Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-26 / 72. szám
Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Magas szintit pártkiilriettségek érkeztek Moszkvába Széles körű sztrélkmazgaiem Dél-Vietnamban Erhard nyilatkozata jet párt elnökségi tagjai és a Központi Bizottság titkárai fogadják. Pénteken délelőtt a nagy Kreml-palota György-ter- mében megkezdődött a kongresszusi küldöttek jegyzékbe foglalása, megbízóleveleinek átvétele és a kongresszusi okmányok kiadása. A pénteki nap folyamán jelent meg a bizottság előtt a kilencven esztendős Fjodor Petrov, aki hetven éve tagja a pártnak. Ugyancsak pénteken foglaltatta magát jegyzékbe Gromiko szovjet külügyminiszter is, aki egyébként tagja az SZKP Központi Bizottságának. Koszigin Finnországba látogat Moszkva, (TASZSZ): A szovjet és finn kormány megegyezése értelmében Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke júniusban Finnországba látogat. Mint ismeretes, 1965. decemberében moszkvai látogatása alatt Urho Kekkonen finn köztársaság! elnök meghívta Alekszej Koszigint, számára alkalmas időpontban tegjfm hivatalos látogatást Finnországban. A meghívást a szovjet kormányfő köszönettel elfogadta. Az országgyűlés külügyi bizottsága Szirmai István elnökletével pénteken t\ st tartott a Parlament Gobelin-termében. Az ülésen részt vett Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. Szirmai István bejelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája külügyi bizottságának elnökétől levelet kapott, amelyhez csatolta az NDK kormányának az európai államok kormányaihoz intézett felhívását az Prága, (MTI): A szombati csehszlovák lapok bő kivonatokban ismertetik Jozef Lenárt miniszterelnöknek a CSKP Központi Bizottsága március 22—23-i ülésén tartott előadói referátumát a nemzeti bizottságok szerepéről és feladatairól. A miniszterelnök beszédében hangsúlyozta, hogy a XIII. pártkongresszus előkészületei során nagy figyelmet fordítanak a nemzeti bizottságokra, amelyek Csehszlovákiában a tanácsok szerepét töltik be. A referátum részletesen Párizs, (MTI): Párizsban csütörtökön délután közzétették De Gaulle francia elnök és Johnson amerikai elnök március 7-i levélváltását. Mim ismeretes, Johnson levelet néhány órával korábban az AP amerikai hír- ügynökség bonni irodája egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva — amelynek rendelkezésére állt a levél szövege — már nyilvánosságra hozta, s ennek alapján a sajtó ismertette. De Gaulle kézzel írott levele bevezetőben leszögezi; Franciaország a NATO jelenlegi szerződésének 1969-ben esedékes lejárta után is tagja kíván maradni a szövetségnek. Azonban az 1949 óta végbement és ma is folyamatban lévő változások nem indokolják többé a szövetség megkötése után foganatosított multilaterális és amerikai— francia kétoldalú egyezményeket. európai biztonság biztosítására vonatkozólag. A bizottság a felhívást megtárgyalta, s határozatban rögzítette, hogy támogatja az NDK kormányának törekvéseit, amelyek Európa biztonságának, a béke megőrzésének ügyét szolgálják. A határozatról a külügyi bizottság elnöke válaszlevelében értesíti az NDK népi kamarája külüjj'i bizottságának elnökét. Foglalkozott a bizottsága Magyarok Világszövetségének munkáiéval, eredményeivel és feladataival is. elemezte a nemzeti bizottságok megalakulásának történelmi előzményeit, foglalkozott szerepükkel a szocializmus fejlődésének jelenlegi időszakában, majd vázolta az előttük álló feladatokat. Lenárt miniszterelnök beszámolója, majd az azt követő széles körű vita után a Központi Bizottság egyhangúlag elfQgadott határozatot hozott, amelynek értelmében a nemzeti bizottságok szerepével és feladataival foglalkozó KB határozatot a párt májusban összeülő XIII. kongresszusa elé terjesztik*. (MTI) „Ezért Franciaországnak az a célja, hogy