Kelet-Magyarország, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-18 / 65. szám

MOSZKVA: Moszkvában közzétették a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének rendele­tét, amelynek értelmében az ország fő államhatalmi szer­ve a Legfelső Tanács vá­lasztásait június 12-én tart­ják. A szovjet Parlament jelenlegi összetételének meg­bízatása ebben az évben jár le. DAKAR: A Conakry-i rádió szer­da esti, Dakarban lehall­gatott adása arról tudósított, hogy francia csapategységek érkeztek Elefántcsontpartra. Létszámuk már meghalad­ja áz ötezer főt. MOSZKVA: A Szovjetunióban csütör­tökön felbocsátották a Koz­mosz—112 mesterséges hol­dat. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezést he­lyeztek el, amely a TASZSZ által 1982 március I6-án ismertetett programnak megfelelően folytatja a koz­mikus térség kutatását. RABAT: Nyom nélkül eltűnt Omar Benzselun Casablanca! ügy­véd. az UNFP, a Népi Erők Nemzeti Uniója intéző bizott­ságának egyik tagja. Mint is­meretes, az UNFP egyik ve­zetője volt Mehdi Ben Bar­ka, aki mind ez ideig tisztá­zatlan körülmények között tűnt el tavaly Párizsban. ACCRA: Az erőszakkal hatalomra jutott katonai rezsim elleni küzdelemre felhívó röpira- tok jelentek meg Accrában. A röpiratokat a „forradalom védelmére alakult bizottság” bocsátotta ki, a röpirat szerzői szerint az Ankrah- Kotoka-Harley puccs az el­lenforradalom kezdetét jelen­ti Ghánában. — Szét fogjuk zúzni az ellenforradalmat. Forradalmunk győzedelmes­kedni fog —, hangsúlyozzák a röpirat szerzői. A sikeres út után orvosok és laboránsok előtt Vetyerok és Ugoljok Az űrhajós orvos tájékoztatója a szovjet Őrkutyákról Moszkva, (TASZSZ): A világűrben 22 napos utazást tett Vetyerok és Ugoljok csütörtökön került első ízben orvosok és labo­ránsok elé. Az első benyo­másokról a csoport vezető­je, Borisz Jegorov űrhajós orvos tájékoztatta az újság­írókat. Elmondta, hogy az űrku­tyák ugyanazokban a tartá­lyokban értkezték Moszkvá­ba, amelyekben áz űrhajón is tartózkodtak. Igen érde­kes volt megfigyelni, ho­gyan tették az első lépése­ket a kutyák a háromhetes súlytalansági állapot után. A kísérlet eredményeiről egyelőre nehéz beszélni, de már az első megfigyelések is megengedik azt a követ­keztetést, hogy élő szerve­zet hosszú ideig tartózkod­hat a súlytalanság viszo­nyai között. Egy kérdésre válaszolva Jegorov elmondta, hogy a Kozmosz—110, amelyben az űrkutyák helyet foglaltak, áthaladt a Földet körülvevő egyik sugárzási övezeten a vizsgálatok derítik majd ki, volt-e ennek valami­lyen hatása az állatokra. Első pillantásra nem lehet semmiféle károsodást felfe­dezni az űrkutvákon. A vietnami szabadságharcosok sikerrel vívják harcukat Saigon, (iáTI): A dél-vietnámi szabad­ságharcosok csütörökön ko­ra reggel tüzérségi tűz alá vették a Saigontól 120 ki­lométerre délnyugatra fek­vő Cao Lanh repülőterét, amelyet a dél-vietnami kor­mánycsapatok egy százada őrzött. A kormány fegyve­res erői saját bevallásuk szerint „kisebb” vesztesége­ket szenvedtek. A felszaba­dító erők támadták a Cao Lanh-i helyőrséget is. A kormánycsapatok tüzérsé­gének és légierejének köz­belépésére a szabadságharco­sok visszavonultál:. A buddhisták saigoni köz­pontja előtt szerdán mint­egy tízezer ember vett részt a Ky-kormány elleni tünte­tésben. Buddhista szerzete­sek lemondásra szólították fel a jelenleg uralmon lé­vő katonákat, s követelték, hogy adják át helyüket egy demokratikusan megválasz­tott kormánynak. Tri Quang Tri a budd­histák egyik vezetője a New York Times saigoni tudósítójának adott inerjú- jában hangsúlyozta, a dél- vietnami nép gyűlölete Ky tábornokkal szemben csak