Kelet-Magyarország, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

Morse szenátor: „Az amerikai nép el fogja utasítani Johnson háborús politikáját“ Drámai vita a/ amerikai szenátusban Washington (MTI): Az elnök elleni nyílt lá­zadásnak minősítették kon­zervatív amerikai politiku­sok azt a tényt, hogy a szenátus külügyi bizottsága a hivatalos rosszallás ét Johnson elnök éles hangú honolului nyilatkozata után is folytatta a vietnami há­borúról indított nyilvános vizsgálatát. A bizottság csü­törtökön több mint hat órán át hallgatta ki Maxwell Taylor tábornokot, Johnson különleges vietnami tanács­adóját, az USA egykori ve­zérkari főnökét és saigoni nagykövetét. A bizottsági ülésről adott marathoni tv- közvetítést egyébként a Fe­hér Házból Johnson elnök is figyelemmel kísérte. A külügyi bizottságnak az úgynevezett liberális csoporthoz tartozó tagjai, Church, Gore, Morse sze­nátorok és mások, többször is megkérdezték Taylor, vé­leménye szerint milyen amerikai katonai erőre van szükség ahhoz, hogy a kor­mány megvalósíthassa a vietnami háborúban saját céljait. A tábornok mind­végig kitért a nyílt válasz elől, azt azonban kijelen­tette, hogy non tartja ele­gendőnek a jelenlegi, 200 ezernél is magasabb kato­nai létszámot. Nyíltan el­ismerte, hogy az amerikai beavatkozás azért vált szükségessé, mert a saigo­ni rezsim széthulló hadse­rege képtelen volt megbir­kózni a szabadságharcosok mozgalmával. Az ülésen több szenátor kétségbe vonta, hogy aá Egyesült Államoknak bár­miféle jogalapja is lenne aa intervencióhoz. Morse demokrata szená­tor kijelentette, az ameri­kai nép a közeljövőben el fogja utasítani Johnson há­borús politikáját. „Az ame­rikaiak millió számra for­dulnak el ettől a politiká­tól'’ — mondotta Morse. Míg a szenátus jórésze a vietnami politika megvál­toztatását, a háború hala­déktalan befejezését köve­teli, Johnson elnök még az eddiginél is merevebb ma­gatartást tanúsít. Az ame­rikai sajtó kiemeli, hogy az elnök szerdai, Atlantic Ci­tyben megtartott beszédé­ben, hosszú idő óta először egyáltalán nem tett emlí­tést a békés megoldásról viszont szavaival sejttette, hogy „hosszú és nehéz” há­borúra van kilátás Viet­namban. Taylor tábornok a vita egyik szakaszában kijelen­tette, hogy Franciaország Vietnamban „saját belső ■.fontjának gyengesége miatt vesztette el a háborút — ezzel arra célzott, hogy z. szenátus külügyi bizof.Sc gának kihallgatásai av egyesült Államok bek .vontját gyengítik. Fulbrigh. azonnal ellentámadásba ment át. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok V i etnamban Franciaország he lyebe lépett. Az amerikai csapatok harcolnak a Viet- kong (a szabadságharcosok) ellen, amely a gyarmatosí­tás elleni felkelésből nőtt ki — mondotta Fulbright. Taylor erre azzal a propa­ganda szólammal válaszolt hogy a gyarmatosítás most Hanoiból indul ki. Morse szenátor megkér­dezte Taylor tábornokot, mit ért a „belső front gyen­geségén?” Mendes-France, aki aláírta az 1954-es gen­fi egyezményt, azzal a megbízással lett miniszter- elnök, hogy vessen véget az indokínai háborúnak. A többség választotta meg és a választóknak joga van a kormány politikájának megváltoztatására. Morse ezután — mint már jelen­tettük — hangoztatta, nincs már messze az az idő, hogy az Egyesült Államok népe ugyanúgy elutasítja a viet­nami háborút, mint ahogy a francia nép tette. „Ez jó hír lesz Hanoi számára” — válaszolt Taylor. A szená­torok közül többen felhá­borodva tiltakoztak és tipi­kus „katonai eltévelyedés­nek” minősítették