Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-19 / 66. szám
Vietnami szolidaritási nagygyűlés Budapesten Egy hét a világpolitikában BAGDAD: i A bagdadi rádió közölte, hogy a szíriai hadsereg több tábornokát kizárták a hadseregből. A rádió megemlítette El Hafez volt minisztert, Omran volt hadügyminisztert és Delli ezredest, a hadbíróság volt elnökét. MELBOURNE: A legújabb jelentések szerint a melbournei négyesikrek közül kettő a délelőtt folyamán a kórházban meghalt. A másik két csecsemő jó egészségnek örvend. ROMA: A római katolikus egyház a katolikusok és más | vallásúak közötti házasságkötési törvényt részlegesen enyhítette. Az egyik legfontosabb változás, hogy felfüggesztik a klközösítési . törvényt, hogyha római katolikus vallású ember nem katolikus pap előtt köt házasságot. DAR ES SALAAM: Mocambique Nyassza tartományában februárban nyolc nap alatt 65 portugál katonát öltek meg és több teherautót semmisítettek meg a felkelők — jelenti a Mocambiquei Felszabadítási Front. t SZÓFIA: Athénban bírósági eljárást kezdtek a hatóságok a Görög Nemzeti Diákszövetség három vezetője: Panga- losz, Manosz és Beszasz, valamint az athéni egyetemen tanuló diákok szövetségének elnöke: Cangarakisz és még néhány diák ellen. Azzal vádolják őket, hogy a február elsején tartott diákgyűlés alkalmával rendbontást kezdeményeztek. MOSZKVA: Kijevben negyedik napja | folyik Ukrajna Kommunista | Pártjának XXIII. kongresz^ ! szusa. Az első napirendi \ pont vitáját Pjotr Seleszt, l az SZKP KB elnökségének tagja. Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára zárta le, majd a kongresszus egyhangúlag elfogadott határozatban helyeselte a Központi Bizottság politikai vonalát és kielégítőnek minősítette gyakorlati tevékenységét. Ezt követően Vlagyimir j Scserbickij, az SZKP KB ! elnökségének póttagja, Uk- j ra j na miniszterelnöke tar- ] tott beszámolót az 1966—70 j évi új ötéves terv kongresz- | szusi irányelveinek tervezetéről. 1 (Folytatás as 1. oldalról) vilizádó, a Jólét, a humanizmus oly sokat hangoztatott eszméit. Nő a Johnson- kormány politikájának belső ellenzéke is, ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai békeerők éppen a napokban újabb demostrációra készülnek. A magyar békemozgalom teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja a tiltakozó megmozdulás résztvevőit — Meggyőződésünk, amelyet itt most újra megerősítünk és kifejezésre Juttatunk — folytatta — hogy Vietnam hős népét az amerikai agresszor nem törheti meg. Dr. Sík Endre ezután arról beszélt hogy mind erőteljesebben bontakozik ki társadalmunk segítőkészsét ge is. Ezért az Országos Béketanács, a sok-sok lelkesítő kezdeményezés egyesítésével és felkarolásával, új országos akciót kezdeményez. Arra szólítja a városok és falvak lakóit, hogy járuljanak hozzá Thanh Hoa egyik lebombázott iskola jónak és Guag Binh elpusztított kórháznak berendezéseihez. Az Országos Béketanács a magyar dolgozók felajánlásain kívül erre a célra fordítja különböző nagyszabású rendezvényeinek bevételét is. Dr. Sík Endre nyomatékosan aláhúzta: a magyar társadalom — egyetértve pártunk és kormányunk állásfoglalásával — határozottan elítéli az imperialista agressziókat, a más államok szuverenitásának megsértését a gyarmatosítás és a neokolonializmus minden formáját Teljes támogatásáról biztosítja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért harcoló államokat, a függetlenségük és szuverenitásuk megerősítét- séért, önálló nemzetgazdaságuk fejlesztéséért küzdő országokat. Támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a vietnami kérdés rendezésére tett igazságos javaslatait és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, a dél-vietnami nép egyedüli törvényes képviselőjének programját. — A magyar békemozi- galom az Országos Béketanács vezetésével minden segítséget megad a béke világ- mozgalomnak és a Béke-vi- lágtanácsnak — hangsúlyoz, ta a továbbiakban. — Meggyőződésünk, hogy a haladó emberiség támogatásával Vietnam hős népe megvédi hazáját, helyreállítja függet-j lenségét