Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

Mindannyi unit ügye: az idegenforgalom ÓRÁKKAL AZ ÁTADÁS ELŐTT . Mappába kerültek, ösz- •zegeződtek már az elmúlt év idegenforgalmának vég­leges számadatai. Ismét öregbítettük hazánk hírne­vét, sok új barátot szerez­tünk országunk népének, tájainak. Az 1965-ös évben nagy lépést tettünk előre a kül­földről érkező látogatók fo­gadásában és ellátásában. Egy hagyományosan ven­dégszerető nép, csaknem 80 ezer szállodai-, motel-, fi­zetővendégszolgálati és egyéb férőhely fogadta azt az 1 millió 318 ezer külföl­dit, aki meg akart ismer­kedni hazánk életével. Az idegenforgalmi hivatalok, a városi és vidéki vendéglátó- ipar — az előző évek ta­pasztalataiból okulva —ha­tékony intézkedésekkel tet­te ku túrái tabbá az ide­genajkú százezrek pihené­sét, ellátását Megszoktuk, hogy a szomszédos népi demokrá­ciát, a testvéri országok ontják hozzánk a barátokat, akik személye* tapasztala­taikból, előadásokból, vagy filmekből már ismerik né­pünk életét így fogadtuk tavaly a félmilliónál több csehszlovák vendé­get, a mintegy százhúsz­ezer lengyel turistát, a több mint százezer szovjet látogatót a németek, a ro­mánok, a Jugoszlávok tíz­ezreit Számukra hazánk élete egy szín a szocializ­mus palettájáról, itt-tartóz- kodásuk pedig olyan élmé­nyek sokasága, melyek — más tájak között is — a kedves otthont idézik fel. S ha néha a rossz szerve­zés, vagy a helyi nemtörő­dömség miatt bosszankod­nak is, talán elnézőbbek. Ez persze nem jelent menleve­let a mulasztások okozói­nak. Ám a kapitalista orszá­gokból érkező vendégek — az a több mint 300 ezer turista — aki a piros-fehér- zöl3 határt átlépte, sokszor valóban az idegen szemével méri fel világunkat Ittlé­tük nem nyújt elég alkal­mat arra, hogy belülről él­jék át mai életünket, hogy az ízes ételek és nemes borok mellett jobban meg­ismerjék termelő munkánk gyümölcseit, vagy kulturá­lis életünk termékeny vi­táit A külszín alapján is összehasonlítást tesznek, sa­ját kialakult idegenforgal­mukat vetik össze a mi kezdeti lépéseinkkel, a tő­kés világ vetélkedő harso­gását a mi szolidabb han­gunkkal. Megütköznek, ha éretlen elemek megbámul­ják őket. Elvárják, hogy befizetett valutájukért meg­kapják a színvonalas, ma­gyaros ellátást, érdeklődő kérdéseikre a sokoldalúan felkészült vendéglátók szí­ves válaszát Az idegenforgalom szám­adatai azt is bizonyítják, hogy már nem csupán a főváros és a Balaton jelen­tik a megismerés forrását, tömegesen keresik fel az ország más tájait is. Az el­múlt évben a vendéglátó­ipari férőhelyeken elhelye­zett küföldiek mintegy 60 %-a Budapesten, mintegy 25 %-a a Balaton mellett la­kott, de velük együtt, s raj­tuk kívül százezrek jártak hazánk más vidékein is — a tennivalók tehát mind­annyiunkat érintenek. Sze­ged, Debrecen, Pécs, Mis­kolc és más nagyvárosok látogatói hosszú úton és széles körben érintkeznek a lakossággal és hivatalos szervekkel. Ezért fontos, hogy a gazdasági tenniva­lók, a vendéglátóipar fej­lesztése mellett, az idegen- forgalom által támasztott politikai következtetésekről is többet beszéljünk. S nem csak akkor, amikor a me­leg nyári nap tüze már a körmünkre ég ... Az idegenforgalom ügye a tavasz érkezésével széles körben napirendre került. Az idegenvezető, a tolmács, a felszolgáló, s a nyelveket tudó utcai járókelő egy­aránt felelős azért: mit tudunk nyújtani az érke­zőknek? Arról sem feled­kezhetünk azonban meg, hogy az idegenforgalom nem csupán gazdasági ügy­let, bár ez az oldala sem lebecsülendő. Ha nem mu­tatunk rá életünk megőr­zött és szüntelenül gazda­godó szépségeire, ha nem szüntetjük meg