Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

Vietnami szolidaritási nagygyűlés Budapesten Egy hét a világpolitikában BAGDAD: i A bagdadi rádió közölte, hogy a szíriai hadsereg több tábornokát kizárták a hadseregből. A rádió meg­említette El Hafez volt mi­nisztert, Omran volt had­ügyminisztert és Delli ez­redest, a hadbíróság volt elnökét. MELBOURNE: A legújabb jelentések szerint a melbournei né­gyesikrek közül kettő a dél­előtt folyamán a kórházban meghalt. A másik két cse­csemő jó egészségnek ör­vend. ROMA: A római katolikus egy­ház a katolikusok és más | vallásúak közötti házasság­kötési törvényt részlegesen enyhítette. Az egyik leg­fontosabb változás, hogy felfüggesztik a klközösítési . törvényt, hogyha római ka­tolikus vallású ember nem katolikus pap előtt köt há­zasságot. DAR ES SALAAM: Mocambique Nyassza tar­tományában februárban nyolc nap alatt 65 portugál katonát öltek meg és több teherautót semmisítettek meg a felkelők — jelenti a Mocambiquei Felszabadítási Front. t SZÓFIA: Athénban bírósági eljá­rást kezdtek a hatóságok a Görög Nemzeti Diákszövet­ség három vezetője: Panga- losz, Manosz és Beszasz, valamint az athéni egyete­men tanuló diákok szövet­ségének elnöke: Cangara­kisz és még néhány diák ellen. Azzal vádolják őket, hogy a február elsején tar­tott diákgyűlés alkalmával rendbontást kezdeményez­tek. MOSZKVA: Kijevben negyedik napja | folyik Ukrajna Kommunista | Pártjának XXIII. kongresz^ ! szusa. Az első napirendi \ pont vitáját Pjotr Seleszt, l az SZKP KB elnökségének tagja. Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára zárta le, majd a kongresszus egy­hangúlag elfogadott határo­zatban helyeselte a Közpon­ti Bizottság politikai vona­lát és kielégítőnek minősí­tette gyakorlati tevékenysé­gét. Ezt követően Vlagyimir j Scserbickij, az SZKP KB ! elnökségének póttagja, Uk- j ra j na miniszterelnöke tar- ] tott beszámolót az 1966—70 j évi új ötéves terv kongresz- | szusi irányelveinek terveze­téről. 1 (Folytatás as 1. oldalról) vilizádó, a Jólét, a huma­nizmus oly sokat hangozta­tott eszméit. Nő a Johnson- kormány politikájának bel­ső ellenzéke is, ezt bizonyít­ja az is, hogy az amerikai békeerők éppen a napokban újabb demostrációra ké­szülnek. A magyar békemoz­galom teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja a tiltakozó megmozdulás résztvevőit — Meggyőződésünk, ame­lyet itt most újra megerő­sítünk és kifejezésre Jutta­tunk — folytatta — hogy Vietnam hős népét az ame­rikai agresszor nem törhe­ti meg. Dr. Sík Endre ezután ar­ról beszélt hogy mind erő­teljesebben bontakozik ki társadalmunk segítőkészsét ge is. Ezért az Országos Béketanács, a sok-sok lel­kesítő kezdeményezés egye­sítésével és felkarolásával, új országos akciót kezde­ményez. Arra szólítja a vá­rosok és falvak lakóit, hogy járuljanak hozzá Thanh Hoa egyik lebombázott is­kola jónak és Guag Binh el­pusztított kórháznak be­rendezéseihez. Az Országos Béketanács a magyar dol­gozók felajánlásain kívül erre a célra fordítja külön­böző nagyszabású rendezvé­nyeinek bevételét is. Dr. Sík Endre nyomaté­kosan aláhúzta: a magyar társadalom — egyetértve pártunk és kormányunk ál­lásfoglalásával — határo­zottan elítéli az imperialis­ta agressziókat, a más ál­lamok szuverenitásának megsértését a gyarmatosí­tás és a