és egységét Nemi feledkezünk meg Európa biztonságának ugyancsak égető kérdéseiről sem. Veszélyesnek tartjuk az atomfegyverek további elterjesztésére és különösképpen a Német Szövetségi Köztársaság atomfel fogy vérzésére irányuló mesterkedéseket Nem nyugszunk bele, hogy Európában újra kialakítsák a világháború tűzfészkét. Ezért a vietnami agresszió azonnali megszüntetését követelő akció mellett támogatunk minden olyan kea- deményezést, amely Európa biztonságának megszilárdítására szolgál. Dr. Sík Endre a nagygyűlés résztvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben ezekkel a szavakkal zárta beszédét: — Az egész haladó és bókeszerető emberiséggel együtt kiáltjuk: Békét akarunk! Békét akarunk, de nem amerikai módra! Eleget kell tenni a vietnami nép jogos követeléseinek! El a kezekkel Vietnamtól! Ezután a demonstráció résztvevőinek meleg ünneplése közben Isabelle Blume, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke mondott beszéi- det — A Béke-világtanács az egész világ színe előtt elítéli az amerikai agressza- rok pusztító vietnami háborúját. Elítéli a mérgező vegyianyagok és gázok alkalmazását, az iskolák, a kórházak, a észak-vietnami nép ellen intézett kegyetlen bombatámadások sorozatát, — mondotta. — Az a törekvésünk, hogy Vietnam népe minél előbb Elégetett Az Egyesült Államok fiataljai körében kibontakozott „Május 2-i mozgolom” és a Dubois-club-ok háboruelle- nes mozgalma mind szélesebb hullámokat ver a tengeren túlon. Az USA fiataljainak kezdeményezését az angolszász országokon belül újra megtanulhassa, mit jelent a béke. Azt akarjuk,' hogy álmukat ne zavarják bombarobbanások, s olyan rizs kerüljön asztalukra, amely nem fenyeget a mérgezés veszélyével. Azt i szeretnénk, hogy minden j vietnami embernek jusson osztályrészül az életnek az a kevés és szerény öröme,1 amelyről immár húsz esz-1 tendeje megfosztották. — Hirdessük mindennap, a világ minden részén a | népek akaratát. Gyűjtsünk pénzt és orvosságokat. Ne legyen nyugtuk a kormányoknak, amig — mint né-, peik — maguk is nem til-j takoznak az amerikaiak! vietnami politikája ellen, ] amig ki nem jelentik, hogy ■ ellenzik az agressziót. Tá-' mogatni kell mindent, ami a megegyezés és tárgyalás politikáját segíti. A népeknek kényszeríteni kell az amerikaiakat, hogy végül is' elmenjenek Genfbe, s tár- j gyaljanak azokkal, akiket j meg akarnak semmisíteni, j — Vietnami testvéreink!! A Béke-világtanács megígéri: minden erőt, minden! békéért harcoló szervezetet mozgósít, hogy elérkezzék a nap, amikor a' Ben- Hai folyó hídján az eddig egymástól elszakított Észak és Dél szabadon, és teljesen függetlenül kezet szoríthassanak egymással! — fejezte be a budapestiek küldötteinek szenvedélyes helyeslése közben nagyhatású beszédét Isabelle Blume. A forró hangulatú nagygyűlésen több neves külföldi békeharcos is feszólalt még. behívók másutt is átvették már. így például az ausztráliai fiatalok. Egy nappal ezelőtt Sydney fiataljai közül igen sokan a legnagyobb nyilvánosság előtt elégették katonai behívójukat. (MTI Képszolgá'at.) játszadozott Kati szájsarkában. De Laci — ó, örökké gyanakvó férfibölcsesség — félreértette! Félre bizony. Gondolta: nem ér a nevem, ezt a trükköt már kitapasztaltam, még egyszer nem szedsz rá, babám. Mosolyogsz? Azzal bíztatsz, hogy kvittek vagyunk, minden feledve, és apád se beszélt? Hajaj! Mennék csak lépre, hinnék csak egy szikrányit is a jámborságodban, rögtön a képemre másznál. Nyilvánosan. Kofák: egy kocsirakomány piaci hangszóró asz- szisztenciája mellett! Az volna még csak a szép! A leégések leégése! Délben már minden kollégám engem röhögne az étteremben. — Parancsol? — kérdezte tehát zordul, faképpel és rá se tekintve Katira, amidőn jegyadás közben hozzádolgozta magát. Hangjában pedig akkora pökhendiség volt, hogy Kati szint váltott: krétafehér majd karneolvörös lett, és viszonzásul egy finnyás, elkényeztetett kis dáma gőgjével felelte: Hét nappal azután, hogy nyilvánosságra hozták De Gaulle francia köztársasági elnök levelét „a többi tizennégyhez” — a