a kisebb- nagyobb bosszúságok okait, bizony zavart okozunk a látogatók gondolatvilágá­ban, rólunk elraktározott emlékeiben. Az elmúlt évek példái bizonyítják, hogy a külföl­di látogatók fele, a sze­mélygépkocsik és autóbu­szok többsége a harmadik negyedévben, július, augusztus, szeptember hó­napokban lépi át a határt. Még jónéhány hónap vá­laszt el tehát a főidénytől, mégsem érdektelen figyel­meztetni, mit kíván a kor­szerű idegenforgalom az ország lakosságától és hi­vatalos szerveitől. Jhrmics László Javult a mezőgazdasági gépek alkatrészellátása Több vegyszer és műtrágya — Az AGROKER tájékoztatója A korai kitavaszodás rae- aő®izclasági üzemeinkben biztosította annak lehető­ségét, hogy hetekkel ezelőtt megkezdhették a földeken a munkát Az ajándékba kapott jóidővel azonban sürgetően néhány olyan kér­dés is előtérbe került: lesz e időben elegendő mennyiségű és minőségű növényvédő- szer, a gépek üzemeltetésé­hez milyen mennyiségben lophatnak pótalkatrészt a tsz-ek. E kérdésekre a leg- illetékesebb válaszadó az AGROKER. A gyümölcsösök permete- aését rövid időn belül megr kezdik a közös gazdaságok. Az ehhez szükséges sárga- mérget az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek részére nagyrészt kiszállí­tották. További szükségle-| tekre az AGROKER-nél még megfelelő készletek vannak raktárom Rézgálicból a nagyüzemi gazdaságok eddig több mint kétezer mázsát vásá roltak. Az AGROKER még Bulgáriából is rendelt na­gyobb mennyiségű rézgali- cot. A rézgálicellátást azon­ban könnyítené, ha a ter­melőszövetkezetek a gyakori- latban igen jól bevált rézpótlószereket is igénybe vennék: rézoxid-klondot, orthocidot, miltoxot, kupro- zánsupert, TMTD-t, zinebet, valamint thiovittalt. Az AGROKER arra is fel­készült, hogy a közös gaz­daságoknak a burgonya, ku­korica, valamint kalászosok gyomirtásához elegendő vegyszert biztosítson. Bur­gonya G-elnevezésű vegyi- szerből mintegy kilencezer hold területre rendelkeznek készlettel. A kukarica vegy­szeres gyomirtásásához^ £ K _64 még csak kísérleti szer. ezért inkább a már jól bevált Hungazin PK-ból raktároznak elegendő kész­letet, A kalászosok vegysze­res gyomirtására a Dikonirt- készlet szintén kielégitő. Az eddieknél nagyobb mérték ben végezhetnek a terme­lőszövetkezetek karbamldos levéltrágyázást is, mert eh­hez is elegendő vegyszert tudnak biztosítani. Általá­ban javult a műtrágyáéiig tás. A tavaszi fejtrágyázás­hoz eddig több mint hárorm- fpr-r vagon nitrogént szállí­tottak ki, kálisóból a me­gyei igény 2300 vagon; éves szinten ezt is biztosítják. Megyénkben az utóbbi években nagymértékben nö­vekedett a géppark, ezzel párhuzamosan nagyobb az alkatrészszükséglet Az al­katrészellátással tavaly ko­moly gondok voltak. 1966- ra az AGROKER 84—86 millió forint értékű alkat­részt biztosít ez 10 millió fo- rinttal több a tavalyinál. Lényeges javulás várható a magyar gyártmányú erőgé­pek pótalkatrészellátásában, kisebb mértékben javul az import erőgépek pótalkat­résztartaléka is. A mindig gondot okozó csapágyhiány szintén javulást mutat mi­vel egy-két méret kivételé­vel minden csapágyat be­szerezhetnek a termelőszö­vetkezetek. Ettől független nül szükségszerű felhívni a mezőgazdasági szakemberek figyelmét arra, hogy a leg­messzebbmenőkig takarékos­kodjanak az alkatrészekkel, mert a 86 millió forint ér. tékú alkatrész árából 860 új erőgépet vásárolhatná­Az AGROKER a gumi­köpeny és az ékszíjtartalék további javulását ígéri, el­sősorban az UE—28-as erő­gépeknél. Legnagyobb prob>- lámát az SZK—3-as és SZK—4-es kombájnok pót­alkatrészeinek beszerzése jelant de az AGROKER ezekről i* gondoskodik. S. E. 99m>2 minőségre se legyen panasz!