Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
Puccs és történelem Irta: Darvasi István BUDAPEST: Tóllehet a tájékozottabb " olvasóknak viszonylag teljes képük van a nemzetközi politika kulcsfontosságú kérdéseiről, az események szükségessé teszik, hogy a képet időről időre új vonásokkal egészítsük ki. Az Afrikában és Ázsiában legutóbb gyors egymásutánban bekövetkezett katonai államcsínyek szükségessé teszik, hogy ismét szemügyre vegyük az újonnan felszabadult országok, az úgynevezett harmadik világ és a szocialista országok viszonyát. Ezzel természetesen távolról sem akarjuk azt állítani, hogy a puccsok között feltétlenül azonosságot kell látnunk. Egyikük-másikuk rugói ma még különben sem láthatók tisztán. Az azonban észrevehető, hogy az államcsínnyel hatalomra jutó katonai rezsimek első lépéseik egyikeként tartják szükségesnek meghatározni külpolitikai orientációjukat és így a szocialista országokhoz fűződő viszonyukat is. Állás- foglalásuk ebben a tekintetben is különböző. Az egyik katonai kormányzat szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a korábbinál jobb kapcsolatot akar a szocialista országokkal, együtt akar velük küzdeni az imperializmus elten. A másik puccs győztesei viszont még saját taktikájuk szempontjából sem nagyon megfontolt kendőzetlenség- gel foglalnak állást például a Német Szövetségi Köztársaság politikája és a nyugatnémet atomfelfegyverzés, és ezzel új külpolitikai tájékozódás mellett, vagy a szovjet és kínai szakértők elbocsátásával, az NDK kereskedelmi képviseletének bezárásával a korábbi külpolitikai orientáció elten. Mindenképpen szükség van tehát arra, hogy érintsünk legalábbis három kérdést. Az első a gyarmati rendszer összeomlása. A második a harmadik világ és a szocialista világrendszer országainak viszonya a legfontosabb nemzetközi kérdések szempontjából. A harmadik ugyanezen viszony az újonnan felszabadult országok belső berendezkedése, fejlődése és jövője szempontjából. A z első kérdéssel kapcso- latban elegendő hivatkoznunk arra a közismert és bizonyításra már nem szoruló igazságra, hogy a gyarmati rendszer összeomlása és több mint 50 volt gyarmati ország politikai függetlenségének létrejötte csak azokkal a történelmi változásokkal magyarázható meg, amelyek a világon az elmúlt fél évszázadban zajlottak le: a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a kínai forradalom győzelmével és a szocialista világrendszer létrejöttével. A világpolitikai erőviszonyoknak mindezzel párhuzamos eltolódása teremtette meg az objektív feltételeket és a szükséges légkört ahhoz, hogy a korábban elnyomott ázsiai és afrikai népek kiharcolhassák és visszanyerhessék függetlenségüket. Enélkül a gyarmati rendszer összeomlása elképzelhetetlen tett volna. A második kérdés már valamivel részletesebb magyarázatot igényel. Mindenekelőtt emlékeztetnünk kell arra, hogy sem a volt gyarmattartó országok, sem a második világháború után újgyarmatosítóként fellépett Amerikai Egyesült Államok nem mondtak és nem mondanak te arról, hogv Ázsia és Afrika országaiban politikai és gazdasági, bi o- lyást élvezzenek. Sőt, ahol megtehetik, ma is fegyvert alkalmaznak a felszabadító mozgalmak elten, vagy — mint Vietnamban — hadat viselnek szuverén szocialista országgá tett volt gyarmati országgal szemben. Mind a már politikailag függetlenné vált, mind a még függetlenségéért