neokolonializmus minden formáját Teljes támogatásáról biztosítja a nemzeti felszabadító moz­galmakat, a gyarmati rend­szer maradványainak felszá­molásáért harcoló államo­kat, a függetlenségük és szuverenitásuk megerősítét- séért, önálló nemzetgazda­ságuk fejlesztéséért küzdő országokat. Támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának a vietnami kérdés rendezésé­re tett igazságos javaslatait és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, a dél-vietnami nép egyedüli törvényes képviselőjének programját. — A magyar békemozi- galom az Országos Béketa­nács vezetésével minden se­gítséget megad a béke világ- mozgalomnak és a Béke-vi- lágtanácsnak — hangsúlyoz, ta a továbbiakban. — Meg­győződésünk, hogy a haladó emberiség támogatásával Vietnam hős népe megvédi hazáját, helyreállítja függet-j lenségét és egységét Nemi feledkezünk meg Európa biztonságának ugyancsak égető kérdéseiről sem. Ve­szélyesnek tartjuk az atom­fegyverek további elterjesz­tésére és különösképpen a Német Szövetségi Köztár­saság atomfel fogy vérzésére irányuló mesterkedéseket Nem nyugszunk bele, hogy Európában újra kialakítsák a világháború tűzfészkét. Ezért a vietnami agresszió azonnali megszüntetését kö­vetelő akció mellett támo­gatunk minden olyan kea- deményezést, amely Európa biztonságának megszilárdí­tására szolgál. Dr. Sík Endre a nagygyű­lés résztvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben ezekkel a szavakkal zárta beszédét: — Az egész haladó és bó­keszerető emberiséggel együtt kiáltjuk: Békét aka­runk! Békét akarunk, de nem amerikai módra! Ele­get kell tenni a vietnami nép jogos követeléseinek! El a kezekkel Vietnamtól! Ezután a demonstráció résztvevőinek meleg ünnep­lése közben Isabelle Blume, a Béke-világtanács ügyve­zető elnöke mondott beszéi- det — A Béke-világtanács az egész világ színe előtt el­ítéli az amerikai agressza- rok pusztító vietnami hábo­rúját. Elítéli a mérgező ve­gyianyagok és gázok alkal­mazását, az iskolák, a kór­házak, a észak-vietnami nép ellen intézett kegyetlen bombatámadások sorozatát, — mondotta. — Az a törekvésünk, hogy Vietnam népe minél előbb Elégetett Az Egyesült Államok fia­taljai körében kibontakozott „Május 2-i mozgolom” és a Dubois-club-ok háboruelle- nes mozgalma mind széle­sebb hullámokat ver a ten­geren túlon. Az USA fiatal­jainak kezdeményezését az angolszász országokon belül újra megtanulhassa, mit je­lent a béke. Azt akarjuk,' hogy álmukat ne zavar­ják bombarobbanások, s olyan rizs kerüljön aszta­lukra, amely nem fenyeget a mérgezés veszélyével. Azt i szeretnénk, hogy minden j vietnami embernek jusson osztályrészül az életnek az a kevés és szerény öröme,1 amelyről immár húsz esz-1 tendeje megfosztották. — Hirdessük mindennap, a világ minden részén a | népek akaratát. Gyűjtsünk pénzt és orvosságokat. Ne legyen nyugtuk a kormá­nyoknak, amig — mint né-, peik — maguk is nem til-j takoznak az amerikaiak! vietnami politikája ellen, ] amig ki nem jelentik, hogy ■ ellenzik az agressziót. Tá-' mogatni kell mindent, ami a megegyezés és tárgyalás politikáját segíti. A népek­nek kényszeríteni kell az amerikaiakat, hogy végül is' elmenjenek Genfbe, s tár- j gyaljanak azokkal, akiket j meg akarnak semmisíteni, j — Vietnami testvéreink!! A Béke-világtanács meg­ígéri: minden