növekedett azóta, hogy a tá­bornok Honoluluban talál­kozott Johnson elnökkel. Minél hamarabb bekövetke­zik a katonai kormány fél- reállítása, annál jobb lesz népünknek — mondotta Tri Quang Tri. Az indonéz helyzet Az Izvesztyija kommentárja Jelentés a Gemini—8 útjáról (Folytatás az 1. oldalról) madik napján visszahozni a Földre. Bár a kísérlet rajtját ki­sebb zavarok miatt 24 órá­val elhalasztották, szerdán mind az Atlas-Agena mind pedig a Gemini—8-at szál­lító Titan rakéta rajtja tö­kéletesen sikerült. Armst­rong az előre begyakorolt módon sikerrel hajtotta vég­re az űrhajó pályájának módosítását és az Agena megközelítését, majd az űr­utazás hatodik órájában a két objektum összekapcso­lását. Az űrutazás hetedik órá­jában az űrhajósok meg­kezdték a kijelölt kísérlet- sorozat végrehajtását. Első kísérletként a két összekap­csolt kozmikus objektumot a haladási irányra 180 fok­kal kellett elfordítani a Gemini kormányrakétái se­gítségével. Mivel a kísérlet során zavar jelentkezett és a kozmikus objektum irá­nyítása nem sikerült, Armstrong szétkapcsolta az űrhajót a rakétától, ekkor azonban az űrkabin saját hossztengelye körül kezdett keringeni, s a kormányra­kétákkal nem sikerült ezt a pörgő mozgást megállítani. Armstrong a visszatéréshez szükséges fékezőrakéták üzemanyagának egy részét felhasználva ellenőrzése alá vonta ugyan az űrliajót, de a houstoni irányítóközpont haladéktalanul úgy dön­tött, hogy félbeszakítja a kísérletet és az űrhajót visszatéríti a földre. A pá­lya alakulása lehetetlenné tette, hogy a Gemini—8. az előre kijelölt körzetben szálljon le, így a Cséndes- óceánon. Japán déli részétől csaknem ezer kilométerre lehetett vízre szállnia. Az első kommentárok nem tudják pontosan meg­magyarázni a kísérlet során fellépett hibát, ami a kény­szerleszállást szükségessé tette. Máris hallatszarpk azonban olyan hangok, ame­lyek hibáztatják az ámeri- kai űrkutatási progt&fti pro­paganda célokból történt meggyorsítását Johnson el­nök éppen szerdán délben, a Gemini—8 rajtját köve­tően tett olyan nyilatkoza­tot hogy Amerika „utolérte a Szovjetuniót az űrkutatás­ban, s az első ember a Hol­don amerikai lesz, mégpe­dig a 70-es években”. A Gemini—8 kísérlet kudarca visszavetheti az egész Ge- mini-programot, s ezzel az úgynevezett Apollo-tervet is, amellyel Amerika embert akar futtatni a Hold felszí­nére. A Reuter hírügynökség el­mondja, hogy a hivatalos szervek nem hozzák nyil­vánosságra azokat a mag­netofon-felvételeket ame­lyek a veszély perceiben el­hangzott rádióbeszélgetése­ket rögzítették. Ahol a V—2-t gyártották Feldolgozzák a „Dora“ történetét Berlin (MTI): Berlinben, Moszkvában, Prágában és Poznanban évek óta nagyszabású kutatás fo­lyik a Nordhausenben elhe­lyezett egykori náci koncent­rációs tábor történetének fel­derítésére. E tábor annak idején a „Dóra” fedőnév alatt működött, s foglyait arra kényszerítették, hogy vegyenek részt a V—2 raké­tafegyver előállításában. A kutatómunkát német, szovjet, csehszlovák és len­gyel történelemszakos egye­temi hallgatók végzik. Amint Laurenz Demps, a berlini Humboldt egyetemen folyó kutatómunka vezetője MTI berlini tudósítójának el­mondotta, a teljes dokumen­tációt 1968-ig szándékoznak összeállítani, s akkor azt „A Dora, koncentrációs tábor története” címmel könyv alakban megjelentetik. A ku­tatást további országokra is kiterjesztik. Immár több mint öt hó­nap telt el a szeptember 30-i események óta, de Indoné­ziában még mindig nyugta­lan a helyzet. Ez önmagában is világossá teszi, hogy itt nem csupán arról van szó: egy valamely csoport ki akarta ragadni a hatalmat egy másik csoport