küzdő országoknak és népeknek létfontosságú érdekük tehát, hogy a nemzetközi életben érvényesüljenek a nemzeti függetlenség, a területi sérthetetlenség, a nemzeti önrendelkezés és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei, ide értve természetesen a társadalmi rendszer szabad megválasztásának jogát is. Érdekük továbbá ezeknek a népeknek is, hogy kívül maradjanak az imperialisták katonai tömbjein, területük ne váljék hadltámaszponttá, érdekük, hogy világrészük és országuk mentes tegyen a nukleáris és termonukleáris fegyverektől. A^alódi függetlenség csak y úgy képzelhető el, ha ezek az elvek a világon mindenütt, világrészek, nagy és kis, európai és ázsiai, európai és afrikai, kapitalista és szocialista, volt gyarmattartó és volt gyarmati országok viszonyában egyaránt uralkodóvá válnak. Ám ezeknek az elveknek az érvényesüléséért nem Washington és nem is Bonn harcol. Ezeket a kormányokat a másik oldalon, a kolonializ- mus és a neokolonializmus oldalán találjuk. Ezeket az elveket következetesen csak a szocialista országok képviselik, ennélfogva ezek az országok az újonnan felszabadult országok természetes szövetségesei és harcostársai. Nemcsak az igaz, hogy a gyarmati rendszer összeomlása a szocialista világrend- szer létrejöttével magyarázandó, hanem az is, hogy kiszolgáltatja magát a régi és új gyarmatosítóknak az az ország, amelynek kormánya külpolitikai tevékenységével gyengíti az imperializmus elten, a békéért és a nemzeti függetlenségért küzdő erők egységét. Lehet ezt szubjek- tíve tagadni — és ezt egyesek meg is teszik —, de objektíve vitathatatlan. Magyarországon mindehhez nem is kellene hozzátenni, de a teljesség kedvéért mégis leírjuk, hogy a szocialista országokat az újonnan felszabadult országokhoz fűződő kapcsolataikban nem önös érdek vezeti. Egyszerűen arról van szó, hogy az érdekek egybeesnek. A harmadik kérdésre adandó válasz mindenekelőtt annak leszögezését teszi szükségessé, hogy a politikai függetlenség, azaz az önálló államiság megszerzése után múlhatatlanul dönteni kell a társadalmi fejlődés útjáról. Minden országban igent, vagy nemet kell mondani a kapitalizmusra, vagy a nem kapitalista útra. A kapitalista út azt jelenti, hogy a kialakuló burzsoázia átveszi a régi gyarmattartók helyét, a nép sorsa pedig a kapitalista kizsákmányolás tesz. Megnyílik az út a külföldi tőke, a koncessziók számára és mindez azzal az elkerülhetetlen következménnyel jár, hogy az ország a külpolitikában is az imperialisták felé orientálódik. A nem kapitalista út viszont a nemzeti demokratikus állam felé vezet. Ez olyan gazdasági és társadalmi fejlődés, amely földet ad a parasztnak, megkezdi az önálló nemzetgazdaság, az önálló ipar kiépítését, felszámolja a külföldi tőke befolyását és a tömegek kezébe adja az állam vezetését. Ezzel elkerülhetők a kapitalista fejlődés gyötrelmei, és el lehet vágni az utat a gyarmatosítók új behatolása előtt. A gazdasági önállóság tehát a politikai függetlenségnek is feltétele. Emellett az adott tehetőségek között fokozatosan javítani tehet a tömegek anyagi helyzetét. Az újonnan felszabadult országok népeinek érdekei azt követelik, hogy ezt az utat járják és ne a kapitalista fejlődés útját. Az a segítség, amit az újonnan felszabadult országok a szocialista országoktól kapnak, elősegíti a nemzeti demokratikus állam megteremtését és