“ Ápiilis 4-xe beköltözhet 18 család Befejezéshez közeledik a nyíregyházi, Vécsey utcában készülő, 18 lakásos ház épí­tése. A kőművesek nagy ré­sze már más munkán dol­goz! csupán Szlovenszki László brigádvezető és Bafc- ta József tartja még a fron­tot Az épület körül is elké­szült a járda, csak az utcai részen hiányzik még pár méter. Március 22-én át kell ad­ni az épületet! — Rajtunk nem múlik — mondja a brigádvezető. — Holnap mi itt minden kő­művesmunkát befejezünk. Az építők tartják az ere­deti határidőt. Annak elle­nére, hogy az építkezés megkezdésénél, az alapozás­nál olyan problémák vol­tak, ami miatt határidő- módosítást is kaptak. — Lehet, hogy furcsán hangzik — magyarázza Diczku Zoltán művezető — de az elmaradást télen tör­lesztettük. A téliesítés sike-. rült úgy megoldani, hogy a belső munkán szinte meg)- szakítás nélkül dolgozhattak a kőművesek és a szakipa­riak. Benn a szobákban — mind a 36-ban — kellemes a me­leg. A cserépkályhák adták a meleget a téli hónapok­ban is. Ideális munkafelté­teleket biztosítottak a mun­kásoknak, s a lakóknak sem kell majd bajlódni a kály­hák kifűtésével. Az épület kettes szek­ciójában már csak a szak­ipariak dolgoznak. Befejez­ték a munkát a villanysze­relők is. Festők, asztalosok, vízvezetékszerelők dolgoz­nak a hiánypótlásokon. A helyiségek festése csak imitt-amott szorul egy kis igazitásra. Ast Józseffel együtt öten dolgoznak raj­ta. Holnap már ők is más munkára mennek. Kilincsek, ajtócímkék ke­rülnek a frissen festett aj­tókra, ablakokra. Itt, a má­sodik szekcióban már alig van hátra zár nélküli ajtó. — Ezt még ma befejez­zük — nyugtat meg Jasku János asztalon. — Két kol­legám már átment az egyes szekcióba, nemsokára én is megyek utánuk. Néhány ablakból hiányzik még az üveg. Építkezés köa- ben sérültek meg. — Ma reggel már szól­tam a szakipariaknak — válaszol sietve a művezető. — Megígérték, hogy ki­küldik az üvegest... A legtöbb szoba már rendben, csupán a parketta- csiszalás várat még magára. A konyhában beépített bú­torok, gáztűzhely, majd Testvéri apunkban olvastuk Antira nincs rccepi A PANASL: (előadója fiatalos arcú 40 év körüli asszony, a színhely a nő- tanacs helyisége, vele van a férje Is.) „Goromba a férjem, soha sincs egy ked­ves szava. Én nem tudok igy élni. Adjanak tanácsot, mit csináljak? Huszonkét éves házasok vagyunk, öt gyermekünk van. Három már a maga kenyerét eszi, a két kisebb még iskolás. Sokszor gondoltam már rá, hogy otthagyom a férjem, de aztán mindig marad­tam. Nem, nem mondhatok rosszat róla. Nem iszik, a fizetését mindig hazaadja, nem csavarog, nem udva­rol össze-vissza. Mégse jó Így. Most már betelt a pohár. Külön köl­tözöm. Elmegyek dolgozni, a két kisebbel már meg­élünk valahogy. A férjem nem akart engedni dolgoz­ni sem. ott az öt gyerek, meg a kert, a szőlő, mond­ta. felesleges máshol takarí­tani. Igen. sokat dolgozik. Harminchat, meg negyven- nyolc órát is egy huzamban, aztán hazajön, eszik, le­fekszik, alszik, felkel, el­megy. S ez így megy hu­szonkét év óta. Mi sohasem beszélgetünk, tervezgetünk, mint mások. A lányokhoz is szigorú. Ketten már férjhez mentek, a harmadik is nagy. Még­sem engedi, hogy udvarol­janak neki — csak ko­moly szándékú fiatalember­rel állj szóba —, folyton ezt hajtogatja az apja. Hát is­tenem, fiatal, miért ne ud- varoItasson magának? Mi­nek menjen férjhez az első fiúhoz, mint én. Tizenhét éves fejjel men­tem az uramhoz, azóta gür­cölünk, dolgozunk és most ide jutottunk. Nem akarom, hogy a két kisebb is olyan légkörben nőjön fel, mint a három lányom. Nem, nem veszekedünk, a