaország a NATO jelenlegi szerződésének 1969-ben esedékes lejárta után is tagja kíván marad­ni a szövetségnek. Azonban az 1949 óta végbement és ma is folyamatban lévő vál­tozások nem indokolják többé a szövetség megköté­se után foganatosított mul­tilaterális és amerikai— francia kétoldalú egyezmé­nyeket. európai biztonság biztosítá­sára vonatkozólag. A bi­zottság a felhívást megtár­gyalta, s határozatban rög­zítette, hogy támogatja az NDK kormányának törek­véseit, amelyek Európa biz­tonságának, a béke megőr­zésének ügyét szolgálják. A határozatról a külügyi bi­zottság elnöke válaszleve­lében értesíti az NDK népi kamarája külüjj'i bizottsá­gának elnökét. Foglalkozott a bizottsága Magyarok Világszövetségé­nek munkáiéval, eredmé­nyeivel és feladataival is. elemezte a nemzeti bizott­ságok megalakulásának tör­ténelmi előzményeit, foglal­kozott szerepükkel a szoci­alizmus fejlődésének jelen­legi időszakában, majd vá­zolta az előttük álló felada­tokat. Lenárt miniszterelnök be­számolója, majd az azt kö­vető széles körű vita után a Központi Bizottság egy­hangúlag elfQgadott határo­zatot hozott, amelynek ér­telmében a nemzeti bizott­ságok szerepével és felada­taival foglalkozó KB hatá­rozatot a párt májusban összeülő XIII. kongresszu­sa elé terjesztik*. (MTI) „Ezért Franciaországnak az a célja, hogy területén visszanyerje szuverenitásá­nak teljes gyakorlását, amelyet jelenleg sért a szö­vetséges katonai egységek állandó jelenléte, és a fran­cia légitér igénybevétele.” Franciaország szándéka, hogy beszünteti részvételét az „integrált” parancsnok­ságokban és erőit többé nem bocsátja a jövőben a NATO rendelkezésére. De Gaulle levele végül közli, hogy mindezekben a kérdésekben a francia kor­mány hivatalosan is fel fogja venni az érintkezést az amerikai kormánnyal, de „őszinte baráti szellem­ben” előre tájékoztatni kí­vánta Johnson elnököt. Mint ismeretes, az ameri­kai kormányfő négy órán belül válaszolt De Gaulle üzenetére és gyakorlatilag elutasította azt, hozzáfűzve, hogy erről a kérdésről még tárgyalásokat kell folytatnia NATO szövetségeseivel. Moszkva, (MTI): A Moszkvába érkezett el­ső külföldi pártküldöttsé­gek magas szintjükkel tűn­nek ki, ami még nagyobb jelentőséget ad az SZKP jövő héten megnyíló XXIII. kongresszusának, egyben le­hetőséget ad arra, hogy a küldöttségek vezetői érde­mi megbeszéléseket folytas­sanak egymással. Csütörtöki jelentések sze­rint már hét pártküldött­ség tartózkodik a szovjet fővárosban, ha eltekintünk Jesus Far iától, a Vene­zuelai KP főtitkárától és kíséretétől. A mongol kül­döttséget Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Saigon: A dél-vietnami szabadságharcosok péntekre virradó éjszaka megtámad­ták a kormánycsapatok egyik őrállását Saigon kül­városában, kjizel a főváros egyik repülőteréhez. A kor­mánycsapatok veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami kormány­csapatok szóvivője pénte­ken közölte, hogy Thanh Tri közelében, a Mekong deltájában a kormánycsa­patok 238 személyt öltek meg. A kormány szóvivője azt állította, hogy az áldo­zatok partizánok voltak — a 238 halottnál azonban mindössze 32 fegyvert ta­láltak. New York-i jelentés sze­rint három fiatal amerikai pacifista csütörtökön a vietnami