erőt, minden! békéért harcoló szerveze­tet mozgósít, hogy elérkez­zék a nap, amikor a' Ben- Hai folyó hídján az eddig egymástól elszakított Észak és Dél szabadon, és telje­sen függetlenül kezet szo­ríthassanak egymással! — fejezte be a budapestiek küldötteinek szenvedélyes helyeslése közben nagyhatá­sú beszédét Isabelle Blume. A forró hangulatú nagy­gyűlésen több neves kül­földi békeharcos is feszólalt még. behívók másutt is átvették már. így például az ausztráliai fiata­lok. Egy nappal ezelőtt Syd­ney fiataljai közül igen so­kan a legnagyobb nyilvá­nosság előtt elégették kato­nai behívójukat. (MTI Képszolgá'at.) játszadozott Kati szájsarká­ban. De Laci — ó, örökké gya­nakvó férfibölcsesség — fél­reértette! Félre bizony. Gondolta: nem ér a ne­vem, ezt a trükköt már ki­tapasztaltam, még egyszer nem szedsz rá, babám. Mo­solyogsz? Azzal bíztatsz, hogy kvittek vagyunk, min­den feledve, és apád se be­szélt? Hajaj! Mennék csak lépre, hinnék csak egy szikrányit is a jámborsá­godban, rögtön a képemre másznál. Nyilvánosan. Kofák: egy kocsirako­mány piaci hangszóró asz- szisztenciája mellett! Az volna még csak a szép! A leégések leégése! Délben már minden kollé­gám engem röhögne az ét­teremben. — Parancsol? — kérdezte tehát zordul, faképpel és rá se tekintve Katira, ami­dőn jegyadás közben hozzá­dolgozta magát. Hangjában pedig akkora pökhendiség volt, hogy Kati szint váltott: krétafehér majd karneolvörös lett, és viszonzásul egy finnyás, el­kényeztetett kis dáma gőg­jével felelte: Hét nappal azután, hogy nyilvánosságra hozták De Gaulle francia köztársasági elnök levelét „a többi ti­zennégyhez” — a NATO tagállamok még mindig nem tudták megfogalmazni közös álláspontjukat Párizs elhatározásáról. Az a dön­tés, hogy Franciaország, ha nem lép is ki a NATO-ból, de katonailag kivonja ma­gát az atlanti paktum fenn­hatósága alól — alapjaiban rendítette meg ezt az ame­rikai kezdeményezésre 1949- ben, örökérvényűnek terve­zett imperialista katonai­politikai szövetséget. Míg Franciaország partnerei azon vitatkoztak, hogyan próbálják betömni a NATO omladozó bástyáján támadt öles repedéseket — Párizs újra megszólalt, s ha lehet még határozottabban kör­vonalazta álláspontját. Couve de Murville kül­ügyminiszter kereken ki­mondta, hogy a NATO el­avult, és idézzük: „Az a hátrány, amit ez az el­avultság jelent, nagyobb horderejű a szövetség által nyújtott előnyöknél.” Arról van ugyanis szó, hogy az atlanti paktum pillére az a washingtoni vezérgondolat volt, amely a nyugati ha­talmak egész politikáját egy állítólagos „vörös tá­madás” vélt fenyegetésére építette. A második világ­háború óta eltelt két évti­zed azonban igen látványo­san bizonyította: ilyen fe­nyegetés nem létezik, a NATO valójában támadó katonai blokk — s éppen felállítása volt az, amely az európai szocialista or­szágokat arra kényszerítet­te, hogy Varsóban életre- hívják saját védelmi szer­vezetüket. De Gaulle tábornok leve­le ezzel a való helyzettel vetett számot, amikor kije­lentette, hogy Európa nem válsággóc, legalábbis abban az értelemben nem, hogy a „szovjet fenyegetés” mi- tosz. Földünk igazi válság- központja jelenleg Délke- let-Azsia — itt azonban a NATO tagállamainak vajmi kevés keresnivalójuk van. Az Egyesült Államok viet­nami agressziója viszont a többi NATO tagállamot az­zal fenyegeti, hogy Wa­shington felelőtlenül bele­sodorja őket egy világmére­tű konfliktusba. Egyebek között ezért elégelte meg Párizs, hogy a NATO-szo.