kezéből, hanem valami sokkal fonto­sabbról, egy olyan nagy or­szág életében, mint Indoné­zia. Ébben az országban minden esemény így vagy úgy Sukarno elnök nevéhez kapcsolódik, miután ő az, aki 1945 óta a köztársaság élén áll, s így a független índo- nézia fejlődésének vala­mennyi stációjára — termé­szetesen más-más mérték­ben — rányomta egyéniségé­nek bélyegét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az in­donéz szigeteken csupán az elnök körül folyik a harc. Ez a harc ugyanis valójában azért folyik, hogy merre ha­ladjon tovább, merre fejlőd­jék az indonéz nemzeti fel­szabadító forradalom, s az ilyen harcban az egyes sze­mélyiségek végső soron alá­rendelt szerepet játszanak. Egyelőre nehéz lenne tel­jes határozottsággal meg­mondani, milyen erők a kez­deményezői a mostani meg­rázkódtatásoknak. Szeptem­ber 30 eseményeinek sok részlete mind máig tisztá­zatlan, annál is inkább, mert Indonéziában jelenleg nemigen akad bárki is, aki­nek érdekében állna vala­mennyi részlet feltárása. A leglényegesebb dolog azon­ban így is érthető, ez pedig az, hogy a megrázkódtatáso­kat az események egész ko­rábbi menete készítette elő, s az eljövendő történészek­től eltekintve, voltaképpen nem is olyan fontos, ki és hogyan mondta ki az első „a”-t. Talán nem fölösleges ar­ra emlékeztetnünk, hogy In­donézia antiimperialista nemzeti felszabadító forra­dalmának első éveiben a lakosság valamennyi réte­ge egységfrontban szállt sík­ra a nemzeti függetlenség megszilárdításáért. Amikor azután többé-kevésbé már nyilvánvaló volt, hogy rövi­desen befejeződik a nemzeti függetlenségért vívott harc, Indonézia szemben találta magát azzal a kérdéssel, mi­lyen úton fejlődjék tovább. Ki fogja kijelölni ezt az utat — ezért indult harc, amely 1948-ban hágott tetőfokára. Az év elején az indonéz re­akciónak amelyet a Háttá ve­zette Masumi párt irá­nyított, sikerült elmozdítania a demokratikus kormányt. Még ugyanez év augusztusá­ban az indonéz kommunista párt közzétette „Az Indonéz Köztársaság új útja" cftnű dokumentumát, amelyben további harcra szólított az imperializmus ellen, a pol­gári demokratikus forrada­lomért. Ez a kilátás azonban URBÁN ERNŐ féljé fog. 10. — Tessék? — cserélt lá­bat és támaszkodott ismét merőkanalára a kisöreg. Gondolta: mégis csak el­lenőr lesz ez a kalauz. De az sincs kizárva, hogy... nyomozó. Csak óvatos, adut tartogat, azért nem enged benézni a kártyáiba. Laci viszont: lesz ami lesz, határozta el, lehetsé­ges. hogy nagy zsivány, nagy kamúkérő az öreg, de talán mégse csapja be: — A menyecske érdekel­ne, — vágta ki. — Érde­kelhet? — Bora? Az a vén cso- roszlya? Magát? — Dehogy. Aki itt volt... Kati, ha jól hallottam a nevét. A kisöreg elképedt: — Kati-c?!-* O. Vágy helft ügy hív­ják? (Kisregény) —De. Katinak hívják. Bársony Katinak. — Szép név, — mosoly­gott szélesen Laci. — Illik rá. Ö is bársony fiatalasz- szonyban. Igazi fekete bár­sony. Azaz — kapott észbe. — Hogyhogy hogy... Bársony Katinak? De hiszen — asz- szony! Vagy nem az? — Igen is meg nem is. — Miért? Elvált? — Nem. — Hát akkor? — özvegy. — Még jobb! — toppan­tott örömében Laci. — Vagyis hogy— — próbált fancsali képet mutatni — rossz lehet neki. Alig élt és máris özvegy. Hány évest Húsz — huszonkettő? — Hallja-e! — fogott is­imét gyanút a kisöreg. — Maga nyomozó? Mégis nyo­mozó? Mit akar Vele? — Mit gondol? — vigyor­gott alamuszi képpel Laci. — Mit akarhatnék? Amit maga is akart a nőktől, amikor fiatal volt. — Csak? — Elég az nekem! Tudja mit? Ha meg esz, ha meg­kapom, amit akarok — ál­domást tartunk. Ketten. Az én kontómra. Egy oltári nagy áldomást tartunk. Behne van? — Abból nem