Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

Hegedűs Géza: j Egy ifjúhoz, aki akkor született Ide* 5 feladat: 10 000 vagon gyümölcs vásárlása Beszélgelés dr. Czinibalmos Bcláva), a MÉK igazgatóság rlnölirvel K edves Barátom, aki éveid szerint a fiam lehetnél, aki ak­kor születtél, ami­kor elmúlt az a kor, amelynek elmúlá­sát vártam, sürgettem, áhítottam egész ifjúkorom­ban, aki együtt nőttél fel a mi újdonatúj világunkkal — ezen a születésnapon hadd beszéljek hozzád egyszerre magamról és terólad. Ez a nap egyszerre a te születé­sed és egész nemzetünk új­jászületésének napja. Mint­hogy együtt nőttetek fel az újarcú Magyarországgal, és csupán részesei, de nem ta­núi voltatok az újjászületés­nek, bizonyára nem úgy élitek át a hozzáfűződő em­lékeket, mint szüleid és nagy­szüleid nemzedékei, mint én és a hozzám hasonló ko­rúak. És ezért nem árt, ha ilyenkor a magamfajta szem­tanú beszélgetni kezd a te- íajta ifjakkal és emlékezik és emlékeztet. Nem, dehogy is akarok én unalmas nagybácsik és ko­rosabb szomszédok módjára afféle mondókába kezdeni, hogy bezzeg nekünk, annak idején... Az ilyesmit keretes szavakkal nem lehet felidéz­ni azok számára, akiknek a felszabadulás előtti ember­öltő ugyanolyan történelem már, mint például a Bach- korszak vagy a török hódolt­ság ideje. A már történelem­mé vált múltidőt az irodalom képes élményszerűen felva­rázsolni. Az akkoriban keit néhány regény, dráma, Jó­zsef Attila és Radnóti Miklós költeményei, vagy talán a mi nemzedékünk egyes iro­dalmi tanúvallomásai — hi­szen nekünk élmény volt és nem történelem — ezek­ből talán lehet némi képe­tek és elképzelésetek — nem­csak arról, hogy mi minden történt akkor, de arról is, hogy milyen volt életérzés­ben, hangulataiban, „légnyo­másában” az a két és fél év­tized, amely 1919-től a fa­sizmus bukásáig terjedt. Ar­ról meg, hogy milyen volt a háború, a szüntelen élet­veszedelem és szüntelen tö­meghalál néhány éve, mi­lyen volt a német és a ha­zai fasizmus kettős borzal­ma — bőségesen hallottál szüléidtől, korosabb roko­naidtól. Nyilván nektek is volt olyan közeli hozzátar­tozótok, aki soha többé nem tért vissza, hiszen alig van család széles Magyarorszá­gon, akinek saját gyászt ne hozott volna a háború. Hal­lottad, milyen rettenetes volt és valójában el sem tudod képzelni. Ezért pedig őszintén irigyellek téged. Bizonyára ezt is hallottad már az idősebbektől, hogy irigyelnek titeket, mert nem kellett átélnetek sem az ő ifjúságukat, sem a háborút. Azt is mondogatják, hogy milyen jó ma fiatalnak len­ni. És akkor te unottan legyintesz, meri nem tudod, miért is olyan jó manap­ság a fiatalnak. Nem cso­dálom, hiszen te csupán a magad életét, a magad if­júságát élheted, és azt ér­zed, hogy van itt éppen elegendő gond, elegendő nehézség, küzdelem, meg­oldandó probléma... Mi ezen az irigyelni való? — Pedig — hidd el nekem, és ■nekünk, apádnak, nagybá­tyáidnak, barátaidnak, szü­leidnek — ez nem olyan irigység, ahogy a világ kez­det« óta az idősebb irigyli a fiatalabbat, mert sok minden van a fiatal előtt, ami az idősebbeknek már elmulasztott és pótolhatat­lan múltbeli alkalom. Nem, mi ezt kivételesen jobban tudjuk még nálatok is, mert már tanúk és részesek vol­tunk akkor, amikor te ép­pen megszülettél. Nekünk van egy olyan összehasonlítási alapunk, amely nektek nem lehet. Éppen ezért mi másképen éltük át ezt az elmúlt hu­szonegy évet, mint ti. Ti csecsemők és kisgyermekek voltatok, amikor elkezd­tünk itt új országot építeni. Ez gyönyörű munka volt.de egyáltalán nem könnyű. Itt romokban hevert minden. Nemcsak a hidak és a há­zak, hanem a lelkek is. Régi hitek, eszmények váltak ko- párabbakká, mint