NATO tagállamok még mindig nem tudták megfogalmazni közös álláspontjukat Párizs elhatározásáról. Az a döntés, hogy Franciaország, ha nem lép is ki a NATO-ból, de katonailag kivonja magát az atlanti paktum fennhatósága alól — alapjaiban rendítette meg ezt az amerikai kezdeményezésre 1949- ben, örökérvényűnek tervezett imperialista katonaipolitikai szövetséget. Míg Franciaország partnerei azon vitatkoztak, hogyan próbálják betömni a NATO omladozó bástyáján támadt öles repedéseket — Párizs újra megszólalt, s ha lehet még határozottabban körvonalazta álláspontját. Couve de Murville külügyminiszter kereken kimondta, hogy a NATO elavult, és idézzük: „Az a hátrány, amit ez az elavultság jelent, nagyobb horderejű a szövetség által nyújtott előnyöknél.” Arról van ugyanis szó, hogy az atlanti paktum pillére az a washingtoni vezérgondolat volt, amely a nyugati hatalmak egész politikáját egy állítólagos „vörös támadás” vélt fenyegetésére építette. A második világháború óta eltelt két évtized azonban igen látványosan bizonyította: ilyen fenyegetés nem létezik, a NATO valójában támadó katonai blokk — s éppen felállítása volt az, amely az európai szocialista országokat arra kényszerítette, hogy Varsóban életre- hívják saját védelmi szervezetüket. De Gaulle tábornok levele ezzel a való helyzettel vetett számot, amikor kijelentette, hogy Európa nem válsággóc, legalábbis abban az értelemben nem, hogy a „szovjet fenyegetés” mi- tosz. Földünk igazi válság- központja jelenleg Délke- let-Azsia — itt azonban a NATO tagállamainak vajmi kevés keresnivalójuk van. Az Egyesült Államok vietnami agressziója viszont a többi NATO tagállamot azzal fenyegeti, hogy Washington felelőtlenül belesodorja őket egy világméretű konfliktusba. Egyebek között ezért elégelte meg Párizs, hogy a NATO-szo.- lidaritás ürügyén „kicsúsz- szon a francia hatóságok kezéből az ország védelméért való felelősség” — amint ezt a francia külügyminiszter megfogalmazta. — Returt! Tízest adott, tíz forintost. ' Lebbentve, két ujja közül. A jegyet is így vette át. 1 Majd azt jelezve, hogy Lacinak még az érintésétől is undorodik, a visszajáró pénz alá nyitott bugyellárisát | tartotta oda. És továbbra is, végig az ' utazás alatt gőgös, zárkó- | zott képpel ült. Laci — mert toppal, a so- | főr tükréből állandóan fi- j gyelíe — meg is állapította róla: — Konzerv. Mégpedig... j hárpiakonzerv. És nem győzött gratulálni ; magának, amiért lám: jól ítélte meg a helyzetet, amidőn Kati mosolyát cselfogás, provokáció gyanánt értékelte. Pedig tévedett. Fatálisán és annál inkább, mert a jeges, elutasító külső alatt sírás fojtogatta Katit. Úgy vélekedett, azzal a gondolattal szállt fel az autóbuszra, hogy... igen, goromba, felháborítóan goromba volt Laci, és így méltán kapott egyet az orrára, de a történtekért ő, Kati is hibás. (Folytatjuk) A párizsi döntés időszerűségét jelzi, hogy az Egyesült Államok törvényhozása épp e héten hozott olyan intézkedéseket, amelyek a vietnami agresszió fokozását célozzák. Az amerikai hadvezetés — a már korábban elfogadott katonai költségvetés tételein belül — tov;*bi 11 milliárd dollárt kap, csakis a vietnami háború céljaira. A sors iróniája, hogy éppen ezen a héten, amikor e súlyos milliárdok megadásra kerültek — az immár nem is sorszámozott, oly gyakori, esedékes belpolitikai válság szinte menetrendszerűen beköszöntött Dél-Vietnamban. Amerikai hírmagyarázók megdöbben- ten veszik tudomásul, hogy Ky tábornoknak, akit csak néhány hete ölelt keblére — valóságosan és fényképészek kameráinak kereszttüzében — Johnson elnök Honoluluban, máris juntaválsággal kellett farkasszemet néznie. Ismételten bebizonyosodott, mennyire nem ura nemhogy egész Dél-Viethamnak, de még saját kormányának sem Ky tábornok. Jellemző módon mutatják ezek az események, hogy a valóságban mennyit ér az az úgynevezett kormány, amelyet az Egyesült Államok a délvietnami nép egyedüli képviselőjén^ szeretne kikiáltani ,.. Az amúgyis robbanékony délkelet-ázsiai helyzetbe újabb veszélyes elemet vitt az a katonai hatalomátvétel, amelyre