iszik. — Miből? — Az áldomásból. A tö­vét se duggatták még le annak a szőlőnek, amelyik­nek a borából maga áldo­mást ihatna. — Ö miért nem? — Mert... Kati vem olyan. Aztán... de hagyjuk. Nekem még do gom van. Isten megáldja, kalauz kar­társ. Azzal a merőkanalat váll­ra a hordós talyiga szarvát kézbe, már indult is, de Láfci visszakiabáitá: (Folytatjuk) nem volt ínyére a földbirto­kos és burzsoá köröknek, amelyek éppenséggel a hol­land gyarmatosítók helyére pályáztak az ország és a nép kizsákmányolásában. Ezek a körök 1948 szeptemberében a kelet-jávai Madiumban kü­lönböző katonai egységek között összetűzést provokál­tak, s erre utóbb ráfogták, hogy a kommunisták kísérel­ték meg átvenni a hatalmat. Á provokáció következmé­nyeként fizikailag megsem­misítették a kommunista párt és a Sobsi szakszervezeti tömörüíés vezetőit. Ezer­szám tartóztatták le és lőt­ték agyon a kommunistákat. Az események ilyetén for­dulatát elsősorban a holland gyarmatosítók használták ki, csapataik elfoglalták az ak­kori köztársasági fővárost, Djogjakartát, letartóztatták Sukarno elnököt és a kor­mány több tagját. A gyar­matosítóknak ez a lépése In­donézia hazafias erőit harc­ra mozgósította, úgy, hogy az ország újbóli gyarmatosítá­sának veszélyét, amelyet a belső reakció akciói elősegí­tettek, sikerült elhárítani. A Masumi párt rövidesen fel­bomlott, s kivált belőle a ma is fennálló Nahdatul Ulama muzulmán párt, amely ak­kor antiimperialista állás­pontot foglalt el. Utóbb a Masumi pártot betiltották, káderei azonban — mint azt a mai események megmutat­ták, az illegalitásban meg­maradtak. A reakció később sem ha­gyott fel kísérleteivel, hogy gátat vessen Indonézia prog­resszív fejlődésének. 1956- ban Észak-Szumátrán kato­nai lázadás tört ki, 1957-ben hasonló eseményre került sor Közép- és Dél-Szumát- rán. Noha a modern Indonéz hadsereg a japán megszál­lók és a holland gyarmatosí­tók elleni harcokban ková- csolódott ki tiszti állományá­ban a komprádor-feudális körök számos képviselője kapott és kap ma is helyet, miután ezek az elemek a forradalom első éveiben az egész néppel egységes front­ban léptek fel. A katonai lá­zadásokban ezeknek a tisz­teknek a legreakciósabb ré­tege vett részt: az a réteg, amely az Egyesült Államok irányában tájékozódott. A lázadások leverése után Indonéziában megszilárdult az elnöki hatalom, amely az úgynevezett Nasakom koalí­cióra épült. Ez a koalíció a nemzeti, a muzulmán (Nah­datul Ulama) és kommunista' pártból állt: ezek a pártok kapták a legtöbb mandátu­mot az 1960. évi parlamenti választásokon. Ebben az idő­szakban a koalíció politikája az úgynevezett Nekolim volt, vagyis: harc az imperializmus, a gyarmatositás és az új gyar­matosítás ellen. Ez a politika belül az összes külföldi vál­lalat és ültetvény fo­kozatos államosításában, külpolitikailag pedig ab­ban a harcban öltött tes­tet, amelyet Nyugat-Irián- nak Indonézához való visz- szacsatolásáért vívtak. Ez a harc bizonyos mértékben enyhítette azt a belső küz­delmet, amely az ország to­vábbi fejlődési iránya kö­rül kialakult, minthogy me­gint csak az összes hazafias erőket összekovácsolta — po- litkai színezetűktől függet­lenül. Minél közelebb került azonban a külföldi tulajdonú nagyvállalatok és ültetvények államosításának befejezése, annál inkább kiéleződött a harc a „hogyan tovább” kö­rül. A burzsoá és földesúri körök szerettek volna ezen a ponton megállni, s az álla­mosításból a lehető legtöbb hasznot húzni önmaguk meg­gazdagodására, mégpedig ab­ban a reményben, hogy fo­kozatosan rálehetik a kezü­ket az ország gazdasági éle­tére. Ezeket a köröket tá­mogatta a hivatalnok