a kiégett gyárak és a letarolt termő­földek. És nem olyanná kel­lett újjáépíteni ezt az agyon­szenvedett hazát, amilyen­nek megismertük ifjúko­runkban, hiszen éppen az volt a cél, hogy soha többé ne legyen olyan. Ti néha úgy képzelhetitek, hogy az ré­gi világ talán nem is volt olyan rossz, mint ahogy az idősebbek mesélik. Mondjá­tok, mert nem éltetek akkor, de mi tudjuk, mert magunk szenvedtük meg. És ezért egészen mást akartunk építeni és más if­júságot biztosítottunk nek­tek, mint a miénk volt. Né­ha arra gondolok, hogy ta­lán túl könnyű utat. Ti ajándékként kaptatok sok mindent, amiért nekünk lé­pésről lépésre kellett küz- denünk. Ezért azután nem egyszer nem is tudtátok eléggé értékelni az új vilá­got, amit kaptatok és ami nektek nem is volt új világ, minthogy nem ismertetek másfélét. Ti azt vettétek tudomá­sul, hogy volt és van itt éppen elegendő baj. Hát hogyne lett volna és hogy­ne lenne. Egy új világ fel­építése nem olyan, mintha valaki gyakorlott kézzel egy idomot esztergályoz vagy ci­pőt készít. Világteremtésre nincs megtanult recept, ezt közben kell tanulni, és magunknak kell megszen­vedni a kísérlet olykor szükségszerű zsákutcáit is. Ti hajlamosak vagytok a téves kísérleteket jellem­zőbbnek látni, mint az eredményes továbblépése­ket. Vajon észrevetted-e, hogy az az emberségesebb élet­forma, amelyet szocializ­musnak nevezünk, még a személyi kultusz korában is fejlődött, és 1956 seblázá­ban immunizálódott sok fertőzéslehetőségtől? Te aligha vetted észre, hiszen kisgyermek vagy alig ka­masz voltál azokban az években. Neked már ez Is inkább történelem. A te fel - növekedésed időszaka az utóbbi évtized. Mit látsz te ezekből az évekből? Azt, hogy sok a problémánk, aok a legyőzendő nehézségünk, sok a feladatunk. Bizony. De ezek problémák, nehéz­ségek és feladatok — tehát legyőzhetők, legyőzendők, megoldhatók. Rajtunk áll. Mi már felépítettük ezt az országot, amelyben legyőz­Egyes alakulatoknál befe­jeződött, másutt befejezés­hez közeledik az ősszel be­vonult újoncok kiképzést. (Újsághír). A történet eleje: novem­beri ősz a művelődési ott­honban. A bejárat fölött vö­rös selymen fehér betűk­kel: „Üdvözöljük a bevonu­ló fiatalokat!” Mellette: „A haza védelme szent köteles­ség”. Az alkotmányos jel­mondat hangulata nincs egyenes arányban a jelsza­vak alatt áthaladó fiatalok arckifejezésével. Mert Íme egy ellesett párbeszéd: — Nézd, mit játszik itt a mozi. Mintha nejjünk ren­dezték volna a filmet — És mi vagyunk a fő­szereplők. — Dehogyis. Statiszták vagyunk. A főszereplő majd az őrmester lesz a mi fil­münkben. CD Két órával később: az el­ső sorakozó még civílesen, utcai ruhában, ám egyszerre igazodó lépésekkel csendes vonulás a laktanya kapujá­hető nagy nehézségek van­nak. Mit szólnál az olyan világhoz, ahol semmit sem tehetnél a nehézségek le­győzésére, minthogy az a világ nem a tied, te csak eszköze, áldozata vagy? Er­re nem gondoltál soha? Nem gondoltál még ar­ra, hogy valamikor játék­szerei voltunk az éhes nagyhatalmaknak? Paraszt­jaink olyan tengő-lengő kol­dusok voltak javarészt, mint manapság Dél-Olasz- ország és Spanyolország pa­rasztjai. Ma sok egyéb közt azon háborgunk — és iga­zunk van — hogy népünk­nek alig egyharmada vált olvasó emberré. De én ezért közben büszkén szoktam emlegetni, hogy népünknek íme már egyharmada olvasó ember, holott huszonegy év­vel ezelőtt alig néhány tíz­ezer rendszeres olvasó volt a tízmilliós hazában. Gon­dolsz-e néha ilyesmire? Kedves Barátom, nekem eszembe sem jutott soha, hogy felháborodjam vágj' akár csak a fejemet csóvál­jam, mert másként fésül- ködöl, mint én, és mások a táncaid, mint amiket én ked­veltem 