egy hete az immár öt és fél hónapja nyugtalan Indonéziában került, sor. Hogy mi is történt tulajdonképpen: Suharto tábornok vette-e át a hatalmat, vagy valóban Sukarno elnök kérte fel a rend, tehát a szeptember 30-át megelőző állapotok helyreállítására — az időközben eltelt hét napban sem tisztázódott Részint azért nem, mert Suharto tábornok véglegesítette a kommunista párt betiltását — ami korántsem felel meg a szeptember 30- át megelőző állapotoknak, részint pedig azért nem, mert az a nyilatkozat, amelynek tisztáznia kellett volna a helyzetet, maga sem világos. A nyilatkozat ugyan megerősíti Suharto állítását, hangsúlyozza, hogy a legfőbb hatalom letéteményese továbbra is Sukarno elnök, aki nem tűr beleszólást minisztereinek megválasztásába. Másrészt azonban a nyilatkozatot csak felolvasták Sukarno nevében — és az a miniszterelnökhelyettes, Saleh, aki a szöveget felolvasta, 24 órával később a hadsereg „védőőrizetébe” került, Su- bandrióval együtt, aki hónapok óta a jobboldal hecckampányának egyik legfőbb célpontja volt. Az elmúlt napok az eseményeket, ha lehet, még jobban összekuszálták, legalábbis, ami a részleteket illeti. Tény azonban, hogy az október elsejével indult, és az indonéz forradalom vívmányait fenyegető eseménysorozatot Sukarno elnök már egy hónappal ezelőtt ellenforradalomnak bélyegezte... Az Egyesült Arab Köztársaságban befejeződött az arab kormányfők tanácskozása. Valamennyi napirenden lévő kérdésben egyhangú határozatokat hoztak. Eszerint kitartanak az arab szolidaritás mellett. Szembefordulnak minden olyan törekvéssel, amely felrobbanthatná az arab országok egységét. Támogatják Afrika és Ázsia felszabadító mozgalmait és nem módosítják viszonyukat az NSZK-hoz. Több más kérdés mellett a gazdasági együttműködés, illetőleg a már elfogadott tervek végrehajtása is a napirenden szerepelt. URBÁN ERNŐ (Kisregény) 11. — De... bátyám! Miért? De... hova ilyen hirtelenséggel? — Katihoz! —kacagott a vállán át, diadalmasan a kisöreg. — Rétest enni. Mivelhogy-•• engem is Bársonynak hívnak. Bársony Samunak. Alászolgája, volt szerencsém, kalauz úr. Ez volt az oka és előzménye annak, hogy Laci vasárnap déltől szerda reggelig nem is élt, csaK támolygott. Ha pedig letelt a szolgálata és kiakasztotta nyakából a kalauztáskát, hát akár az óra sétálója egyre csak járt, járt és hallgatott. Nem is csoda. Katiról ugyan megtudta, hogy özvegyi mivoltában elérhető volna, de örömében, hogy ügye még jóra fordulhat vele, és meg se gondolva, mit mond, úgy talált nyilatkozni róla — és éppen az apja előtt! — ahogy vagányok szoktak fogadást kötni maekuráikra rumozás közben. Halott mi az igazság? Hogy utálja, gyűlöli és megveti a hencegést, a „nekem egyből megvolt” és a „füttyentésemre lefekszik” formájú kiszólásokat. Nem mintha álszent vagy kap- pantermészetű volna. Dehogy. Csak ad magára, ember igyekszik lenni. Ember. aki ha szeret, partnerét még tulajdon magánál is többre tartja, és örömét koncul — hogy benyálazzák és csámcsogjanak rajta — a világ kincséért se vetné oda cimboráinak. És akkor ő, és éppen ő — két ízben is elvetette a súlykot! Úgy viselkedett, mintha szoknyapecérek között is főnök, afféle koslató falurossza volna. S ami a legkétségbeej- tőbb: még ha Katit sikerülne is megkömyékezni valahogyan, mit hozna — mit hozhatna — a találkozásuk? Nyilván egy másik orron- kapásL Mégpedig — kommentált, szöveges orronkapást. Hogy piszkos csibész, minek néz maga engem? Mert annyi bizonyos — az ellenkezőjét a hülye se merné megkockáztatni —: az öreg Bársony biztos kipakolt otthon. Iziben. S köszönetül. A rétesért köszönetül, hogy akadt volna meg rögtön az első falat azon a kárörvendő torkán. így Laci, a kedve és reménye konyult, balszerencséjét átkozó Laci. Éppen ezért csak bámult és az indulást is elfelejtette jelezni, amidőn szerda reggel a kofajárat lármás, lökdösődő legközepéből mosoly üdvözölte. Hamis, hunyor!, de alapjában véve békülékeny és bíztató volt ez a mosoly. És taros is. Egész a jegyváltás pillanatáig ott bujkált, ott ESé^etett behívók