bur­zsoáziának, a magas rangú hi­vatalnokoknak az a rétege, amely az állam zsebére nye­részkedett. Nyugat-Irián visszacsatolása után gyen­gült az össznemzeti egység külpolitikai ösztönzése, úgy, hogy a belpolitikai szenvedé­lyek újult erővel lángolhat­tak fel. A harc az ország vábbi fejlődési iránya körül annyira kiéleződött, hogy most már nem tudta csilla­pítani még az olyan Külpoli­tikai tényező sem, mint a Malaysiával való szemben­állás. A belpolitikai harc ki­éleződése erősebbnek bizo­nyult, mint az a korábbi ten­dencia, amely külpolitikai feladatok körül össznemzeti egységet tudott kalakítani. Sőt, miként 1948-ban is, a demokratikus erők elleni mdStáhi hadjárat kétségtele­nül gyengíti Indonézia kül­politikai pozícióit az impe­rializmussal szemben, amely pedig napjainkban különös aktivitással lép fel éppen a délkelet-ázsiai térségben. S ez csák azoknak az indonéz körökfiek lehet hasznos, amelyek az imperialista ha- táiriiakkal készülnek lepatí- tálfii rfiiután ügy vélik: (nőst már van lehetőségük áz elő­nyös alkura (az államosítás­sal. miiit az alku tárgyával). Az indonéz forradalom története azt mutatja, hogy az Imeprialisták előtt rriin- dig a reakciós körök nyi­tottak kapüt* míg az ország életének legveszélyesebb pillanataiban rnitidig is a haladó erők mentették hiég Indonéziát, köztük az elsők között a kommanlsták. Ezért nem lehet semmi két­ség az iránt, kinek áll ér­dekében a haladó érők meg­gyengítése — riiég akker is, ha mindmáig nem ismerete­sek a szeptemberi állam­csínykísérlet részletei. Do­hát valóban: há azok, akik oly nagy szorgalommal „irt­ják” az államcslnykísénet következményeit, igazán él­mondhatják magukról, hogy abban semmi részük tiem volt, vajon akkor miért igye­keznek, hogy visszaállítsák azt a helyzetet, amely szep­tember 30. előtt fennállt? Nem, azok a körök, ame­lyek a leghevesebben Vív­ják az antidemokratikus hadjáratot, szemmel látha­tólag nem kívánják annak a helyzetnek a visszaállítását* amelyet az államcsínykísér­let felborított. Hiszen, ha nem így lenne, nem vág­nák azt a fát, amely aa indonéz forradalom anti- imperiali2musának tartóosz­lopa: e forradalom nemzeti egysége, melynek cement­jét a lakosság legaktívabb részét tömörítő demokrati­kus szervezetek alkotják. Az indonéz helyzetet vizs­gálva nem szabad, hogy megzavarjon bennünket az a tény, hogy az antidemok­ratikus akciókban viszony­lag tömeges a részvétel — a többi között a ta­nulóifjúság számottevő rétegének részvétele. Az efféle akciók egyik rugója a Nahdatul Ulama párt jobbszárnya. Ez a párt vallási elvekre épül és sir került mozgósítani a lakos­ság egy részének vallási fa­natizmusát. A demokratlku» erők elleni hadjáratnak vallá­si színezetet adott, amit egyéb­ként gyakran figyelhetünk meg más keleti országok­ban is, ahol a reakció min­dig saját önös érdekei Vé­gett szította fel a vallási szenvedélyeket. Indonéziában tovább ka­varognak az események, s ezért nehéz kiteregetni és rendszerezni minden tftár megtörtént, vagy ezután be­következő eseményt. A fon­tos az, hogy lássuk, milyen háttér előtt zajlanak az ese­mények* milyen erők üt­köznek meg egymással. In­donéziában tovább éleződik a harc a „hogyan tovább*’ körül. E harc közben elő­fordulhatnak vereségek, visszavonulások, a nemzeti forradalom szempontjából veszélyes mozzanatok. Am azokat az erőket, amelyek az indonéz nemzeti demok­ratikus forradalmat mozgat­ják, nem lehet megsemmisí­teni. A forradalom évei so­rán Indonéziában Olyan roppant hazafias nemzeti erők jöttek létre, amelyeket sem az imperializmus, senrj a belső reakció nem fői tudni megtörni V. Kudrjavee*

Next

/
Oldalképek
Tartalom