- lidaritás ürügyén „kicsúsz- szon a francia hatóságok kezéből az ország védel­méért való felelősség” — amint ezt a francia kül­ügyminiszter megfogal­mazta. — Returt! Tízest adott, tíz forintost. ' Lebbentve, két ujja közül. A jegyet is így vette át. 1 Majd azt jelezve, hogy La­cinak még az érintésétől is undorodik, a visszajáró pénz alá nyitott bugyellárisát | tartotta oda. És továbbra is, végig az ' utazás alatt gőgös, zárkó- | zott képpel ült. Laci — mert toppal, a so- | főr tükréből állandóan fi- j gyelíe — meg is állapította róla: — Konzerv. Mégpedig... j hárpiakonzerv. És nem győzött gratulálni ; magának, amiért lám: jól ítélte meg a helyzetet, ami­dőn Kati mosolyát cselfo­gás, provokáció gyanánt ér­tékelte. Pedig tévedett. Fatálisán és annál in­kább, mert a jeges, elutasító külső alatt sírás fojtogatta Katit. Úgy vélekedett, azzal a gondolattal szállt fel az autóbuszra, hogy... igen, go­romba, felháborítóan go­romba volt Laci, és így méltán kapott egyet az or­rára, de a történtekért ő, Kati is hibás. (Folytatjuk) A párizsi döntés idősze­rűségét jelzi, hogy az Egyesült Államok törvény­hozása épp e héten hozott olyan intézkedéseket, ame­lyek a vietnami agresszió fokozását célozzák. Az ame­rikai hadvezetés — a már korábban elfogadott kato­nai költségvetés tételein be­lül — tov;*bi 11 milliárd dollárt kap, csakis a viet­nami háború céljaira. A sors iróniája, hogy ép­pen ezen a héten, amikor e súlyos milliárdok megadás­ra kerültek — az immár nem is sorszámozott, oly gyakori, esedékes belpoliti­kai válság szinte menet­rendszerűen beköszöntött Dél-Vietnamban. Amerikai hírmagyarázók megdöbben- ten veszik tudomásul, hogy Ky tábornoknak, akit csak néhány hete ölelt keblére — valóságosan és fényké­pészek kameráinak kereszt­tüzében — Johnson elnök Honoluluban, máris junta­válsággal kellett farkassze­met néznie. Ismételten be­bizonyosodott, mennyire nem ura nemhogy egész Dél-Viethamnak, de még saját kormányának sem Ky tábornok. Jellemző módon mutatják ezek az esemé­nyek, hogy a valóságban mennyit ér az az úgyneve­zett kormány, amelyet az Egyesült Államok a dél­vietnami nép egyedüli kép­viselőjén^ szeretne kikiál­tani ,.. Az amúgyis robbané­kony délkelet-ázsiai hely­zetbe újabb veszélyes ele­met vitt az a katonai ha­talomátvétel, amelyre egy hete az immár öt és fél hónapja nyugtalan Indoné­ziában került, sor. Hogy mi is történt tulajdonképpen: Suharto tábornok vette-e át a hatalmat, vagy valóban Sukarno elnök kérte fel a rend, tehát a szeptember 30-át megelőző állapotok helyreállítására — az idő­közben eltelt hét napban sem tisztázódott Részint azért nem, mert Suharto tábornok véglegesí­tette a kommunista párt betiltását — ami korántsem felel meg a szeptember 30- át megelőző állapotoknak, részint pedig azért nem, mert az a nyilatkozat, amelynek tisztáznia kellett volna a helyzetet, maga sem világos. A nyilatkozat ugyan megerősíti Suharto állítá­sát, hangsúlyozza, hogy a legfőbb hatalom letétemé­nyese továbbra is Sukarno elnök, aki nem tűr beleszó­lást minisztereinek megvá­lasztásába. Másrészt azon­ban a nyilatkozatot csak felolvasták Sukarno nevé­ben — és az a miniszterel­nökhelyettes, Saleh, aki a szöveget felolvasta, 24 órával később a hadsereg „védőőrizetébe” került, Su- bandrióval együtt, aki hó­napok óta a jobboldal hecc­kampányának egyik legfőbb célpontja volt. Az elmúlt na­pok az eseményeket, ha le­het, még jobban összeku­szálták, legalábbis, ami a részleteket illeti. Tény azonban, hogy az október elsejével indult, és az in­donéz forradalom vívmá­nyait fenyegető eseményso­rozatot Sukarno elnök már egy hónappal ezelőtt ellen­forradalomnak bélyegezte... Az Egyesült Arab Köztár­saságban befejeződött az arab kormányfők tanácsko­zása. Valamennyi napiren­den lévő kérdésben egyhan­gú határozatokat hoztak. Eszerint kitartanak az arab szolidaritás mellett. Szem­befordulnak minden olyan törekvéssel, amely felrob­banthatná az arab országok egységét. Támogatják Afri­ka és Ázsia felszabadító mozgalmait és nem módo­sítják viszonyukat az NSZK-hoz. Több más kér­dés mellett a gazdasági együttműködés, illetőleg a már elfogadott tervek vég­rehajtása is a napirenden szerepelt. URBÁN ERNŐ (Kisregény) 11. — De... bátyám! Miért? De... hova ilyen hirtelen­séggel? — Katihoz! —kacagott a vállán át, diadalmasan a kisöreg. — Rétest enni. Mi­velhogy-•• engem is Bár­sonynak hívnak. Bársony Samunak. Alászolgája, volt szerencsém, kalauz úr. Ez volt az oka és előz­ménye annak, hogy Laci vasárnap déltől szerda reg­gelig nem is élt, csaK támolygott. Ha pedig letelt a szolgálata és kiakasztotta nyakából a kalauztáskát, hát akár az óra sétálója egyre csak járt, járt és hallgatott. Nem is csoda. Katiról ugyan megtudta, hogy özvegyi mivoltában elérhető volna, de örömé­ben, hogy ügye még jóra fordulhat vele, és meg se gondolva, mit mond, úgy talált nyilatkozni róla — és éppen az apja előtt! — ahogy vagányok szoktak fo­gadást kötni maekuráikra rumozás közben. Halott mi az igazság? Hogy utálja, gyűlöli és megveti a hencegést, a „ne­kem egyből megvolt” és a „füttyentésemre lefekszik” formájú kiszólásokat. Nem mintha álszent vagy kap- pantermészetű volna. De­hogy. Csak ad magára, em­ber igyekszik lenni. Em­ber. aki ha szeret, partnerét még tulajdon magánál is többre tartja, és örömét koncul — hogy benyálazzák és csámcsogjanak rajta — a világ kincséért se vetné oda cimboráinak. És akkor ő, és éppen ő — két ízben is elvetette a súlykot! Úgy viselkedett, mintha szoknyapecérek kö­zött is főnök, afféle koslató falurossza volna. S ami a legkétségbeej- tőbb: még ha Katit sike­rülne is megkömyékezni va­lahogyan, mit hozna — mit hozhatna — a találkozásuk? Nyilván egy másik orron- kapásL Mégpedig — kommentált, szöveges orronkapást. Hogy piszkos csibész, minek néz maga engem? Mert annyi bizonyos — az ellenkezőjét a hülye se merné megkoc­káztatni —: az öreg Bár­sony biztos kipakolt ott­hon. Iziben. S köszönetül. A rétesért köszönetül, hogy akadt volna meg rög­tön az első falat azon a kár­örvendő torkán. így Laci, a kedve és re­ménye konyult, balszeren­cséjét átkozó Laci. Éppen ezért csak bámult és az in­dulást is elfelejtette jelezni, amidőn szerda reggel a ko­fajárat lármás, lökdösődő legközepéből mosoly üdvö­zölte. Hamis, hunyor!, de alap­jában véve békülékeny és bíztató volt ez a mosoly. És taros is. Egész a jegyváltás pillanatáig ott bujkált, ott ESé^etett behívók

Next

/
Oldalképek
Tartalom