megszilárdítását. Ebből a segítségből a szocialista országoknak nem származik hasznuk. Az Ázsia és Afrika országaiban dolgozó szakembereket, az ott épülő gyárakat, az oda szállított gépeket, tudományos és egészségügyi berendezéseket a szocialista országok dolgozó népe a lehető legkedvezőbb feltételekkel adja. Nem a szocialista országok, hanem elsősorban az újonnan felszabadult országok népeinek érdeke, hogy ezt a segítséget igénybe vegyék, hiszen a gazdasági építőmunkával saját boldogulásukat, saját országuk függetlenségét szolgálják. A z újonnan felszabadult országok igénybe vesznek tőkés hiteteket is. Ez érthető és megmagyarázható, hiszen korábbi elmaradottságuk miatt sok mindenben hiányt szenvednek. Az azonban, hogy a tőkés hiteleket milyen feltétetekkel kapják, nem utolsósorban attól függ, mennyire szilárd a szocialista országok és az újonnan felszabadult országok antiim- perialista egységfrontja. A fentiekben nem a jelenleg létező, hanem a részben már meglévő, részben még csak kívánt állapotot, az objektív követelményeket írtuk te. Az utóbbi időkben lezajlott katonai hatalomátvételek egy része arra mutat, hogy az imperializmus éppen a nemzeti függetlenségnek és a nemzeti demokratikus államok kialakulásának akar erőszakosan útjába állni. A társadalmi fejlődés kérdéseit azonban soha, semmilyen puccs, semmilyen palotaforradalom nem dönthette el. Nem döntik el a mostaniak sem. A katonai államcsínyek hozhatnak nehéz hónapokat, esetleg éveket valamely nép számára. Nem kétséges azonban, hogy előbb-utóbb Ázsia és Afrika minden újonnan felszabadult népe saját, nem egyszer keserű tapasztalataiból okulva szilárdan megveti a lábát az igazi nemzeti függetlenség, a béke és társadalmi haladás erőinek hatalmas táborában. Nem rendezik meg Accrában a IX. Világifjúsági Találkozót — így döntött a seregszemle nemzetközi előkészítő bizottságának munkacsoportja, amely Budapesten ülésezett. Megvizsgálta a ghanai katonai államcsíny után kialakult helyzetet és arra a következtetésre jutott: a lezajlott események lehetetlenné teszik, hogy az előre meghatározott időben a ghanai fővárosban találkozzék a világ ifjúsága. BUKAREST: Szombaton délután Bukaresten befejeződött a Román Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa. Megválasztotta a kongresszus a 155 tagból és 69 póttagból álló új Központi Bizottságot. A Központi Bizottság első titkárává ismét Petru Enache-t választották. PÁRIZS: A francia kormány egyelőre nem foglalt állást Erhard hétpontos „békefelhívásához”, amelyet az NSZK párizsi nagykövete pénteken nyújtott át a Quai d’ Orsay-n. A francia lapok azonban kiemelik. a bonni jegyzék csak megerősíti, hogy Nyugat- Németország nem ismeri'el az Odera—Neisse határt, és ez eleve kizája. hogy a szocialista országok fővárosaiban kedvező fogadtatásra találjon. RIGA: A Szovjetszkaja Latvija közlése szerint, a rigai bíróság hVálra ítélte Jan Riekst háborús bűnöst, aki a fasiszta megszállás idején két társává^ együtt úgynevezett „önvédelmi alakulatot” szervezett és „büntető hadműveleteket” hajtott végre a békés lakosság elten. Riekst két társát egyenként 15 évi börtönre ítélték. PÁRIZS: Abrantez Ferreirót, a Portugál Kommunista Párt egyik vezetőjét, a lisszaboni bíróság öt és fél évi börtönre ítélte, annak a vádnak alapján, hogy az 1964 május elsején lezajlott hatalmas tüntetések szervezői közé