háború elleni til­takozásként megsemmisítet­te katonakönyvét. Da Nang-ban és Hue-ban továbbra is tart a szerdán megindult politikai sztrájk. A megmozdulások kiterjed­tek Dél-Vietnam egész észa­ki részére, a főleg buddhis­ták által lakott úgynevezett Közép-Vietnam területére. A Ky tábornok juntája ellen kibontakozott, két he­te tartó politikai mozgalom arra késztette a dél-vietna­mi miniszterelnököt, hogy — az amerikai vezetőkkel tartott honolului tanácsko­zás szellemében — új al­kotmány kidolgozását és általános választások kiírá­sát helyezze kilátásba. E szándékát pénteken a tar­tományi kormányzók érte­Központi Bizottságának első titkára, az Ausztráliai KP küldöttségét R. Dixon, a párt Központi Bizottságá­nak elnöke, a Ceyloni Kom­munista Párt küldöttségét P. Keuneman, a Központi Bizottság főtitkára, a Ka­nadai KP küldöttségét W. Kashtan, a párt főtitkára, a Dán KP küldöttségét K. Jespersen pártelnök, az Argentin KP küldöttségét V. Codovilla pártelnök ve­zeti. A Moszkvába érkezett brazil pártküldöttség ösz- szetételét és a küldöttség vezetőjének nevét nem kö­zölték. Az SZKP XXIII. kong­resszusára érkező külföldi pártküldöttsógeket a szov­kezletén mondott beszédé­ben ismertette. Megfigyelők szerint a vá­lasztásokra még az év vége előtt sor kerülhet. Hanoi: A VDK külügy­minisztériumának sajtóosz­tálya közzétette „Az Egye­sült Államok háborús bűn­tettei Észak-Vietnamban” cimű dokumentumgyűjte­ményét. A 70 oldalas okmány megcáfolhatatlan módon bi­zonyítja azoknak a bűntet­teknek a sorozatát, amelye­ket az amerikai imperi­alisták követtek el Észak- Vietnamban líítta. augusztus 5-e óta. Bonn (MTI): Erhard kancellár pén­teken a bonni parlament­ben bejelentette, hogy kor­mánya széles körű diplomá­ciai akciót indított, jegy­zékeket intézett számos kormányhoz, köztük azok­hoz a kelet-európai kor­mányokhoz is, amelyekkel nem tart fenn diplomá­ciai kapcsolatokat, és e jegyzékben javaslatokat terjesztett elő „a leszerelés és a béke biztosítása érde­kében.” Erhard többi között hangsúlyozta: az NSZK „ki­békülést hozó megoldások­ra' akar jutni a kelet-euró­pai szomszédokkal”. Ám ugyanakkor megismételte azt a korábbi bonni ál­láspontot, hogy a „határ­kérdést csak az egész Né­metországgal kötendő bé­_________________________________» keszerződésben lehet ren­dezni „és mindaddig” Né­metország az 1937-es hatá­rok között áll fenn. „Cseh­szlovákiával szemben a kormány nem támaszt te­rületi követeléseket — mondotta Erhard —, a müncheni egyezménynek már nincs területi jelentősége.” Diplomáciai megfigyelők Erhard beszéde után álta­lában azt hangoztatták: Er­hard mostani nyilatkozatá­ban kétségkívül lágyabb húrokat penget, mint pél­dául legutóbb a CDU-kong- resszuson mondott beszédé­ben. Úgy látszik, a bonni kormány is kezdi felismer­ni, hogy a jelenlegi euró­pai fejlődés következtében egyre inkább elszigetelődik, s ezt a tényt a nyugatné­met lakosság előtt sem lep­lezhetné tovább. BÜÖAPEST: A Magyar Népköztársaság és az Izlandi Köztársaság kormánya kölcsönös m "g- e'yezés alapján eh: i irozta, hogy a diplomáciai kapcso­latokat nagykövet : ;i szint­re emeli. MOSZKVA: Moszkvában az í 005. évi forradalomról elnevezett gyárban, valamint a moszk­vai szőrmeárugyárban ün­nepi est keretében emlé­keztek meg Magya ország felszabadulásának 21. évfor­dulójáról Ezekkel a moszkvai magyar nagykö­vetség képviselőinek jelen­létében megrendezett ün­nepi estekkel megkezdő­dött a Szovjetunióban az április 4-i megemlékezések sorozata. PÁRIZS: Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök pénte­ken repülőgépen kétnapos látogatásra a francia fővá­rosba érkezett. Az indiai kormányfőt De Gaulle el­nök fogadta, a politikai tár­gyalások lezárása után pe­dig ebédet ad vendége tiszte'etére. Később Indira Gandhi asszony Pompidou miniszterelnökkel is talál­kozik. DJAKARTA: Az Antara hírügynökség jelentése szerint az indo­néz kormány elhatározta az Üj Kína hírügynökség djakartai irodájának bezá­ratását. A kínai hírügynök­séget felszólították, hogy szüntesse be Indonéziában közleményei terjesztését. MOSZKVA: Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint Lord Chalfont, a leszerelés kérdéseinek brit külügyi fil- lamminisztere, aki hivata­los látogatáson Moszkvában tartózkodik, pénteken a délelőtti órákban megkezd­te tanácskozásait Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszterrel. BERLIN: A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Bíró­sága pénteken hirdetett íté­leteit dr. Horst Fischer, a volt auschwitzi náci koncent­rációs tábor SS főorvoshe­lyettese bűnperében. A bí­róság Fischert hetveneZér- szeres gyilkosság elkövetése miatt halálra ítélte. Jozeí Lenárt referátuma a CSKP ülésén De Gaulle levele Johnson hoz URBAN ERNŐ­(Kisregény) 17. Nem is állta meg Kati, hogy meg ne kérdezze: — Hát a fogadalom? Mi van a fogadalommal? — Lejárt. — Igazán? — Dolgom akadt. Fontos, — hunyorított az öreg. — Lánynézőbe megyek. Kati vállat vont: — Felőlem. összekapkodta a holmi­ját, s ha nyomatékkai mondják neki, akkor se hitte volna el, hogy róla beszélt, őt akarja szemmel tartani az öreg. A bejelentés azonban mégis csak furdalta. — Es ... meddig tart? Sokáig? — kérdezte, de már útközben, a végállo­más felé menet. — Micsoda? — A dolga. Az öreg Bársony behúz­ta a nyakát és tovább ra- vaszkodott. — Az attól függ. — Mitől? — A szerencsémtől. Hogy lesz-e? Mert... lányhoz, asszonyhoz szerencse kell. Nekem meg lánnyal van dolgom. Vagyis, hogy... asszonykával. Miért érdekel az ügy? Attól félsz, hogy túl fiatal mostohát találok a nyakadra hozni? — Maga meg a nősülés! — legyintett Kati. — Az autóbusz miatt kérdezem. Hogy együtt jövünk-e ha­za? Én csak hajat rakatok, és már fordulok is. — Fordulj csak. AlZ ebé­det kihagyom, de legkésőbb vacsorára én is itthon le­szek... Mit főzöl? Egyszer már... túrós gombócot is főzhetnél, hallod. — Rendben vaa Ezzel kész, ki is fogytak a szóból. Ó, nem azért, mintha a mondanivalónak is szűké­ben lettek volna! Csakhát... Kati azon rágódott, hogy amilyen rossz órában szü­letett és amilyen fordított szerencséje van őneki, le­hetséges, hogy Laci éppen ma köszön, ma érdeklő­dik a hogyléte iránt, ő pe­dig mivel lesz kénytelen viszonozni a várvavárt éj­jel-nappal sóvárgott közele­dést? Hallgatással. Legfeljebb... bólintássaL Mintha csak futó, vagy muszáj ismerősnek köszön­ne vissza. Az öregúr miatt. Mert- tréfál, örökké tré­fál a tatus, a fancsali fe­születet is megnevettetné, de a tulajdon családját il­letően annál zordonabb. Könnyen forr, akár a kicsi fazék. Egyből fölképelné Lacit — ágaskodva, ki­nyújtott kézzel képelné fel — ha megtudná: mikor és mi okból marakodtak ösz- sze...? Az öreg Bársony pedig: —Eh, izgul, ideges a lel­kem, — gondolta. — Azért olyan bökős a szava. Igazi vadgesztenye tüske. No persze: várják, találkája van, és azt hiszi — útjában leszek. Pedig dehogy. Csak messziről, suttyomban tar­tom szemmel. Hess, tubám, repülj! Hadd lássam, kit választottál madarásznak? Ekkor már a megállóban voltak. Valaha, a gróf idejében poriásházikó volt. Most in­kább fészer, mert utcára szolgáló falát eltávolították, és betonlócákkal bútorozták be. És ki gunnyasztott itt? Ki múlatta az időt porba rajzolással? Cifránál cif­rább K ketűk porba iodo gálásával? Laci. Az autóbusz már félig- formán volt, és menetké­szen reszketett. Laci pedig azt játszotta, hogy... még ezt a tizenharmadik K be­tűt remekbe írom, de ha most se jön „ö”, akkor már sose látom többé. Már gyű­löletre se érdemesít, ámen leszerepeltem nála. Ebben a felemás, hol re­ménykedő, hol meg kor- nyadozó állapotban pillan­totta meg kalauzunkat az öreg Bársony, Persze, hogy nyomban rárikkantott. A természetét hazudtolta volna meg, ha gunnyasztá- sát szó nélkül hagyja. — Mi az, kartárs? — évő- dött vele. — Patak híján a porban horgászunk? De meg se állt, hágott is föl az autóbuszra, mert ki­mi volt számára Laci? Tréfaalany. Peches pasas, aki újból az utcájába tévedt. Annál nagyobb lett az­tán a meglepetése, amidőn már fenn az autóbuszon — egy kofa és a helybeli esperes szomszédságában — azt kellett látnia, hogy Kati faifehér, szédeleg, és már-már az ájuláshoz van közel. — Hát te, lányom? — ijedt meg az öreg. ,— Mi bajod? Rosszul vagy? — A, — tiltakozott Kati. — Csak a lábam. —• Mi van vele? — Fáj. Ráhágtak. Sarok­kal hágtak rá. — Aflenét?! •— méltán nyolta a bajt teljes együtt­érzéssel az öreg. Ha Kati mértéket tart, ha füllenté­sére hallgatással tesz pe­csétet, később, a jegyválr tásnál se keveredett volna gyanúba. De Kati — mint minden másban — a kíváncsiság­ban is Éva lánya volt Hallgatás helyett valaho­va a kocsi e’eje felé in­tett, és szaggatottan, a ne­kirugaszkodó autóbusz bak­ugrásaival hadakozva kér­dezte: — I-i-i-ismeri? — Kicsodát? — értetlen­kedett az öreg — Kit ké­ne. hogy ismerjek? Aki a lábodra hágott? — Ugyan. Azt ni, ott előL Azt a kalauzt. — Hogyne ismerném! De mennyire ismerem. Három hete sincs, hogy kibabrál­tam vele. — Mit csinált? Az öreg Bársony elége­detten nevetgélt: — Amit az ilyen bekép­zelt ficsúrokkal szokás csinálni. Csőbe húztam a komát. — Hol? — A kastély mögött, a patak folyásánál. Ahonnét iszapot szoktam talyigázni. — Te jó isten! — Miért? •— mulatott Kati rémületén az öreg — Se lángesze egy ilyen ka­lauznak, se hatalma, hogy visszatréfái hasson. Persze, hogy kibabráltam vele. Ss most is megugratom. Meg- ugrasszam? — Ne... Nem akarom. ■— Félsz? Egy ilyen mit- ugrásztól félsz? Menyecske létedre? Ide vigyázz! így kell mé­résre tanítani az Ily«« ficsurakat. Azzal akcióba is lépett, hiába próbálta Kati lefogni hadonászó karját: — Hé, kalauz úr! Egy szóra! — hívta magához Lacit. — Nekünk is adjon jegyet. (Folytatják)

Next

/
Oldalképek
Tartalom