a tábor­nok válaszát Az amerikai képviselőház katonai bizottsága csütörtö­kön jóváhagyta Johnson el­nök kérését a vietnami há­ború folytatásához szüksé­ges összegekre vonatkozó­lag, sőt még 49,7 millió dollárral növelte a Johnson által a háború bizonyos kö­vetelményeinek fedezésére kért 4800 millió dollárt. Az amerikai képviselőház egy nyolctagú bizottsága, amely 40 000 kilométeres körutat tett Dél-Vietnam- ban és más ázsiai orszá­gokban, a képviselőház külügyi bizottságában tett jelentésében megállapította, hogy a vietnami háború hosszú és költséges lesz ,,minden végleges döntés nélkül” ha az Egyesült Államok stratégiájában és a harcok arányaiban nem kö­vetkezik be nagyobb válto­zás. A bizottság jelentése szerint a háború, amely korábban „vesztésre állt” az j amerikaiak és a dél-vietna­Moszkvai területi pártértekezlet mi kormány számára, most „döntetlen” jellegű. A bi­zottság jelentése szerint az észak-vietnami gát- és öntö­zőrendszer lerombolása igen sok polgári személy halálát okozná és súlyos éhínséggel járna”. E sokatmondó kije­lentés után a bizottság le­szögezi, hogy ez jelenleg „iyan ajánlható”. A jelentés beszámol arról is, hogy a bizottság elé ter­jesztettek olyan fényképfel­vételeket, ámelyek arról ta­núskodnak, hogy az ameri­kai és dél-vietnami katonák „kegyetlen és embertelen” módon bántak a foglyul ej­tett partizánokkal. Saigon: Az Amerikai lé­gierő az elmúlt 24 órában 20 bevetésben támadta a VDK területét. Az amerikai szó­vivő szerint a Hanoitól dél­re vezető utakat és Dien Bien Phu térségét bombáz­ták. Az AFP jelentése sze­rint Dél-Vietnamban az el­múlt 25 óra alatt két ameri­kai helikoptert lőttek le a szabadságharcosok. Nyolc amerikai meghalt. Moszkva, (TASZSZ): heonyid Brezsnyev, Alek szej Koszigin, Nyikolaj Pod- gornij, Mihail Szuszlov és az SZKP más vezetőinek jelenlétében megtartották a moszkvai terület pártérte­kezletét. Az értekezleten 330 ezer párttag és tagjelölt képviselői vettek részt. A konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy a most megvalósuló gazdasági re­form kedvező feltételeket teremt valamennyi népgaz­dasági ág fellendítéséhez. A felszólalók máris beszámol­hattak az új tervezési és irányítási rendszerre áttért vállalatok első eredményei­ről. WSIson hétfőn Moszkvába utazik London (MTI) Az angol fővárosban pén­teken hivatalosan bejelen­tették, hogy Harold Wilson miniszterelnök hétfőn dél­előtt — magyar idő szerint 11,15 órakor — utazik el Moszkvába. Kíséretében lesz felesége, továbbá lord Chalfont, a leszerelési ügyekkel foglalkozó külügyi áilamminiszter és Frank Cousins, a technológiai ügyek minisztere. Wilson pénteken beszédet mondott Birminghamban. Moszkvai útjával kapcsolat­ban kijelentette: „bizonyos vagyok benne, nem Koszigin szovjet miniszterelnök vagy az én erőfeszítéseim hiánya okozza, ha esetleg nem ta-j láljuk meg most azt a kp-! zös lépést, amelyen mindket­ten elindulhatunk a világ­béke felé vezető úton”. Néhány nappal Harold Wilson brit miniszterelnök látogatása előtt, sorra je­lennek meg az angol kor­mány politikáját bíráló cik­kek és kommentárok Kétszeres bírálatban re­zesül London a vietnami események kapcsán. Szovjet részről mélységesen elítélik az Egyesült Államok viet­nami agressziójának feltét­len támogatása miatt. Női milicisták iüzelőállásban A Vietnam! Demokratikus Köztársaság női milicistái eredményesen vesznek részt az amerikai agresszorok bombázógépeinek megsemmisítésében. Képünkön a Than Iloa tarto­mány női milicistái tüzelőállásban a Hamrong-hídnál. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Bába Mihály: Egymástól távol 41. És tizenkét esztendeig tör­leszteni, képzeld csak el! Még az unokám is fizetheti, mi meg belerokkanunk. — Csak most tudod ezt? fakad i. ki Bözsi. — Eddig miért nem mondtad? Miért nem mondtad, amikor el­kezdtük? Azt hiszed, hogy nekem olyan jó volt kínlód­nom itt egyedül, ilyen álla­potban? — En nem kínlódtam? — Hány vasárnap nem voltál itthon? Miért? Más haza tudott jönni, te nem! — Dolgoztam, a pénzt haj­tottam. — De nem mindig t- csat­tant fel Bözsi. — Meg tanultam — Tanultál!? Sokra mégy vele. De ha tanultál jó, csakhogy azt a vonaton meg itthon is lehet. — Itthon? Hogy tud­nék? — De nagy úr lettél. Te mán csak Pesten tudsz ta­nulni ... Csak azt tudnám, hogy minek? Már pityergett, zsebkendő­jét szeméhez szorongatta. Némán néztem egy ideig, aztán felálltam és kimen­tem, hogy megkeressem Ferkót. A kőműveseknek segített. — Ferkó, gyere csak ide. Meszes, piszkos a ruhája. — Tessék? — Mosakodj meg azonnal és leülni leckét csinálni. Majd adok én neked, te be­tyár. Gyorsan. Kikérdezem. Na, siess. Dünnyögve eloldalgott. Megmosakodott és nemsoká­ra ott ült a sámlin, előtte a hokkedli. A füzet fölé gör­nyedt, ceruzáját rágta. Lát­tam az arcán, hogy gondolata másutt jár. Belőle se lesz váci püspök, mosolyogtam magamban, de tettetett ha­raggal rászóltam. — Miért nem tanulsz? — Tanulok. — Anyád azt mondja, bu­kásra állsz. Iskola nélkül csak napszámos lehetsz. Hát az akarsz lenni? — Nem. — Hát mi a csuda? — Traktoros. — Akkor miért nem ta­nulsz, hogy ne bukj meg? — Nem bukók én meg — mondta hencegve. — Engem nem lehet megbuktatni, mert tudok annyit, mint az Ács fia, a tanácselnöké, hiába jeles. Meg is mond­tam a tanítónak. — Es mit mondott? — Ki? Ja. Elvert. Én meg elvertem az Ács fiát, mert miatta kaptam ki. Konok egy kölyök — gondoltam. Sűrű, fekete szemöldökét összehúzta és még csak meg se rebbent a tekintete, úgy nézett rám. — Na, tanulj — mondtam és otthagytam. Az anyósom ott lábatlan- kodott a kályha mellett. Nem szólt egy szót sem, csak sóhajtozott. Vártam, hogy mikor kezdi el a pél- dálódzást. De ebédig hallga­tott. Ebédnél megjegyezte: — Kiengedték Serest. Nem bűnös. De az asszony már nem lesz sose asszony, úgy megtaposta. De hát ő a hibás; Eszti: minek engedte el az urát. Itthon is lett vó- na neki munkája. Csakhogy neki pénz kellett a flanco­lásra. Oszf, hogy az ura Pesten vót, nem tudta meg­csapolni a bű vérit. Eszti meg nem bírta a várakozást sokáig, oszt keresett magá­nak ... Bözsi letette a kanalat. — Miért mondja ezt anyám? — Hát hallottam, na — törölgette az anyósom a szá­ját és hol rám, hol meg a feleségemre lesett. Megint evett egy ideig, aztán újra elkezdte. — A Vas Gyurinéról meg azt beszélik, hogy bement Debrecenbe elvétetni a za- bit, hogy az ura meg ne tudja. — Ne beszéljen mán bo­londokat — néztem az öreg­asszonyra. — Bolondokat? Hát mit gondolsz te, fiam, hogy az én számon már csak a ha­zugság jön ki, mert öreg vagyok. Máma jött haza Debrecenből, látták. Min­denki tudja, hogy Büdi Pé­ter vót az apja, az, aki olyan nagy kutya lett a tsz- ben. — Büdi Péter? A nagy '■saládos Büdi? — hökken- !em meg. — A hát. Az a Büdi. An­nak a szeme se áll jól. A csak azt lesi, az ilyen elha­gyott asszonyt, a vonatosok asszonyát, mer az övé min­dig állapotos. A másik '— megvetően legyintett —, az nem ember. Az a légynek se árt. Azt mondják, hogy nem is tud ártani senkinek. Se kutyája, se macskája, csak