tartozott. KAIRÓ: A jemeni helyzet ismét éleződik. A nemrégiben lezajlott fegyveres összecsapás után újabb incidensre került sor. Kairói sajtóért»-' sülések szeint El Guf vidékén, ahonnan az EAK csapatait visszavonták, hogy központi állásokba tömöri tsék őket, a terület védelmét átvevő jemeni köz- társasági törzsi harcosok feltartottak egy fegyverszállító konvojt. A Szaud- Arábiából behatoló karaván hét katonai szállító gépkocsin hatalmas meny- nyiségű tűzfegyvert hozott be az országba a tűzszüne- ti ellenőrző állomás megkerülésével. A fegyvereket a volt imám zsoldiában álló lázadóknak szánták. MELBOURNE: Melbourne utcáin szombaton ezerfőnyi tömeg tüntetett Ausztráliának a vietnami háborúban való részvétele elten. A tüntetők leállították a forgalmat. a rendőrség több személyt letartóztatott. TOKIÓ: A Fűd/.si ja ma oldalában három héttel ezelőtt bekövetkezett repülőgép-katasztrófa utólag egy csempészhálózat felszámolásához vezetett. A Boeing—707-es utasszállító repülőgép lezuhanásának helyén egy táskát találtak, amely sok millió yen értékű bankjegyekkel és csekkekkel volt tele. Tokióban bejelentették, hogy letartóztattak három, Japánban élő. koreait és egy japánt, akik kapcsolatban állottak az elpusztult gép utasával, Az az alapos gyanú merült fel ellenük, hogy devlzacsempészettel foglalkoztak. NEW YORK: Az ENSZ emberi jogok bizottsága határozatot fogadott el, amely felhívja a világszervezet tagállamait, minden tehetséges intézkedést tegyenek meg a fai! megkülönböztetés politikájának felszámolására, mégpedig elsősorban a gyarmati és az önkormányzattal nem rendelkező területeken. A határozat felszólította a tagállamokat, alkalmazzanak gazdasági és diplomáciai szankciókat a Dél-Afrikai Köztársaság elten. ATHÉN: A pénteki monarchia- és kormányellenes tüntetések miatt a rendőrség 78 személyt vett őrizetbe. A letartóztatottak többségét szombaton reggel szabadon engedték, de hét tüntetőt „hatóság elleni erőszak" címén továbbra is fogva tartanak. (Kisregény) URBÁN ERNŐID. Laci elsápadt. Egészséges. barnapiros bőre citromsárga tett. Gondolta magában: most jön a megszégyenítés. Ez a kaján, bosszúálló vénember úgy megszégyeníti a lánya előtt, hogy iziben másik vonalra helyezteti át magát. — Hány jegyet tetszik? — Kettőt? — kérdezte szemlesütve. — Annyit, — hagyta rá az öreg Bársony. Szörnyen elégedett volt, még a száját is megnyalta, mint aki előre élvezi a medvetáncoltatást. — Hanem... — meresztette fel a mutató ujját — mással is adósom, tudja-e? 1966. március 27. i — Ugyan mivel? — Egy áldomással. Amit a maga kontójára iszunk meg. Ha nemcsak a... szájával legény, azóta már biztos megkapta, amit akart... Megkapta? Erre az ordítóan egyértelmű célzásra Laci teljesen meghülyült és csak a jószerencséje óvta meg attól, hogy jegyek helyett a hüvelykujját lyukassza át. Minden világos, kesergett. Kati — amiért nem ugrott be neki és mosolyaival nem hagyta provokál- tatni magát — most apját, ezt a vén, minden hájjal megkent rosszcsontot hec- celte fel. Szoknya helyett nadrágot vetett harcba. Csakhogy — téved. Csillik Lászlónak is megvan a magához való esze. Egyszer beugratta ugyan Bársony Samu, de ha belekékül, akkor se teszi még egyszer nevetségessé. Uralkodott magán és faképpel mondta: — Itt a két jegy, pa>- rancsoljanak. Tizenegy hat- vanat kapok. — És az áldomás? — á- dázkodott az öreg Bársony — Az