területén visszanyerje szuverenitásának teljes gyakorlását, amelyet jelenleg sért a szövetséges katonai egységek állandó jelenléte, és a francia légitér igénybevétele.” Franciaország szándéka, hogy beszünteti részvételét az „integrált” parancsnokságokban és erőit többé nem bocsátja a jövőben a NATO rendelkezésére. De Gaulle levele végül közli, hogy mindezekben a kérdésekben a francia kormány hivatalosan is fel fogja venni az érintkezést az amerikai kormánnyal, de „őszinte baráti szellemben” előre tájékoztatni kívánta Johnson elnököt. Mint ismeretes, az amerikai kormányfő négy órán belül válaszolt De Gaulle üzenetére és gyakorlatilag elutasította azt, hozzáfűzve, hogy erről a kérdésről még tárgyalásokat kell folytatnia NATO szövetségeseivel. Moszkva, (MTI): A Moszkvába érkezett első külföldi pártküldöttségek magas szintjükkel tűnnek ki, ami még nagyobb jelentőséget ad az SZKP jövő héten megnyíló XXIII. kongresszusának, egyben lehetőséget ad arra, hogy a küldöttségek vezetői érdemi megbeszéléseket folytassanak egymással. Csütörtöki jelentések szerint már hét pártküldöttség tartózkodik a szovjet fővárosban, ha eltekintünk Jesus Far iától, a Venezuelai KP főtitkárától és kíséretétől. A mongol küldöttséget Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Saigon: A dél-vietnami szabadságharcosok péntekre virradó éjszaka megtámadták a kormánycsapatok egyik őrállását Saigon külvárosában, kjizel a főváros egyik repülőteréhez. A kormánycsapatok veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami kormánycsapatok szóvivője pénteken közölte, hogy Thanh Tri közelében, a Mekong deltájában a kormánycsapatok 238 személyt öltek meg. A kormány szóvivője azt állította, hogy az áldozatok partizánok voltak — a 238 halottnál azonban mindössze 32 fegyvert találtak. New York-i jelentés szerint három fiatal amerikai pacifista csütörtökön a vietnami háború elleni tiltakozásként megsemmisítette katonakönyvét. Da Nang-ban és Hue-ban továbbra is tart a szerdán megindult politikai sztrájk. A megmozdulások kiterjedtek Dél-Vietnam egész északi részére, a főleg buddhisták által lakott úgynevezett Közép-Vietnam területére. A Ky tábornok juntája ellen kibontakozott, két hete tartó politikai mozgalom arra késztette a dél-vietnami miniszterelnököt, hogy — az amerikai vezetőkkel tartott honolului tanácskozás szellemében — új alkotmány kidolgozását és általános választások kiírását helyezze kilátásba. E szándékát pénteken a tartományi kormányzók érteKözponti Bizottságának első titkára, az Ausztráliai KP küldöttségét R. Dixon, a párt Központi Bizottságának elnöke, a Ceyloni Kommunista Párt küldöttségét P. Keuneman, a Központi Bizottság főtitkára, a Kanadai KP küldöttségét W. Kashtan, a párt főtitkára, a Dán KP küldöttségét K. Jespersen pártelnök, az Argentin KP küldöttségét V. Codovilla pártelnök vezeti. A Moszkvába érkezett brazil pártküldöttség ösz- szetételét és a küldöttség vezetőjének nevét nem közölték. Az SZKP XXIII. kongresszusára érkező külföldi pártküldöttsógeket a szovkezletén mondott beszédében ismertette. Megfigyelők szerint a választásokra még az év vége előtt sor kerülhet. Hanoi: A VDK külügyminisztériumának sajtóosztálya közzétette „Az Egyesült Államok háborús bűntettei Észak-Vietnamban” cimű dokumentumgyűjteményét. A 70 oldalas okmány megcáfolhatatlan módon bizonyítja azoknak a bűntetteknek a sorozatát, amelyeket az amerikai imperialisták követtek el Észak- Vietnamban líítta. augusztus 5-e óta. Bonn (MTI): Erhard kancellár pénteken a bonni parlamentben bejelentette, hogy kormánya széles körű diplomáciai akciót indított, jegyzékeket intézett számos kormányhoz, köztük azokhoz a kelet-európai kormányokhoz is, amelyekkel nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, és e jegyzékben javaslatokat terjesztett elő „a