szomszédok nem is sejtik, hogyan él­tünk, Kedves szó, becézge- tés — mindez nálunk is­meretlen fogalom. Nem le­het így életet leélni, higy- gyék el.” A DIAGNÓZIS: Nem könnyű megállapítani, de talán így fogalmazható meg legjobban: szeretet, kedvesség hiánya. Sokan talán úgy vélik, egy csa­lád életében nem ez a leg­lényegesebb dolog, pedig nélküle üres az élet, szét­hullik a család. Széthullik, mint ez az ötgyermekes csa­lád. ök a huszonkettedik évben jutottak ide, mások hamarabb, de a bomlás, sok-sok példa mutatja, elóbb-utóbb bekövetkezik. Pénz nélkül nincs bol­dogság, hangoztatja a leg­több ember. Valóban, az anyagiak alapvetőek egy család életéhez, de mindez egyedül kevés a boldogság­hoz A panaszt tevő, taná­csot kérő ötgyermekes asszony sem a pénz miatt akar új életet kezdeni. Nem a pénz, hanem a szeretet hiánya, ami erre az elhatá­rozásra késztette. Bizonyára sok álmatlan éjszakán gondolkozott, töp­rengett, mit tegyen, s ko­moly, fájó lehet az ok, amiért huszonkét év után el akar menni. Látszólag érthetetlen, miért nem elég­szik meg, miért nem bol­dog a férjjel, aki nem iszik, fizetését haza adja, túlórá­zik, hogy családjának több legyen. De csak látszólag. A panaszt meg lehet érteni. El lehet képzelni, hogy szíve­sebben vette volna, ha elő­fordul, hogy fizetéskor száz forinttal kevesebbet talál a minden helyiségben takarí­tanak. Kellemes szagú — kissé bódító illatú — vegy­szerrel oldják fel az eleső pegett olajfestéket, aprólékos gonddal takarítják az ajtó­kat és a beépített szekré­nyek polcait. Tisztulnak a szabadba néző üvegszemek, egyre több helyiséget áraszt el a kinti fény. — Both Tamás vagyok — mutatkozik be a lépcsőház­ban egy jól megtermett, nyurga fiatalember. —- Már itt is az üveges — mondja örömmel Diczku Zoltán művezető. — Elhoztam a leszabott üvegeket is, hol kezdhetem? — kérdi sietve a fiatalem­ber. — Ma szeretném befe­jezni. Mire a bejárathoz érünk, megérkezik Almási László építésvezető. Vele tartanak a szakipari részleg vezetői; Márki Lajos és Rózsavölgyi István. — Egy kis műszaki át­adást csinálunk — magya­rázza. — No, nem igazit, hivatalosat, csak egy kis há­zit. Alaposan szétnézünk, hogy mi hiányzik még. és azt sürgősen pótoljuk. Ha már a határidőt betartot­tuk, a minőségre se legyen panasz. Kinn, az utcai részen is elkészült közben a járda. A két kőműves elégedetten né­zi a külsőleg már rendben lévő épületet. Elégedettek. Tizennégyen dolgoztak itt együtt szakmabeliek, hóna­pokon keresztül. Sok, sok problémát oldottak meg kö­zös erővel. De áll a ház. elkészült határidőre. Április 4-re akár be is költözhetnek a lakók. Szép otthon vár tizennyolc családra. Tóth Árpád Tavaszi gépszemlék Tart a termelőszövetkeze­tek erő- és munkagépeinek tavaszi szemléje. A kisvár- dai járásban mér befejez­ték. Március 17-én a mán- doki vásártérre nyolc tsz vanultatta fel gépeit; a Mándoki Űj Élet és Kos­suth, a mezőladányi Rá­kóczi, az eperjeskei Alkot­mány, a tornyospálcai Rá­kóczi, a benki Aranykalász, a tiszamogyorósi Egyakarat és az újkenézi Szőke Tisza Tsz. Negyvenöt erőgépet, huszonhárom pótkocsit és egy teherkocsit vizsgált meg tüzetesen a szemlebi- zottság. Ez korántsem je­lentette az említett tsz-ek teljes gépparkját, mert azokat a gépeket, eszközö­ket, amelyeket ők maguk munkaképtelennek ítéltek, nem állították ki. Ez a gépparkjuk mintegy huszon­öt százaléka; A gépszemlén már ez a szám is elgondol­kodtatott A tavaszi munka szinte minden termelőszövetkezet­ben megindult, vagy ha nem, pár napon belül kezdetét veszi. Ebben a munkában a gépek huszonöt százalé­ka eleve nem vehet részt. Sok. A kiállított