áldomást mikor isa- szuk meg? Lacinak már a nyelvén volt, hogy... mit idétlen- kedik, maga tudja a legjobban, hogy sohanapján. De aztán gondolt egyet — eh, bánja is ö, legalább könnyít a telkén — és foghegyről, hányaveti képpel mondta: — Bármikor. — Ho-o-ogyhogy? — hökkent meg az öreg — Hát... aktuális? — Erről — húzta el Laci gúnyosan a szót — majd más valaki nyilatkozik, ha nincsen ellenére. Katira pillantott, hogy... nesze neked, most nevess ki, ha tudsz, de rögtön megbánta és szíves örömest visszaszívta volna a hazugságát, mert amire álmában se mert volna gondolni: könnyeket látott Kati szemében. Gyöngyöző, elpisloghatat- lan könnyeket. A bánat és a lemondás könnyeit Kati számára már az is nyugtalanító rejtély volt, hogy apja és Laci ismerik egymást, harapós, jobbra célzó és balra ütő huzakodásukból pedig mit vélt kiérteni? Hogy Laci békül- ni akart, utána járt, egész a park kerítéséig jutott, csak elijesztették. Apja volt a tettes, a javíthatatlan tréfacsináló. Nyilván valami pokolian otromba trükköt csinált, úgy ijesztette el. Elijesztette? Megvadította! Ahogy az imént is cselekedett! Addig heccelte, szurkálta, hogy Laci se volt rest, és visszadöfött. Hogy pontosan kire és mire célzott, az nem világos. De úgy látszik őt is érinti, amit mondott, különben nem nézett volna rá olyan gúnyosan. így Kati. A kiborult Laci pedig: — Nyomás, kotródjunk innen —, gondolta — Rongyember vagyok, be- mocskoltam, a becsületében bántottam meg Katit. Joggal sír, mérgében sír. Azt se csudálnám, ha megint orron kapna vagy szemközt köpne. El innen, öregem. És el is farolt, a kofákkal kezdett jegykezelés ürügyén jópofáskodni. Holott ha marad, vagy legalább visszasandít, furcsa látványban lehetett volna része. Az elképedt, saját vermébe esett Bársony Samun mulathatott volna, aki az ülésről is csaknem teszédült és tátogni pillogatni is alig tudott, amidőn Kati szemében — mint hitte — a szégyen és a megbánás könnyeit meglátta. — Te... te sírsz? — fordult Katihoz. — Hagyjon. — Sírsz, látom, hogy sírsz. Mi bajod, Kati? — Semmi. — Akkor mér’ sírsz? — Mi gondja vele? Bogár ment a szemembe, és kész. Maid kipislogom. Azzal Kati elfordult, és durcás vállrándítással inkább az elmaradozó mezőket választotta beszélgető társnak. Ez keltett csak, ez az elfordulás, hogy az öreg Bársony is csaknem sírva fakadjon. Felbőszültében. Hogy... gebedne meg az a bitang, pernahajder jegylikasztó ott! Vemének diót a csontjaival! Úgy látszik: mégse a levegőbe beszélt, csak megkapta, amire fogadást kötött. Különbé» miért fordult volna el Kati? Miért rettegne az ő aggódó, miatta nyugtalan apai tekintetétől. Sírni pedig nyilván azért sír, mert., préda egy nyikhaj nőcsábász prédája lett, aki nem is titkolja, sőt, dicsekszik vele, hogy dobta már Katit, túladott rajta, őt ugyan nem hatja meg a könnyeivel. És mindezért — a jóreggelét! — ki a felelős? Ki miatt tett Kati egy cégéres gazember áldozata? Miatta! A vén, eszefogyott Bársony Samu miatt! Ha idejében szól neki, ha fennhéjázásában nem nézi poloskának a kalauzt, biztos vigyázott volna magára Kati. De nem! Bársony Samu — amilyen nagyra van a híres eszével — egyből elintézett- nek vélte a kalauzt. Még arra se tartotta érdemesnek, hogy megemlítse Kati előtt a ravasz, kert alja» kuncsorgó szélhámosát. Mert... ravasz, agyafúrt a nyomorult és a képmutatásban Is jeles. (Folytatjuk)