21 éves koromban. Jól emlékszem, hogy akkor bennünket szapultak az idő­sebbek, mert mi hátrafésül­tük a hajunkat, holott apáink kettéválasztott hajat szoktak meg. És a mi akkori tán­cainkon ugyanúgy felhábo­rodtak, akik szeretnek fel­háborodni, mint egyes tár­saim a ti mostani táncaito­kon. Én inkább örülök, hogy ilyen tekintetben mások akartok lenni, mint mi. De az már nem mindig tetszik nekem, hogy ti olyan természetesnek vesztek mindent, amit készen kap­tatok és legyőzhetetlennek érzitek, ami egyáltalán nem legyőzhetetlen, csak éppen még eddig nincs megoldva. Ezeknek az elvégzése most már nem kizárólag a mi feladatunk, hanem a tiétek is, hiszen közben észrevétle­nül felnőttekké lettetek. Most már nektek és nekünk együtt kell nekigyürkőzni a nem is kevés teendőnek, hogy megvalósuljon mindaz, ami a te születésed óta már egyáltalán nem lehetetlen, csak éppen meg kell csinál­ni. A többit nem végezhet­jük el nélkületek, s amikor majd mi lelépünk nektek kell folytatnotok és nektek kell majd elmondanotok a nálatok is fiatalabbaknak, hogy mi is történt azokban az években, amikor ti már az ő jövőjüket építettétek, míg ők csecsemők és kiska­maszok voltak. És nektek talán ez is könnyebb lesz, mint amikor mi beszélünk nektek az elmúltakról és a teendőkről. ig. A nagy kapuk szélesre tárulnak, az ifjú katonaje­löltek átlépik a láthatatlan vonalat, amely szigorú ha­tár a polgári és a katona­élet világa között. S amikor a hullámzó civilvonulat utolsó sora is átlépi e ka­tona rubikont —- a kapu hangosan becsapódik. Attól a pillanattól kezdve: kikép­zés! S a történet vége: a múlt évi iskolapadokból 18 éves fejjel katonai szolgálatra bevonult fiatalok néhány hónap alatt többszörösen át - estek a katonás emberré válás tűzkeresztségén. Ahogy most egymás mellett ülnek a laktanya klubszobájának kényelmes foteljeiben, már vidáman emlékeznek a ki­képzés nehéz idejének hu­moros eseteire. Már a behívóparancs fi­gyelmeztette mindannyiu- kat, hogy hajukat vágassák rövidre, hossza ne legyen több négy centiméternél. Óvatosságból-e, vagy túl­buzgóságból, talán „biztos, ami biztos” felkiáltással, né- hányan még annál is rövi­debre vágatták, s fgy vo­nultak be a laktanyába. A Az elmúlt évben a rossz időjárás sok millió forint kárt okozott megyénk gyü­mölcstermésében. Mi várha­tó az idén, megfelelő-e a gyümölcsösökkel való tő - rődés? Erről beszélgettünk dr. Czimbalmos Be ával, a Megyei Értékesítési Központ (MÉK) igazgatóságának el­nökével. KÉRDÉS: — Ilonán teleitek a gyümölcsösök, s milyen termésre van kilátás? VÁLASZ: — A megye mezőgazdaságának fejlődé­sében a szocia ista szektor általánossá válása mellett, egyik legértékesebb válto­zás a gyümölcstermesztés arányának növekedésében következett be A tsz-ek és általában a lakosság jöve­delmének egyik igen fontos forrása a gyümölcstermesz­tés, amely exportunk szá­mottevő hányadát adja. így teljesen érthető az az érdeklődés, amely a megye gyümö’csterm ejtésének alakú’ását kíséri. — Megítélésünk szerint — s ez általános szakvéle­mény is —, a gyümölcsö­sök telelése kedvező volt. A termésiehelőségek meg­ítélésénél azonban az el­múlt év problémáit nem lehet figyelmen kívül hagy­ni. A nagyfokú fuzikládium fertőzés — ami döntően az almánál jelentkezett _— töhb helyen erős lombozat és koronafelület megbetege­dést okozott. Utóhatása ter­mészetesen megmaradt, ami a virágrügyek fejlődé­sére, a várható termésre kihatással van. Termésről beszélni még korai, a ter­mőrügyekből ítélve a’mából közepes, esetleg annál va­lamivel jobb termés várha­tó. Szőlőből, meggyfélék­ből, málnából, szamócából ‘a. jelenlegi megítélés sze­rint jó termésre lehet szá- míta'ni