gépek egy része a szemlebizottság vé­leménye szerint szintén nem vehet részt a tavaszi mun­kákban, mert a rendelke­zésre álló idő alatt a ter­melőszövetkezetekben nem végezték el megfelelően a karbantartásokat Elrettentő példa, hogy a banki Aranykalász Tormew lőszövetkezet három erő­géppel jelent meg a tavaszi szemlén és a három gépből egysem akadt, amire a bi­zottság azt mondhatta; munkaképes, dolgozni lehet vele. Ugyanez áll a tiszai- mogyorósiak gépeire, akik­nek öt gépiéből három nem volt megfelelő. Jogos a kérdés ezekkel a tsz-ekkel kapcsolatban; vajon hogyan akarják elkezdeni a tavaszi munkát? A negyvenöt erőgépből különben a szemlebizottság tizet talált olyannak, ame­lyeken a munka megkezdé­se előtt még egy-kétnapos javítást kell végezni. A já­rásban ilyen gép több mint harminc akadt. A legkeve­sebb probléma a tavaszi szemlén részt vett gépeknél ott volt, ahol a gépjavító állomás teljes műszaki ki­szolgálást végez. Akadt olyan gép is, amelynek fő­javítását a gépjavító állo­más a közelmúltban végez­te el. A szemlebizottság vé­leménye szerint azonban munkára nem alkalmas, to­vábbi javítást igényel. A mándoki gépszemle mindenképpen azt bizonyít­ja, hogy a termelőszövetke­zetek még nem fordítanak elég gondot a gépiek kar­bantartására és — tisztelet a kivételnek — a traktoro­sok sem úgy kezelik gépei­ket, ahogy azt legfőbb mun­kaeszközük megkövetelné. Seres Ernő borítékban, de a férje né­hány órával több időt töl­tött volna otthon, ha egy moziba együtt mehettek vol­na el, ha a férj« néhanapv ján kedvesen megsimítja a haját, ha leült volna a gye­rekek mellé leckét tanulni, játszani. Hallottam már olyan asz- szonyréi, akit bizony nem egyszer megvert a férje, az i* előfordult, hogy a fél fi­zetését a kocsmában hagy­ta és ha megkérdezték tőle, miért nem válik el, azt válaszolta: „igaz, iszik, igaz néha megüt a férjem, de amikor jókedvű, kedves nincs nála szeretetre mél­tóbb ember a földön.” Az asszonyt magához láncolta a férj szeretete, kedvessé­ge. amelyért úgy érzi, ér­demes a mostoha napokat is tűrni. Furcsa dolog, de van ilyen. Az ember néha könnyen megbocsát egy kis kedvességért, sok bajt, gon­dot elfelejt egy jó szóért. Többet számít néha egy csokor hóvirág, egy dicsérő szó, egy simogatás. mint néhány forinttal több fi­zetés, amit keserves túlórá­zással, éjszakai munkával kerestek meg, s utána a család, a gyerekek nem kaphatnak szeretetet. ked­vességet, csák türelmetlen durvaságot. A RECEPT: Felfmatatlan. A* orvosság kézzel fogha­tatlan. A patikában nem tudják kiadni. Nincs olyan pirula, por, vagy injekció^ ami segíthetne, Az ilyen bajt az ember csak maga orvosolhatja. Tanácsot nem várhat, senki sem tud ad­ni. Kétféle út között vá­laszthatnak: vagy szétsza­kad a család, és külön-kü- lőn keresik boldogulásukat, vagy gyökeresen változtat­nak eddigi életükön. Az utóbbi a nehezebb, de a család, a gyerekek, az élet szempontjából a helyesebb. Ezt az utat adták tanácsul az ötgyermekes családnak is. * Az asszony után szomo­rúan ballagott ki a férfi. Az ablakból utánuk néz­tünk. A lépcsőn együtt mentek le, aztán a járda­szegélynél tanácstalanul megálltak. A férfi tétován emelte kezét az asszony ha­ja felé. Megsimította volna, de az asszony odébb húzó­dott. Talán évek óta elő­ször történt volna meg és 6 már nem tudott ebben a változásban hinni. Messziről is látszódott. hogy a férj kér, ígér. szeretné megaka­dályozni a család széthullá­sát. Az asszony .még taga* dólag rázta a fejét, s egye­dül indult el. De a férfi utánament. Vajon sikerüli szót érteniük? Juhász Jndit (Hajdú-Bihari Napi#

Next

/
Oldalképek
Tartalom