leszerelés és a béke biztosítása érdekében.” Erhard többi között hangsúlyozta: az NSZK „kibékülést hozó megoldásokra' akar jutni a kelet-európai szomszédokkal”. Ám ugyanakkor megismételte azt a korábbi bonni álláspontot, hogy a „határkérdést csak az egész Németországgal kötendő bé_________________________________» keszerződésben lehet rendezni „és mindaddig” Németország az 1937-es határok között áll fenn. „Csehszlovákiával szemben a kormány nem támaszt területi követeléseket — mondotta Erhard —, a müncheni egyezménynek már nincs területi jelentősége.” Diplomáciai megfigyelők Erhard beszéde után általában azt hangoztatták: Erhard mostani nyilatkozatában kétségkívül lágyabb húrokat penget, mint például legutóbb a CDU-kong- resszuson mondott beszédében. Úgy látszik, a bonni kormány is kezdi felismerni, hogy a jelenlegi európai fejlődés következtében egyre inkább elszigetelődik, s ezt a tényt a nyugatnémet lakosság előtt sem leplezhetné tovább. BÜÖAPEST: A Magyar Népköztársaság és az Izlandi Köztársaság kormánya kölcsönös m "g- e'yezés alapján eh: i irozta, hogy a diplomáciai kapcsolatokat nagykövet : ;i szintre emeli. MOSZKVA: Moszkvában az í 005. évi forradalomról elnevezett gyárban, valamint a moszkvai szőrmeárugyárban ünnepi est keretében emlékeztek meg Magya ország felszabadulásának 21. évfordulójáról Ezekkel a moszkvai magyar nagykövetség képviselőinek jelenlétében megrendezett ünnepi estekkel megkezdődött a Szovjetunióban az április 4-i megemlékezések sorozata. PÁRIZS: Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök pénteken repülőgépen kétnapos látogatásra a francia fővárosba érkezett. Az indiai kormányfőt De Gaulle elnök fogadta, a politikai tárgyalások lezárása után pedig ebédet ad vendége tiszte'etére. Később Indira Gandhi asszony Pompidou miniszterelnökkel is találkozik. DJAKARTA: Az Antara hírügynökség jelentése szerint az indonéz kormány elhatározta az Üj Kína hírügynökség djakartai irodájának bezáratását. A kínai hírügynökséget felszólították, hogy szüntesse be Indonéziában közleményei terjesztését. MOSZKVA: Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint Lord Chalfont, a leszerelés kérdéseinek brit külügyi fil- lamminisztere, aki hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodik, pénteken a délelőtti órákban megkezdte tanácskozásait Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. BERLIN: A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Bírósága pénteken hirdetett ítéleteit dr. Horst Fischer, a volt auschwitzi náci koncentrációs tábor SS főorvoshelyettese bűnperében. A bíróság Fischert hetveneZér- szeres gyilkosság elkövetése miatt halálra ítélte. Jozeí Lenárt referátuma a CSKP ülésén De Gaulle levele Johnson hoz URBAN ERNŐ(Kisregény) 17. Nem is állta meg Kati, hogy meg ne kérdezze: — Hát a fogadalom? Mi van a fogadalommal? — Lejárt. — Igazán? — Dolgom akadt. Fontos, — hunyorított az öreg. — Lánynézőbe megyek. Kati vállat vont: — Felőlem. összekapkodta a holmiját, s ha nyomatékkai mondják neki, akkor se hitte volna el, hogy róla beszélt, őt akarja szemmel tartani az öreg. A bejelentés azonban mégis csak furdalta. — Es ... meddig tart? Sokáig? — kérdezte, de már útközben, a végállomás felé menet. — Micsoda? — A dolga. Az öreg Bársony behúzta a nyakát és tovább ra- vaszkodott. — Az attól függ. — Mitől? — A szerencsémtől. Hogy lesz-e? Mert... lányhoz, asszonyhoz szerencse kell. Nekem meg lánnyal van dolgom. Vagyis, hogy... asszonykával. Miért érdekel az ügy? Attól félsz, hogy túl fiatal mostohát találok a nyakadra hozni? — Maga meg a nősülés! — legyintett Kati. — Az autóbusz miatt kérdezem. Hogy együtt jövünk-e haza? Én csak hajat rakatok, és már fordulok is. — Fordulj csak. AlZ ebédet kihagyom, de legkésőbb vacsorára én is itthon leszek... Mit főzöl? Egyszer