Szilvából ugyancsak jó közepes termés ígérke­zik. KÉRDÉS: — Milyen in­tézkedéseket tett a MÉK az idei gyümölcs felvásárlásának szerve­zésére? VÁLASZ: — A korábbi évek tanulságaiból van mit hasznosítanunk. Fő célkitű­zésünk minden, a fogyasz­tás szempontjából alkalmas árut a betakarítás, szedés utáni minőségnek megfele - lően megvásárolni, növelni a termelő gazdaságok ér­dekrészvételét az áruk fo­gyasztásra alkalmas előké­szítésében. feldolgozásában, s a lehető legjobban eleget tenni exportkötelességünk­nek. haj másoknál érthetően rö- videbb lett a laktanyában, s reggel, amikor felébredtek, sokakkal előfordult, hogy az uniformisban alig ismertek egymásra. A sorakozónál az a két fiatal, aki a művelő­dési otthon bejáratában epés megjegyzéseket tett ka­tonai behívásukra, mintha sose találkozott volna: be­mutatkozott egymásnak. m Minden furcsa volt. A be­széd, az öltözet, az ébredés, a napi elfoglaltság, vagyis az óramű pontossággal mű­ködő kiképzési rendszer. Megtanulták az „öreg ba­kák” szavajárását, vagyis azt, hogy a „rüszi” a rövid­re vágott hajat jelenti és az újonc az „smirgli”. A „ve­zértextil” nem más, mint a felmosórongy. Az otthoni kabát helyett köpenyt kell mondani, a cipőt csizma, a zakót zubbony váltotta fel. S az iskolai őrsvezetőt sem szabad összetéveszteni a laktanya őrvezetőjével, vagy az úttörők rajvezetője a katonaságnál rajparancsnok. — Az idén csaknem 10 000 vagon gyümölcsöt kell fel­vásárolnunk. Ez lényegesen több a tavalyinál. Felvásár­lási tervünknek legalább 80 százalékát szerződéssel kí­vánjuk biztosítani. További törekvésünk, hogy a helyi felvásárlók ezúttal megke - ressenek minden olyan üze­met, háztáji gazdaságot, ahonnan eddig keveset, vagy egyáltalán nem érté­kesítettek gyümölcsfélesége­ket kereskedelmi úton. — A felvásárlás, a szál­lítás és a feldolgozás si­kere érdekében telepeink gépi berendezéseit a szük­séges időre kijavítjuk Ex­portáló telepeinket ezúttal . jobban gépesítettük. Idén már 25 UNIFRUCT-típusú almaosztá'yozót tudunk a termelőszövetkezetek ren­delkezésére bocsátani. Terv­szerű a raktáraink, feldol­gozó helyeink szükséges karbantartása, felújítása is. KÉRDÉS: — A felvá­sárlás és a szá’lííás te­kintetében lesz-e lénye­gesebb ellérés az előző évek gyakorlatától? VÁLASZ: — A felvásár­lás eddigi szervezetében je­lentősebb változást nem tervezünk. A felvásárlás alapegységei — a tsz-áruk esetében a MÉK megbízása alapján — változatlanul a földművesszövetkezetek ma­radnak. — A gazdasági irányítás tervezett reformja azonban több új feladatot jelent a felvásárló kereskedelem, a termelő és a fogyasztó kö­zötti kapcsolatban Érezhe­tően előtérbe kerülnek az adminisztratív intézkedések és a mindent felülről sza­bályozó utasítások helyett a szocialista kereskedelem­re mindinkább jellemző módszerek. Vagyis: a piac. illetve a fogyasztó szolgá­lata kedvezőbb hatást gya­korol mind a felvásárlásra, mind a termelésre. Ilyen körülmények között elsőd­legesen a mi feladatunk és felelősségünk lényegesen növekszik. —- A felvásárlás zavarta - lan lebony«lítása egyébként megköveteli az érdekelt fe­lek megállapodását, amit szigorúan be kell tartani. Amennyire csak lehet, ke­rüljük a kötbéreket, feles­leges költségek fizetését. Éppen ezért, a2 eddiginél pontosabbá kell tenni a kö­zös termésbecsléseket. Amennyiben a termelők, de elsősorban a tsz-ek vállal­ják, hogy exportminőségű áruiknak minél nagyobb hányadát közvetlenül dol­gozzák fel és exportálják, Előfodult például, a kikép­zés első hetében — a megszokás nagy hatalom — az egyik ifjú katona meg- iUetődöttségében így Szólt parancsnokához: Kapitány úr, Takács közlegény, je­lentkezem! Azóta ő is megtanulta: a háromcsilla­gos százados nem kapitány, még parancsnoki beosztásá­ban sem. így jelentkezni csak a Dunán, vagy a ten­geren, a hajósoknál szo­kás. Egyébként ez a jelent­kezés, mint a katonái for­maságok kiindulópontja, sokszor elgondolkoztatta a volt diákokból verbuváló­dott újoncokat. Ez annyira jó sikerült, hogy amikor először mehettek haza, s felszálltak a villamosra, a kalauz kérdésére egyikőjük így válaszolt: „Jelentem, átszállót kére”! GO Persze, volt köztük olyan, akiről legjobb aka­rattal sem lehetett elmon­dani, hogy izig-vérlg kato­nának született. Nála ne­hezebben ment minden, a' mama dédelgetett kisfia, a naív fiatalember célpontja lett az ugratásnak. Mert i ez is elkerülhetetlen a ka-1 úgy ehhez is segítséget nyújtunk. E lehetőség ki­használása több bevételhez juttatja a tsz-t és egyben enyhít a felvásárló kereske­delem raktárgondjain is. — Ami közvetlen a szál­lítás gondját illeti, az ed­dig bevált módszerrel kí­vánjuk végezni. Tavaly például több mint 200 tsz- gépjármű szállítási segíté­sére volt megái’ apodásuní:. Ezt a módszeit — amennyi­ben a lehetőségek engedik — idén is alkalmazni fog­juk. Az erre vonatkozó megállapodások folyamat­ban vannak. A kocsifordu­lók számát nőve’ni fogja, hogy a Nyíregyházi Almatá­rolóba irányuló szállítások­nál alkalmazott raklapoa rendszert tovább fejlesztjük. KÉRDÉS: — Van-c ele­gendő göngyöleg, vé­dőszer? VÁLASZ: — A tervezett felvásárlás lebonyolítására elegendő göngyöleg lesz. Sőt e célra minden eshető­ségre számítva, mintegy 10—15 százalék tartalék- alapot is biztosítanak. Egyébként az idei termésű gyümölcsféleségek forgal­mához. előre láthatólag, t millió 300 000 ládára, háncs­rekeszre, rekeszre van szükségünk. Ebből már 4 millió 700 000 a helyszínen tárolva van. Jelenleg is nagy ütemben folynak a göngyölegszállítások, mivel az év második felében ilyen vasúti szállításra már nincs lehetőség. — A növény védőszer-el­látás az elmúlt évinél lé­nyegesen jobbnak ígérkezik. Értesülésem szerint a ke­reskedelmi szerveknél róz­sáimból 5800, orthocidból 1200, zinebbő! 500. sárgamé­regből 200, parathion tartal­mú szerekből mintegy 1000 mázsával lesz több, mint tavaly volt. Egyéb növény­védőszerekből is elegendő mennyiség áll rendelkezés­re. A tsz-ek egy része már megrendelte és megkapta s szükséges védőszereket. KÉRDÉS: — Milyen gyümölcsre számíthat­nak legkorábban a me­gye fogyasztói? VÁLASZ: — Tekintve megyénk északkeleti hűvö­sebb éghí41at»í szamócából, cseresznyéié: bitből május végén, őszibarackból június közepén, a déli megyékből hozunk primőrt. A későbbi időben a jelenlegi termés- kilátásokat figyelembe véve. a gyümölcsféleségek zömé­ből a megye lakosságának igényeit folyamatosan ki fogjuk tudni elégíteni. tonaéletben. Az illető azzal hívta fel magára a figyel­met hogy az első nap pe­dikűröst keresett a lakta­nyában. Ezek után senki sem csodálkozott azon, hogy elhitte: a fogkrém­mel kitűnően lehet borot­válkozni. Háromszori si­kertelen próbálkozás után a fogpaszta visszakerült eredeti helyére. Lassan véget ért a ki­képzés, már nem mondhat­ják rájuk az „Öregek,” hogy „Ne szóljon egy szót se, még mozog a kalapja otthon a fogason!” vagy: „Még haza se ért az a ku­tya, amely az állomásra kísérte.” Inkább ez a szó­lásmondás illik rájuk: „öreg baka, nem rakéta”, vagyis, hogy ő már nem kapkod, megfontoltan cse­lekszik. S ha jönnek majd az idei újoncok, s ellenőr­zik fegyvereiket, így szól­hatnak hozzájuk: „Egerek fészkelnek a csőben”. És ha rozsdás a fegyver: „Mi az, rüszi, el akarja játsza­ni a Vörös és feketét”? 1966. március 27. Asztalos Bálint Szép élet, jé élet... I

Next

/
Oldalképek
Tartalom