a nagy kűháza. Ha elpusztulnak, majd a rokon­ság fog marakodni rajta. — Anyáyn, ne beszéljen már ostobaságot — mondta Bözsi hevesen. — Mit képzelsz te? Az] én számat még nem hagyta! el hazugság! — csattant fel! az anyósom. Ráncos, sá­padt arca szinte kipirult a méregtől. — Különben tud­ja az egész falu. S. Tóthon is röhögnek, mert amíg ő Pesten gürcöl, az asszony a temetőárokban hentereg hol ezzel, hol azzal... Te is majd keresztül estél egyszer a szemérmetlenen... De én nem csodálkozom rajta. Az ura odakujtorog, még jó, hogy ha egy hónapban két estét itthot tölt. Ha háború van, mindenki megérti. De most? Miért mennek el? Mert büdös nekik a paraszti munka. Anyósom elhallgatott, le- pedőnyi zsebkendőjével tü- rölgette a száját. (Folytatjuk) 1 Moro visszahívta Faníanit Róma (MTI) Aldo Moro kijelölt olasz miniszterelnök pénteken egyórás tanácskozást lolyta- tott Fanfani volt kü.ügymi- niszterrel. majd a négy koa­líciós párt képviselőive! tár­gyalt a kormány végleges összetételéről. Jelentések szerint a mi­niszterelnök jelölt felkérte Amintore Fanfani , hogy fo­gadja el ismét a külügyi tár­cát Fanfani gondolkodási időt kért, s közölte, hogy végleges elhatározásai szom­baton jelenti be. A INjono |)eri)fii az ügyész halálbüntetést (tért Djakarta, (MTX): Njcaióra, az indonéz szak- szervezetek központi szerve­zetének (SOBSi) einökére csütörtökön délután halál- oüntetést kért az ügyész. Datuk Mulia, a vád képvi­selője a katonai bíróság előtt kijelentette, hogy „Njo- no bűnösségéhez nem fér kétség” s hogy nem sikerült bebizonyítani a jobboldali katonatisztek titkos szövet­ségének a „tábornokok ta­nácsának'’ létezését, amely­re a vádlott hivatkozott. Az ügyész az államcsinykísér- letben való részvétellel vá­dolta Njonót, noha a politi­kus a kikényszerített terhe­lő vallomását a bíróság előtt visszavonta és rámu­tatott, hogy politikai ta­nácskozásokon vett csupán részt a szeptember 30-i ak­ciót megelőzően. A djakartai rádió jelen­téséből nem tűnik ki az sem, hogy vajon Njono egyáltalán bűnösnek, vagy ártatlannak vallotta magát. A Reuter hírszolgálat sze­rint a vádlott, a kommu­nista párt központi bizott­ságának tagja, emelt fővel, szemrebbenés nélkül hall­gatta az ügyész által kért halálbüntetést. A katonai bíróság, legkö­zelebb szombaton délelőtt ül össze, és előre láthatólag ekkor hallgatja meg a vé­dőbeszédet. Újabb politikai botrány Becsben SS-gyilkosokat mentett fel a salz­burgi esküdtszék Bécs (MTI): A salzburgi esküdtszék csütörtökön felmentette a Mauer-fivéreket, akik ön­kéntes SS-ként a háború alatt a lengyelországi Sta- nislawówban zsidók tízez­reinek lemészárolásában vet­tek részt. A testvérpár a háború után Ausztriában ta­lált menedéket és osztrák állampolgárságot is kapott. Letartóztatásukig egyházi segélyszervezet munkatársa­ként dolgoztak. A tárgyalá­son a vilájj különböző ré­szeiből érkezett tanuk, sőt a vádlottak egykori SS-tár- sai is egybehangzóan a leg­súlyosabban terhelő vallo­másokat tették. Az esküdtszék ennek el­lenére a testvérpárt a 22 vádpont közül húszban fel­mentette, a fennmaradó két pontban pedig megállapítot­ta, hogy a vádlottak ellen­állhatatlan kényszer hatásá­ra” azaz parancsra gyilkol­tak. A tanácselnök az ítéle­tet hatályon kívül helyezte, az új eljárást előrelátható­lag a legfelső bíróságon folytatják le. A pénteki osztrák sajtó nagy része, pártállásra va­ló tekintet nélkül, felhábo­rodással kommentálja a salzburgi felmentő ítéletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom