Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
Szabolcs-Szatmár a Tanácsköztársaság idején Orosz Szilárd Korabeli pákát a nyíregyházi utcán. A hogy ők látták Kortársak, harcosok a nagy napokról 1919 kezdete a forradalmi mozgalom új fellendülését eredményezte megyénkben is. Január elején élénk politikai és sajtóharc indult meg Nyíregyházán. A szociáldemokrata pártot képviselő pesti agitátor előadásaiban a kommunistákra a rágalmak sorozatát szórta. A rágalmak azonban 1919 januárjában már Nyíregyházán sem maradtak válasz nélkül. Az Oroszországból hazatért Szamuely testvérek bátran visszaverték ezeket a támadásokat. Ök voltak azok akik először hirdették Nyíregyházán tudatosan a kommunizmus eszméit. Az ő érdemük, hogy létrejött Nyíregyházán a KMP helyi szervezete 1919 január első felében, továbbá, hogy a szociáldemokrata párt nyíregyházi szervezetében kialakulhatott egy kis baloldali csoport, amely ha nem is mindig következetesen, de kereste az utat a kommunisták felé. A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző hónapokban szívós harc folyt megyénkben is a munkáshatalomért. Az Oroszországból hazatért hadifoglyok mellett a katonák voltak azok, akik forradalmasították a szegényparasztságot. Március első hetében valamennyi járás községeinek pártszervezetei járási értekezleteken követelték „a termelés folytonosságának és zavartalanságának biztosítása érdekében a földosztás sürgős megkezdését. Megyénkben a helyzet olyan volt, hogy a kommunista párt agitációja nyomán hatalmas méretű parasztmozgalom bontakozott ki. Itt talán még jelentősebb volt a hazatért orosz hadifoglyok szerepe a szegényparasztság forras- dalmasításában, mint másutt. Alig van község, ahol működésük nyoma ne volna kimutatható. Szabolcs-Szatmár megyében márciusban a hatalom a nyíregyházi munkástanács, a községi nép-, földosztó- és munkástanácsok kezében volt A Tanácsköztársaság kikiáltása előestjén forradalmi helyzet alakult ki. A munkásosztályt és a szegényparasztságot tehát nem érték váratlanul és készület- lenül az események. Március 22-én hajnalban jött a hír Nyíregyházára, mely a munkásosztály győzelmét a proletárdiktatúra kikiáltásának nagy eseményét hozta meg. A március 22- én tartott munkástanács ülésén a kommunista párt nyíregyházi szervezetével az egyesülés kérdésében végleges megegyezést nem sikerült létrehozni. Nem a kommunisták hibája volt, hogy a két párt egyesülésének ügye és az együttes pártvezetőség megválasztása ismét eltolódott. Március 23-án a Magyarországi Szocialista Párt központi titkárságának küldötte a pártegyesülés létrehozásában sikeresen fáradozott, mert a munkástanács békülékenyehb és megértőbb légkörben hallgatta meg Szamuely György érveit s egyhangúan kimondta a két párt egyesülését és megválasztotta az egyesült munkáspártok nyíregyházi szervezetének vezetőségét. Nyíregyháza népe a Tanácsköztársaság kikiáltását kitörő örömmel fogadta. De hasonló érzéssel fogadta a munkáshatalmat Szabolcs és Szatmár megye egész szervezett munkássága, a parasztság és az értelmiség tekintélyes része is. A munkástanácsokat és a végrehajtó bizottságokat tettekkel is támogatta. Nyíregyházán napok alatt nyolcszázan jelentkeztek az új rend védelmére életre hívott munkásőrségbe. A tömegek elismerték a munkásosztály hatalmát, vezető szerepét és megyei végrehajtó szervének irányítását. Bár a vasút és postaforgalom megyénkben nagyrészt szünetelt és nehéz volt a megyei direktóriumnak a községekkel a kapcsolatot tartani, 1919 március végére ennek ellenére minden községben megalakultak és működtek a munkások, katonák és parasztok tanácsai. A forradalmi kormányzótanács április 7-re választásokat írt ki. A megyei direktórium azonban csak április 5-én kapta meg a táviratot s így eleve lehetetlen volt a választásokat az előírt időben megtartani. A falusi tanácsok megválasztását április 10-re, a városit pedig április 11-re tűzte ki. A megyei munkástanács alakuló ülését április 18-án tartotta meg a megyeháza dísztermében. A munkástanács ülésén elhangzott vifa igazolta, hogy a két párt egyesülése Szabolcs-Szatmár megyében a hatalomátvétel napján és azt követőleg az elvi alapok tisztázása nélkül történt meg. A szociáldemokrata párt nyíregyházi szervezetének jobboldali és centrista csoportjai a valóságban nem tették magukévá az egyesülés programját. A két párt tagjai között az ellentétek éppen akkor újultak ki. mikor a tanácsrendszer létét fenyegető ellenséges támadás megindult és a megye határához közeledett. A Tanácsköztársaság lelkes hívei voltak megyénk- . ben a pedagógusok, s köz-1 tűk is főleg a tanítók. Működési területükön igyekeztek is terjeszteni és megvalósítani az új eszméket. A tanítói szakszervezet munkássága e téren úttörő jellegű volt. Alig volt olyan falu, ahol tanító tanácstag ne lett volna. A Tanácsköztársaság nagy hatást gyakorolt a középiskolai ifjúságra. A nyíregyházi tanítóképzősök megalakították a tanító ifjúmunkások önképző szakszervezetét. A felsőkereskedelmi iskolában április elején szociális hetet rendeztek. Mindkét iskolában tanulmányozták a szocializmus alapvető tételeit. A nyíregyházi fiatalság szenvedélyesen vásárolta és tanulmányozta a munkáskönyvtár és kommunista könyvtár füzeteit A nyíregyházi pártszervezet támogatta a fiatalokat. A gazdasági, társadalmi átalakulás lázas munkáját és a Vörös Hadsereg szervezését csakhamar megzavarta az intervenciós csapatok támadása. A burzsoázia fegyveres intervenciója megyénk biztonságát és békéjét dúlta fel elsőnek. Április 30-ra Szabolcs- Szatmár megyének túlnyomó része ellenséges megszállás alá került. Tények bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaságnak és eszméjének megyénkben is megvolt a tömegbázisa. A dicsőséges forradalom emlékét nem homályosíthatták el, a következő évek. Az ma is ott él népünk szívében. Akiknek a visszaemlékezéseiből most az olvasó elé tárunk egy-egy alig ismert, vagy ismeretlen epizódot, már igen idős emberek, egyiküket-másikukat a közelmúltban búcsúztattuk az élők sorából. Negyvenhét esztendeje, hogy tanúi, harcosai, résztvevői voltak a dicsőséges napoknak, a Tanácsköztársaság szabolcsi eseményeinek. Emlékezésük ma már történelem, féltve őrzött dokumentuma munkásmozgalmunknak. Hogy látták ők? Az őszirózsás forradalom kitörése utáni hetekben, a Tanácsköztársaságot megelőző időszakban Nyíregyházán is izzó volt a légkör, megért az idő a cselekvésre. fazekas János, akkori nyomdász így emlékezik: t— Egyik kommunista sejt ülésünkön úgy határoztunk, hogy kérjük Szamuely Tibort, jöjjön el szülővárosába és tartson népgyűlést. Testvérei értesítettek bennünket, hogy Szamuely Tibor a következő vasárnap jön Nyíregyházára. A nyomdatulajdonos nem vállalta a népgyűlés plakátjainak elkészítését. Mi nyomdász sejttagok este megcsináltuk a plakátokat piros színben. Ez volt az első vörös plakát Nyíregyházán. A színházban a népgyűlést én nyitottam meg, utána Szamuely Tibor lépett a pódium elé. Személyesen nem ismertük addig. Most láttuk, hogy milyen fiatal és vékony ember, de tűz és láng égett benne. Ismertette az Orosz—Szovjet Köztársaság harcát, lelkesítette a hallgatóságot a bo1- sevikok, a munkások hősiessége. sikerei az intervenció ellen. „Erősödik a Bolsevik Párt” — mondta és így kiáltott fel: „Nekünk is erősödni kell. A sejtet kommunista párttá kell szerveznünk!” Óriási volt a résztvevők lelkesedése Ezen az estén elkísértem Szamueuly Tibort és testvéreit haza, a Búra tér sarkáig. Amikor indultam visszafelé, akkor dördültek el rájuk a burzsoá reakció felbérelt ügynökeinek fegyverei. De Szamuely Tibornak nem esett baja. Ezekről a napokról, megyénk egy másik nagy pro- letárforrada'márával való találkozásról szól visszaemlékezésében Kovács István egykori mátészalkai cipészsegéd: — Fogságban voltam 1918-ban az oroszországi Pirijuki városában. Bejött egy vörös különítmény és a tisztje azt mondta nekünk: „Emberek, mától szabadok vagytok, oda mentek, ahova jónak látjátok Ha hazamentek, vigyétek el a hírét az itteni forradalomnak”. Amikor hara- iU..em, szü eim mátészal- lakására nagy meglepetésemre nálunk lakott Mosolygó Antal elvtárs. Ismertem gyerekkorától, mert ő is mátészalkai születésű volt, itt tanult kárpitosután Budapestre, a repülő- gépgyárba, szervezni a munkásokat. Míg nálunk volt, többször hozott röp- iratokat, hogy vigyem a szakszervezetbe és osszam szét. Tizenkilenc márciusá- bar, a győztes forradalom napjaiban újra eljött szülőhelyére, hogy megalakítsa a pártot. Megkereste Vágó elvtársat, s részt vett a lakodalmamon, amit épp akkor tartottam. Nagyon vidám ember volt azokban a napokban... Egri Gyula kisvárdai asztalos az ottani eseményekből ragadott ki egy emlékezetes epizódot: — Közvetlenül a proletárdiktatúra kikiáltása előtti napokban Budapestre hívtak össze a kommunisták egy konferenciát, mert az akkori kormány nem tudta az ország előtt tornyosuló gondokat megoldani. Kis- várdáról Flamm Jenő és én mentünk el erre a kongresszusra.- Flamm fel is szólalt. Én hazajöttem, ő még ottmaradt néhány napig. Két nap múlva kaptuk meg a táviratot, hogy megvan a kommün. Első teendőnk volt a direktórium megalakítása. A magánbank, a magángyár és a földbirtok megszűnt. A direktórium elrendelte a háború, s a pénzhiány miatt félbemaradt gimnázium építkezésének azonnali folytatását, s a költségekre a volt magánbankból vettünk ki pénzt. A direktórium kenyeret, cipőt és ruhát is osztott a rászoruló igénylőknek.. . A falvakban is kitörő öröm foeadta a Tanácsköztársaság kikiáltását. Erről ezeket mondja Vida Sziies Sándor jármi nyugdíjas tanító: — A helvi direktórium itt űav alakult meg. honv kijött három ember Mátészalkáról — Szomorú. Kovács. meg Sre’bert neveze- tűek, összehívtak egy népgyűlést, amelyen szavaztak és kihirdették az eredményt. Ök magyarázták meg nekem, hogy szükség van rám, mint értelmiségire. Mint a helyi munkástanács küldötte, kerültem a járási direktóriumba. Jött ide Jármiba egy Körösi nevű elvtárs. Nagyszerű ember volt, ő akarta itt megalakítani a földművesszö- vetkezetet, a mai tsz-t. De kezdetleges állapotok voltak, nem volt szakember, » hiába volt meg az alakítási kedv, nem jutottunk előre. A munkástanács feladata volt: felkutattuk az elsikkasztott hadisegélyeket és kiosztottuk. Jött az instrukció, hogy először a társadalmi különbségeket szüntessük meg. Űj jegyző*, állítottunk. Itten nem volt rekvirálás, a lakosság önkéntesen adta össze az élelmet a Vörös Hadseregnek — száz mázsa búzát szállítottunk el innen Budapestre. Az emberek nagy részt nagyon szegény volt. De aki nem volt olyan szegény, még annak is tetszett ez az új rendszer... Laczkovszki József, a nyíregyházi vörös őrség katonája volt azokban a hetekben. Feladatuk a proletárrend fenntartása volt. Egyik legemlékezetesebb élménye, hogy Tiszadobon megrohanták az uradalmi magtárt a szegények, s élelmet vittek haza. Ezt a régi tiszt, Szentgáli úgy torolta meg, hogy véresre verette a falu népét. Ezek elmondták, hogy ők a grófi uradalomban dolgoztak, mint kommenció- sok. Olyan rongyosak voltak, hogy tényleg szánalom volt rájuk nézni. Ki voltak éhezve. Nem is ütköztünk meg rajta, igazságos és ezt a helyzetet ismerő katonák, hogy az éhség eddig kényszerítette őket. Szentgálit letartóztattuk és hadbíróság elé állíttattuk. De ez a helyzet, az emberek szegénysége, éhsége más hasonló faluban is ugyanolyan volt a Tanácsköztársaság előtt, mint Tiszadobon. Szívesen álltak mellénk, mert mindenütt arra panaszkodtak, hogy a földesúrnál éhbérért dolgoztatták őket és nem bírták a nyomort... Néhány epizód az emlékezés hosszú szalagjáról. Filmek apró kockái, villanások. Mégis: a cseppben látszik a tenger, a forradalom, amelynek most virradt negyvenhetedik tay*- sza. Darázs Endre: Vöröskatona Sokáig dugdosta nőném _ a fényképet, Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette, Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más volt A törött fényképen, Hol egy repülő állt csillagos sapkában, Háta mögött éggel. Pedig ha kiteszi vékonyka keretben A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított, Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme volt, mely Régi fénnyel égett És kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. Vörös katonák indulnak harcba a Tiszántúlért.