már... túrós gombócot is főzhetnél, hallod. — Rendben vaa Ezzel kész, ki is fogytak a szóból. Ó, nem azért, mintha a mondanivalónak is szűkében lettek volna! Csakhát... Kati azon rágódott, hogy amilyen rossz órában született és amilyen fordított szerencséje van őneki, lehetséges, hogy Laci éppen ma köszön, ma érdeklődik a hogyléte iránt, ő pedig mivel lesz kénytelen viszonozni a várvavárt éjjel-nappal sóvárgott közeledést? Hallgatással. Legfeljebb... bólintássaL Mintha csak futó, vagy muszáj ismerősnek köszönne vissza. Az öregúr miatt. Mert- tréfál, örökké tréfál a tatus, a fancsali feszületet is megnevettetné, de a tulajdon családját illetően annál zordonabb. Könnyen forr, akár a kicsi fazék. Egyből fölképelné Lacit — ágaskodva, kinyújtott kézzel képelné fel — ha megtudná: mikor és mi okból marakodtak ösz- sze...? Az öreg Bársony pedig: —Eh, izgul, ideges a lelkem, — gondolta. — Azért olyan bökős a szava. Igazi vadgesztenye tüske. No persze: várják, találkája van, és azt hiszi — útjában leszek. Pedig dehogy. Csak messziről, suttyomban tartom szemmel. Hess, tubám, repülj! Hadd lássam, kit választottál madarásznak? Ekkor már a megállóban voltak. Valaha, a gróf idejében poriásházikó volt. Most inkább fészer, mert utcára szolgáló falát eltávolították, és betonlócákkal bútorozták be. És ki gunnyasztott itt? Ki múlatta az időt porba rajzolással? Cifránál cifrább K ketűk porba iodo gálásával? Laci. Az autóbusz már félig- formán volt, és menetkészen reszketett. Laci pedig azt játszotta, hogy... még ezt a tizenharmadik K betűt remekbe írom, de ha most se jön „ö”, akkor már sose látom többé. Már gyűlöletre se érdemesít, ámen leszerepeltem nála. Ebben a felemás, hol reménykedő, hol meg kor- nyadozó állapotban pillantotta meg kalauzunkat az öreg Bársony, Persze, hogy nyomban rárikkantott. A természetét hazudtolta volna meg, ha gunnyasztá- sát szó nélkül hagyja. — Mi az, kartárs? — évő- dött vele. — Patak híján a porban horgászunk? De meg se állt, hágott is föl az autóbuszra, mert kimi volt számára Laci? Tréfaalany. Peches pasas, aki újból az utcájába tévedt. Annál nagyobb lett aztán a meglepetése, amidőn már fenn az autóbuszon — egy kofa és a helybeli esperes szomszédságában — azt kellett látnia, hogy Kati faifehér, szédeleg, és már-már az ájuláshoz van közel. — Hát te, lányom? — ijedt meg az öreg. ,— Mi bajod? Rosszul vagy? — A, — tiltakozott Kati. — Csak a lábam. —• Mi van vele? — Fáj. Ráhágtak. Sarokkal hágtak rá. — Aflenét?! •— méltán nyolta a bajt teljes együttérzéssel az öreg. Ha Kati mértéket tart, ha füllentésére hallgatással tesz pecsétet, később, a jegyválr tásnál se keveredett volna gyanúba. De Kati — mint minden másban — a kíváncsiságban is Éva lánya volt Hallgatás helyett valahova a kocsi e’eje felé intett, és szaggatottan, a nekirugaszkodó autóbusz bakugrásaival hadakozva kérdezte: — I-i-i-ismeri? — Kicsodát? — értetlenkedett az öreg — Kit kéne. hogy ismerjek? Aki a lábodra hágott? — Ugyan. Azt ni, ott előL Azt a kalauzt. — Hogyne ismerném! De mennyire ismerem. Három hete sincs, hogy kibabráltam vele. — Mit csinált? Az öreg Bársony elégedetten nevetgélt: — Amit az ilyen beképzelt ficsúrokkal szokás csinálni. Csőbe húztam a komát. — Hol? — A kastély mögött, a patak folyásánál. Ahonnét iszapot szoktam talyigázni. — Te jó isten! — Miért? •— mulatott Kati rémületén az öreg — Se lángesze egy ilyen kalauznak, se hatalma, hogy visszatréfái hasson. Persze, hogy kibabráltam vele. Ss most is megugratom. Meg- ugrasszam? — Ne... Nem akarom. ■— Félsz? Egy ilyen mit- ugrásztól félsz? Menyecske létedre? Ide vigyázz! így kell mérésre tanítani az Ily«« ficsurakat. Azzal akcióba is lépett, hiába próbálta Kati lefogni hadonászó karját: — Hé, kalauz úr! Egy szóra! — hívta magához Lacit. — Nekünk is adjon jegyet. (Folytatják)
